Új Szó, 1972. augusztus (25. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-18 / 194. szám, péntek
A PÁRT, AZ ÁLLAM ÉS A NÉP fFolytatás az 1. oldalról) A szocialista rendszereknek Csehszlovákiában egyik jellegzetes vonása a Nemzeti Front léle. A Nemzeti Front fokozatosan a vezető munkásosztály a szövetkezeti parasztok osz- tá’ya, valamint a többi dolgozó szövetségének politikai kifejez sévé vált. Ezek az osztályok közösen valósítják meg a szocialista építést. A szocializmus építése a programszerű célja a Nemzeti Frontba tömörült minden pártnak, a dolgozók tömegszervezeteinek, s ezért elismerik a kommunista pártnak, mint a munkásosztály és valamennyi dolgozó képviselőjének vezető szerepét. Ezek sokkal mélyrehatóbb és fejlettebb kapcsolatok, mint amilyenek a burzsoá parlamenti rendszer feltételei között kialakult politikai koalíció tagjai között keletkeznek; a szocialista élet kialakítását célzó közös programra épülnek. A Nemzeti Front szektás megkerülésének esetei csupán a szocialista építés tömegbázisának szűkítéséihez vezethettek. Ezért érthető, hogy a jobboldali erők megkísérelték szétverni az egységes Nemzeti Frontot, és az a jelszavuk, hogy egyszerűen vissza kell térni a politikai partnerek koalíciójához, a közös szocialista célok ellen irányuló közvetlen támadás kifejezése volt. Elmondható: az, hogy a munkásosztály békés úton szerezte meg a hatalmat, hogy a különböző osztályellentétek nem éleződtek fegyveres összeütközésekké, nagy forradalmi iskola. De éppen e/ért — ahogy a csehszlovákiai tapasztalatok mutatják — nélkülözhetetlen, hogy a kommunisták, miután békés úton vették át a hatalmat, ne tévesszék szem elől az osztálykülönbségek és az osztályharc törvényszerűségeit, amelyek bármilyen feltételek között megnyilvánulnak, hogy ügyeljenek a szocialista építés általános törvényszerűségeire, és szüntelenül használják ki mindazokat a politikai eszközöket, amelyek segítségével a párt a múltban győzelmet aratott, és a szocialista emberi kapcsolatok fejlesztésével megszilárdítsák a munkásosztály hatalmát, szünet nélkül, alkotó módon érvényesítsék a leninizmus elveit, és intenzív ideológiai munkát végezzenek a dolgozók soraiban. Végül, ha Csehszlovákiában a szocializmus építésének sajátosságairól beszélünk, nem feledkezhetünk meg arról a tényről, hogy a Szovjetunióhoz fűződő szövetségünk felbecsülhetetlen jelentőségű volt munkásosztályunk és a dolgozók széles rétegei számára, és a hatalomért folytatott harc döntő összecsapásának pillanatában megakadályozta a külső ellenforradalmi intervenciót is. Törvényszerű, hogy ma és a jövőben is szocialista fejlődésünk útját csak a Szovjetunióhoz és az egész szocialista rendszerhez fűződő szövetségünk realizálhatja és biztosíthatja. KÉRDÉS: A CSKP XIV. kong. resszusának határozata rámutat, hogy elkerülhetetlenül harcolni kell az opportunizmus ellen, s emellett hangsúlyozza, hogy Csehszlovákia jeltételei között a fő veszély a jobboldali opportunizmus és a revizionizmus. A kommunistaellenes propaganda éppen ennek alapján állítja, hogy az Önök pártja „konzervatívvá!‘ válik, hogy visszatér a voluntarista papírháború mód- šzereihez stb. Sőt azt is írják, hogy Csehszlovákia állítólag politikai perekre készül. Mi erről a véleménye? VÁLASZ: A csehszlovákiai kommunisták úgy vélik, hogy a párt XIII. és XIV. kongresszusa közötti időszak volt történelmük legnehezebb próbatétele. A konszolidációs folyamatban elért konkrét politikai eredmények alapján a XIV. kongresszus ezt a korszakot véglegesen lezárhatta. A XIV. kongresszus politikai irányvonala a pártot és a társadalmat az új szakasz feladatainak teljesítésére és arra ösztönzi, hogy a dolgozók fokozott aktivitást tanúsítsanak különösen a fejlett szocialista társadalom építésére nélkülözhetetlen népgazdaság szakaszán. Az elvszerű politika Inbető- vé tette, hogy a párt elmélyítse a CSKP KB 1969 ápri^sí plenáris ülésén kezdődő folyamatot: teljes mértékben felújítani a párt marxista—leninista jellegét. Ezt mindenekelőtt a jobboldali opportunizmus ellen folytatott harccal és azzal érte el, hogy megtisztította saját sorait a jobboldali opportunizmus hordozóitól. így kialakultak a feltételek arra, hogy a CSKP teljesíthesse a szocialista társadalom vezető ereje helyzetéből eredő valamennyi funkcióját. Amikor a párt a XIV. kongresszuson egyértelműen kijelentette, hogy a jelenlegi csehszlovákiai feltételek között a jobboldali opportunizmust és revi- zionizmust tartja a fő veszélynek, a Tanulságokból, és belső, valamint nemzetközi helyzetünk elemzéséből indult ki. Ez nein azt jelenti, hogy lebecsüli a „baloldali“ opportunizmus és revizionizmus, és az ezzel összefüggő szektásság és kalandor- ság kártékony voltát és veszélyét. A voluntarizmus — amely a hatvanas években a szocializmus alapjainak felépítése után különösen a társadalmi fejlődés elért fokának túlbecsülésében, az erkölcsi és a politikai egység idealizálásában, az irreális politikai és gazdasági célok kitűzésében nyilvánult meg — mindenekelőtt abból eredt, hogy nem tartották tiszteletben a társadalmi fejlődés törvényszerűségeit, hogy a párt, az állam és u népgazdaság irányításában megsértették a lenini elveket. Mivel az akkori vezetőség képtelen volt teljes mértékben feltárni a fogyatékosságok okait, és következetesn jóvátenni a hibákat, kialakultak a feltételek arra, hogy a jobboldali, opportunizmus és revizionizmus növekedése olyan veszélyes méreteket ölthessen. A revizionisták eszmei támadását a dogmatizmus és a múlt hibái kritizálásával álcázták. Kihasználták a vezetőség gyengeségét, amely nem tudta megkülönböztetni a fogyatékosságok őszinte bírálatát és a párt alapelvei felújítását célzó törekvést a revizionisták alattomosságától. Ez a jobboldali bázisról gyakorolt kritika megtévesztette a becsületes dolgozók egy részét is. A revizionisták kétségbevonták a szocializmushoz vezető útunk helyességét, és ezt azzal folytatták, hogy megtagadták a leninizmus érvényességét, keresték a „szocializmus csehszlovák modelljét“, s művüket azzal tetőzték be, hogy támadást intéztek a szocializmus alapjai ellen. Az opportunisták tevékenységének antiszocialista, ellenforradalmi lényege különösen abban jutott erősen kifejezésre, hogy közvetlenül támadták a központi tervirányítást, a szocialista tulajdon állami formáit, vagyis a szocialista népgazdaság pilléreit. A jobboldal a piac ösztönösségére törekedett, ami káoszhoz és inflációhoz, a munkafegyelem felbomlásához vezetett. Mindez súlyos gazdasági károkat okozott, aláásta a lakosság nagy részének a jövőbe vetett hitét, s gyengítette a szocialista rendszer iránti bizalmát. A jobboldali erők a „demokratikus szocializmus“ és az „emberarcú szocializmus“ téves, egységes platformját állították szembe a szocialista állam tekintélyével és a párt vezető szerepével. Emellett legális lehetőséget nyújtottak arra, hogy a politikai rendszer bomlasztá- sáért vívott harc élére olyan kifejezetten ellenforradalmárok is kerüljenek, akik közül igen sokat valamikor mint kártékony elemeket, és az imperialista hírszerzés ügynökeit ítélték el. A jobboldali erők szemléletesen megmutatták, mit értenek a „szabadság és demokrácia“ jelszaván, amit a legtöbbször hangoztattak, és hogy kire vonatkoznak ezek az alapelvek. Őrjöngő kampányokat szerveztek mindazok ellen, akik kiálltak a szocializmus védelmében, és mindazok ellen, akik leleplezték őket. A jobboldali opportunisták tevékenységének célja nem az volt — ahogyan az teljes mértékben beigazolódott —, hogy csak a hibákat leleplezzék, hanem olyan program, amely azzal fenyegetett, hogy felszámolják a munkásosztály egész nemzedékeinek és a munkásosztály forradalmi pártjának forradalmi vívmányait. Ezzel a programmal a jobboldali erők csatlakoztak a nemzetközi antikommunizmus tömbjéhez. A kommunistaellenes propaganda természetesen leplezni igyekszik azt, hogy miszerint a jobboldali opportunisták és revizionisták ' Csehszlovákiában nem a dogmatizmus ellen, hanem általában a marxizmus—leninizmus ellen harcoltak. Igyekszik eltitkolni, hogy a jobboldali erők nemcsak hogy nem akarták figyelembe venni, de el sem ismerték a szocializmus fejlődésének alapelveit, és hogy a voluntarizmus Csehszlovákiában éppen 1908-ban tetőzött. Ezért nélkülözhetetlenül olyan feltételeket kellett kialakítani, amelyek lehetővé tették, hogy alkotó módon lássunk hozzá a fejlett szocialista társadalom építésével összefüggő problémák megoldásához a jobboldali opportunizmus és revizionizmus, és ezek hordozói ellen vívott kérlelhetetlen harcban. Az a tény, hogy pártunknak ilyen rövid idő alatt sikerült felszámolnia a társadalmi válságot, annak okait, és mindezt teljesen politikai eszközökkel, bizonyítja irányvonalunk erejét és helyességét, a munkásosztály érettsé. gét, valamint azt, hogy a szocializmus és a proletár internacionalizmus eszméi szilárdan gyökereznek népünk tudatában. Az utóbbi évek eseményei számunkra súlyos tanulságot jelentettek. Felismertük, hogy a marxizmus—leninizmustól való bármilyen eltérés a gazdasági, a politikai és az ideológiai tevékenységben odavezet, hogy kialakul a revizionizmus táptalaja. Pártunk nagy erőfeszítéssel igyekszik az eszmei-politikai munka fejlesztésére, amelynek célja, hogy felszámoljuk az opportunista nézetek és magatartások maradványait, és kialakítsuk a szocialista demokrácia fejlődésének és elmélyítésének feltételeit. A jobboldali erők vereségének értelmét továbbá abban lát. juk, hogy népünk döntő többsége megértette koncepcióik és akcióik kártékonyságát. Ma azzal vádolnak bennünket, hogy visszatérünk az ötvenes évekhez, a politikai perekhez. Ezt különösen azok állítják, akik ellenforradalmi célkitűzéseikkel csődbe jutottak. Pártunk és a dolgozók nyíltan elítélték az ilyen deformációkat és szakítottak velük. Ragaszkodunk a szocialista törvényesség következetes megtartásához mind hazánk állampolgárai, mind szocialista államunk viszonylatában. Azonban ha bárki megsérti a törvényeket, vállalnia kell a felelősséget,. Semmiféle konstruált és jogellenes politikai pereket — amelyekről az antikom, munista propaganda terjeszli fantazmagóriáit — nem folytatunk és nem is készítünk elő. Nem csoda, hogy azok az elv- szerű lépések, amelyeket azok ellen foganatosítottunk, akik a szocialista rendszer ellenségeinek útjára léptek, nem tetszenek ellenségeinknek. Nem cselekednek mást, mint azt, amit saját osztályuk reakciós érdekei parancsolnak. Ilyen az ősz tályharc logikája. KÉRDÉS: Ön tudja, hogy o szocializmus jelé haladó egyik vagy másik ország kommunistáinak a nemzeti intézmények megőrzésére és fejlesztésére for. dított gondoskodása célzásokra ad alkalmat, amelyek a szocializmus sajátos nemzeti modelljéről szólnak. A csehszlovákiai tapasztalatok alapján megmutathatná a „modell“ és a „nemzeti sajátosság“ fogalmai közötti különbséget, tekintettel a szocialista társadalom jellegére? VÁLASZ: Pártunk — ahogyan már mondtuk — egész története folyamán kereste a marxizmus—leninizmus alkalmazásának olyan útjait és módszereit Csehszlovákia feltételei között, amelyek a dolgozók konkrét szükségleteinek érdekében lehetővé tennék a politikai élet hagyományos nemzeti formáinak a kihasználását. Pártunk tudatosította, hogy a burzsoá demokrácia viszonylag fejlett formáinak kialakításához hozzájárult a csehszlovák munkásosztály hagyományos politikai aktivitása, állandó részvétele a demokráciáért, valamint a nagyburzsoázia és pártjai fasiszta és soviniszta reakciós politikája ellen vívott forradalmi harcban. Ezért teljes mértékben kihasználtuk a múltban keletkezett és a gyakorlatban bevált szervezési és politikai formákat, amelyeknek szocialista tartalmat adhattunk. Ez érvényes például az alapvető hatalmi szervekre — a nemzeti bizottságokra, amelyek a fasizmus elleni harciban mint forradalmi szervek alakultak meg, a Nemzeti Frontra, amely mindazon rétegek és osztályok szervezetei politikai szövetségeként alakult, amelyek részt vettek a nemzeti felszabadítási harcban. Ezekben a szervekben és szervezetekben éppen a kommunisták harcoltak a következetes demokratikus irányvonalért, megszerezték a pártonkí- vüliek támogatását, és egyre növekvő tekintélyt szereztek más pártok tagjai előtt is. Minden akkori szervezetben a tömegekért harcoltak, és pártunk győzött. így lehetett megalakítani demokratikus eszközökkel — gyakran éles politikai harcban — az új, szocialista politikai rendszert, amelyből kiiktatták a burzsoá parlamenti ál-demokráciát (a politikai pártok harca a hatalomért, a legális ellenzék harca az uralkodó többség ellen, az érdekek képviselete csupán a politikai pártok közvetítésével stb.). A politikai élet elemei a kommunista párt vezetésével valamennyi haladó politikai erő együttműködésének demokratikus alapelvein fejlődtek. A CSKP tudatában van annak, hogy ugyanúgy, ahogyan a társadalmi élet minden területén felszámolják a válságos időszak maradványait, tovább kell fejleszteni a szocialista demokrácia új elemeit, éspedig a felhalmozott tapasztalatok új értékelése alapján. Nem feledjük el, hogy a jobboldali „elit“-csoportok az 1968- at megelőző időszak stagnálását és passzivitását igyekeztek kihasználni, ami jelentős mértékben a politikai munka helytelen formáiból, különösen a gazdasági és a politikai kérdések megoldásában érvényesülő szubjektivizmusból eredt, és demagóg jelszavak segítségével igyekeztek eltéríteni a munkás- osztályt attól, hogy a pártot támogassa. Ezért állandóan bővíteni igyekszünk a munkások befolyását a politikai döntésekre, és nagy gondot fordítunk a munkaközösségek életére. A nemzeti bizottságok új képviselői között sok a munkás. A szakszervezetek nemzeti és országos kongresszusai megmutatták, hazánk dolgozói teljes mértékben tudatában vannak annak, hogy a szakszervezetek olyan politikai és társadalmi erőt jelentenek, amely kifejezi érdekeiket, és minden lehetőségük megvan arra, hogy fejlesszék a szakszervezetek valamennyi társadalmi funkcióját. Ugyanezt mondhatjuk az ifjúsági szervezetről is, amelynek úgy kell dolgoznia, hogy a fiatal emberek egyre jobban tudatosítsák, hol a helyük a társadalomban, s hogy hozzájáruljanak fejlesztéséhez. A Nemzeti Frontban, amely számos társadalmi szervezetet tömörít, szerepük van a nem kommunista politikai pártoknak is, amelyek a Nemzeti Front platformján tevékenykednek. E pártok tevékenysége bizonyítja, hogy politikai rendszerünk széles körű lehetőséget biztosít az aktív politikai együttműködésre, mivel a nem kommunista pártok és e pártok tagjai kezdeményező módon és többnyire lelkiismeretesen vesznek részt a szocializmus építésében, a nemzeti bizottságok és a társadalmi szervezetek munkájában. Csehszlovákia politikai rendszere távolról sem csupán a „hagyományos“ formákat egyesíti az új szocialista tartalommal, hanem e formákat átalakítja, úgy, ahogyan maga a valóság változik. A CSKP politikájában tenné* szetesen mindig abból indult ki, hogy a CSSZSZK-ban két testvéri nemzet és több nemzetiség él együtt. A párt már a burzsoá köztársaság idején, az egyetlen, úgynevezett csehszlovák nemzet helytelen burzsoá koncepciójával szemben a köztársaság lakosságának alapját alkotó két nemzet — a csehek és a szlovákok — egyenjogúságának és sokoldalú fejlődésének lenini koncepciójáért harcolt. A dolgozóknak a nemzeti felszabadító harcban aratott győzelmével megkezdődött a nemzetiségi kérdés demokratikus alapelveken történő megoldása. Annak ellenére, hogy a forradalom győzelme utáni években a nemzetiségi politikával kapcsolatban megnyilvánult a szubjektivizmus kedvezőtlen befolyása és az érzéketlen közeledés e kérdéshez, számos kétségtelen sikert értünk el főként gazdasági téren. A CSKP arra a következtetésre jutott, hogy a nemzetiségi kérdésnek elvhűen az osztály, tehát az internacionális kérdés alá való rendelése, nem jelenthet közömbösséget a belső nemzetiségi problémák politikai megoldásával szemben. A lenini eszmékhez és a Szovjetunió tapasztalataihoz igazodtunk, ahol teljes mértékben bevált a közös szocialista államban élő népek egyenjogúságának elvén létrehozott föderáció formája és ahol e forma a népek és nemzetiségek internacionalista együttműködésének szilárd alapját alkotja. Pártunk, a testvéri cseh és szlovák nemzet a kisebbségekkel együtt e bevált lenini alapelvek szellemében megkezdte a múlt hibáinak kiküszöbölését és föderatív rendszert épített ki a CSSZSZK-ban. A két nemzet állami és politikai egyenjogúsága kedvezőbb feltételeket teremtett és meggyorsította gazdasági, társadalmi és kulturális színvonaluk kiegyenlítődésének folyamatát, amely részét alkotja a CSSZSZK általános sokoldalú felvirágzása folyamatának és valamennyi dolgozó javát szolgálja. A nemzeti köztársaságok lehetőségeinek maradéktalan fel- használása az egész állam fejlesztése érdekében, összefügg a kommunista párt meghatározó és integráló szerepével, ami összhangban áll szocialista nemzeteink egységes pártja egyedüli élcsapata lenini koncepciójával. A szocializmus ellenségei és a jobboldali opportunisták nagy kavarodást csaptak és csapnak a szocializmus „nemzeti modelljei“ körül az egyes szocialista országokban. A „modell“ fogalmat, vagy meghatározást túlnyomórészt olyan komplex belső elrendezésű egység jelölésére alkalmazzák, amely saját fejlődési törvényekkel és saját célkitűzéssel — „tervvel“ rendelkezik. Tehát azt akarják bizonygatni, hogy a szocializmus mint egységes társadalmi-gazdasági rendszer nem létezik, hanem csupán különféle rendszerű és különböző módon működő rendszerek vannak, amelyek számos lényeges tekintetben különböznek egymástól, — „modellek“ vannak, amelyeknek közös vonásuk csupán az, hogy szocialistának nevezik magukat. Ez az ideológiai szófacsarás lehetővé teszi a meglévő reális szocializmus elvetését, valamint azt, hogy e szocializmust „állami kapitalista“, „bii- rokratikus-etatisztikus“ szocializmusnak, stb. tüntessék fel, és szembe állítsák vele „a szocializmus valamiféle más modelljeit“, amelyek megtestesítőiként gyakran kispolgári és polgári pártok tüntetik fel magukat. A „demokratikus szocializmus Csehszlovákiában“ jelszava azt a célt szolgálta, hogy lehetővé tegye a tömegek demagóg befolyásolását, segítse az antikommunizmus, a sovinizmus és a szovjetellenes hisztéria álcázását. Pártunk már 1969 májusában újból világosan hangsúlyozta, (Folytatás a 3. oldalon)
