Új Szó, 1972. július (25. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-23 / 29. szám, Vasárnapi Új Szó
„A mezőgazdaság további fejlődése a népgazdaság arányos és'hatékony fejlődésének elengedhetetlen feltétele. A mezőgazdaság fő feladata az alapvető élelmiszerfogyasztás többletének fedezése. A döntő láncszem a növénytermesztés fejlesztése, a vetésterületek hatékony kihasználása és bővítése, a szemes termények hozamainak növelése, valamint a gabonaalap ésszerű felhasználása. A párt mezőgazdasági politikája következetesen a termelési eszközök, főként a földalap, a műtrágya, a takarmánynövények és a technika intenzívebb fejlesztésére irányul. Ennek érdekében emelni kell az irányító és tervező munka színvonalát, gyorsan be kell vezetni az ipari módszereket s a tudományos-műszaki haladás ismereteit a gyakorlatba.'' (A CSKP XIV. KONGRESSZUSÁNAK HATÁROZATÁBÓL) S zlovákia mezőgazdasága az utóbbi húsz év alatt nagyon sokat fejlődött. Az 1967— 71-es években az egy hektárra eső mező- gazdasági termelés értéke 65 százalékkal volt nagyobb, mint az 1959—-63-as években, a munka termelékenysége pedig több mint háromszorosára növekedett. A mezőgazdasági termelés így Szlovákia gazdasági fejlődésének egyik pillére és jelentős mértékben hozzájárult az élet- színvonal emelkedéséhez. A CSKP országosan egységes termelési-technikai és szociális-gazdasági agrárpolitikája következtében a szlovák mezőgazdaság színvonala lényegesen megközelítette a fejlettebb csehországi színvonalat, nemcsak a termelés intenzitását, hanem a technikai ellátottságát, a termelékenységét, a munka kulturáltságát, a mezőgazdasági dolgozók szak- képzettségét és életszínvonalát illetően is. A szlovák mezőgazdaság nemcsak az SZSZK, hanem az egész csehszlovák gazdaság szempontjából is fontos termelési feladatokat lát el, ezért továbbra is úgy fog fejlődni, mint az egész csehszlovák mezőgazdaság integrált része. Szlovákia mezőgazdasági termelésének további fejlesztésénél ezért az alábbi szempontokból kell kiindulni: • teljes mértékben ki kell elégíteni a lakosság mennyiségi és minőségi szükségleteit a biológiailag teljes értékű élelmiszerekből — a racionális táplálkozás, a várható népszaporulati változások, a lakosság jövedelemforrásai és egyéb szociális-pszichológiai szempontok követelményeinek megfelelően; @ az alapvető mezőgazdasági termékekből a hazai termelési források intenzív és hatékony kihasználásával maximális mértékben kell biztosítani az önellátást; 9 ipeg kell teremteni a feltételeket a szocialista munkamegosztásra a KGST-tagállamok között, elsősorban a tudományos-technikai fejlesztés területén, valamint az egyes hiánytermékek, nyersanyagok közös termelésében; ® a gazdasági növekedés sajátos forrásaként ki kell használni a hazai mezőgazdaság műszaki fejlesztésének és sokoldalú racionalizálásának lehetőségeit. A szocialista nagyüzemi termelési mód, Csehszlovákia ipari potenciálja és a mezőgazdasági dolgozók viszonylag magas szakképzettsége e tekintetben jó feltételeket biztosít; • a termelés további belterjesítésére és ész- szerűsítésére kell törekedni a növénytermesztés, de különösen az állattenyésztés minden ágazatában, amely a hatékonyság és a minőségi termelés növelésének döntő feltétele; • abból kell kiindulni, hogy Csehszlovákia mezőgazdasága más ágazatokhoz viszonyítva jobb feltételekkel rendelkezik a gazdaságilag fejlett országok minőségi mutatóinak eléréséhez és megelőzéséhez, ahol a magántulajdonon alapuló kisüzemi gazdálkodás gátat emel a mező- gazdaság termelési-technikai fejlődése előtt. Ami a lakosság élelmezését illeti, az élelmiszer-szükséglet strukturális változásai eddig is szükségessé tették a növénytermesztésben előállított kalóriaérték és fehérjetartalom mennyiségét egyre nagyobb mértékben állati eredetű kalóriává és fehérjévé átalakítani. Feltételezhetjük, hogy a folyamat a jövőben még intenzívebbé válik. Tovább növekszik lakosságunk SZLOVAKIA MEZ! írta: JÁN JANOVIC, az létszáma is, s mindez rendkívül nagy igényeket támaszt a mezőgazdasági termelés egész terjedelmének növelésére. Ügy gondoljuk azonban, hogy a feladat — távlatilag is biztosítani az optimális közélelmezést — nemcsak vonzó egy szocialista ország számára, de megvan rá a reális lehetőség is. Csehszlovákia viszonylag elég földalappal rendelkezik az ország 1 lakosára számítva, s a növények és állatok biológiai potenciálja is jelentősen növelhető. Népgazdasági szempontból elég nehéz meghatározni, hogy mi az előnyösebb; a teljes önellátásra való törekvés az élelmiszerekből, vagy pedig az eddigi, esetleg nagyobb mértékű behozatal. E kérdésnél abból kell kiindulni, hogy a mezőgazdaságban az ipari ágazatok többségével ellentétben gyakorlatilag kimeríthetetlen nyersanyag-bázissal rendelkezünk. Számunkra előnyösebb, és partnereink számára is elfogadhatóbb, ha gépipari termékeink ellenében a behozatalt inkábbra mezőgazdasági termelés anyagi szükségleteire terjesztjük ki, a gépesítési eszközökre, vegyszerekre, nemesített vetőmagvakra és állatokra, nem pedig kész élelmiszerekre. Emellett szól a szocialista államok növekvő élelmiszer-szükséglete, s a világszerte tapasztalható kedvezőtlen helyzet az élelmezés területén. Az élelmiszerekkel való önellátás növelése természetesen nem zárja ki a mezőgazdasági termékek kölcsönös cserekereskedelmét, ha ez mindkét fél számára előnyös. A már hagyományos kiviteli cikkeinken kívül, ilyenek a maláta, a komló és a sör, Csehszlovákia távlatilag marha-, borjú és bárányhússal, baromfival és néhány különlegességgel is érvényesülhet a külföldi piacokon. Ezzel szemben a déli gyümölcsök behozatalán kívül továbbra is nagyon fontos lesz az olajos magvak és néhány más termény behozatala, elsősorban is a szocialista államokból. Az említett népgazdasági irányelvekből néhány fontos következtetést vonhatunk le Szlovákia mezőgazdasági termelésének további fejlesztési irányát és célkitűzéseit illetően is. Bár a két országrész közötti gazdasági különbségek jóformán megszűntek, a szlovákiai mezőgazdaság néhány tekintetben elég fontos jellegzetességgel rendelkezik. Itt van elsősorban a termőtalaj kérdése. Szlovákiában 12 ár mezőgazdasági és 3 ár szántó- területtel több jut egy lakosra, mint Csehországban. A termőföld jelentős része az intenzíven megművelhető, öntözhető, kukoricatermelőtípushoz tartozik. A szlovákiai mezőgazdaságban a munkaerő-utánpótlás is jobb. Nagyobb méretűek a növekedés kihasználatlan tartalékai, főleg a területegységre eső állatsűrűségben és a szálastakarmányok termesztésében. Bizonyos tartalékokat jelent a magánszektor is, amely Szlovákiában a földterület 18 százalékán gazdálkodik (Csehországban 7 százalék). Ha nem használnánk az egész csehszlovák n tanánk, mert ezek népg tékony források. Kihas sen terhelné külkeresl ami a legközelebbi éve ne kívánatos. Milyen irányban főj gazdasága fejlődni a ben? ® A kidolgozott pr az 1970—90-es évekbe tehénállomány körülbt kedhet. Az évi fejési literről 3800 literre, a 100 kilogrammal nőve hahús, a borjúhús és lül 80 százalékosan nö’ merész felméréséről v nyésztésünk színvonal légi csehországi viszoi maradva, tehát indokc mértékű kihasználása, a tenyésztett fajták bi> nalát is. A felmérések tatkozik a hazai fajtá egy új szlovák fekete tenyészmunka elsősori sére irányul. • A sertéstenyészti színvonalat pozitívan melést körülbelül 50 s ni, bár a szlovákiai 11 ennél nagyobbak. # További lehetőség nyos szlovákiai ágazü 1990-ig ebben az ágazt fejlesztése kerül elő hogy a bárányhús-ten véljük (35 ezer tonn< mérlegben már elég j na. Ezt a lehetőséget az indító ok ugyanis f tudunk megfelelő men ni, amit részbe*» j i A racionális táplálk felelően a következő szonvlag gyorsan fog (75 százalék) és toji is. Az egész állattenyéf 20 éves időszakban vb zalékos mértékben nö A növénytermesztf 1985-ig elsősorban a tésére kell törekednü az 1970—-71-es évekh 70 százalékkal növeke Legtöbb reménnyel csegtet, melyből az ■KKdHH Szeszélyes az időjárás. Valóban, há- ^ rom nappal előbb még kánikulai hőségben aszalódtak a későn érő kalászok, most pedig jó meleg szvetterben, esőkabátban, fedett fővel sietnek munkába az emberek. Vajon mit csinálnak ilyenkor az aratók? Ma egészen csendes, a csallóközi határ. A búza java része még lábon áll vagy rendeken fekszik, az alávetéseket borító árpaszalmát azonban már el is takarították, néhol már az örrtözőcsöveket rakják szét a tarlón. A hereföldeken gejzírként feltörő vízsugarak csiklandozzák az eső lógó lábát, de eredménytelenül. Reggel felé esett még néhány csepp, de csak annyi, hogy a kombájnokat az udvarban marasztalja. A végtelenbe nyúló kukoricatáblák néhol már címereiket bontogatják. Büszkén és szinte dacosan törnek a magasba, mert most nem róluk van szó. Ahogy elnézem, nagyon is sokszor kerülnek még szóba az idén! Jövendő kalászaikat még méregzöld, húsos leveleik alatt rejtegetik, de néhol nászra várva serken már a bajusz. Egy nemrég hallott mondás jut most az eszembe: az idei gabonatermelésben a kukorica lesz Osallőköz aduja, ütőkártyája. Ezt a témát azonban hagyjuk későbbre, szeptemberre. Inkább nézzünk körül a gabonaföldeken! Különös, hogy ami errefelé még „lábon áll“, az valóban lábon áll. Más vidéken olyan fodrosak a búzatáblák, mint az anyjától mosdatott borjú szőre, itt pedig semmi nyoma a viharnak, vetésfektető záporoknak. Errefelé is akadnak ugyan heverő foltok, de korántsem oly mértékben mint feljebb, a galántai vagy a nitrai járásban. Vajon mi lehet a titka? A brestoveci (Szilas) határban különösen szép a búza. Messziről is feltűnően nagy, kövér kalászokat ringat a szél. A száruk sudár, egyenes, mint a nádszál. A parcella szélén jelzőtábla. A kíváncsiság odavisz, a fajta nevét olvashatom rajta: „Kaukaz“. Mintha a véletlenül erre vetődő emberekkel akarná tudatni ez a tábla: vándor, állj meg, amit itt látsz, az a jövő egyik búzafajtája! De nem erről van szó. Néhány lépésnyivel odébb más színű parcella látható, és újabb táblácska. Nem kétséges, a brestoveci szövetkezet összehasonlító fajtakísérleténél vagyunk, amiről jó lenne egyet-mást közelebbről is megtudni. Forduljunk tehát az illetékesekhez. Az „illetékeseket“, Győri László elnök és Rákócza József agronómus személyében, a szövetkezet irodájában találom. A kísérletre vonatkozó kérdéseimet azonban félre kellett tennem, mert mindketten a pártszervezet taggyűlésére készültek. Az elnök a félévi termelési terv teljesítéséről, az agronómus pedig az aratás menetéről készített beszámolót. — Ma egyébként sem aratnánk, mert a hátralevő fajták még nem elég érettek — mondja az elnök —. Ezért úgy határoztunk, hogy ma megtartjuk az amúgy is aktuális pártgyűlést. Rövid gyűlésünk lesz, mert az emberek sietnek a munkába, utána majd elbeszélgetünk. A tanácsterem közben már meg is telt naptól cserzett arcú, porlepte, olajos munkaruhában üldögélő és beszélgető emberekkel. Voltak vagy barmincan, idősebbek és fiatalok. Egyesek közvetlenül a műhelyből vagy az istállóból érkeztek, mások pedig éppen a traktorról szálltak la. _ — ... ____ A gyűlést Tóth Imre, a pártszervezet elnöke vezette. Az első pontban az ifjúsági szervezet munkája került napirendre. Tevékenyek, kezdeményezők, és úgy látszik, tehetségesek is a brestoveci fiatalok. A mezőgazdaságban dolgozó fiatalok járási vetélkedőjén elért második hely legalábbis ezt bizonyítja. Közös szervezetet akarnak a szomszéd falu, Sokolce (Lakszakállas) fiataljaival. A labdarúgó- csapat úgyis közös, legyen hát közös az ifjúsági szervezet is, amit aztán mindkét szövetkezet támogathatna a kultúrális alapból. A fiatalok akarják így, ehhez kellene hozzászólni. A vitában sok a felszólaló. Általában helyeslik a gondolatot. így talán az állandó zenekar kérdését Is meg lehetne oldani. Még zeneoktatót is fizethetne a két szövetkezet. Bartalos Tibornak a járási vetélkedő zsűrijének munkájával kapcsolatban van mondanivalója. Törölgetem a szememet: álmodom, vagy ébren vagyok" Az aratás kellős közepén a fiatalok " neoktatása és a járási vetélkedő kér . a pártszervezet taggyűlésén? Pedig így van, és így van jól! A második pontban Győri elnöké a szó. A félévi terv teljesítését ismerteti. Sertéshúsból 110 százalékra sikerült teljesíteni az előirányzott termelést. A tehenekkel azonban baj van. A tejtermelés A kísérleti parcellák begyűjtése különös figyelmet igényelt a brestoveci határban. (Rudolf Noga felvételei)
