Új Szó, 1972. július (25. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-30 / 30. szám, Vasárnapi Új Szó
BALLA GYULA VERSEI: 1972 VII. 30. A koleňanyi (kolonyi) menyecskekórus A DAL VARÁZSA Az énekkar NYÁR Álltam ott térdig virágban Talpamat izzató nyárban Fűmag perrent a búzaföldre Nagyapám feltört tenyerébe Forgószél csiklandta a tájat Fejemről lekapta koronámat HEJ BÚZAVIRÁG KORONÁMAT! Egy napsugárra kedvesem hajával, s együtt égünk el az alkonyi tájjal. Az énekkart Dunajszky Géza tanító vezeti. Pogrányban lakik, és a megalakulása óta tagja a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának. — Igen, az énekkar az éneklő csoport sikerének hatására alakult — mondja. Tagjait a CSEMADOK koleňanyi helyi szervezetének vezetői toborozták. Vannak közöttük diákok, tanoncok, munkások, főiskolások és tanítók. — Nagyon örülök, hogy aránylag rövid Idő alatt sikerült egy stílusos énekkart kialakítanom. Célunk egyrészt azonos az éneklő csoportéval, vagyis megszerettetni a népdalokat másrészt a kórusműveket. Igyekszünk minél több hívet szerezni a kóruséneklésnek oly módon, hogy az egyszerű népdal szépségét a kórusmuzsika zenei köntösével ruházzuk fel, melyben már nem az egyszerű szöveg és dallam beszél, hanem az egész mű zenei összhatásában. Ehhez persze az szükséges, hogy az embereknek ne csak a népdalok iránt, hanem a kórusművek iránt is legyen művészi Igényűk. — Milyen gyakran és milyen formában gyakorol az énekkar? — Hetente két-három órát próbálunk. A hangképzés, a ritmusgyakorlatok és az intonációs gyakorlatok a Kodály-féle szolmizáló módszerrel történnek. Nem kell hozzá semmilyen segédeszköz, mégis szép eredményeket érünk el. A próbákon ismételjük az előzőleg tanult kórusműveket, és ismert dalokat is éneklünk, íegtöhb- ször Kodálytól és Bárdostól. Repertoárunkból a következő dalokat említeném meg: Béres vagyok, béres, Fönn az égen csillag ragyog sorjába’, Suchoň: Aká si mi krásna, Václav Kolár: Prší, prší. Magyar, szlovák és cseh zeneszerzők műveiből álló repertoárunkat fokozatosan szovjet zeneszerzők műveivel is kiegészítjük. — Hogyan sikerültek a legutóbbi fellépések? — januárban, a Petőfi irodalmi esten, a szabadságharccal kapcsolatos népdalokkal nagy sikert arattunk. A népdalénekesek járási elődöntőjén és a járási döntőn, ahol csak műsorkiegészítőkként léptünk fel, szintén. — További terveik? — Folytatni szeretnénk a propagációs nevelő ftiunkát, és három év múlva jó eredményt elérni a Kodály-napokon. Tehát nemcsak az éneklő csoport, hanem az énekkar tagjai is bizakodnak. Kívánjuk, hogy mindannyiuk igyekezetét siker koronázza. TÖZSÉR LAJOS Sokszor lányra vártam, néha csodára, hogy felköthetem magam egy napsugárra. Fiatal Kárpát-Ukrajna i költő Á nitrai járás Koleííany (Ko- lony) nevű községe egyrészt a népdalgyűjtők munkájáról, másrészt a népművészet majd minden ágát rögzítő falumúzeumáról lett nevezetes. Jó hírének ápolását napjainkban egy éneklő csoport és egy énekkar is szolgálja. A falu dalkultúrájának rohamos fejlődése az éneklő csoport megalakulásával kezdődött. Fazekas Józsefné tanítónő a kezdeti lépésekről a következőket mondja: — Amikor 1969-ben a CSEMADOK nitrai járási titkársága hírül adta, hogy Ľadicén (Lé- dec) megrendezi a népdaléne- kesek járási fesztiválját, a menyecskék azzal az óhajjal jöttek hozzám, hogy éneklő csoportot szeretnének alapítani és vezetőre lenne szükségük. Nem tétováztam, közéjük álltam. Aztán jelentkeztek mások is. — Hogy mit énekeltünk? — Azokat a dalokat, melyeket a kolonyi lagziskönyvben találtunk és amelyeket szüléinktől és nagyszüleinktől hallottunk. A régi iskolában gyakoroltunk. Részt vettünk a járási versenyen, azonban sikert akkor még nem értünk el. Dalainkat ugyanis nem rendszereztük. Később Podhorany pri Lužiankáchon (Menyhe) már összefüggő, dunyhavivést bemutató táncot adtunk elő, sőt a következő fellépésünkkor Jele- necen (GímesJ az egész „lag- zist“ bemutattuk kolonyi népviseletben. Ezt követően többször felléptünk a mi falunkban és a járási rendezvényeken. Voltunk a magyarországi Karádon is. A tavalyi želiezov- cei (Zselíz) országos versenyen első díjat nyertünk, most viszont nem jutottunk tovább a járási döntőnél. Ezért, amikor az idei želiezovcei országos népművészeti fesztiválra mentünk, eltökélt szándékunk volt „csakazértis“ megmutatni, hogy tudunk énekelni. — Van valamilyen neve a csoportnak? — terelem másra a szót. — Nincs. — Hogyan és mikor szoktak próbálni? — A dalokat nem kottáztuk le. Például egy idős néni hangját játszottuk fel magnetofonszalagra és aszerint gyakorolunk. S hogy mikor? Amikor már a gyerekek alszanak. — Milyen dalokat énekelnek? — Az „Édesanyám, felvirradt rám ez a nap“, a „Párta, párta“ és a „Hej, révész, révész“ című, hogy csak néhányat említsek. Dalainkat hallva a fiatalok fellelkesültek, s énekkart alakítottak Te is megszöktél nagyapám! Hallod é? Siratlak káromkodva! Harang zúg. Villamos csönget rám. Orrán koszorú: felkúszik a Duna-hídra. Bámulj csak, Gellért, öreg barátom! Engem most fölfelé görgetnek e hegyen. Egyszer-volt nagyapám szól rám: Utolszor-borotváltan, fehér ingesen... DAL Ki nem él, csak visszaél életével elmehet... Átaludtam tizenkilenc évemet. Ha harang szólt, istenekről álmodtam, angyaloknak olvastam föl álmomban. Álmaimat aztán újraálmodtam - így éltem hol falun, hol városban. TENGER LÁNGOL (NÉPDAL-VARIÁCIÓ) Tenger lángol szemedben tűzzel oltanám gyere ide galambom csókolom a szád Tenger lángol szemedben beleégek, jaj, holnapután enyém leszel csuha-huha-haj! EGYSZER VOLT NAGYAPÁM EGY ÉJSZAKA, ÖRÖKSÉGE A sötétségből égig nő a nyárfa -i élő violinkulcs. Egy kései repülőgép kondenzcsíkján - rögtönzött kotta - csillag-hangjegyek fénylenek. Madárdalt hallok Éjszakára kizárt macskakölyök szemez a holddal, rámnéz, s veszélyt szimatolva elfut - a meglesett dühe izzik szentjánosbogár-szemében. Egyedül vagyok. Sötétség-közeiben a messzeséggel.
