Új Szó, 1972. július (25. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-09 / 27. szám, Vasárnapi Új Szó
Magyar néprajzi kutatás Nemzetiségi kultúránk gazdagításának figyelemre méltó kezdeményezéséről adhatunk hírt olvasóinknak, melynek jelentőségét az a tény is emeli, hogy szlovák intézménytől indult ki. Dr. Ján Podolák docens, a bratislavai Komenský Egyetem etnológiai tanszékének vezetője, kisszámú kutatócsoportjával 1969 óta néprajzi kutatást végez a Nové Zámky-i (Érsekújvárj járásban, amelynek eddigi eredményeiről az ottani járási múzeumban az SZSZK Művelődési Minisztériuma, a CSEMADOK KB, a Komenský Egyetem, a járási pártbizottság s a járási mű velődésügyi szervek képviselőinek részvételével, június 22 én rendezett értekezleten számolt be. Ez alkalomból beszélgetést folytattunk a fiatal etnográfussal, melyet az alábbiakban közlünk. # Mikor és milyen céllal született meg a dél-szlovákiai magyar etnikum néprajzi kutatásának terve? — Ilyen kutatóprogram szükségességét tulajdonképpen nem sokkal a felszabadulást követően is érezték már az illetékes tényezők, tehát amikor úgyszólván még csak kialakulóban voltak a szlovák néprajzi tudomány célkitűzései. Már akkor megállapítást nyert, hogy a néprajzkutatást nem lehet csak a szlovák etnikumra korlátozni, hanem fel kell ölelnie valamennyi nemzetiség néprajzát, amelyek nálunk élnek. Persze, ebben az időben még nem beszélhettünk rendszerezett formájú néprajzi kutatómunkáról, hiszen mindössze négy-öt etnográfusunk volt csak, akik a szlovák etnikumban végzendő kutatómunkára is kevésnek bizonyultak. Ezért aztán a szomszédos Magyar Népköztársaság néprajzi szakembereinek segítségét kellett igénybe vennünk. Ilymódon szoros kapcsolatba kerültünk a budapesti Néprajzi Múzeummal, a deb-, receni Kossuth Lajos Tudományegyetem etnográfiai tanszékének európai hírű néprajzi tudósával, Gunda Béla professzorral, a budapesti Eötvös Lo- ránd Tudományegyetem néprajzi tanszékével, valamint a Magyar Tudományos Akadémia néprajzi kutatócsoportjával, amely később intézetté szerveződött. Kölcsönös egyezmények alapján közös kutatóprogramokat dolgoztunk ki egy magyarországi szlovák település és egy szlovákiai magyar lakosságú terület etnográfiai feltérképezésére. Mi Tótkomlóson végeztünk kutatásokat a magyar etnográfusok közreműködésével, őket pedig mi segítettük a Rožňava (Rozsnyó) környéki kutatómunkájukban. Munkánk eredményeit összefoglaló, kétnyelvű monográfiát is szándékoztunk kiadni, amire sem nálunk, sem Magyarországon nem került sor. Valószínűleg szervezési és adminisztratív okai lehetnek csak, pedig kár, mert a teljes kéziratanyag és fotodokumentácii az Akadémia központi archívumában ma is rendelkezésre áll. További jelentős közös akciónk a szlovákiai néprajzi atlasz összeállítása volt, amely az általános etnográfiai jelenségek leírásán túlmenően a szűkebb néprajzi közösségeket is feltünteti, nevezetesen azt is, hogy Csallóközben, valamint Közép- és Kelet- Szlovákia déli részein melyek azok a területek, ahol a magyar etnikum az uralkodó, vagy pedig tisztán magyar nyelvű lakosság él — tekintet nélkül az ezeket körülölelő nagyobb etnikai struktúrákra és határokra. Azért kiemelkedő jelentőségű munka ez, mert segítségével lehetővé válik a teljes néprajzi szintézis kidolgozása, ami egyben felveti a további kutatások, főleg a nemzetiségi és a vegyes lakosságú területekre szóló kutatások igényét is. Ilyen formán részben már 1969-ben, de főleg 1970-ben lehetővé vált annak a régebbi elgondolásnak a realizálása, hogy bizonyos kilátásokkal hozzákezdhessünk a szlovákiai nemzetiségek, elsősorban a magyarok és az ukránok lakta területek etnográfiai kutatásához. E célból a Szlovák Tudományos Akadémia létrehozott egy önálló etnográfiai és folklorisztikai bizottságot, amelynek központja a Komenský Egyetem etnológiai tanszéke lett. Mint tanszékvezetőt, a bizottság munkájának irányításával s a tényleges kutatómunka vezetésével is engem bíztak meg. Munkánkat a rendes állami kutatómunkák tervével összhangban végezzük, s jelentéseinket rendszeresen megküldjük a Szlovák Tudományos Akadémia etnográfiai osztályának, a Nemzetiségi Tanácsnak, valamint a Művelődésügyi Minisztérium illetékes osztályának. Tevékenységünknek több kiindulási alapja volt. Ezek közül elsőnek említem meg a CSKP XIV. kongresszusa szakterületünkre vonatkozó határozatait, amelyek nagyon komolyan szólnak a szocialista kultúra szerves részét képező népi hagyományok feltárásának, ápolásának és transzponálásának fontosságáról, olyan törekvések és célkitűzések megvalósításáról, mint amilyenek például a több nemzetiségű Szovjetunió nemzetiségi politikájának, magasrendű szocialista népi kultúrájának és közismert hagyománykultuszának alapjait képezik. Ebben az összefüggésben az eddigieknél sokkal nagyobb gondot kell fordítanunk a nemzetiségi kultúra fejlesztésére s több figyelmet a nemzetek, nemzetiségek internacionalista együttélésének és jóviszonyának kérdéseire. Ez egyféleképpen lehetséges: ha a nagyobb létszámú nemzetiség tekintettel van a kisebb etnikum fejlesztési igényeire, a kisebb létszámú nemzetiség pedig szem előtt tartja a nakutatómunkák végzésére. A további okot és nélkülözhetetlen feltételt az a körülmény képezte, hogy e járás területén megtaláltuk azokat az etnikai struktúrákat, amelyek maradéktalanul megfeleltek kutatási céljainknak. Azonban ismételten hangsúlyozni szeretném: a szerencsés választás érdeme csak felerészben a miénk, s azt főlég a tudományos aspektusok sugallták, az érdem másik fele a járás vezetőit illeti, akik felismerték egy országos érdekű kezdeményezés jelentőségét, mert .ha megkezdett munkánkat sikeresen befejezhetjük, ez a járás mutatja fel elsőként a szlovák- magyar együttélés múltbeli hagyomáMužlai (Muzsla) présház (j. Podolák felvétele] gyobb etnikum állapotát és fejlődési irányát. A további, nem kevésbé lényeges indítékot nemzetiségi politikánknak az az időszerű programja szolgáltatta, amely szerint feltétlenül elő kell segítenünk Dél-Szlovákia magyar etnikumainak továbbfejlesztését. Ezt a feladatot eltökélten, komolyan akarjuk teljesíteni, mégpedig két irányban is: fel kell tárnunk a magyar etnikumokban még fellelhető népi kultúrális örökségeket, majd e hagyományokra alapozva, a szlovákiai magyarságot is az általános művelődéspolitika egyik alakító tényezőjévé kell avatnunk. # Miért éppen a Nové Zámky-i (Érsekújvár) járásra esett a választásuk? — Ennek több oka is volt. Mielőtt idejöttünk volna, már konzultáltunk más dél-szlovákiai járások vezetőivel is, így például érdeklődést tanúsítottak kutatóterveink iránt a rožňavai és a trebisovi (Tőketerebes), sőt a levicei (Léva) járások vezető tisztség- viselői és kulturális szervei is, azonban a legkedvezőbb fogadtatásra itt találtunk. Amikor tudomást szereztek terveinkről, s közelebbről megismerték kutatómunkánk céljait, azonnal és fenntartások nélkül segítségünkre siettek. A járási pártbizottság ideológiai osztályán, a járási nemzeti bizottságon, a járási múzeum igazgatóságán egyaránt azzal fogadtak: „Ha kutatómunkát akartok végezni, gyertek hozzánk, mi megadjuk a szükséges anyagi, erkölcsi és szervezési támogatást!“ Azóta is ez a jó egyetértés jellemzi együttműködésünket. Enélkül el sem kezdhettük volna munkánkat. Azonkívül a rendelkezésünkre bocsátott anyagi eszközök tekintetében is nagyon elégedettek lehetünk. Egyébként, ami kutatómunkánk tudományos aspektusait illetően a leglényegesebb feltétel: ez a járás több szempontból is alkalmas szociológiai, etnográfiai, történelmi vagy más célú kutatásokra. Fejlett gazdasági élete, ami főleg mezőgazdasági eredményeiben tükröződik, változatos szociográfiai színképe, gazdag történelmi múltja, színes népéleti hagyományai, agrárszocialista és munkásmozgalmi megmozdulásokban bővelkedő hely- történeti emlékei tág teret nyitnak nyainak és mai közös életének a néprajzi tudomány által rendszerezett képét. # Milyen célból végezték ezt a kutatómunkát, s milyen eredményekről lehet már beszámolni? — Kutatómunkánknak van eminensen tudományos célja, és az elért eredmények folytán vannak a szocialista művelődési politika egészére, sőt a nemzetiségi politika alakítására is kiható célkitűzései. A kutatómunka módszerei, tehát a gyűjtés, a rendszerezés, az összehasonlítás, a besorolás stb. egzakt tudományos célokat szolgálnak, viszont amiért azt végezzük, az már társadalmi érdekű feladat. Nevezetesen mi arra törekszünk, hogy ebben a járásban, a délszlovákiai nemzetiségi etnikumokra eléggé jellemző területen az etnográfia eszközeivel optimális mértékben kimutassuk a szlovák—magyar együttélés múltbeli hagyományait, az önálló fejlődés eredményeit éppúgy, mint a két kultúra találkozásából létrejött kölcsönhatásokat. Minden etnikai struktúrában végeztünk kutatásokat, tehát tisztán magyar lakosságú községekben, vegyes lakosságú területeken, ahol a magyar etnikum az uralkodó, majd olyan vegyes lakosságú területeken, ahol viszont a szlovák etnikum van túlsúlyban, végül pedig tisztán szlovák lakosságú községekben. Központi jellegű gyűjtőmunkát Kamenný Moston (Kőhídgyarmat), Svodínban (Szőgyén) és Bešeňovon (Zsitvabesenyő) végeztünk, kompará- ciós, tehát összehasonlító módszerű kutatást Kamenica n. Hronom (Garam- kövesd), Mužlán (Muzsla), Dvory nad Zitavoun (Udvard) és Tvrdošovcén (Tardoskedd) folytattunk, míg a szlovák kultúra vizsgálódási területét Branovo, Jasova, Veľké Ľovce, Pod- hájska, Radava és Maüa községek képezték. Ezenkívül még más helységekben is eszközöltünk részleges kutatásokat, de azoknak inkább kiegészítő szerepük volt. Arra törekedtünk, hogy azokat a mikroterületeket vizsgáljuk tüzetesebben, amelyek lokálisan egyesítik magukban öt-hat környező község nagyjából azonos néprajzi sajátságait, tehát etnikai típust képviselnek. Munkánk során a tisztán magyar, a kevert és a tisztán szlovák településhelyeken kívül vizsgáltuk az olyan vegyes etnikumokat is, ahol a felszabadulás után Magyarországról hazatelepült szlovákok is élnek. Ez abból a szempontból volt érdekes, hogy népéleti vonatkozásokban mind- ama hatásokat lemérhettük körükben, amelyek eredeti kultúrájukra rakódtak a magyar, majd hazatérésük után a honi szlovák és a csehszlovákiai magyar, immár szocialista kultúrával való érintkezések során. Alapkutatásaink — amelyeket érdemben 1970- től kezdve mostanáig végeztünk, s az idén szeretnénk befejezni — a néprajzi kutatás minden jelentős ágazatára kiterjedtek, jelesül: a régebbi mezőgazdasági formák, az építkezési és lakás- kultúra, a táplálkozási kultúra, a népviselet, a díszítőművészet, a családi és rokonsági élet szokásai, a társadalmi érintkezések szokáshagyományaij vallási v. babonás eredetű népszokások s folklór, tehát a különféle szóbeli hagyományok vizsgálatára. Igyekeztünk mindent felgyűjteni, ami még fellelhető ezekben az etnikumokban. Kutatócsoportom tagjai javarészt a tanszék hallgatóiból verbuválódtak, s állandóan tíz-tizenkét hallgatóra végzi ezt a munkát. Sajnos, csak hét olyan tanítványom van, aki vagy magyar anyanyelvű, vagy jól beszéli a magyar nyelvet, s így egy-két kisegítővel őket osztottam be a magyar lakosságú községekben folyó kutatásokhoz. Rajtuk kívül, távlati feladataink szempontjából, roppant szüksé günk lenne magyar nemzetiségű, szakképzett káderekre is, akiknek Magyar- országon történő taníttatására már eddigelé is is többször tettem javaslatot, de általam eléggé nem ismert körülmények folytán ez mindmáig nem valósult meg. A helyzet tehát az, hogy nincs szisztematizált munkahely betöltésére alkalmas magyar nemzetiségű szakemberünk, s így időlegesen csak külső munkatársak kisegítő munkájával számolhatunk. # Milyen együttműködést képzel el a CSEMADOK-kal, a Népművelési Intézet nemzetiségi osztályával vagy egyéb nemzetiségi művelődési intézménnyel? — Már eddig is jelentős támogatást nyertem részükről. Mindenekelőtt a CSEMADOK KB népművészeti osztálya nyújt közvetlen segítséget. Ágh Tibor, az osztály dolgozója már évek hosszú során át végzett néprajzi gyűjtőmunkát a szlovákiai magyar nyelv- területeken, jelenleg a legközvetlenebb munkatársam, s társszerzője lesz annak a monográfiának, amelyet jelenlegi kutatómunkánkat lezárólag, az újváriak segítségével az Obzor Kiadónál szándékozunk megjelentetni, feltehetőleg 1975-ben. Mellesleg: ebbe a monográfiába — amelyet megfelelő képmellékletekkel ellátva, kb. 300 gépelt oldalnyi szövegterjedelemmel szándékozunk kiadatni — az ő tanulmányán kívül a már említett Gunda professzor mezőgazdasági néprajzi tanulmányát, valamint a kutatásban részt vett végzős hallgatók e tárgykörből merített diplomamunkáit is besoroljuk. Ugyancsak nagy elismeréssel kell szólnom dr. Sima Ferenc docens, a Komenský Egyetem magyar nyelvi tanszékének vezető tanára közreműködéséről, aki növendékei bevonásával a nyelvjárási sajátságok és a száj- hagyományok feldolgozásában nyújt rendkívül értékes segítséget. A Népművelési Intézet nemzetiségi osztályának munkatársai akciónk propagálásával foglalkoznak, s főleg ezután tehetnek értékes szolgálatokat eredményeink népművelési célokra törté nő kihasználásában. 0 Miben látja kutatómunkájuk társadalmi hasznát és kultúrpolitikai jelentőségét? — Ügy vélem, elsősorban szocialista művelődési politikánk jelenlegi törekvéseit szolgáljuk vele — ha sikeresen végbevisszük. Kezdettől fogva az a szándék vezérelt bennünket, hogy e területen felkutassunk minden olyan ősiséget, eredeti népi hagyományt, tárgyi emléket, amelyek szemléletében láthatjuk: így éltek őseink, ezt meg ezt alkották, ez volt a mindennapi kenyérkereső szerszámuk, így szórakoznak — szlovákok és magyarok, egymás szomszédságában. Hogy tisztelettel meghajthassuk fejünket emlékük előtt. Az már aztán a szocialista kultúrpolitika, a különféle művelődési intézmények és népművelési szervek további dolga lesz, hogy ez a becses kincs múzeumi és alkalmi kiállítások, publikációk ős egyéb kulturális rendezvények révén visszajusson oda, ahonnan ered s akiket illet: a néphez. Szlovákokhoz, magyarokhoz egyaránt. Csak egymás történelmi, kulturális, népi hagyományainak kölcsönös tiszteletén nevelkedve, e hagyományokra építve alakíthatjuk ki s fejleszthetjük sajátos, közös, szocialista kultúránkat. Ez hazafias feladatunk és internacionalista kötelességünk. MIKUS SÁNDOR DÉL-SZLOVÁKIÁBAN
