Új Szó, 1972. augusztus (25. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-27 / 34. szám, Vasárnapi Új Szó

1972. VIII. 27. 19 IDILL Kovácsné korholja a férjét: — Dezső, van szíved Ilyen késön hazajönni? Nyolc órától várok rád, s nem tudok elaludni..,.. — Szívem, én fíäA\9 nyolctól itt állok d^Wáz előtt, s várom, hogy mi­kor alszol el.., *■.' NŐI DOLGOK Két szomszédasszony beszélget. — Tudja, rémesek ézek a mai gyerekek. Alig bújtak ki a pólyá­ból és már moziba akar­nak menni. Bezzeg az­előtt másként volt. Én például tizenhét éves voltam, amikor először mentem moziba. — Hát ez csodálatos! — Mi? — Hogy már olyan ré­gen voltak mozik! KIRÁNDULÁSON a átázom a minap a metrón, ff ismerőst pillantok meg a kocsi túlsó végében, Jer- milkint. A kezében: vödör. Oda- furakszom hozzá. — Szervusz! Hová viszed ezt a vödröt? — Aktatáska helyett hordom. — Komolyan beszélsz? — Persze. Nagyon kényel­mes, rengeteg dolog belefér és szép is. A formája egyszerű s mintha csak erre a célra készült volna. Mutatós Még fénylik isi — Ugye csak tréfálsz? — Miért tréfálnék? Nálunk, a főhivatalban manapság már mindenki vödörrel jár. — Igazán ? !... Tulajdonkép­pen egészen eredeti ötlet. — Mindenek felett — kényel­mes. Próbáld ki magad is, biz­tosan megtetszik. Ilyen hor­ganyzottal véqy. Olcsó és célszerű. Megállóhoz érkeztünk, ler- milkin megrázta a kezem és leszállt a vödörrel. Bn marad­tam és eltűnődtem. Érdekes do­log ez, Jermtlkin aligha vic­cel ... Szóval nálunk az egész főhivatal Ilyen vödrökkel lár. Márpedig ott értelmes, tekin­télyes emberek tevékenyked­nek ... Bizonyára igazuk van ... lehet, hogy ez egy új irányzat. A sok tűnődésnek az lett a vége, hogy nyakamba vettem a lábam és addig mászkáltam az egyik háztartási boltból a má­sikba, míg sikerült egy ponto­san ugyanolyan vödröt vásárol­nom, mint a Jermilkiné. Viszem haza s közben töprengek: ml ebben olyan kényelmes? Veri a térdet, zöröq, valóságos testi fenyíték. Másnap megyek be a munka­helyemre. A vödörben a feljegy­zéseim, az újságjaim, az uzson­nám. Persze, valamennyi kollé­ga szeme megakad rajtam. — Hogyhogy vödörrel jön be a hivatalba, Gavrilovics kartárs? Kicsit megbolondult, vagy mi? — Szó sincs róla — tiltako­zom —, ezt én aktatáska he­lyett hordom Nagyon kényel­mes és rengeteg dolog fér bele. Ráadásul szép is A főhivatal­ban már mindenki ezzel iár. Elcsöndesedtek, még egyszer alaposan megbámulták, vissza­sompolyogtak az íróasztalukhoz. Látszott rajtuk, mélyen elgon­dolkoztatja őket mindaz, amit tőlem hallottak. A rákövetkező nap mindegyik kollégám vödörrel jött be a hi vatalba. Még a főnök is. Körös­körül ott álltak a vödrök és tulajdonosaik hálásan szórón gatták a kezem, hogy idejében hívtam fel a figyelmüket erre a pompás alkalmatosságra Szidták az aktatáskát, mint a bokrot. Hogyan is cipelhettek magukkal azelőtt ilyen ócskasá got... Rövidesen a szomszédos hiva­talra is átterjedt a vödrös irány z at. Utazom tegnap a metrón, látom ott áll Jermilkin. Vödör nélkül Aktatáskát szorongat a hóna alatt. Odafurakszom hozzá. — Aktatáskát hordasz?> Hol a vödröd? — A vödörrel végeztünk. Az csak félreértés volt. Veri az ember térdét, csörömpöl való­ságos testi fenyíték — De hiszen azt mondtad, a föhivatalban mindnyájan ezt hordjátok .. — Hordtuk. Tévedésből. Tu­dod, öregem, az történt, hogy talán egy héttel ezelőtt a ml főhivatalunk főnöke horgany­zott vödörrel jött be reggel... Akkor tértünk rá mi is . Aztán kiderült, hogy ő azt a nyaraló­jába vette Egyébként neked is ajánlom, hogy sürgősen térj vissza az aktatáskához, ne csi­nálj bohócot magadból azzal a vödörrel. Végy egy ilyen szép fekete aktatáskát. mint amilyen az enyém. Megállóhoz érkeztünk, Jer miikin, hóna alatt az aktatás­kával, leszállt. En meg vehetem ismét a nyakamba a lábam, járhatom az üzleteket,. míg hozzájutok egy olyan szép fekete aktatás­kához, aminőt mostanában a főhivatalban hordanakt (A MOSZKVAI KROKODILBÓL FORDÍTOTTA: K A-1 ŕ). PORTER: A kényelme] aktúUjku Ez is, az is Sajnos, van egy titok, amit senki sem tud magában tartani: jó véleményét önmagáról. Méltatlan dolog olyannak a nyakát törni, akinek nincs feje. Gyakori formája az előadás­nak: egy előadó, tíz súgó. Érettségnek nevezhető az, ha egy fiú már észreveszi, hogy egy lány észreveszi, hogy ő észrevette őt. Idézet: Kedves kolléga, aggo­dalma alaptalan. Higgye el, fi­gyelemmel kísérjük munkáját. Máskülönben hogyan lehetne, hogy még sohasem kapott pré­miumot? A hatalmi mániában szenvedő nulla azt állítja, hogy ő tulaj­donképpen egv glória. Ismerkedési kísérlet (Dallos László rajza (Balázs-Plri Balázs karikatúrája) — Egyszer s mindenkorra jegyezze meg, kolléga, hogy ne ölelgesse a kolléganőjét, ha nitroglicerint tart a kezében! (V. Renčín karikatúrája VADNYUGATON Esküvő után a fiatal cowboy egy parádés csézán viszi haza a mátkáját. Amint mennek az úton, az egyik ló hirtelen megbokrosodik. A cowboy higgadtan rászól: — Szürke, először figyelmeztetlek! Mennek egy darabon, s a ló ismét ugrálni kezd. A férfi Ismét megszólal: — Szürke, másodszor figyelmeztetlek! Alig mennek néhány métert, amikor a ló Ismét megbokrosodott Erre a férfi leszállt az ülésről és szó nélkül lelőtte a lovát. Megszólalt az újdonsült menyecske: — Jack, van neked szíved, ilyen kíméletlenül elbánni ezzel a szegény lóval? A cowboy ránéz a feleségére és így szól: — Asszony, először figyelmeztetlek! GYEREKÉSZ Pistike megkérdi a mamájá­tól: — Mami, miért nincs már apunak haja? — Azért, kisfiam, mert a pa pád sokat gondolkodik. Pistike tovább kíváncsisko­dik: — Jó, de akkor neked miért van ilyen sok hajad? FAVICC A tizenéves Lalika meséli a barátainak: — A múltkor fogadásból át akartam úszni a folyót, s majd­nem sikerült. Már csak néhány méterre voltam a túlsó parttól, amikor görcsöt kaptam a lá­bamba, s ezért gyorsan vissza­úsztam. MEGOLDÁS Cicvarekné mondja barátnő­jének: — Tudod, szívem, az én fér­jem nagy skót. Sehova se« akar menni, semmire sem akar pénzt adni. Ezért azt hiszem, hogy a tengerpartra csak a második férjemmel megyek majd. Szöveg nélkül. HAZATÉRÉS SZABADSÁGRÓL INDOK Kropacsek meséli barátjának: . — Már rég sejtettem, hogy a feleségem megcsal engem. Ma tudtam meg, hogy az illető egy bokszoló. Szeretnék ennek a férfinak jól odamondani, de sajnos ez lehetetlen. — Miért? — Mert annak az ökölvívó­nak nincs telefonja ... SKÓT VICC Két skót találkozik az utcán. — Te, Johny, hallottad a leg­újabb viccet? — Nem. — Akkor gyere a vendéglő­be, fizess egy gint és én elmon­dom. — Haha, ez tényleg jó vicc ... CSALÁDI IDILL Brahovácz nézegeti a felöl­tőjét: — Drágám — szól a felesé­géhez —, nézz ide már, csak egy gomb van ezen a kabáton, s az is lóg. Az asszony odanéz, majd így felel — Eéla, így mégsem mehetsz az emberek közéi Ezért az lesz a legjobb, ha leszakítod azt a nyavalyás gombot. — Ne légy szomorú, szívem, legalább a virágaid nem hervadtak el! (Dikobraz magazin;) — Nyomás. Fifi, keress nekem itt valahol egy italboltot! (Kallus László rajzai ;v SZAKMÁI ISMERET A villanyszerelő kis­fia éktelen sírásba kezd. V Miért sírsz? Mi bajod? - kérdi tőle két­ségbeesetten az apja. — Hozzányúltam egy darázshoz és nem volt szigetelve?

Next

/
Thumbnails
Contents