Új Szó, 1972. augusztus (25. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-17 / 193. szám, csütörtök

A LENGYEL GAZDASÁG SIKEREI Varsó — Pioír Jaroszewicz, a Lengyel Minisztertanács elnö­kének vezetésével kedden ösz- szeült a minisztertanács, ame­lyen részt vettek a gazdasági intézmények vezetői, a nemzeti tanácsok és a szövetkezetek képviselői. A tanácskozás napi­rendjén a jövő évi beruházási építkezések kérdése szerepelt. Mieczyslaw Jagielszki, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese kijelentette, hogy az előzetes számítások alapján az ez évi beruházások mintegy 40,7 mil­liárd zlotyval, azaz 16,6 száza­lékkal túllépik a tavalyi szin­tet. Sikerült kiküszöbölni a be­ruházások terén a múlt évben megmutatkozott nehézségeket, amit a beruházási építkezések dinamikus fejlődése is bizonyít — mondotta a miniszterelnök­helyettes. Ezzel szoros kapcso­latban van a termelés és a szolgáltatási kapacitások gyors növekedése, amely 1972-ben el­éri a 80 milliárd zlotyt, és ter­ven felül 6500 lakásegység ké­szül el. Az idei beruházási építkezé­sekre jellemző az építőipari be­rendezések, gépek racionális kihasználása, a színvonalasabb munkatervezés és az építkezé­sek gyorsabb anyagellátása. En­nek eredménye a tervezett ter­melési kapacitások gyorsabb elérése. Az előzetes feltételezések szerint a jövő évi beruházások szintje 12 százalékkal lesz ma­gasabb mint 1072-ben, de ennek elérése több fontos tényezőtől függ. Szükség van elsősorban a közszükségleti és kiviteli cik­kek gyártásának növelésére, az export fejlesztésére és a maga­sabb nemzeti jövedelem eléré­sére, mert csak ezeknek a té­nyezőknek teljesítése teszi le­hetővé a terv teljesítését. Piotr Jaroszewicz a vita so­rán hangsúlyozta, hogy a beru­házási építkezés a jövő évi terv teljesítésének egyik legfonto­sabb láncszeme, majd pedig rá­mutatott arra, hogy a párt és kormány politikáját az elért eredmények is bizonyítják. Zárt ajtók mögött tárgyaltak a dokkmunkás-küldöttek Közel-keleti hírek • Kairó — Egy izraeli katonai bíróság a megszállt ciszjordániai Nablusz városában életfogytig­lani börtönre ítélt egy Ali Szoli­mán nevű palesztin gerillát. Szolimán nyolc társa kettőtől tizenkét évig terjedő börtönbün­tetést kapott fegyveres gerilla- tevékenységért többek között egy izraeli járőr lelövéséért. — je­lentette a palesztin hírügynök­ség. Tel Aviv — Az izraeli katonai hatóságok a megszállt gázai övezet városaiban kedden felol­dották a kijárási tilalmat. Ér­vényben maradt viszont az éj­szakai kijárási tilalom az övezet mezőgazdasági körzeteiben és a határterületeken. Bejrút — Mahmud Riad, az Arab Liga főtitkára szerdán Asszad szíriai elnökkel tárgyalt. A főtitkár Libanonból érkezett Szíriába; Bejrútban Abu Hamad libanoni külügyminiszterrel tar­tott megbeszélést. Bejrut — Ammanban tartózko­dik az Izrael által megszállt Ciszjordánia és Gaza palesztin előkelőségeinek küldöttséggé. A libanoni lapok szerint a palesz­tin vezetők Husszein király Egyesült Arab Királyságának tervéről tárgyainak jordániai il­letékesekkel. A baloldali sajtó csakúgy mint a damaszkuszi és a bagdadi rádió elítélően jogialt állást a tárgyalásokkal szem­ben, s a palesztin felszabadítási szervezet magazinja „a palesztin reakciósok reaktiválásáról“ be­szélt. Az előkelőségek két szó­szólója Rasidi Al-Saua gazai és Mohamed El-Dzsabari sejk heb- roni polgármester viszont Am­manban erősen bírálta az arab államokat azért, mert állítólag semmit sem tesznek a megszállt területek lakosságáért s a pa­lesztin menekültekért, „nem ké­pesek felszabadítani elrabolt földjeiket“. Dzsabari sejk rá­adásul az „imperializmus eszkö­zének“ nevezte az Arab Ligát. Embargó-enyhítés Washington — Az amerikai szenátus kedden végleges hoz­zájárulását adta egy törvény- javaslathoz, amely jeloldaná a szocialista országokba irányuló amerikai exportembargót bizo­nyos árucikkekre. A törvényja­vaslat támogatói rámutattak ar­ra, hogy az Egyesült Államok sajátmagának okoz kárt, ha el­zárkózik olyan áruk eladása elől, amelyeket a szocialista or­szágok Nyugat-Európából vagy Japánból megvehetnek. A tör­vényjavaslatot a szenátus egy hangúlag megszavazta, azonban azt még a képviselőháznak is el kell fogadnia, majd az elnök aláírása után léphet hatályba. EGY VÁROS, AMELYET EL AKARTAK TÖRÖLNI A FELD SZÍNÉRŐL A leningrádiak hősies helytállása 1972. VIII. 17. Telik az idő, de amit Le­ningrád lakosai — nők, fér­fiak, öregek és gyermekek — tettek a város megvédésé­ért, hősiességük örökké meg­marad az utókor emlékeze­tében .., (Mihail Ivanics Kalinyin) Harmincegy évvel ezelőtt, a forró nyárral együtt sietett Le­ningrád felé a borzalom. A fa­siszta katonaság a várost úgy­mond acél harapófogóba zárta. Lenin városára a tüzérségi lö­vedékek, bombák ezrei zúdul­tak. Elsöpörték, elpusztították a palotákat, a parkokat, a múzeu­mokat, az iskolákat, a kórháza­kat, a templomokat és a háza­kat, amelyekben békeszerető nép lakott. Méghozzá rendsze­resen, előre megfontolt terv sze­rint. A várost nemcsak beven­ni akarták, de el akarták töröl­ni a föld színéről. A 18. hitleri hadsereg, amely­nek feladata Leningrád elpusztí­tása volt, nagyon lelkiismerete­sen teljesítette Hitler őrült pa­rancsait. 1941—1942 tele Leningrádban borzalmas volt. A város egyszer­re fagyott és égett. Kritikus volt a vízzel és a legszükségesebb élelmiszerrel való ellátás. A legnehezebb hetekben az egy személyre eső napi fejadag 125 gramm kenyér, amelyben 50 százalék rossz minőségű liszt volt. A többi csak pótlék — nemegyszer fűrészpor volt. Az emberek egymás után haltak meg. Meggyilkolták őket a bom­bák és a. gránátok, pusztított a fagy és a mindenféle betegség, vagy éhen haltak. 1942 januárjának végén Hit­ler kijelentette: „Most szándé­kosan nem támadjuk Leningrá- dot. Leningrád megzabálja sa­ját magát! Három, négy héten belül érett almaként pottyan elénk!“ Ám Leningrádban szovjet em­berek éltek és harcoltak. Lenin. grádot kommunisták, komszo- molisták, férfiak, nők, öregek és gyermekek, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom örökösei védelmezték. Állhatatosan küz­döttek, elestek, de nem adták meg magukat. A legnehezebb időkben segítették egymást, megosztották egymással a feke­te kenyér utolsó, kemény héját is. Egyről azonban meg voltak győződve, hogy Leningrád sem­milyen körülmények között nem eshet és nem is esik el. És elérkezett a győzelem napja. 1944 januárjában, a fa­siszta blokád több mint 90(1 nap­ja után a leningrádi és a vol- hovszki arcvonal hadseregeinek támadásai szétverték a bloká­dot és felszabadították a vá­rost. Leningrádban véget ért a küzdelem. A szabadság első nap­ja egyben a megújhodás, az épí­tés első napja lett. Éppen úgy, mint az egész szovjet hazában, London — A dokkmunkás szakszervezetek kilencven tagú küldött-közgyűlése — az egye­düli testület, amely dönthet a munka újrafelvételéről — szer­dán reggel 9 órakor, zárt ajtók mögött ült össze. A székház, ahol az ülést tartják a parla­ment szomszédságában, egy kis téren áll. A tér bejáratához már hajnalban rendőrségi erő­sítések' érkeztek, s egyébként is erélyes biztonsági rendsza­bályokat rendeltek el. A tér közelében fekvő utcá­kon többszáz dokkmunkás vára­kozik, számuk egyre nő. Sokan messziről, egyesek Skóciából érkeztek. A szállítómunkás szakszerve­zet dokkmunkás-bizottsága hosszú tanácskozás után kedden késő este úgy döntött, hogy ja­vasolja a küldötteknek a Jones—Aiding Ion-bizottság mó­dosított jelentésének elfogadá­sát és a sztrájk lefújását. Hivatalos körök most abban reménykednek, hogy a bizott­ság — ha nem is új, de módo­sított — javaslatait a mérsé­keltebbnek tartott szakszerve­zeti vezetők segítségével ke­resztül tudják erőszakolni. Bár a jelentés részleteit az utolsó pillanatig titokban tartották, ki- szivárgott értesülések szerint valóban sikerült az érintett vál­lalatok többségéből ígéreteket kicsikarni arra vonatkozóan, hogy a „konténeresítés“ miatt munka nélkül maradt dokkmun- , kásoknak állást biztosítanak, illetve, hogy a konténeres ra­kodást is dokkmunkásokkal vé­geztessék el, megfelelő fizetési feltételek mellett. A vonakodó nagyvállalatokat különleges adó kivetésével fenyegették meg. Megfigyelők egyetértenek ab­ban, hogy még ha a küldöttek megszavazzák is a sztrájk le­fújását, az általános hangulat miatt számítani lehet a sztrájk „nemhivatalos“ és szórványos folytatására azok részéről, akik a garanciákat nem tartják ki­elégítőknek. Moszkva — Apaiin a Trud szerdai számában arról ír, hogy az utóbbi időben a kínai sza- kadárokat és külföldi követői­ket megsemmisítő csapások ér­ték. A kommentár szerzője meg­állapítja, hogy a különböző or­szágokban a munkásosztály ele­ve elutasítja a maoizmus elmé­letét. Bármit is tesz a pekingi vezetőség, nem tudja aláásni a munkásosztály vezető szerepét abban a küzdelemben, amely a forradalmi erők egységéért fo­lyik. A szovjet szakszervezeti lap rámutat, hogy a kínai vezetés szakadár irányvonalára mért legsúlyosabb csapás a kommu­nista és munkáspártok 1969 jú­niusi moszkvai értekezlete volt, mert az világosan kimutatta an­nak a maoista kísérletnek a meddőségét és kilátástalansá- gát, hogy antileninista állásfog­lalását a munkásmozgalomra erőltesse. A cikk a továbbiakban a kül­földön tevékenykedő renegát csoportok számának, e csopor­tok létszámának állandó csök­kentésére mutatott rá. A Trud megállapítja: Peking szakadár tevékenységében kész összefogni bármilyen erővel, ha az szemben áll a munkásosz­tállyal. Kész összefogni akár a trockistákkal vagy az anarchis­tákkal, ha a munkásmozgalom egységének bomlasztásáról van szó. Peking tehát a fő csapást nem az osztályellenség ellen irányítja, hanem éppen a mun­kásosztály szervezett és élenjáró csapatai ellen, s közben arról fecseg, hogy ezzel „múlhatatlan internacionalista kötelességé­nek“ tesz eleget. A Kínai Népköztársaság ve­zetői például — írja a cikkíró — helyeslik a monopoltőke nemzetközi egyesüléséből szár­mazó „Közös Piac“ tevékenysé­gét, sőt a Közös Piacon bélül támogatják mindazt, ami az eu rópai tőkés rendszer szilárdítá­sának érdekeit szolgálja. Hiva­talos kínai személyiségek az egyesülést tanácsolják a nyu- gat-európai monopóliumoknak, de mihelyt a különféle forra­dalmi csapatokról van szó, be­leértve a munkásmozgalmat is, alapvetően változik a helyzet: egymás után írják a bomlasz- tás receptjeit. A pekingi vezetők felforga­tó tevékenysége — állapítja meg végezetül a Trud — nagy kárt okoz a munkásmozgalom­nak. Arra azonban képtelen, hogy befolyásolja a különféle országok dolgozói fokozódó szolidaritásának uralkodó ten­denciáját. Leningrád az 1941 —1945-ös évek blokádjának napjaiban. amikor kiűzték a fasiszta meg­szállókat. Leningrád hősies védelmezé­se mindig az emberiség emléke­zetében marad. Ján MiČátek alezredes MICHAEL KOHL, az NDK kor mányánnak államtitkára és Egon Bahr, a szövetségi kancellári hivatal államtitkára hivatalos tárgyalásokat kezdett a két né­met állam kapcsolatainak nor­malizálásáról. LE DUC-THO, a Vietnami De­mokratikus Köztársaság párizsi küldöttségének tanácsadója visszautazott Hanoiba. KURT WALDHEIM, ENSZ-fő titkár visszatérőben a Kínai Népköztársaságból rövid láto­gatást tett Kairóban és Athén­ben, majd pedig Bécsbe uta­zott. WILLIAM KASHTAN, a Kana­dai Kommunista Párt főtitkára befejezte kéthetes kubai láto­gatását. A JAPÁN Kommunista Párt tiltakozik az ellen, hogy a Hawkbill elnevezésű amerikai atomtengeralatt járó Jokuszuke japán kikötőben horgonyoz. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK fi­zetési költségvetésének deficitje az 1972-es év második negyed­évében elérte a 831 millió dol­lárt. PAJ SZIANG-KUO, kínai kül­kereskedelmi miniszter hivata­los látogatásra Kanadába uta­zott. KUBA és Mauritánia megálla­podott abban, hogy diplomáciai kapcsolatokat létesít nagyköve­ti szinten — közölte a haonnai külügyminisztérium. A NEPÁLI rendőrség szétknr- gotte a politikai reformokat követelő főiskolások felvonulá­sát. A BRITISH LEYLAND autó­gyár ezer alkalmazottja elfog­lalta a cég basingstoki üzem :t. tiltakozásul az ellen, hogy a vállalat vezetősége az üzemet el akarja adni egy amerikai vállalatnak. AZ EGYIPTOMI népi gyűlés soron kívüli ülésszaka törvényt fogadott el a nemzeti egység megszilárdítására. Az amerikai lepra ismét Hanoit Mázta (Folytatás az 1. oldalról) niszternek, bár visszavonulásá­nak hivatalos magyarázata nem ez volt. Washington — Fulbright, uz amerikai szenátus külügyi bi­zottságának elnöke csatlakozott azokhoz, akik véleménye sze­rint Nixon elnök 1969-ben elsza- lasztotta a vietnami kérdés bé­kés rendezésének lehetőségét. Fulbright szerint az akkor még „tapasztalatlan“ Nixon figyel­men kívül hagyta Észak-Vietnam egy fontos rendezési javaslatát. A szenátusban kedden tartott beszédében Fulbright elítélte Agnew álelnök és Rogers kül ügyminiszter támadásait Shriver demokratapárti alelnökjelölt el­len, aki leleplezte a Nixon kor­mány e súlyos hibáját. Találgatások Washingtonban Kissinger elnöki főtanácsadó kedden bejelentett saigoni missziója újabb spekulációs hul­lámot indított el Washington­ban a „tárgyalási holtpont át­törésének lehetőségéről.“ Egye, lőre nyitott kérdés, vajon a leg, magasabb helyről sugalmazott derűlátó találgatásoknak van-e érdelmi valóságtartalmuk, avagy a múltban számtalanszor alkal­mazott sablon szerint ezúttal is csupán arra szolgálnak, hogy majd ismét az „ellenségre“ há­rítsák a felelősséget Nixon el­nök „fáradhatatlan béke-erőfe- színtéseinek“ eredménytelensé­géért. Annyi bizonyos, hogy Kissin­ger újabb missziója alátámasz­tani hivatott az amerikai vá­lasztók előtt: Nixon elnök „min­dent elkövet“ a tárgyalásos rendezésért és a béke kilátá­sait, amelyek az elnök szaval szerint „sohasem voltak jobbak, mint most“, mindenekelőtt a de­mokratapárti ellenfelek bírálatai veszélyeztetik. A TRUD CIKKE A KÍNA! SZAKMAROKRÓL

Next

/
Thumbnails
Contents