Új Szó, 1972. augusztus (25. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-12 / 189. szám, szombat

1972. VIII. 12. I Hétvégi hírmagyarázatunk [ EL NEM KÖTELEZETTSÉG — NEM SEMLEGESSÉG * G eorgetownban, a Guayanai Köztársaság fővárosában négy napon át ülésezett az el nem kötelezett országok külügyminisztereinek IV. értekezlete. Jelentőségét eme­li az a puszta tény is, hogy míg az 1961 szeptemberében tíelgrádban tartott első értekezleten csak 25 ország képvisel­tette magát, Georgetownban már 87 ország képviselői voltak jelen. Erdembeni fontosságára pedig az a körülmény enged következtetni, hogy az értekezlet napirendjén olyan égető kérdések szerepelnek, mint a nemzeti felszabadító mozgalom és a függetlenségi harc kérdései, a harmadik világ országai­nak gazdasági fejlődése, viszonya az iparilag fejlett államok­hoz, valamint égető világpolitikai kérdések, köztük első he­lyen az indokínai és a közel keleti kérdéskom'plexum. Q Kit képviselnek? A 87 ország képviseletéből kitűnik, hogy a georgetowni fórum tekintélyes összejövetel színhelye s az itt képviselt or­szágok számottevő erőt jelen­lenek a világban. Kérdés, mi­lyen a tényleges erejük. Mindenekelőtt meg kell je gyeznünk, hogy az el nem kö­telezett országok laza szerve­zetet alkotnak. A maguk összes­ségében nagyon tarka a szín­képük, hisz soraikban megta­láljuk a szocialista Jugoszlá­viát és Kubát, a haladó nemzeti politikát folytató Indiát és más, pozitív semlegességi politikát folytató államokat, de találunk köztük olyan fiatal államokat is amelyek politikájában erősen érezhető az imperialis­ták befolyása, ami különösen a határozathozatalnál dombo­rodik ki. Először is tisztázást kíván az «I nem kötelezettség fogalma. Valaha a tömbönkívüliség fo­galmát használták az országok szóban forgó csoportjának meg­jelölésére, valójában egyik sem helyes, főként nem pontos. Az el nem kötelezett ország poli­tikájára elsősorban az impéria- listaellenesség és antikolonia- lizmus jellemző, s ez a fő kri­térium. Ez teszi ezeket az or­szágokat zömében, a „harmadik világ“ képviselőit a szocialista országok szövetségesévé a vi­lágpolitikában. Tömbönkívülisé- gük vagy semlegességük ugyan­is korántsem jelenti azt, hogy tétlenül szemlélik a világfejlő dést, a világpolitikában leját­szódó változásokat, a világese­ményeket, hanem állást foglal­nak velük kapcsolatban s a ma­guk módján hozzájárulnak a pozitív fejlődési irányvonal ki­bontakozásához és érvényesü léséhez. Noha ezek az orszá­gok főként az afrikai, ázsiai és latin-amerikai földrészt képvi­selik, véleményt mondanak a tisztán európai kérdésekben is, s állásfoglalásuk nem mindegy a problémák békés rendezésé­re és alkotó együttműködésre törekvő országok számára. Az el nem kötelezettek szere­pének ezzel a pozitív megítélé­sével szemben áll az Egyesült Államok vezette imperialisták arra irányuló igyekezete, hogy teljesen közömbösítsék, semle­gesítsék a harmadik világ or­szágait, teljes passzivitásra kár­hoztassák őket, s felhasználják őket az antikommunizmus sze­kértolóinak. Ebben az irányban kezükre játszott a pekingi propagandá­nak az a fő szemlélete, amely osztályviszonyoktól függetlenül két részre osztja a világot, gaz­dag és szegény országokra. így akarják a szegények táborába tartozó el nem kötelezett or­szágokat szembeállítani a „gaz­dagokhoz“ tartozó Szovjetunió­val. A valóság, az élet már ré­gen megcáfolta Peking eszmei félrevezetését, amelyet elősze­retettel használ fel propagan­dájában Washington is. Sajnos, több harmadik világbeli ország­ra nem maradt -hatástalan ez az ártalmas propaganda, s ezzel magyarázható a világfórumokon nem mindig a haladó erők egy­ségét szolgáló magatartásuk. 4) Aktív hozzájárulás a világpolitikához Míg az el nem kötelezett or­szágok első külügyminiszteri ér­tekezlete — 25 ország részvé­telével — a háborús veszély el­hárításával és a béke megőrzé­sével foglalkozott, s ilyen szel­lemű felhívással fordult a vi­lág közvéleményéhez, az 1964­es második, kairói értekezlet programján már az Afrikai Egy­ség Szervezetének támogatása is szerepelt. Fontos határkő volt a fejlődés útján az 1970 szep­temberében a zambiai Lusaká­ban tartott 3. értekezlet, ame­lyen már 55 ország képviselői és kilenc megfigyelő vett részt, s amely nyilatkozatot fogadott el a béke, a szabadság, a fej­lődés és a nemzetközi együtt­működés kérdéseiről, ezenkívül még 14 politikai határozatot hozott. A mostani, georgetowni első­sorban e határozatok konkrét végrehajtásának vagy kimunká­lásának szellemében folytatja munkáját. Napirendjén szerepel a dekolonializálás, a fajüldözés és faji megkülönböztetés kér­dése, a gazdasági fejlődés prob­lémái, továbbá a nemzetközi biztonság és a leszerelés kér­dése. Mint látjuk, annak elle­nére, hogy az el nem kötele­zett országok laza szervezetet alkotnak, tevékenységükkel ki­egészítik az olyan fontos nem­zetközi és regionális szerveze­tek tevékenységét, mint ami­lyen az Afrikai Egység Szerve­zete, különféle regionális ENSZ- szervek stb., s valójában előse­gíti ezek munkásságát. A georgetowni ülés sem volt problémamentes. Például vitu folyt arról, helyet foglalhat-e az értekezleten a Dél-vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormány küldöttsége, ami nyilván annak a következménye, hogy a szer­vezet tagállamainak véleménye megoszlik az indokínai képvise­let kérdésében. Egyes tagállamok apró viszá­lyai is napirendre kerültek, pél­dául Irak panasza az Arab-öböl három kis szigetét megszálló Irán ellen stb. 9 Az antiimperialista egység útján Várható, hogy az el nem kö­telezettek értekezletének hatá­rozatai nyomatékot adnak a dekolonizáció és a fajüldözés kérdésében hozott és még ké­szülő ENSZ-határozatoknak, ami különösen Afrika déli részében vált rendkívül aktuálissá. A georgetowni értekezlet szemléltetően bizonyította, hogy határozott balratolódás tapasz­talható a tagállamok politikájá­ban, hisz a közismerten Nyu­gat- és Amerika-barát Burnham guayanai elnök beszédében nemcsak támogatásról biztosí­totta a függetlenségükért küzdő afrikai hazafiakat, hanem ki­fejezte azt a határozott követe­lést is, hogy az Egyesült Ál­lamok vonja ki csapatait Indo­kínából, Izrael pedig ürítse ki a megszállt arab területeket. A georgetowni értekezlet, mely tárgyalásainak jórészét zárt ajtók mögött folytatta, eredményeivel igazolta Brezs­nyev elvtársnak az SZKP XXIV. kongresszusán mondott szavait, hogy „a nemzeti felszabadító harcokban nevelkedő erők, el­sősorban Ázsia és Afrika fiatal, független és antiimperialista államai egyre nagyobb nyomást gyakorolnak az imperializmus­ra.“ Ezt a reményét fejezte ki a befolyásos egyiptomi Al- Akhbar című lap is azzal a megállapításával, hogy „az el nem kötelezett országok nem­zetközi aktivitása az utóbbi években igen fokozódott. Ezek az országok nagy szerepet ját­szanak a világproblémák meg­oldásában, s a jövőben még na­gyobb lesz hozzájárulásuk az antiimperialista harchoz.“ > L. L* ■II! A SZOVJET—ARAB BARÁTSÁG JELENTŐSÉGE Damaszkusz — Damaszkuszban közzétették Szíria Kommunista Pártja Központi Bizottsága leg- utóbbi üléséről kiadott közle­ményt, amely egyhangúan jó­váhagyta a szíriai pártküldött­ség júliusi moszkvai látogatá­sának és tárgyalásainak ered­ményeit. A Központi Bizottság ezzel egyidejűleg intézkedése­ket fogadott el a párt egységé­nek megszilárdítása céljából. Szíria Kommunista Pártja Központi Bizottságának nyilat­kozata megnyugvását fejezi ki a szíriai pártküldöttség törté­nelmi jelentőségű moszkvai tár­gyalásainak eredményei felett, és magasra értékeli a szóban forgó megbeszélésekről kiadott közös közleményt. Szíria Kom­munista Pártja Központi Bízott- ságának véleménye szerint a moszkvai közös közlemény je­lentős támogatást nyújt a hala­dó nemzeti rendszernek, annak gazdasági, szociális és politi kai intézkedéseihez. Ugyanak­kor támogatja azt a harcot, ame­lyet az arab népek folytatnak az izraeli kolonialista agresszió következményeinek felszámolá­sa érdekében. Az egység nevében A MOSZKVAI PRAVDA VEZÉRCIKKE Moszkva — A moszkvai Prav­da vezércikkében tér vissza a szocialista társadalomközösség kommunista- és munkáspártja vezető képviselőinek krími ta­lálkozójához. A vezércikk hang­súlyoz:», hogy a találkozó ered­ményei mind a mai napig élén­ken foglalkoztatják a világ haladó közvéleményét. Kétség­telen, hogy a krími megbeszé­lések jelentősen hozzájárultak a szocialista társadalomközösség egységének megszilárdításához, a szocialista országok közötti együttműködés további elmélyí­téséhez. Vitatlanul tény, hogy a szóban forgó országok közötti politikai, gazdasági, tudomá­nyos-műszaki együtműködés az utóbbi esztendők során rendkí­vül sokoldalúvá vált. A moszkvai Pravda vezércik­ke ugyanakkor rámutat, hogy állandóan tökéletesednek a gazdasági együttműködés mód­szerei és ennek első pozitív eredményei már is megmutat­koztak, mégpedig az egyes or­szágok dolgozói életszínvonalá­nak fokozottabb ütemű emelke­désében. Államosítás Montevideo — Uruguayban a parlament balodali koalíciójá­hoz tartózó pártok törvényja­vaslatot nyújtottak be.amelynek értelmében államosítanák a ma­gánbankokat. Ez a követelmény nem mai keletű, többek között egy esztendővel ezelőtt, az el­nökválasztások Idején is felve­tődött. A bankok államosítása az ország gazdasági problémái­nak megoldását célozná. A bal­oldali koalícióba tömörülő pát- tok ezzel egyidejűleg földrefor­mot is követelnek, ugyanakkor a külkereskedelem államosítá­sát stb. Bengáliai kérelem New York — A Biztonsági Ta­nács megvitatta a Bengáli Nép- köztársaság kérelmét, hogy ve­gyék fel az Egyesült Nemzetek Szervezete soraiba. Hírügynök­ségi jelentések szerint Huang Huaf a Kínai Népköztársaság képviselője mindenképpen a ké- elem elutasítására törekedett, azt indítványozta, hogy a Biz­tonsági Tanács vegye le a napi­rendről a kérdést. A fiatal Bengáli Népköztár­saság — mint ismeretes — ed­dig is nagy nemzetközi tekin­télyt harcolt ki — hangsúlyoz­ta beszédében a Szovjetunió képviselője. Tény, hogy a Ben­gáli Népköztársaságot eddig mintegy 80 állam ismerte el, ezek közül tíz a Biztonsági Ta­nács tagja. A Bengáli Népköz- társaság sokoldalú tevékenysé­get folytat a Nemzetközi Egész­ségügyi Szervezetben és egyéb magas szintű nemzetközi fóru­mokon, a világszervezet külön­böző szerveiben. Ugyanakkor politikai, gazdasági kapcsola­tokat tart fenn több országgal. Nyilvánvaló, hogy a Bengáli Népköztársaság felvétele a vi­lágszervezetbe nagy segítséget nyújtana a 75 millió lakost számláló országnak ahhoz, hogy továbbra is hozzájáruljon a hely­zet normalizálásához az indiai szubkontinensen. A daccai ké­relem teljesítése ezzel egyidejű­leg természetesen hozzájárulna az ENSZ egyetemességének megszilárdításához is — hang­súlyozta a továbbiak során a szovjet ENSZ-delegátus. néhány sorban LENGYELORSZÁG a jelenlegi ötéves terv folyamán 47 mil­liárd zlotyt fordít az ipar mo­dernizálására és fejlesztésére. AZ NSZK-BAN júliusban az előző hónaphoz viszonyítva hat­ezerrel nőtt a munkanélküliek száma. Jelenleg 196 300 munka­nélkülit tartanak nyilván. BULGÁRIA az egy lakosra eső elektromos energiamennyiség tekintetében sok fejlett ipari országot előz meg. 1971-ben az egy főre eső energiamennyiség elérte a 2500 kilowattórát. AZ FKP és más francia poli­tikai pártok Pompidou elnök­höz intézett nyílt levelükben el­ítélik a francia nukleáris poli­tikát. AMERICO THOMAZ, az ismét megválasztott portugál elnök kinevezte új kormányát, amely­ben az előző kormányhoz vi­szonyítva csak a pénzügymi­niszteri tárca cserélt gazdát. HOLLANDIÁBAN a munkanél­küliek száma elérte a 100 ez­ret. A munkanélküliség növe­kedése elsősorban a fiatalságot nyugtalanítja. NIXON elnök bizottságot ne­vezett ki, amelynek feladata, hogy javaslatot dolgozzon ki az uszító rádióállomások, a Sza­bad Európa és a Szabadság Rá­dió anyagi támogatásának leg­előnyösebb formájára. BérkovetelésBK London — A londoni építő- munkások szakszervezetének ak­cióbizottsága tiltakozó megmoz­dulásokra hívta fel a dolgozók tömegeit, sőt országos sztráj­kot helyezett kilátásba, ameny- nyiben a munkaadók nem telje­sítik a bizottság bérköveteléseit. Hasonló felhívások érkeznek az ország különböző területeiről, így a dél-angliai építőmunká­sok 600 képviselőjének értekez­lete követelte, hogy alakítsa­nak sztrájkbizottságokat az épít­kezési anyagokat szállító üze­mekben is. Új töltények — régi politika London — Az Észak-írország­ban állomásozó brit alakulato­kat új típusú műanyagból ké­szült töltényekkel látják el. Ezekkel a töltényekkel helyet­tesítik majd részben az eddig használt, gumiból készült tölté­nyeket. így tehát a brit alaku­latok fegyvertára ismét bővül. Hírügynökségi jelentések sze­rint az új töltények pontosabb célzást tesznek lehetővé. Mint ismeretes, a gumiból ké­szült töltényeknek is immár több áldozata van. Egy belfasti Ismert irányelvek AZ IZVESZTYIJA CIKKE Moszkva — Az Izvesztyija egyik legutóbbi számában a Kí­nai Népköztársaság politikai vonalvezetésével foglalkozik, különös tekintettel a szocialis­ta országokkal szemben tanúsí­tott pekingi magatartásra. A cikk szerzője különböző idősza­kokra osztja fel a pekingi po­litikai vonalvezetés alakulását. Ezt követően rámutat, hogy az utóbbi időszakban Kínában kez­detét vette egy folyamat, amelynek célkitűzése az elmúlt évek eredményeinek és balsike­reinek értékelése. Ezzel egyide­jűleg a Kínai Népköztársaság megkísérel kitörni elszigetelt­ségéből, amelybe tulajdonkép­pen saját hibájából jutott. Vi­tathatatlan, hogy az elmúlt idő­szak nemzetközi politikai bal­sikerei alapvető változásokat tettek szükségessé a taktika vonalán. Viszont ezekkel a vál­tozásokkal egyidejűleg rendkí­vül kemény belső harc bonta­kozott ki, amely a kínai veze­tésben sorozatos válságokat idézett elő. Hangsúlyozni szük­séges, hogy a taktika megvál­toztatása nem jelentett egyet a stratégiai vonal változásával, hiszen a továbbiakban is érvé­nyes a Kínai Kommunista Párt IX. kongresszusának programja, ugyanakkor a szovjetel lenesség platformját illetően sem történt változás. Mint ismeretes, 1969 őszén elhangzott egy pekingi kor­mányközlemény, amely hangsú­lyozta: annak ellenére, hogy a két ország között „áthidalhatat­lan“ elvi ellentétek vannak, ez a tény nem fékezheti a normá­lis államközi kapcsolatok ki­alakulását, mégpedig a békés egymás mellett élés elvei alap­ján. Felfigyeltető, hogy hosszú esztendők után ez volt az első kínai megnyilatkozás, amely felvetette a békés egymás mel­lett élés lehetőségét a Szovjet­unióval. Viszont nem jelentett egyet a Szovjetunióhoz fűződő viszony módosításával. A szov­jet küldöttség kezdeményezése ellenére sem vezettek ered­ményre a pekingi tárgyalások, amelyek mintegy három eszten­deig tartottak. A felfigyeltető cikk szerzője a továbbiak során rámutat, hogy Kína a jelen időszakban is ellenzi a szocialista társada­lomközösség békekezdeménye­zéseit, amelyek elsösoríran a nemzetközi feszültség enyhíté­sére és a fegyverkezési verseny csökkentésére irányulnak. Pe­king elutasító magatartást ta­asszony megvakult a találattól, míg egy fiatalember, akit mell­be talált a golyó, belehalt sérü­lésébe. Whitelaw, az észak-írországi ügyekkel megbízott miniszter áj intézkedéseket jelentett be a fegyvertartást illetően. Az in­tézkedés szerint fegyvert tart­hatnak olyan személyek, akik­nek a biztonsága „veszélyben forog“. Mindent egybevetve tán meg­állapíthatjuk, hogy a politika maradt a régi, a töltények vi­szont újak. núsít a stratégiai fegyverek korlátozását célzó tárgyalások­kal kapcsolatosan is, ugyanak­kor nem ért egyet a leszerelési világértekezlet összehívásának gondolatával stb. Tény, hogy a pekingi vezetés nem nézte jó szemmel a szovjet—nyugatné­met és lengyel—nyugatnémet egyezmények aláírását, nem ér­tett egyet a Nyugat-Berlinnel kapcsolatos négyhatalmi meg­állapodással sein, sőt ellenzi az európai biztonsági és együttmű­ködési konferencia összehívá­sát. Az Izvesztyija cikke a to­vábbiak során rámutat, hogy Kínában korántsem csökkent a szovjetellenes kampány. Peking a szocialista országok viszony­latában kétarcú politikát foly­tat. Míg a szocialista országok egy csoportjával igyekszik nor- malizálni kapcsolatait, addig a másik oldalon világosan diffe­renciált álláspontot foglal el, amelynek célja a szocialista társadalomközösség egységének megbontása. Végezetül a cikk szerzője rámutat, hogy a Kínai Népköztársaság vezetőinek po­litikája a Szovjetunióval és a szocialista társadalomközösség országaival szemben nem mó­dosult. Arról van szó csupán, hogy a régi célokat új módsze­rekkel érjék al.

Next

/
Thumbnails
Contents