Új Szó, 1972. július (25. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-21 / 170. szám, péntek
néhány sorban A TASZSZ KÖZLEMÉNYE A szovjet katonai személyzet teljesítette funkcióit az EAK-ban Kurt Waldheim ENSZ-fotitkár Taskentben A Szovjetunió eleget téve az Egyiptomi Arab Köztársaság vezetősége kérésének, hogy nyújtson segítséget Egyiptom védelmi képessége biztosításához az izraeli agresszióval szemben — egyebek között több évig bizonyos létszámú katonai személyzet ideiglenes küldésével megadta a kért baráti segítséget. A szovjet katonai személyzet azért tartózkodott Egyiptomban, hogy segítsen az egyiptomi fegyveres- erőknek az odaszállított szovjet haditechnika kezelésének elsajátításában. Mindkét fél többször kifejezte, hogy elégedett az ilyen vonatkozásban hozott intézkedések hatékonyságával. A szovjet katonai személyzet teljesítette funkcióit az Egyiptomi Arab Köztársaságban. Ennek figyelembevételével és a felek között tartott megfelelő véleménycsere után célszerűnek ismerték el, hogy visszaszállítsák a Szovjetunióba azt a katonai személyzetet, amelyet korlátozott időtartamra küldtek Egyiptomba. Ennek a személyzetnek a hazaszállítását a »legközelebbi jövőben végrehajtják. Mint Anvar Szadat, az Egyiptomi Arab Köztársaság elnöke az Arab Szocialista Unió Központi Bizottságának július 18-i ülésén megállapította, a mostani intézkedések „semmilyen módon sem érintik az egyiptomi— szovjet barátság alapjait“. Az elnök ugyanakkor ismét nagyra értékelte „a Szovjetunió hatalmas segítségét“ és hangsúlyozta, hogy az EAK a két ország közötti barátság folytatására törekszik. A Szovjetunió a maga részéről továbbra is minden módon fejleszteni és erősíteni szándékozik kapcsolatait az Egyiptomi Arab Köztársasággal a szovjet—egyiptomi barátsági és együttműködési szerződésnek és annak a közös harcnak szilárd alapján, amely az izraeli agresszió felszámolásáért, a közel-keleti békéért és biztonságért folyik. Moszkva — „Nagy benyomást tettek rám azok a kimagasló sikerek, amelyeket az önök országa valamennyi területen elért“ — mondotta Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár a TASZSZ tudósítójának. Egyúttal köszönetét fejezte ki a szovjet kormánynak azért, hogy hivatalos látogatásra meghívta a Szovjetunióba, ahová első ízben látogatott el, mint az ENSZ főtitkára. Előzőleg 1968- ban, mint osztrí^k külügyminiszter járt már a Szovjetunióban. Elmondotta, hogy Alekszej Koszigin miniszterelnökkel és Andrej Gromiko külügyminiszterrel a nemzetközi kérdések széles körét és természetesen az ENSZ-ben felmerülő problémákat is megtárgyalta. A véleménycserét igen gyümölcsözőnek és hasznosnak mondotta. Az ENSZ-főtitkár tegnap Moszkvából Üzbekisztán fővárosába, Taskentbe érkezett. Waldhelm megtekintette a város nevezetességeit, majd részt vett azon az ebéden, amelyet az Üzbég SZSZK Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége rendezett tiszteletére. Ceausescu beszámolója az RKP országos értekezletén Anvar Szadat beszéde az Egyiptomnak nyújtott szovjet segítségről Tanácskozott az ASZÚ központi bizottsága 1972. /II. 21. Az Arab Szocialista Unió központi bizottsága Kairóban ülést tartott, amelyen beszédet mondott Anvar Szadat, az ASZÚ elnöke, az Egyiptomi Arab Köztársaság elnöke. Az egyiptomi népnek az angol kolonializmus, valamint az Egyesült Államok és Izrael imperialista agressziója ellen vívott harcával kapcsolatban az elnök méltatta azt a nagy szerepet, amelyet a Szovjetunió ebben a küzdelemben betöltött. — A Szovjetunió — jelentette ki Anvar Szadat — minden területen, a politikai, a gazdasági és a katonai területen a mi oldalunkon volt. Ilyen volt a Szovjetunió álláspontja az 1967- es izraeli agresszió előtt is. 1965-ben, amikor az Egyesült Államok — Johnson elnöksége idején — figyelmeztetett bennünket, hogy beszünteti segítségét és valóban így tett, mi a Szovjetunióba utaztunk az azóta elhunyt Gamal Abdel Nasz- szer elnökkel. A Szovjetunió a mi oldalunkon volt akkor, amikor megkezdődött a nyílt konfrontáció Egyiptom és az Egyesült Államok között. A Szovjetunió olyan álláspontot foglalt el, amit nem felejtünk el, amikor különleges megállapodást kötött velünk, amelynek értelmében csökkentette a Szovjetunióval szemben fennálló adósságunk összegét, hogy enyhítse a ránk gyakorolt amerikai nyomást, különösen akkor, amikor az Egyesült Államok korlátlan gazdasági és katonai támogatásban részesítette Izraelt. 1967-ben — jelentette ki a továbbiakban Anvar Szadat — a Szovjetunió fegyvert szállított nekünk azután, hogy fegyverzetünk 80 százalékát elvesztettük, valamint politikailag támogatott bennünket a nemzetközi fórumokon. A Szovjetunió gazdaságilag is segített bennünket. Anvar Szadat elnök bejelentette azt is, hogy véget ért a szovjet katonai tanácsadók megbízatása, akik az EAK kormányának kérésére érkeztek Egyiptomba. Beszédének végén az elnök javaslatot tett arra, hogy ez év július 23-ra hívják össze az Arab Szocialista Unió országos kongresszusának ülésszakát, amelynek napirendjén a nemzeti egység kérdése szerepel a következő munkaszakra vonatkozóan. Bukarest — A Román Kommunista Párt szerdán megnyílt országos értekezletén Nicolae Ceausescu beszámolójában a nemzetközi munkamegosztásban való részvétel kérdéseit érintve azt hangoztatta, hogy Románia külkereskedelmének mintegy 55 százalékút a szocialista országokkal bonyolítja le. Mint mondotta, Románia nagy figyelmet szentel annak, hogy a komplex program keretében bővítse együttműködését a KGST tagállamaival. Az 1990-ig terjedő távlati terv problémáiról szólva kifejtette: a középpontban továbbra is a fokozott iparfejlesztés áll. Ceausescu beszámolójának következő részében a román párt nemzetközi tevékenységével foglalkozott. Kijelentette, hogy Románia külpolitikájának homlokterében az összes szocialista országokkal való baráti és sokoldalú együttműködési kapcsolatok fejlesztése áll. Kidomborította a szovjet párt- és állami vezetőkkel tartott találkozók jelentőségét. A szocialista országok egységének kérdését érintve a főtitkár kijelentette, hogy „mindent meg kell tenni együttműködé sük és egységük erősítéséért, az átmeneti jellegű nézeteltérések leküzdéséért”. Külpolitikai kérdésekről szólva nyomatékosan kiemelte a balkáni államok közötti tartós együttműködés szükségességét. Felvetette, hogy készítsék elő a térség államainak találkozóját. Az egyiptomi nép továbbra is hu marad barátaihoz Moszkva — Az egyiptomi nép teljes mértékben értékeli azt a derekas erőfeszítést, azt a lét- fontosságú szolgálatot és áldozatokat, amelyet az egyiptomi területen bizonyos ideig szolgáló szovjet fegyveres erők tagjai hoztak az agresszió elleni közös harcért. Az egyiptomi nép továbbra is hű marad barátaihoz és minden téren folytatni akarja az együttműködést a szovjet néppel — hangsúlyozza az Egyiptomi Arab Köztársaság nagykövetségének tegnap Moszkvában közzétett nyilatkozata. Barátaink — a szovjet fegyveres erők tagjai — hangzik továbbá a nyilatkozatban, a legnagyobb sikerrel teljesítették kötelességüket. Az egyiptomi fegyveres erők megszilárdítása lehetővé tette a fegyveres erők átszervezése döntő szakaszának sikeres elérését, potenciáljának megszilárdítását úgy, hogy teljesíteni képes szent nemzeti kötelességét — a cionisták gyarmatosító offenzívá- ja elleni harcot. Egyiptom nem akarja, hogy harcának terheit mások viseljék. Egyedül az egyiptomi nép felelős az ország védelme szempontjából fontos feladatok megoldásáért, beleértve a megszállt területek felszabadítását és törvényes jogainak felújítását — hangsúlyozza végül a nyilatkozat. A VIETNAMI nép felszabadító harcát támogató írországi szervezet kezdeményezésére Dublin lakosai nagygyűlésen tiltakoztak az amerikaiak vietnami agressziója ellen. MOHAMED ALI SZAMATER, a Szomáliái fegyveres erők főparancsnoka befejezte moszkvai látogatását és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságba utazott. A KUBAI dolgozók új mun- kasikerekkel köszöntik a nemzeti felkelés napját. 50 üzemi kollektíva jelentette be, hogy túlteljesítette az első félévi tervét. AZ ÚJFASISZTÁK az Olasz Kommunista Párt adranoi székháza ellen elkövetett merényletét Catania város és a hozz i tartozó tartományi lakosai tüntető nagygyűlésükön elítélték. SZUDÁN felújítja az 1967-p.s arab—izraeli háború miatt meg. szakított diplomáciai kapcsolatait az Egyesült Államokkal. KÖZÉP-ANGLIA acélkohóinak munkásai tiltakoztak a munka- nélküliség növekvő veszélyt) ellen. Len Winfield, az akcióbizottság elnöke elítélte a Brit Állami Acéltársaság szándékát, amelynek következtében 130Ű stantoni dolgozó vesztené el munkáját. RÓMÁBAN megkezdődött az OKP Központi Bizottságának plénuma. Napirenden szerepel a Proletáregység Olasz Szocialista Pártja rendkívüli ülésszakának határozata, amely szerint feloszlatják a PSIUP-t és tagjai belépnek az Olasz Kommunista Pártba. A DAILY TELEGRAPH által megrendezett közvéleménykuta. tás eredményei azt mutatják, hogy a választópolgárok köriben a legnépszerűbb az ellenzéki Munkáspárt. MASAHIRO NISIBORI japán küldött a genfi leszerelési kon- terencián előterjesztette Japán, Kanada és Svédország közös munkatervét a föld alatti nukleáris robbantások ellenőrzésére vonatkozóan. A KCZÖS PIAC tagállamainak szerda óta Brüsszelben ülésező külügyminiszterei csütörtök délelőtt tanácskozásra gyűltek össze.. Fő vitatémájuk ezúL'il a Közös Piac kapcsolatai a földközi-tengeri országokkal volt. MIECZYSLAW ZAJFRYD Lengyelország közlekedésügyi minisztere és Walter Stoessel amerikai nagykövet a két ország légiforgalmának fejlesztéséről szóló megegyezést írt alá.máktól is. Ez a „harmadik utas“ elmélet azonban nem vált be, s nemcsak a monopóliumok visszaszorítása maradt el, hanem rádöbbenhettek azóta a védőbástyának kikiáltott Egyesült Államok agresszivitására is, a másik oldalon pedig az agresszív hatalomnak bésen laza keret a mozgalom, melyben a legszélsőségesebb irányzatok is helyet kaptak. A kommunistákkal szövetséget vállaló baloldal (chilei, japán, finn szocialisták, s újabban a franciák) mellett a centristákon át (ők a fő nemzetközi kérdésekben, államközi síkon Erjedés lyegzett Szovjetunió következetes és elvszerű békepolitikájára. Ezek a tények indokolták időről időre az irányváltást. Ez, persze, nem jelenti azt, mintha a mozgalmon belül a jobboldali törekvéseknek nem volna erős bázisuk. A balratolódás jelei azonban nyomon követhetők, s ma már maga az is jelentősnek mondható, hogy a szerve-, zet irodája tagjai között — mely a háromévenként megrendezésre kerülő kongresszusok között irányítja a mozgalmat — több, a mozgalom balszárnyán elhelyezkedő pártot is találunk (a finnek, valamint a chilei radikálisok, illetve az újjászerveződött IUSY ifjúsági interna- cionálé képviselőit). A nemzetközi események realista megközelítésének igénye már a múlt évi Helsinki ülést is jellemezte. Ez mutatkozott meg a XII. kongresszuson is, mely arra a feladatra vállalkozott, hogy az 1969-es east- bourne-i kongresszus óta eltelt három év eseményeit értékelje, s irányt szabjon a további tevékenységnek. A bécsi kongresszus ismételten azt bizonyította, meglehetőhajlandók az együttműködésre) a szélsőjobbig a legeltérőbb irányzatok találhatók itt meg. Ez utóbbiak, a disszidens „Kelet-európai Szocialista Unió“ nevében Bruno Kalnins például nyíltan fellépett az ellen, hogy az európai biztonsági értekezleten véglegesnek ismerjék el az európai határokat. Szerintük nagyobb figyelmet kellene helyezni „a Szovjetunióban megtalálható ellenzékre“; B. Kreisky pedig azt sürgette, hogy a „szocialista demokrácia“ központi eszméjét jobban kell „sugározni“ a szocialista országok felé. A hetvenéves B. Pitter- mann, az Internacionálé elnöke pedig az erőszak elvéről való lemondást sürgette nemcsak a nemzetközi kapcsolatokban, hanem az ideológia területén is. Maga Brandt kancellár is, aki egyébként a nemzetközi események figyelemreméltó elemzését adta, amelynek fő iránya a konfrontációból az együttműködéshez jutni, egyúttal arra is figyelmeztetett: „Nem szabad elmosni a szociáldemokrácia és az államve- zető kommunista pártok között az elvi ellentéteket. Semmiféle békepolitika, külpolitikai közeledés nem küszöbölheti ki a politikai rendszerek közötti ellentéteket s nem is hagyhatja azokat figyelmen kívül“. A kongresszuson az új hangvételt elsősorban az indokínai háborúval kapcsolatos álláspont jellemezte. Az elfogadott határozat A háború Indokínában című fejezete megállapítja: „A vietnami háborúra nincs és nem is lehet katonai megoldást találni“. A tanácskozás követelte a háború azonnali befejezését, megállapítva: „Indokína békéjének az indokínai népek azon abszolút jogán kell alapulnia, hogy jövőjükről kiilföl di hatalmak beavatkozásától mentesen döntsenek“. Egyben azt is követelték, hogy az Egyesült Államok hozza nyilvánosságra a katonai egységek kivonásának határidejét. A fő külpolitikai kérdésekben a baloldal és a centristák ezúttal összefogtak. A lezajlott csúcstalálkozókat hasznosnak mondták, s elismeréssel szólnak a szovjet—nyugatnémet és a lengyel—nyugatnémet szerződésről, valamint a nyugatberlini négyhatalmi megállapo dásról, továbbá az NDK—NSZK egyezményekről. További tárgyalásokat sürgetnek a leszerelés érdekében is. Az európai biztonsági értekezlettel kapcsolatban sürgetik az előkészületek mihamarabbi megkezdését, valamint az értekezlet megtartását. Több felszólaló szerint 1973 első felében meg lehet tartani az értekezletet. Sokat foglalkoztak a Közös Piac kérdésével, a „300 millió ember vámhatármentes világának“ illúziójával, kevesebbet beszéltek viszony a monopoltö ke visszaszorításáról, vagy a munkalehetőségek megteremtéséről. A differenciálódás jelei azonban érezhetőek voltaK, ahogy érezhető volt az erjedés, az útkeresés is. Ez az útkeresés továbbra is a „kis lépések“ elméletét igazolja, s ma már — éppen a francia, olasz, finn, chilei és japán stb. példából tanulva — nyíltan nem ellenzik a kommunistákkal való együttműködés gondolatát. S már magában ez is jelentős előrehaladás. A kommunisták a politikai szövetségesnek kijáró figyelemmel kísérik a baloldali szociáldemokratákat, nem mondhatnak le azonban a szociáldemokratiz- mus elleni politikai harcról éppúgy, mint a jobboldali szociáldemokraták bírálatáról. Ezért, ha a szociáldemokrata pártok a bennük bízó tömegek millióinak valós igényeit akarják követni, mindig támaszkodhatnak a kommunisták megértésére, együttműködésére. A bécsi kongresszuson jelentkező változások, korigények azt mutatják, érik a felismerés, hogy ne csak a nemzetközi küzdőtéren, hanem a belpolitikai harcokban is szövetségest találjanak a szocialisták a kommunistákban, s akcióegységben harcoljanak a tőkés rend és a monopóliumok •mbertelensége ellen, — egy emberibb világért __ FO NOD ZOLTÁN Kommentárunk D écsben a közelmúltban ért ® véget a Szocialista Internacionálé XII. kongresszusa. Tekintettel arra, hogy ez a nemzetközi szervezet jelentős erőt képvisel, valamint arra is, hogy a kongresszuson megvitatott kérdések a legfontosabb nemzetközi problémákat érintették, nem árt néhány szót szólni a tanácskozásról. A Szocialista Internacionálé — mint ismeretes — a kommunista pártoktól jobbra, a polgári pártoktól pedig balra álló laza tömörülés, mely elsősorban európai mozgalom. Egyedül Izrael az az Európán kívüli tagállam, ahol Golda Meir szociáldemokrata pártja hatalmon van, annál több viszont az ilyen tagállam Európában. Három országban koalíciós kormányt vezetnek, négy továbbiban pedig részt vesznek a kormányzásban. A Szocialista In- ternacionálénak 37 tagországa van, 13 pártnak ezenkívül tanácsadói joga van, 7 pedig megfigyelőként vesz részt. Tagjai száma 14,3 millió, a választópolgárok száma pedig meghaladja a 75 milliót. Már maga ez a tény is mutatja, hogy a Szocialista Internacionálé szerepét, jelentőségét nem lehet lebecsülni. A szociáldemokrácia az elmúlt években nem egyszer kényszerült arra, hogy irányt- változtasson, kompromisszumos megoldást keressen, s figyelembe vegye a nemzetközi realitásokat. A mozgalom a második világháború után arra törekedett, hogy a szocialista országoktól eltérő utat válasszon, s eltérő legyen a kapitalista for-
