Új Szó, 1972. augusztus (25. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-17 / 193. szám, csütörtök
A LENGYEL GAZDASÁG SIKEREI Varsó — Pioír Jaroszewicz, a Lengyel Minisztertanács elnökének vezetésével kedden ösz- szeült a minisztertanács, amelyen részt vettek a gazdasági intézmények vezetői, a nemzeti tanácsok és a szövetkezetek képviselői. A tanácskozás napirendjén a jövő évi beruházási építkezések kérdése szerepelt. Mieczyslaw Jagielszki, a Minisztertanács elnökhelyettese kijelentette, hogy az előzetes számítások alapján az ez évi beruházások mintegy 40,7 milliárd zlotyval, azaz 16,6 százalékkal túllépik a tavalyi szintet. Sikerült kiküszöbölni a beruházások terén a múlt évben megmutatkozott nehézségeket, amit a beruházási építkezések dinamikus fejlődése is bizonyít — mondotta a miniszterelnökhelyettes. Ezzel szoros kapcsolatban van a termelés és a szolgáltatási kapacitások gyors növekedése, amely 1972-ben eléri a 80 milliárd zlotyt, és terven felül 6500 lakásegység készül el. Az idei beruházási építkezésekre jellemző az építőipari berendezések, gépek racionális kihasználása, a színvonalasabb munkatervezés és az építkezések gyorsabb anyagellátása. Ennek eredménye a tervezett termelési kapacitások gyorsabb elérése. Az előzetes feltételezések szerint a jövő évi beruházások szintje 12 százalékkal lesz magasabb mint 1072-ben, de ennek elérése több fontos tényezőtől függ. Szükség van elsősorban a közszükségleti és kiviteli cikkek gyártásának növelésére, az export fejlesztésére és a magasabb nemzeti jövedelem elérésére, mert csak ezeknek a tényezőknek teljesítése teszi lehetővé a terv teljesítését. Piotr Jaroszewicz a vita során hangsúlyozta, hogy a beruházási építkezés a jövő évi terv teljesítésének egyik legfontosabb láncszeme, majd pedig rámutatott arra, hogy a párt és kormány politikáját az elért eredmények is bizonyítják. Zárt ajtók mögött tárgyaltak a dokkmunkás-küldöttek Közel-keleti hírek • Kairó — Egy izraeli katonai bíróság a megszállt ciszjordániai Nablusz városában életfogytiglani börtönre ítélt egy Ali Szolimán nevű palesztin gerillát. Szolimán nyolc társa kettőtől tizenkét évig terjedő börtönbüntetést kapott fegyveres gerilla- tevékenységért többek között egy izraeli járőr lelövéséért. — jelentette a palesztin hírügynökség. Tel Aviv — Az izraeli katonai hatóságok a megszállt gázai övezet városaiban kedden feloldották a kijárási tilalmat. Érvényben maradt viszont az éjszakai kijárási tilalom az övezet mezőgazdasági körzeteiben és a határterületeken. Bejrút — Mahmud Riad, az Arab Liga főtitkára szerdán Asszad szíriai elnökkel tárgyalt. A főtitkár Libanonból érkezett Szíriába; Bejrútban Abu Hamad libanoni külügyminiszterrel tartott megbeszélést. Bejrut — Ammanban tartózkodik az Izrael által megszállt Ciszjordánia és Gaza palesztin előkelőségeinek küldöttséggé. A libanoni lapok szerint a palesztin vezetők Husszein király Egyesült Arab Királyságának tervéről tárgyainak jordániai illetékesekkel. A baloldali sajtó csakúgy mint a damaszkuszi és a bagdadi rádió elítélően jogialt állást a tárgyalásokkal szemben, s a palesztin felszabadítási szervezet magazinja „a palesztin reakciósok reaktiválásáról“ beszélt. Az előkelőségek két szószólója Rasidi Al-Saua gazai és Mohamed El-Dzsabari sejk heb- roni polgármester viszont Ammanban erősen bírálta az arab államokat azért, mert állítólag semmit sem tesznek a megszállt területek lakosságáért s a palesztin menekültekért, „nem képesek felszabadítani elrabolt földjeiket“. Dzsabari sejk ráadásul az „imperializmus eszközének“ nevezte az Arab Ligát. Embargó-enyhítés Washington — Az amerikai szenátus kedden végleges hozzájárulását adta egy törvény- javaslathoz, amely jeloldaná a szocialista országokba irányuló amerikai exportembargót bizonyos árucikkekre. A törvényjavaslat támogatói rámutattak arra, hogy az Egyesült Államok sajátmagának okoz kárt, ha elzárkózik olyan áruk eladása elől, amelyeket a szocialista országok Nyugat-Európából vagy Japánból megvehetnek. A törvényjavaslatot a szenátus egy hangúlag megszavazta, azonban azt még a képviselőháznak is el kell fogadnia, majd az elnök aláírása után léphet hatályba. EGY VÁROS, AMELYET EL AKARTAK TÖRÖLNI A FELD SZÍNÉRŐL A leningrádiak hősies helytállása 1972. VIII. 17. Telik az idő, de amit Leningrád lakosai — nők, férfiak, öregek és gyermekek — tettek a város megvédéséért, hősiességük örökké megmarad az utókor emlékezetében .., (Mihail Ivanics Kalinyin) Harmincegy évvel ezelőtt, a forró nyárral együtt sietett Leningrád felé a borzalom. A fasiszta katonaság a várost úgymond acél harapófogóba zárta. Lenin városára a tüzérségi lövedékek, bombák ezrei zúdultak. Elsöpörték, elpusztították a palotákat, a parkokat, a múzeumokat, az iskolákat, a kórházakat, a templomokat és a házakat, amelyekben békeszerető nép lakott. Méghozzá rendszeresen, előre megfontolt terv szerint. A várost nemcsak bevenni akarták, de el akarták törölni a föld színéről. A 18. hitleri hadsereg, amelynek feladata Leningrád elpusztítása volt, nagyon lelkiismeretesen teljesítette Hitler őrült parancsait. 1941—1942 tele Leningrádban borzalmas volt. A város egyszerre fagyott és égett. Kritikus volt a vízzel és a legszükségesebb élelmiszerrel való ellátás. A legnehezebb hetekben az egy személyre eső napi fejadag 125 gramm kenyér, amelyben 50 százalék rossz minőségű liszt volt. A többi csak pótlék — nemegyszer fűrészpor volt. Az emberek egymás után haltak meg. Meggyilkolták őket a bombák és a. gránátok, pusztított a fagy és a mindenféle betegség, vagy éhen haltak. 1942 januárjának végén Hitler kijelentette: „Most szándékosan nem támadjuk Leningrá- dot. Leningrád megzabálja saját magát! Három, négy héten belül érett almaként pottyan elénk!“ Ám Leningrádban szovjet emberek éltek és harcoltak. Lenin. grádot kommunisták, komszo- molisták, férfiak, nők, öregek és gyermekek, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom örökösei védelmezték. Állhatatosan küzdöttek, elestek, de nem adták meg magukat. A legnehezebb időkben segítették egymást, megosztották egymással a fekete kenyér utolsó, kemény héját is. Egyről azonban meg voltak győződve, hogy Leningrád semmilyen körülmények között nem eshet és nem is esik el. És elérkezett a győzelem napja. 1944 januárjában, a fasiszta blokád több mint 90(1 napja után a leningrádi és a vol- hovszki arcvonal hadseregeinek támadásai szétverték a blokádot és felszabadították a várost. Leningrádban véget ért a küzdelem. A szabadság első napja egyben a megújhodás, az építés első napja lett. Éppen úgy, mint az egész szovjet hazában, London — A dokkmunkás szakszervezetek kilencven tagú küldött-közgyűlése — az egyedüli testület, amely dönthet a munka újrafelvételéről — szerdán reggel 9 órakor, zárt ajtók mögött ült össze. A székház, ahol az ülést tartják a parlament szomszédságában, egy kis téren áll. A tér bejáratához már hajnalban rendőrségi erősítések' érkeztek, s egyébként is erélyes biztonsági rendszabályokat rendeltek el. A tér közelében fekvő utcákon többszáz dokkmunkás várakozik, számuk egyre nő. Sokan messziről, egyesek Skóciából érkeztek. A szállítómunkás szakszervezet dokkmunkás-bizottsága hosszú tanácskozás után kedden késő este úgy döntött, hogy javasolja a küldötteknek a Jones—Aiding Ion-bizottság módosított jelentésének elfogadását és a sztrájk lefújását. Hivatalos körök most abban reménykednek, hogy a bizottság — ha nem is új, de módosított — javaslatait a mérsékeltebbnek tartott szakszervezeti vezetők segítségével keresztül tudják erőszakolni. Bár a jelentés részleteit az utolsó pillanatig titokban tartották, ki- szivárgott értesülések szerint valóban sikerült az érintett vállalatok többségéből ígéreteket kicsikarni arra vonatkozóan, hogy a „konténeresítés“ miatt munka nélkül maradt dokkmun- , kásoknak állást biztosítanak, illetve, hogy a konténeres rakodást is dokkmunkásokkal végeztessék el, megfelelő fizetési feltételek mellett. A vonakodó nagyvállalatokat különleges adó kivetésével fenyegették meg. Megfigyelők egyetértenek abban, hogy még ha a küldöttek megszavazzák is a sztrájk lefújását, az általános hangulat miatt számítani lehet a sztrájk „nemhivatalos“ és szórványos folytatására azok részéről, akik a garanciákat nem tartják kielégítőknek. Moszkva — Apaiin a Trud szerdai számában arról ír, hogy az utóbbi időben a kínai sza- kadárokat és külföldi követőiket megsemmisítő csapások érték. A kommentár szerzője megállapítja, hogy a különböző országokban a munkásosztály eleve elutasítja a maoizmus elméletét. Bármit is tesz a pekingi vezetőség, nem tudja aláásni a munkásosztály vezető szerepét abban a küzdelemben, amely a forradalmi erők egységéért folyik. A szovjet szakszervezeti lap rámutat, hogy a kínai vezetés szakadár irányvonalára mért legsúlyosabb csapás a kommunista és munkáspártok 1969 júniusi moszkvai értekezlete volt, mert az világosan kimutatta annak a maoista kísérletnek a meddőségét és kilátástalansá- gát, hogy antileninista állásfoglalását a munkásmozgalomra erőltesse. A cikk a továbbiakban a külföldön tevékenykedő renegát csoportok számának, e csoportok létszámának állandó csökkentésére mutatott rá. A Trud megállapítja: Peking szakadár tevékenységében kész összefogni bármilyen erővel, ha az szemben áll a munkásosztállyal. Kész összefogni akár a trockistákkal vagy az anarchistákkal, ha a munkásmozgalom egységének bomlasztásáról van szó. Peking tehát a fő csapást nem az osztályellenség ellen irányítja, hanem éppen a munkásosztály szervezett és élenjáró csapatai ellen, s közben arról fecseg, hogy ezzel „múlhatatlan internacionalista kötelességének“ tesz eleget. A Kínai Népköztársaság vezetői például — írja a cikkíró — helyeslik a monopoltőke nemzetközi egyesüléséből származó „Közös Piac“ tevékenységét, sőt a Közös Piacon bélül támogatják mindazt, ami az eu rópai tőkés rendszer szilárdításának érdekeit szolgálja. Hivatalos kínai személyiségek az egyesülést tanácsolják a nyu- gat-európai monopóliumoknak, de mihelyt a különféle forradalmi csapatokról van szó, beleértve a munkásmozgalmat is, alapvetően változik a helyzet: egymás után írják a bomlasz- tás receptjeit. A pekingi vezetők felforgató tevékenysége — állapítja meg végezetül a Trud — nagy kárt okoz a munkásmozgalomnak. Arra azonban képtelen, hogy befolyásolja a különféle országok dolgozói fokozódó szolidaritásának uralkodó tendenciáját. Leningrád az 1941 —1945-ös évek blokádjának napjaiban. amikor kiűzték a fasiszta megszállókat. Leningrád hősies védelmezése mindig az emberiség emlékezetében marad. Ján MiČátek alezredes MICHAEL KOHL, az NDK kor mányánnak államtitkára és Egon Bahr, a szövetségi kancellári hivatal államtitkára hivatalos tárgyalásokat kezdett a két német állam kapcsolatainak normalizálásáról. LE DUC-THO, a Vietnami Demokratikus Köztársaság párizsi küldöttségének tanácsadója visszautazott Hanoiba. KURT WALDHEIM, ENSZ-fő titkár visszatérőben a Kínai Népköztársaságból rövid látogatást tett Kairóban és Athénben, majd pedig Bécsbe utazott. WILLIAM KASHTAN, a Kanadai Kommunista Párt főtitkára befejezte kéthetes kubai látogatását. A JAPÁN Kommunista Párt tiltakozik az ellen, hogy a Hawkbill elnevezésű amerikai atomtengeralatt járó Jokuszuke japán kikötőben horgonyoz. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK fizetési költségvetésének deficitje az 1972-es év második negyedévében elérte a 831 millió dollárt. PAJ SZIANG-KUO, kínai külkereskedelmi miniszter hivatalos látogatásra Kanadába utazott. KUBA és Mauritánia megállapodott abban, hogy diplomáciai kapcsolatokat létesít nagyköveti szinten — közölte a haonnai külügyminisztérium. A NEPÁLI rendőrség szétknr- gotte a politikai reformokat követelő főiskolások felvonulását. A BRITISH LEYLAND autógyár ezer alkalmazottja elfoglalta a cég basingstoki üzem :t. tiltakozásul az ellen, hogy a vállalat vezetősége az üzemet el akarja adni egy amerikai vállalatnak. AZ EGYIPTOMI népi gyűlés soron kívüli ülésszaka törvényt fogadott el a nemzeti egység megszilárdítására. Az amerikai lepra ismét Hanoit Mázta (Folytatás az 1. oldalról) niszternek, bár visszavonulásának hivatalos magyarázata nem ez volt. Washington — Fulbright, uz amerikai szenátus külügyi bizottságának elnöke csatlakozott azokhoz, akik véleménye szerint Nixon elnök 1969-ben elsza- lasztotta a vietnami kérdés békés rendezésének lehetőségét. Fulbright szerint az akkor még „tapasztalatlan“ Nixon figyelmen kívül hagyta Észak-Vietnam egy fontos rendezési javaslatát. A szenátusban kedden tartott beszédében Fulbright elítélte Agnew álelnök és Rogers kül ügyminiszter támadásait Shriver demokratapárti alelnökjelölt ellen, aki leleplezte a Nixon kormány e súlyos hibáját. Találgatások Washingtonban Kissinger elnöki főtanácsadó kedden bejelentett saigoni missziója újabb spekulációs hullámot indított el Washingtonban a „tárgyalási holtpont áttörésének lehetőségéről.“ Egye, lőre nyitott kérdés, vajon a leg, magasabb helyről sugalmazott derűlátó találgatásoknak van-e érdelmi valóságtartalmuk, avagy a múltban számtalanszor alkalmazott sablon szerint ezúttal is csupán arra szolgálnak, hogy majd ismét az „ellenségre“ hárítsák a felelősséget Nixon elnök „fáradhatatlan béke-erőfe- színtéseinek“ eredménytelenségéért. Annyi bizonyos, hogy Kissinger újabb missziója alátámasztani hivatott az amerikai választók előtt: Nixon elnök „mindent elkövet“ a tárgyalásos rendezésért és a béke kilátásait, amelyek az elnök szaval szerint „sohasem voltak jobbak, mint most“, mindenekelőtt a demokratapárti ellenfelek bírálatai veszélyeztetik. A TRUD CIKKE A KÍNA! SZAKMAROKRÓL
