Új Szó, 1972. július (25. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-30 / 30. szám, Vasárnapi Új Szó
és egy régi családi házban korszerű vendéglőt rendezett be. Az 1971—1975-ös évekre merész tervet készítettünk, s bízunk benne — tekintettel az eddigi eredményekre, — hogy meg is valósítjuk. Központi fűtést vezetünk be a kul- túrházba, s ezt a munkát a hidegek beállta előtt szeretnénk befejezni. Építjük a fedett autó'busz megállót is, bár nem szerepel a tervünkben. A választási program magába foglalja a falu lakosainak igényeit és szükségleteit. Tervbe vették egy 23 tantermes alapiskola, és nyolc tanítólakás építését, valamint a főutca befejezését. Két további utcában — 800 méter hosszúságban aszfaltozott utat építenek. Rendbe- hozzák a kilencéves alapiskola épületét, ahol az óvoda kap helyet. Ezt az akciót 1973—74-re tervezték, értéke kétmillió korona. A „Z“ akció tervében szerepel az egészségügyi központ újjáépítése is, a munkát még ez évben megkezdik. 1973— 75-re tervezik a vízvezeték építését, ennek értéke nyolcmillió korona. A Béke utcában még ez évben bevezetik a villany- világítást, az 1973—76-os években felépítik a közszolgáltatások házát és a nagyáruházát. A közelmútlban adták át rendeltetésének a Nagy utcai parkot. 1973 tavaszáig még további parkot is létesítenek. A választási programban nem szereplő akciók közé tartozik a tűzoltószertár megépítése is. Erről Pavol Palšovlč elvtárs, az efsz üzemi pártszervezetének elnöke elmondotta, hogy a hnb a lakosok kérésére szervezte meg a munkát. A régi szertár már régen nem megfelelő. Építése mindenekelőtt a helyi tűzoltószervezet ügye, azonban a szövetkezetnek is érdeke, hogy a faluban jól működjön a tűzoltószervezet. Az építkezés értéke 475 000 korona. Építenek garázsokat, polgári védelmi raktárakat, az első emeleten pedig társalgót rendeznek be, s ez majd ülésteremül is szolgál.. A tűzoltók vállalták, hogy az építkezésen 100 órát dolgoznak. Ez a példás kezdeményezés is bizonyítja, hogy a falu fejlesztése a lakosok szívügye. J. SLUKA A kávécserje termesztése Habeši eredetű. Kb. a XV. században került át az Arábiai- félszigetre és Mekkába. A vándorkereskedők idővel elterjesztették egész izlámban, később Indiában és Brazíliában is. A kávé szó a török „kahxch“, ez pedig az arab „kahwa“ szóból származik. A kávéról az első európai feljegyzések 1574-ből származnak. Az első kávéház 1645-ben Velencében nyílt meg. A kávénak az első perctől fogva sok élvezője volt, de ma nem vetjük meg a kávépótlókat sem. Szlovákiában egyetlen üzem termel kávépótlókat, mégpedig a seredi (Szered) Kávoviny nemzeti vállalat. A kávépótlókat a cigória nevű növényből állítják elő, melyet csak a nyugat-szlovákiai kerület mezőgazdászai termesztenek a galántai (Galánta), a nitrai, a trnavai (Nagyszombat) és topofčanyi járásokban. A cigóriát az üzemben megszárítják, megőrlik és pörkölt árpával keverik. Ez az egyetlen üzem látja el üzleteinket a jól ismert Melte, En- rilo, Slovák cigória és más termékekkel. A szárított cigória iránt nagy a kereslet külföldön is. A legtöbbet Olaszországba, Ausztriába és a Német Szövetségi Köztársaságba exportálnak. Az üzem dolgozói igyekeznek jó minőségű és aránylag olcsó termékekkel ellátni a piacot. Ebben az évben kezdték el. az űn. INSTAT kávé gyártását. Jelenleg kb. 30 különféle kávépótlót állítanak elő. Ez a nem éppen nagy üzem gyártja a pezsgő porokat is, itt csomagolják a sütőport, a vaníliás cukrot, s múlt évben kezdték el a télkilós csomagolású csokoládés meggy gyártását. Amikor ezeket a termékeket vásároljuk, gondoljunk a Kávoviny üzem szorgalmas dolgozó nőire, mert a dolgozók többsége itt nő. KRAJCSOVICS FERDINAND Nehéz lenne összehasonlítani a harmincévvel ezelőtti Jelkát (Jóka) a mai korszerű faluval. Milyen is volt a falu, és miként éltek az emberek az első csehszlovák köztársaság idején? Ugyanolyan területe volt mint ma, csakhogy .. A falu idősebb lakosai nem szívesen emlékeznek vissza arra az időre. De ha már szóba kerül, csak azért, hogy a gyerekeiknek és unokáiknak képet adjanak a kenyérért, az egyenjogúságért és az igazságért folytatott harc éveiről. Nehéz idők voltak. Az emberek többsége alkalmi munkából élt. Poros utak, szal- mafedeles házak, nyomorúságos berendezések fogadták a faluba látogatókat. Egy-egy darabka föld, tehén és baromfi jelentette a vagyont. Kerékpárja kevés embernek volt, villanyfogyasztókról nem is álmodhattak. A régi falu lakosai nem is sejtették, milyen változásokat érnek meg a hatvanas és hetvenes években. Ma már természetes valami a széles aszfaltút, a korszerű iskola, és bölcsőde, a tágas családi ház. Kerékpár? Minden házban van, számon sem tartják. A falunak jelenleg 3839 lakosa van, 315-en a helyi efsz-ben találtak állandó munkát, a többiek pedig Sencre (Szene), Galántára és Bratisla- vába járnak dolgozni. A szövetkezet 2200 hektáron gazdálkodik és a galántai járásban a legjobbak közé tartozik. A falu valóban a felismerhetetlenségig megváltozott. Betonjárdán — a falu minden utcájában van — jutottunk el a helyi nemzeti bizottság új épületéig. A szomszédos telken épül a tűzoltószertár, s itt találkozunk Görföl Józseffel, a hnb elnökével, aki Gömöry Endrével, a hnb titkárával és Pavol Palšovič-csal, az efsz üzemi pártszervezetének elnökével a további munkákról tanácskozik. Velük beszélgettünk a falu fejlesztéséről. A község lakói tavaly tíz kollektív vállalást tettek, Vállalták, hogy 7615 brigádórát dolgoznak le községük fejlesztésében. Ennél sokkal többet, 225 504 órát dolgoztak le, és a „Z“ akció keretében 2 819 530 korona értékű munkát végeztek. Az NF választási programja a falu életének és a dolgozók kezdeményezésének tükre. Görföl József, a hnb elnöke ezzel kapcsolatban elmondotta: „A falu fejlődése a munkakezdeményezést, a társadalmi szervezetek szocialista kötelezettségvállalásait tükrözi. A „Z“ akció keretében kultúrházat és halottasházat építettünk, megjavítottuk a régi iskolát, óvodává alakítottuk át, építettünk 1200 méternyi járdát és 2300 méter utat portalanítottunk. Ezenkívül kijavítottuk a kastélyt, oda került a kilencéves alapiskola. A fogyasztási szövetkezet a rendbehozott vendéglő épületében áruházat, Pavol Palšovič, az efsz üzemi pártszervezetének elnöke (balról), Gömery Endre, a hnb titkára és Görföl József, a hnb elnöke. Egészséges „betegek" nyomában... C encula Istvánnak egy nap hirtelen megfájdult a dereka. Már a munkában is jajgatott, s a munkaidő leteltével hétrét görnyedve ment az orvoshoz. Az megvizsgálta és mivel a hátgerinccel nem jó játszani, betegállományba vette. Két nappal később Cencúláék háza előtt egy idegen férfi állt meg. Tisztességesen köszöntötte Cencú- l'ánét és a férje után érdeklődött. — ö, hogy lehetne ő itthon, hisz nyakig vagyunk munkában. Már reggel óta kaszál a kertben. De hát mit akarna tőle ... A férfi az utolsó mondatot már nem hallotta. Elindult a kertbe Cencúla után. Már messziről észrevette. A betegségnek nyoma sem volt, úgy kaszált mint egy legény. — Jó napot, — zavarta meg a férfi. Cencul'a urat keresem. Cenculának megsúgta a hetedik érzéke, hogy jobb lesz letagadni a nevét. — Nem én vagyok Cencula. Az ő kertje itt van a szomszédban, de még egész nap nem láttam. Állítólag beteg, a hátgerincével van valami... Hej, mit csinál?! — kiáltott fel hirtelen István és az arcához kapott, hogy eltakarja a fényképezőgép elől. De már későn. Egy kattanás, és az idegen már ment is. Még félútról visszaszólt: — Majd az orvos megmondja, ki van a fényképen maga-e, vagy a szomszédja. (A betegellenőr egyik esete) Hazánk a legjobb egészségüggyel rendelkező államok közé tartozik. Mi ezt már természetesnek tartjuk. Nem is tudatosítjuk, mit jelent tulajdonképpen az ingyenes elsősegélynyújtás. Bizony ezt sokan nem tudják kellőképpen értékelni. Sokan szabadságnak tartják a betegállományt, házat építenek stb. Sőt olyan eset is előfordult, hogy egy ilyen „beteg" betegszabadsága alatt Csehországban feketézett. Az ilyen esetek megszüntetése érdekében kormányunk bizonyos intézkedéseket tett. Többek közt ellenőrzik a kiírt betegeket. A Žiar nad Hronom-i SZNF üzemben a betegellenőr funkcióját Viktor Karol tölti be. Rövid múltra visszatekintő munkája tapasztalatairól beszél. — A betegellenőrzést az üzemben a felsőbb szervek rendeletére a rrCúlt év májusában vezették be. Amikor rám esett a választás, sokáig tétováztam, hogy elvállaljam-e ezt a hálátlan munkát, végülis igent mondtam. Erre az intézkedésre már szükség volt. Tapasztalataim szerint a paciensek 20-százaléka csak szimulál. Ezt az állításomat megerősítik az üzemi orvos, dr. Pullman kimutatásai is. E funkció bevezetése előtt sok volt a beteg, több mint az üzem dolgozóinak 6 százaléka, most számuk 4 százalék körül mozog. A munkám megköveteli, hogy sokat utazzam. Naponta 15—20 embert látogatok meg. Nemrégiben még saját kocsimon jártam, most már szolgálati kocsi áll a rendelkezésemre. Az orvosoktól megkapom a páciensek pontos címét és a diagnózisát. Minden látogatásomról pontos jegyzőkönyvet készítek, beírom hogyan találtam a beteget és a jegyzőkönyvet átadom a bíráló bizottságnak. Ha a beteg nem tartja be az előírt gyógymódot, csökkentik a táppénzt. Igyekszem mindig igazságos és tárgyilagos lenni. Ha a beteget pl. favágás közben találom, máskép ítélem meg, ha egyedül van, és a fa fűtésre kell neki, más ként viszont ha a téli tüzelőt készíti. Látogatásomra a betegek különféleképpen reagálnak. Akiket rajtakapok, hogy nem tartják be a gyógymódot, kérlelnek, meg akarnak vendégelni, rendszerint egy-egy pohárka erőssel, esetleg szitkozódnak, sőt megfenyegetnek. Sok sérülés származik a futballból, és sokan a hátgerincüket fájlalják. Ezek az emberek rendszerint építkeznek. Ha olyan pácienst látogatok meg, aki új házban lakik, már tudom, hogy a hátgerincére beteg. Csak ritkán tévedek. Látogatásom alkalmával sokféle vidám dolog is előfordul. A szimulálók igyekeznek becsapni. Az egyes községekben ismernek és előfordul, hogy figyelmeztetik a betegeket. Van ahol a szomszéd a szomszédot elárulja, máshol viszont összetartanak. Egy bizonyos faluban több páciensem is volt, ezért ide gyakrabban ellátogattam. Egy alkalommal az utcán tereferélő asszonyok ahogyan észrevettek, rögtön abbahagyták a pletykát és sietősen szétszóródtak. Különösen az egyik szedte fürgén a lábát, s egyenesen abba a házba ment, ahová én is indultam. Rögtön a nyomában léptem be, de a beteget már nyakig betakarózva találtam az ágyban. Amikor azonban a beteglapját kértem, kénytelen-kelletlen fel kellett kelnie, s pizsama helyett munkaruhában és bakancsban állt előttem. Többször előfordult, hogy első alkalommal mindent rendben találtam, viszont ha aznap mégegyszer visz- szatértem a beteg már javában dolgozott, s így sikerült őt lelepleznem. Munkámmal eddig elégedett vagyok, mert látom, hogy van értelme. Pedig egyesek azt állítják, hogy csak a koronákat akarom tőlük elvinni. Munkámat megkönnyíthetnék a gazdasági vezetők, ha bejelentenék ezeket az egészséges betegeket, hisz az ilyen emberek leleplezése mindannyiunk közös érdeke. DUŠAN KLEIMAN 1972. VII. 30. Az épülő tűzoltószertár előtt T"§ ^" r i— —r rv
