Új Szó, 1972. július (25. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-30 / 30. szám, Vasárnapi Új Szó

és egy régi családi házban korszerű ven­déglőt rendezett be. Az 1971—1975-ös évekre merész tervet készítettünk, s bí­zunk benne — tekintettel az eddigi eredményekre, — hogy meg is valósít­juk. Központi fűtést vezetünk be a kul- túrházba, s ezt a munkát a hidegek be­állta előtt szeretnénk befejezni. Építjük a fedett autó'busz megállót is, bár nem szerepel a tervünkben. A választási program magába foglalja a falu lakosainak igényeit és szükségle­teit. Tervbe vették egy 23 tantermes alapiskola, és nyolc tanítólakás építését, valamint a főutca befejezését. Két to­vábbi utcában — 800 méter hosszúság­ban aszfaltozott utat építenek. Rendbe- hozzák a kilencéves alapiskola épületét, ahol az óvoda kap helyet. Ezt az akciót 1973—74-re tervezték, értéke kétmillió korona. A „Z“ akció tervében szerepel az egészségügyi központ újjáépítése is, a munkát még ez évben megkezdik. 1973— 75-re tervezik a vízvezeték építését, en­nek értéke nyolcmillió korona. A Béke ut­cában még ez évben bevezetik a villany- világítást, az 1973—76-os években fel­építik a közszolgáltatások házát és a nagyáruházát. A közelmútlban adták át rendeltetésének a Nagy utcai parkot. 1973 tavaszáig még további parkot is lé­tesítenek. A választási programban nem szereplő akciók közé tartozik a tűzoltószertár megépítése is. Erről Pavol Palšovlč elv­társ, az efsz üzemi pártszervezetének elnöke elmondotta, hogy a hnb a lako­sok kérésére szervezte meg a munkát. A régi szertár már régen nem megfelelő. Építése mindenekelőtt a helyi tűzoltó­szervezet ügye, azonban a szövetkezetnek is érdeke, hogy a faluban jól működjön a tűzoltószervezet. Az építkezés értéke 475 000 korona. Építenek garázsokat, pol­gári védelmi raktárakat, az első eme­leten pedig társalgót rendeznek be, s ez majd ülésteremül is szolgál.. A tűzoltók vállalták, hogy az építkezésen 100 órát dolgoznak. Ez a példás kezdeményezés is bizonyítja, hogy a falu fejlesztése a la­kosok szívügye. J. SLUKA A kávécserje termesztése Habeši eredetű. Kb. a XV. században került át az Arábiai- félszigetre és Mekkába. A ván­dorkereskedők idővel elterjesz­tették egész izlámban, később Indiában és Brazíliában is. A kávé szó a török „kahxch“, ez pedig az arab „kahwa“ szóból származik. A kávéról az első európai feljegyzések 1574-ből származnak. Az első kávéház 1645-ben Velencében nyílt meg. A kávénak az első perctől fog­va sok élvezője volt, de ma nem vetjük meg a kávépótlókat sem. Szlovákiában egyetlen üzem termel kávépótlókat, mégpedig a seredi (Szered) Kávoviny nemzeti vállalat. A kávépótló­kat a cigória nevű növényből állítják elő, melyet csak a nyu­gat-szlovákiai kerület mezőgaz­dászai termesztenek a galántai (Galánta), a nitrai, a trnavai (Nagyszombat) és topofčanyi já­rásokban. A cigóriát az üzem­ben megszárítják, megőrlik és pörkölt árpával keverik. Ez az egyetlen üzem látja el üzle­teinket a jól ismert Melte, En- rilo, Slovák cigória és más ter­mékekkel. A szárított cigória iránt nagy a kereslet külföldön is. A legtöbbet Olaszországba, Ausztriába és a Német Szövet­ségi Köztársaságba exportál­nak. Az üzem dolgozói igyekez­nek jó minőségű és aránylag olcsó termékekkel ellátni a piacot. Ebben az évben kezdték el. az űn. INSTAT kávé gyártá­sát. Jelenleg kb. 30 különféle kávépótlót állítanak elő. Ez a nem éppen nagy üzem gyártja a pezsgő porokat is, itt csomagolják a sütőport, a vaní­liás cukrot, s múlt évben kezd­ték el a télkilós csomagolású csokoládés meggy gyártását. Amikor ezeket a termékeket vá­sároljuk, gondoljunk a Kávovi­ny üzem szorgalmas dolgozó nőire, mert a dolgozók többsé­ge itt nő. KRAJCSOVICS FERDINAND Nehéz lenne összehasonlítani a harminc­évvel ezelőtti Jelkát (Jóka) a mai kor­szerű faluval. Milyen is volt a falu, és miként éltek az emberek az első cseh­szlovák köztársaság idején? Ugyanolyan területe volt mint ma, csakhogy .. A falu idősebb lakosai nem szívesen emlékeznek vissza arra az időre. De ha már szóba kerül, csak azért, hogy a gyerekeiknek és unokáiknak képet adja­nak a kenyérért, az egyenjogúságért és az igazságért folytatott harc éveiről. Ne­héz idők voltak. Az emberek többsége alkalmi munkából élt. Poros utak, szal- mafedeles házak, nyomorúságos beren­dezések fogadták a faluba látogatókat. Egy-egy darabka föld, tehén és baromfi jelentette a vagyont. Kerékpárja kevés embernek volt, villanyfogyasztókról nem is álmodhattak. A régi falu lakosai nem is sejtették, milyen változásokat érnek meg a hatva­nas és hetvenes években. Ma már termé­szetes valami a széles aszfaltút, a kor­szerű iskola, és bölcsőde, a tágas családi ház. Kerékpár? Minden házban van, szá­mon sem tartják. A falunak jelenleg 3839 lakosa van, 315-en a helyi efsz-ben találtak állandó munkát, a többiek pedig Sencre (Szene), Galántára és Bratisla- vába járnak dolgozni. A szövetkezet 2200 hektáron gazdálkodik és a galántai já­rásban a legjobbak közé tartozik. A falu valóban a felismerhetetlenségig megváltozott. Betonjárdán — a falu min­den utcájában van — jutottunk el a he­lyi nemzeti bizottság új épületéig. A szomszédos telken épül a tűzoltószertár, s itt találkozunk Görföl Józseffel, a hnb elnökével, aki Gömöry Endrével, a hnb titkárával és Pavol Palšovič-csal, az efsz üzemi pártszervezetének elnökével a to­vábbi munkákról tanácskozik. Velük be­szélgettünk a falu fejlesztéséről. A község lakói tavaly tíz kollektív vállalást tettek, Vállalták, hogy 7615 bri­gádórát dolgoznak le községük fejlesz­tésében. Ennél sokkal többet, 225 504 órát dolgoztak le, és a „Z“ akció keretében 2 819 530 korona értékű munkát végez­tek. Az NF választási programja a falu éle­tének és a dolgozók kezdeményezésének tükre. Görföl József, a hnb elnöke ezzel kapcsolatban elmondotta: „A falu fejlődése a munkakezdeménye­zést, a társadalmi szervezetek szocialis­ta kötelezettségvállalásait tükrözi. A „Z“ akció keretében kultúrházat és halottas­házat építettünk, megjavítottuk a régi is­kolát, óvodává alakítottuk át, építettünk 1200 méternyi járdát és 2300 méter utat portalanítottunk. Ezenkívül kijavítottuk a kastélyt, oda került a kilencéves alap­iskola. A fogyasztási szövetkezet a rend­behozott vendéglő épületében áruházat, Pavol Palšovič, az efsz üzemi pártszer­vezetének elnöke (balról), Gömery End­re, a hnb titkára és Görföl József, a hnb elnöke. Egészséges „betegek" nyomában... C encula Istvánnak egy nap hirtelen megfájdult a dereka. Már a munkában is jajgatott, s a munkaidő leteltével hétrét görnyedve ment az orvoshoz. Az megvizsgálta és mivel a hátgerinccel nem jó játszani, betegállományba vette. Két nappal később Cencúláék háza előtt egy ide­gen férfi állt meg. Tisztességesen köszöntötte Cencú- l'ánét és a férje után érdeklődött. — ö, hogy lehetne ő itthon, hisz nyakig vagyunk munkában. Már reggel óta kaszál a kertben. De hát mit akarna tőle ... A férfi az utolsó mondatot már nem hallotta. Elin­dult a kertbe Cencúla után. Már messziről észrevet­te. A betegségnek nyoma sem volt, úgy kaszált mint egy legény. — Jó napot, — zavarta meg a férfi. Cencul'a urat keresem. Cenculának megsúgta a hetedik érzéke, hogy jobb lesz letagadni a nevét. — Nem én vagyok Cencula. Az ő kertje itt van a szomszédban, de még egész nap nem láttam. Állító­lag beteg, a hátgerincével van valami... Hej, mit csinál?! — kiáltott fel hirtelen István és az arcához kapott, hogy eltakarja a fényképezőgép elől. De már későn. Egy kattanás, és az idegen már ment is. Még félútról visszaszólt: — Majd az orvos megmondja, ki van a fényképen maga-e, vagy a szomszédja. (A betegellenőr egyik esete) Hazánk a legjobb egészségüggyel rendelkező álla­mok közé tartozik. Mi ezt már természetesnek tart­juk. Nem is tudatosítjuk, mit jelent tulajdonképpen az ingyenes elsősegélynyújtás. Bizony ezt sokan nem tudják kellőképpen értékelni. Sokan szabadságnak tartják a betegállományt, házat építenek stb. Sőt olyan eset is előfordult, hogy egy ilyen „beteg" be­tegszabadsága alatt Csehországban feketézett. Az ilyen esetek megszüntetése érdekében kormá­nyunk bizonyos intézkedéseket tett. Többek közt el­lenőrzik a kiírt betegeket. A Žiar nad Hronom-i SZNF üzemben a betegellenőr funkcióját Viktor Karol tölti be. Rövid múltra visszatekintő munkája tapasztalatai­ról beszél. — A betegellenőrzést az üzemben a felsőbb szervek rendeletére a rrCúlt év májusában vezették be. Ami­kor rám esett a választás, sokáig tétováztam, hogy elvállaljam-e ezt a hálátlan munkát, végülis igent mondtam. Erre az intézkedésre már szükség volt. Tapasztalataim szerint a paciensek 20-százaléka csak szimulál. Ezt az állításomat megerősítik az üzemi or­vos, dr. Pullman kimutatásai is. E funkció bevezeté­se előtt sok volt a beteg, több mint az üzem dolgo­zóinak 6 százaléka, most számuk 4 százalék körül mozog. A munkám megköveteli, hogy sokat utazzam. Na­ponta 15—20 embert látogatok meg. Nemrégiben még saját kocsimon jártam, most már szolgálati ko­csi áll a rendelkezésemre. Az orvosoktól megkapom a páciensek pontos címét és a diagnózisát. Minden látogatásomról pontos jegyzőkönyvet készítek, beírom hogyan találtam a beteget és a jegyzőkönyvet át­adom a bíráló bizottságnak. Ha a beteg nem tartja be az előírt gyógymódot, csökkentik a táppénzt. Igyekszem mindig igazságos és tárgyilagos lenni. Ha a beteget pl. favágás közben találom, máskép ítélem meg, ha egyedül van, és a fa fűtésre kell neki, más ként viszont ha a téli tüzelőt készíti. Látogatásomra a betegek különféleképpen reagál­nak. Akiket rajtakapok, hogy nem tartják be a gyógy­módot, kérlelnek, meg akarnak vendégelni, rendsze­rint egy-egy pohárka erőssel, esetleg szitkozódnak, sőt megfenyegetnek. Sok sérülés származik a futballból, és sokan a hát­gerincüket fájlalják. Ezek az emberek rendszerint építkeznek. Ha olyan pácienst látogatok meg, aki új házban lakik, már tudom, hogy a hátgerincére be­teg. Csak ritkán tévedek. Látogatásom alkalmával sokféle vidám dolog is előfordul. A szimulálók igyekeznek becsapni. Az egyes községekben ismernek és előfordul, hogy fi­gyelmeztetik a betegeket. Van ahol a szomszéd a szomszédot elárulja, máshol viszont összetartanak. Egy bizonyos faluban több páciensem is volt, ezért ide gyakrabban ellátogattam. Egy alkalommal az ut­cán tereferélő asszonyok ahogyan észrevettek, rögtön abbahagyták a pletykát és sietősen szétszóródtak. Különösen az egyik szedte fürgén a lábát, s egye­nesen abba a házba ment, ahová én is indultam. Rög­tön a nyomában léptem be, de a beteget már nyakig betakarózva találtam az ágyban. Amikor azonban a beteglapját kértem, kénytelen-kelletlen fel kellett kelnie, s pizsama helyett munkaruhában és bakancs­ban állt előttem. Többször előfordult, hogy első alkalommal mindent rendben találtam, viszont ha aznap mégegyszer visz- szatértem a beteg már javában dolgozott, s így sike­rült őt lelepleznem. Munkámmal eddig elégedett vagyok, mert látom, hogy van értelme. Pedig egyesek azt állítják, hogy csak a koronákat akarom tőlük elvinni. Munkámat megkönnyíthetnék a gazdasági vezetők, ha bejelen­tenék ezeket az egészséges betegeket, hisz az ilyen emberek leleplezése mindannyiunk közös érdeke. DUŠAN KLEIMAN 1972. VII. 30. Az épülő tűzoltószertár előtt T"§ ^" r i— —r rv

Next

/
Thumbnails
Contents