Új Szó, 1972. augusztus (25. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-18 / 194. szám, péntek

A PÁRT, AZ ÁLLAM ÉS A NÉP

1972.

VIII. 18.

(Folytatás a 2. oldalról)

hogy a szocializmus általános törvényszerűségek alapján fejlődik és ezek közé tartozik a kommunista párt vezető szerepe a társadalom életének valamennyi területén, a szocialista állam, mint a munkásosztály és a dolgozók hatalmi szerve funkcióinak megvalósítása, a szocialista gazdaság tervszerű irányítása, a Szovjetunióval és a szocialista közösség többi országával folytatott sokoldalú együttműködés alapján történő fejlesztése.

KÉRDÉS: A nemzetközi kommunista mozgalom tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a párt és a párt által vezetett tömegek kölcsönös kapcsolatainak helytelen megoldása súlyos következményekkel jár a forradalomra és a szocializmusra. Csehszlovákia tapasztalatai alapján hogyan lehetne megfogalmazni e kölcsönös kapcsolatok fő alapelveit, amelyek biztosítják a szocialista vívmányok tartósságát?

VÁLASZ: A nemzetközi kommunista mozgalom minden egyes osztagának tapasztalatai történelmileg megerősítik azt, hogy az élcsapat eszmei, szervezeti és akcióegysége, magas- fokú harcképessége a bonyolult kapcsolatok és kölcsönös összefüggések komplexumát alkotja. A munkásosztály forradalmi élcsapata és szövetségesei kapcsolatain kívül fennállnak az élcsapaton belüli kapcsolatok, — a vezető káderek színvonala és a széleskörű pártaktíva fejlettsége, ami a párt sorai állandó aktivitásának előfeltételét képezi.

A harmincas évek elején pártunk bolsevizálásának időszakában, amely az V. kongresszus után kezdett kibontakozni, az új gottwaldi vezetés kitűzte a jelszót: „Arccal a tömegek felé“. 1969 áprilisa után újból magunkénak vallottuk e jelszót, a XIV. kongresszus pedig pontosan rögzítette e jelszó tartalmát a jelenlegi szakaszban.

Miben rejlett a gottwaldi idők lényege? Mindenekelőtt az akkori pártvezetés opportunista politikájának bírálatában, amely nem volt képes reálisan értékelni a pártban, a munkás- osztályban, a burzsoá világban uralkodó általános helyzetet, valamint az osztályerők fejlődésének dialektikáját és szövetségeseink állásfoglalását, s nem tudta kitűzni a burzsoázia elleni harc reális mozgósító politikai irányvonalát, amely megfelelt volna az adott szakasznak s egyben a tömegek közvetlen s távlati érdekeinek és szükségleteinek is.

„A CSKP XIII. kongresszusa után a pártban és a társadalomban kialakult válsághelyzet tanulságai“ dokumentumból ismeretes, milyen súlyos következményekkel járt a helyzet torzított értékelése a további szocialista fejlődés objektív érdekeiről és szükségleteiről, az 1968 előtti megérett és „túlérett“ feladatok megoldásának útjairól és módszereiről alkotott torz elképzelések.

A fő dolog az, hogy helyesen lássuk és idejében észre vegyük az adott szakasz alapvető problémáit, akciótervet, világos programot fogalmazzunk meg a tömegek mozgósításának mozgatóerejeként. A tömegek objektív szükségleteinek és érdekeinek mellőzése, a realitástól elszakadt irányítás következményeiben ahhoz vezetett, hogy képtelenek voltak idejében már a negatív jelenségek első jeleinél levonni a következtetéseket a felgyülemlett problémákkal kapcsolatban. Ezért az akkori vezetés a nehézségek érdembeni elvhű megoldása helyett számos opportunista nyomás és irányzat hatása alá került s az egységért vívott harc leple alatt opportunista engedményeket tett.

1968 januárja után a párt vezetősége nem volt képes idejében megkülönböztetni a hibák helyrehozásáért és a fogyatékosságok kiküszöböléséért vívott harcot a forradalmi szocialista vívmányok lényege ellen irányuló közvetlen támadásoktól. A jobboldali erők az egyik pozíciót a másik fltán foglalták el és hamis szociál- clemagógiával egy időre megtévesztették a munkásosztály, és a párt egy részét is.

Láthattuk, hova vezet a tömegek dezorientálása. Levontuk a tanulságot abból, hogy az elvtelenség — bármilyen indoka legyen — a társadalmat a katasztrófa széléig sodorhatja. Még. élénken emlékezetünkben él, mily nehezen tér visz- sza a tömegek bizalma, habár ezzel egyidejűleg bebizonyosodott az is, hogy a tömegek előbb-utóbb felismerik a forradalmi igazságot, megértik az élcsapat, a kommunista párt erőfeszítését, ha a párt türelmesen megmagyarázza és kiharcolja a helyes politikai irányvonalat, akkor a tömegek körében széles támogatásra talál.

A CSKP nagy tapasztalata — és ez teljes mértékben bevált 1969 után is — a szakadatlan és türelmes harc a párt pozícióiért valamennyi szakaszon. A tömegek a párt számára nemcsak programja megvalósításának erejét, a párt hatásának tárgyát jelentik, hanem ugyanakkor politikájának és eszméinek jelentős forrását is.

Az „Arccal a tömegek felé“ jelszó állandóan élő politikai jelszó, amely megtestesíti a tömegek vezetésének marxi—lenini alapelveit: a konkrét feladatok, a világos irányvonal, az előrehaladás formái kitűzését — lépésről lépésre a változó körülményekkel é« feltételekkel összhangban, megőrizve a szocialista társadalom fejlődésének általános törvényszerűségeit.

E jelszó megvalósítása azt jelenti, hogy a tömegeket saját objektív érdekeik megértésére kell vezetni minden demagógiával szemben, meg kell mutatni a célok eléréséhez vezető utat és nem szabad beleolvadni a világos orientáció nélkül tántorgó ösztönös mozgalomba.

A tömegek ilyen módon való vezetése differenciált közeledést kíván meg az egyes osztályokhoz és szociális csoportokhoz, fel kell használni a párt gazdag szervezeti struktúráját és különféle munkaformáit az egyes társadalmi csoportok specifikus érdekeinek egyesítésére, és az egész társadalom érdekeivel való összehangolására kell törekedni.

A mindennapos életben különféle változatokban találkozunk a politika és a szocialista társadalom fejlődésének objektív törvényszerűségei kölcsönösen összefüggő kapcsolatával. A politikai gyakorlat naponkénti döntéseivel és a politikai irányvonal meghatározásával a teljes önállóság, a politikai döntés „szabadsága“ téves elképzelésére csábít. A kitűzött irányvonaltól való minden komolyabb elhajlásnál felismerjük, hogy a társadalmi fejlődés a szocializmusban is saját törvényekkel bíró objektív folyamat, amely érzékenyen reagál az általunk kialakított feltételekre. A politikában azonban ugyanakkor különleges szabály érvényesül: a társadalom fejlődése szakadatlan folyamat, nem lehet megállítani, nem vár addig, míg döntünk, folytatódik és ha nem uraljuk, ösztönös elemmé válik. Ügy vélem, hogy ebből következik a párt, a szervek és a felelős dolgozók egyik kulcs- fontosságú és legigényesebb feladata — nem szabad engedniük az ösztönösségnek és nem szabad elszakadniok a mozgalomtól. A lehető legmesszebbre kell előre látni, s emellett meg kell oldani az időszerű mindennapos problémákat, nem szabad kitérni a legégetőbb kérdések megoldása elöl sem. Meg kell keresni a helyes sorrendet, a láncolatnak a „fő láncszemét“ és minél több biztosítékot kell mozgásba hozni, hogy a politikai döntésekben minél kevesebb legyen a tévedés és amennyiben mégis előfordul, idejében reagáljanak rá.

A forradalmi mozgalom és a kommunista párt legsúlyosabb gyengéje, ha nem képes fiaté

konyán ösztönözni, ha nem képes felhasználni, mozgósítani és kibontakoztatni a tömegek forradalmi energiáját. A leninizmus azt mutatja, és a szocialista társadalom gyakorlata megerősíti a kommunista politika és a párt vezetése legszélesebb aktívája e feladatának nemcsak döntő jelentőségét,

hanem azt is, hogy hatékonyan kell felhasználni e politika érvényesítésének eszközeit, amelyek közül a párt hatékony politikai-eszmei és politikai-szervezői munkája dominál. A tömegek eszmei és szervezői Irányításának szüntelen reprodukciója olyan tudományos

program alapján, amelyet a

marxista—leninista ideológia segítségével dolgoztak ki, állandó feladat, és általában a legigényesebb társadalmi feladat. Ismeretes, hogy a társadalmi folyamatok az objektív valóság mozgásának legbonyolultabb formája. E folyamatok tudatos irányítása feltételezi a munkásmozgalom élcsapatának, a párt vezető kádereinek, az egész aktívának és a tagság tömegeinek nagyarányú és mély forradalmi tapasztalatait. De nemcsak ezt, hanem feltételezi a forradalmi harcok és a szocialista építés tapasztalatainak szüntelen fejlesztését is, azon tapasztalatokét, amelyeket országos viszonylatban, valamint az egész nemzetközi munkás- és demokratikus mozgalom viszonylatában szereztek.

A szocialista politikát, mint a társadalmi ügyeknek a munkásosztály és a dolgozó tömegek lényeges hosszú tartamú érdekei szellemében, a szocialista és a kommunista társadalom kialakítása és fejlesztése szellemében való irányítását, rendkívül igényes tevékenységnek tartjuk. Szükséges, hogv érvényesüljön benne a gyakorlat bíráló értékelése, a céltudatosan és nem öncélúan fejlesztett tudomány, amely hozzájárul a kulcsfontosságú társadalmi szükségletek optimális megoldásához, amelyek közül pártunk első helyre állította a gazdasági feladatokat, mert megoldásukat politikája döntő láncszemének tekinti.

KÉRDÉS: Folyóiratunkban

nemrég vita folyt a tudományos szocializmus és a dolgozók társadalmi aktivitása egybekapcsolásáról. A vita tárgyát főként az a kérdés képezte, hogyan kell a tömegek körébe bevinni a marxista—leninista öntudatosságot a szocialista építés feltételei között. Ismeretes, hogy Csehszlovákiában e problémáknak rendkívüli jelentőséget tulajdonítanak. Megmondhatná e, hogyan kell e problémát megoldani az egyes osztályokhoz és szociális csoportokhoz viszonyulva?

VÁl.ASZ: Amint már rámutattam, a gyakorlat megmutatta, hogy sokkal nagyobb igényt kell támasztani az ideológiai munkával, mint pártunk tevékenységének oszthatatlan részével színben. Ezt mindenekelőtt a XIV. kongresszussal megkezdett szakasz pozitív feladatai diktálják, azok a feladatok, amelyeket csupán magas fokú, öntudatos, aktív munkával és politikai elkötelezettséggel teljesíthetünk. E kérdésnek van egy másik oldala is. Amint a „Tanulságok“ című dokumentumból kitűnik, a pártunkban és társadalmunkban bekövetkezett válság egyik oka az volt, hogy a burzsoá anti- kommunista, antiszovjet és an- tiszocialista propaganda és a revizionffcmus már a hatvanas évektől viszonylag kedvező talajra talált, főként a kispolgári rétegek maradványai körében, valamint az emberek egy része tudatában még meglévő kapitalista csökevények folytán, ami a dolgozók szocialista nevelése gyakran formális értelmezéséből származott. Ezért a kérdés ezen oldalának is szüntelen figyelmet kell szentelnünk.

Abból indulunk ki, hogy a marxizmus—leninizmus nem vallás, hanem az élet és a gondolkodás» átalakításától w,6ló elő forractaitöl íís uítás, és hogy

az emberek tudatára a mindennapi tapasztalatok, a reális szocialista feltételek között fo. lyó életük gyakorol döntő befolyást.

Erre a tapasztalatra azonban az embereket figyelmeztetni kell, meg kell magyarázni és főként ideológiai munkánkban közelivé kell tenni számukra a szocialista társadalom távlatait, jövő feladatait szoros ösz- szefüggésben azzal a követelménnyel, hogy mindennapos erőfeszítésre van szükség minden szakaszon a munka hatékonyságának növeléséért. A XIV. kongresszus hangsúlyozta, hogy éppen ebből a szempontból feltétlenül harcolni kell az emberek szocialista öntudatosságáért. Az eszmei-nevelő munkát tehát úgy értelmezzük, hogy a párt állandó hatást gyakorol az egész társadalomra, amelyben az emberek felismerik saját lehetőségeiket a szocializmus fejlődése során. Az ideológiai munka lebecsülése, a for- málisság, a névtelenség, vagy pedig e munkának különféle kampányokra való leszűkítése utat nyitott a burzsoá eszmék behatolása előtt. Csupán a pártnak a politikai tömegmunkával egybekapcsolt rendszeres ideológiai tevékenysége hozhat tar. tós eredményeket.

Emellett az ideológiai munka eredményeit nemcsak az emberek gondolkodása megváltoztatásaként értelmezzük, bár ez a terület is rendkívül fontos, mivel ettől függ az ember állás- foglalása és cselekedetei. A tudományos világnézet elsajátítá. sa ugyanis a szocialista társadalom tagjai számára lehetővé teszi, hogy önállóan tájékozódjanak a jelenlegi osztályokra oszló világ bonyolult kérdéseiben, megértsék az imperialista politika bonyolultabb szemszögeit is, a politikai kérdések, hez a proletár internacionalizmus pozícióiból közeledjenek. Ezzel egyidejűleg azonban arra törekszünk, hogy a tudományos ideológiai elfogadása visz- sza tükröződ jön a gyakorlati aktív tevékenységben. A XIV- kongresszuson kitűztük a feladatot, hogy „minden becsületes ember megértse a párt politikáját és egyetértsen vele“, és e politika megvalósítása érdekében megtegye a maximumot nemcsak munkahelyén, hanem egész társadalmi tevékenységében.

Ma, egy évvel a XIV. kongresszus után teljes felelősséggel mondhatom, hogy e feladatot sikerült teljesítenünk. Néhány példát is felsorolhatok arról, hogy a pártnak ez az orientációja és a XIV. kongresszusé politikája a munkásosztály, a szövetkezeti parasztság, a dolgozó értelmiség, az ifjúság és valamennyi dolgozó egyre szélesebb tömegeinek támogatását nyeri el.

A képviseleti testületek választásai előtt a Nemzeti Front szervei kidolgozták valamennyi község, járás, kerület fejlesztésének programját és a javasolt képviselők a választókkal való találkozóikon megbeszélték, hogyan lehet e terveket tökéletesíteni és megvalósítani. A nemzeti bizottságok aktivitása — amelyekben mintegy 220 ezex tag dolgozik, különféle bi^PtPt Ságokban és az aktívákban dig további 300 ezer ember — kollektív szocialista kötelezettségvállalások megkötéséhez vesztett. A i/állal. t kötelezettségek ténylegesen az adott község, város, járás, vagy kerület fejlesztésének átdolgozott szociális tervei. Az aktív munka kibontakozásának alapja az a kezdeményezés, amelyet a munkások és a parasztok a terv teljesítése során fejtenek ki.

Aktivizálódnak a társadalmi szervezetek is. Nemrégen tartották nemzeti kongresszusaikat a szakszervezetek és nemrégen zajlott le az országos szakszervezeti kongresszus x ezek teljesen egyértelműen állást foglaltak a CSKP

XrV. kongresszusának politikája mellett és a szakszervezetekben konkrét intézkedéseket hagytak jóvá a kongresszusi határozatok megvalósítására. Hasonlóképpen folyt le a szövetkezeti parasztok kongresszusa is, amely rámutatott, milyen feladatok várnak a szövetkezeti dolgozókra a mezőgazdaságban a pártkongresszus határozatai megvalósítása során. Kongresz- szust tartottak a Csehszlovák— Szovjet Baráti Szövetség, az újságírók, az írók és hamarosan kongresszust tartanak' további szervezetek is, mint pl. a Szocialista Ifjúsági Szövetség, a művészek alkotó szövetségei, stb. Mindezeken a kongresszusokon értékelték az eddigi munkát, az elért eredményeket, rámutattak a hibákra és a fogyatékosságokra és elsősorban e szervezetek tagjainak aktivizálásához vezető utakat keresik a XIV. pártkongresszus határozatai szellemében, a társadalmunk előtt álló feladatok megvalósításának szellemében.

Pártunkban az utóbbi időben nagy figyelmet szentelünk a párttagok marxista—leninista nevelésének és a társadalmi szervezetek, főként a szakszervezetek és az ifjúsági szervezet tagjai mélyrehatóbb politikai, eszmei, gazdasági és világnézeti nevelésének. Kmellett igyekszünk elkerülni mindennemű sablónszerűségét és igyekszünk helyes kapcsolatot találni az általános és a különleges ismeretek között. Ugyanakkor tudatában vagyunk, hogy a politikaieszmei nevelés során különféle eszközöket és módszereket kell felhasználni, a társadalmi csop.irtok és egyének szocialista öntudata differenciált állapotának ismeretéből kell kiindulni.

A központi bizottság ez év februári plénumán hazánk gazdasígi kérdéseivel a legszélesebb szociális összefüggésekben foglalkozott, beleértve az emberek gaz la sági nevelését. Ilyen széles kiírű komplex jellege volt a központi bizottság azon ülésének is, am :ly a mezőgazdasági kérdésekkel f'ig lalkozott. Emellett következeteken a XIV. kongresszus fő irányvoia- lából, a gazdaság hatékonyságnak növeléséből indulunk ki. Az életszínvonal emelése, a szociális intézkedések, az egész szocialista társadalmunk megszilárdítása terén kitűzött igényes célok az igényes előfeltételek teljesítésétől é> a szükséges források kialakítás tói függnek. A CSKP KB következő, az ideológiai kérdésekkel foglalkozó ülése folytatja ezt az irányzatot, ezekre a tapasztalatokra épül majd s az egész pártpolitika keretében pontosan meghatározza az ideológiai nevelőmunka további távlatait és irányait.

Tapasztalataim azt mutatják, hogy a szocialista építés folyamatában a munkásosztály és a többi dolgozó elsajátítja a marxizmus— leninizmus alapismeretéit és a gyakorlatban egyre tudatosabban ezekhez igazodik. Tudjuk, hogy a szocialista öntudatnak azt a fokát, amely elegendő az előző szakasz célkitűzéseinek eléréséhez, ma magasabb fokra kell emelni. Magába kell foglalnia például a népgazdaság fejlesztése törvényszerűségeinek és útjainak, irányításának, a szocialista integráció elmélyítésének és a párt egyéb politikájának ismeretét.

Mivel a tudományos műszaki forradalom sredményeit össze akarjuk kapcsolni a szocializmus előnyeivel, megnövekszik a szakismeretek jelentősége és azok egybekötése az emberek politikai tapasztalataival. Új igényeket támasztunk az emberek erkölcsi fejlettségével, kölcsönös kapcsolataikkal, a szocialista hazaszeretet és az ^lernacionalista nevelés r lmélyíté>nlS<tl szemben is. E kér- é sekhen mindenütt teljesítenie kell hivatását a párt politikainevelőmunkájának, amely a nevelést és a propaganda hatását ösz- szeköti azokkal a gyakorlati tapasztalatukkal, amelyeket az emberek a munka kollektívákban, a társadalmi szervezetekben, családjukban, stb. szereznek.

A párt vezetésével a szocializmus társadalmi rendszerének többi összetevője is hat a szocialista öntudat fejlődésére. Elsősorban a kommunista párt feladata elérni azt, hogy mindezek az összetevők hatékonyan és tartósan, differenciáltan és emellett egységesen hassanak. Ez a párt feladata, amelynek vezető szerepe a szocialista építés területén is megszilárdul és bővül.