Új Szó, 1972. július (25. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-30 / 30. szám, Vasárnapi Új Szó

A Dunajská Streda-i (Diinaszerdaliely) konzervgyárban feldol­gozott eper több mint 40 százalékát exportálják. A gyümölcs nagy részét a Dunajská Streda-i és a komárnói (Komárom) járás szövetkezetei szállították. A felvételen Polák Anna, a 13- tagú szocialista munkabrigád tagja. Felvétel: B. Palkovič — CSTK Tetszett a közönségnek a műsor A SZISZ bielovcei (Ipolybéli) szervezetének tagjai „Baj van a humorral“ címmel esztrádműsort adtak elő. Tréfás jelenetek, versek, táncdalok, villámtréfák, cigánydalok szerepeltek műsorukon. A kis híján 2 órás műsor nagy sikert aratott, némelyik számot többször ismételni is kel­lett. A „béli beatlesek“ száma aratta a legnagyobb si­kert. Tetszettek a közönségnek a cigánydalok is. A mű­sor sikerét bizonyítja, hogy közkívánatra meg kellett ismételni. A műsort a fiatalok önállóan tanulták be. összeállí­tásában Újlaki László igazgató tanító segített. A sike­ren felbuzdulva a fiatalok elhatározták, hogy a környe- zö falvakban is előadják a műsort. A műsor betanulása sok időt vett igénybe, ennek elle­nére azonban másra is jutott idejük a fiataloknak. Tava­szi nagytakarítást végeztek a helyi Gyermekotthon park­jában és rózsafákat ültettek ki. A SZISZ-tagok elhatá­rozták, hogy gyakran meglátogatják az ottani gyerekeket és színesebbé teszik életüket. PÁSZTOR LÁSZLÓ ORSZÁGOS VERSENY Az SZSZK és a CSSZK Iskolaügyi és Mezőgazdaságügyi Mi­nisztériumának, valamint a SZISZ Központi Bizottságának ren­dezésében került sor ez év június 12. és 16. között a mezőgaz­dasági tanonciskolák diákjainak X. jubileumi országos ügyes­ségi versenyére, melynek színhelye a Levicei (lévai) Mezőgaz­dasági Szaktanintézet és a Nový Tekov-i kísérleti intézet volt. Az országos döntőbe a szaktanintézeti és a kerületi verse­nyek után jutottak be a versenyzők. A verseny négy szakaszból állt: első volt a szántás, má­sodik gépi fejés, a harmadik és a negyedik a szakmai ügyes­ségi feladatok megoldása volt. A bírálóbizottság a versenyzők teljesítményét maximum 100 ponttal jutalmazta. A rendezőség esténként kultúrműsorral, film- és színi elő­adással szórakoztatta a veisenyzőket, és június 16-án az SZNF emlékműveit tekintették meg egy autóbuszkirándulás kereté­ben. Eredményhirdetésre június 16-án került sor. Szántásban Vác­lav SVOBODA, gépi fejésben Štefan VEIS, a harmadik témakör­ben Ján ONDREČKO, a negyedik témakörben Oldfich BÉNA végzett az első helyen. összesítésben a ZOU Český Tešín versenyzője Miroslav ŽILKA, az észak-morvaországi kerületből szerezte meg a győzelmet a kelet-szlovákiai Jaroslav ROHOŇ (POU Mošovce) és a dél- morvaországi Jiŕí SEDRLA (Moravský Krümlov) előtt. A győztesek elismerő oklevelet és értékes díjakat nyertek, s a központi verseny valamennyi versenyzője Szovjetunióbeli kiránduláson vesz részt. M inden ember életében van­nak nagy izgalommal várt órák, napok. Természetesen vo­natkozik ez a fiatalokra is. A fiatalok legizgalmasabb esemé­nyei közé tartozik a pályavá­lasztás. Semmivel sem kevésbé izgalmas azonban a pályakez­dés. Vagyis az iskola sikeres elvégzése után a munkába ál­lás, a munkahellyel, munkatár­sakkal való megismerkedés. Csak az tudja mit jelent mind­ez, aki már megismerte ezt a? érzést. Pócsik Zsuzsanna, a Dolný Peter-i (Szentpéter) óvoda most munkába lépett óvónője szin­tén ilyen szorongással várta a pályakezdést. Pedig már diák­korában sok órát eltöltött kis gyerekek társaságában, hiszen az óvónőképző hallgatóinak kö­telező a gyakorlaton való rész­vétel. Zsuzsa a levicei (Léva) magyar nyelvű óvónőképzőt vé­gezte el. — Miért éppen ezt a hivatást választotta? — érdeklődöm tő­le az óvoda udvarán. — Már jóval a pályaválasztás előtt elhatároztam, hogy óvónő leszek — mondja határozottan, miközben szüntelenül szemmel kíséri a vidáman játszó gyere­keket. — Egyszerűen azért ha­tároztam így, mert régen sze­SZTR1BULA SÁNDOR A pályakezdő retem a kisgyerekeket. Főleg az őszinteségükért. Az ilyen ko­rú gyerek mindent őszintén Mindenki kedvére Levice (Léva) és környéke fiataljainak játszik a The New Blues et Corpora Tion együt­tes. Hosszú neve miatt az együttest errefelé inkább Ek- stien néven ismerik. A zenekar 1969 ben alakult és azóta jó eredményeket ért el. Megked­velték őket a környéken is és több vendégszereplésen vettek részt. Baráti szálak fűzik őket a magyarországi, borsosberé- nyi „Alfa“ együtteshez, amely- lyel nemrég közös hangver­senyt adtak Levicén. Az együt­tes vezetője és „utónévadója" Ekstien Sándor, aki egyben a szólógitáros is. További tagok Lutovszky László — basszus­gitár, Mészáros Gábor — dob, Kocián Péter-saxafon és Petrás Sándor — pozon, trombita, és egyben ő az együttes szólóéne­kese is. Az újonan létesített textil­gyár kultúrtermében gyakorol­nak, rendszerint hetente há­romszor, Stílusukat szeretik a fiatalok, mert alkalmazkodnak a közönség ízléséhez és sokak által ismert slágereket játsza­nak. HOMOLA JÚLIA A játék hevében. A szerző felvétele tesz. Őszintén sír és nevet. Nem ismeri az álszenteskedést. — Sok fiatal időközben meg­bánja elhatározását, az iskolá­ban rájön, hogy rosszul válasz­tott. — Én semmit sem bántam meg. Sőt, minél jobban megis­mertem a munkámat, minél töb­bet voltam gyerekek között, an­nál jobban örültem a választás­nak. Számomra szebb hivatást el sem tudok képzelni. Zsuzsa helybeli lakos, s minden vágya az, hogy a hely­beli óvodában maradhasson. Egyelőre ugyanis még nem vég­leges munkaerő, hanem csak helyettesít. A gyerekekről szívesebben beszél, mint saját magáról. Any- nyit azonban mégis megtudok tőle, hogy szívesen fest és tán­col. Hangszeren is játszik — harmonikázik. A komoly zenét jobban szereti, mint a köny- nyűt. Az iskolában tagja volt az ifjúsági szervezetnek. Mun­ka- és lakhelyén szeretne be­kapcsolódni a SZISZ-munkába. Főleg a kulturális tevékenység­be. Nyílt és őszinte, akár a gond­jaira bízott gyerekek. És csupa lelkesedés, tenniakarás, mint általában a pályakezdő fiata­lok. FÜLÖP IMRE A FIATALOK KEDVENCE BESZÉLGETÉS VLADO ORAVEC FIATAL SZLOVÁK ÉNEKESSEL A bratislavai Carlton-szálló előtt találkoztam vele, amikor autogramot osztogatott. Az au­togramkérők és a kérdezők so­ra egyre nőtt, ő azonban egyet­len kérdésre sem maradt adós a válasszal. Vlado Oravec énekest főleg a fiatalok ismerik. Tizenkilenc éves, Zvolenban lakik. Az idén érettségizett a Banská Bystri- ca-i középiskolában. Tagja a Szocialista Ifjúsági Szövetség­nek. — Vlado, az érdekel bennün­ket, hogy a tanulmányai és az éneklés mellett marad-e ideje a SZISZ-munkára is? — A SZISZ nagyon fontos szervezet. Lehetőséget ad a fia­taloknak politikai látókörük kiszélesíésére, s megvan a lehetősége a fiatalok irányítá­sára. Még a SZISZ iskolai alap­szervezetének megalapítása előtt együttműködtem az ifjú­sági szervezet központi és ke­rületi bizottságával. Hangverse­nyeket rendeztem a fiatalok számára, és ezt továbbra is sze­retném folytatni. A fiú, aki szerette nagyapját és erdész akart lenni, négy­éves korában a széken állva énekelt a szomszédoknak és barátoknak. Ekkor még senki sem sejtette, hogy dalait a fia­talok megkedvelik. Az Oravské Synkopy 71 nevű rendezvényen mint szerző má­sodik és harmadik díjat nyert. Az Opus hanglemezkiadó siker­listáján szerepel „A cseresz­nye“ című szerzeménye. Az idei bratislavai lírán a közönség tetszéssel fogadta a „Nincs autóm“ című dalát, melyben ar­ról énekelt, hogy nincs autója, sem motorkerékpárja. Vaíóban nincs? — Autó van, de az apámé ... Csak pop-zenével foglalko­zik? — Nem! Szeretem a komoly zenét is. Ezért választottam az esztétikát a filozófiai fakultá­son. Különösen Bach, Beethoven és Mozart műveit kedvelem. — A zene és a költészet ösz- szefügg. Mi erről a véleménye? — Szeretem a költészetet, mert a dalhoz hasonlóan kedv­re deríti az embert. Segíti el­feledtetni a mindennapi gondo­kat. Főleg Milan Rúfus verseit szeretem. — Milyen tervei vannak a jö­vőre vonatkozóan? — Jelenleg a főiskolai vizs­gák várnak rám, ös az éneklést is szeretném folytatni, s olyan dalokat komponálni, énekelni, amelyeket az emberek megked­velnének. — Eddig a zenéről, költé­szetről beszéltünk. És a szín­ház? — A színház nagyon szép, de sajnálom, hogy az utóbbi idő­ben nem maradt rá időm. Ö, az a diákélet...! — Énekelt valaki a családjá­ból? — A nagyapám. Ha fizetést kapott... — Mi felől nem érdeklődtek még az újságírók? — Vannak-e anyagi gond­jaim? Vladónak három nővére van. Valamennyien tanulnak. Az amatőrversenyek segítségével lett közismert (Aranykamera, a Detvai Arany rózsa stb.). Az­után találkozott Ali Brezovský zeneszerzővel, aki dalokat ír számára és kitűnő munkatárs. — Ha egyedül van, melyik dalt énekeli a legszívesebben? — Ez a körülményektől függ. Most készítjük elő Ali Brezov­ský és Jozef Pavlovié szerze­ményét, címe Dal a szélnek. — Milyen kedvtelései van­nak? Ogy is mondhatnám, hogy a zenén és az éneklésen kívül az éneklés és a zene... £. K. A pionírszervezet élén Az 1968-as évben társa­dalmunkban felszínre törő jobboldali opportunista erők felforgató tevékenységének hatása érződött a lenini ha­gyományokat ápoló pionír- szervezetek munkájában is. A szervezetek sokhelyütt el­vesztették küldetésük lénye­gét. A bekövetkező konszo­lidációs időszakban azon­ban új lehetőségek nyíltak a szervezetek újjáélesztésé­re, hagyományaik ápolásá­ra. így történt ez Dolný Cho- táron (galántai járás) is, ahol 1969-ben újjáalakult a Frankó Katalin fiatal taní­tónő vezette „Vörös Csillag“ elnevezésű pionírszervezet. A tanítónő elmondotta, hogy szabad idejéből sokat ál­doz a szervezet munkájá­nak. Tudja, hogy már az is­kolában el kell kezdeni a jövő generáció ideológiai­politikai nevelését, tudja, hogy valamikor ezekből a pionírokból alakul ki társa­dalmunk egészséges vezető ereje — a munkásosztály. A „Vörös Csillag“ nevű pionírszerv^zet aktív munká­járól világosan beszélnek a tények. A pionírösszejövete­leken megismerkednek a pionírszervezet új alapsza­bályzatával, különböző ver­senyeken, kérdés-felelet dél­utánokat rendeznek, előadá­sokat hallgatnak meg a Frankó Katalin pionírvezeto szovjet pionírok életéről, a társadalmi ünnepségeken pedig kultúrműsorokat ad­nak elő (pl. gyermeknapkor, nőnapkor). S a jó munkáju­kért járó jutalom sosem ma­rad el, amit bizonyít, hogy minden iskolaév végén, mint most is, több napos kirán­duláson vesznek részt, me­lyeken megismerkednek ha­zánk természeti szépségei­vel és felejthetetlen élmé­nyekre tesznek szert. BEDECS RUDOLF 1972. VII. 30.

Next

/
Thumbnails
Contents