Új Szó, 1972. július (25. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-25 / 173. szám, kedd

/ Belpolitikai kommentár Az új bevásárlóközpont és vendéglátóipari létesítmény. Kezdeményező munkával A társadalmi érdekek védelmezője zcdések megszegése következ­tében szankciókat, az árak be­hajtását és a kereskedelmi illetékeket érvényesítő perek. Mindezek a nem kívánatos jelenségek is bizonyítják, hogy a gazdasági dolgozók még nem mindenütt járnak el a XIV. pártkongresszus és a CSKP KB februári plénumán hozott határozatok szellemé­ben. Ha jobban megismerked­nénk a gazdasági jog küldeté­sével és a jogszabályokkal s ha következetesebben szem eltítl tartanák a társadalom érde­keit, akkor minden bizonnyal kevesebb dolguk volna a dön­tőbíróságoknak, és ami a fo: népgazdaságunk helyzete is kedvezőbb lehetne. A döntőbíróságok a már említett tevékenységükön kí­vül — a perek megelőzése ér­dekében — a szervezetek kö­zötti vitás kérdések békés úton való megoldására töre­kednek. Céljuk ugyanis a gaz­dasági jogszabályok követke­zetes érvényesítésével a rend és a fegyelem biztosítása, a technológiai előírások és a termékek előírt minőségének betartása. Ebben az igyekeze­tükben az eddiginél is na­gyobb segítségükre lehetnének a vállalati jogszabályok, me­lyek a gazdasági dolgozóknak megbízható tanácsadói a gaz­dasági kérdésekben. Amint az elmondottakból is kitűnik, az állami terv felada­tai pontos és maradéktalan teljesítésének legfőbb felétele a problémák megoldásával a károk és a veszteségek kikü­szöbölése, illetve megelőzése. Ehhez nyújtják segítő kezü­ket a döntőbíróságok, melyek a gazdasági szerződések fel­tételei és a szerződő felek közti kapcsolatokat szabályo­zó előírások betartásának az őrei. A XIV. pártkongresszus tehát nem véletlenül mondta ki az elvet, mely szerint a gazdasági jog a népgazdaság irányításának az eszköze. Tö­kéletesítése ezért — a fő irányvonalak figyelembe véte­lével — elengedhetetlen kö­vetelmény. KARDOS MARTA Zlaté Klasy (Nagymagyar 1 azon községek közé tartozik, amelyek az utóbbi években ro­hamosan fejlődnek. A községet régebben az elavult üzlethelyi­ségek jellemezték, melyek már a régmúlt időkben is a környék kereskedelmi központjává avat­ták. Aki most Iá lógat el a fel- ső-esallóközi faluba, díszfákkal és rózsafákkal szegélyezett ut­cákat, a házak előtt járdákat lát, melyek mögött új, modern lakóházak emelkednek. Szem­betűnő a sok új középület, me­lyek elsősorban a lakosságnak nyújtandó szolgáltatásokat bizto­sítják. Kevés olyan község van a környéken, mely hasonló eredményekkel büszkélkedhet, pedig csodák itt sem szület­nek. Ha csak azt nem tekintjük annak, hogy itt megtalálták a módját a hnb és a lakosság együttműködésének. A képvise­lők tevékenyen bekapcsolódtak a lakosság aktivizálásába, kez- deményezően lépnek fel a kitű­zött feladatok következetes megvalósításában. A tavaly megválasztott 27-ta- gú képviselőtestület következe­tesen szorgalmazza a választá­si programban kitűzött tervek megvalósítását. Dávid Ferenc elvtárs, a hnb titkára és a he­lyi pártszervezet elnöke elisme­rően beszél munkájukról, ered­ményeikről. — Képviselőtestületünk tagjai hozzászólásaikkal színvonalassá teszik összejöveteleiket, melye­ken községünk továbbfejleszté­sének tervével foglalkoznak, mondja Dávid elvtárs. Minden képviselőt egyben a bizottsá­gok munkájába is beosztot­tunk, ők felelősek az adminiszt­rációs ügyek intézéséért. Ahhoz, hogy a bizottságok és a tanács között közvetlen kapcsolat jöj­jön létre, minden bizottsági gyűlésen részt vesz egy tanács­tag, aki az összekötőkapocs sze­repét látja el közöttük. A választási programot la­pozgatva merész, de megfon­tolt célkitűzésekkel találkozom, melyek teljesítése jelentős mér­tékben függ a hnb és a képvi­selők rátermettségétől, szervező és irányító készségétől. Köztu­domású, hogy sok községben gondot okoz a lakosság bekap­csolása a társadalmi munkába. — Nálunk ez a probléma szinte ismeretlen. Előfordul, hogy egy-egy munka elvégzésé­re sokkal többen jelentkeznek mint amennyi személyre szük­ségünk van. Építkezéseink nagy részét nem is tudnánk megva­lósítani a lakosság bevonása nélkül. Mindenki megérti az ügy fontosságát, lelkesen vál­lalja a munkák elvégzését. A választási programban kitűzött feladatok teljesítését eddig jó ütemben végezzük. Azért hí­vunk előre meghatározott szá­mú munkaerőt, mert pontosan meghatározzuk az elvégzendő munka terjedelmét, biztosítjuk a szükséges anyagot és a szak­munkásokat. Májusban adtuk át a ravatalozót, melyet 400 ezer korona ráfordítással építet­tünk. Ennek nagyobbik részét a lakosság társadalmi munká­val végezte el. A közigazgatá­silag -hozzánk tartozó Qsenkón is felépült az új ravatalozó 150 ezer korona értékben társadal­mi munkával, Maslovcén (Vajas- vata) folyamatban vau az épí­tése. Másfél millió korona be­fektetéssel novemberben adjuk át az új, szintén önsegélyes ala­pom épülő óvodát. A község sportja túlnőtt a já rási és kerületi kereten, hiszen a tekecsapat sikerrel szerepel a második ligában f> minden lehetősége megvan ahhoz, hogy bekerüljön az országos bajnok­ságba. Mindez megköveteli a korszerű tekepálya építését, a sportpálya környékének korsze­rűsítését. Szeptember elsejéig átadják az új automata teke­pályát, a labdarúgópályához le­látókat, öltözőt, klubhelyiséget és egyéb szociális épületeket építenek. — A község felső végén épül a kétosztályos óvoda, ahol ci­gány polgáraink tevékenyen be­kapcsolóinak a társadalmi mun­kákba, folytatja Dávid elvtárs. Ugyanitt építjük lel társadalmi munkával a kulturális és élel­miszer központot. Ennek felépí­tésénél továbbra is számolunk cigány polgártársaink aktív segítségével. Két község hatá­rában a helybeli efsz megkez­di egy szociális-adminisztratív épület felépítését, mely jelen­tős szerepet kap a lakosság kulturális igényeinek magasabb fokú kielégítésében. Augusztus elsején adjuk át a bevásárló és vendéglátóipari létesítményt, mely hétmillió korona beruhá­zással épült. ítl helyezzük el a szétszórtan lévő kis üzleteket, — a fűszer-, hentes-, tej-, tex­til-, és cipőüzletet — továbbá egy büfé, vendéglátó üzem és egy éjjeli mulató kap itt helyet. A községben sokan építkez­nek egyénileg, de működik egy lakásszövetkezet is. MQst ké­szülnek átadni a šamoríni (so- morjai) útvonal mentén a har­madik huszonnégy lakásos épü­lettömböt. Az építkezés ütemét eddig fékezte a megoldatlan közművesítés. Ez a probléma is megoldást nyert, négymillió korona ráfordítással. Tekintettel arra, hogy a ci­gányszármazású polgárok a község lakosságának körülbelül a felét képezik, a szlovák kor­mány mellett létesült, a cigány, kérdés megoldásával Foglalkozó bizottság anyagi segítséget nyújt a cigányok életkörülmé­nyeinek megjavításához. SVINGER ISTVÁN A XIV. pártkongresszus gaz­daságpolitikánk főirányelvei­vel foglalkozva többször is hangoztatta a szocialista tör­vényesség megszilárdításának és — ami ezzel szorosan ösz- szefügg — a szocialista szer­vezetek közli kölcsönös kap­csolatokat szabályozó gazda sági törvény betartásának fon­tosságát. Ez ugyanis a felté­tele a népgazdaság tervszerű irányításának és továbbfej­lesztésének. A Szövetségi Sta­tisztikai Hivatal legutóbbi je­lentéséből kitűnik, a vállalatok az előírt mennyiséget tekintve túlteljesítették ugyan 1971. évi feladataikat, a termelési költ­ségek növekedése folytán mégis csökkent a társadalmi termelés jövedelmezősége. Általában véve a tapaszta­latok azt bizonyítják, hogy a hibák és fogyatékosságok egyik oka a gazdasági jog le­becsülése, a jogszabályok megszegése. Szerencsére a döntőbírósá­gok, melyeknek feladata nem­csak az, hogy döntéseikkel igazságot tegyenek a vállala­tok közötti gazdasági perek­ben, hanem a hibák megszün­tetését, orvoslását is ellenőr­zik, nem hunynak szemet a beruházások, a lakásépítkezé­sek, a rossz minőségű szállí­tások stb. terén észlelhető' rendellenességek fölött. Külö­nösen a gazdasági szerződések küldetésének semmibe vétele, a szállítási határidők megsze­gése, illetve kitolódása, a költ­ségvetés túllépése vagy akár a lakásépítkezések átvételé­nél a kisebb fogyatékosságok­kal szemben tanúsított közöny jelent még mindig égető prob­lémát. De ugyanilyen gondot okoz a szállító és átvevő vál­lalatok közti kapcsolatok tisz­tázása is a szállítások bizto­sításán fáradozó döntőbírósá­goknak, melyeknek tagjai nem egy esetben észlelik, hogy a felek még a tervfelbontással kapcsolatos tudnivalókkal sin­csenek tisztában. Ezek után nem csoda, hogy a döntőbíróságoknál egyre sokasodnak a vagyonjogi, min­denekelőtt a gazdasági szer­KLOSS KAPITÁNY KALANDOS TÖRTÉNETE Rioletto közben megkezdte mutat­ványát. Olyan egyszerű, kis szemfény­vesztés volt ez, amit Kloss látott már, de azt el kellett ismernie, hogy Rio- letto nagyon ügyesen, szinte bájosan csinálja. Szivarra gyújtott, kinyitotta az ablakot, aztán kidobta az égő szivart az utcára. Mindenki látta ezt a moz­dulatot. Rioletto, ekkor már szivar nél­kül, odament Puschke úrhoz, kezét zakójának belső zsebébe nyomta és ki­vette belőle az égő szivart. Csodálkozó szisszenések hallatszottak, aztán fel­hangzott a taps. — Hogyan csinálta ezt — kiáltott fel a háziasszony. — Hiszen kidobta az égő szivart. Reil felnevetett, csak Puschke lát­szott kétségbeesettnek. Egy hajtásra megitta a konyakját, aztán leült a fotelbe és nem vette le tekintetét a szemfényvesztőről. Kloss már biztos volt abban, hogy ez a két ember ismeri egymást. Rioletto közben folytatta mutatvá­nyát: előbb kártyával, majd elrejtett tárgyukat talált meg és gondolatokat fejtett meg. Kloss nézte a tiszteket, a gestapósokat, amint körülvették és kérdésekkel halmozták el. Rioletto fölényes volt velük szemben. Kloss és Reil távolabb állt. Egyszer csak Kloss magán érezte Rioletto figyelmes tekin­tetét. Arra gondolt, nem elég óvatos, hogy talán neki is ott kellene lennie a tömegben, mely körülveszi Riolettot. — Ez természetesen egyszerű és nem nehéz mutatvány — mondta közben Rio­letto. — Az okkultizmus azonban sok­kal jelentősebb problémával foglalko­zik. Fordította: Bába Mihály A tömegen át Brunner igyekezett hoz­zá. — Rioletto úr — mondta — néhány nappal ezelőtt a banditák bombát he­lyeztek el az egyik komoly hadiüzem­ben. Ha ön úgy gondolja ... — Igen... — kapott a szón a házi­gazda. — Igen, de akkor valamilyen tárgy kellene, vagy találkoznom kellene egy olyan emberrel, aki az esemény szín­helyén volt akkor — jelentette ki Rio­letto. — Adok én önnek — mondta Brun­ner. Egy meggyilkolt SS igazolványt nyújtott át. Most már Kloss is közelebb húzó­dott; ez már nem szórakozás volt. Nem hitte, hogy Rioletto megfejt valamit ebből, de valahogy mégis nyugtalansá­got érzett. Rioletto kezébe vette a papírlapot. Becsukta a szemét, elvégezte az ilyen­kor szokásos hókusz-pókuszt, talán kis­sé túlságosan is szertartásosan és hosz- szan, de ez nagyon tetszett a vendé­geknek. Végül visszaadta az igazolványt Brunnernek. — Valami zavar — mondtu halkan. Kis zaj támadt, aztán ismét csend lett. — Nem értem — mondta a házigaz­da. — Rögtön megmagyarázom — mond­ta Rioletto — Valaki zavar. Közöttünk van a robbantó! Itt, ebben a teremben — folytatta — van egy ember, aki részt vett a robbantásban. Vagy ö maga szer­vezte meg... Kloss úgy érezte, hogy a csend na­gyon sokáig tart. Mosolygott, és Reil arcán is mosolyt fedezett fel. Aztán Puschkera pillantott. A kövér német félt, és nem is rejtette el félelmét. De miért félt? töprengett Kloss, hiszen Puschkenak semmi köze sincs a gyár­ban végrehajtott robbantáshoz. — Ki az? — szólalt meg végül is Brunner. — Nem tudom válaszolt Rioletto. — Még nem tudom. Kloss Brunnerrel ivott, a körzetvezető feleségével táncolt és megpróbálta el­kapni az érdekes beszélgetések mon­datfoszlányait, hiszen azért volt itt, hogy mindent halljon és megjegyez­zen. Brunner a körzetvezetövel beszél­getett. Azt mondta, hogy Riolettóból most azonnal kiprésel mindent, minden titkot, de a körzetvezető józan és haj- líthatatlan volt. — Rioletto úrnak legfeljebb a segít­ségét lehet kérni — magyarázta. — Méghozzá nagyon udvariasan. Kloss ezt jól megjegyezte. Ugyan­csak jól megjegyezte a fiaiul Glaubet arcát is, a fiatal gestapósét, akit Reil mellé osztottak be, Reil védelmére. — Valami eszembe jutott — mondta Glaubel a körzetvezelőnek. Kloss nem hallott többet, de tudta, hogy ezzel az emberrel számolni kell. Veszedelmesebb volt mint Brunner. Kloss még ezen uz estén beszélgetett Reillal; nagyon nehéz beszélgetés volt. Ügy látszott, mintha az igazgatót csak a nők érdekelték volna. Sokat és szí­vesen beszélt róluk, felidézte diákko­rát, aztán kijelentette, hogy ki nem állhatju a konyakot és elindult, hogy vodkát szerezzen. Kloss látta, amint kissé ingadozó léptekkel áltolakszik a tömegen. Néhány pár táncolt, a zené­re senki sem figyelt, a hangzavar olyan volt, hogy alig lehetett érteni valamit. Kloss csak arra lett figyelmes, hogy a körzetvezető felesége karonragadja. — Menjünk a mesterünkhöz — súgta Kloss fülébe. — Nagyon örülök, hogy megismerhet­tem — mondta Rioletto. Teljesen józan volt. — Hiszen ön nem hisz a titkos tu» dományokban. — Rioletto úr mindent tud — jelení­tette ki a körzetvezető felesége. ■— Biztosan — mondta Kloss. — De ebben a tudományban elsősorban Reil mérnök kételkedett, aki túl hangosan mondta meg véleményét. Kloss mégis nyugtalan volt. Az asz- szony erősen szorította karját, Rioletto meg tekintetével fürkészte. Kloss ezen az estén sokat ivott, nem volt bizto­san ura gondolatainak, így még ébe rebbnek kellett lennie. — Ön nem hisz benne — ismételté Rioletto. — Mondjon neki valamit, győzze meg — csipogta a német asszony. — Nem szeretem, ha meg akarnak győzni — mondta hűvösen Kloss. — Istenem, .milyen komoly — neve­tett az asszony. — Azért csak beszél­jen! Hallani szeretném! Rioletto zakója zsebéből egy ken­dőbe csavart kis üveggolyót halaszott elő. Az asztalkára tette. — Ön Hans. Hans Kloss, —- mond­ta. — Ön túlságosan józan. Keveset ivott, nagyszerűen uralkodik önmagán. — Ő, igen! — jegyezte meg a körzet­vezető felesége. — Ö, Istenem — ki­áltotta — Reil mérnök már elmegy! Az ajtóhoz futott, Kloss egyedül maradi Riolettóvál. — Ön nem akarja, hogy beszéljek — állapította meg Rioletto. — Ha van mondanivalója ... Farkas­szemet néztek. Rioletto elfordította te­kintetét. Nem tud semmit, egészen biz­tos, hogy nem tud semmit, gondolta Kloss és végre hideg nyugalom szállta meg. Felállt. — Az én életem, Rioletto úr — mondta — olyan egyszerű, hogy abban semmi érdekeset nem talál... — Lehetséges — szólalt meg a bű­vész — lehetséges. — És ebben a pil­lanatban észrevette Puschke urat, aki mellettük ment el. — Fáradjon hoz­zánk — szólította meg — talán önnek mondhatok valami érdekesett... — Ö, nem — mondta hangosan Puschke — semmi esetre sem! — ős gyors léptekkel távozott. I Folytatjuk) 1972. VII. 25. Andrzej Z by c h:

Next

/
Thumbnails
Contents