Új Szó, 1972. augusztus (25. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-25 / 200. szám, péntek
Hogyan tanuljunk nyelveket? (Lomb Kató: így tanulok nyelveket, Madách Könyvkiadó 1972) A Rimavská Sobota-i (Rimaszombat) járásban az idén szerveztek először nyári nevelő-üdtUő tábort a cigán yszármazású tanulók számára. A tábort a járás népjóléti és egészségügyi szakosztálya az iskolaügyi szakosztállyal közösen létesítette. Ratková (Ratkó) és Teplý Vrch (Meleghegy) községekben negyven-negyven tanuló számára biztosítottak póttanulási és üdülési lehetőséget. A cigányszármazású tanulók foglalkoztatásáról, üdültetésének megszervezéséről Katarína Bystrická, a .járás népjóléti osztályának vezetője elmondta, hogy a táborozás nevelési jellegű, a cél ugyanis, hogy a gyermekek elsajátítsák a higiéniai követelményeket, az illemszabályokat, a helyes napirendet s emellett kialakítsák kötelességérzetüket és pótolják a tananyagot. A táborban előre kidolgozott napirend alapján foglalkoztatják a gyermekeket. A póttanuláson kívül kirándulnak a környékre, játszanak, sportolnak, fűrödnek. A nevelés és oktatás kiegészítését célzó törekvés megvalósítása szükségessé vált, mert a járás több alapiskolájában a rendszertelenül vagy az iskolába egyáltalán nem járó cigányszármazású tanulók nagy mértékben rontották a tanulmányi és hiányzási átlagot. Az előzetes számítások szerint egy tanuló üdültetése több mint öOO koronába kerül, amit az említett intézmények fedeznek. A festőien szép környezetben elterülő Ratkó községben negyvenkét tanuló töltötte „szabadságának“ felét; a gyermekek Tornaijáról, Bátkáról, Gortváról és Feledről érkeztek. A táborban tett látogatásom alkalmáA halásztanyák: néma csendjét olykor olykor megtöri a bográcsban rotyogó halászlé kellemes muzsikája. Mert bizony tudni kell azt, hogy számtalan esetben a halász a tarisznyájából előkerülő vöröshagymával meg szalonnával lakik jól. Nagy ün- nap hát az, amikor rotyog a halászlé, különösen ha saját fo- gású halból készül. Olyan muzsika ez, amit fel nem cserélne a halász semmilyen zenével. Ilyenkor megváltozik a halásztanya élete. A halászlé főzéséből azt is meg lehet tudni, hogy a halász saját halát főzi e vagy vett halból készíti az ételt. Miből? Ha a hal üzletből került u bográcsba — ez olyankor fordul elő, ha a meghívott vendég részére nem sikerült halat fogni — a halász néma, mint maga a megtisztított hal. Olyankor csak tesz, vesz a halásztanya környékén. Egész idő alatt ezer dolga akad. Még azt is megengedi, hogy a fűszert más tegye a boqrácsba. Hezzeg, ha saját fogású halból készül a halászlé! Míg asztalra nem kerül, hozzá nem nyúlhat senki. Az illatát percenként kell dicsérni, s a vendéglátó gazda annyit beszél, hogy annyit csak egy Igazi halász tud beszélni. Nemcsak a halfogás titkával ismerkednek meg a hallgatók, hanem a haígéretes kezdeményezés val Bettes István és Qrosz István pedagógusok tájékoztattak a táborban folyó munkáról. A délelőtti foglalkozás során az alacsonyabb évfolyamba járó tanulók háromórás oktatáson vesznek részt, az idősebbek (tizenötéves korig) számára naponta négy órát tartanak. A pótórákat szlovák és magyar nyelvből, számtanból és hon-# ismeretből tartják. Kellemes, napsütéses időben a természetben, a réten vagy az erdő szélén folyik a tanítás. A pedagógusok az előírt tananyagot is- mételtetik és gyakorolják a tanulókkal, akik feleleteikre osztályzatot nem kapnak. Ez a tudat lényegesen fokozza bátorságukat, erősíti önbizalmukat. A két pedagógus elismerően beszél a póttanításról, az órák eredményességéről. Gyakran szerveznek félnapos kirándulásokat a környező hegyekbe. Ilyenkor sok szó esik a hazaszeretetről is. Az ügyesebbek kőzetet és növényeket is gyűjtenek. A napi program nagyobb részét csoportos játékok képezik. A sportot kedvelő fiúk, lányok a község labdarúgó pályáján hódolhatnak kedvtelésüknek; úszásra, fürdésre is van lehetőség a 20 X10 méteres medencében. Akik nem tudnak úszni, azok a pedagógusok felügyelete mellett próbálják elsajátítani ezt a sportágat. A tábor vezetői az utolsó napon kulturális műsorral egybekötött búcsúestet rendeznek, lázslé főzéséből is szakácsvizsgát tehetnének. Nem beszélve arról, hogy az éppen rotyogó halakra, azoknak fajtájára, kifogására minden más téma után vissza-vissza tér. Egyszóval a levegőben, az elszálló párában is benne van, hogy saját fogású hal fő a bográcsban. Egy-egy nagyobb fogás emléke — mert néha ilyen is van — sokszor hónapokig, sőt évekig él a halász emlékében, s mindig legkedvesebb beszédtémája. „Nagy hal“ — ez a fogalom a halászok szerint napjainkban ritkaság. — Hja, valamikor húsz, harminc évvel ezelőtt, akkor igen — mondogatja Béni bácsi. — Kilós halat ki sem vettem. Tíz, tizenöt-, húszkilós halakat fogtam. Béni bácsi, a kedves üreg halász, aki mindig kevesebbet jár már a Garam-partra, nagyon hiányzik onnan. Sok halászlé fqzésének voltam a tanúja. A halászléről mindig ó jut az eszembe, mert ha az utóbbi időben kerülte is a szerencse, mesélni a halászatról többet tud, mint más három halász egyetemben. Ha kicsik is a halak a Ga- ramban, az ügyes halászok — kiváltképp Béni bácsi — megnövesztik azt. I)e nem ám különböző tápszerek etetésével, amelyre meghívják a közelben táborozó tanulókat is. A szülők kezdetben idegenkedtek attól, hogy gyermeküket elengedjék a táborba. Talán azért, mert nem tájékoztatták őket kellőképpen a tábor küldetéséről. Emiatt Ratkón a tábor megnyitásakor mindössze huszonöt tanuló volt. Az első napok eltelte utánt fokozódott az érdeklődés. A szülők megértették, hogy a tábor jó célt szolgál, így az első hét végére negyvenkettőre emelkedett a táborozok száma. Mielőtt búcsút vettem volna a pedagógusoktól, három tanulóval elbeszélgettem arról, mit jelentett számukra a közös üdülés, a tanulás, a táborozás. A hét esztendős Botos Attila Feledről sok szépet mondott a táborban töltött napokról. Leg jobban annak örül, hogy megtanult úszni. Odahaza maradt hat testvérének és szüleinek aprólékosan elmond mindent a nyaralásról. Balogh Júlia Bátkáról jött a táborba. Számára élményt jelent minden tevékenység. A délutáni foglalkozások alatt egy könyvet is elolvasott és maradandó emlék számára, hogy innen írt életében először levelet szüleinek és hat testvérének, amire választ is kapott. Misán ko Gábor Tornaijáról jött Ratkóra. Két év múlva fejezi be a kötelező iskolalátogatást és lakatos szakmát akar tanulni. A táborozás sokat jelentett számára, hiszen most vett részt először igazi kiránduláson. Odahaza ő is elmeséli élményeit. A tábor megszervezése és a tervszerű, célravezető oktató és nevelőmunka, reméljük, egy sokat ígérő kezdeményezés első fontos láncszemét jelenti. PIERZCHALA JÓZSEF mint ahogy a halgazdaságokban végzik. Szó sincs ilyesmiről. Az ő halukat az idő növeszti meg, miután már megették. Béni bácsi vagy egy éve — szemtanúja voltam — fogott egy másfélkilós pontyot. Olyan boldog volt az öreg, hogy madarat lehetett volna fogatni vele. A környező halásztanyák összes halásza odasereglett, hogy osztozzon Béni bácsi boldogságában. Még az irigykedők is dicsérték. Persze Béni bácsi is szívesen mesélte el a fogási egész aprólékosan mindegyik újonnan érkezőnek. S még az se tett közbe szúrós megjegyzést, aki harmadszor vagy negyedszer hallotta már. Mikor a halásztanya kifogyott a csodálókból, Béni bácsi azt a kifogást találta ki, hogy ezt a halat már előre odaígérte valakinek, hát haza kell vinni. „Odaígérte.“ Persze, hogy elhittük, csak oigye. 0 meq boldogan tette zsákjába a halat, s nagy kerülővel ment haza. Másnap, akik nem látták, azok is tudták, hoqy Béni bácsi nagy, két kiló harminc dekás halat fogott. Rá egy hétre tőlem is megkérdezte, hogy emlékszem e még arra a két és fél kilós halra. Természetesen, emlékeztem. Hát így nőtt a hal egy hét alatt egy kilót. Hogy mekkora halat fogott tavaly Béni bácsi, most meg se merem tőle kérdeznL EB EDI LÁSZLÓ A nyelvtanulással kapcsolatos kérdések közül bizonyára a fenti címben megfogalmazott probléma merül fel a leggyakrabban és a legtöbb gondot okozó bizonytalansággal. Nem cső. da, hisz ez a kérdés elsősorban módszertani jellegű, azaz a tanulás módjával, a felhasználható segédeszközökkel (szótár, tankönyv, idegen nyelvű szöveg, rádió és televízió, magnetofon) való bánni tudás mikéntjével függ össze. Lomb Katónak, a tizenhat nyelven beszélő tolmácsnak a feljegyzései elsősorban a „hogyan“ kérdésre adnak érdekes és tanulságos, a nyelvtanulás során minden bizonnyal felhasználható válaszokat, A szerzőnő, mint írja, az ÁNy (az Átlagos Nyelvtanuló) számára igyekszik felvilágosítást nyújtani, olyan ember számára, aki a nyelvvel nem hivatásszerűen, hanem szórakozásból, hobbybói stb. foglalkozik. Lomb Kaió egyéként tagadja, hogy az idegen nyelvet tanulókat be lehet szorítani a „nincs nyelvérzéke“ és a „jó nyelvérzéke van“ kategóriákba. Nincs olyan ember, akire — mind mondani szokás — „csak úgy ragadnak a nyelvek“, nincs nyelvzseni, csak jobb vagy rosszabb módszereket alkalmazó nyelvtanuló van. Hogyan tanuljunk hát nyelveket? Abban az időben, amikor az iskolákban még a holt nyelvek, a görög és a latin voltak túlsúlyban, a tanulók közvetett módon ismerkedtek a nyelvvel. A módszer fő célja a nyelvtani szabályok sulykolása volt a passzív nyelvtani ismeret, nem pedig a szabályok alkalmazni tudása. Sokan emlékeznek még az iskolából az olyan meghatározásokra, mint „a škola minta szerint ragozzuk azokat a nőnemű főneveket, amelyek..." stb. Az „iskolából“ vagy az „iskolát“ alakok szlovák megfelelőjének használata viszont már problémát okozott, többek között azért is, mert az elöljárószókat nem az esetekkel együtt tanították. A módszer legnagyobb hibája az volt, hogy részleteiben, egymástól elszigetelten tanította a nyelvi jelenségeket. A Rerlitz-féle módszer forradalmasította ezt az elavult, önmagáért való nyelvtanuláson alakuló oktatást. Közvetlen módon, az anyanyelv kiiktatásával tanította az idegen ! nyelvet, olyanformán, hogy rámutatott egy tárgyra és idegen nyelven megnevezte azt. Az asztalra mutató tanár „This is a table“ mondatát könnyűszerrel megértette a tanuló.-(Ez asztal.) A módszer legnagyobb hozadé&a azonban az volt, hogy szerkezeteket, együvé tartozó egységeket tanított, nem kellett tehát bemagolni, hogy a „this“ az „ez“, a „table“ az „asztal“, hanem a kettő együtt, összetartozva és egyidejűleg ragadt meg a tudatban. A „This is a..." szerkezet másik előnye az, hogy a kipontozott rész bármilyen más főnévvel behelyettesíthető, pl.: „This is a pen (blockj“ — Ez toll (könyv) stb., a kaptafára tehát számtalan minta ráhúzható. Lomb Kató szerint a nyelvtanulás legjobb eszköze azonban nem a tanár, hanem a könyv. Könyvön azonban nem csupán a tankönyvet kell érteni, hanem h szótárt és a szépirodalmi szöveget is. Lomb Kató — bármilyen meglepően hangzik is — a szótárral kezdi! Nem úgy, hogy bemagolja a szótárt elejétől végéig (mint pl. József Attila). A szótár csak a nyelvvel való ismerkedésre jó. Mit jelent ez? Azt. hogy a figyelmes olvasó .már egyetlen szócsaládból is következtetni tud a nyelv bizonyos törvényszerűségeire. Az angol „to read“ (olvasni) alakkal egy szóbokrot alkot a „reader“ (olvasó) és a „reading“ (olvasás) szó is. A főnévképzés szabályai tehát tudatosulnak, anélkül, hogy a szabályt megtanulnánk. Az analó gia, a hasonlóság alapján már következtetni lehet arra, hogy a „to write“ (írni) „writer' alakja nem más, mint „író“, a „writing“ nem más, mint „írás“. A következő segédeszköz a tankönyv. Néhány leckéjének átvétele után rögtön át lehet, sőt át kell térni a szépirodalmi szövegek olvasására. Legjobb persze egy könnyű stílusú, kis szókinccsel és rövid, áttetsző mondatrenddel megírt könyv (az angolul tanulóknak pl. Hemingway). Ideálisan megfelelnek az ún. adaptált szövegek Is, amelyek klasszikus írók alkotásainak az átírt egyszerűsített 1000 —1500 szóval megoldott változatai. Ezek a szovjet kiadású könyvek — szinte filléresáron — nálunk is kaphatók. A „hogyan olvassunk?“ kérdésére Lomb Kató a következő feleletet adja: „Eleinte szinte■ felületességig menő lendülettel, később már-már bizalmatlanságnak ható lelkiismeretességgel." A kezdet kezdetén elégedjünk meg azzal, hogy csak a mű cselekményének körvonalai rajzolódnak ki előttünk. Ne álljunk meg minden egyes szónál! — tanácsolja a szerzőnő, a gyakori szótárforgatás nehézkessé, vontatottá teszi az olvasást. Ha fontos és gyakran használt szóval van dolgunk, akkor a könyv folyamán még számtalanszor előbukkan majd, s a szövegkörnyezetből előbb- utóbb meg fogjuk érteni a jelentését. Szótárt csak elkerülhetetlen esetben használjunk! Próbáljunk önállóak lenni! Másodszori, harmadszori olvasáskor már szőtározhatunk. De ennek is megvan a módjai A Ber- litz-féle módszerrel kapcsolatban már említettük, hogy a kész sémák, a szószerkezetek elsajátítása sokkal célravezetőbb, mint az egymástól elszigetelt szavak bemagolása. Az angol „Leg of the table“ szószerkezetet fölösleges szétbontani és így kiszótározni: leg = láb, table = asztalt of = „nak a“. Tanuljuk meg az egész kifejezést, ne a szavait! Ez a módszer kétféle szempontból is hasznos: az együtt megtanult szavak együtt is jelentkeznek a tudatunkban, s ráadásul a helyes nyelvtani formában idegződnek be. Ne idegenkedjünk akár a teljes mondatok vagy a félmondatok megtanulásától sem — a modern építészet is bizonyítja, hogy nemcsak téglákból, hanem előregyártóit panelokból is lehet házat építeni. A nyelv azonban nemcsak téglákból (szavakból) és panelokból (szószerkezetekből) áll. Akárcsak az építészetben, bizonyos kötőanyagra is szükség van. Ez a malter: a nyelvtan. Említettük már az önmagáért való grainmatizálást, amely nem nyújt ismereteket. Az olvasva tanulás nagy előnye az. hogy „A nyelvből tanuljuk a nyelvtant, nem a nyelvet a nyelvtanból. A szabályokat tudatosítani kell. A legjobb módszer erre az anyanyelvvel való összehasonlítás. Az „asztalláb“ birtokviszonyt például az angol fordítva és ragos (elöljárós) formában fejezi ki: „lába az asztalnak“. Ha az eltéréseket nem tudatosítjuk, az idegen nyelvbe könnyen benyomul az anyanyelvi gondolkodás: „leg of tlie table" helyett „tablelegu-e t mondunk. A nyelvtanulásnál is érvényes az, amit a szavak elsajátításával kapcsolatban le szögeztünk: sémákat tanuljunk, ne szabályokat! A séma beidegződését legjobban az olvasás biztosítja: a már említett birtokviszonyt kifejező szerkezet egyetlen oldalon tízszer-húsz- szor is előfordulhat, s így vérünkbe ivódik. Nem mindegy az sem, liogy mit olvasunk. Regényt vagy elbeszélést olvasva sok olyan szóval találkozunk, amely a jellemzés, a leírás, az ábrázolás eszköze. Ha a beszélt nyelvet akarjuk elsajátítani, akkor párbeszédes formákat (pl. egy színmüvet) olvassunk végig. A könyvnek egyetlen hibája van: néma barát. A helyes kiejtésre tehát nem tanít meg. A technika korában azonban ez nem akadály: hallgassunk naponta rádiót! „A lelkesedés ragályos — vallja Lomb Kató, Belye Jánosra hivatkozva. — Ha csak néhány embert sikerült megfertőznöm e kórral, célomat máris el értem.“ ZALABAI ZSIGMOND Csehszlovák és magyar fiatalok 85 tagú csoportja tölti szünidejének egy részét a lodzsi üdülőközpontban. Felvételünkön a fiatalok vidám nótázás közben. " (ČSTK—CAF felvétele) HOGYAN NÖ A HAL?
