Új Szó, 1972. július (25. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-21 / 170. szám, péntek

Csehszlovák lengyel gazdasági egvtntmiikodes a poznani nemzetközi vasár tükrében A gépek egy részéi a szabad térségben helyezték el. A KGST titkársága nemrégen figyelemreméltó jelentést tett közzé. A közlemény rámutat a tagállamok nemzeti jövedelmé­nek elmúlt évi 6,3 százalékos át­lagos növekedésére, hangsúlyoz­va, hogy a népgazdaságok leg­dinamikusabban fejlődő ágaza­ta az ipari termelés. A kedvező fejlődést a szocialista termelési mód teszi lehetővé. Ezek a gondolatok foglalkoz­tattak az idei poznaüi nemzet­közi vásár pavilonjait járva. Mi­nél nagyobb érdeklődéssel ha- sonlítgatlam össze a szocialista országok mutatós, korszerű ter­mékeit a nyugati országokéival, minél több emberrel beszéltem, annál inkább megérlelődött bennem a meggyőződés: nincs miért szégyenkeznünk. A világ minden részéről Poznanba érke­zett szakemberek és techniku­sok a vásáron saját szemükkel győződhettek meg arról, milyen erőt képvisel a szocialista orszá­gok gazdasági együttműködése. Az általánosítás helyett azon­ban beszéljünk inkább konkré­tan. Például Csehszlovákia és Lengyelország gazdasági együtt­működéséről. Lengyelország gé­peinek és gépi berendezéseinek ma már több mint a felét Cseh­szlovákiába exportálja. Termé­szetes, hogy a behozott termé­keket, csakúgy mint az építke­zéseinkhez nyújtott lengyel se­gítséget éppoly becsben tartjuk, mint lengyel barátaink a cseh­szlovák védjeggyel ellátott gépi berendezéseket. Kölcsönös árucsere*forgal- munkat az 1971. évre tervezett 7—8 százalék helyett 15 száza­lékkal növeltük. Abban sincs okunk kételkedni — mondják az illetékes szakemberek —, hogy az országaink közötti áru­forgalom értéke 1975 végéig meghaladja a 9 milliárd deviza- zlotyt, vagyis negyven százalék­kal több lesz, mint az előző öt­éves terv folyamán. Koordinált terveink szerint különösen a be­ruházások terén igyekszünk ki­terjeszteni együttműködésünket. A lengyel vállalatok állal ha­zánkban felépített üzemekért komplett gépi berendezésekkel fizetünk. Nagy jelentőséget tu­lajdonítunk a nyersanyagterme­lést szolgáló beruházásoknak is, amelyek ma már elképzelhetet­lenek tudományos-műszaki együttműködés nélkül. Dióhéjban elmondva: ezeket a tényeket és terveket tükrözik a lengyel és a csehszlovák pa­vilonban látottak, valamint a szakemberek tárgyalásai, ame­lyek alapján kölcsönösen elő­nyös megegyezések születtek. Így például szerződésben rögzí­tettük, hogy egy Lengyelország­ban felépítendő harisnyakötő üzem és egy sörgyár gépi be­rendezéseit Csehszlovákia szál­lítja. Miben látjuk a mindkét fél részéről előnyös együttműködés lényegét? Abban, hogy biztosít­juk gépipari kapacitásunk hosz- szú időre való kihasználását és egyúttal lehetővé tesszük a len­gyel építöanyagipar és köny- nyüipar különböző ágazatainak fejlesztését. Ugyanakkor Len­gyelország hazánknak korszerű kénsavgyár felépítésében lesz segítségére. Persze a fejlődés — az együttműködés magasabb formája — bizonyos üzemek kö zös építésében is megmutatko zik. Ilyen értelemben kerül sor többek között egy közös kohá­szati üzem, cementgyár és elekt­ródgyár felépítésére. Merész tervek ezek, állíthat­ná valaki, aki nem hallott a ka lowicei és az ostravai kohászok között évek óta folyó szoros együttműködés eredményeiről és arról, hogy az üzemeik kor­szerűsítésére és a további kö­zös beruházásokra irányuló tár­gyalások is folyamatban van­nak. Mindez azonban a jövő. Ma­radjunk egyelőre Poznanban, és tekintsük meg — ha futólag is — a vásárt, amelyen az idén 41 ország 3500 vállalata gépei­vel és gépi berendezéseivel be­mutatkozott a világnak. Csehszlovákia iparát Poznan­ban 30 vállalat képviselte. A 3400 négyzetméternyi területen kiállított tárgyak közül a legna­gyobb érdeklődést atomreakto­runk modellje, mutatós villany­mozdonyunk, néhány korszerű csomagológép és több egészség- ügyi felszerelés keltette. A szer­számgépeknek is sok csodálója akadt. A Skodaexport külkeres­kedelmi vállalat a plzeňi nagy teljesítményű generátorokkal aratott sikert. A Motokov újdon­sága a Skoda A 2 Ralley gépko­csi volt. Nagy feltűnést keltet­tek új típusú hidraulikus beren­dezéseink, erdei traktoraink és autódaruink is. Természetesen mezőgazdasági gépekben sem volt hiány a vásáron. Köztük voltak azok a traktorok is, ame­lyeknek együttes előállítására és közös szerviz szolgálatára a brnói Zbrojovka és a varsói Ur- sus cég képviselői az idén már­ciusban kötöttek megállapodást. Érthető, hogy a kooperáció­ban gyártott traktorok nézőkö­zönsége — szakemberek a javá­ból — nem szívesen engedte át helyét az újonnan érkezőknek. A körülöttük sürgölődő techni­kusok készségesen teljesítették látogatóik kívánságát, akik a helyszínen akarták ellenőrizni a gépek működését. A nagy zaj elől a szerszámgé­peket kiállító Strojimport kül­kereskedelmi vállalat egyik iro­dahelyiségében kerestem mene­déket. Kveta Vodičková foga­dott, készségesen ismertette ve­lem a Strojimport és a varsói Metalexport szakosítási szerző­dését. A hostivafi TOS köszörűi­vel és IFS 3 jelzésű vízszintes fúrógépeivel például a poznani Ciegelski üzemnek igen jók a tapasztalatai. Ezzel magyaráz­ható — jelentette ki vendéglá­tóm — hogy a további megren­delésekre nem kellett sokáig várni, és hogy a vásáron nagy érdeklődés mutatkozott a koufí- mi TOS üzem FM 50 jelzésű ma­rógépe iránt is, melyet eddig csak a nyugati országok vásá­roltak tőlünk. Most a szocialis­ta országok is felfigyeltek erre a termékünkre, csakúgy mint a trencíni TOS üzem SPL 16 jel­zésű eszterga-kerékautomatájá­ra. Üzemeink tehát hosszú idő­re el vaunak látva munkával, hogy kielégítsék az áru mennyi­ségére és műszaki színvonalára irányuló fokozott igényeket, amelyek természetesen a szer­viz-szolgálatokat is magukban foglalják. — Ennek a követelménynek már eleget is tettünk — foly­tatja Kvéta Vodičková. — A Strojimportnak Varsóban ez év áprilisa óta működő kereske­delmi-műszaki központjában szakembereink a gépek műszaki kihasználásával kapcsolatos szó kásos tájékoztatásokon kívül szavatossági feladatokat is el­látnak. Hasonlóképpen járnak el — megrendelőik megelégedé­sére törekedve — a gépeiket Csehszlováklába szállító lengyel vállalatok is. Tagadhatatlan tehát, hogy or­szágaink — ötéves terveikhez igazodva — nemcsak a politikai és társadalmi célkitűzések terén értik meg egymást, hanem gaz­dasági feladataik teljesítésével is alkalmazkodnak egymás igé­nyeihez. Ez a gondolat késztetett arra, hogy felkeressem a Metalexport pavilonját, ahol Waclaw Hnat- kowski igazgatóval folytathat­tam a beszélgetést. Hnatkowski igazgató elmon-, dotta, hogy a csehszlovák üze­mek számára a lengyel POREM- BA és a RAF A MET üzemek ne­héz szerszámgépeket szállíta­nak. A lengyelek legnagyobb slágere a PONAR BIAL-üzem esztergapadra szerelt biztonsági készüléke, amellyel Lengyelor­szág rövidesen ellátja a KGST- tagországok piacait. A szakosítás kölcsönös elő­nyeiről J. Witkowskival, a len­gyel POLAM-kombinát egyik legnagyobb üzemének, a Rosa Luxemburg nevét viselő üzem­nek az igazgatójával beszélget­tünk. Ez a lengyel üzem a rož- novi és a holešovicei Tesla-üze- mekkel együtt gyártja az elekt­roncsövek különböző típusait. A katowicei HELIOS igazga­tóhelyettese, Stanislav Giezek a lengyel tv-készülékekhez gyár­tott csehszlovák lámpák jó mi­nőségét dicsérte. A kari ín i Tes­la színvonalas telefonközpont­jairól is kedvezően nyilatkozott vendéglátóm, amelyhez a lámpá­kat a katowicei üzem szállítja. De minek is folytatnánk a fel­sorolást, hiszen már az elmon­dottakból is kitűnik, hogy sok­rétű a gazdasági együttműködé­sünk a Lengyel Népköztársaság­gal. KARDOS MARTA Poznan egyik látványossága a nemzetközi vásár. KLOSS KAPITÁNY KALANDOS TÖRTÉNETE Amikor kimentek, Kloss nem fordí­totta rá a kulcsot az ajtóra. Nem akar­ta az ajtó mögött rejtőzködőnek, — aki számára tulajdonképpen előkészítette Hilda Kilar vallomását megnehezí teni a kisurranást. De rögtön vissza kellelt térniük, mert csengett a telefon. — Fogadok, hogy Hofberg — mond­ta Hilda. — Megengeded, Hans? Kloss bólintott, Hilda felemelte a te lefonkagylót. — Hilda Kilar főhadnagy. Megér­tem, ezredes úr. Én magam akartam jelenteni, hogy teljesítettük a feladatot. Holnap este a megbeszélt helyen át­adom a dokumentumokat. Szeretnék önnek, ezredes úr, köszönetét mondani, hogy Klosst küldte segítségemre. Nagy szerű tiszt. Igaz, sokat idegeskedtem miatta, de nem tudom mit csináltam volna nélküle. Nagyon ügyes, komo­lyan nagyon ügyes. Igenis, Heil Hitler! ezredes úri — Elégedett vagy, Hans? — kérdez te, amikor letette a kagylót és Klossra kacsintott. Kloss arra gondolt, hogy ebben a pillanatban valóban szép, és arra, hogy ez a szép lány valószínűleg nem éri meg a holnapot. És ő, Kloss, nem tesz semmit, hogy ezt megakadályozza, mert ez a szép lány halálosan veszedelmes ellenség. Ott hagyta az első emeleten, ó maga meg bement a szalonba, fan az ablak­nál állt, mélyen meghajolt, amikor Klosst meglátta. Fordította: Bába Kihály — Jó, hogy látom, Jan — fordult hozzá Kloss. — Közölje mindenkivel, hogy már el lehet hagyni Przetokot. Mondjon köszönetét a gróf úrnak is a vendégszeretetéért. — Egy pillanatig nyugtalankodott, hogy a komornyik érti-e, mert egy átfutó mosolyt pillan­tott meg az arcán. — Értette, amit mondtam? — kérdezte tőle. — Igen — mondta Jan lengyelül és amikor körülpillantott, jelentőségtelje sen hozzá tette: — Szép időnk van ma. — Tavaly ugyanebben az időben — kezdte gépiesen Kloss és hirtelen el­némult a csodálkozástól. — Aztán kö rültekintett ő is és lengyelül folytatta — esett az eső. — Havaseső — válaszolta Jan. — Rendben — mondta Kloss. — Bar lektől vagy. — A Leonhoz leadott utolsó leveled­re válaszolva a központ közli, hogy az ügy nem érdekli őket. Az az ember, akiről írtál, az líraion túl dolgozik, és a találmányát, vagyis a különleges ötvözetét negyvenegy óta gyártják. — Zosia apja. Találj módot, hogy er ról óvatosan tájékoztasd — mondta Kloss. — Aztán pedig — elővett -zse béből egy lapos dobozocskát — fogd ezt és a lehető leggyorsabban égesd el. Jobb, ha nincs, ha már nincs rá szükség. Ja — jutott eszébe Kloss­nak — mond meg a kertésznek, nézze meg a téli kertben a pálmát, bár re­mélem, hogy nem sértettem meg a gyökerét. Kár lenne, ha elszárailna. A lépcsőn Edward jelent meg. Kloss elrejtette mosolyát, mert észrevette, hogy kabátujja meszes volt. Olyan szí­nű, amilyenre a Kloss szobájából fel vezető előteret meszelték. — Jan, hol van Majewski úr? — kér dezte Edward. — A szobájában — mondta Jan. Kloss mereven, föbólintással üdvözöl te Edwardot, aztán kiment. Tudta, hogy egy pillanat múlva elhangzik az ítélet. Hildu Kilart, az álfutárt halálra ítélik. — Előkészíteni az autókat, visszaté­rünk! — kiáltotta az udvaron Kloss az őrmesternek. Csak amikor Przetok épületei már a messzeségbe vesztek, akkor gondolt először arra a lányra, akit sohasem lá­tott és már nem is fog — az igazi jolanta Krzeminskára, akit Hofberg és hóhérlegényei halálra kínoztak. Erwin Reil mérnök Hamburgban szü­letett. Nagyszerű tudományos jövőt jó soltak neki. Lübbich professzor azt ja­vasolta a fiatal tudósnak, hogy dől gozzon az ő laboratóriumában, de Red inkább a termelést választotta. Szeret le a nagy gyárakat, a lendületet, a pontosságot, a szervezést; szüntelenül ismételte az „újszerűség“ szót és az ö szájából ez harci kiállásként hang­zott. Harmincnyolcban kezdett foglal­kozni a sugárhajtásos repülőgép mo­torjának problémájával. Ellenállásra ta­lált, de végül is még fiatul volt, alig ismert mérnök... Türelmes volt, a megfelelő időre várt, hitte, hogy el kell jönnie, és amikor végre felajánlót ták neki egy új gyár vezetői állását a Főkormányzóság területén, megértet­te, hogy rátalált a nagy lehetőségre. Tudott dolgozni; szinte éjjel-nappal bent tartózkodott a gyárban, amely egy elég nagy lengyel város külterületén épült. Nem törődött a várossal, sem a lakóival, csak arra törekedett, hogy a határidőket pontosan betartsa. Tulaj­donképpen nem gondolt sem a háború­ra, sem a Harmadik Birodalom nagy­ságára, csak a motorokra és önmagára. Azonban nehézségekbe ütközött, az első kísérletek rosszul sikerültek. Reil akkor gondolt először Pulkowski pro­fesszorra. Még a háború előtt hallott róla. Amikor átvette a gyár vezetését, rögtön közölte ezt a nevet a Gestapo magas rangú tisztjével. A gest após fel­írt valamit a noteszébe és három hó­nap niúlva telefonált. Pulkowski né­hány hete már a kezükben volt... Erwin Reil mérnök azonnal közölte, hogy mi a terve. — A rendelkezésemre kell, hogy bo­csássák — üvöltötte a kagylóba. — Elő kelleti készítenünk — hallot­ta a telefonban, de olyan hangsúllytü, hogy Reil nem akart vitatkozni. A ges- tapós egyszerűen közölte, hogy mikor szállítják el hozzá Pulkowskit. Azt mondta „szállítják“, mintha valamilyen áru küldéséről lenne szó. Reil órájára pillantott. Hamarosan itt kell hogy legyenek, gondolta. Félre­tette a technikai rajzokat és kelleme­sen elnyúlt a kényelmes fotelben. A dolgozószobája kényelmesen volt be rendezve, de kissé mintha rideg lelt volna. Az íróasztalon egyszerű lámpa, néhány egyszerű szék, és az a fotel, amelynek karfáját Reidl gyengéden si­mogatta. Szerette a bútorokat, melye­ket maga tervezett szabad idejében. Krepke kisasszony, a Besszarábiából származó idősebb német nő lépett be a dolgozószobába és csaknem lábujj hegyen járva, az íróasztalra egy csésze kávét tett. Reil nem mondta, hogy kö­szönöm, még csak rá sem tekintett titkárnőjére. Nem bírta elviselni. Las­sú volt, tompa eszű és nem volt benne egy csepp önállóság. És csúnya is volt. Reil becsukta szemét és Dankára gon­dolt. Nagyszerű kislány! Amikor eluta­zott Hamburgból, azt mondták 'neki, hogy a lengyelek még a civil néme­tekre is gyűlölettel néznek, ez a lány pedig, akit... (FolytatjukJ 1972. VII. 21. Andrzej Zbych:

Next

/
Thumbnails
Contents