Új Szó, 1972. augusztus (25. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-25 / 200. szám, péntek

Gustáv Hmák: k felkelésben nyújtott szovjet segítség (RÉSZLET A SZERZŐ TANÚSÄGTÉTEL A SZLOVÁK NEMZETI FELKELÉS CÍMŰ KÖNYVÉBŐL) A Szlovák Nemzeti Felkelés előkészítésében és egész lebo­nyolításában a Szovjetunióba és a Vörös Hadseregbe vetett biza­lom játszott nagy szerepet. Nagy jelentőségű mozgósító té­nyező volt ez: harcoljunk, tart­sunk ki, nemsokára itt lesz a Vörös Hadsereg! Elhatároztuk: arra fogjuk felhasználni a Szlo­vák Nemzeti Tanács küldöttsé­gének hazatérését, hogy a vár­ható szovjet segítségről tájé­koztassuk a Szlovák Nemzeti Tanács tagjait és a közvéle­ményt, s ezzel járuljunk hozzá a harci készség megszilárdítá­sához. A Szlovák Nemzeti Tanács küldöttségének a szovjet segít­ségről vallott álláspontja, amely­nek hírét elvittük az üzemek­be és a falvakba, a katonák és a partizánok közé, a lelkesedés új hullámát korbácsolta föl, s jelentős mértékben tette szilár­dabbá a harci morált, annál in­kább, mert az emberek hallot­ták és látták azokat a szovjet tiszteket, akik a partizánalaku­latokban harcoltak, hallották, hogy előző éjjel szovjet gépek zúgtak a felkelők területe fe­lett és egész éjszaka fegyvere­ket és felszerelést raktak ki a Tri Duby repülőléren a kato­nák és a partizánok számára. Egy nappal később (szeptem­ber 6-án) „szovjet katonai misz- szió“, azaz Sztugyenszkij, Ko­nyev marsall összekötő tisztje és segítőtársai érkeztek repü­lőn, őket Golian közvetlenül vezérkara mellé osztotta be. A szovjet partizánalakulatok egy­re többször hatoltak be len­gyel területről Szlovákiába, sa partizáncsoportok ejtőernyős ledobását is folytatták a felke­lés területére. A moszkvai rá­dió szlovák nyelvű adásaiban naponta biztatta az antifasiszta háborúban részt vevő szlovák harcosokat, és a közele dő segítségről beszélt; mind­ezek a tények erőt és hitet éb­resztettek bennünk, és segítet­tek abban, hogy feltartóztassuk a német áradatot, amelyeknek Berges SS-tábornok tervei sze­rint a felkelést négy nap alatt fel kellett számolnia. A szlovák nép kitartott a harcban. Elhi­tette a szavakat, amelyeket Fierlinger nagykövet mondott 1944 augusztus 31-én a moszk­vai rádióban: „Legyen a szlo­vák népnek bizalma a Vörös Hadseregben, amely mindent megtesz, amit megtehet.“ A Szlovák Nemzeti Felkelés­nek nyújtandó segítség kérdése nem volt olyan egyszerű, amint róla a Szlovák Nemzeti Tanács küldöttsége vagy a rádiónyilat­kozatok beszéltek. Már említet­tem azokat a politikai bonyo­dalmakat, amelyekkel a londo­ni csehszlovák kormány meg­akadályozta, hogy idejében megegyezést kössünk a szovjet hadsereg vezetőségével, össze­hangoljuk a katonai akciókat és a szovjet segítséget. Ezenkí­vül más nehézségek is felme­rültek. Viszont kétségtelen tény, hogy amikor a felkelés kitört, a szov­jet segítség már itt is volt, s az egyetlen és döntő segítséget je­lentette, hogy tartani tudjuk magunkat a náci hadosztályok elleni kéthónapos nyílt harc­ban. A szovjet katonai segítsé­get négy különböző formában nyújtották a Szlovák Nemzeti Felkelésnek: 1. szovjet vagy szovjet parancsnokság alatt álló partizánalakulatok, 2. légi úton szállított fegyverek, 3. a duklai hadmozdulatok, 4. egy légi ez­red és a 2. csehszlovák ejtőer­nyős brigád légi úton Szlová­kiába történt áthelyezése for­májában. Már szóltam, s még fogok is szólni a szovjet partizánok és partizánparancsnokok érdemei­ről a szlovákiai antifasiszta küzdelemben. Nagyra kell érté­kelnünk a légi úton szállított fegyveres szovjet segítséget. Az első nagyobb küldeményt Tri Dubyra a szeptember 4-éről 5- ére virradó éjszaka küldték, el­sősorban páncéltörő fegyvere­ket és lőszert, amit az egyes frontszakaszokon, főleg Ruttka mellett, azonnal be is vetettek. Ezeket a légi úton szállított küldeményeket — ha az időjá­rás megengedte — csaknem minden éjjel útnak indították. Szeptember első napjaitól fo­gott hozzá a szovjet parancs­nokság, hogy a Szlovák Nemze­ti Felkelés támogatásának leg­fontosabb eszközét, a Kárpátok megrohanását előkészítse, a Kár­pátokon kellett ugyanis a Vörös Hadseregnek Szlovákiába beha­tolnia és a felkelés haderejé­vel egyesülnie. Szeptember 8-án reggel in­dult meg Moszkalenko tábor­nok parancsnoksága alatt a 38. hadsereg támadása a német hadállások ellen. A 38. hadse­reg parancsnokságának hadpa­rancsában ez állott: „ ... el kell érni Szlovákiát, egyesülni kell a szlovák egységekkel, és a par­tizánalakulatokkal.“ Ez volt a legfontosabb kato­nai akció, amely a Szlovák Nemzeti Felkelést támogatta: egyesítenie kellett a felkelés haderejét a szovjet hadsereg és uz 1. csehszlovák hadtest egy­ségeivel. Ugyanakkor a szovjet hadsereg számára a felkelés te­rülete felvonulási területet ígért további hadműveletei számára. Látnivaló, hogy ahhoz hasonló hadműveletről van szó, amelyre a Szlovák Nemzeti Tanács töre­kedett. amikor képviselőit au­gusztus 4 én a Szovjetunióba küldte. Ha a duklai hadművelet sikerrel jár, alapjában véve ol­dotta volna meg a Szlovák Nenv zeti Felkelés katonai problémá­it: a felkelés kiszabadul a né­metek gyűrűjéből, s területünk további részei gyorsan szabaddá válhattak volna. Nem csoda, hogy a Kárpátok ellen intézett szovjet támadásról és a Szlová­kiába való behatolás szándéká­ról szóló hírek óriási izgalmat és lelkesedést keltettek a fel­kelés területén. Golian az első hír vétele után üdvözlő táviratot intézett Konyev marsallhoz.. Szeptember 15-én a felkelő hadsereg kép­viselője felolvasta a besztercei- bányai rádióban Konyev vála­szát: „ ... szilárd meggyőződé­semet fejezem ki, hogy a szlo­vák nemzetnek az Ön parancs­noksága alatt álló hadereje és felfegyverzett egységtíi, akik döntő harcba bocsátkoztak a német megszállókkal, szétker­getik a német rablókat, s meg­tisztítják Szlovákia területét Hitler bandáitól. A Vörös Had­sereg támadó egységei a mai napon Zborótól északkeletre át­lépték a szlovák határt, és foly­tatják behatolásukat Szlovákiá­ba.“ Ujjongott az egész sajtó és a nép, az újságok szeptember 16-án még azt a hírt is közöl­ték, hogy a szovjet hadsereg Eperjesen van. (A Londonnal váltott táviratokban ezt Velicsko értesüléseként közölték). A fel­kelők egyszerre rózsaszínben látták a helyzetet: csak napok választanak el a szovjet had­sereggel való egyesüléstől. Sajnos, másképpen alakult a helyzet. A harcok szeptember 8-án kezdődtek, s a Vörös Had­seregnek már az ötödik napon Eperjesen kellett lennie. Az of- fenzíva azonban nem járt si­kerrel, mert az előrenyomuló szovjet haderőt a mi hadtes­tünkkel együtt közvetlenül Dukla városka előtt vesztesége­ket okozva feltartóztatták. A németek konokul védekeztek,. Egységeinkkel és a szovjet egy­ségekkel szemben kemény és mindenre elszánt ellenfél állt. A németek kétségbeesetten har­coltak minden fáért, minden kőért, minden dombért. Hibákat és bűnbakokat keres­tek amiatt, hogy a duklai had­műveletek balul ütöttek ki. Mint ismeretes, Konyev már a duklai hadművelet közben le­váltotta Kratochvíl tábornokot, a csehszlovák hadtest parancs­nokát. Svoboda tábornok vette át a parancsnok tisztét. De egy másik bűnös is akadt. Fierlinger szeptember 21-én ezt jelenti Londonba: „Kratochvíl járt nálam. Azt magyarázza, hogy viszonylag szűk frontsza­kaszon, Dukla városka előtt... elegendő harceszközt vontak össze ahhoz, hogy az előrenyo­muló egységek áttörjék magu­kat a duklai hágón, ahol két szlovák hadosztállyal kellett volna egyesülniük... Az elő­készületek nyilvánvalóan fel­keltették az ellenfél figyelmét, s mindjárt az első napon egy új német hadosztály jelenlétét állapították meg azon a helyen. Ezenkívül szeptember 8-án mind­két szlovák hadosztály elhagyta táborhelyét, s nem támogatta az előrenyomulást...“ Nem lenne szükséges, hogy ilyen részletesen beszéljünk erről a kérdésről, ha a Szlo­vák Nemzeti Felkelésről szóló eddigi irodalom csaknem kivé­tel nélkül meg nem ismételné Kratochvíl állításait arról, hogy a kelet-szlovák hadosztályok „okozták“ a duklai hadművelet balsikerét. Bizonyos, hogy egész sereg kérdés vár még magyará­zatra a duklai hadművelettel kapcsolatban, ennek ellenére — az ismert tények alapján — Kra­tochvíl állításait már most hely­teleneknek lehet minősítenünk. Abból, amit már ebben a könyvben elmondtam e két had osztályról, világosan kitűnik, hogy Ingrnek, Píkának és Kra- tochvílnak a felkelés előtt is elég idejük volt arra, hogy rend­szeres együttműködést teremtse­nek a szovjet hadsereg és a két hadosztály között. Golian már 1944. július 25-én jelenti Ingr­nek azt a tervét, amely szerint a kelet-szlovák hadosztályok „az orosz hadsereggel együtt­működve szabaddá teszik a Szlo­vákiába vezető szorosokat“. 1944. augusztus 1-én konkrét javaslatokat tesz a terv megva­lósítására és kifejezetten kéri, hogy „Giráltra dobjanak le ösz- szekötő tiszteket. Végezetül ma­ga Ingr már július 7-én ezt köz­li Goliannal: „Annak megköny- nyítésére, hogy a Kelet-Szlová­kiában állomásozó szlovák had­osztályok átallhassanak a Vörös Hadsereghez, a Szovjetunióban tartózkodó csehszlovák egysé­gek összekötő szerveit lehetne rádióadókkal együtt mind a kél hadosztályhoz ledobni.“ Hogy ez a kapcsolat miért nem valósult meg egészen a lefegy vérzés napjáig — holott lett volna rá elég lehetőség — azt ináig sem derítették ki eléggé. Golian Talský elrepülése után már augusztus 31-én azt a pa­rancsot adta a két hadosztály­nak, hogy verekedjék át magu­kat Közép-Szlovákiába; erről Londont idejében tájékoztatták. Azok a partizánalakulatok, amelyek Kelet-Szlovákiában már augusztusban tevékenykedtek (a Csapajev, valamint Sukajev al­ezredes, Sztyepanov alezredes, Prokopjuk alezredes, Kvityin- szkij százados alakulatai és má­sok) a partizánmozgalom Ukrán Vezérkarával álltak összekötte­tésben. Augusztus 31-én, szep­tember elsején s a következő napokban ezrével álltak át e partizánegységekhez a kelet­szlovák hadosztályok katonái és tisztjei, tehát tudták, hogy ezek a hadosztályok mint katonai egységek megszűntek létezni. A helyzetnek erről a változásá­ról, a németek előrenyomulásá­ról, a két szlovák hadosztály szétveréséről az említett parti­zánalakulatok kijevi parancs­nokságukat (a dokumentumok szerint már szeptember 1-én) tájékoztatták. A duklai hadművelet balsikere abban az értelemben pecsétel­te meg 3 Szlovák Nemzeti Fel­kelés sorsát, hogy az elszigetelt terület maradt a németek hátá­ban, amelyet minden irányból meg lehetett támadni. Viszont a duklai hadművelet annak bi­zonyítéka, hogy a szovjet kö­rök valóban támogatni próbál­ták a felkelést, szét akarták ver­ni a németek bekerítő gyűrűjét, s a felkelést igyekeztek győze­lemre vinni. Ez a felkelés had­erejének nagy erkölcsi segítsé­get nyújtott, tartotta bennük a hitet, hogy nincsenek egye­dül, a szovjet hadsereg mellet­tük áll. A német erők összevo­nása a Duklai szorosban csök­kentette a németeknek a felke­lők frontjaira gyakorolt nyomá­sát, s a duklai hadművelet ily módon is hozzájárult ahhoz, hogy a felkelés tartani tudta magát. Fordította: dr. SZIKLAY LÁSZLÓ A felkelés szemtanúja „A Szlovák Nemzeti Felkelés elszánt harcainak, vérontásai­nak szemtanúja voltam“ — mondja Mária Hušťavová galán­tai lakos, az SZNF részvevője. Mária gyermekkora óta szem­lélte a kommunistáknak a szebb jövőért folytatott küzdelmét. Apja Hlohovecen, a kommunis­ta párt alapítói közé tartozott. Kilencéves volt, amikor a hlo- hoveci Munkásházban részt vett a kommunisták gyűlésén. Mire felnőtt, 1944-et, a felkelés évét írták. A szlovák nemzetnek a íasiszta megszállók elleni küz­delmében való önkéntes részvé­tel gondolata augusztusban szü­letett meg Máriában, amikor el­határozta, hogy testvérével együtt ápolni fogja a sebesült partizánokat. A testvérek nagy­bátyjukkal Topoľčanyba men­tek, onnan Zeinianské Kostoía- nyba, ahol ápolónőknek jelent­keztek egy katonai egységhez. Dr. Hefthez osztották be őket. Később Hanölovára mentek, Mária Hušťavnvá ahol a város elestéig dolgoz­tak. A sebesülteket Zvolenba, Banská Bystricára és Sliačra szállították, onnan visszatértek Handlovára, de a német tüzér­ségi támadás miatt Rastočnába vonultak vissza. Itt csatlakoz­tak Mikulás Marstein alhadnagy egységéhez. A németek táma­dása után az egység szétesett. Mária testvérével együtt Sklen- nén maradt, onnan Kremnicára ment. Itt egy tábori kórházban dolgoztak. Skalka, Tajov, Staré llorv voltak azok a helyek, ame­lyeken a sebesültek ápolásakor átvonultak. Minden visszavonu­lás veszteségekkel, nyomorral és újabb sérülésekkel járt. Visszavonuláskor a németek fogságba ejtették őket és Ru­žomberokba, a gestapóra hur­colták. Máriát itt csak egyet­len gondolat foglalkoztatta — elfelejteni az összes neveket, hogy senkit se áruljon el! Ki­hallgatás után elengedték őket, és sok szenvedés árán jutottak haza. Minden reggel jelentkez­niük kellett a parancsnokságon. Mindenütt a fasiszta bérencek gyűlölete, sértegetése üldözte őket. Lépten-nyomon árulókkal találkoztak. 1944. novemberétől decemberig igyekeztek a test­vérek kapcsolatot teremteni az egység tagjaival, de minden hiá­bavaló volt. Ez csak később si­került nekik, amikor Marstein alhadnagy jelentkezett náluk. Gyógyszerekre volt szüksége se­besült bajtársai számára. Mária testvérével együtt elvitte őt az orvoshoz, aki azt ígérte, hogy a gyógyszereket reggel átadja. Reggel azonban árulással talál­koztak. Az alhadnagyot felje­lentették. Sebesülten vitték el a kihallgatásra. Mária és testvére segíteni akartak neki, így őket is elfogták. Szabadon bocsátá­suk után figyelmeztették édes­anyjukat, hogy ügyeljen a leá­nyokra. A partizánokkal való további együttműködés esetén a koncenrációs táborba hurcolják őket. És ettől a perctől kezdve a fasiszták szigorú felügyelete alatt álltak. Bajtársaikkal már csak a fronton találkoztak. A kommunisták igazságos küzdelmével való együttérzés 1945-ben érlelődött meg Máriá­ban, amikor elhatározta, hogy belép a kommunisták soraiba. 1946-ban megkapta az SZNF ér­demrend emlékérmét a felke­lésben való tevékeny részvéte­léért. Néhány további emlék­érem és becsületbeli elismerés a jutalma a fasizmus ellen ví­vott harcban szerzett érdeme­kért. 1964-ben Jasná pri Brez- nén találkozott régi bajtársai­val, a Jegorov brigád tagjaival, ahol az SZNF 20. évfordulója alkalmából partizán találkozót rendeztek. Hušťavová elvtársnő ma 50 éves. Tevékenykedését a sza­badság éveiben sem hagyta ab­ba. Politikai és társadalmi szer­vezetekben dolgozik. 1971 óta a Galántai Városi Nemzeti Bi­zottság képviselője és fontos feladatokat teljesít a szocialis­ta haza gyarapítása érdekében. Hušťavová elvtársnő, bajtárs és anya, gazdag tettekkel, ér­demes munkával teli életre te­kint' vissza. Ma az ifjú nemze­dék méltó példaképe. KRAJČOVIČ FERDINAND Sikerek és problémák A választási program megva­lósítását nagy munkakedvvel és lelkesedéssel kezdte meg Haj­nácka (Hajnácskő) község nemzeti bizottsága. Ez a község a Rimavská Sobota-i (Rima­szombat) járás nagyközségei­nek egyike. Több mint 1600 la­kosa van. Nagyságához méltón a legutóbbi választások óta je­lentős munkasikereket mutat­hat fel.' Befejezték az utak portalaní­tását. Átadták rendeltetésének az újjáépített tűzoltószertárat. Kibővítették a kultúrházat, s helyiségeinek berendezését kor­szerűsítették. Már befejezés előtt áll az új postahivatal épí­tése, s megkezdték az új ven­déglő építését. Távlati terveiket is kidolgozták. Oj kultúrházat építenek majd, bővíteni fogják az iskolát és az óvodát. A sikerek mellett azonban problémák is mutatkoznak. Kö­zülük néhány olyan, hogy meg­oldását már nem lehet elodáz­ni. Sürgős, halaszthatatlan in­tézkedést kíván. Ilyen a Gortva-patak szabá­lyozásának problémája. Ez a patak minden évben kilép med­réből. Több községet veszélyez­tet. Sőt, a gyakori kiöntés nyo­mán már több száz hektár szántóföld lapos területté vál­tozott. Négy községet érint ez a természet okozta veszély. Ezen községek vezetői össze­fogtak és már 1955-ben meg­tették az első lépéseket a prob­léma megoldására. Sajnos, ered­mény nélkül. Ezekben a községekben pél­dául nem lehet megvalósítani a kanalizációt, mert a patak­meder már magasabban van, mint a szántóföldek. Hajnácka községben a Csevice-réten több szénsavas forrás is található. Persze használhatatlanok, mert ez a terület mocsárrá válto­zott. Viszont jó táptalajra ta­láltak itt a szúnyogok és más rovarok. Másik komoly probléma, hogy nincs a községben fa- és szén­telep. jesenskéből (Feled) és Rimavská Sobotából (Rima­szombat) szállítják a tüzelőt. Legtöbbször a szállítási költ­ség nagyobb a tüzelő áránál. Ugyanakkor pedig vasútállomá­sa is van a községnek, ahol könnyen lehetne rakodótelepet létesíteni. Harmadik komoly probléma a fogorvosi rendelő építése. Néhány évvel ezelőtt a község vezetősége a Járási Építőipari Vállalatot bízta meg a rendelő adaptálási munkálatainak el­végzésével. Megindultak a mun­kálatok, azután félbemaradtak. Tavaly többször is újrakezdték őket. De még máig sem fejez­ték be. Hajnácka község iako- sain kívül még hét község la­kosai ezért Jesenskére kény­telenek fogkezelésre járni. Az ügy rendezése érdekében a hnb vezetői már több ízben tárgyal­tak az építőkkel. Sőt, erélye­sebb felszólítást is küldtek. Hiába! Pedig illő volna leg­alább tudatni, hogy mikor lesz már kész a fogorvosi rendelő. Ezekre a problémákra, kér­désekre megoldást, feleletet várnak a köziég és a környék lakosai. TORPIS JÓZSEF

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents