Új Szó, 1972. július (25. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-25 / 173. szám, kedd
/ Belpolitikai kommentár Az új bevásárlóközpont és vendéglátóipari létesítmény. Kezdeményező munkával A társadalmi érdekek védelmezője zcdések megszegése következtében szankciókat, az árak behajtását és a kereskedelmi illetékeket érvényesítő perek. Mindezek a nem kívánatos jelenségek is bizonyítják, hogy a gazdasági dolgozók még nem mindenütt járnak el a XIV. pártkongresszus és a CSKP KB februári plénumán hozott határozatok szellemében. Ha jobban megismerkednénk a gazdasági jog küldetésével és a jogszabályokkal s ha következetesebben szem eltítl tartanák a társadalom érdekeit, akkor minden bizonnyal kevesebb dolguk volna a döntőbíróságoknak, és ami a fo: népgazdaságunk helyzete is kedvezőbb lehetne. A döntőbíróságok a már említett tevékenységükön kívül — a perek megelőzése érdekében — a szervezetek közötti vitás kérdések békés úton való megoldására törekednek. Céljuk ugyanis a gazdasági jogszabályok következetes érvényesítésével a rend és a fegyelem biztosítása, a technológiai előírások és a termékek előírt minőségének betartása. Ebben az igyekezetükben az eddiginél is nagyobb segítségükre lehetnének a vállalati jogszabályok, melyek a gazdasági dolgozóknak megbízható tanácsadói a gazdasági kérdésekben. Amint az elmondottakból is kitűnik, az állami terv feladatai pontos és maradéktalan teljesítésének legfőbb felétele a problémák megoldásával a károk és a veszteségek kiküszöbölése, illetve megelőzése. Ehhez nyújtják segítő kezüket a döntőbíróságok, melyek a gazdasági szerződések feltételei és a szerződő felek közti kapcsolatokat szabályozó előírások betartásának az őrei. A XIV. pártkongresszus tehát nem véletlenül mondta ki az elvet, mely szerint a gazdasági jog a népgazdaság irányításának az eszköze. Tökéletesítése ezért — a fő irányvonalak figyelembe vételével — elengedhetetlen követelmény. KARDOS MARTA Zlaté Klasy (Nagymagyar 1 azon községek közé tartozik, amelyek az utóbbi években rohamosan fejlődnek. A községet régebben az elavult üzlethelyiségek jellemezték, melyek már a régmúlt időkben is a környék kereskedelmi központjává avatták. Aki most Iá lógat el a fel- ső-esallóközi faluba, díszfákkal és rózsafákkal szegélyezett utcákat, a házak előtt járdákat lát, melyek mögött új, modern lakóházak emelkednek. Szembetűnő a sok új középület, melyek elsősorban a lakosságnak nyújtandó szolgáltatásokat biztosítják. Kevés olyan község van a környéken, mely hasonló eredményekkel büszkélkedhet, pedig csodák itt sem születnek. Ha csak azt nem tekintjük annak, hogy itt megtalálták a módját a hnb és a lakosság együttműködésének. A képviselők tevékenyen bekapcsolódtak a lakosság aktivizálásába, kez- deményezően lépnek fel a kitűzött feladatok következetes megvalósításában. A tavaly megválasztott 27-ta- gú képviselőtestület következetesen szorgalmazza a választási programban kitűzött tervek megvalósítását. Dávid Ferenc elvtárs, a hnb titkára és a helyi pártszervezet elnöke elismerően beszél munkájukról, eredményeikről. — Képviselőtestületünk tagjai hozzászólásaikkal színvonalassá teszik összejöveteleiket, melyeken községünk továbbfejlesztésének tervével foglalkoznak, mondja Dávid elvtárs. Minden képviselőt egyben a bizottságok munkájába is beosztottunk, ők felelősek az adminisztrációs ügyek intézéséért. Ahhoz, hogy a bizottságok és a tanács között közvetlen kapcsolat jöjjön létre, minden bizottsági gyűlésen részt vesz egy tanácstag, aki az összekötőkapocs szerepét látja el közöttük. A választási programot lapozgatva merész, de megfontolt célkitűzésekkel találkozom, melyek teljesítése jelentős mértékben függ a hnb és a képviselők rátermettségétől, szervező és irányító készségétől. Köztudomású, hogy sok községben gondot okoz a lakosság bekapcsolása a társadalmi munkába. — Nálunk ez a probléma szinte ismeretlen. Előfordul, hogy egy-egy munka elvégzésére sokkal többen jelentkeznek mint amennyi személyre szükségünk van. Építkezéseink nagy részét nem is tudnánk megvalósítani a lakosság bevonása nélkül. Mindenki megérti az ügy fontosságát, lelkesen vállalja a munkák elvégzését. A választási programban kitűzött feladatok teljesítését eddig jó ütemben végezzük. Azért hívunk előre meghatározott számú munkaerőt, mert pontosan meghatározzuk az elvégzendő munka terjedelmét, biztosítjuk a szükséges anyagot és a szakmunkásokat. Májusban adtuk át a ravatalozót, melyet 400 ezer korona ráfordítással építettünk. Ennek nagyobbik részét a lakosság társadalmi munkával végezte el. A közigazgatásilag -hozzánk tartozó Qsenkón is felépült az új ravatalozó 150 ezer korona értékben társadalmi munkával, Maslovcén (Vajas- vata) folyamatban vau az építése. Másfél millió korona befektetéssel novemberben adjuk át az új, szintén önsegélyes alapom épülő óvodát. A község sportja túlnőtt a já rási és kerületi kereten, hiszen a tekecsapat sikerrel szerepel a második ligában f> minden lehetősége megvan ahhoz, hogy bekerüljön az országos bajnokságba. Mindez megköveteli a korszerű tekepálya építését, a sportpálya környékének korszerűsítését. Szeptember elsejéig átadják az új automata tekepályát, a labdarúgópályához lelátókat, öltözőt, klubhelyiséget és egyéb szociális épületeket építenek. — A község felső végén épül a kétosztályos óvoda, ahol cigány polgáraink tevékenyen bekapcsolóinak a társadalmi munkákba, folytatja Dávid elvtárs. Ugyanitt építjük lel társadalmi munkával a kulturális és élelmiszer központot. Ennek felépítésénél továbbra is számolunk cigány polgártársaink aktív segítségével. Két község határában a helybeli efsz megkezdi egy szociális-adminisztratív épület felépítését, mely jelentős szerepet kap a lakosság kulturális igényeinek magasabb fokú kielégítésében. Augusztus elsején adjuk át a bevásárló és vendéglátóipari létesítményt, mely hétmillió korona beruházással épült. ítl helyezzük el a szétszórtan lévő kis üzleteket, — a fűszer-, hentes-, tej-, textil-, és cipőüzletet — továbbá egy büfé, vendéglátó üzem és egy éjjeli mulató kap itt helyet. A községben sokan építkeznek egyénileg, de működik egy lakásszövetkezet is. MQst készülnek átadni a šamoríni (so- morjai) útvonal mentén a harmadik huszonnégy lakásos épülettömböt. Az építkezés ütemét eddig fékezte a megoldatlan közművesítés. Ez a probléma is megoldást nyert, négymillió korona ráfordítással. Tekintettel arra, hogy a cigányszármazású polgárok a község lakosságának körülbelül a felét képezik, a szlovák kormány mellett létesült, a cigány, kérdés megoldásával Foglalkozó bizottság anyagi segítséget nyújt a cigányok életkörülményeinek megjavításához. SVINGER ISTVÁN A XIV. pártkongresszus gazdaságpolitikánk főirányelveivel foglalkozva többször is hangoztatta a szocialista törvényesség megszilárdításának és — ami ezzel szorosan ösz- szefügg — a szocialista szervezetek közli kölcsönös kapcsolatokat szabályozó gazda sági törvény betartásának fontosságát. Ez ugyanis a feltétele a népgazdaság tervszerű irányításának és továbbfejlesztésének. A Szövetségi Statisztikai Hivatal legutóbbi jelentéséből kitűnik, a vállalatok az előírt mennyiséget tekintve túlteljesítették ugyan 1971. évi feladataikat, a termelési költségek növekedése folytán mégis csökkent a társadalmi termelés jövedelmezősége. Általában véve a tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a hibák és fogyatékosságok egyik oka a gazdasági jog lebecsülése, a jogszabályok megszegése. Szerencsére a döntőbíróságok, melyeknek feladata nemcsak az, hogy döntéseikkel igazságot tegyenek a vállalatok közötti gazdasági perekben, hanem a hibák megszüntetését, orvoslását is ellenőrzik, nem hunynak szemet a beruházások, a lakásépítkezések, a rossz minőségű szállítások stb. terén észlelhető' rendellenességek fölött. Különösen a gazdasági szerződések küldetésének semmibe vétele, a szállítási határidők megszegése, illetve kitolódása, a költségvetés túllépése vagy akár a lakásépítkezések átvételénél a kisebb fogyatékosságokkal szemben tanúsított közöny jelent még mindig égető problémát. De ugyanilyen gondot okoz a szállító és átvevő vállalatok közti kapcsolatok tisztázása is a szállítások biztosításán fáradozó döntőbíróságoknak, melyeknek tagjai nem egy esetben észlelik, hogy a felek még a tervfelbontással kapcsolatos tudnivalókkal sincsenek tisztában. Ezek után nem csoda, hogy a döntőbíróságoknál egyre sokasodnak a vagyonjogi, mindenekelőtt a gazdasági szerKLOSS KAPITÁNY KALANDOS TÖRTÉNETE Rioletto közben megkezdte mutatványát. Olyan egyszerű, kis szemfényvesztés volt ez, amit Kloss látott már, de azt el kellett ismernie, hogy Rio- letto nagyon ügyesen, szinte bájosan csinálja. Szivarra gyújtott, kinyitotta az ablakot, aztán kidobta az égő szivart az utcára. Mindenki látta ezt a mozdulatot. Rioletto, ekkor már szivar nélkül, odament Puschke úrhoz, kezét zakójának belső zsebébe nyomta és kivette belőle az égő szivart. Csodálkozó szisszenések hallatszottak, aztán felhangzott a taps. — Hogyan csinálta ezt — kiáltott fel a háziasszony. — Hiszen kidobta az égő szivart. Reil felnevetett, csak Puschke látszott kétségbeesettnek. Egy hajtásra megitta a konyakját, aztán leült a fotelbe és nem vette le tekintetét a szemfényvesztőről. Kloss már biztos volt abban, hogy ez a két ember ismeri egymást. Rioletto közben folytatta mutatványát: előbb kártyával, majd elrejtett tárgyukat talált meg és gondolatokat fejtett meg. Kloss nézte a tiszteket, a gestapósokat, amint körülvették és kérdésekkel halmozták el. Rioletto fölényes volt velük szemben. Kloss és Reil távolabb állt. Egyszer csak Kloss magán érezte Rioletto figyelmes tekintetét. Arra gondolt, nem elég óvatos, hogy talán neki is ott kellene lennie a tömegben, mely körülveszi Riolettot. — Ez természetesen egyszerű és nem nehéz mutatvány — mondta közben Rioletto. — Az okkultizmus azonban sokkal jelentősebb problémával foglalkozik. Fordította: Bába Mihály A tömegen át Brunner igyekezett hozzá. — Rioletto úr — mondta — néhány nappal ezelőtt a banditák bombát helyeztek el az egyik komoly hadiüzemben. Ha ön úgy gondolja ... — Igen... — kapott a szón a házigazda. — Igen, de akkor valamilyen tárgy kellene, vagy találkoznom kellene egy olyan emberrel, aki az esemény színhelyén volt akkor — jelentette ki Rioletto. — Adok én önnek — mondta Brunner. Egy meggyilkolt SS igazolványt nyújtott át. Most már Kloss is közelebb húzódott; ez már nem szórakozás volt. Nem hitte, hogy Rioletto megfejt valamit ebből, de valahogy mégis nyugtalanságot érzett. Rioletto kezébe vette a papírlapot. Becsukta a szemét, elvégezte az ilyenkor szokásos hókusz-pókuszt, talán kissé túlságosan is szertartásosan és hosz- szan, de ez nagyon tetszett a vendégeknek. Végül visszaadta az igazolványt Brunnernek. — Valami zavar — mondtu halkan. Kis zaj támadt, aztán ismét csend lett. — Nem értem — mondta a házigazda. — Rögtön megmagyarázom — mondta Rioletto — Valaki zavar. Közöttünk van a robbantó! Itt, ebben a teremben — folytatta — van egy ember, aki részt vett a robbantásban. Vagy ö maga szervezte meg... Kloss úgy érezte, hogy a csend nagyon sokáig tart. Mosolygott, és Reil arcán is mosolyt fedezett fel. Aztán Puschkera pillantott. A kövér német félt, és nem is rejtette el félelmét. De miért félt? töprengett Kloss, hiszen Puschkenak semmi köze sincs a gyárban végrehajtott robbantáshoz. — Ki az? — szólalt meg végül is Brunner. — Nem tudom válaszolt Rioletto. — Még nem tudom. Kloss Brunnerrel ivott, a körzetvezető feleségével táncolt és megpróbálta elkapni az érdekes beszélgetések mondatfoszlányait, hiszen azért volt itt, hogy mindent halljon és megjegyezzen. Brunner a körzetvezetövel beszélgetett. Azt mondta, hogy Riolettóból most azonnal kiprésel mindent, minden titkot, de a körzetvezető józan és haj- líthatatlan volt. — Rioletto úrnak legfeljebb a segítségét lehet kérni — magyarázta. — Méghozzá nagyon udvariasan. Kloss ezt jól megjegyezte. Ugyancsak jól megjegyezte a fiaiul Glaubet arcát is, a fiatal gestapósét, akit Reil mellé osztottak be, Reil védelmére. — Valami eszembe jutott — mondta Glaubel a körzetvezelőnek. Kloss nem hallott többet, de tudta, hogy ezzel az emberrel számolni kell. Veszedelmesebb volt mint Brunner. Kloss még ezen uz estén beszélgetett Reillal; nagyon nehéz beszélgetés volt. Ügy látszott, mintha az igazgatót csak a nők érdekelték volna. Sokat és szívesen beszélt róluk, felidézte diákkorát, aztán kijelentette, hogy ki nem állhatju a konyakot és elindult, hogy vodkát szerezzen. Kloss látta, amint kissé ingadozó léptekkel áltolakszik a tömegen. Néhány pár táncolt, a zenére senki sem figyelt, a hangzavar olyan volt, hogy alig lehetett érteni valamit. Kloss csak arra lett figyelmes, hogy a körzetvezető felesége karonragadja. — Menjünk a mesterünkhöz — súgta Kloss fülébe. — Nagyon örülök, hogy megismerhettem — mondta Rioletto. Teljesen józan volt. — Hiszen ön nem hisz a titkos tu» dományokban. — Rioletto úr mindent tud — jelenítette ki a körzetvezető felesége. ■— Biztosan — mondta Kloss. — De ebben a tudományban elsősorban Reil mérnök kételkedett, aki túl hangosan mondta meg véleményét. Kloss mégis nyugtalan volt. Az asz- szony erősen szorította karját, Rioletto meg tekintetével fürkészte. Kloss ezen az estén sokat ivott, nem volt biztosan ura gondolatainak, így még ébe rebbnek kellett lennie. — Ön nem hisz benne — ismételté Rioletto. — Mondjon neki valamit, győzze meg — csipogta a német asszony. — Nem szeretem, ha meg akarnak győzni — mondta hűvösen Kloss. — Istenem, .milyen komoly — nevetett az asszony. — Azért csak beszéljen! Hallani szeretném! Rioletto zakója zsebéből egy kendőbe csavart kis üveggolyót halaszott elő. Az asztalkára tette. — Ön Hans. Hans Kloss, —- mondta. — Ön túlságosan józan. Keveset ivott, nagyszerűen uralkodik önmagán. — Ő, igen! — jegyezte meg a körzetvezető felesége. — Ö, Istenem — kiáltotta — Reil mérnök már elmegy! Az ajtóhoz futott, Kloss egyedül maradi Riolettóvál. — Ön nem akarja, hogy beszéljek — állapította meg Rioletto. — Ha van mondanivalója ... Farkasszemet néztek. Rioletto elfordította tekintetét. Nem tud semmit, egészen biztos, hogy nem tud semmit, gondolta Kloss és végre hideg nyugalom szállta meg. Felállt. — Az én életem, Rioletto úr — mondta — olyan egyszerű, hogy abban semmi érdekeset nem talál... — Lehetséges — szólalt meg a bűvész — lehetséges. — És ebben a pillanatban észrevette Puschke urat, aki mellettük ment el. — Fáradjon hozzánk — szólította meg — talán önnek mondhatok valami érdekesett... — Ö, nem — mondta hangosan Puschke — semmi esetre sem! — ős gyors léptekkel távozott. I Folytatjuk) 1972. VII. 25. Andrzej Z by c h:
