Új Szó, 1972. július (25. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-21 / 170. szám, péntek
Csehszlovák lengyel gazdasági egvtntmiikodes a poznani nemzetközi vasár tükrében A gépek egy részéi a szabad térségben helyezték el. A KGST titkársága nemrégen figyelemreméltó jelentést tett közzé. A közlemény rámutat a tagállamok nemzeti jövedelmének elmúlt évi 6,3 százalékos átlagos növekedésére, hangsúlyozva, hogy a népgazdaságok legdinamikusabban fejlődő ágazata az ipari termelés. A kedvező fejlődést a szocialista termelési mód teszi lehetővé. Ezek a gondolatok foglalkoztattak az idei poznaüi nemzetközi vásár pavilonjait járva. Minél nagyobb érdeklődéssel ha- sonlítgatlam össze a szocialista országok mutatós, korszerű termékeit a nyugati országokéival, minél több emberrel beszéltem, annál inkább megérlelődött bennem a meggyőződés: nincs miért szégyenkeznünk. A világ minden részéről Poznanba érkezett szakemberek és technikusok a vásáron saját szemükkel győződhettek meg arról, milyen erőt képvisel a szocialista országok gazdasági együttműködése. Az általánosítás helyett azonban beszéljünk inkább konkrétan. Például Csehszlovákia és Lengyelország gazdasági együttműködéséről. Lengyelország gépeinek és gépi berendezéseinek ma már több mint a felét Csehszlovákiába exportálja. Természetes, hogy a behozott termékeket, csakúgy mint az építkezéseinkhez nyújtott lengyel segítséget éppoly becsben tartjuk, mint lengyel barátaink a csehszlovák védjeggyel ellátott gépi berendezéseket. Kölcsönös árucsere*forgal- munkat az 1971. évre tervezett 7—8 százalék helyett 15 százalékkal növeltük. Abban sincs okunk kételkedni — mondják az illetékes szakemberek —, hogy az országaink közötti áruforgalom értéke 1975 végéig meghaladja a 9 milliárd deviza- zlotyt, vagyis negyven százalékkal több lesz, mint az előző ötéves terv folyamán. Koordinált terveink szerint különösen a beruházások terén igyekszünk kiterjeszteni együttműködésünket. A lengyel vállalatok állal hazánkban felépített üzemekért komplett gépi berendezésekkel fizetünk. Nagy jelentőséget tulajdonítunk a nyersanyagtermelést szolgáló beruházásoknak is, amelyek ma már elképzelhetetlenek tudományos-műszaki együttműködés nélkül. Dióhéjban elmondva: ezeket a tényeket és terveket tükrözik a lengyel és a csehszlovák pavilonban látottak, valamint a szakemberek tárgyalásai, amelyek alapján kölcsönösen előnyös megegyezések születtek. Így például szerződésben rögzítettük, hogy egy Lengyelországban felépítendő harisnyakötő üzem és egy sörgyár gépi berendezéseit Csehszlovákia szállítja. Miben látjuk a mindkét fél részéről előnyös együttműködés lényegét? Abban, hogy biztosítjuk gépipari kapacitásunk hosz- szú időre való kihasználását és egyúttal lehetővé tesszük a lengyel építöanyagipar és köny- nyüipar különböző ágazatainak fejlesztését. Ugyanakkor Lengyelország hazánknak korszerű kénsavgyár felépítésében lesz segítségére. Persze a fejlődés — az együttműködés magasabb formája — bizonyos üzemek kö zös építésében is megmutatko zik. Ilyen értelemben kerül sor többek között egy közös kohászati üzem, cementgyár és elektródgyár felépítésére. Merész tervek ezek, állíthatná valaki, aki nem hallott a ka lowicei és az ostravai kohászok között évek óta folyó szoros együttműködés eredményeiről és arról, hogy az üzemeik korszerűsítésére és a további közös beruházásokra irányuló tárgyalások is folyamatban vannak. Mindez azonban a jövő. Maradjunk egyelőre Poznanban, és tekintsük meg — ha futólag is — a vásárt, amelyen az idén 41 ország 3500 vállalata gépeivel és gépi berendezéseivel bemutatkozott a világnak. Csehszlovákia iparát Poznanban 30 vállalat képviselte. A 3400 négyzetméternyi területen kiállított tárgyak közül a legnagyobb érdeklődést atomreaktorunk modellje, mutatós villanymozdonyunk, néhány korszerű csomagológép és több egészség- ügyi felszerelés keltette. A szerszámgépeknek is sok csodálója akadt. A Skodaexport külkereskedelmi vállalat a plzeňi nagy teljesítményű generátorokkal aratott sikert. A Motokov újdonsága a Skoda A 2 Ralley gépkocsi volt. Nagy feltűnést keltettek új típusú hidraulikus berendezéseink, erdei traktoraink és autódaruink is. Természetesen mezőgazdasági gépekben sem volt hiány a vásáron. Köztük voltak azok a traktorok is, amelyeknek együttes előállítására és közös szerviz szolgálatára a brnói Zbrojovka és a varsói Ur- sus cég képviselői az idén márciusban kötöttek megállapodást. Érthető, hogy a kooperációban gyártott traktorok nézőközönsége — szakemberek a javából — nem szívesen engedte át helyét az újonnan érkezőknek. A körülöttük sürgölődő technikusok készségesen teljesítették látogatóik kívánságát, akik a helyszínen akarták ellenőrizni a gépek működését. A nagy zaj elől a szerszámgépeket kiállító Strojimport külkereskedelmi vállalat egyik irodahelyiségében kerestem menedéket. Kveta Vodičková fogadott, készségesen ismertette velem a Strojimport és a varsói Metalexport szakosítási szerződését. A hostivafi TOS köszörűivel és IFS 3 jelzésű vízszintes fúrógépeivel például a poznani Ciegelski üzemnek igen jók a tapasztalatai. Ezzel magyarázható — jelentette ki vendéglátóm — hogy a további megrendelésekre nem kellett sokáig várni, és hogy a vásáron nagy érdeklődés mutatkozott a koufí- mi TOS üzem FM 50 jelzésű marógépe iránt is, melyet eddig csak a nyugati országok vásároltak tőlünk. Most a szocialista országok is felfigyeltek erre a termékünkre, csakúgy mint a trencíni TOS üzem SPL 16 jelzésű eszterga-kerékautomatájára. Üzemeink tehát hosszú időre el vaunak látva munkával, hogy kielégítsék az áru mennyiségére és műszaki színvonalára irányuló fokozott igényeket, amelyek természetesen a szerviz-szolgálatokat is magukban foglalják. — Ennek a követelménynek már eleget is tettünk — folytatja Kvéta Vodičková. — A Strojimportnak Varsóban ez év áprilisa óta működő kereskedelmi-műszaki központjában szakembereink a gépek műszaki kihasználásával kapcsolatos szó kásos tájékoztatásokon kívül szavatossági feladatokat is ellátnak. Hasonlóképpen járnak el — megrendelőik megelégedésére törekedve — a gépeiket Csehszlováklába szállító lengyel vállalatok is. Tagadhatatlan tehát, hogy országaink — ötéves terveikhez igazodva — nemcsak a politikai és társadalmi célkitűzések terén értik meg egymást, hanem gazdasági feladataik teljesítésével is alkalmazkodnak egymás igényeihez. Ez a gondolat késztetett arra, hogy felkeressem a Metalexport pavilonját, ahol Waclaw Hnat- kowski igazgatóval folytathattam a beszélgetést. Hnatkowski igazgató elmon-, dotta, hogy a csehszlovák üzemek számára a lengyel POREM- BA és a RAF A MET üzemek nehéz szerszámgépeket szállítanak. A lengyelek legnagyobb slágere a PONAR BIAL-üzem esztergapadra szerelt biztonsági készüléke, amellyel Lengyelország rövidesen ellátja a KGST- tagországok piacait. A szakosítás kölcsönös előnyeiről J. Witkowskival, a lengyel POLAM-kombinát egyik legnagyobb üzemének, a Rosa Luxemburg nevét viselő üzemnek az igazgatójával beszélgettünk. Ez a lengyel üzem a rož- novi és a holešovicei Tesla-üze- mekkel együtt gyártja az elektroncsövek különböző típusait. A katowicei HELIOS igazgatóhelyettese, Stanislav Giezek a lengyel tv-készülékekhez gyártott csehszlovák lámpák jó minőségét dicsérte. A kari ín i Tesla színvonalas telefonközpontjairól is kedvezően nyilatkozott vendéglátóm, amelyhez a lámpákat a katowicei üzem szállítja. De minek is folytatnánk a felsorolást, hiszen már az elmondottakból is kitűnik, hogy sokrétű a gazdasági együttműködésünk a Lengyel Népköztársasággal. KARDOS MARTA Poznan egyik látványossága a nemzetközi vásár. KLOSS KAPITÁNY KALANDOS TÖRTÉNETE Amikor kimentek, Kloss nem fordította rá a kulcsot az ajtóra. Nem akarta az ajtó mögött rejtőzködőnek, — aki számára tulajdonképpen előkészítette Hilda Kilar vallomását megnehezí teni a kisurranást. De rögtön vissza kellelt térniük, mert csengett a telefon. — Fogadok, hogy Hofberg — mondta Hilda. — Megengeded, Hans? Kloss bólintott, Hilda felemelte a te lefonkagylót. — Hilda Kilar főhadnagy. Megértem, ezredes úr. Én magam akartam jelenteni, hogy teljesítettük a feladatot. Holnap este a megbeszélt helyen átadom a dokumentumokat. Szeretnék önnek, ezredes úr, köszönetét mondani, hogy Klosst küldte segítségemre. Nagy szerű tiszt. Igaz, sokat idegeskedtem miatta, de nem tudom mit csináltam volna nélküle. Nagyon ügyes, komolyan nagyon ügyes. Igenis, Heil Hitler! ezredes úri — Elégedett vagy, Hans? — kérdez te, amikor letette a kagylót és Klossra kacsintott. Kloss arra gondolt, hogy ebben a pillanatban valóban szép, és arra, hogy ez a szép lány valószínűleg nem éri meg a holnapot. És ő, Kloss, nem tesz semmit, hogy ezt megakadályozza, mert ez a szép lány halálosan veszedelmes ellenség. Ott hagyta az első emeleten, ó maga meg bement a szalonba, fan az ablaknál állt, mélyen meghajolt, amikor Klosst meglátta. Fordította: Bába Kihály — Jó, hogy látom, Jan — fordult hozzá Kloss. — Közölje mindenkivel, hogy már el lehet hagyni Przetokot. Mondjon köszönetét a gróf úrnak is a vendégszeretetéért. — Egy pillanatig nyugtalankodott, hogy a komornyik érti-e, mert egy átfutó mosolyt pillantott meg az arcán. — Értette, amit mondtam? — kérdezte tőle. — Igen — mondta Jan lengyelül és amikor körülpillantott, jelentőségtelje sen hozzá tette: — Szép időnk van ma. — Tavaly ugyanebben az időben — kezdte gépiesen Kloss és hirtelen elnémult a csodálkozástól. — Aztán kö rültekintett ő is és lengyelül folytatta — esett az eső. — Havaseső — válaszolta Jan. — Rendben — mondta Kloss. — Bar lektől vagy. — A Leonhoz leadott utolsó leveledre válaszolva a központ közli, hogy az ügy nem érdekli őket. Az az ember, akiről írtál, az líraion túl dolgozik, és a találmányát, vagyis a különleges ötvözetét negyvenegy óta gyártják. — Zosia apja. Találj módot, hogy er ról óvatosan tájékoztasd — mondta Kloss. — Aztán pedig — elővett -zse béből egy lapos dobozocskát — fogd ezt és a lehető leggyorsabban égesd el. Jobb, ha nincs, ha már nincs rá szükség. Ja — jutott eszébe Klossnak — mond meg a kertésznek, nézze meg a téli kertben a pálmát, bár remélem, hogy nem sértettem meg a gyökerét. Kár lenne, ha elszárailna. A lépcsőn Edward jelent meg. Kloss elrejtette mosolyát, mert észrevette, hogy kabátujja meszes volt. Olyan színű, amilyenre a Kloss szobájából fel vezető előteret meszelték. — Jan, hol van Majewski úr? — kér dezte Edward. — A szobájában — mondta Jan. Kloss mereven, föbólintással üdvözöl te Edwardot, aztán kiment. Tudta, hogy egy pillanat múlva elhangzik az ítélet. Hildu Kilart, az álfutárt halálra ítélik. — Előkészíteni az autókat, visszatérünk! — kiáltotta az udvaron Kloss az őrmesternek. Csak amikor Przetok épületei már a messzeségbe vesztek, akkor gondolt először arra a lányra, akit sohasem látott és már nem is fog — az igazi jolanta Krzeminskára, akit Hofberg és hóhérlegényei halálra kínoztak. Erwin Reil mérnök Hamburgban született. Nagyszerű tudományos jövőt jó soltak neki. Lübbich professzor azt javasolta a fiatal tudósnak, hogy dől gozzon az ő laboratóriumában, de Red inkább a termelést választotta. Szeret le a nagy gyárakat, a lendületet, a pontosságot, a szervezést; szüntelenül ismételte az „újszerűség“ szót és az ö szájából ez harci kiállásként hangzott. Harmincnyolcban kezdett foglalkozni a sugárhajtásos repülőgép motorjának problémájával. Ellenállásra talált, de végül is még fiatul volt, alig ismert mérnök... Türelmes volt, a megfelelő időre várt, hitte, hogy el kell jönnie, és amikor végre felajánlót ták neki egy új gyár vezetői állását a Főkormányzóság területén, megértette, hogy rátalált a nagy lehetőségre. Tudott dolgozni; szinte éjjel-nappal bent tartózkodott a gyárban, amely egy elég nagy lengyel város külterületén épült. Nem törődött a várossal, sem a lakóival, csak arra törekedett, hogy a határidőket pontosan betartsa. Tulajdonképpen nem gondolt sem a háborúra, sem a Harmadik Birodalom nagyságára, csak a motorokra és önmagára. Azonban nehézségekbe ütközött, az első kísérletek rosszul sikerültek. Reil akkor gondolt először Pulkowski professzorra. Még a háború előtt hallott róla. Amikor átvette a gyár vezetését, rögtön közölte ezt a nevet a Gestapo magas rangú tisztjével. A gest após felírt valamit a noteszébe és három hónap niúlva telefonált. Pulkowski néhány hete már a kezükben volt... Erwin Reil mérnök azonnal közölte, hogy mi a terve. — A rendelkezésemre kell, hogy bocsássák — üvöltötte a kagylóba. — Elő kelleti készítenünk — hallotta a telefonban, de olyan hangsúllytü, hogy Reil nem akart vitatkozni. A ges- tapós egyszerűen közölte, hogy mikor szállítják el hozzá Pulkowskit. Azt mondta „szállítják“, mintha valamilyen áru küldéséről lenne szó. Reil órájára pillantott. Hamarosan itt kell hogy legyenek, gondolta. Félretette a technikai rajzokat és kellemesen elnyúlt a kényelmes fotelben. A dolgozószobája kényelmesen volt be rendezve, de kissé mintha rideg lelt volna. Az íróasztalon egyszerű lámpa, néhány egyszerű szék, és az a fotel, amelynek karfáját Reidl gyengéden simogatta. Szerette a bútorokat, melyeket maga tervezett szabad idejében. Krepke kisasszony, a Besszarábiából származó idősebb német nő lépett be a dolgozószobába és csaknem lábujj hegyen járva, az íróasztalra egy csésze kávét tett. Reil nem mondta, hogy köszönöm, még csak rá sem tekintett titkárnőjére. Nem bírta elviselni. Lassú volt, tompa eszű és nem volt benne egy csepp önállóság. És csúnya is volt. Reil becsukta szemét és Dankára gondolt. Nagyszerű kislány! Amikor elutazott Hamburgból, azt mondták 'neki, hogy a lengyelek még a civil németekre is gyűlölettel néznek, ez a lány pedig, akit... (FolytatjukJ 1972. VII. 21. Andrzej Zbych:
