Új Szó, 1972. július (25. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-03 / 154. szám, hétfő

Viharban kipróbált szélcsatorna Amikor a szélcsatorna 5,6 mé­ter magas légcsavara forogni kezd és óránként 260 km-ig terjedő szélsebességet kavar, akkor 1350 kW teljesítménnyel terheli meg egy nagy fogyasz­tó az energiahálózatot. Ezért itt főként éjszaka dolgoznak. Ez a befektetés azonban elenyé­szően csekély a járművek meg­hajtásánál elért energiameg­takarításhoz, valamint az épít­kezéseken az anyagmegtakarí­tásokhoz viszonyítva, amelyeket ezek a kísérletek tesznek lehe­tővé. Az itt keltett szélnek nagy súlya van a népgazdaság szem­pontjából. (A drezdai szélcsatorna-mérő- ipályáján toronyházak, ' hajók, «utók, tv-tornyok, vasúti kocsik, .erőművek, sőt melegházak pon­tos arányú kicsinyített modell­jei láthatók. A könnyűépítő- és üzemanya­gok gazdaságos felhasználásá­nak intézetében a tudományos dolgozók és munkatársaik e csatornában mesterségesen fej­lesztett szélviharban végeznek kísérleteket. Épületek A drezdai szélcsatorna mérő­térségében például felépítik egy könnyű anyagokból készült csarnok modelljét. E modellt 240 megszámozott, hajszálfinom furatokkal lyuggatták ki, ame­társaság sínjármű gyárLása vi­lágviszonylatban az elsők kö­zött áll. Az Animendorfi Vagon­gyárban évente több mint §00 vasúti kocsit gyártanak csupán kiviteli célokra. A nemzetközi vonatforgalom fejlődése az egy­re nagyobb sebesség felé ha­lad. Ezért olyan vasúti kocsi­kat kell tervezni, amelyek igen nagy sebesség mellett is gazda­ságosak. A drezdai szélcsator­nában kipróbáltak egy vasúti kocsit, amely az egyes kocsik szél-ellená 11 ásána k csökkenté­se folytán óránkénti 200 km sebességnél 70 kW vontatási teljesítmény megtakarítást tesz lehetővé. Az Animendorfi Va­gongyár évi teljesítményére át­számítva az ilyen kivitelezésű vasúti kocsik évente mintegy 24 millió kWó megtakarítást tesz lehetővé. Környezetvédelem Egy másik alkalommal egy villanyerőmű modellje állt a kísérleti szélcsatornában. Pon­tos mása az építendő erőműnek 1:1000-hez arányban, s az egész modell fából és kartonlapokból készült —• az épületek, a kémé­nyek és a környező hegyek. Csupán, hogy a kéményekből igazi füst gomolygott. E füstöt Diesel-olaj égetésével állítot­ták elő. A feladat az volt, hogy megállapítsák, ebben a helyzet­Halászháló a szélcsatornában: e kísérletek lehetővé teszik a háló és a hálóiiyílas nagyságának optimális kiszámítását a vontatás mélysége és sebessége szerint. lyeken át hosszú tömlők kötik össze a mérőközpontban levő többszörös sebességmérővel. A nyomás megoszlásának méré­seit végzik itt. A kísérlet cél­ja megállapítani a szélsőséges nyomásviszonyokat, valamint az egyes felületeken fellépő nyo­mások intenzitásának nagysá­gát. Elsősorban a könnyű anya­gokból készült épületek ellen­állását vizsgálják meg különbö­ző megterhelések, elsősorban a széllökések következtében ke­letkezett nyomás elbírása szem­pontjából. A modern építkezés egyúttal a könnyű anyagok fel- használását jelenti: a torony­házak, a televíziós tornyok és gyárcsarnokok, mind könnyű anyagból épülnek. A drezdai szélcsatornában erős szél hatásának teszik ki ezeknek az épületeknek a mo­delljeit és pontosan lemérik, milyen erejű nyomásoknak ké­pesek ellenállni. A könnyű anyagok felhasználása az épít­kezésben ugyanis nemcsak gaz­daságosságot, hanem bizonyos kockázatot is jelent. A mérések gyakorlati hasz­nát mutatja az alábbi példa. Egy televíziós torony modelljé­nek kipróbálása a szélcsatorná­ben a hegyek hogyan hatnak a kéményekből kiáramló füst fel­vonulására. A kísérleti csator­nában a szél — viszonylagosan — olyan erősen fújt, mint álta­lában a hegyekben szokott. A vizsgálat eredménye: a gázok nem a magasabb zónákban osz­lottak el, hanem lecsapódtak a völgyben, mégpedig az egész­ségre ártalmas SO- koncentrá- tum formájában. Ezzel további területhez ér­keztünk, amelyen a szélcsator­na nagy szolgálatot nyújt: a környezetvédelemhez. Említ­sünk még egy példát. A drez­dai óvárosi piactéren még szél­csendben is huzat van. A teret övező magas sima házfalak kel­lemetlen, szívó hatást gyakorol­nak. Másrészt viszont az állandó szélcsend is káros lehet bizo­nyos városrészekben, mert eb­ben az esetben a gázok köny- nyen koncentrálódhatnak. Igen fontos az épületek közötti he­lyes légáramlat biztosítása. Ezt pedig csupán a szélcsatornában lehet megvizsgálni, ahol szól ugyan nincs ingyen, de olcsó, ha a költségeket a várható hasznossághoz viszonyítjuk. Furcsa csupán az, hogy ezt a szélcsatornát nem is ilyen Egy lipcsei torunylakóház modelljén próbálják ki, hogy az épület egyes részei milyen szélinegterhelést bírnak ki. ÜM 1972. VII. 3. ban 12 %-os építőanyag költ­ség megtakarítását és a mun­katermelékenység ugyancsak 12 százalékos növelését eredmé­nyezte. Ugyanis abban az eset­ben, ha e vizsgálatot nem vé­gezték volna el a televíziós to­rony építésénél, 40 százalékkal nagyobb ellenállási értékeket kellett volna tervezni. Járművek A Német Demokratikus Köz­célokra tervezték. Hosszú évti­zedeken át a repülőgép fejlesz­tés egyik munkaeszköze volt. Fő feladata volt, hogy repülő­gép modelleken végzett méré­sekkel adatokat szolgáltasson a repülőgép szerkesztéséhez. De most, amikor az ipar rohamos fejlődése következtében minden téren felhasználható, tulajdon­képpen most jött ei igazán a szélcsatorna ideje. (NBIJ äzesjbcib ÉS -A SZOCIALIZMUS VÉDELMEZŐI /t pilóta nem hisz a fekete JuL macskáról, a bal lábról, a 13-ról és a péntekről szóló babonákban. Inkább saját ma­gában, tehetségében, képességei­ben bízik... És egy icipicit a szerencsében is... A repülőtér kifutópályájáról az egyik gép a másik után star, tol. Most egy szuperszónikus re­pülőgép fut a betonpályán. Ka- binjában Miroslav Cada őrnagy ül. Ö a rajparancsnok, első osz­tályú pilóta. A gép fokozza se­bességét és eltűnik az éjszaká­ban. Csak a sötét égbolton meg­csillanó színes fények árulják el a gép útját, még mielőtt tel­jesen eltűnik a láthatáron. A repülőtér ellenőrző tornyá­ban a szolgálatosok figyelem­mel követik a gép útját. Egy­szerre csak izgalom fogja el őket. Az éterből megszólal a pi­lóta. A repülést irányítónak jel­zi a géphibát: az önműködő pi­lóta és a műszer kihagy. A re­pülőgéppel a felhők alá száll, észreveszi, hogy elveszítette sta­bilitását. Az ejtőernyő mellett dönt. „Amikor már kinyílt az ejtő­ernyőm és csendben a föld felé ereszkedtem (egy katonai gya­korlótér felettj, egyszercsak ke­serűség öntött cl", emlékszik vissza az éjszakai élményére Miroslav Üada őrnagy. „Olyan sötét volt, mint a zsákban. Es amikor észrevettem magam alatt az égő repülőgépet, szorongó érzés kerített hatalmába. Minél inkább közeledtem a tűzhöz, egyre inkább olyan érzésem volt, hogy lábaimmal egyenesen a tűzbe esek. Minden erőmmel húztam az ejtőernyő zsinórját, hogy elkerüljem a veszélyt. Ez azonban csak téves hiedelem, képzelődés volt, mert a szél messzire sodort az égő gép­től ..." „Elmélkedésemből ágak ro. pogása ébresztett fel. Š azután főleg a csodálatos földreérés. Egy másodpercig mozdulatla­nul feküdtem, várva, most mi lesz. Azután bátortalanul körül tapogatóztam. Mohát, földet éreztem magam alatt. Lassan felültem, igyekeztem magam ki­szabadítani az ejtőernyő zsinór­jaiból. Semmiféle fájdalmat nem éreztem. A szerencse ezúttal va­lóban nem hagyott el. Egy tisz­tásra estem, egy majdnem 3 mé­ter magas fa mellé, ahol ala­csony cserjék voltak. Néhány percig gondolkoztam, milyen irányba induljanak el. Néhány percnyi gyaloglás után erdei utak kereszteződéséhez értem. Egyszer csak autózajt hallottam. Amint a hegyről lassan leeresz­kedtem, észrevettem egy gép­kocsit ...“ A pilóta nem lehet babonás A kocsi legénysége tüzérek­ből állt, akiket az alakulat fel­ügyelője küldött a lezuhant re­pülőgép pilótájának felkutatá­sára. A táborban ugyanis meg­hallották a robbanást, majd ész­revették az égő gépet.A pilótát elszállították a gyakorlótérre, s onnan a rendőrségre. Amikora repülőtéren megtudták, hogy a pilóta él és egészséges, nagy volt az öröm. Miroslav Cada őrnagy ma már mosolyogva emlékszik vissza az éjszakai élményére. A kellemet­len epizód nem keltett benne semmi félelmet, nem hagyott rajta nyomot. A fiatal, alig 33 éves pilóta, rajparancsnok szá mára ez azt jelentette volna, hogy lemondjon mindarról, ami­ért gyermekkora óta élt. Hi­szen a gépek és a repülés iránt attól a perctől kezdve érdeklő, dött, amikor apjával együtt elő­ször látogatott el a Ruáý Letov' letňanyi üzemébe, amikor a kö­zeli repülőtéren a repülőgépek temetőjét és az igazi repülőgé­peket bámulta. És a gyárban ki­tanulva a mesterséget megízlel­te a magasba, a távolba szállás örömét. Mégis, mikor beszállt a vitorlásba, sohasem gondolt arra, hogy katonai pilóta lesz belőle, talán csak akkor gon­dolt erre, amikor búcsút vett szüleitől és elment a repülősök szakintézetébe. Azóta már néhány év telt el. Ez alatt 870 órát repült. Ebből 350~et a legújabb szuperszóni~ kus repülőgépekkel. „Amikor először megláttam a szuperszó­nikus gépet, a MIG tdzenötös- höz viszonyítva túl magasnak tűnt. Szinte megijedtem. Ami­kor az első repülést végeztem a géppel, kalandos érzés töltött el. Megismertem a gépet, hogy lényegesen gyorsabb, a pilóta munkája pedig igényesebb. No és ezzel véget is ért minden ag­godalom. Természetesen egyet­len repülés sem megy izgalom nélkül, ám mindig jó érzés tölt el, amikor a kezemben több lóerő „gyeplőjét“ tartom. Ez az érzés bizonyos önérzettel tölt el“ — mondja az örökké mosolygós rajparancsnok. Miroslav Cada őrnagynak sok­kal több gondja van, nem csu­pán az, hogy teljesítse a repü­lések óratervét. Tisztségéből adódóan gondoskodnia kell alá­rendeltjeiről, elsősorban azok oktatásáról. Munkáját azonban lényegesen megkönnyíti az, hogy rajában tapasztalt pilóták vannak, akikben megbízhat. „Tu­lajdonképpen évfolyamtársak va­gyunk. A pilóták megfelelő giga. korlattal, tapasztalattal rendel­keznek. Nem probléma tehát a jó felkészülés minden feladat­ra.' Az idén nagyszerű eredmény­nyel zárult a gyakorlat. A ta­valyi évhez viszonyítva lénye­ges javulást értek el. Ezenkívül Rostislav Kocourek százados, az első fél évben lőgyakorlatban a második lett, a második fél évben Miroslav Cada őrnagy vál­totta fel. Ezzel szemben a fia­tal pilóta kötelességei nem ér­tek véget. A múlt év novembe­rében további feladatot kapott — a járási nemzeti bizottság képviselője lett. A közrendészeti bizottságban mindig van tenni­való, megvitatnivaló. Tetszik ne­ki ez a munka, hiszen nincs ma­gára hagyatva. Szorosan együtt­működik Antonín Soucha őr­naggyal, a városi nemzeti bizott­ság képviselőjével, a repülöszá- zad politikai dolgozójával. És ha megvan az érdeklődés, a munkakedv, akkor sokat lehet tenni saját maga, a parancsno­kok, valamint a választók meg­elégedésére. O. DUFEK Katona, képviselő Tábori ebéd Tíz éve fejezte be tényleges katonai szolgálatát. Polgári ru­hát ölthetett volna, de Az alakulat parancsnokságáról fel­keresték, és a következő sza­vakkal fordultak hozzá: „Tudod, mi a katonáskodás. Ha ránk né­zel, látnod kell, hogy öregszünk. Az alakulat parancsnoki kará­nak szüksége lenne rá, hogy egy kissé megfiatalodjon ...“ Maradt. Nem telt el sok idő és szakaszparancsnokká léptették elő. Ébresztő előtt tíz perccel az alakulatnál kellett lennie, el­lenőriznie a szolgáltatásokat, ügyelnie a reggeli tornára, majd a foglalkozásra. A változás nem árt — mond­ják az idősebb, tapasztalt kato­nák. Ezt mondották egy napon egy morvaországi polgári hon­védelmi alakulat alzászlósának is. Egységének politikai dolgo­zója lett. Nemcsak munkája, a kezére bízott személyek száma, és ezzel gondjai, hanem a pol­gári életben végzett munkája is megszaporodott. Felismerte, hol „szorítja“ a cipő. Összefogóit azokkal, akik készek voltak részt venni a munkában. Meg­oldották a járdaépítés problémá­ját, megtették az első lépéseket a városi park rendezésében, és a CSSZBSZ helyi szervezetével filmvetítéseket, beszélgetéseket és kirándulásokat szerveztek. Amikor tavaly a BuCovicei Vá- ' rosi Nemzeti Bizottságon azt mérlegelték, kit javasoljanak jnb-képviselűnek, az ő neve s elhangzott. Novemberben meg is választották. Ivan Straka alzászlós képvise­lői pályájának kezdetén áll, de már eddig is megmutatta, hogy mire képes. (nj A szovjet katonaság középső hadseregcsoportja katonáinak életéből Ä bizalom eredménye Szavkin szakaszvezető felfi­gyelt Bodjagin közkatona kihá­gására, kifogásolta helytelen vi­selkedését és várta a hatást. A megrovás után felindultság nél­kül, nyugodtan válaszolt — megértette, miről van szó, és le­sütötte a szemét. A szakaszve­zető feltételezte, hogy Bodjagin szégyellni fogja magát, zavarba jön, vagy legalább bocsánatot kér kihágásáért, ám a nyuga­lom, amelyet a katona arcán lá­tott, kellemetlenül érintette. La­tolgatta, hogyan lehetne értel­mesen szót váltani Bodjaginnel. Nem hagyta nyugton az a kö­zömbösség, amellyel Bodjagin a dicséretet vagy á megrovást fo­gadta. Lélekben visszatért egy korábbi testnevelési foglalko­záshoz. Bodjaginnak sikere volt a korlátokon. Különleges, büsz­ke és szinte kihívó tekintettel ugrott le a szőnyegre. Szavkin figyelmeztette, hogy ne veszte­gesse az időt, folytassa az ed­zéseket. Bodjagin zavarba jött, elpirult és fegyelmezetten beso­rakozott. A szakaszvezető rájött, hogy a katona arra törekszik, vegyék észre és részesítsék nyilvános elismerésben. Akkor azonban még a kellemetlen benyomás hatása alatt állt... Amikor meg kellett határozni, ki legyen a sportrendezvények szervezője, Szavkin szándékosan azt javasolta, hogy Bodjagint bízzák meg ezzel a tisztséggel. Azzal indokolta, hogy Bodjagin jó sportoló, sok mindenben se­gítheti társait. A többi katona kissé csodálkozva fogadta a szakaszvezető javaslatát, de az egységparancsnok kijelentette, meggyőződött Bodjagin képes­ségeiről és bízik benne, hogy új funkcióját sikerrel ellátja. Bodjagin érezte, hogy teljes felelősséggel tartozik az egység sporttevékenységéért. Szemében megjelentek az öröm és a meg- hatódottság szikrái. Nyilvánva­lóvá vált, hogy a választás he­lyes volt. Bodjagin lelkesen és felelősséggel látott hozzá mun­kája teljesítéséhez. Rövid idő alatt megszervezte az atlétika és a gimnasztika iránt érdeklő­dők csoportját. Versenyeket szervezett, példásan gondosko­dott a felszerelésekről, és min­den figyelmét az ifjú katonák előkészítésének szentelte. Kö­zömbössége teljesen eltűnt. Igyekezett példásan teljesíteni a többi szolgálati feladatot is. Parancsmegszegésről már szó sem lehetett. Eljött az a nap, amikor a parancsnok jogosan állíthatta társai elé, mint példa­képet. Ki hinné ma már, hogy Bod­jagin közkatonát, a Komszomol kiváló aktivistáját valamikor szinte „javíthatatlan“ katoná­nak tartották? Szavkin szakasz­vezetővel őszinte elvtársi kap­csolatban állnak. És ez a válto­zás a kölcsönös megismerés és segítség — az emberbe vetett bizalom eredménye. V. DEHTJARENKO, közkatona

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents