Új Szó, 1972. július (25. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-30 / 30. szám, Vasárnapi Új Szó
A Dunajská Streda-i (Diinaszerdaliely) konzervgyárban feldolgozott eper több mint 40 százalékát exportálják. A gyümölcs nagy részét a Dunajská Streda-i és a komárnói (Komárom) járás szövetkezetei szállították. A felvételen Polák Anna, a 13- tagú szocialista munkabrigád tagja. Felvétel: B. Palkovič — CSTK Tetszett a közönségnek a műsor A SZISZ bielovcei (Ipolybéli) szervezetének tagjai „Baj van a humorral“ címmel esztrádműsort adtak elő. Tréfás jelenetek, versek, táncdalok, villámtréfák, cigánydalok szerepeltek műsorukon. A kis híján 2 órás műsor nagy sikert aratott, némelyik számot többször ismételni is kellett. A „béli beatlesek“ száma aratta a legnagyobb sikert. Tetszettek a közönségnek a cigánydalok is. A műsor sikerét bizonyítja, hogy közkívánatra meg kellett ismételni. A műsort a fiatalok önállóan tanulták be. összeállításában Újlaki László igazgató tanító segített. A sikeren felbuzdulva a fiatalok elhatározták, hogy a környe- zö falvakban is előadják a műsort. A műsor betanulása sok időt vett igénybe, ennek ellenére azonban másra is jutott idejük a fiataloknak. Tavaszi nagytakarítást végeztek a helyi Gyermekotthon parkjában és rózsafákat ültettek ki. A SZISZ-tagok elhatározták, hogy gyakran meglátogatják az ottani gyerekeket és színesebbé teszik életüket. PÁSZTOR LÁSZLÓ ORSZÁGOS VERSENY Az SZSZK és a CSSZK Iskolaügyi és Mezőgazdaságügyi Minisztériumának, valamint a SZISZ Központi Bizottságának rendezésében került sor ez év június 12. és 16. között a mezőgazdasági tanonciskolák diákjainak X. jubileumi országos ügyességi versenyére, melynek színhelye a Levicei (lévai) Mezőgazdasági Szaktanintézet és a Nový Tekov-i kísérleti intézet volt. Az országos döntőbe a szaktanintézeti és a kerületi versenyek után jutottak be a versenyzők. A verseny négy szakaszból állt: első volt a szántás, második gépi fejés, a harmadik és a negyedik a szakmai ügyességi feladatok megoldása volt. A bírálóbizottság a versenyzők teljesítményét maximum 100 ponttal jutalmazta. A rendezőség esténként kultúrműsorral, film- és színi előadással szórakoztatta a veisenyzőket, és június 16-án az SZNF emlékműveit tekintették meg egy autóbuszkirándulás keretében. Eredményhirdetésre június 16-án került sor. Szántásban Václav SVOBODA, gépi fejésben Štefan VEIS, a harmadik témakörben Ján ONDREČKO, a negyedik témakörben Oldfich BÉNA végzett az első helyen. összesítésben a ZOU Český Tešín versenyzője Miroslav ŽILKA, az észak-morvaországi kerületből szerezte meg a győzelmet a kelet-szlovákiai Jaroslav ROHOŇ (POU Mošovce) és a dél- morvaországi Jiŕí SEDRLA (Moravský Krümlov) előtt. A győztesek elismerő oklevelet és értékes díjakat nyertek, s a központi verseny valamennyi versenyzője Szovjetunióbeli kiránduláson vesz részt. M inden ember életében vannak nagy izgalommal várt órák, napok. Természetesen vonatkozik ez a fiatalokra is. A fiatalok legizgalmasabb eseményei közé tartozik a pályaválasztás. Semmivel sem kevésbé izgalmas azonban a pályakezdés. Vagyis az iskola sikeres elvégzése után a munkába állás, a munkahellyel, munkatársakkal való megismerkedés. Csak az tudja mit jelent mindez, aki már megismerte ezt a? érzést. Pócsik Zsuzsanna, a Dolný Peter-i (Szentpéter) óvoda most munkába lépett óvónője szintén ilyen szorongással várta a pályakezdést. Pedig már diákkorában sok órát eltöltött kis gyerekek társaságában, hiszen az óvónőképző hallgatóinak kötelező a gyakorlaton való részvétel. Zsuzsa a levicei (Léva) magyar nyelvű óvónőképzőt végezte el. — Miért éppen ezt a hivatást választotta? — érdeklődöm tőle az óvoda udvarán. — Már jóval a pályaválasztás előtt elhatároztam, hogy óvónő leszek — mondja határozottan, miközben szüntelenül szemmel kíséri a vidáman játszó gyerekeket. — Egyszerűen azért határoztam így, mert régen szeSZTR1BULA SÁNDOR A pályakezdő retem a kisgyerekeket. Főleg az őszinteségükért. Az ilyen korú gyerek mindent őszintén Mindenki kedvére Levice (Léva) és környéke fiataljainak játszik a The New Blues et Corpora Tion együttes. Hosszú neve miatt az együttest errefelé inkább Ek- stien néven ismerik. A zenekar 1969 ben alakult és azóta jó eredményeket ért el. Megkedvelték őket a környéken is és több vendégszereplésen vettek részt. Baráti szálak fűzik őket a magyarországi, borsosberé- nyi „Alfa“ együtteshez, amely- lyel nemrég közös hangversenyt adtak Levicén. Az együttes vezetője és „utónévadója" Ekstien Sándor, aki egyben a szólógitáros is. További tagok Lutovszky László — basszusgitár, Mészáros Gábor — dob, Kocián Péter-saxafon és Petrás Sándor — pozon, trombita, és egyben ő az együttes szólóénekese is. Az újonan létesített textilgyár kultúrtermében gyakorolnak, rendszerint hetente háromszor, Stílusukat szeretik a fiatalok, mert alkalmazkodnak a közönség ízléséhez és sokak által ismert slágereket játszanak. HOMOLA JÚLIA A játék hevében. A szerző felvétele tesz. Őszintén sír és nevet. Nem ismeri az álszenteskedést. — Sok fiatal időközben megbánja elhatározását, az iskolában rájön, hogy rosszul választott. — Én semmit sem bántam meg. Sőt, minél jobban megismertem a munkámat, minél többet voltam gyerekek között, annál jobban örültem a választásnak. Számomra szebb hivatást el sem tudok képzelni. Zsuzsa helybeli lakos, s minden vágya az, hogy a helybeli óvodában maradhasson. Egyelőre ugyanis még nem végleges munkaerő, hanem csak helyettesít. A gyerekekről szívesebben beszél, mint saját magáról. Any- nyit azonban mégis megtudok tőle, hogy szívesen fest és táncol. Hangszeren is játszik — harmonikázik. A komoly zenét jobban szereti, mint a köny- nyűt. Az iskolában tagja volt az ifjúsági szervezetnek. Munka- és lakhelyén szeretne bekapcsolódni a SZISZ-munkába. Főleg a kulturális tevékenységbe. Nyílt és őszinte, akár a gondjaira bízott gyerekek. És csupa lelkesedés, tenniakarás, mint általában a pályakezdő fiatalok. FÜLÖP IMRE A FIATALOK KEDVENCE BESZÉLGETÉS VLADO ORAVEC FIATAL SZLOVÁK ÉNEKESSEL A bratislavai Carlton-szálló előtt találkoztam vele, amikor autogramot osztogatott. Az autogramkérők és a kérdezők sora egyre nőtt, ő azonban egyetlen kérdésre sem maradt adós a válasszal. Vlado Oravec énekest főleg a fiatalok ismerik. Tizenkilenc éves, Zvolenban lakik. Az idén érettségizett a Banská Bystri- ca-i középiskolában. Tagja a Szocialista Ifjúsági Szövetségnek. — Vlado, az érdekel bennünket, hogy a tanulmányai és az éneklés mellett marad-e ideje a SZISZ-munkára is? — A SZISZ nagyon fontos szervezet. Lehetőséget ad a fiataloknak politikai látókörük kiszélesíésére, s megvan a lehetősége a fiatalok irányítására. Még a SZISZ iskolai alapszervezetének megalapítása előtt együttműködtem az ifjúsági szervezet központi és kerületi bizottságával. Hangversenyeket rendeztem a fiatalok számára, és ezt továbbra is szeretném folytatni. A fiú, aki szerette nagyapját és erdész akart lenni, négyéves korában a széken állva énekelt a szomszédoknak és barátoknak. Ekkor még senki sem sejtette, hogy dalait a fiatalok megkedvelik. Az Oravské Synkopy 71 nevű rendezvényen mint szerző második és harmadik díjat nyert. Az Opus hanglemezkiadó sikerlistáján szerepel „A cseresznye“ című szerzeménye. Az idei bratislavai lírán a közönség tetszéssel fogadta a „Nincs autóm“ című dalát, melyben arról énekelt, hogy nincs autója, sem motorkerékpárja. Vaíóban nincs? — Autó van, de az apámé ... Csak pop-zenével foglalkozik? — Nem! Szeretem a komoly zenét is. Ezért választottam az esztétikát a filozófiai fakultáson. Különösen Bach, Beethoven és Mozart műveit kedvelem. — A zene és a költészet ösz- szefügg. Mi erről a véleménye? — Szeretem a költészetet, mert a dalhoz hasonlóan kedvre deríti az embert. Segíti elfeledtetni a mindennapi gondokat. Főleg Milan Rúfus verseit szeretem. — Milyen tervei vannak a jövőre vonatkozóan? — Jelenleg a főiskolai vizsgák várnak rám, ös az éneklést is szeretném folytatni, s olyan dalokat komponálni, énekelni, amelyeket az emberek megkedvelnének. — Eddig a zenéről, költészetről beszéltünk. És a színház? — A színház nagyon szép, de sajnálom, hogy az utóbbi időben nem maradt rá időm. Ö, az a diákélet...! — Énekelt valaki a családjából? — A nagyapám. Ha fizetést kapott... — Mi felől nem érdeklődtek még az újságírók? — Vannak-e anyagi gondjaim? Vladónak három nővére van. Valamennyien tanulnak. Az amatőrversenyek segítségével lett közismert (Aranykamera, a Detvai Arany rózsa stb.). Azután találkozott Ali Brezovský zeneszerzővel, aki dalokat ír számára és kitűnő munkatárs. — Ha egyedül van, melyik dalt énekeli a legszívesebben? — Ez a körülményektől függ. Most készítjük elő Ali Brezovský és Jozef Pavlovié szerzeményét, címe Dal a szélnek. — Milyen kedvtelései vannak? Ogy is mondhatnám, hogy a zenén és az éneklésen kívül az éneklés és a zene... £. K. A pionírszervezet élén Az 1968-as évben társadalmunkban felszínre törő jobboldali opportunista erők felforgató tevékenységének hatása érződött a lenini hagyományokat ápoló pionír- szervezetek munkájában is. A szervezetek sokhelyütt elvesztették küldetésük lényegét. A bekövetkező konszolidációs időszakban azonban új lehetőségek nyíltak a szervezetek újjáélesztésére, hagyományaik ápolására. így történt ez Dolný Cho- táron (galántai járás) is, ahol 1969-ben újjáalakult a Frankó Katalin fiatal tanítónő vezette „Vörös Csillag“ elnevezésű pionírszervezet. A tanítónő elmondotta, hogy szabad idejéből sokat áldoz a szervezet munkájának. Tudja, hogy már az iskolában el kell kezdeni a jövő generáció ideológiaipolitikai nevelését, tudja, hogy valamikor ezekből a pionírokból alakul ki társadalmunk egészséges vezető ereje — a munkásosztály. A „Vörös Csillag“ nevű pionírszerv^zet aktív munkájáról világosan beszélnek a tények. A pionírösszejöveteleken megismerkednek a pionírszervezet új alapszabályzatával, különböző versenyeken, kérdés-felelet délutánokat rendeznek, előadásokat hallgatnak meg a Frankó Katalin pionírvezeto szovjet pionírok életéről, a társadalmi ünnepségeken pedig kultúrműsorokat adnak elő (pl. gyermeknapkor, nőnapkor). S a jó munkájukért járó jutalom sosem marad el, amit bizonyít, hogy minden iskolaév végén, mint most is, több napos kiránduláson vesznek részt, melyeken megismerkednek hazánk természeti szépségeivel és felejthetetlen élményekre tesznek szert. BEDECS RUDOLF 1972. VII. 30.
