Új Szó, 1972. július (25. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-28 / 176. szám, péntek
Építők között MUNKATÁRSUNK JELENTf KARLOVY VARYBÖL Szovjet film a fesztiválon Akik Nitráról’ (Nyílra) Lužianky felé utaznak az ablakon kitekintve, gyakran kérdezik: Mi épül ott? Kicsit csodálkoznak is, hogy Mlynárcétől (Molnos) néhány száz méterre hatalmas építkezést látnak, s közjen találgatják, hogy vajon milyen gyár működik majd abban a nagy épületben. Válaszért a „vezetői hármashoz“ fordultam: 0 j ľ a 1 u s i Mihály mérnökhöz, a főépí tésvezetőhöz, és a STAVOIN- DUNSTRIA két építésvezetőjéhez, Gálik Mihály és Gašpar i k A n t o n elvtársakhoz. — A Zobor-vidék fokozódó szőlőtermelése tette szükségessé ezt az aránylag nagy építkezést. Itt ugyanis borfeldolgozó üzeni készül: pince, palackozó, raktár, kazánház és irodaépület. — Mennyibe kerül? — Pontosan 65 millió korona, ba. A palackozó alapjait a tervezett határidőre kibetonozták a szocialista brigád tagjai, akiknek munkáját Plevka Béla mester szervezi, irányítja. T i t- ka István vezette az egyik munkacsoportot, Kupec József ács, a másikat. A brigádnak nyolc tagja van. Jól megértik egymást. Ezért mondja olyan magabiztosan Titka István csoportvezető: — Célunk, hogy elnyerjük a verseny mozgalom vörös zászlaját. A másik mester, Danis F e- renc azt a nyolctagú szocialista munkabrigádot dicséri, melynek Gróf József a vezetője. Ez a mester, aki mintaképe az akaraterős embereknek, így vélekedik: — Nem panaszkodhatunk semmire sem. Esetleg csak én ... A veséimre. Másra nem. A munkások közül többen megjegyzik: — Mások se panaszkodhatnak ránk. Mi csak esetleg azt mondhatjuk, hogy inár féléve építjük ezt a borfeldolgozót, de még félliter bort sem kaptunk, pedig munka után borozgathatnánk. Persze ez tréfa. Amolyan szokásos tréfa, amikor az építők panaszkodnak az éjnttetőre. Szokásból. Az időjárásra viszont nem szokásból panaszkodnak, hanem szívből igazán. Az időjárás, mégpedig a rossz időjárás miatt a nehézelemekkel dolgozó munkacsoport nem kezdhette meg a munkát. Az irodaépület acélszerkezetű vázát már régen összeállították. Most a palackozó vázának összeállításán dolgoznak. A szükséges idomokat viszont már rendben elraktározták az építkezés területén. Az üzem szakszervezeti bizottságának elnöke; Bátora Ferenc elvtárs meggyőződése biztató: — Ha az építők gondosan betartják az építés tervezett ütemét, akkor nem lesz semmi hiba, ez a bor feldolgozó 1975-ben már üzemelni fog. Korszerű az épületek archltektonikus megöl, dúsa. A mai kor igényeit teljes mértékben kielégítik. A szellőztetésről megfelelő gépek gondoskodnak majd. Az építők az építésvezetők becsülettel teljesítik vállalásaikat. Joggal bizakodhatnak a beruházó a Nyugat-szlovákiai Borforgalmi Vállalat vezetői, a Nitrai (Nyitra) Borfeldolgozó Üzem dolgozói, és a vonatból kíváncsiskodók is. Az építők állják adott szavukat. SZÁRAZ PÁL Egy hét telt el a nemzetközi filmfesztivál megnyitása óta, de a versenyfilmek színvonaláról nehéz lenne egyértelműen véleményt mondani.. Az eltelt idő alatt ugyan láthattunk mondanivalóban és művészi feldolgozásban egyaránt igényes és érdeklődésre számot tartó alkotásokat, a versenyfilmeket azonban némi műfaji egyhangúság jellemzi. A fesztiválon előtérbe kerültek a probléinafelvető, gondolkozásra ösztönző filmek és a háborús, illetve történelmi témájú alkotások — a könnyű műfaj, a vígjáték hátrányára. A filmek társadalmi háttere és eszmei mondanivalója azonban mindenképpen figyelmet érdem lő. Az utóbbi napok versenyfilm jeinek ismertetését a Gál István rendezte Holt vidék című magyar alkotással kezdjük, mely egy elnéptelenedett falu s a faluban maradt három ember fájdalmas-szomorú története. Az alkotó élő problémára hívja fel a figyelmet: a változó világ szükségszerűen az életstílus, az életforma megváltozását vonja maga után, s aki ezt nem látja be, vagy nem akar tudomást szerezni erről a törvényszerűségről, halálra van ítélve, tragédiába sodorja önmagát. Az alkotóban tulajdonképpen egy újsághír alapján fogant meg a gondolat, hogy képi kifejezési eszközök segítségével fogalmazza meg mondanivalóját erről a nem éppen jellegzetes jelenségről. Szándéka és mondandója egyértelmű: aki nem képes korszerűen élni, korával együtt élni — életképtelen lesz. Ezt példázza a film két főszereplője, az elnéptelenedett faluban maradt fiatal házaspár sorsa, kettőjük kapcsolata. Az örökösen kaparó-kuporgató férj (a romániai Ferenczi István kelti életrej, aki figyelmen kívül hagyja a valóságot, tragédiába sodorja a fiatalasszonyt (Törő esik Mari eszköztelen játéka révén rendkívül élő figura). Jóllehet amit tesz az asszonyért teszi, érte él — s ezzel saját halálát is okozza. A rendező célja, hogy a nézőt felkavarja s ráébressze arra: az ember nem vonhatja ki magát a közösségből, mert a magány s az ebből adódó félelem, szorongásérzés az egyént elpusztítja. Gál filmje igaz és őszinte, szándéka tiszteletre méltó. A film bemutatóján megjelent egyébként a tehetséges rendező, Gái István, valamint Nádas Péter, a . forgatókönyv társszerzője, Törőcsik Mari és Ferenczi István. A mű érdeklődést váltott ki nemcsak a nézők körében, de az újságírók közt is. Ezt tanúsítja a bemutatót követő sajtóértekezlet vitája is. Egy- egy ellentmondó vélemény ellenére a fesztivál résztvevői a magyar versenyfilmet a vetélkedő eddig bemutatott egyik legjobb művének tartják. A kubai versenyfilm — Tomas Gutierez Alea munkája — a 17. századba kalauzolja a nézőt, s mint arra a film címe is utal — Harc a démonokkal — a középkori vallási fanatizmust, a démonok elleni harcot tárja elénk a maga meztelenségében. A román versenyfilm, Sergiu Nieolaescu Ipu halála című alkotása a második világháború éveiben, abban az időszakban játszódik le, amikor a németek visszavonulásra kényszerülnek Románia területéről. Kivonulásuk elölt az egyik transylvá- niai faluban azonban valaki váratlanul meggyilkolja egyik katonájukat. A háború vastörvénye kíméletlen, a szemet szemért, fogat fogért értelmében emberáldozatot követelnek. Ez lenne a film kerete, maga a cselekmény azonban meglehetősen valószerűtlen, az alkotás kevéssé hiteles és meggyőző. Sidney Poitier, az Oskar-díjas néger filmcsillag nemcsak kitűnő színész, de úgy tűnik, kiváló rendező is. A mostani fi lm fesztiválon bemutatott Buck és a prédikátor című filmjét, debii- táns munkáját látva indokolt ez a megállapítás. Versenyfilmjé- nek története abban az időben játszódik le, amikor Amerikában észak harcot folytatott dél ellen. A harcok befejeztével a színesbőrűék új hazát keresnek. Az új otthonra találás, illetve a vándorlás azonban kockázatos, útjuk sok-sok veszéllyel jár, mert az ültetvényesek könyörtelenek és kíméletlenek. A rendező a történetből remek westernt kreált, betartva a műfaj jellegzetességeit és szabályait. A film friss tempójú, szellemes és mindvégig lenyűgöző. Kiváló a két főszereplő, Sidney Poitier és Harry Belafonte játéka. A szerdai szünnap után tegnap a programnak megfelelően folytatódott a versenyfilmek vetítése. Ennek keretében táthaltuk Dadyiil Hrabrovickij szovjet rendező — akit Csuhraj operatőrjeként ismert meg a filmvilág — a Tűz megszelídítése című alkotását. A mű a szovjet űrrepülés előzményeiről, lehel őségéinek megteremtéséről szól. (tölgyessy! Élénk forgalom a komárnói Vörös Hadsereg utcai könyvesboltban (Tóthpál Gyula felvételei A szocialista munka brigád tagjai betonozták a palackozó alapjait Titka István vezetésével. |A szerző felvétele) KLOSS KAPITÁNY KALANDOS TÖRTÉNETE A német egy négyrét hajtott papírlapot vett ki a zsebéből, Kazik vázlatát. — Ezt nem adtam vissza neked — mondta. Kazik elvette a papírlapot, értetlenül forgatta. — Miért teszi ezt? — kérdezte. A német nem válaszolt azonnal. Olyan volt, mint aki nem tudja, mit legyen, mint aki nem biztos abban sem. hogy mit mond a következő pillanatban. — Különféle németek vannak — mendta óvatosan — vannak olyanok is. akikhez bizalommal lehet lenni. Ügy látszik észrevette Kazik arcán a kétkedést, mert elmosolyodott, és így folytatta: Milyen választási lehetőséged van? És milyen van nekem, most, amikor visszaadtam neked azt a vázlatot? A nevem Glaubel — folytatta a német — ne felejtsd el. Azt gondolod, hogy közöttünk nincsenek olyanok, akik szeretnének veletek együtt dolgozni? — Zsebéből kivette a „Soldaienzei- tung" című illegális újságot, melyet a német katonák számára adott ki a lengyel földalatti mozgalom. Az első oldalon Hitlerről készült karikatúra. Kazik a karikatúrát nézte és arra gon- dőlt, hoqy ha már íqy történt, akkor ezt a németet ki kell használni. Beszervezésével komoly eredményt érhetnek el. » * * Reil üzemében egész nap dolgoztak: reggel nyolctól három óráig és öttől késő éjszákáiq. Bankának csak két szabad órája volt nappal, de ritkán sikerült elhagynia az üzem területét. Reil ezt akarta, hogy egész nap a gyárban Fordította: Bába Mihály legyen, ott üljön a titkárságon, amikor ó a dolgozószobájában van. Reil vele ebédelt és vele vacsorázott is. Kérlelhetetlen volt. Megkövetelte, hogy a városban eltöltött minden percéről pontosan beszámoljon, s a legkisebb késés is roppant haragra gerjesztette. Lankának elege volt már ebből, arra vágyott, hoqy minél előbb visszatérhessen a partizqnosztaqához. Megígérték neki. hogy azonnnal visszatérhet, ha végrehajtja a feladatot. Nagyon sok dokumentumot lemásolt, beszélgetett a Reilre várakozó emberekkel, de egyetlen egyszer sem sikerült Pulkowskival találkoznia. Azt sem tudta, hoqy a Gestapon van-e, vaqy Reil továbbra is az üzem területén tartja. Ugyanazon a napon, amikor Kazik találkozott Glaubellel, Reilt valamilyen konferenciára hívták, és így Lankának sikerült húromkor kimenni a városba, öt órakor tért vissza az üzembe. Banka közben beugrott Edwardhoz is, ez mindig sok időt vett igénybe, mert mielőtt a Walowa utcába ment volna, kószált a városban, tricikliről triciklire ült, hogy meggyőződjön róla, követik-e. A tanító arra kérte Dankát, hogy tudjon meg mindent Reil helyetteséről és holnap ismét keresse fel, hoqy fanek kel találkozhasson. Amikor az utcán sietett, azon töpren qett, mit mondjon Reilnek, hoqy holnap délelőtt elengedje őt. Mindenekelőtt a fodrászra hivatkozhat, mert Reil azt akarja, hogy szép legyen. Órájára tekintett. Most már biztosan elkésik. Néhány perc múlva öt óra volt és a gyárig még hosszú út állt előtte. Körül pillantott. Sehol egyetlen tricikli. Ekkor a járda mellett egy nyitott ko esi fékezett. Az ismerősnek tetsző ele qáns férfi rámosolygott. — Elvigyem az üzemig? — kérdezte németül, kissé ideqenes kiejtéssel. — Honnan tudja, uram, hogy hova igyekszem? — csodálkozott Banka. — Kioletto vagyok — mutatkozott be a férfi — ma jártam Puschke úrnál. Emlékszem önre, olt dolgozik a titkár sáqon. Szó nélkül beült a kocsiba. — Be kell vallanom — mondta a férfi, amikor bekapcsolta a motort —, hogy ez a találkozás nem volt oélet len... Banka nyugtalanul pillantott rá. — Követeti? — Banku rögtön tudta, hoqy ez a kérdés teljesen felesleges volt, de már elhangzott. Rioletto hangosan felnevetett. — Ő, Istenem, láttam önt egy percig, vagy talán méq annyi ideiq sem . .. Mindenesetre rám óriási hatással van ... Óriási hatással —■ ismételte meg. — Ne haragudjon Rioletto úr ... — Nem, nem, én kérem, hogy ne haragudjon rám — jegyezte meg. — Talán, az, amit mondok, kissé túlzottnak tetszik önnek, de ilyen a stílusom. El- oéqre olasz vagyok és tudja, a temperamentumom ... És tudja, kisasszony, én az emberek gondolataiban olvasok, ez az én foqlalkozásom ... — Szép foglalkozás — mondta Dán ka és érezte, hoqy cserepes lesz az ajka. — Banka kisasszony ... — Honnan tudja a nevemet? — Az emberek gondolataiban olvasok ... Nem, bocsásson meg, megkérdeztem a portási. Már tudom, hogy ön Reil új titkárnője és azt is, hogy ön nem német. Szabad a mni estéje? — Uram, válaszoljon önmaga erre a kérdésre. Az üzem bejáratához értek. Rioletto hirtelen fékezett és szomorúan mosoly qott. — Nincs szerencsém ebben az or szagban — mondta. — Legalább remélhetek, Banka kisasszony? Banka elmosolyodott. Ez az olasz elég rokonszenvesnek látszik. Amikor bement a titkárságra, öt óra már elmúlt három perccel. Reil a doh qozószobájáinak ajtajában állt, várta ... — Késtél — mondta, majd kissé emeltebb hangon megkérdezte: - Hot voltál? —- Krysiával ebédeltem — válaszolt rögtön Banka. — Krysia a legjobb barátnőm. Végül is olykor-olykor találkoznom kell vele. — Igen, valamit csak kell monda* nőd — dörmögte Reil. Banka leült íróasztala mellé, elővette a púdertartót, rúzzsal megigazította az ajkát. Reil mindezt némán fiqyelte. — Néhány pillanat múlva egy idős embert kísérnek ide — mondta — egif lengyel tudóst. Várjon a dolgozószo~ búmban. Készítsd elő a kávét, rögtöt visszajövök. Banka csak nagy nehezen tudta elrejteni örömét; ó, csak ne jönne vissza olyan qyorsan, hogy legalább néhány szót válthassak Pulkowskival, gondolta. Pulkowskit eqy SS-katona kísérte. Banka a tudóst Reil dolgozószobájába vezette. Tudta, hogy csak néhány má' sodperce van. — Reil mérnök rögtön visszatér — mondta hangosan németül. — Szabad meqkínálnom kávéval? — Igen, köszönöm — válaszolta Puh kowski. Amikor elétette a csészét, közel ha* jolt hozzá. — Doktor úr — súgta lengyelül — néhány nap múlva kiszabadítjuk önt* csak addig tartson ki. Hová zárták be? A tudós ámulva pillantott Bankára. — Kisasszony, maga kicsoda? — kérdezte. —* Az nem érdekes. — A pincébe, a szomszéd épület píiv céjébe — súgta a tudós —, de ne teqyenek semmit. Mindenbe bele kell eqyeznem, mert a feleségem, érti ugye — hanqja meqremeqett —, a feleséqem ... A titkárságon át, határozott léptekkel jött a mérnök. — Elég erős a kávé, doktor úr? — kérdezte németül Banka — kér még bele cukrot? A dolgozószoba küszöbén Reil mérnök állt. (Folytatjuk) 1972 VII. Andrzej Zbych:
