Új Szó, 1972. augusztus (25. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-24 / 199. szám, csütörtök

A moszkvai Pravdában farija Zsukov a szovjet—norvég kap­csolatokkal foglalkozik. Norvé­gia ugyan továbbra is a NATO tagállama, de a norvég közvélemény meg van győződve arról, hogy a Szovjetunió jó szomszédja az országnak és a vele fenn­tartott kapcsolatok hasznosak és előnyösek Norvégia számára — írja Zsukov. Norvégia rövidesen belép a Közös Piac tagországai sorába, de ennek ellenére is fejleszteni akarja kapcsolatait a Szovjet­unióval és a többi szocialista országgal, amit az is bizonyít, hogy a kormány bizottságot nevezett ki a kelet-európai orszá­gokkal folytatott kereskedelmi kapcsolatok és együttműködés Irányítására A skandináv állam nemzeti érdekei megkívánják a Szovjet­unióval és a többi szocialista országgal fenntartott kereskedel­mi kapcsolatok fejlesztését, ami megfelel az európai együtt­működés érdekeinek is — fejezi be cikkét Jurij Zsukov. Az Ismert amerikai lap kom­mentárjában hangot ad annak a meggyőződésének, hogy a Dél- Vietnamban tartózkodó amerikai szárazföldi haderők kivonása nem befolyásolja döntő mérték­ben a béke biztosítását Indokínában. A békés megoldást inkább a párizsi béketárgyalásokon elért konkrét eredmények siettet­nék — folytatta a Times, majd rámutat arra, hogy az amerikai kormány tarthatatlan álláspontja miatt eredménytelenek a pá­rizsi tárgyalások. Igaz, Nixon 43 ezer főre csökkentette a Dél-Vietnamban ál- j lomásozó amerikai katonák számát, de 100 ezer pilóta, tenge- j rész és tengerészgyalogos vár bevetésre és vesz közvetlenül j részt a vietnami háborúban, a thaiföldi támaszpontokon, Guam szigetén és a 7 amerikai flotta hajóin. A dél-vietnami bábkor mány a háború vietnamizálásának három éve meghirdetett po­litikája ellenére sem képes amerikai támogatás nélkül hatal­mon maradni, Thieu elutasít minden kompromisszumos megol­dást, ami egy esetleges koalíciós kormány létrehozását vonná maga után. A'níg az Egyesült Államok ezt a politikát fogja támogatni, nincs remény arra, hogy megegyezés szülessen a párizsi béketárgyalásokon. A bécsi Arbeiter Zeitung a portugál elnök újraválasztásával foglalkozik. A nagyiparosok és reakciós körök képviselőjének ismételt megválasztását elősegítette Caetano miniszterelnök, aki meggyőzte az ellenjelölteket hogy lépjenek vissza a jelölt­ségtől. Tomas megválasztása azt is jelenti, hogy Caetano hi- vatalbalépésekor a beígért reformok nem valósulnak meg. Az ország gazdasági helyzete évről-évre rosszabb, és az amúgyis szerény viszonyok között élő portugál lakosság még szorosabbra húzhatja a nadrágszíját. Helmuth Kühl Rheinland-Pfalz tartomány kereszténydemokrata miniszterelnöke felszólította Willy Brandt szövetségi kan­cellárt, hogy vegyen végre annyi játorságot, s mondja meg, mikor akarja fölvetni a bizalmi kérdést a parlamentben. Csak azután lehet ugyanis véget vetni annak a híresztelésnek, hogy csak beszélnek az új választásokról, de valójában nem akarják. Kohl, aki egyébként a Kereszténydemokrata Unió elnökhelyet­tese, egy sajtóértekezleten úgy vélekedett, hogy még mindig kételkedik Brandt választási szándékában. Véleménye szerint a szövetségi kancellár vonakodik beismerni vereségét: „Kor­mánykörökben még mindig igyekeznek takargatni ezt a vere­séget, amely miatt idő előtt kell választásokat tartani“ — mondta Kohl. Kohl mindenkinek azt tanácsolta, hogy sportszerű választási kampányt vezessenek, érvekkel küzdjenek és ne szi­dalmakkal. Die Welt Arbeiter zeitung New York Times Ha tapadós a hentes kése... NÉPI ELLENÖRÖK NYOMÁBAN Régi ismerőssel találkoztam a múltkoriban. Megkérdeztem tő­le: Mj lett a fiából? Milyen fog­lalkozást választott? Boldogan újságolta: Hentes! Biztos, hogy többre viszi, mint én... Nem értettem, főleg utóbbi megjegy­zését, hisz ismerősöm nagyon rendes, becsületes szakember, kőműves, s úgy gondolom, hogy a maga nemében minden fog­lalkozás szép, csak éppen em­bere, mestere válogatja, hogy ki. mire viszi. A hentes miért vinné többre, mint a kőműves? Ismerősöm észrevette „értet­lenségemet“ és megmagyarázta: Ügy mondják, hogy a hentes kése tapadós, mert zsíros .. .! Még hunyorgott is hozzá. Igazán csak akkor értettem meg, hogy mit jelent a szójáték — tapadós, mert zsíros — ami­kor a Galantal (Galánta) Jnb népi ellenőreinek nyomába sze­gődtem, s rájöttem, hogy bizony elég baj az. ha tapadós a hen­tes kése Egy hét alatt a JEDNOTA fo­gyasztási szövetkezet 29, vala­mint a POTRAVINY vállalat 3 elárusítóhelyén tartottak ellen­őrzést. Harminckét próbavásár­lás megmutatta, hogy ha sokan nem is, de akadnak még olyan elárusítók akik egyszerű árdrá­gítással élve bizonyítják a szó­játék igazát. Sládkovičovón fDiószeg) a 12—180 számú üz­let vezetője 103 korona értékű vásárlásnál 1,20 koronával töb­bet számolt. Rajta kívül még öt üzletben számoltak többet. Tíz, húsz, harminc, nyolcvanöt fil­lérrel. Illetve az ötödik üzlet­ben, ŠaTán (Vágsellye), ahol Frantenberger János az üzletve zető, 45,20 korona értékű bevá­sárlásnál 2,70 koronával szá­moltak többet. Ez kicsit sok, nemde? A megfelelő tanulság megértése érdekében intézked tek is az ellenőrök: „ugrott“ a prémium. A pult alól is szívesen árul­nak az „ügyeskedő“ hentesek. Különösen olyankor, ha karéj­ból, sonkából nincs elegendő. Ezért Ziharec (Zsigárd) község ben, a 12—181 számú hentes­üzletben Antal István üzletveze tő legnagyobb meglepetésére még a pult alá, illetve a hűtő- szekrénybe is benéztek az ellen­őrök. És mit látlak? Előkészí­tett csomagocskákat, megjelölve a vevők, — a kedvenc, a kivé­telezett vevők — neveivel, s a csomagocskákban sertéskaréjt, sonkát. Holott mielőtt benéztek volna az ellenőrök a hűtőszek­rénybe ezekre az árufajtákra vonatkozólag az üzletvezető na­gyon határozottan kijelentette: Nincs kérem. Megvizsgálták az ellenőrök a mérlegeket is. Mind a 32 üzlet­ben hitelesített mérleget hasz­nálnak. Kicsit furcsa volt ugyan, hogy Čierna Voda (Feketenyék) községben, a 12—154 számú üz­letben a mérleglapok kiegyen­súlyozására különféle tárgyakat, csavart, kulcsot tettek a mér­legre. Néhány üzletben pedig ugyanazt a mérleget használták a nyershús és a húskészítmé­nyek mérésére, pedig a rendel­kezések világosan meghatároz­zák: má*j és más mérleget kell használni. Az áru minőségét is ellenőriz­ték. Jelkán (Jóka), a 12—138 számú üzletben 31 doboz hús­konzervet, melyet 1970. december 18-án készítettek, 8 hónapos jótállási idővel, a vásárlók egészségének védelme érdeké­ben ki kellett selejtezni. Helyes: kiselejtezték. Felmerül azonban a kérdés: Nem lehetett volna ezt megtenni a népi ellenőrök közreműködése nélkül? Aki ugyanis a hentesek tapadó ké­sére gondol, könnyen él a gya­núperrel ... Külön érdekessége volt az el­lenőrzésnek, hogy Veľká Mafia (Nagymácséd) községben, a 12 —165 számú üzletben az ellen­őrök hét penészedő cipót talál­tak a hűtőszekrényes pultban. Tavaly május óta raktározta ott a cipókat az üzletvezető. Egy­szerűen kidobták. A penészedő cipókat persze. Sokkal körülményesebb volt az, hogy 9 üzletben, Neded (Ne­gyed), Vlčany (Farkasd), Slád­kovičovo (Diószeg), Ziharec (Zsigárd), Šaľa (Vágsellye), Pusté Sady, Reca (Rété), Veľ­ká Mača (Nagymácséd) köz­ségekben, és a POTRAVINY vál­lalat 702—04 számú, galantal (Galánta) üzletében összesen 280 kg súlyú húst és hentes­árut,. szalámit, házi kolbászt kellett romlott állapotuk miatt azonnal kiselejtezni. Feljegyezték az ellenőrök azt is, hogy két helyen, Nededen, a 12—170 számú üzletben, és Horné Saliby (Felsőszeli) köz­ségben, a 12—156 számú üzlet­ben olyan marhahúst, illetve hátsórészeket találtak, melye­ket az állategészségügyi szolgá. lat nem látott el pecséttel. Vajon miért? Nyitott szemmel jártak az ellenőrök. Észrevették a hibá­kat, a hiányosságokat minden­hol. De megállapították azt is, hogy ma már egyre kevesebb azoknak a henteseknek a szá­ma, akiknek a kése tapadós. Sőt nagyon sokan közülük példásan dolgoznak. Becsülettel végzik munkájukat, tisztaságot, rendet tartanak és figyelmes kiszolgá­lással a szakma, a szocialista kereskedelem jó hírnevét öreg­bítik. Feljegyezték, hogy Košú- ty községben, ilyen a 12—158 számú üzlet vezetője, Tornay László# Čierny Brod (Fekete- nyék) községben Kopranczy üzletvezető. Sládkovičovón (Dió­szeg), a POTRAVINY vállalat 732—04 számú üzletében Ko­vács István és Molnár Leonárd. Valamint Veľký Grob (Nagygu- rab) községben a 98—144 szá­mú üzlet vezetője. A tapadós késű hentesek vi­szont pórul jártak. Az említett 9 üzletben közel 5000 korona értékű árut kiselejteztek. Ezt az értéket nem lehet egyszerűen csak „leírni“. Felelni kell érte. Az ellenőrzés során a járási hi­giénikus 7 nagyon indokolt esetben élt jogával és pénzbün­tetést rótt ki a szabálysértőkre. A JEDNOTA fogyasztási szö­vetkezet és a POTRAVINY válla­lat vezetősége is megtárgyalta az ellenőrzés eredményét. A munkatörvénykőnyv 76. és 77. paragrafusa értelmében megfe­lelő intézkedéseket foganatosí­tottak. A JEDNOTA fogyasztási szövetkezet vezetősége 8 eset­ben megrovásban részesítette azokat, akik ezt megérdemelték.. Hét esetben tetézték ezt a bün­tetést két hónapra szóló, 10 százalékos fizetéscsökkentéssel, és természetesen elrendelték az okozott kár megtérítését is, mely 3 esetben 2047 korona. A POTRAVINY vállalat vezetősége egy esetben intésben részesítet­te dolgozóját, egy esetben 100 koronás pénzbírságot rótt ki, egyben esetben három hónapra szóló 10 százalékos fizetéscsök­kentést rendelt el, egy esetben pedig az okozott kár, 1140 koro­na fizetésére kötelezte a vétkes üzletvezetőt. Ha tapadós a hentes kése, bi­zony ráfizet. HAJDÚ ANDRÁS Minden ágy történt, ahogy előre el­tervezték. Jeanne némi töprengés után elmondta, hogy egy rejtett helyük volt, amit csak ö ismert és az a bizonyos német tiszt, aki már hosszabb idő óta az angolok számára dolgozik és a mik­rofilmet az angolokhoz kellett volna el­juttatnia. Jeanne még be sem fejezhette vallomását, amikor az egyik titkosrend- őr Elerthez rohant és egy géppel te­leírt papírlapot nyújtott át neki. Kloss a levelet von Vormann irodájában és írógépen írta. Elért szeméhez kapott. — Kérem, olvassa fel! — Nem értem — mondta Kloss nyu­godtan. — „Várom". Mit jelent ez? Eb­ben nincs semmi rendkívüli. Vagy mégis? — Az aláírás: Nézze meg az aláírást. „1-23“. — Nem érti? — Nem — válaszolta Kloss. — Ember, ez a „J—23", ez az az át­kozott J—23, akire már egy esztendeje vadászunk. Na, de most elkapjuk. — jeanne-hez fordult: — kinek kellett volna átadnia az anyagot? — A temetőbe kellett volna vinnem — mondta zokogva Jeanne — a kápol­na mögötti kriptába. Azt viszont nem tudom, hogy honnan, ki és mikor vitte volna el. — És miért nem vitte el? — Most akartam. —■ Rendben van, vigye el. Jöjjön ha­za és ne mozduljon ki a lakásból. Ha megpróbál elszökni... Fordította: Bába Mihály — Ügy tudom — szólt közbe Kloss hogy az ezredes úr ma von Vor­mannt a Carniche körzetbe küldte. Meg. nézhetnénk a lakását. — Olyan ostoba lenne? — kérdezte Elért. — Mindenesetre megpróbálhat­juk. — Mégiscsak ostoba — állapította meg egy órával később Elért, amikor megtalálták az elrejtett dollárbankje­gyeket és rajta von Vormann ujjlenyo­matát, — Az ujjlenyomat lesz a leg­fontosabb bizonyíték — mondta. y Elért ezredesnek azonban mégsem si­került hadbíróság elé állítani von Vor- mannt. Amikor késő éjszaka a körülvett temetőben vártak az eseményre, meg­hozták az értesítést, hogy a partizánok kilőtték azt a motorkerékpárt, amelyen von Vormann utazott és lelőtték a kísé­rőjét is. Ugyanezen az éjszakán, amikor a zsandárok a temetőt őrizték, egy fran­cia partizáncsoport megtámadta a bör­tönt, kiszabadította a rabokat. S ami még ennél is rosszabb, mademoiselle Jeanne Mole, akit titkosrendőrök őriz­tek, eltűnt, mintha a föld nyelte vol­na el. A temetőben egy hétig őrködtek a zsandárok, de a Mole által letett mik­rofilmért senki sem jelentkezett. — Kissé elsiettük a dolgot — mondta Klossnak Elért, amikor rádöbbent ar­ra, hogy nem sikerült a terv — talán csak annak örülhetünk, hogy az az átkozott „f—23" egyszersmindörökre eltűnt. Kloss főhadnagy beleegyezően bólin­tott. A katonaság nyugat felé vonult. Áp­rilis tizenhatodikán a 2. hadsereg had­osztályai átkeltek a Nysa Luzyckán, a páncélos hadtest Drezda irányában tá­madt, kelet felé pedig a foglyok töme­ge vánszorgott. A háború még nem ért véget. Az SS páncélos hadosztályai két­ségbeesetten védekeztek, a Wehrmacht törzskaraiban ellentámadásra gondol­tak, mely megállíthatná a Berlinre irá­nyuló offenzívát, Schörner táborszer­nagy támadást készített elő északon. Á Nysa nyugati partján fekvő egyik német kisvárosban volt a II. Lengyel Hadsereg törzskara. A piacon útjelző táblát állítottak fel: Drezda felé, Budzi- szyn felé. A teherautók kikerülték egy német „tigris“ roncsait és egy kissé fel­felé kapaszkodtak a kanyargós ország­úton, mely mint fehér szalag húzódott a dombok csúcsain. Az út közelében fekvő ház ablakából látni lehetett ezt az országutat, a kisvárost és az erdők vonalát, ahol még folyt a harc. Az őrnagyi egyenruhás tiszt elfordult az ablaktól, a fogolyra nézett, akit ép­pen kihallgatott. A kihallgatás már több órája tartott, az őrnagy fáradt volt, de amikor feltette a kérdést németül és a fogoly szemében mindig ugyanazt a riadt csodálkozást látta, különös öröm töltötte el, amelyet a hadsereg törzs­karában rajta kívül senki nem ismert. íme a német egyenruha annyi eszten­dei viselése után végre az lehet,' aki, nem játszott, nem tetette magát, el­hessegette magától azt a gyötrő gon­dolatot, hogy bármilyen mozdulat, bár­mily figyelmetlen szó elárulhatja. A fogoly mozdulatlanul ült a széken, várta a következő kérdést. A fogoly tiszt volt, kapitányi rangban, a neve Broll és hogyha az őrnagy közölte vol­na a nevét, melyet a német hadsereg­ben viselt, hogyha megmondta volna: Hans Kloss, rögtön kiderült volna, hogy sok közös ismerősük van, hogy már ta­lálkoztak is valahol. Broll kapitány az Abwehrben dolgozott és nagyjelentőségű információkat adhat. A kihallgatás te­hát nagy figyelmet és türelmet kívánt. Biztosan hasonló véleménye volt az íróasztal mellett ülő ezredesnek is; ki­gombolta egyenruháját, azon az áprili­son szinte hőség volt, és letörölte hom­lokáról a verítéket, — Ismételd meg a kédést — dörmög- te az őrnagyhoz fordulva. — Mégegyszer kérdezem — az őrnagy hangja kemény és éles volt. — Hová rejtette el Ring a dokumentumokat? Broll hallgatott. Arcán valami mo­solyféle jelent meg. Tenyerét végighúz­ta borostás arcán. — Az őrnagy úr úgy beszél németül, mint. .. — Beszélek — szakította félbe Kloss. Azon töprengett, hogy ez a Broll való­ban nem tudja, vagy nem akarja tud­ni. Válaszai mintha őszinték lettek vol­na, azonban játszhatott is. Az őrnagy tudta, hogy ezek az emberek tudnak játszani. Broll persze rögtön tisztában volt azzal, hogy milyen jelentősége len­ne a lengyel kémelhárítók számára Ring dokumentumainak. Az Archíwum Ab­wehrstelle Wroclaw. Az őrnagy nemegyszer hallott róla hírszerző szolgálata idején: Ring ezre­des Jegyszer valamikor találkozott az ezredes úrral/ foglalkozott az ügynökök lengyel földön való verbuválásával. Elő­készítette az embereket, akiknek ott kellett maradni, jól konspirálva várni • a parancsra, a jelre, hogy megkezdjék a munkát. Klossnak meg kellett szerez­ni ezt az archívumot. — Esküszöm, hogy nem tudom — is­mételte Broll. (Folytatjuk) 1972 VIII. PRAVDA Andrzej Zbych:

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents