Új Szó, 1972. július (25. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-19 / 168. szám, szerda

Munkateljesítmény — minőség — jutalmazás

Kialakítani az összefüggéseket

Az utóbbi hónapokban a racionalizációs programok értékelése során mind gyakrabban napirendre került a jutalmazási rendszerünk racionalizálásának kérdése is. Hazánkban a felszabadulás óta társadalmi ügy a munka szerinti bérezés elvének érvényesítése. A XIV. pártkongresszus határozata világosan leszögezi, hogy a munkatermelékenység további növekedését . elősegítő hatékony eszköz a jutalmazás szocialista elvének következetes érvényesítése.

Miért szükséges a racionalizálás?

Jelenlegi bérrendszerünk az ágazatok többségében már nem biztosítja a fejlődést, nem tükrözi a megváltozott viszonyokból eredő követelményeket. Már több mint egy évtizede, 1960- ban — végeztünk bérátépítést, s azóta az iparban az átlagbér 37 százalékkal nőtt. Ugyanakkor ez a növekedés nem mindenkor tükrözte hűen a munkateljesítményeket, a termelés növekedését. Ismert tény, anyagi ösztönzési rendszerünk egyik hiányossága, hogy a bérek nem eléggé differenciáltak. Hiányosságok tapasztalhatók a munka és a gazdasági funkció alapján való besorolásban is. Nincsen összehasonlítási alap a különböző ágazatokban az azonos bérosztályba soroltak között, s a munkanormák a legtöbb ágazatban már nem felelnek meg a megváltozott műszaki-szervezési követelményeknek. Egyes vállalatokban tudatosan alakítanak ki nagy időtartalékot, ami lehetőséget nyújt a normák magas túltelfesítésépe. Gyakran képezi vita tárgyát a prémium hatékonysága, mivel az egyes mutatók és követelmények nem igényesek.

Szólni kell arról is, hogy az elmúlt években bérrendszerünkben gyakran előbukkantak az egyenlősdiséget szorgalmazó törekvések. Bizonyításul talán elég megemlíteni azt, hogy a munkások 80 százalékát két bérosztály öleli fel. Viszont az egyes ágazatokban a középosztályokba sorolt munkások bére eléri a legfelsőbb osztályba tartozó munkások keresetét. Erősen érződik az egyenlősdiségre való törekvés az egyes bérkategóriákon belül is. Évek óta vitatott és megoldásra váró kérdés, hogy a mesterek és a technikusok fizetése azonos, sőt helyenként alacsonyabb, mint a felsőbb bérosztályban dolgozó munkások keresete. Tapasztalatból

tudjuk, bérrendszerünk említett hiányosságai kedvezőtlenül hatnak gazdasági fejlődésünkre, ezért a XIV. pártkongresszus határozata alapján a kiválasztott üzemekben május elsejétől kísérletképpen megkezdték a bérrendszer racionalizálását.

Teljesíteni a követelményeket

Bérrendszerünk racionalizálásának célja, hogy megerősítse az összefüggést a végzett munka és a kereset között, hogy jobban értékeljék a jó és szakmunkát, s szigorúbban járjanak el azokkal szemben, akik rossz minőségű munkát végeznek.

A módosítások kidolgozása után szigorú kritériumok alapján válogatták ki a jelentkezők közül azon vállalatokat, melyekben engedélyezték a bérrendszer racionalizálását. Csupán érdekességként említem, hogy a jelentkező 104 vállalat közül csak 73 tudta biztosítani a követelmények teljesítését. Voltak gazdasági vezetők, akik azt gondolták, hogy az 1960-as bérálépítéshez hasonló intézkedésekre kerül sor, és a bizottság állami dotációt eszközöl ki részükre. Ma erről szó sem lehet. A kormánybizottság, mely jogosult az engedély megadására, nagyon objektiven, komplex értékelést végez, s ennek alapján határoz. A vállalat vezetőinek bizonyítaniok kell, hogy

• kialakították a feltételeket a tervezett termelési feladatok folyamatos teljesítésére, ezeket maradéktalanul teljesítik, valamint export kötelességüket és kooperációs megállapodásaikat;

• megfelelő az arány a bérek és a munkatermelékenység növekedése között, és a termelési folyamatok tökéletesítésével, a racionalizációs programok megvalósításával képesek

biztosítani a munkatermeié kenység további növekedéséi;

• intenzivebben kihasználják a termelési alapokat és a mun kaidőt;

• tökéletesítik a munkaszer vezést és irány adást, jobban ki használják a dolgozók képzett ségét, és az új követelményeknek megfelelően objektiven megállapítják a munkanormá kát;

• önmaguk biztosítják a bér rendszer racionalizálásához szükséges pénzügyi eszközöket.

Mindebből következik, hogy a munkahelyeken is fokozottabb követelményeket kell meg szabni, szilárdítani kell a fe gyeimet és következetesebben büntetni a fegyelem megbon- tóit. A munkafegyelem megszilárdítása terén nagy feladat vár a szakszervezetekre.

Munkateljesítmény, anyagi ösztönzés

Gazdasági fejlődésünk gyorsítását, a hatékonyság, a munka termelékenységének növelésével akarjuk elérni. Példák bizonyítják, megfelelő anyagi ösztönzéssel az embereket nagyobb és főként jobb teljesítményre lehet serkenteni. Gyakorlatból ismerjük bérrendszerünk előrelendítő és visszafogó erejét is. Most a fékező megkötöttségek eltávolításával jobban kidomborodik bérrendszerünk ösztönző jellege, s már az alapbérekben jobban kifejezésre jut a munka társadalmi fontossága és hasznossága.

Jelentős változás, hogy ösz- szehasonlítási alapot teremtenek az egyes ágazatok között és csökkentik a bérosztályok számát. Üj eljárást érvényesítenek a munkások alapbérének megállapításánál, mivel a munka társadalmi jelentőségének megállapítása jelenlegi bérrendszerünkben nagyon általános, nem indokolja meggyőzően az eltéréseket.

A felmérés alapján a termelési ágazatokat négy csoportba sorolták. A gépipari, a közszükségleti, az élelmiszeripari és a kémiai üzemek többsége az első

csoportba tartozik. Itt a legalacsonyabb és a legmagasabb alapbér között 37 százalék a különbség. A második csoportba sorolták a felszíni bányákat, egyes kémiai üzemeket, a növénytermesztést és az állattenyésztést, s néhány gépipari, közszükségleti és élelmiszer- ipari vállalatot. Ide tartoznak a nehéz felszíni bányák, a kohók, az építést és szerelést végző üzemek. A negyedik csoportba a föld alatt végzett munka sorolandó. Az óra- és teljesítménybér egységes, természetesen á besorolásnál figyelembe vesznek egyéb tényezőket is, például a három műszakos termelés, a munka intenzitása, munkaszalag stb. Vagyis a lehető legobjektívabban végzik a kategóriákba való besorolást. Előzetes megállapodások szerint az ágazatokban a racionalizációs intézkedések bevezetése után az alapbérek körülbelül 7!í—-fí5 százalékát képezik majd a keresetnek.

Tapasztalatok — előrejelzések

Szlovákiában 28 vállalatban — ebből kilencet a szövetségi kormány irányít — vezetik be a bérrendszer racionalizálását. A szlovák kormány által irányított — a követelményeket teljesítő — 19 üzem közül május elsején 11, június 1-én 5, július 1-én egy üzemben vezették be a bérrendszer racionalizálását és augusztus, valamint szeptember elsején még egy- egy további üzembe vezetik be. Lényegében két hónap telt el a módosítások bevezetése óta, de teljes áttekintés még csak az első hónap eredményéről készült. Ahol a párt, a szakszervezeti és gazdasági szervek következetesen végezték az előkészítést, megfelelő gazdasági és szervezési feltételeket alakítottak ki, ott zökkenőmentes volt az áttérés. Nagyon .lényeges, hogy a gazdasági vezetők ne csupán intézkedéseket foganatosítsanak, hanem a szak szervezettel karöltve magyarázzák meg ezen módosítások jelentőségét, hogy a dolgozók lássák, megéri becsületes, jó minőségű munkát végezni. A követelményeket teljesítő üzemekben a tartalékok feltárásával a racionalizációs programok teljesítésével alakították ki a bérmódosításokhoz szükséges nagyobb pénzösszeget.

Igényes munka volt a munkanormák felülvizsgálása és objektív értékelése. Voltak üzemek, ahol azelőtt a normákat 150—160 százalékra teljesítették, májusban viszont csak 108—110 százalékra, de nőtt a munkatermelékenység és emelkedtek a bérek. Lényegesen emelkedett a szakmunkások keresete, a többieké az előző szinten mozog. A pozitívumok mellett felbukkantak figyelmeztető jelek is, például májusban néhány vállalatban 5—8 százalékkal gyorsabb volt a bérek növekedése mint a munkatermelékenységé. Az arányok megtartása nemcsak addig kötelező, amíg a vállalat engedélyt kap a bérek racionalizálására, hanem továbbra is. Természetes, hogy a bérek emelkedésének fedezésére a vállalatoknak az eddiginél nagyobb pénzösszegre van szükségük. Ezt az összeget többségük a termelés növelésével, a tartalékok feltárásával biztosítja. Ugyanakkor az ellenőrzések időről időre felfednek egészségtelen törekvéseket is: helyenként a termékek árának jogtalan emelésével, az új termék árának helytelen megállapításával, a termékek helytelen osztályozásával akarnak magasabb jövedelemhez jutni. Ezeket a törekvéseket az ellenőrző szervek leleplezik, s a jövőben az eddiginél szigorúbbon büntetik.

Az említettek, valamint a technológiai fegyelem szilárdítása, nagyon szorosan összefügg a bérrendszer racionalizálásával. Ez utóbbi nem egyszerű aktus, hanem megfontoltan előkészített folyamat, mely gazdasági fejlődésünk gyorsítását, a munka szerinti jutalmazás elvének helyesebb érvényesítését szolgálja. Mindebből a pártszervezetekre még egy többletfeladat hárul: elősegíteni és ellenőrizni, hogy a gyakorlatban helyesen valósítsák meg a fenti elveket.

CSETO JÁNOS

műi

KLOSS KAPITÁNY KALANDOS TÖRTÉNETE

— Talán valaki hasonlított hozzá — mondta a lovaskapitány, de Edward kételkedése már nyomot hagyott benne.

— Nem gondolja lovaskapitány úr, hogy túlságosan sok itt a talán, a lehetséges?

— Mi rendben vagyunk. Megmondta a jelszót, igazolta magát a féldollárossal, magad egyeztetted. Pénzt is hozott.

— De mégsem értem — sóhajtott Edward.

— Van még valami megmagyarázhatatlan a számodra, amit nem közöltek velem?

— Ezt már egyáltalán nem értem. Lovaskapitány úr, ez csak amolyan megérzés, vagy mit tudom én, hagy minek nevezzem. Lehet, hogy jelentéktelennek ítéli, mert nincsenek bizonyítékaim, de én régi „kétkulacsos“ vagyok, ön tudja, hogy még a háború előtt Hamburgban ...

— Tudom, rövidebben.

— A kutya egy kilométernyire is megérzi a másik kutyát. Amikor először megláttam azt a németet, Klosst, akkor rögtön tudtam, hogy közülünk való.

— Közülünk? — kérdezte értetlenül a lovaskapitány. — Lengyel?

— Nem, nem erre gondoltam. Kémelhárító, az Abwehrben dolgozik. Persze végül is nincs ebben semmi rendkívüli. Csakhogy nekem olyan érzésem volt, mintha szándékosan ejtette volna le a lapot, amire Latoszek neve volt írva. Azt akarta, hogy olvassam el.

— Milyen célja lenne ezzel?

— Nem tudom — válaszolta Edward. — Van néhány feltételezésem. Felelős vagyok az ön biztonságáért és ...

— Ez most nem is érdekes, — mondta a lovaskapitány. — Ha azok a papírok annyira fontosak, akkor nem kerülhetnek német kézbe.

Fordította: Bába Mihály

— Ez az, lovaskapitány úr. Nem adhatjuk ki, amíg meg nem bizonyosodunk felőle, hogy folanta valóban az e, akit vártunk.

— A papírok egyelőre Przetockinál vannak. Megpróbáljuk tőle kihúzni.

— Csak még egy percre, lovaskapitány úr. Miért teremtett olyan helyzetet ez a német, hogy megnehezítse mozgásunkat? Késleltetni akarja tervünket vagy siettetni? Különben a biztonságunk felől nyugodt vagyok. Éjfélkor felt adok a lámpával a padlás nyugati ablakából. Egy óra múlva Przetokban kétszáz emberünk lesz.

— Éjfélig tehát döntenünk kell — mondta a lovaskapitány, nem sejtve, hogy nem is olyan régen ugyanilyen elhatározásra jutott Kloss is.

— Szeretnék javasolni egy tervet, elég kockázatos ugyan, de a kockázatot magamra vállalom. Kérem hallgassa meg.

~ Beszélj — mondta a lovaskapitány. — Csak siess, mert lányok várnak.

Kloss az irodában nem talált semmi érdekeset, bár a padlót centiméterről centiméterre átvizsgálta és gondosan átlapozta az iratokat is. Az iratok szigorú rendben sorakoztak, Przetocki pedánsan vezette gazdaságát.

Klossnak csak a kis szekrény ajtajának kinyitása okozott gondot, de végül is megtalálta a megfelelő fogazatot a zárhoz, s így sikerült bepillantania a szekrénybe. Itt sem talált semmit, pedig a tízegynéhány dóssziét figyelmesen átvizsgálta. Arra gondolt, hogy

magával visz egy dossziét és néhány tiszta lapot, mert hiába kutatott a rejtekhely, a titkos iratokat tartó doboz után.

Becsukta a szekrényt, megállt a lépcsőre vezető ajtó közelében, minden pillanatban készen arra, hogy ha megmozdulna a másik ajtó kilincse, akkor Iciugorhasson. Még egyszer átgondolta a tervét. Azt tartotta a legfontosabbnak, hogy az iratokat magának, illetve a központnak szerezze meg, hogy leleplezze a német ügynököt, aki ebben a házban van, de ugyanakkor vigyázni kell arra is, hogy magamagát ne leplezze le.

A másik szobából álhallatszott a fotel nyikorgása; a gróf biztosan nem feküdt le. Nemsokkal ezután kopogást hallott.

— Tessék — mondta azonnal Przetocki.

—■ Valahogy olyan üres most az ön szobája — hallotta Kloss Majewski hangját. — Ó, tudom már, nincs itt az az egzotikus növény.

— Hideg van, a pálmaházba kellett vitetnem. De nem hiszem, hogy azért jött hozzám, hogy a pálmáról csevegjen velem. Foglaljon helyet. Különben rettenetesen dühös vagyok önre. Először is nem tudom hány esztendeje már, de az ebéd utáni alvást sohasem mulasztottam el.

— Majd alszik a beszélgetés után. Vacsoráig még van idő. Taáeusz úr, régen ismerjük egymást, mindig bizalommal voltunk egymás iránt, bár nem egy politikai nézetet vallottunk.

— Ön ezt nézetnek nevezi? Soha nem volt semmiféle politikai nézete. Csak Lengyelország sírját ásta, a szentségit, na.

— Most nem akarok vitatkozni önnel — mondta Majewski.

— Ki engedte meg önnek, hogy Zo- siát is belekeverje ebbe az ügybe? így viselkedik egy nemes ember? Hiszen gyermek még, és ön ahelyett, hogy hozzám jött volna és becsületesen megmondta volna, hogy mi a szándéka ...

— Már felnőtt lány, fél éve tagja a szervezetnek. Önnek nincs joga megakadályozni, hogy a hazát szolgálja.

— A Przetockiakat ön nem taníthatja arra, hogyan kell a hazát szolgálni.

— Ezért is jöttem a patriotizmus, a honpolgári kötelességérzet nevében önhöz. Ön sokat lehet a győzelem érdekében.

— És mit akarnak csinálni a dokumentumokkal? — pattogott az öreg. — A karczmiskai kovácsműhelyben akarnak repülőgépet gyártani? Vagy el akarják adni valakinek?

— Kérem, ne felejtse el, hogy a Hazai Hadsereg kerületi parancsnokával beszél.

— Tudom, hogy kivel beszélek! Olyan a maguk konspirációja, hogy minden gyermek tud róla. Nem válaszolt a kérdésemre.

— A dokumentumokat eljuttatjuk Londonba, a kormányhoz.

— Postán? — kérdezte ironikusan az öreg.

— A futárnő viszi el.

— Aha... — mondta az öreg elnyújtva a szót —, hát ezért melegítették fel a barátságot. És én nem jöttem rá azonnal! Mert csak azt akarom mondani, hogy Henryk Krzeminskivel harmincnyolcig jóbarátságban voltam; mindaddig amíg el nem veszítette a százezer zlotys peremet. Azóta nem találkoztunk és azt hiszem, már nem is fogunk.

— Ez engem nem érdekel — szólt közbe a lovaskapitány. — Mi lesz a dokumentumokkal?

— Az, aminek lennie kell. A háború után átadom Latoszeknek. Talán majd megjutalmaz érte, hogy megőriztem. Ha ide jönnek a bolsevisták, akkor ő nagy ember lesz, mert mindig vörös volt. Ha pedig meghalnék, vagy ha Latoszek meghal, akkor az unokám kapja meg.

— Ha korábban el nem viszik öntől a németek. A köztársaság nevében utoljára kérdem: kiadja-e ön a dokumentumokat a köztársaság igazi képviselőjének?

— Majewski úr, legyen szíves ne kiabáljon velem a házamban. Az utolsó szót már megmondtam. A németek eddig nem kapták meg és ezután sem kapják meg. Erről én gondoskodom. A viszontlátásra. Remélem, amint ez a német visszavonja a parancsot, azonnal elhagyja Przetokot!

IFolytatjukJ.

1972.

VII. 19.

:ipÁqz íazjpuy