Új Szó, 1972. augusztus (25. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-13 / 32. szám, Vasárnapi Új Szó
tem kiegészíteni idevágó ismereteimet. Ugyanezt mondhatom kollégáimról. A darab betanulása során sok mindent megtudtunk Magyarországról. Hogyan sikerült a bemutató? Mind a szovjet, mind a magyar közvélemény elismeréssel adózott neki. — A Rusztaviban színrehozott Bánk bán nagy esemény Grúzia színházi életében — írta Éteri Gugusvili, az ismert grúz kritikus. — A magyar és a grúz kollégák munkája kitűnik sokszínűségével, lendületességével, a bonyolult, több síkú jelenetek sikerült megoldásával. Ez volt az utóbbi években a rusztaviak legjobb bemutatója. „Ez az előadás grúz volt nemcsak nyelvi vonatkozásban, de jellegében is. A színház fiataljai nagy lelkesedéssel játszották szerepüket. Elsősorban nekik köszönhető, hogy a magyar klasszikus dráma diadalmaskodott a grúz színpadon“, — írta a Népszava. Molnár Gál Péter pedig, az ismert kritikus ezt írta a Kortársban: — Nodar Mgaloblisvili (Ottó) játékában olyan fontos mozzanatok vannak, amilyeneket magyar színpadon sosem láttam: a Kaukázusba kellett utaznom, hogy ezeket felfedezzem magamnak. Egyébként a tervek szerint hamarosan a magyar közönség is láthatja a grúz Bánk bánt, ugyanis a rusztavi színházat magyarországi vendégszereplésre hívták meg. A színház együttese jelenleg új darabon dolgozik, amelyet egy fiatal grúz szerző, Guram Pandzsikidzse írt. Címe: A hetedik égbolt. Annak a szocialista Rusztavinak az életéről szól, amely olyannyira hasonlít más, fiatal szocialista városra ... DAVID IMEDASVILI GEORGIJ BEZIRGANI Katona József Bánk bánját, a magyar irodalom egyik legjobb alkotását a szovjet közönség csupán Erkel operájából ismerte. A prózai színházak, ki tudja miért, sokáig nem merték előadni. Talán a dráma nyíltan romantikus pátosza zavarta őket, s a verses szöveg. Ilyen előadásra csak a művészi pátosz, a romantikus emelkedettség színháza vállalkozhatott. Márpedig a grúz színművészetet épp e vonások jellemzik. Nem véletlen tehát, hogy a Szovjetunióban a Bánk bán éppen grúz színpadon kelt életre. Rusztaviban egy fiatal együttes lehelt életet Katona József darabjába. Grúziában sok minden népszerű, ami Magyarországgal kapcsolatos. Itt kívánkozik toliunkra Zichy Miháily neve, a jeles magyar művészé, akit ma Is úgy tartanak számon, mint Sota Rusztaveli Tigrisbőrös lovag című elbeszélő költeményének, a grúz irodalmi remekműnek egyik legjobb ililuszt- rálóját. Zichy nyolc éven át készített grúz tárgyú metszeteket. Megszerette az itteni vidéket, s Grúzia mindmáig hálás e magyar művésznek. Grúziában tudnak róla, hogy Zichy honfitársa, Vikár Béla, az ismert néprajztudós és író már 1917-ben megtanult grúzul, hogy hazája ffyelvén is olvasni lehessen a Tigrisbőrös lovagot. Grúziában gyakran jelennek meg Petőfi Sándor, Zalka Máté, Mikszáth Kálmán, Móricz Zsigmond műveinek fordításai. Ugyanakkor a magyar közönség megismerkedhet a grúz irodalom klasszikusainak és a mai íróknak az alkotásaival. A Laurencia című balett Vahtang Csabuklani rendezésében, szép sikert arat a budapesti operaház színpadán. És így tovább ... Amikor a Szovjetunióban tavaly készülni kezdtek a magyar dráma ünnepére, a már említett fiatal grúz színház választása a Bánk bánra esett. A művészi átültetést egy ismert költőre, Mihail Kvlividzére bízták, s ő Givi Sahnazari íróval karöltve alig két hónap alatt lefordította Katona drámáját. Az is igaz, hogy ideutazott Budapestről Berényi Gábor rendező, Csá- nyi Árpád és Vágó Nelli díszlet, illet- vq kosztümtervező. Ez persze bizonyos fokig megkönnyítette a munkát. Ám ennek ellenére számos kérdés izgatta a rusztaviakat. A színészeket Berényi Gábor választotta ki. Megnézett egymásután több produkciót, aztán Bánk szerepére Ozar Megvineluhuceszit javasolta. Ottóéra Nodar Mgaloblisvilit, Bibe- rach szerepét pedig Tengiz Arcsvadze- val kívánta eljátszani... A nyelvi korlátok persze megvoltak: a színészek grúzok, a rendező meg magyar, de ezt az akadályt is sikerült leküzdeni. Berényi ugyanis kitűnően beszél oroszul. Annak idején, a főiskola elvégzése után, három évet töltött a leningrádi Puskin színháznál. A színészvezetésben pedig a magyar nyelv szakavatott ismerője, Manana Szaladze volt segítségére. Akkoriban el is beszélgettünk Berényi Gáborral: — A darab próbái sikerrel folytak — mondotta. — Nagyon izgalmas hetek voltak, hiszen először ismerkedtem meg közvetlenül Grúzia színházi kultúrájával. Katona József darabja állandóan szerepel színházaink repertoárján. Itteni rendezésemet új módon akartam megoldani. Szerettem volna megtartani a magyar ízeket, színeket, de mindezt úgy, hogy a mondanivalót egészen közel hozzam a grúz nézőhöz. Aztán eljött a nagy nap. Rusztavi tarkállott a plakátoktól, amelyek így kezdődtek: „Először grúz színpadon“ ... Azóta több mint egy esztendő telt el. S a Bánk bán mindenkor telt ház előtt megy. — Abban a szerencsében részesültem, hogy Katona József darabjában a főszerepet játszhattam — mondja Otar Megvinetuhuceszi. — Hősöm bonyolult, de igen érdekes jellem. Eljátszásához ismernem kellett Magyarország történelmét, kultúráját. IgyekezCSEND ÜL A TÖ VIZÉN (Borsi Imre felvétele)-'Á.- • J'. ' ' -yMost jelent meg a Madách Könyvkiadó gondozásában Dénes György MÉLYSÉG FÖLÖTT, Keszeli Ferenc OST- > ROMLÉTRA és Kulcsár Ferenc NAPKITÖRÉSEK című kötete. Ezekből választottuk ki az alábbi verseket. Itt jegyezzük meg, hogy e verseskötetekröl részletes recenziókat a következő számainkban közlünk. KULCSÄR FERENC: 1972. VIII. 13. DÉNES GYÖRGY: Az ember felkiált az é’bal , Felkiált az éjből az ember, szívét feldobja a csillagok karjába, hadd ragyogjon ott fönt, a világosság kútján, a magasságok arany kapujában, a tér örök lüktetésében, a tisztaság zenitjén. Szív és csillag . . . Szárnyason remeg mind a kettő, mintha szeretők volnának, akik lázban és örömben termékenyítik meg a csöndet, s minden életet átölelnek. Az ember felkiált az éjből, mintha szava volna a varázs: az őssejtben mocorgó vágy, az őskínban sarjadt verejték, az egyedüllét csöndjében a szikra, mely kipattan egy pillanatra az isten homlokára,* hogy lássák minden tekintetek: a létezés létezést keres. KESZELI FERENC: Fényszüret hiába vártam nem jött az út a kutak árnyéka fellobbant az égen hiába égett megmaradt a kék brokátruhát öltött a reggel cilinderben jött felém az éj feloldódtam az érthetetlenben akár az árnyék a mélység tetején Gyötrelem a vers gyötrelem a vers tudom tévedek de biztos vagyok e tévedésben szánalom a ritmus tudom tévedek de biztos vagyok e tévedésben gyarló a sodrás tudom tévedek de biztos vagyok e tévedésben valószínűleg messze mentem tudom tévedek **■ de biztos vagyok e tévedésben nyilvánvalóan elfajultam tudom tévedek de biztos vagyok e tévedésben ki igazítja ki tévedésem CSAK EGY KIÁLTÁS Csak egy kiáltás, távoli s elég, hogy élni tudj, csak egy parányi csillag, s lelked már fölliheg, kileng az inga, mágneses terek csodája von, csak egy borzas madár csőre a zúzos ablakon. Káprázat? Ennyi is elég, hamvából pislogó parázs, elmosódó szürke mezők markában zöld sziget, kuporgó fű a jég alatt, gyökérdac, éhező öröm, halált lerontó mohavágy, ösztökélő szelíd harag. Csak egy kiáltás, távoli hullám a pokol-éjben, mégis kihajt lelked falán a megsorvadt kolyondár, csak egy boldog szemvillanás a rögös áradatban, s köréd rajzik ezer világ, és nem maradsz magadban.
