Új Szó, 1972. július (25. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-23 / 29. szám, Vasárnapi Új Szó
IGAZDASAGANAK FEJLŰDESE SZSZK mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztere ki ezeket a tartalékokat, spgazdaságot megkárosí- izdasági szempontból ha- nálatlanságuk fölöslege- edelmi mérlegünket is, :ben egyáltalán nem lentehát Szlovákia mezőlegközelebbi 15—20 évignózis feltételezi, hogy i a szarvasmarha- és a lül egybatodával növe- Stlagot a jelenlegi 2500 : átlagos vágsúlyt pedig hetnénk. Mindez a mar- i tej termelését körülbe- elné. A lehetőségek elég in szó, szarvasmarha-te- i azonban még a jelen- yokhoz mérten is el van It a tartalékok tervezett E célból fel kellett mérni ilógiai alapjának színvo- zerint szükségesnek mu- [ további nemesítése, és arka fajta előállítása. A an a tejtermelés növelésben, ahol a jelenlegi ■rtékelhetjük, a vágóter- sázalékban fogjuk növel- ezőgazdaság lehetőségei eket kínál egy hagyomá- t — a juhtenyésztés is. tban főleg a hústermelés érbe. Azzal számolunk, nelést négyszeresére nö- ra), ami az állami hús- ílentős tételnek számíta- rnég mérlegelnünk kell, >leg az, hogy 1990-ig sem íyiségíí borjúhúst termel- yhússal pótolhatnánk, izás szempontjainak meg- jtéves tervidőszakban vi- növekedni a baromfihús- stermelés (60 százalék) ztési termelés az említett lamivel több mint 60 szá- ekedne. sben főleg 1980-ig és gabonatermesztés fejlesz- ik. A szemesek termelése ;z viszonyítva körülbelül inék. a kukoricatermelés ke- 985—90-es években évi egymillió tonnát is termelhetnénk. A prognózis a búzatermesztés viszonylag jó feltételeinek további kihasználásával is számol. Lehetőség van a hüvelyesek termesztésének ugrásszerű növelésére is (ötszörös mértékben), melyben főleg a szója vinné a fő szerepet. Vetésterülete a húszezer hektárt is elérhetné. A gabonatermelés növelését kétféleképpen akarjuk biztosítani, egyrészt a vetésterület, másrészt — és döntő módon — a hozamok növelésével. Az olajos magvak a csehszlovák külkereskedelmi mérleg egyik deficites tételét képezik. Nagy mennyiségű nyersanyagot importálunk növényiparunk, valamint olajpogácsákat takarmánykeverő üzemeink számára, s többnyire a kapitalista államokból. A prognózis tehát ezen a területen is keresi a megoldást. Az olajosok termesztését több mint háromszorosára kellene emelni, melyek egyharmadát a napraforgó képezné. Mint említettem, Szlovákia nagy kiterjedésű kukoricatermesztö típusú területekkel is rendelkezik, ahol a növénytermesztés néhány szakosított ágazata is fejleszthető, elsősorban a belterjes zöldség-, gyümölcs- és szőlőtermesztés. A prognózis szerint Szlovákia területén a zöldségtermesztés maximálisan 2—2,5-szörösére, a gyümölcstermesztés 2,5—3-szorosára, a szőlő- termesztés csaknem háromszorosára növelhető. A speciális növények közül a dohánytermesztés növelésére is számíthatunk. Ezeket a speciális ágazatokat 1990-ig oly mértékben fejleszthetjük, hogy jelentős szerepük lenne mind a hazai piac, mind az élelmiszeripari üzemek ellátásában, s néhány vonatkozásban hazánk külkereskedelmi kapcsolataira is kihatással lennének. Úgy tűnik azonban, hogy ezekben az ágazatokban inkább az értékesítési lehetőségek szabnak gátat, nem pedig a termesztési adottságok és feltételek. Világos, hogy mind a belföldi, mind a külföldi piacokon a termelés minőségi színvonalának további emelésével s a termelési költségek csökkentésével érhetünk el átütőbb eredményeket. Ilyen irányban is vannak azonban kihasználatlan lehetőségeink. A szlovákiai mezőgazdaság egyik nagy problémája és egyben tartaléka a szálas takarmányok termelésének viszonylag alacsony színvonala, főleg a réteken és a legelőkön, de a szántóföldi takarmányozásban is. A szálas takarmányok mennyiségét a jövőben csak a hozamok növelésénél, a veszteségek csökkentésével s a megfelelő tartósítással növelhetjük. Ez az egyetlen járható út, csak így tudjuk a szálas takarmányokat gazdaságilag is rehabilitálni a takarmányalapban. A prognózis szerint ez az út járható, s a szálas takarmányok termelésének csaknem 80 százalékos növekedését eredményezheti. A növénytermesztés növekedése 1990-ig több mint 50 százalékos lehet. Népgazdasági «szempontból az lenne a legnagyobb eredmény, ha az 1985—90-es években már nem lenne szükségünk gabonabehozatalra, s a takarmányalapokat lényegében saját forrásból fedeznénk. Az ilyen, viszonylag gyors ütemű fejlődés biztosításához új hozzáállásra és új módszerekre lesz szükség. Továbbra is jelentős szerepet kap a kemizálás. A műtrágyák mennyiségét, 1 ha mezőgazdasági földterületre számítva, tiszta tápanyagokban a jelenlegi 163 kilogrammról 326 kilogrammra kell emelni. Nagyobb feladatok hárulnak a vegyszeres növényvédelemre is. A gyomirtószerek felhasználását két és félszeresére kellene növelni. Fontos feladat lesz a vetőmagvakkal való gazdálkodás. A figyelmet főleg a nagy teljesítményű fajták gyorsabb ütemű terjesztésére kell fordítani. Az állattenyésztés szempontjából fontos tényező továbbra is a takarmányipar fejlesztése, a takarmánykeverékek minőségének javítása. Az állatok takarmányozásánál a takarmányszárítók nagyobb mérvű kihasználására is számítunk. A szlovákiai mezőgazdaság fejlesztésének tehát néhány sajátságos forrása van. Teljesebb kihasználásuk érdekében az alábbi intézkedésekkel számolunk: • Dél-Szlovákia aránylag jó természeti feltételeit leginkább az öntözéses gazdálkodás fejlesztésével használhatjuk ki. Az öntözött területeket a jelenlegi 93 ezer hektárról 1990-ig 600 ezer hektárra növelhetnénk. így a szlovákiai mezőgazdasági terület 25 százaléka kerülne öntözés alá. Az öntözéses gazdálkodás eddigi tapasztalatai szerint ez hatékony fejlesztési tényezőnek mutatkozik. Az öntözéses gazdálkodást folytató üzemek az intenzitás és a bruttó jövedelem növelésében gyorsabb ütemű növekedést érnek el, bár termelési struktúrájukat nem módosították még teljes mértékben az öntözés feltételeihez. A növekedés további forrása tehát az eddig felépített öntözőrendszerek jobb kihasználásában is megtalálható. ' # Szlovákia termőtalajának jelentős része a hegyvidéki és hegyaljai körzetekben terül el. A termelés intenzitása itt viszonylag alacsony, s egyben nagyon költséges. Az utóbbi években is figyelemreméltó javulást tapasztalhattunk. Itt sem ritkák a gabonafélékből a 30 mázsán felüli hozamok. Egyes járásokban viszonylag jó eredményeket értek el a burgonyatermesztésben. Ezekben a körzetekben főleg az okozza a problémát, hogy aránylag lemarad a termelési technika és a szervezés színvonala a szarvasmarha-tenyésztésben, valamint a szálas takarmányok termesztésében. A szarvasmarha'-te- nyésztés fejlesztését ^szolgáló irányzatok tehát leginkább a hegyvidéki és a hegyaljai körzeteket érintik. Érdekes program lehet itt a már említett juhtenyésztés is. Feltételezhetjük, hogy az ésszerű gazdálkodási rendszerek bevezetéegy tehénre eső évi terve 4000 liter, ebből az első félévben csak 1900 litert sikerült teljesíteni. Száz literes tehát a félévi lemaradás. Úgy látszik, hogy a tejtermelésben a szövetkezet elérte már a maximumot. A jelenlegi állományból nem lehet többet kihozni. A szövetkezet tartja még ugyan első helyét a járásban, de talán már nem sokáig. A fajtában lesz a hiba. A szlovák tarka szarvasmarha szervezete úgy látszik nem bírja az intenzísével az elkövetkezendő években ezekben a körzetekben is fokozható a termelés intenzitása. • Különleges feltételekkel rendelkezik Kelet- Szlovákia mezőgazdasága. Legtermékenyebb részében, a kelet-szlovákiai síkságon nincsenek még rendezve a vízviszonyok. A szocialista átépítés is valamivel később valósult meg, mint Szlovákia többi kerületében. Ezen és további okok miatt a kelet-szlovákiai kerület lemaradt a termelés színvonalában, főleg a minőségi mutatók szempontjából. Emellett a mezőgazdasági termelés számára viszonylag itt is kedvező feltételek vannak, amelyek kihasználásában a növekedés fontos forrását kell látnunk. A prognózisban feltételezett célok elérésének fontos feltétele a gyors műszaki fejlesztés is. Különlegesen nagy jelentőséget tulajdonítunk a szálas takarmánytermesztés, a burgonya- és a cukorrépa-termelés, valamint az öntözéses gazdálkodás teljes gépesítésének. Emelni akarjuk a gépesítés színvonalát a speciális növénvek termesztésénél is, főleg a zöldségkertészetben és, a szőlészetben. Az állattenyésztésben minél gyorsabban meg kell oldani és tömegesen elterjeszteni a szarvasmarha istállók új technológiai berendezéseit. Az előttünk álló időszak nemcsak az új célok, a termelés mennyisége és minőségi növekedése és strukturális változásai szempontjából különbözik a megelőző időszaktól. A csehszlovák mezőgazdaság termelési, szociális-gazdasági és politikai konszolidációja az utóbbi években a termelés növelésének belső, szubjektív forrásait jelentős mértékben kimerítette. A további fejlődés folyamán a termelési és a gazdasági eredmények egyre nagyobb mértékben fognak fiiggeni az anyagi befektetések mennyiségétől és minőségétől. Lényeges változásokra kerül sor a termelőerők szervezésében, melyhez a termelési viszonyok további tökéletesítése tág teret biztosít. Mezőgazdaságunk a közös vállalatok, ipari és mezőgazdasági kombinátok építésével a termelés koncentrálásának és szakosításának minőségileg új szakaszába érkezett. Fokozatosan kialakul a közélelmezés belső harmonikusan ösz- szefüggó ipari-mezőg&zdasági komplexuma, amely magában foglalja a termelés előkészítésének, a mezőgazdasági őstermelésnek, a termékek feldolgozásának és forgalmazásának egész folyamatát. A mezőgazdaság távlati fejlesztési programjára úgy kell tekinteni, mint kölcsönösen Osz- szefüggő termelési-technikai, gazdasági és szociális-politikai irányelvre. A termelőerők és termelési viszonyok fejlődése a mezőgazdasági dolgozók szociális-gazdasági helyzetére, munka- és életfeltételeire is kihat. Változik a falusi életmód, egyre több közös vonása van a többi ágazat dolgozóinak életkörülményeivel, javulnak a kulturális, a rekreációs és a sportlehetőségek közvetlenül a falvakon, a tömeges személyszállítás és az egyéni motorizmus is közelebb hozza a falut a városhoz, a várost a faluhoz. A város és a falu egymáshoz való közeledésének sokrétű folyamata a szó szélesebben vett szociológiai értelmében még csak kezdeti szakaszában van. Át kell még gondolni a további optimális fejlődést, legalább vázlatosan meg kell határozni a távlati célkitűzéseket ezen a területen is, mint a mezőgazdaság fejlesztési programjának szerves részét. vebb tejtermelést. Az állományt kellene felújítani, kicserélni valami jól tejelő fajtára. Ez azonban országos probléma, és bizony hosszú időt vesz még igénybe a megoldása. A továbbiakban Rákócza elvtárs az aratás eddigi menetét ismerteti. Mondanivalóját röviden foglalja össze, hiszen a résztvevők többsége ismeri a helyzetet. Mégis, mindenkinek jólesik hallani az elért eredményeket. Árpából „csak“ 44 mázsa és tíz kilogramm volt az átlagos hozam, ez egy kissé ledőlt, és így nem ordta meg a várt ötven mázsát. A búza szebben fizetett, bár a Mironovszkája Is cs'ak 44 mázsát adott, a Libelulla, a Szlavónia és a Jubilejnaja hektárhozama azonban egyaránt 55 mázsa körül volt. Hátra van még az Aurora és a Kaukaz, amelyek ennél is lobb termést ígérnek. iA beszámoló után felmerül még néhány szervezési kérdés, de odakint már derül, a napsugarak át-áttörnek a felhőfoszlányokon. szinte sürgetik a gyűlés befejezését. Az elnök meg is köszöni a részvételt, mi pedig Győri és Rákócza elvtársakkal maradunk még néhány szóra. A gabonatermesztésben szerzett tapasztalataik felől érdeklődöm. — Ötszázhetvenöt hektár szántója van a szövetkezetnek — kezdi az agronőmus szinte gépiesen. (Sokan feltehették már neki ezt a Kérdést!) — Ebből kétszáz- harminc hektáron termesztünk gabonaféléket, 120 hektáron pedig kukoricát. Közös lucernaszárítónk is van a sokole- ci és a bodzái (Bogya) szövetkezettel. Talán ott kezdeném, hogy tavaly a búza- fajták közül 100 hektáron Mironovszká- ját, nyolcvan hektáron pedig Bezosztáját termesztettünk. Az előbbiből csaknem ötvenkilenc, az utóbbiból pedig harmincöt mázsás hozamot értünk el. Az elért hozamok alapján az idén Bezosztáját már csak az összehansonlító kísérleti parcellákon termesztettünk. Mironovszkájából nyolcvan hektárt vetettünk, a többi területen pedig az újabb szovjet fajták, az 'Auróra, a Kaukaz és a Jubilejnaja, a Jugoszláviából származó Szlavónia és az olasz Libelulla jutottak szóhoz. Elég tarka társaság került így össze, de megéri, mert ezeket mind vetőmagnak termesztettük, nekünk is jut belőlük, másoknak is, jövőre például már a Mironovszkáját is kihagyjuk a vetési tervből. A tápanyagellátást a nitrai főiskola módszertani utasításai szerint végeztük 1:1:1 arányban, átlagosan 300 kilogramm tiszta tápanyagot adagolva. — Az említett összehasonlító kísérletben hány fajta szerepelt? — Összesen tíz. Az említetteken kívül még a jugoszláv Száva és két hazai fajtajelölt. összesen tizenegy hektáron háromvariációs kísérletet hajtottunk végre, éspedig hektáronként négy és fél, öt-, valamint hatmilliós egyedsűrűséggel, kétszázkilencventői háromszázhatvan kilogrammig terjedő tápanyagellátással. Mondanom som kell, hogy a legjobb eredszel ugyanis hat fajtát vetünk nagyobb mennyiségben, körülbelül azonos nagyságú területen. Itt már nagyüzemi termelésben mutatja meg képességeit az Aurora, a Kaukaz és a Jubilejnaja szovjet fajták mellett a Szlavónia, a Száva és a Libelulla is. Ez a tarka Összetétel a betakarítás szempontjából is előnyös mert az idén is úgy tapasztaltuk, hogy jelentős eltérés van a beérési idők között Lábon áll még az idei gabona lelen- tős része, de az elnök már a jövő aratás feltételeire gondol. A nagy hozamok mesterei előrelátók és körültekintők. Sikerük elsősorban ezzel magyarázható. MAKRAI M1KLÖS ményeket a hatmilliós egyedsűrűség és a háromszázhatvan kilogrammos tápanyagellátás mellett kaptuk. Itt még a Száva is, amit egyébként igen későn vetettünk, csaknem ötvenkilenc mázsás hozammal remekelt. — Ezeknél a jugoszláv fajtáknál — jegyzi meg az elnök — fennáll a kifagyás veszélye. Mint érdekességet jegyzem meg, hogy jugoszláv Ismerőseink a kifagyás ellen a későbbi vetést ajánlották, azzal az indoklással, hogy két-há- romleveles állapothan a vetések sejtnedve sűrűbb. Ezt persze ki kell még kísérletezni, az Idei tél ugyanis nem tette eléggé próbára a növényzetet. Többet mond talán az előttünk álló tél. az ősz
