Új Szó, 1972. július (25. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-30 / 30. szám, Vasárnapi Új Szó

A HET KEPEKBEN VASÁRNAP 1972. július 30. A NAP kel — Bratislava: 4.16, nyugszik: 19.38 óra­kor. Košice: 4.00, nyug­szik: 19.22 órakor. A «OLD kel: 20,53, nyug­szik: 10.28 órakor. NÉVNAPJUKON SZERETETTEL KOSZONTJUK JUDIT — LIBUŠA nevű kedves olvasóinkat ■ 1832-ben született ANTO­NÍN FRIČ cseh zoológus és paleontológus ( + 1913) ■ 1862-ben született BOŽENA VIKOVÁ KUNETICKÁ csel: írónő (( + 1934). A következő ÚJ szú tart ólmából Az álruhás ellenfél Balázs Béla írása Tv, mozi, színház: barátok vagy vetélytársak? Beszélgetés Szergej Geraszimóv filmrendezővel Szebb vagy mint a mesék tarka világa Borsi Imre prágai riportja A hét első napja Albert Gábor novellája Legfontosabb feladatunk: a betegségek megelőzése Delmár Gábor cikke Varsói benyomások Kardos Márta riportja Érdekek, összefüggések, távlatok Balog P. Imre cikke E heti karikatúránk (A New Statesman karikatúrája) BELPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK Az udvariasságnak is van határa Benne vagyunk a nyárban, a szabadságok ás üdülések idő­szakában. Az országot járva egyre több külföldi turistával találkozunk. Ürülünk ennek nemcsak a behozott valuta miatt, hanem azért is, hogy a kapitalista országok lakosai saját szemükkel győződhetnek meg népünk életéről, s így korrigál­ni tudják az otthon hallott helytelen nézeteket, állításokat. Hogy hazánk iránt nagy az érdeklődés, az is bizonyítja, hogy tavaly mintegy 3,5 millió külföldi kereste fel. Többen elismeréssel beszéltek vendéglátásunkról, népünk udvariassá­gáról. Igen. Fogadjuk szívélyesen külföldi vendégeinket, le­gyünk hozzájuk kedvesek, udvariasak. Persze csak addig a mértékig, amíg nemzeti büszkeségünk, a szocialista társada­lomhoz tartozásunk megengedi. Gondolunk itt azokra, akik a kapitalista országukból érkezőktől egy kis encsembencsein reklámcélt szolgáló vacakért a földig görnyednek, hízelegnek és közben rágalmazzák szocialista társadalmunkat. Egyesek olyan messze mennek, hogy egy-két alkalmi találkozás után a külföldit meghívják lakásukra, és házibulit rendeznek szá­mukra. Az idegenforgalom terén találkozunk más fogyatékossággal is, ami még az említetteknél is elítélendőbb. Ezek közé tarto­zik, hogy egyesek a külföldiek által behozott, a vámon eltit­kolt áruk eladására vállalkoznak, s talán nem is tudatosítják kellően, hogy ez már bűnténynek számít. Persze, nem minden külföldi egyforma, nem mindegyiket fogadhatjuk szívélyesen. Nem örülhetünk az olyanoknak, mint a bécsi Alfréd Hofrichter, aki különböző hangszerekhez szük­séges felszereléseket csempészett hazánkba, 26 400 koronáért eladta és a pénzt gumicsizmába elrejtve akarta Ausztriába kivinni. A megérdemelt büntetés letöltése után kiutasítják hazánkból. Vagy vegyük Alexander Niknlics jugoszláv állam­polgár esetét. Szlovákia fővárosában — néhány lakos bevoná­sával — külföldiektől Mercedes gépkocsit vásárolt, majd 70 ezer korona nyereséggel továbbadta. Három évig gondolkodhat a rács mögött, érdemes volt-e ilyen üzérkedésbe bocsátkoznia. További két jugoszláv állampolgár, Vlado Popovics és Milica Bocevová 70 karórát és 80 fémőraláncot akart „vámmentesen“ áthozni az államhatáron, de nem sikerült. A vámhivatalok és a közbiztonsági szervek több ilyen és hasonló esetet tartanak nyilván. Az ilyen vendégekből nem kérünk. S ha mégis eljönnek, ne álljunk velük szóba, ne ve­gyük meg áruikat. Ezek turizmus leple alatt más ember be­csapásával akarnak meggazdagodni. A kétdolláros bankje­gyekből ügyesen hamis húszdollárosokat csinálnak, s ezeket árusítják. Ne üljünk fel nekik, lássák, nálunk nem tudják félrevezetni az embereket. A lányok se üljenek fel a mesebeli lovagoknak, ígérjenek azok fűt-fát, házasságot. Ugyanis az ilyen futó ismeretség nem egyszer gyermekáldással végződik, csupán az apa tűnik el, s nincs aki a tartásdíjat fizesse. Aki talán kételkedne az elmondottakban, keresse fel a brnói nemzetközi gyermekvé­delmi intézetet, s látni fogja a valóságot. S tegyük szívünkre a kezünket, nem kár fiatal életünket ilyesmivel elrontani? Minden külföldit, aki becsületes szándékkal érkezik hozzánk, fogadjunk szívélyesen, de mutassunk ajtót mindazoknak, akik vendéglátásunkkal visszaélnek. Elvégre az udvariasságnak is van határa. N. J. KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK A világűr békés felhasználásáért Houstonban, az amerikai űrhajózás központjában közel két héten át tanácskoztak a Szovjet Tudományos Akadémia és az amerikai országos űrhajózási hivatal (NASA) szakértői. A ta­lálkozó a közös űrkutatásra és a világűr békés felhasználására vonatkozó, Moszkvában aláírt szovjet—amerikai megállapodás alapján jött létre, s célja az volt, hogy megvitassák és egyez­tessék a szovjet és az amerikai űrhajók közelítéséhez és összekapcsolásához szükséges együttes előkészítő munkálato­kat. Mint ismeretes, a moszkvai megállapodásban 1975-re irá­nyozták elő egy Szojuz típusó szovjet és egy Apollo típusú amerikai űrhajó összekapcsolását. A houstqpi tárgyalások konkrét megegyezéseket eredményeztek. A szovjet és az ame­rikai tudósok kidolgozták a szovjet és az amerikai űrhajó 1975-ben közös munkával történő összekapcsolásának részle­tes tervét. A találkozón számos más kisebb jelentőségű döntés is született, de aligha vitás, hogy az összekapcsolás ígérkezik a legbonyolultabb és leglátványosabb közös műveletnek. A houstoni tanácskozás — anélkül, hogy jelentőségét eltú­loznánk — sok mindent jelez abból a világot átfogó — és megváltoztató — folyamatból, amelynek valamennyien része­sei vagyunk. Ez egyaránt vonatkozik a tudomány és a politika területére. A tudományra azért, mert természetes, hogy a tő­kés és a szocialista világ legerősebb nagyhatalma teheti a legtöbbet a világűr meghódításáért, békés célokra történő fel- használásáért. Politikailag pedig azért, mert a Szovjetunió kö­vetkezetes lenini békepolitikájában mindig is síkraszállt a különböző társadalmi rendszerű országok együttműködéséért az élet számtalan területén. Az utóbbi évek számos pozitív fejleménye mellett a houstoni megállapodás is ennek a lenini külpolitikának a gyümölcse. A Szovjetunió bocsátotta fel az első szputnyikot a világűrbe, s szovjet űrhajós keringett az emberiség történetében először a Föld körül, és így sorolhatnánk tovább azokat a világra­szóló eredményeket, amelyeket a szovjet tudomány és tech­nika ért el a kozmosz meghódításában. E napokban, röviddel a houstoni megállapodás után, újabb szovjet űrsikerre figyelt fel a világ közvéleménye. Négyhóna­pos űrszáguldás és mintegy 312 millió kilométeres út megté­tele után sima leszállást hajtott végre legközelebbi szomszé­dos bolygónkon a Vénusz-8 szovjet automatikus űrállomás. Ez a kísérlet a tudomány szempontjából rendkívül fontos: első ízben sikerült méréseket végezni a Vénusz légkörében és elő­ször szállt le űrállomás a bolygó felszínének napos részén. Az űrkutatás hatalmas léptekkel halad előre, az ember lehetőségei kitágulnak. A szovjet és az amerikai szakértők a két kormány közötti egyezmény alapján létrejött legutóbbi találkozójának sikeres eredménye önkéntelenül is felveti a gondolatot: mennyit tehetne a két nagyhatalom nemcsak a világűr békés célokra, az emberiség javára történő felhasz­nálása, hanem Földünkön a tartós, egyetemes béke és bizton­ság megteremtése érdekében. A Szovjetunió mindig is az együttműködés és a béke útján haladt, ennek számtalan bizonyítékát adta. A további fejlődés nem utolsósorban attól függ, mennyire hajlandó következe­tesen erre az útra lépni az Egyesült Államok. PROTICS JOLÁN ANGOL BÉKE ÉSZAK-ÍRORSZÄGBAN 1972. VII. 30. A kilencedik ötéves tervben a szovjet építőipari dolgozókra nagyon igényes feladatok várnak. 1975-iq többek között 575 millió négyzetméter lakóterületet kell felépíteniük. Ez annyit jelent, hogy 60 millió szovjet család költözik majd új lakásba, Képünkön az OSZSZSZK moszkvai körzetében levő Moszkov* szkij Szovhoz mellett épült új házak láthatók, amelyekbe nem- régen költözött be 400 család. (ČSTK—TASZSZ felvételei favorinán, Morvaország és Szlovákia határán vasárnap a szo­cialista hazafisáq, a proletár internacionalizmus és a Szovjet- unió nemzeteivel való testvéri szövetség jegyében tartották meg a haqyományos békeünnepséget. Az ünnepi beszédet Peter Colotka, a CSKP KB Elnökségének tagja, az SZSZK miniszter- elnöke mondotta. (A ČSTK felvételei A világ közvéleményének szüntelen tlltaKozasa ellenere a* Egyesült Államok folytatja a VDK területének bombázását, <ö kikötők elaknásítását és mindazon akcióit, amelyek a demofa ratikus Vietnam szuverenitása és biztonsága ellen irányulnak«, Képünkön a dél-vietnami Quang Ninh tartományban készült» ahol a DNFF harcosai támadást indítottak az ellenséges állá*■ sok ellen. (ČSTK—VTK felvétele?

Next

/
Thumbnails
Contents