Új Szó, 1972. augusztus (25. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-20 / 33. szám, Vasárnapi Új Szó
-.'.'.ŕ ĺ • •• ť** • ~ V í'V • .. r A felszabadulás óta eltelt években óriási méreteket öltött a Magyar Nepkoztarsaságban a lakásépítés. Új városok, városnegyedek nőttek ki a földből. . . Képünkön Pesterzsébet új lakótelepét láthatjuk, a tizsnhárom-tizenöt emeletes toronyházakat. (MT. felv.) Van munka, amelyről nem. lehet pátosz nélkül beszélni. Vannak elhivatott emberek, akikről — bár rendszerint tiltakoznak ellene — beszélni kell. És van a természet, évezredek óta meg-megújuló csodája, amely hegyeket mozdít, települések arculatára rajzol ü] vonásokat, az eddigitől merőben eltépő táj képét festi hagyományokba rögződött városok történelmét képes újjáírni. Pontosan ez történt Szegeddel és környékével az elmúlt hét esztendőben. Akár az űrhajósok 1905 júniusában merült fel először a szénhidrogének — az olaj és a földgáz jelenlétének — „gyanúja“ a szegedi -határban. Miután előzőleg egy — szaknyelven szólva — „szerkezetet“ jelentettek az „előőrsök“, megkezdődött a kutatás. 1700 méter mélyen járt a fúró. amikor először jelentkezett — a szakemberek avatott, fülének oly kedves — sistergés. Megszületett az első kút. Nem telt bele egy hónap — július volt — az egyik helyen vizet kerestek, de olajat találtak. Azóta 450 olajkút látványa határozza meg a tájképet, az évszázadok óta megszokott gémesku- tak helyett. A kutatók készültségi fokát — mint a viszkozitás az olajét — kifejezően jellemezte. hogy már 1968-ban szinte mindent előre beprogramozhattak. Akár az űrhajósuk. Tudták, hogy az alaphegység hossza mennyi kilométer, széles- - égé hány kilométer. — Az alaphegységet kell megtalálni — magyarázza Juratovics Aladár, a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat algyői üzemének vezetője. — Ez a döntő. Előretolt helyőrség Az üzemvezető a generálművelési tervet — az olajosok egyik „bibliáját“ ismerteti. A tervet — amely 1968-ban készült — 1969 nyarán hagyta lóvá a nehézipari miniszter. Ez a terv figyelembe veszi az olaj és a gáz, illetve a tiszta gáz mennyiségét, és meghatározza rendszerét. A generálművelési terv legfőbb célkitűzése az volt, hogy biztosítsa az olajmező maximális kihasználását Dr. Somfai Attila, a terület főgeológusa szól közbe. Példának említi, hogy homokkő esetén húsz százalék a kihozatali lehetőség. A generálterv 40—42 százalékos átlagot ír elő. Amíg a főgeológus beszél, az üzemvezetőt figyelem. Kezével eltakarja arcát: pihen. Néhány perc is számít. A barakkban — ez az üzemvezetőség épülete — alaposan befűtött a nyári napsugár. Juratovics Aladárt nem ezen a kollektív újságírói látogatáson ismertem meg. Esztendővel ezelőtt — 1971 májusában — kerestem fel először ezt a — villannyal, vízzel, fürdővel ellátott — táborát, „előretolt helyőrségét“. Az üzemvezető akkor is a fejét fogta. Ez jut eszembe most. — Fáj? — kérdeztem. — A fejem? ... Napok óta. és mindig elfelejtek gyógyszert venni magamhoz. A zsebembe nyúlok: megkínálom. — Tessék: Demalgon, Antineu- ralgica, Karil? Halvány, fejfájós mosoly fut át az arcán mintegy köszönetként, amíg egy Karilt kivesz a tasakból, majd a szomszéd szobába megy, hogy a titkárnőjétől vizet kérjen. Magas, nagy erőt mutató termet, szögletes arc. mintha kőből faragták volna ki. Ritkán mosolygósnak tűnik — fejfájás nélkül is A perspektíve Most nem fáj a feje. De — emlékezetem nem csal meg — a ráncok. barázdák szaporodtak, mint megannyi olajerecske, át- meg átszövik az arcát. Ojra övé a szó. A másik alapdokumentumot. a beruházási program pontjait ismerteti. A Gazdasági Bizottság 3,2 milliárd forintot hagyott jóvá. 1980-ig egymillió tonna olajat ad Szeged évente az országnak. 1985-ig ez 300 ezer tonnára csökken, majd 1990 körül elfogy. Az asztal körül ülők arcát figyelem. Mindenki számol magában. Tizennyolc év. Szép. nagy idő, egy pillanatra mégis az elmúlás szomorúsága vastagítja a barakk amúgy is sűrű levegőjét. De az üzemvezető jóval többet tud nálunk. És ettől a hangulat megint helyrebillen. — 1973-tól kétmilliárd, 1974-től két és fél milliárd köbméter földgázt adunk az országnak. És ez így megy majd körülbelül 2010-ig. Mindjárt másl És különösen érdekes, ha az egy évvel ezelőtti helyzettel hasonlítjuk össze. Akkor ezt írtuk: „A szegediek közreműködése elsősorban az olajtermelésben volt perdöntő. A vállalati teljesítmény 75 százalékát 1970-ben az itteni kutak termelték. A szegedi gáztermelés mindössze 10 százalékot jelentett a vállalati összesítésben“. A perspektívát a következőkben vázolja az üzemvezető: . 1975-ben 6,5, 1980-ban 7,5, 1985-ben 10 milliárd köbméter lesz a hazai gázigény. Ezeknek az óriás számoknak felét már Szeged adja. Az olajosok Juratovics Aladár olajmérnök, Kiskundorozsma országgyűlési képviselője, 1971. május 12-én lépte át életében először a Parlament kapuját. Akkor ezt nyilatkozta: — Minden tőlem telhető erővel és lelkiismeretességgel arra törekszem, hogy ne okozzak csalódást választóimnak, a dorozsmaiaknak. Ugyanakkor azonban nem téveszthetem szem elől a magyar olaj ügyét, problémáit sem. Éppen a pártkongresszus hirdette meg a szénhidrogének fejlesztésének programját. Üj, nagyon megtisztelő funkcióm kötelez. Minden ésszerűt és lehetőt el kell követnem, képviselőként is, hogy a szénhidrogénipar minél inkább átvegye méltó szerepét az ország. energia- ellátásában. Sopronban végzett. ott kapott olajmérnöki diplomát 1953-ban. A lispei olajmezőn kezdte. Ott maradt nyolc évig. 1961-ben Eger következett. Amikor már ment a „verkli“, ismét áthelyezték. 1968. január 1-én őt bízták meg az új, szegedi üzem vezetésével. „Először építsd fel. szervezd meg, aztán vezesd!“ — valahogy így szólt az utasítás. Öt kút, egyetlen ideiglenes berendezés és 25 ember. Ennyi volt, amikor elkezdték Ma 46 mérnök, 250 technikus és érettségizett dolgozó tevékenykedik az algyői olajkutak minél jobb, szakszerűbb kihasználásáért. Miközben a huszonötből 1600-an lettek. Főként Zalából és az Alföldről jöttek. Körülbelül tíz százalék közülük a régi „olajos“, 1967-ben 21600. 1971-ben már 27 880 forint volt az egy emberre eső átlagjövedelem. 1968-ban még 42, 1971-ben már csak 23 százalékos volt a munkaerő fluktuációja. Termelnek, építenek és a beruházásokat koordinálják. Van mitl^ Harminckét vendég kivitelező vállalat emberei működnek a területen, Hogy a terv — amint vállalták — 1975-re teljes valóság legyen. CSILLAG ISTVÁN N em bánja meg a Bulgáriába-utazgató autós turista, ha Szófiából a Fekete-tenger felé haladtában nem az ismertebb úton, Plovdí- von keresztül vág neki a távnak, hanem az ettől északra kanyargó útvonalat váiasztja. Ezen az útvonalon, Szófiát elhagyva a Szredna Gora csúcs- és völgylabirintusán vezetnek keresztül a kacskaringós szerpentinek. A táj megejtő szépsége kárpótolja a turistát a hegyvidéki gépkocsivezetés nehézségeiért. S az út minősége a két évvel ezelőtt megkezdett korszerűsítési munkálatok előrehaladtával ma már itt is igazán kifogástalan. A táj szépségeiben gyönyörködő turisták közül kevesen gondolnak a Szredna Gora egyik völgykatlanában megbúvó gyorsan fejlődő kisvárosra, Medetre. Néhány évvel ezelőtt, itt, Me- det közelében a geológusok igen gazdag rézérctelepeket tártak fel. A szakemberek döntése szerint az érc feltárását külszíni fejtéssel kezdték meg. Rövidesen államközi megállapodás született Bulgária és Csehszlovákia között, amelynek értelmében a rézérctelepet közös munkával aknázzák ki. Medet mellett azóta felépült a korszerű technológiai berendezésekkel felszerelt ércdúsító üzem és a réz termelése évről-évre emelkedő tendenciát mutat. A modern, nagy teljesítményű szovjet, csehszlovák, NDK és egyéb gyártmányú gépek segítségével a föld mélyében rejlő értékes rézérc kitermelésének és feldolgozásának minden fel;- tételét megteremtették. Medetben ma már befejeződtek a nagy építkezések és az itt léterjött rézérckombinát elfoglalta méltó helyét a bolgár nehézipar létesítményeinek egyre bővülő sorában. A Bolgár Népköztársaságnak ez lett a legnagyobb színesfémbányája és ércdúsító üzeme. Ebben a korszerű kombinátban egy hét alatt több ércet termelnek ki és dolgoznak fel, mint 1939-ben egész Bulgáriában. S a föld mélye gazdagon ontja az értékes rézércet. A szakemberek becslése szerint az innen kitermelhető rézből annyi magasfeszültségű vezeték gyártható, amely háromszorosan köthetné össze a Földet a Holddal. A kombinátban szívélyesen fogadják a testvéri országokból érkező újságírót. Georgi Doo- csev, az ércdúsító üzem főmérnöke tölt a kitűnő bolgár Pliska konyakból és mielőtt bármit is kérdeznék tőle, koccint a barátságra. S amikor közlöm vele, hogy a csehszlovákiai Oj Szó című lap számára akarok riportot írni a medeti érckombinátról, készséggel válaszol kérdéseimre. — Nagyon sok segítséget kaptunk a csehszlovák szakemberektől a felszíni fejtés feltételeinek megteremtéséhez és az ércdúsító berendezéséhez — mondja. — Igen jól beváltak a különböző speciális csehszlovák gyártmányú gépek. A csehszlovák—bolgár együttműködésnek nagy szerepe van abban, hogy a kombinát ma már valósággal ontja az értékes rezet. Georgi Doncsev hozzáteszi, hogy az a réz- kincs, amely évezredekig rejtőzött a Szredna Gora sziklái alatt, most távvezetékké, kábelekké, rézlemezekké, rádió- és számítógép-alkatrészekké alakul át, s jelentősen hozzájárul a bolgár ipar további fellendítéséhez. A medeti rézből készült iparcikkeket a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának valamennyi tagországa felhasználja az elektromos gépek, berendezések gyártásában. A főmérnök ezután megmutatta a Szredna Gora itteni vonulatának oldalába vájt külszíni ércbányatelepet. Az emberek és gépek rohama alaposan meglátszik a hatalmas sziklagerincen. Georgi Doncsev elmondja, hogy robbantásos eljárással teremtették meg a külszíni fejtés feltételeit. A sziklagerinc oldalába vájt aknákban esetenként 20—60 tonnányi robbanóanyagot helyeztek el, s egy-egy robbantással 50—150 ezer köbméter gránitot szakítottak ki a hegységből. A sziklabörtönétől megszabadított csillámló rézércet speciális gépek segítségével termelik ki és rakják csillékbe, amelyek azután a közeli hegyoldalra épített ércdúsító üzembe szállítják. Az itt kitermelt ércből készített réz jó minőségű és a termelés folyamatosságának minden feltételét megteremtették. A hegyoldalról jól láthatók a régi település túlsó oldalán épüt lakóépületek. Ezeket az érekombinát üzembe helyezése óta építették az itt dolgozó munkások, mérnökök és technikusok részére. — A többség nem itt lakik — mondja Georgi Doncsev. — Nem messze Innen, festői környezetben található a „Panagjurszki Koloni“ nevű fürdőhely. Itt, e kitűnő levegőjű és pompás gyógyhatású fürdőhelyen épült a medeti rézbánya és dúsítóüzem dolgozóinak többsége számára otthont adó lakótelep.. A bányászok és az érckohászok eszményi környezetben pihenhetik ki a napi munka fáradalmait. Elbúcsúzom a vendégszerető főmérnöktől, s folytatom az utat a kacskaringós, de elég széles és Jól megépített szerpentinen tovább, a Fekete-tenger felé. BERTALAN ISTVÁN ‘ ' IÍIÄ * fcy ^ ^ - 5 V’íggŕ x
