Új Szó, 1972. augusztus (25. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-17 / 193. szám, csütörtök
A SZOCIALISTA RENDSZERT NEM LEHET BÜNTETLENÜL BOMLASZTANI 1972. július 17-e és augusztus 11-e között a Prágai Városi Bíróságon és a Brnói Kerületi Bíróságun tartották meg kilenc államellenes bűncselekménnyel vádolt csoport ügyében a főtárgyalást. Összesen 46 vádlottat ítéltek szabadságvesztésre azért, mert 1970-ben és 1971-ben — egyesek 1972 kezdetén — szervezett illegális felforgató tevékenységet folytattak azzal a céllal, hogy gyengítsék a szocialista állami rendszert, és megdöntésére kialakítsák a feltételeket. A FELFORGATÁS PROGRAMJA A jobboldali opportunista és az antíszocialista erők egy része az 1969-ben elszenvedett politikai vereségük után összeesküvést szervezett, és megkezdte a harcot a szocialista állam ellen. Az egyes illegális «söpörtök — kétségtelenül ellentétes nézeteik és különböző politikai céljaik ellenére — olyan közös bázist kerestek, amelyről szorgalmazhatták volna a szocialista állami és társadalmi rend gyengítését és fokozatos megváltoztatását. Ezt a közös bázist találták meg az úgynevezett demokratikus szocializmusért mozgalom kis akcióprogramjában, amit a brnói csoport dolgozott ki dr. Milan Šilhan vezetésével, és azt véleményezésre átadta dr. Jaroslav Šabata csoportjának, valamint Milan Hübl docens és dr. Jan Tesaf prágai csoportjának. „A kis akcióprogram“' a szó* cialista rendszer fokozatos fel« számolásának a programja volt. Az volt a célja, hogy egyesítse az összes ellenzéki erőket, úgyhogy azok bizonyos fázisban felléphessenek ,,a demokratikus szocializmus programjával“. „A kis akcióprogram“ arra törekedett, hogy „radikálisan felszámolja az eddigi bürokratikus politikai rendszert“, és egyértelműen elvetette államunk és társadalmi rendszerünk olyan alapelveit, mint a kommunista párt társadalmi vezető szerepe, és a munkásosztály és a többi dolgozó szövetségére épült Nemzeti Front politikai rendszere. Az volt a célja, hogy megalapítsa a többpártrendszerre épülő burzsoá típusú „nyílt demokráciát“. Ami a Csehszlovák Szocialista Köztársaság nemzetközi helyzetét illeti, „a kis akcióprogram“ azt a követelményt tűzte ki, hogy a köztársaságot ki kell szakítani a szocialista országok közösségéből, ki kell harcolni semlegességét, és a csehszlovák külpolitikát az ún. középeurópai szolidaritás keretében kizárólag a nyugati tőkésálla- mok felé kell irányítani. Ez az okmány, amit az egyes illegális csoportok képviselői kiegészítettek és módosítottak, nem azt a célt szolgálta, hogy csupán a politikai hajótöröttek vagy az örök elégedetlenek kis csoportjainak programnyilatkozata legyen, hanem olyan utasításnak szánták, amely felszólítja a szocialista rendszer ellenfeleit, hogy a programról folytatott vitáról térjenek át az aktív tevékenységre és „legyenek készen arra, hogy ezt min- 'den forradalmi eszközzel érvényre juttassák“. Megkövetelte a „további aktív munkatársak bekapcsolását“ és rámutatott, hogy előnyös „kihasználni mindazokat a tapasztalatokat, amelyeket a január után kialakított struktúra nyújt Tihhoz, hogy behatolhassanak a kerületekbe és a járásokba“. Dr. Jaroslav Šabata a „kis akcióprogram“-mal kapcsolatos írásos állásfoglalásában azt javasolta, hogy „többet kell gondolkodni afelől, hogyan lehet megosztani az ellenfél táborát“. Azt javasolta, hogy az illegális tevékenységben szerzett tapasztalataikat adják át más szervezeteknek is. AZ ÖSSZEESKÜVŐK FELHÍVÁSA A csoportok tagjai e célból konspirációs gyűléseken vettek részt, a csoportok vezetői pedig Prágában és Brnóban tartottak találkozókat, amelyeken megvitatták az ellenséges tevékenység tervét, elfogadták és kibővítették a különféle közös programnyilatkozatokat és felhívásokat. A csoportok rendszeresen terjesztettek olyan hazai és külföldi eredetű illegális nyomtatványokat és írásokat, amelyek támadták a szocialista államot, a kommunista pártot és ezek képviselőit, a Szovjetuniót és más szocialista országokat. KAPCSOLAT AZ ÁRULÓKKAL ÉS AZ ELLENSÉGGEL Az illegális csoportok néhány tagja kapcsolatban állt a február utáni és az augusztus utáni csehszlovák emigrációval. Dr. Jan Tesaf írásos kapcsolatban állt dr. Radomír Luza február utáni emigránssal, aki jelenleg többek között a Svedecí- ví szerkesztő bizottsági tagja. Tesaf olyan információkat juttatott el Lužához, amelyek a Csehszlovákia ellen irányuló ellenséges propaganda céljait szolgálták, és felajánlotta részvételét az ellenséges tevékenységben. Levelezésüket kölcsönösen konspirációs módszerekkel folytatták, többek között kódok alkalmazásával is. Hübl docens 1970 júniusától 1972 januárjáig rendszeres kapcsolatban állt Jifí Pelikánnal, éspedig öt külföldi állampolgárságú összekötő közvetítésével, akik mint akkreditált újságírók, vagy turisták érkeztek Csehszlovákiába. Az utolsó ösz- szeltötő, akivel Hübl docens 1971. december 28 án és 29-én saját lakásában, valamint a prágai Alfa kávéházban találkozott, Valerio Occhetto, az Olasz Televízió dolgozója volt. Hübl docens nagy horderejű belpolitikai jellegű információkat és helyzetjelentéseket küldött Pelikánnak. Ezeket számos más személy segítségével szerezte meg. Ezenkívül különféle további, gyakran szándékosan torzított jelentéseket küldött a csehszlovákiai helyzetről Pelikánnak. A Hübl docens által elküldött anyagokat közölték nemcsak Pelikán Listy című lapjában, hanem a Svédectví- ben, a Textben, a brit folyóiratokban, n Der Spiegel című nyugatnémet folyóiratban stb., és ezt jóváhagyásával felhasználták Csehszlovákia és a Szovjetunió rágalmazására. Pelikán összekötői idegen valutát is átadtak Hübl docensnek, állítólag azzal a céllal, hogy ebből támogassa az államellenes bűn- cselekményekért vád alá helyezett vagy elítélt személyek családtagjait. így akarták megteremteni az államellenes csoportok tagjainál a biztonságérzést arra az esetre, ha bezárják őket. MEGCÁFOLHATATLANUL BIZONYÍTOTT . BŰNCSELEKMÉNY Szocialista rendszerünk minden állampolgárnak szavatolja a széles körű politikai jogokat és szabadságot. Ezt az állam- polgári szabadságot azonban a dolgozó nép érdekeivel összhangban kell érvényesíteniük. Ismételten hangsúlyoztuk, hogy ezekkel a jogokkal nem lehel visszaélni, nem használhatók fel az állami és társadalmi rendszerünk alapelvei elleni támadásra. A szocializmus építése Csehszlovákiában a munkások és a többi dolgozó osztályszövetségére épült politikai rendszer. Csehszlovákia Kommunista Pártja vezető szerepe, valamint a Szovjetunióhoz és a szocialista rendszer többi országához fűződő megbonthatatlan barátság sokkal értékesebb, semhogy ezekkel hazardírozni lehessen. Annál kevésbé tűrhető el a szocializmus alapjai elleni szervezett rendszeres felforgató tevékenység, amit az emigráció soraiban élő kimondott ellenségekkel együttműködve valósítanak meg. Az illegális csoportok tagjai — akik tetteikért a bíróság előtt feleltek — tudták, hogy megsértik a szocialista állam törvényeit. Kölcsönös kapcsolatban állva úgy cselekedtek, mint az összeesküvők, jelszavakat és ismertetőjeleket használtak, és az írásos anyagot kesztyűben terjesztették, hogy ezáltal megakadályozzák az ujjlenyomaton alapuló azonosítást. Ez különösen jellemző volt Jan Tesaf és Jifí Müller prágai csoportjaira és Milan Šilhan brnói csoportjára. Milan Hübl docens csoportja mikrofilmeken juttatta a jelentéseket külföldre. Az illegális csoportok tagjait írásban oktatták ki arra, hogyan viselkedjenek, ha ezért a tevékenységükért bűnügyi eljárás indul ellenük. Az írott kioktatásban hangsúlyozták, hogy a vádlottnak joga van tagadni a bűncselekményt, és azt csak megcáfolhatatlan bizonyítékok után beismerni. A vádlottak többsége az eljárás folyamán valóban így viselkedett. A vádlottak bűncselekményét a bűnügyi eljárás során számos teljesen megbízható és egyértelműen meggyőző bizonyítékanyaggal bizonyították. Nemcsak a vádlottak többségének beismerése, szembesítésük eredményei és a tanúvallomások szolgáltak bizonyítékul, hanem rendkívül nagy mennyiségű olyan tárgyi bizonyíték is, mint az illegális írások, más írott anyagok és sokszorosítási segédeszközök. Pl. a házkutatások során többek között elkobozták Jan Tesaf bőröndjét, amibe az államellenes tetteiről szóló okmányokat rejtette mintegy „igazolásként a jövőben“, és különösen a Luža emigránssal és más külföldi személyekkel folytatott levelezésének másolatait, továbbá a kis akcióprogram példányát. Az illegális csoportok céljait, és az egyes vádlottak jellemzését egy okmányba foglalták össze, amit Tesaf dr. Jaroslav Šabata számára készített el két illegális találkozó lefolyásáról, amelyeket 1971 októberében Prágában, az összeesküvés legaktívabb prágai részvevőinek jelenlétében tartottak. Azokat a nagy horderejű írásokat, amelyeket Milan Hübl docens küldött Jifí Pelikánnak, a már említett Valerio Ochetto- tól kobozták el 1972. január fián a ruzynői repülőtéren meg tartott vámvizsgálat alkalmával. A levélről — amin dátumként 1971. .12. 28. szerepelt és „J“ volt az iniciáléja, „Dalimil“ álnév pedig az aláírása, és amelyet Valerio Ochetto megpróbált a vámvizsgálat alatt megsemmisíteni — megállapították, hogy az Milan Hübl docens jelentése, amit saját írógépén írt. Hübl docens beismerte, hogy ő a szerzője a jelentésnek. A jelentésben Hübl docens nagy horderejű politikai jellegű adatokat közölt Jifí Pelikánnal és javasolta „a Csehszlovákia-el- lenes kampány legelőnyösebb módszereit“. A jelentésből többek között az is kiderült, hogy Hübl docensnek részt kellett volna vennie egy olyan beszélgetés összeállításában, amelyet Josef Smrkovský folylatott volna 1971 szeptemberében a Gior- no Vie Nuove olasz folyóirat szerkesztőségével. A jelentés számos kódot és megbeszélt jelzést tartalmazott. A nyomozás során elkoboztak olyan filmeket is, amelyek Jifí Pelikán számára helyzetjelentéseket és más információkat tartalmaztak. A filmek valódiságát nemcsak Milan Hübl docens beismerése igazolta, hanem az írásszakértők is, vala mint Valerio Ochetto vallomása. Valamennyi okmány valódi ságát Milan Hübl docens a íő tárgyaláson saját szavaival igazolta. A vádlottak többségét a büntető törvénykönyv 98. paragrafusának első bekezdésébe ütköző, a köztársaság felforgatása bűntettéért ítélték el, egyeseket pedig a 98. paragrafus 2. bekezdése b pontja alapján. Ez a törvény azokat a személyeket bünteti, akik olyan ellenséges tevékenységet fejtenek ki, amely képes gyengíteni és aláásni a köztársaság szocialista államrendszerét. A vádlottak bebizonyított tevékenysége tipikusan a köztársaság felforgatása volt. Végső célként tűzték ki a köztársaság szocialista államrendjének felszámolását, azonban felhasznált eszközeik egyelőre nem voltak olyan nagy horderejűek, hogy képesek leltek volna komolyan veszélyeztetni és megsemmisíteni a szocialista állam és társadalom alapjait. A törvény szerint a köztársaság felforgatásának bűncselekményét követi el az, akinek cselekedete a szocialista állami és társadalmi rendszer iránt érzeti ellenséges magatartásból ered. Ezt minden vádlottnál megbízhatóan bebizonyították. Jan Tesaf és Jifí Müller például a Prágai Városi Bíróságon július 18-án megtartott főtárgyaláson szó szerint kijelentette, hogy a kommunizmus ellensége. Ezért arra törekedtek és arra fognak törekedni, hogy megváltoztassák Csehszlovákiában az állam rendjét. A SZOCIALISTA TÖRVÉNYESSÉGGEL ÖSSZHANGBAN A prágai és a brnói bíróságon megtartott főtárgyalások során következetesen betartották az összes törvényes előírásokat. A főtárgyalások a büntetőeljárással összhangban nyilvánosak voltak. Ezeken részt vetlek a vádlottak legközelebbi hozzátartozói. A jelenlevő személyeknek a részvételt a büntetőtanács elnöke által kiadott belépési engedély tette lehetővé. Azok a burzsoá tájékoztatási eszközük, amelyek jóval az eset bírósági tárgyalása előtt a Csehszlovákiában bezártak és bebörtönzöttek százairól terjesztetlek rágalmakat, most „aggodalmukat“ fejezik ki a tárgyalás törvényes volta miatt. A Csehszlovák Szocialista Köztársaságban az ítéletet független bíróságok hozzák. Tevékenységüket a szocialista állam jogszabályai irányítják, és ezeket kötelesek a szocialista jog- fudatlal összhangban magyarázni. Azt megállapítani és értékelni, hogy a bíróságok teljesítik e ezt a kötelességüket, kizárólag a szocialista állam törvényesen meghatározott szervei jogosultak. Ezért hallatlan, hogy a burzsoá sajtó, vagy a „független“ szervezetek képviselői most a döntőbíró szerepében akarják megítélni egy független állam eljárását. Merészségük annyival nagyobb, mivel ugyanezek a tájékoztatási eszközök és szervezetek szentelnek „rendkívüli figyelmet“ annak, hogy Csehszlovákia és szocialista barátjai kapcsolatában érvényesüljön az ország függetlensége. A Prágai Városi Bíróság és a Brnói Kerületi Bíróság büntetőtanácsai lelkiismeretesen és megfontoltan értékelték az egyes vádlottak bűnösségét, és a büntetés kiszabásánál gondosan megkülönböztették a kezdeményezőket és a főbűnösöket azoktól, akik csak kisebb terjedelmű bűncselekményt követtek el, valamint a megtévesztett személyektől. Számos vádlott esetében a kiróható szabadságvesztés alsó határát alkalmazták, s néhány büntetés végrehajtását — a tett súlyával arányos próbaidőre — feltételesen elhalasztották. Meg kell említeni, hogy tíz olyan személynél, akik alig lépték át a nagykorúság küszöbét, és akiket dr. Jaroslav Šabata beszélt rá felelőtlen módon a bűntevékenység folytatására, a köz- társasági elnök élt jogával és helyt adott a vádlottak kegyelmi kérvényeinek, elrendelve a bűnügyi eljárás megszüntetését. Ugyancsak helyes ismételten megállapítani, hogy a szocialista állam hatóságai tettenér- ték, bíróság elé állították és bizonyított tetteikért a bíróságok igazságosan megbüntették az olyan felforgató tevékenység tetteseit, akik illegális szervezetekben veszélyeztették a szocialista állami és társadalmi rendszer alapjait. Az egész bűnügyi eljárás során nagyon gondosan betartották az összes törvényes előírásokat. Valamennyi vádlottnak az eljárás kezdetétől korlátlan lehetősége volt a védelemre, és olyan védők képviselték őket, akiket saját maguk választottak, vagy akiket hozzátartozóik választottak számukra. Ezekben a bűnügyekben is teljes mértékben kifejezésre jutott a szocialista törvényesség elve, mint a szocialista állam fejlődésének nélkülözhetetlen feltétele. A törvény következetes megtartása minden állampolgár, minden állami és társadalmi szerv és szervezet magától értetődő kötelessége. Egyidejűleg azonban mindazoknak, akik nem tartják tiszteletben jogrendünket és megsértik a szocialista társadalom törvényesen védett érdekeit, állampolgáraink jogait, számítaniuk kell rá, hogy ezt a törvény értelmében büntetik. Sokszor hangsúlyoztuk, hogy politikai ellenfeleink viszonylatában is szigorúan betartjuk a szocialista törvényesség elveit. Nem rendeztünk tárgyalásokat ellenfeleink politikai meggyőződése miatt, és ilyet a jövőben sem engedünk meg. A szocialista törvényesség elsőrendű követelménye, hogy a törvény alapján járjunk el mindazokkal szemben, akiknek tevékenysége a szocialista állam állami és társadalmi rendje ellen irányul. Ezen a téren súlyos hiba lenne bármilyen engedékenység és tétlenség. Ä szocialista törvényesség gyakorlati érvényesítése nem valami absztrakt igazság keresését jelenti, hanem azt, hogy a törvényben pontosan meghatározott módon védelmezzük az állami és a társadalmi rendszer, és a szocialista állam polgárainak a jogait. A biztonsági szervek, az ügyészségek és a bíróságok, amikor idejekorán és hatékonyan eljártak a felforgató tevékenységet folytatók ellen, törvényes kötelességüket teljesítették. VÁCJLAV DOLEŽAL (Megjelent a Rudé právo augusztus 16-i számában) Az idei termésért vívott küzdelem a gabona felvásárlási terv teljesítése után is tovább folyik. . , 1 ' (Felvétel: M. Vojtek — CSTJfcJ
