Új Szó, 1972. július (25. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-02 / 26. szám, Vasárnapi Új Szó
íSBOÜtIDÜlI] AZ ÉLET KAPUJÁBAN pálya választástól az érettségiig # elhelyezkedési problémák m NÉHÁNY ÉVVEL EZELŐTT ÉS MA Fehér köpenyben, fehér bóbitával a fejükön, csoportba verődve vagy húsz tizennyolc-tizenki- lenc éves lány álldogált a sebészeti osztály hatos számú ajtaja előtt. Nagyon izgatottnak látszottak. Nem csoda, hiszen az ajtó mögött ott ült az érettségi bizottság. Ma gyakorlati tantárgyakból (sebészet, belgyógyászat stb.) vizsgáznak. A Rožňavai (Rozsnyó) Egészségügyi Szakközépiskola IV. C osztályos diákjairól van szó. Három osztályban hetvennyolc lány érettségizik ez idén. Érthető az izgalom, ami ezekben a napokban az iskola végzős diákjaira jellemző. Nem próbáljuk nyugtatni őket, mert hiábavaló fáradozás lenue, és nem is azért jöttünk, hanem hogy feltegyünk nekik néhány kérdést. Ebben az időpontban a „B“ osztályosok voltak a legalkalmasabbak a beszélgetésre, mivel ők az iskolában tartózkodtak. Kérdésünkre, hogy miért választották az egészségügyi szakmát, többen is válaszoltak, de mi csupán három lány válaszát jegyeztük fel. — A kilencedik osztályosok legnagyobb problémája a pályaválasztás. Nekem ez nem okozott különösebb gondot — mondja Veres Erzsébet. Kicsi korom óta mondogattam: Ha nagy leszek, ápolónő leszek“. Hogy miért is akartam egészségügyi nővér lenni? Tetszett az egyenruhájuk. — Nekem is az ápolónők egyenruhája tetszett, és a rend, a tisztaság a kórházban — mondja Gunyo Erzsébet. Palcso Mária is hasonló „okok“ miatt választotta ezt a pályát. Erre a kérdésre nemcsak ők hárman, hanem huszonötén válaszoltak. Ha összegezzük a válaszokat, akkor megállapíthatjuk, hogy a lányok pályaválasztáskor nem is tudták, mit jelent egészségügyi nővérnek lenni, milyen feladat elvégzése vár rájuk, ha befejezik az iskolát. Ezt már az iskolában tanulták meg és a gyakorlati órákon. Gyakorlatra a helybeli kórházba jártak. — Első hónapokban valamennyiük számára nagy lelki megrázkódtatást jelentett végignézni egy-egy műtétet s az is, ha éppen akkor hoztak be sebesültet a kórházba, amikor ott voltunk — mondja sokuk véleményét Kökény Mária. Később megtanulták és megszokták, hogy melyik ollót, kést, csipeszt kell nyújtani a sebészorvosnak operáció közben. Tudják hogyan kell elsősegélyt nyújtani a különböző megbetegedéseknél és sérüléseknél. Sok-sok szakismeretre tettek szert az elmúlt négy év alatt. S azt is tudják, hogy az ápolónőnek minden betegről egyformán kell gondoskodni. Tehát egészségügyi nővérnek lenni nemcsak annyit jelent, hogy keménygallérú csinos egyenruhában járni. Most, miután e téren is szereztek némi gyakorlatot, nem ábrándultak ki a szak- imájukból, sőt megszerették. Bíznak benne, hogy valamennyiöknek sikerül az érettségi, s abban is, hogy szülőfalujukhoz közel kapnak állást. Tóth Ilona Vinica (Ipolynyék) községből való. Ezért ő.a Veíký Krtíš-i (Nagykürtös) kórházban szeretne dolgozni. Anna Éva (dernői), ő a rožňavai (Rozsnyó) kórházba adta be a kérvényét. Martin Rusnák, az iskola igazgatója elmondotta, hogy minden lányt el tudnak helyezni, persze nem biztos, hogy mindenki az előre kiválasztott kórházban kap munkahelyet. Aki távolabb kerül szülőfalujától, annak sincs oka az elkeseredésre, hiszen a kórházak mellett összkomfortos leányszállások vannak, ahol olcsó a lakbér, és ugyancsak olcsón étkezhetnek a kórház alkalmazottai. S az egészségügyi nővérek fizetése ma már nem olyan alacsony, hogy nagy megterhelést jelentene az étkezés és a lakás fizetése. Néhány évvel ezelőtt még más volt a helyzet, alacsonyabb volt a fizetés, ezért az érettségi után alig egy két hónapot dolgoztak és aztán tömegesen hagyták ott a munkahelyüket. A legtöbben hivatalban helyezkedtek el, ahol nem volt éjjeli szolgálat, szombatjuk, vasárnapjuk is szabad volt, és három-négyszáz koronával többet kerestek. A fizetésrendezés segített ezen az áldatlan helyzeten. Változás történt az ápolónői hivatás társadalmi jelentőségének megítélésében. A megváltozott vélemény abban nyilvánul meg, hogy rendezték az ápolónők fizetését. BÍIikné az iskola egyik oktatója szintén ebben az iskolában érettségizett. Négy évig mint műtősnő dolgozott a helybeli kórházban, majd pedagógiai képesítést szerzett. Jelenleg ápolástechnikát tanít. Pedagógus, de munkaideje alatt többnyire a kórházban tartózkodik, ahol a lányokkal foglalkozik. Beszélgetésünk közben megemlíti, hogy osztálytársai közül már többen töltenek be különböző tisztségeket a kórházakban. Az iskolában tett látogatásunk óta eltelt néhány hét. A lányok azóta leérettségiztek, s talán már első munkahelyükkel ismerkednek. Biztosak vagyunk benne, valamennyien az egészségügyben dolgoznak és hűek maradnak a szakmájukhoz. KOVÁCS ELVIRA MAGUNK IS ELKÉSZÍTHETJÜK Virágládák, virágos erkélyek Vastagabb deszkából köny- nyen összeszegezhetünk ablak- párkányt díszítő virágosládát. Hosszát a hely határozza meg, szélessége 16—18 cm (1.), magassága 20 cm legyen. Alsó lapjára fúrjunk lyukakat, a belső felületet láng felett szenesítsük el, így tartósabb lesz. Kívülről kétszer fessük át olajfestékkel. Két vége alá szegezzünk lécdarabot, hogy a felesleges öntözővíz itt távozhasson és mégis megóvhassuk a fenéklapot a korhadástól. Ha a ládát párkányra állítjuk (2.), feltétlenül rögzítsük drótozással, ládapánttal, nehogy leessen. Erkélyen legegyszerűbb a virágosládát a korlát mellett a földre helyezni (3.), hosszabb levelű növényeket — pl. Sanse- veriát — a szél miatt amúgy sem ajánlatos magasabbra állítani. Ila mégis így akarjuk elrendezni virágainkat, inkább a korlát belső (4.), mint a külső (5.), oldalára szereljük a ládákat. Kívül csak erős laposvas tartókra helyezhetjük el biztonságosan a virágosládát! Tehetjük a ládát az erkély hátsó, vagy oldalsó falához is (6.), így. ha föléje rézrácsot szegezünk a falra (7.), s a ládába futónövónyt ültetünk — hajnalkát, díszbabot vagy effélét — az szépen befutja a falat. Ha nem akarunk a falba szögeket verni, talpas lécrács-állványt is készíthetünk (8.), Nemcsak hosszúkás, hanem szélesebb, négyzetes ládát is jól használhatunk (9.), sőt, sarokba illeszkedő hároinszögleteset is. Kialakíthatjuk az erkély egyik végét lugasszerűen (10.), A lécekről (11.) vezessünk le zsinórt, hogy a futónövénynek legyen mibe kapaszkodnia. Vendégségben a mamánál A házasság és a név A házastársak a házasságkötésnél kötelesek egybehangzó nyilatkozatot tenni a házasságkötésnél eljáró hnb előtt arra, hogy házasságkötésük után melyikük vezetéknevét fogják mint közös vezetéknevet használni. Abban az esetben, ha mindegyikük megtartja eredeti vezetéknevét, nyilatkozatot kell arra vonatkozóan tenniök, melyikük vezetéknevét viselik majd gyermekeik. A törvény nem engedélyezi az olyan megoldást, hogy a gyermekek esetleg váltakozva, vagy nemük szerint viseljék szüleik vezetéknevét. A gyermekekre vonatkozóan a házasságkötéskor tett nyilatkozat a jövőr.e nézve kötelezi a házastársakat, ettől nem térhetnek el. Itt kell megjegyezni, hogy a családról szóló törvény válás esetén lehetőséget ad arra, hogy a volt házastárs a bontó ítélet jogerőre emelkedésétől számított 30 napon belül az anyakönyvvezető hnb-n bejelentse, a házasságkötés előtti vezetéknevét fogja továbbra is használni. Ez a lehetőség jog, de nem kötelezettség. (Már 1950 óta ismeretlen családi jogunkban azon korábbi jogszabály, amely szerint a házasság felbomlását okozó nőnek meg lehetett tiltani volt férje nevének viselési jogát.) Az említett jog azonban nem vonatkozik a volt házastársak gyermekeire, akik továbbra is a házasságkötéskor meghatározott nevüket viselik. További házasságkötés és gyermekek születése esetében (az örökbefogadás nélkül) többször kérik az első házasságból származó gyermek nevének megváltozását, hogy a testvéreivel szemben ne legyen hiányérzetük vagy gátlásuk. Ha a szülők nem tudnak megegyezni, a bíróság ítéletben dönt és így pótolhaya a szülői beleegyezést. A névváltoztatást egyébként a jnb engedélyezi. Dr. FÖLDES JÖZSEF A mama így mondta el, hétfőn, a munkahelyén, a kolléganőinek: — Nézd, egy hónappal ezelőtt, amikor Anti, a fiam, összeházasodott Erzsikével, megmondtam nekik: gyerekek, vasárnaponként nálunk ebédeltek. Tudtam, egész héten eszik az üzemi kosztot, este hideget, legalább vasárnap egyenek rendesen. Az esküvő után a Tátrába utaztak, aztán közbejött valami, szóval tegnap voltak nálunk először. Képzelheted, hogy már hét közben törtem magam, előre megvettem a kacsát, a pirítani való káposztát, szombaton megsütöttem az al- máspitét. Tegnap már fél nyolckor felkeltem, hogy legalább egyszer egy héten rendesen, nyugodtan, asztalnál reggelizzünk férjemmel, meg a kisebb fiammal, Petivel, aki, tudod, egyetemre jár ... Odavannak azért a rántottéért, hát csináltam nekik a teához. Nem nagy ügy. Aztán elmostam a reggeli edényt, kiszellőztettem, bedobáltam a gépbe a ruhákat, hamar megvan, de azért elment vele másfél óra. Peti akart segíteni — hát csak nem hagyom szegényt, éjfélig tanult szombaton is ... — No, a gyerekek — mármint a másik fiam, Anti. meg a menyem — egy órakor érkeztek meg, azt mondták, elaludtak. Leültek beszélgetni a férjemmel, én már rohantam a konyhába, nehogy a kacsa odaégjen a sütőben, meg kifusson a leve. Gondoltam, Erzsiké majd csak kijön hozzám és segít legalább a krumplit megpucolni, közben beszélgethettünk is volna, hogy és mint, de ő nyugodtan ült bent, itta a vermutot, amivel a férjem kínálta. Anti meg az öccsével valami matematikai problémáról vitázott — örültem, hogy legalább segít annak a gyereknek. Kettőkor végre leültünk ebédelni; a férjem megteribett. No, evés közben, tudod, nemigen lehet beszélgetni, az egyik azt mondja, a másik meg a szavába vág, én közben a konyha és a szoba között szaladgáltam, a maradék levest, a tányérokat kivinni, a kacsát, burgonyát, káposztát behozni... Ebéd után a férjem főzött feketét, s én végre leülhettem, de akkor már Erzsi és Anti türelmetlenkedtek, ne haragudjunk, négy órára jnozijegyük van, előtte meg sétálni szeretnének, egész héten nem jutnak levegőhöz. Lehörpintették a kávét és elrohantak. Ha azt mondom: két mondatot sem beszélgettünk, nem túlzók. Azt sem tudom, ízlett-e az ebéd. Hát, ha ez így lesz a jövő vasárnap is, magam sem tudom érdemes-e? Erzsiké másnap a munkahelyén így mesélte a barátnőjének: — Tudod, rögtön sejtettem, mi vár ránk az anyósom vasárnapi ebédjén. Húztuk is, ameddig lehetett, nem mentünk. Anti nincs úgy oda a házikosztért, én meg fogyókúrázom. És egy vasárnapunk van, amikor pihenhetünk, vagy elmehetünk valahová, Anti barátai elvisznek kocsival. De hát tegnap már nem lehetett lemondani, elmentünk. Az anyósom régimódi háziasszony, azt hiszi, leves, sütemény nélkül nincs ebéd. Biztosan azt is elvárta volna, hogy segítsek neki, de majd bolond leszek! Ezt nem vezetjük be. Hs különben is, csak nem fogom a krumplipucolással tönkretenni a kezemet. Miért nem vesz előre tisztított krumplit? A kacsa olyan zsíros volt, hogy alig bírtam lenyelni, a maradék almáspitét pedig erővel ránktukmálta, vigyük haza, jó lesz estére. Hát jó — főleg Antinak, én úgysem nyúlok hozzá —, de annyit nem ért meg, hogy cipeljük magunkkal sétálni, meg a moziba. Na, a jövő hétre úgyis kitalálok valamit, amivel lemondhatom, csak meg ne sértődjenek! Hogy mi ebből a tanulság? Azt találja ki a kedves olvasó ... Hajviselet SZÖGLETES FORMAjrü ARC A széles halántékhoz és keskeny állhoz a közép-hosszú haj illik, laza hullámokban. Ha az arc széles és telt, tupírozzuk a hajat és fésüljük simán, szorosan a halántékhoz. Arcba fésült lágy hullámokkal és csikó- frizurával csökkenthetjük az arc szélességet. Kerek archoz nem illik a göndör hajviselet. Akinek a homloka és az álla egyformán széles és az arca szögletes, ' tupírozott, lágy hullámos hosszú hajat hordjon. Ne hangsúlyozzuk az arc szögletességét szimmetrikus fonná- val, vagy azzal, hogy a haj az áll vonaláig ér. Akinek széles az álla és keskeny a homloka, tupírozza a haját, laza hullámokkal vegye körül az arcát, hogy a széles állból minél kevesebb Játszódjék. Ne fésüljük ki a hajat az arcból! 1972. VII. 2. 16
