Új Szó, 1972. július (25. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-28 / 176. szám, péntek

Örök barátság Eagleton mégis lemond? Reagan Nixon szekerét tolja Havanna — Kuba és a Szov­jetunió örök barátsága és a Vietnam iránti töretlen szoli­daritás volt a fő mondanivaló­ja annak az ünnepi bes/édnek, amelyet július 2ö-án — a szi­getország nemzeti ünnepe — alkalmából mondott Havanná­ban Fidel Castro, a Kubai Kom­munista Párt KB első titkára, a forradalmi kormány minisz­terelnöke. A kubai dolgozók többtízez­res nagygyűlésén jelen volt Nguyen Thi Binh asszony, a Dél-vietnami Köztársaság ideig­lenes forradalmi kormányának k ii 1 üg y m i nisz te re. Castro kiemelte azt a hatal­mas hozzájárulást, amellyel a Szovjetunió az emberiség fej­lődését elősegítette. Amit Ku­ba elért, az a forradalmi esz­mék következetes érvényesíté­sének és az internacionalista szolidaritásnak a következmé­nye — mondotta. A miniszterelnök szenvedé­lyes szavakkal ítélte el az Egyesült Államok vietnami ag­resszióját. Kifejezte meggyőző­dését, liogy az amerikai impe­rializmus vereséget szenved. Rámutatott, hogy az Egyesült Államoknak mielőbb véget kell vetnie intervenciós politikájá­nak Latin-Amerikában. Üröm­mel üdvözölte a chilei és perui forradalmi fejlődést, a Pana­mában és más országokban a nemzeti függetlenségért vívott harcot. A szakszervezet elégedett London — Az Angol Szak- szervezeti Főtanács, a TUC csü­törtökön újabb ülést tartott. Ezen ismét megvizsgálta, hogy érvényese a hétfői általános sztrájkra szóló felhívás. Vic Feather, a TUC főtitkára már előzőleg értésre adta, hogy a 24 órás sztrájk csak a ,,penton- ville-i ötök" — a kelet-londoni dokkmunkásvezérek — szaba­don bocsátásáért kezdődik hét­főn reggel. Az öt embert az iparbíróság szerda esti ítéleté­vel szabadon bocsátották. Az angol szakszervezeti moz­galom széles tömegei elég- detten vették tudomásul a kormánypolitika ellen aratott újabb győzelmet. A dokkmun­kások két éven belül másodszor kényszerítették térdre a kor­mányt, mely kénytelen volt meghajolni a bányászok és a vasutasok előtt is. A konzerva­tív kormányzatnak eddig csu­pán a postások 1970-es sztrájk­ját sikerült letörnie. Több munkahelyen elhatároz­ták, hogy folytatják a munkát. Az iparbírósági ítélet még nem tisztázta a frontokat. A bíróság elnöke, Sir John Du naldson ugyanis a Lordok Há­zának néhány órával korábbi állásfoglalását használta fel a dokkmunkások szabadon bocsá­tására. A Lordok Háza — nyil­ván erre várt a kormány — úgy döntött, hogy a szállítók szakszervezete, (s a jövőben minden más szakszervezet] fe­lelős a munkahelyi bizalmiak által kezdeményezett akciókért. Edward Heath miniszterelnök szerdán késő este az ITV tele­vízió riporterének kijelentette, hogy a bíróság újabb ítélete „teljes mértékben alátámaszt­ja és igazolja az ipari viszo­nyok törvényét“, amennyiben „a szakszervezeteknek rendbe kell tenniük a házuk táját, ha azt akarják, hogv ne kerüljenek bí­róság elé“. A Lordok Házának döntése miatt a szállítómunkások szak- szervezetének 55 ezer font pénzbüntetést és 25 ezer font perköltséget kell kifizetnie. Miami — Amerikai politikai megfigyelők szerint megtörtén­het, hogy Eaglet on szenátor­nak, McGovern demokrata el­nökjelölt alelnök jelölt-párjának a lassacskán mozgásba lendülő választási kampány során a po­litikai témák helyett kizárólag önnön „ideggyógyászati előéle­tével“ kell foglalkoznia. Mint ismeretes, a missouri szenátor maga közölte, hogy 1966-ig több alkalommal része­sült iűegterápiás kezelésben, s hogy ezt McGovern előtt —/ minthogy csupán „lábtörésnek“ tekintette az egészet — „eltit­kolta“. Az amerikai botránysaj­tó — kivált a Nixon-párti — most arra készül, hogy Eagle- ton szennyesének kiteregetésé­vel gyöngítse McGovern esé­lyeit. Az alelnök jelölt, aki szerdán Honoluluba érkezett, kijelentet­te, hogy továbbra is kész le­mondani, ha úgy találja, hogy az idegkezelésével kapcsolatos tények ártanak McGovernnek. „Azt akarom, hogy McGovern bekerüljön a Fehér Házba, s nem tennék semmi olyat, ami visszatartaná üt e cél elérésé­től“ — jelentette ki Eagleton. Gary Hart, a McGovern-kam- pány fő szervezője azt nyilat­kozta az ügyben, hogy a döntés ‘ kizárólag Eagletoné. A kérdés McGovern részéről lezártnak tekinthető. A vezető amerikai lapok kü­lönben egyöntetűen úgy véle­kednek, hogy Eagleton akkor cselekszik legbölcsebben, ha lemond. Reagan, kaliforniai kormány­zó, aki Nixon elnök személyes megbízottjaként háromhetes „jószolgálati“ körutat tett Nyu- gat-Európában, az Egyesült Ä1- lyamokba visszatérve kijelentet­te, hogy az „európai vezetők véleménye szerint hosszú évek óta Nixon az első amerikai el­nök, aki tökéletesen érti a vi­lághelyzetet“. Majd ugyanebben a hangnemben: „Soha nem ta­lálkoztam a bizalomnak olyan jeleivel (ti. Nixon iránt), mint most“ — „a NATO és az euró­pai szövetség támogatását hoz­tam magammal —• s ez nagyon tekintélyes erő“. FELSZÁMOLTÁK AZ IfSZTASA BANDITÁKAT Megnyílt az Amerikai Néppárt elnökjelölt-választó kongresszusa 1972. V». 28. Kommentárunk P runco tábornok, spanyol ■ államfő a múlt héten hi­vatalosan bejelentette, hogy ha­lála után Carrero Branco tábor­nok, jelenlegi miniszterelnök­helyettes veszi át a kormányfői tisztséget. Az államfő pedig a már korábban kinevezett Juan Carlos trónörökös, XIII. Alfonz unokája lesz. A bejelentés nem hatott szen­zációként, hisz tudott titkot erő­sített meg, bizonyos spanyol körökben azonban zavart kel­tett. Ezt sem a bejelentés lénye­ge, maga a puszta tény okozta, hanem inkább az idő sürgetése: az a tény, hogy az idén 80. évét betöltő tábornokot már komo­lyan foglalkoztatja az elmúlás gondolata, s így bejelentése amolyan végrendelkezésnek is tekinthető. Márpedig a Fran- co-diktatúra uralkodó körei tisz­tában vannak vele, hogy Fran­co halála esetén belpolitikai viszály várható. Azon a jogkö­rön, amelyet az elaggott diktá­tor gyakorolt, többeknek kell osztozkodniuk, s az elkerülhe­tetlenül bekövetkező hatalmi marakodás az évtizedek óta megoldatlan és egyre nehezebbé váló súlyos társadalmi problé­mák okozta feszültség légköré­ben zajlik le. A caudillo bejelentése a fa- langista rendszer hatalomra ju­tásának három és fél évtizede alkalmából hangzott el, s ez al­kalom a rendszer passzíváinak mérlegelésére. Spanyolország társadalmi éle­tében ma is két fő front, dom­borodik ki: az állandóan rétege­programját. A program fő cél­jai közé tartozik az amerikaiak indokínai agressziójának be­szüntetése, a külföldön elhe­lyezett amerikai támaszpontok felszámolása, a vagyontalan családok jövedelmének növelé­se és a dolgozók munkafelté­teleinek megjavítása. Az Egyesült Államok kilenc államában a néppárti jelölteket már felvették a választási lis­tára. Belgrád — A Tunjug július 2-1 jelentése és a jugoszláv saj­tó azt követő írásai arról szá­moltak be, hogy Ausztráliából, valamint néhány nyugat-európai országból — ahol a fasiszta usztasa szervezetek ma is sza­badon tevékenykedhetnek — terrorista csoportot juttattak Jugoszlávia területére azzal a feladattal, hogy ott diverzáns akciókat kövessenek el és fel­forgató tevékenységet szervez­zenek az ország szocialista tár­sadalmi rendjének megdöntésé­re. A 19 főből álló, legmodernebb fegyverekkel és a terrorista, di­verzáns akciók elkövetéséhez szükséges egyéb kellékekkel felszerelt csoport Nyugat-Bosz- nia sűrű erdő borította hegyei között ütötte fel tanyáját és ab­ban reménykedett, hogy a sok- nemzetiségű terület lakossága majd támogatásban részesíti őket. Közvetlenül azután, hogy egy lopott teherautóval megjelentek a boszniai Orancunica faluban, megindult a megsemmisítésükre indított akció. Egy kis hegyi fa­lu — ahol hírközlő eszközök sincsenek, — lakosai értesítet­ték a többkilométerre levő rend­őri szerveket a banditák jelen­létéről. A terroristák egyébként a „Horvát Forradalmi Testvéri­ség“ elnevezésű szervezethez tartoztak, amelyről a nyugatné­met rendőrség már az év elején megállapította, hogy jugoszláv- ellenes akciókat készít elő. Miután a banditák előtt nyil­vánvalóvá vált, hogy segítséget senkitől sem kaphatnak, kétség- beesett kísérletet tettek szökés­re. A katonai, rendőri és terület- védelmi egységek a lakosság tá­jékoztatása alapján és aktív közreműködésével először ré­szekre tagolták a csoportot, majd egymástól elkülönítve tet­ték ártalmatlanná a kisebb egy­ségeket. A jelentésekből már is­meretes, hogy a 19 főből szerda estig 18-at felszámoltak, egy még szökésben van. Bosznia-Hercegovina honvé­delmi főparancsnoksága és bel­ügyi titkársága hivatalos köz­leményben megállapítja, hogy az Usztasza-terroristák elleni fegyveres harcban 13-an vesz­tették életüket: katonák, rend­őrök, polgári személyek. Több­ségükben családos emberek. Gyermekeik felneveléséről a szocialista állam gondoskodik. CATANIA szicíliai város kör­nyékén több katonai jellegű fa­siszta kiképzőtáborra bukkan­tak. DOM MINTOFF máltai mi­niszterelnök Londonba utazott, hogy Heath kormányfővel a máltai angol katonai támasz­pontokról kötött egyezményről tárgyaljon. ződő, csoportokra szakadó, tak­tikázó reakció frontja, s vele szemben a dolgozók, a kisemmi­zettek, az elnyomással elégedet­len tömegek és társadalmi ré­tegek egyre egységesebbé váló frontja, amely természetszerűen á caudillo M «3 IV S ■« ■■ I es az oroKosok az illegalitásba kergetett kom munista párt körül bontakozik ki. A Franco-rendszer ellenfelei között találhatjunk ma már nemcsak az alsópapságot és bi­zonyos szerzetesrendeket, ha­nem a hierarchia több magas rangú képviselőjét is, akik meg­nyilatkozásaikban nemegyszer utaltak a rendszer „az emberi méltóságot megalázó“ viszo­nyaira és sürgős változásokat követeltek. Az elmúlt évek is­mert jelenetei voltak például a hívők lázongásai, templomok megszállása, amit aztán a rend­őrség törvényellenes behatolása követett. Ugyanakkor a munkás­osztály, a dolgozó tömegek sztrájkokkal, mind gyakoribbá váló utcai felvonulásokkal és az egyetemi diákság akcióinak támogatásával fejezte ki megve­tését a rendszerrel szemben. A spanyol társadalmi életnek ez a tömegessé vált jelensége szükségszerűen el kellett, hogy gondolkodtassa a hatalom urait. A spanyol tragédia jellemzője, hogy még a liberálisubb politi­kai körök sem képesek rátérni a nép követeléseinek kielégíté­séhez, az igazi demokratikus változásokhoz vezető útra, ha­nem keresik a levitézlett kor­mánypolitika follozgatásának, megszépítésének módját, ami eleve kudarcra van ítélve. Éppen négy évvel ezelőtt vál­totta fel a madridi falangista kormányzatot a technokrata Opus Dei-konnány. Ez a köze­lebbről meghatározatlan jellegű vallási színezetű szervezet Spa­nyolország modernizálását tűzte ki célul. Bár „liberalizmusa“ miatt a falangista jobbszárny pergőtüzébe került, politikájával csak azt bizonyította be, hogy kifelé ugyan meg tudta törni Madrid elszigeteltségét, ám a belpolitikában a francoizmus konzerválására törekedett, s ez nagyon is megfelelt politikai céljainak. Nem vitatható, hogy a tornyo suló belpolitikai bajokkal, ne­hézségekkel szemben az Opus Dei technokratái európai és af rikai iránybun tettek kezdemé­nyező lépéseket és bizonyos külpolitikai sikereket künyvel- tek el. Mind világosabbá válik Spanyolország bekapcsolódása a nyugat-európai gazdasági élet­be, ami bizonyos értelemben előnyös beruházásokkal és pia­ci lehetőségekkel jár. Madrid igyekszik felújítani régi pozí­cióit a Maghreb-államokban, utat tör az afrikai piacokra. Madrid az ország fekvésének mediterrán jelentőségét felis­merve felértékelte szövetségét és ezen az alapon kokettál első­sorban az Egyesült Államokkal. Az ibériai változásoknak sok­kal bonyolultabb a belső vetüle- te. Franco mindmáig meg tudta őrizni egyeduralmát, de ez csak úgy sikerült neki, hogy vitatha­tatlan intrikáló képességével a rivalizáló táborok eröegyensú lyában tudta tartani az országot. Nem véletlen, hogy áldását ad­ta négy évvel ezelőtt egy „libe rálisként“ jellemzett technok­rata kormányra, ugyanakkor a kormányfői hatalmat konzerva tív falangistára kívánja átruház­ni. Saját falangista ellenzékével is leszámolt, többek között a szervezet átalakításával. Az el­lentétes csoportok sakkban tart­ják egymást, s köztük Franco személye az egyetlen „összetar­tó“ erő. Most, hogy elhangzott a tá bornok végrendelkezése, a rendszer képviselőiben felvető dik a kérdés: mi lesz Franco után? A trónörökösnek vajmi kevés országlási tapasztalata van, inkább csak reprezentálni tud. Mivel erősen megoszlik mind a falangisták, mind a mo- narchisták tábora, s a liberali­zálódás hívei között sincs egyet­értés, a hadsereg tisztikara is megoszlik, a hatalom urai jog gal tartanak felfordulástól, mert Franco személyében látják az egyetlen összeartó erőt. Ilyen helyzetben viszont esélyei lehet­nek az ütőképessé kovácsolódott népi egységnek, amit viszont a jövő fog igazolni. L. L. Pompidou Rómában Párizs — Georges Pompidou francia köztársasági elnök csü­törtökön kétnapos hivatalos lá­togatásra Olaszországba uta­zott. A francia államfő a nyu­gat-európai csúcsértekezletről, közös piaci kérdésekről, aí EGK és az Egyesült Államok viszonyáról és a Földközi-ten­ger övezetének biztonságával kapcsolatos problémákról tár­gyal majd Leone olasz köztár­sasági elnökkel és Andreotti miniszterelnökkel. A BT döntése New York — A Biztonsági Tanács tagjai megálapodtak ab­ban, hogy pénteken vitát ren­deznek a rhodesiai kérdésről, jövő hétfőn pedig a namibiai problémát vitatják meg. A fajvédő rhodesiai Smith- rezsimmel szemben alkalma­zandó szankciókkal kapcsolat­ban két beszámoló fog pénte­ken elhangzani, Namibia önkor­mányzatának elősegítése végett pedig Kurt Waldheim ENSZ-fö- titkár javasolja majd egy meg­bízott kinevezését. ,/Bombagyár“ Belfastban Belfast — Csütörtökre virra­dóan újabb két halálos áldoza­tot követelt az egyre véresebb formákat öltő északír belhábo rú. Az áldozatokat Belfast pro­testáns negyedében találták meg egy brit katonai járőr tag­jai, egy felrobbantott gépkocsi­nál. A holttestek személyazo­nosságát eddig nem sikerült megállapítani. A rendőrség az ulsteri határ közelében egy szállodában va­lóságos bombagyárra bukkant szerda este. Több mint egy ton­na robbanóanyag, gyújtófejek és egyéb „segédeszközök“ fel- használását sikerült megakadá­lyozni e leleplezéssel. A ható­ságok szerint a „bombagyár“ a betiltott Ir Köztársasági Had­sereg (IRA) egyik bázisa volt. ' í KURT WALDHEIM ENSZ fő­titkár Alekszej Koszigin szov­jet miniszterelnökhöz intézett táviratában köszönetét fejezte ki a szovjet kormányfőnek azért, hogy hivatalos moszkvai látogatása alatt mindenre ki­terjedő megbeszélést folytattak a nemzetközi helyzetről és az ENSZ-et érintő különböző prob­lémákról. A BENGÁL KOMMUNISTA PÁRT küldöttsége az SZKP Köz­ponti Bizottságának meghívá­sára Moszkvába érkezett. GUNNAR JARRING a jövő hé­ten New Yorkban tárgyal az arab országok és Izrael ENSZ- képviselőivel. jarring közel-kí- leti missziójának felújítására augusztusban kerül sor. HÚSZÉVES a Leninről elne­vezett Volga—Don csatorna. Az elmúlt két évtized során 120 millió tonna rakományt és sok millió utasforgalmat bonyolítot­tak le rajta. A BRIT FELSÖHÁZ megsza­vazta Nagy-Britannia belépését a Közös Piac tagországainak sorába. SZERGEJ GORSKOV tenger­nagynak, a szovjet hadiflotta főparancsnokának meghívására július 28-án bolgár és román hadihajóraj érkezik baráti láto­gatásra Szevasztopol kikötőjé­be. HELMUT SCHMIDT nyugat­német és Giscard d’Estaing francia pénzügyminiszter Pá­rizsban pénzügyi problémákról tárgyalt. EGYETLEN ÚJSÁG jelent meg Londonban csütörtökön, a Mor­ning Star, a KP lapja, amely első oldalon foglalkozik az öt letartóztatott dokkmunkás szerdai szabadon bocsátásával. A dokkmunkások szabadonbo- csátását a lap a szakszerveze­tek hatalmas győzelmének mi­nősíti. RADIOAKTÍV ESŐ hullott a csendes-óceáni Mururoa atole közelében végrehajtott francia kísérleti nukleáris robbantás következtében. Uj-Zélandban ra­dioaktív szennyeződést észlel­tek a tehéntejben is. New York — Saint Louis vá­rosban tegnap megkezdődött a haladó politikai szervezetek ál­tal tavaly megalakított Ameri­kai Néppárt négynapos kong­resszusa. A párt dr. Benjamin Spock neves közéleti személyi­séget szemelte ki elnökjelölt­jéül, alelnökjelöltül pedig Ju­lius Hobson néger tanítót. Az USA 30 országából össze- sereglett több száz küldött megvitatja a párt választási

Next

/
Thumbnails
Contents