Új Szó, 1972. augusztus (25. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-24 / 199. szám, csütörtök

i SM ET NYUGALOM A CHILEI FŐVÁROSBAN Megkétszerezik a munkabért Santiago —- Kedden a chilei fővárosba visszatért a nyuga­tom. Az autóbuszokat, amelye­ket a jobboldali tüntetők hétfő este és éjszaka megrongáltak, közszemlére állították ki az el­nöki palota elé. Kedd este Munoz Bravo tá­bornok, a rendkívüli állapot ha­tálya alá helyezett santiagói tartomány katonai parancsnoka kiadta első rendeletét. Eszerint újabb intézkedésig tilos min­denfajta nyilvános tüntetés, sú­lyosan megbüntetik a rémhír­terjesztőket, a lövöldözőket. Ez­zel egy időben a népi egység- kormány tagjai nyilatkozatban ítélték el azt a „vandál cse­lekményt“, amelyet a jobboldali tüntetők Mireya Baltra minisz­terasszony ellen hajtottak vég­re. Mint ismeretes, a zavargók megtámadták Baltra asszony ha­zafelé tartó gépkocsiját, s nem­csak azt, a miniszter házát is megrongálták. Hasonló sorsra >utott Carlos Matus gazdaság- ügyi miniszter rezidenciája is. Az Allende kormány közben « parlament elé terjesztette a munkások és alkalmazottak fi­zetésének rendezésére vonatkozó tervezetet. Az általános üzetés- rendezést annak érdekében hatá­rozták el, hogy a bérek lépést tartsanak a megélhetési költsé­gek emelkedésével. Az AFP sze­rint az ellenzéki többségű parla­ment súlyos nehézségeket tá­maszt majd a tervezet törvény­erőre emelésének útjába. Orlando Millas kommunista pénzügyminiszter kijelentette kedden, hogy a népi egységkor­mány az ár-bérkérdésben újíta­ni kíván. Eddig — mondta — úgy volt, hogy a fizetésrendezéseket gyakorlatilag meg nem történté tették a hatályukba lépésükkor — minden év január elsején — beinduló áremelkedések. Az Al- lende-kormány ezzel szemben előzetesen rögzítette az árakat, s az általános áremelkedés szá­zalékarányában rendezi a bére­ket. Millas a továbbiakban hangoz­tatta, hogy a kormány fizetés­rendezési tervezete egyszer s mindenkorra véget kíván vetni az áruhalmozásnak, az üzérkedés­nek és a feketepiaci tevékeny­ségnek. A moszkvai Pravda a krími találkozóról BÉKE ÉS BIZTONSÁG Moszkva — A szocialista országok egysége megszilárdu­lásának egyik fontos tényezőjévé váit a kommunista és mun­káspártok vezetőinek krimi találkozása, amelynek eredményeit uz egész világon tárgyalják — írja Igor R i r j u k o v, a moszkvai Pravda kommentátora. Birjukov cikkében hangsúlyozza, hogy a szocialista országok egysége és szoros együttműködése a rájuk váró feladatok meg­oldásának fő feltétele. A testvéri országok vezetőinek elvtársi kapcsolatai segítik az együttműködés fejlesztését; a szocialista tábor egységének megszilárdulását — folytatja Birjukov. A szoros baráti kapcsolatok elmélyítéséhez hozzájárult a Bol­gár Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság vezetőinek evkszinogradi találkozása, továbbá a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Lengyel Népköztársaság vezetőinek prágai megbeszélése. Az említett megbeszélések napirendjén olyan kérdések szerepeltek, mint a politikai együttműködés, a nép- gazdasági tervek koordinálása a következő ötéves ,terv idő­szakára, az árucsere-forgalom fokozása, a termelési kooperáció, továbbá a műszaki-tudományos eredmények és tapasztalatok kölcsönös cseréje. Újra bebizonyosodott, hogy a szocialista tábor országai dön­tő mértékben befolyásolják a nemzetközi feszültség enyhülését. Az SZKP XXIV. kongresszusán elfogadott békeprogram a béke­politika irányadójává vált. A szocialista országok összehangolt külpolitikájuk eredményeként következetes harcot vívnak a bé- béért és biztonságért, és nagy figyelmet szentelnek az európai biztonsági értekezlet előkészítésére. A szocialista országok a marxizmus—leninizmus és a prole­tár internacionalizmus elvei alapján fejlesztik tovább együtt­működésüket — fejezi be kommentárját Igor Birjukov. A KÉT KONGO RENDEZI KAPCSOLATAIT Nem keil minden ázsiainak elhagynia Ugandát Kampala — Idi Amin ugan­dai elnök ismét módosította az ugandai állampolgársággal ren­delkező ázsiaiak kiutasítására vonatkozó döntését. A Manszur Khalid szudáni külügyminiszter tiszteletére adott ebédjén ugyanis kijelentette: az ugandai állampolgársággal rendelkező ázsiaiaknak nem kell elhagy­niuk az országot. Hozzáfűzte azonban, hogy gondosan felül­vizsgálják az ázsiaiak útlevelét és a kettős állampolgársággal rendelkező lakosokat felszólít­ják a távozásra. A két héttel ezelőtt megkezdett ellenőrzés a lövő hónap végén fejeződik be. Diplomáciai forrásokból szár­mazó értesülés szerint körülbe­lül tízezer ázsiait fosztanak majd meg ugandai állampol­gárságától, mire az ellenőrzési kampány befejeződik. A brit hatóságok bevándorlá­si engedélyt adtak háromezer Ugandában élő ázsiai családfő­nek. Ez összesen körülbelül 15 ezer kényszerkivándorlásra ítélt ember áttelepiilését jelenti. A döntés azokat érinti, akik — Amin ugandai elnök kiutasító rendelkezése nyomán — már brit bevándorló-útlevélért folya­modtak. Ugandában pillanatnyi­lag ötvenezer brit útlevéllel rendelkező ázsiait (indiai, pa­kisztáni, bengáli származású polgárt) tartanak számon. Brazzaville — A Kongói Né­pi Köztársaság és a Zaire Köz­társaság megállapodott a kap­csolatok normalizálásáról és a kölcsönösen előnyös együttmű­ködés fejlesztéséről. Az utóbbi időben feszült viszonyban levő két ország között a megállapo­dás akkor jött létre, amikor Marien Ngouabi, a Kongói Népi Köztársaság elnöke és Sese-Se- ko Mobutu, a Zaire Köztársaság elnöke Franceville-ben részt vett Gabon függetlensége kikiál­tásának 12. évfordulóján ren­dezett ünnepségen. A franceville-i tárgyalások eredményeképpen elhatározták, hogy nagyköveti szinten fel­újítják a diplomáciai kapcsola­tokat, gazdasági, politikai és kulturális téren fejlesztik a köl­csönösen előnyös közreműkö­dést és felújítják a Kongó fo­lyón a rendszeres közlekedést Brazzaville és Kinshasa között. Sajtókampány a sajtó ellen TIZENHÁROM ARGENTIN GERILLÁT AGYONLŐTTEK a m 1972. VIII. 24. Kommentárunk 1^1 iami Beach-ben tegnap * * már csak Nixon elnök programbeszédére vártak a kül­döttek, mivel a republikánusok konvencióján minden úgy ment, mint a karikacsapás. Helyeseb­ben: ahogy azt a Fehér Ház szövegkönyve előírta. Amolyan családias összejövetelnek tűnt az elnökjelölő konvenció, ahol az ünneplés minden mennyiség­ben kijutott az Elnöknek, vala­mint feleségének, az ország el­ső asszonyának“. Ezen a kon­vención még a spontán tünteté­seket Is megszervezték — írják az amerikai újságok. „Az amerikai politikai kong­resszusok mindegyike az értel­metlenségek és a komoly tár­gyalások keveréke. Az idei re­publikánus konvenció azonban kész színház volt“ — írta Hay­nes Johnson és Lawrence Mayer a Washington Post-ban. Ehhez a színházhoz hozzátartozott az is, a rendezők nagy körültekin­téssel még arról is gondoskod­tak, hogy a szünetekben film­vetítésekben népszerűsítsék a „béketevő“ elnököt, aki a nem­zet érdekeit annyira a szívén viseli. Az akciók célja aligha volt más, mint demonstrálni a párt egységét, magabiztosságát, s a honatyák meggyőződését, hogy Nixonnak a választásokon nincs ellenfele. így nem csoda, ha a sajtó már jóval a konven­ció megkezdése előtt úgy be­szélt az eseményről, mint „Ni­xon megkoszorúzásáról“. Nyilvánvaló volt, hogy a kon­venció Nixon mellett áll (az elnök vietnami politikáját el­lenőrző McCloskey egyetlen szavazatot kapott). Ezért is ír­hatta a New American című tok száma ennél jóval nagyobb. A 19 politikai fogoly — öt nő van köztük — ahhoz a 25 tagú gerillacsoporthoz tartozott, ame­lyet a múlt kedden a trelewi repülőtéren fogtak el. A rawso- ni börtönből megszökött geril­lák közül hatan Chilébe térítet­tek egy argentin repülőgépet. Peking — A Hungcsi (Vörös Zászló), a KKP elméleti folyó­irata augusztusi számában be­kapcsolódott abba a kampány­ba, amelyet július végén a a Zsenmin Zsipao indított a kí­nai sajtóban a „kulturális for­radalom" éveiben különösen el­harapózott sablonos, üres és ter­jengős stílus ellen. Figyelmesen olvasva a kínai sajtó egyes cikkeit — fejti ki a Hungcsi —, -kitűnik, hogy nincs összefüggés a bennük ki­fejtett mondanivaló és a cikk tényanyaga között. A cikkek egyoldalúak, a szerzők szerint minden vagy egyértelműen jó, vagy egyértelműen rossz. A cikk hevesen támadja a „Liu Sao-csi-féle csalókat.“ (A kínai olvasó tudja, hogy ez a kifejezés Lin Piaóra vonatkozik, akit — bár halálát Kína külföl­di nagykövetségei megerősítet­ték — még most sem nevez ne­vén a pekingi hírközlés.) Sze­mükre veti, hogy a „marxiz­mussal összeegyeztethetetlen jelzőket és határozókat alkal­maztak, ezeket ragyogó meg­határozásoknak és szép szavak­nak mondták és kényszerítették folytonos szavalásukat.“ A cikkben felhozott példák a „kultúrális forradalom“ idején Mao Ce-tung dicsőítésére hasz­nált jelzőkre és egyéb, akkori­ban divatos frázisokra utalnak. konzervatív lap: „Mindenki tud­ja, mi lesz a vége, de azért végiglátsszák az előadást“. És az a konvenció, mely az 1968-as 75 ezer dollárral szemben az idén 1 millió 900 ezer dollárba került, Richard Nixont és alel- nökét, Spiro Agnewt küldte a választási harcba. A „titkos“ adakozók nem sajnálták ezt az irtóháborút folytatja Vietnam­ban. Ezt az sem feledteti, hogy Kissinger „személyes világjáró diplomáciájával“ azt a látsza­tot próbálja kelteni, mintha va­lami mozgásban, folyamatban volna. Azonban nemcsak Ram­sey Clark volt igazságügymi­niszter nem hisz abban, hogy „egyetlen ember a mellényzse­Nixon megkoronázása összeget, hisz jól tudják, mind­ez jő befektetés. És nemcsak ez térül majd meg Nixon újabb elnökösködésével, hanem az a 10 millió is, mellyel a válasz­tási küzdelemhez „hozzájárul­nak“. A dicsőítés mellett azonban szót kapott a konvención az ócsárlás is. Ez a demokrata­párti jelöltnek, McGovernek szólt, akit vietnami politikája miatt élesen támadtak. Ahogy a tudósítások erről beszámol­tak, a Convention Hall folyo­sóin a republikánus jelvények­kel együtt árulták a demokra­ta szamarat meglovagló Mc­Govern gúnyrajzait, azzal kínál­va a portékát: „Vegye meg uram, hogy bosszanthassa de­mokrata ismerőseit“. Egy do­logban, persze, dlsztingválni próbáltak, úgy tettek, hogy ők nem a demokratákat, hanem csak McGovern-t támadják... Ezek a figyelemreméltó moz­dulatok, melyek a választópol­gár, az átlag-amerikai megté­vesztésére szolgálnak, aligha feledtetik azonban a tényt: a hivatalos Amerika ünnepelt és tömjénezett Elnöke a legke­gyetlenebb és embertelenebb bében hordhatná nemzetek sor­sát“, hanem a világ is erősen megkérdőjelezi ezt. Csak cso­dálkozni lehet hát azon, hogy ez a téma kimaradt a szöveg­könyvből és a republikánus küldöttek olyan kitörő lelkese­déssel ünnepelték Nixon elnök külpolitikájának „újító, konst­ruktív jellegét“, holott a „ru­galmas“ tárgyalási készség egy jottányit sem változott. Sőt, a program szerint Thieu katonai diktatúrájának megmentése to­vábbra is politikai cél. „A bé­kés rendezés változatlanul fenn­álló fő akadálya Hanoinak az a követelése — mondja a prog­ram —, hogy az Egyesült Álla­mok döntse meg a saigoni kor­mányt és egy kommunisták ál­tal uralt kormányzatot kénvsze- rltsen a dél-vietnamiakra. Fenn­tartás nélkül támogatjuk az el­nököt abban az erőfeszítésben, hogy tárgyalások útján tisztes­séges feltételeket érjen el, s abban is, hogy visszautasítja azokat a feltételeket, amelyek szégyent hoznának országunk­ra“. Vajon mi más hoz nagyobb szégyent az országra, mint a vietnami öldöklés, s az a po­litika, mely a népek önrendel­kezési jogát semmibe véve Thieu-bábokat ültet a népek nyakába. Az ilyen rendszer ma­gától összeomlik, ha elmarad a szupertechnika nyújtotta ka­tonai támogatás! S mivel a hiszékenység ma is határtalan, s ha már Nixon — minden ígérete ellenére — nem tudott békét teremteni Vietnamban, marad a mézes­madzag — a kiszivárogtatás. Rogers külügyminiszter szerint „Vietnamban még ebben az év­ben béke lesz, ha nem a válasz­tások előtt, akkor utána“. Jó az időzítés, választási csa­létek, csakhogy nehéz már hin­ni az újabb és újabb ígéretek­ben. Arról azonban a legna­gyobb örömmámorban sem fe­ledkezhetnek meg a republiká­nusok, hogy a vietnami kérdés sokkal sötétebb és veszedelme­sebb viharfelhő, mint ahogy azt a választási vezérkar kezeli. S ha a „papírforma“ szerint Nixon esélyei elvitathatatlanok is, ennek ellenére bármilyen legyen is az eredmény novem berben, az új adminisztrációnak számolnia kell azzal, hogy a Szovjetunió és a szocialista or­szágok aktív, kezdeményező, a békés egymás mellett élés el­veit valló politikája ma már a nemzetközi események megha­tározójává vált, s ez a vlláp nyugati térfelén is helyet köve tel magának. Ha az ebből a realitásból eredő következtetéseket valóban — tettekben is — magáévá te­szi az Elnök, akkor lehet csak elmondani, hogy „előrehalad­tunk a béke Irányába...“ Eh­hez, persze, a fegyvereknek is el kellene némulniuk ... -dz­néhány sorban MAURICE SCHUMANN, a fran­ci» külügyminiszter szerdán Bonnba érkezett, ahol megkezd­te tárgyalásait Willy Brandt, nyugatnémet kancellárral a ter­vezett nyugat-európai csúcsta­lálkozóról. A tárgyalásokba ké­sőbb bekapcsolódott Walter Scheel, külügyminiszter és Hel­mut Schmidt, gazdasági és pénzügyminiszter is. URHO KEKKONEN, finn el­nök kijelentette, hogy a szovjet vezető személyiségekkel folyta­tott megbeszélései bizonyítják a két ország népének jószomszé­di kapcsolatait és a világbéke érdekében kifejtett erőfeszíté­seiket. A KÍNAI NÉPKÖZTÁRSASÁG az ENSZ Biztonsági Tanácsához beterjesztett határozati javas­latában arra szólít fel, hogy halasszák el a Bengáli Népi Köztársaság felvételi kérelmé­nek megvitatását. WILLY BRANDT szövetségi kancellár találkozott a nyugat­német ipari szövetség 17 képvi­selőjével. Megbeszélésükön a gazdasági élet fontos kérdései szerepeltek. AZ ECUADORI KOMMUNISTA PÁRT Központi Bizottsága egy­hangúlag jóváhagyta a párt po­litikai irányvonalát és úgy dön­tött, hogy november 11-re ösz- szehívják a párt 9. kongresz- szusát. GONZALO FACIO, costarikai külügyminiszter elfogadta a csehszlovák kormány meghívá­sát és szeptemberben hazánkba látogat. AZ OLASZ vasutasok szövet­sége úgy határozott, hogy el­halasztják a mára tervezett 24- órás általános sztrájkot. BUDAPESTEN befejezte 30. ülésszakát az Intermetall elne­vezésű vaskohászati együttmű­ködési szervezet. AZ ENSZ emberi jogok bi­zottságának kinshasai ülésén az Angolai Forradalmi Kor­mány képviselője közölte, hogy a portugál újgyarmatosítók ve­gyi háborút folytatnak az an­golai szabadságharcosok ellen. A GIBRALTÁRI közalkalma­zottak harmadik napja tartó sztrájkja általános sztrájkká szélesedett. A [APÁN állami vasutak igaz­gatósága megbünteti azokat az alkalmazottakat, akik részt vet­tek a nyári béremelési harcok­ban. A SZTRÁJKOK nyomására öt­ven angol építkezési vállalat úgy határozott, hogy 30 fonttal emeli munkásai heti bérét. KURT WALDHEIM, az ENSZ főtitkára a világszervezet köz­gyűlése elé terjesztette az ENSZ 1973-ra szóló költségve­tési tervezetét. KAIRÓBA érkezett az Alyem- da, dél-jemeni társaság Líbiába térített DC-6 mintájú utasszál­lító repülőgépe. ANVAR SZADAT egyiptomi el­nök hazatért a líbiai Tripoliból, ahol részt vett Mohammed Makrif temetésén. Pénz a Szabad Európa rádiónak Washington — Nixon elnök aláírta a „Szabadság“ és a „Sza­bad Európa“ rádióadó finanszí­rozásáról szóló törvényjavasla­tot, amelynek értelmében ebben a pénzügyi évben 38,5 millió dollárt biztosítanak e hideghá­borús szócsövek számára. Amikor megvitatták a kor­mánynak a két rádióállomás fi­nanszírozására vonatkozó ja­vaslatát, sok neves amerikai po­litikus erélyesen fellépett elle­ne. Mansfield szenátor például hangsúlyozta, hogy e rádióállo­mások léte nemcsak az ameri­kai—szovjet kapcsolatok norma­lizálásának folyamatát veszé­lyezteti, hanem a nemzetközi feszültség enyhülésének egész folyamatát is. Buenos Aires —r Hivatalos argentin közlés szerint az első gyalogosezred trelewi kaszár­nyájában kedden ,, menekülés közben“ agyonlőttek 13 politi­kai foglyot és hat társukat sú­lyosan megsebesítették. Jól ér­tesült Buenos Aires-i forrás sze­rint azonban a halálos áldoza-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents