Új Szó, 1972. július (25. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-19 / 168. szám, szerda
N emrég a komárnói (komáromi) járásból a járási pártbizottság szervezésében harminc • veterán kommunista látogatott el a Szovjetunióba. Egyikük a dú- lovcei (újgyallaij Nagy Béla volt, aki örömmel beszél az utazás gazdag élményeiről. Óriási hatással volt rá a Szovjetunió, pedig már másodszor járt ott. Először két évvel ezelőtt volt Len'ingrádban. — Most hol jártak, s mi volt a legszebb élménye? — érdeklődőm Béla bácsitól. — Moszkva, Kazán, Uljanov, Volgográd, Rosztov és Kijev voltak 16 napos utazásunk állomásai — mondja. Majd elgondolkozik, hogy eldöntse, ml is volt a legszebb élménye a sok közül. — Talán az az ünnepélyes fogadtatás, a tatár fővárosban. Mi, veteránok a teremben az első sorokban ültünk, mellünkön a kitüntetéseinkkel ... Emlékezetes marad számomra a Volgán megtett nyolcnapos hajóút is. Hajónkat többször „vízilépcsőkön“ emelték át. Megcsodáltuk a volgai erőműveket, melyek rendkívül olcsón termelik az áramot. Szovjet barátaink örömmel számoltak be munkájuk kimagasló eredményeiről. Sokan talán el sem hinnék, mennyire ismerik a mi eredményeinket is. Például a komárnói hajógyárat, melynek gyártmányai révén nagyra becsülik a komáromiakat. Nemcsak kereskedelmi szerződések fűznek össze bennünket, hanem igazi baráti kapcsolatok is. Szovjetunióbell élményeimről szeretnék beszámolni a fiataloknak. Eddig az ógyallai mezőgazdasági iskolában és gimnáziumban beszéltem a fiataloknak. fó hallgatni Béla bácsit. Nemcsak az érdekes és tanulságos, amit úti élményeiről mond, hanem minden szava, hiszen élete egybefolyt a munkásmozgalom és a párt történetével. — Szímőn, a falumban — emlékezik a ma már történelemnek számító időkre — 1926- tól létezett pártsejt. A párt- szervezet egy évvel később alakult meg 37 taggal. Én lettem az első elnöke. Létrehoztuk a szervezetet, pedig a falu papja akkoriban a szószékről állandóan a vörösöket szidta, rágalmazta. Ennek hatására szembekerültünk az ideológiai világnézettel. Gyakran összejöttünk házaknál, hogy gyűléseket tartsunk, a tőke a bérmunka és a profit kérdéséről beszéljünk, Lenin téziseit stb. elemezzük. 1928-ban beválasztottak az újvári kerületi pártvezetőségbe. 1929-ben részt vettem Bratislavában a kommunista párt ötödik kongresszusát előkészítő, petržalkai (ligetfalusi) konferencián, melyet közvetlenül a Duna partján levő vendéglőben tartottunk meg. Emlékszem, rendkívül hideg január volt, a Duna hídján a hőmérő mínusz 35 fokot mutatott. Érdemes volt... Aki részt vett a CSKP V. kongresszusán Akkor még éles harc folyt * a párton belül az opportunisták, Felcanék csoportja ellen. A légkör szinte pattanásig feszült. A konferencia, melyen magyarul is beszéltek, egy napig tartott. Ezen a konferencián én még semmilyen konkrét feladatot nem kaptam, nem is szólaltam fel. Az ötödik kongresszusra, melyen az újvári terület képviseletében én is részt vettem, Prágában került sor. A kongresszuson Gottwald elvtársat választottuk meg a párt vezető titkárává. Az V. kongresszus kiadta ,,Az opportunista passzivitásból a bolse- viki aktivitásba“ című brosúrát, A szerző felvétele mely nagy lendületet hozott a munkásmozgalomba és a párt- életbe. Dél-Szlovákia területén is tömegesen jelentkeztek a munkások és a parasztok a pártba. A pártot bolseviki szellemben építettük. A brosúráról előadásokat tartottunk. Felidézi az eseményeket, melyek közül nem mindegyikre emlékszik egyformán jól. Különösen a nevek jutnak nehezen eszébe. De azért így is felsorolt jónéhányat — azokét, akikkel együtt dolgozott — a szímőiek közül Kutrucz Lászlót, Varga Józsefet, Kiss Alajost említi. Arra is emlékszik, rajta kívül kik voltak tagjai a CSKP szlovenszkój központi vezetőségének. Néhányat közülük meg is említ: Steiner Gábor, Major István, Šmidke, Klementis, Zup- ka, Culen, Valló... A szlo- venszkói vezetőség hat magyar tagjának rendszerint Steiner Gábor tartotta magyar nyelven a beszámolót. Steiner Gáborral sok közös akcióban vett részt. 1931-ben börtönben is együtt voltak, az előző esztendőben pedig mindketten szónokai voltak Komáromban a május elsejei tüntetésnek. Erre így emlékezik: — Én voltam a második szónok. „Az ekeszarvátől jövök, s a dolgozó parasztság harci üdvözletét hozom a munkásságnak“, kezdtem a beszédemet. Ez a beszédem már az V. kongresszus határozatára épült, mely szerint a pártnak a földmunkások és a szegény parasztok élére kellett állnia. A dolgozó parasztságban már akkor érlelődött a tudat, hogy sorsa jobbra fordulása csak a munkás- osztállyal harci szövetségben képzelhető el. Ezt a történelem igazolta Is, hiszen a parasztság a munkásosztályban megtalálta hűséges szövetségesét, és a párt vezetésével rátért a szocialista mezőgazdaság útjára. Ma korszerű szocialista mezőgazdaságunk kimagasló eredményeket ér el. A szocialista embertípus kialakításában is nagyot léptünk előre, hiszen azok a parasztok váltak öntudatos, kollektív gazdálkodóvá, akik régen gyakran egymás ellen fordultak, ha például elszántottak egy kis darabot egymás földjéből. Megnyugvás tölt el, ha arra gondolok, hogy társadalmunk azon az úton halad, melyen — vállalva a megpróbáltatást, börtönöket — elindultunk. Látom, hogy munkánk nem volt hiábavaló. Semmit sem bántam meg abból, amit vállaltam. A párt és a társadalom válságos időszakára, mely 1968- ban és 1969-ben mutatkozott meg a legjobban, szomorúan emlékezik. Büszke rá, hogy abban az időben a párt járási plé- nurnán józanságra intett a fo kozódó nacionalista hullám ellen. A járási plénumnak jelenleg is tagja. Ezenkívül tagja lakóhelye pártbizottságának, jól működő vöröskeresztes-szerve- zete vezetőségének, és a vörös- kereszt járási plénumának. Mint veterán pártharcos jelen volta CSKP XIV. kongresszusán. így tehát már harmadszor vett részt pártkongresszuson, mivel a már említett V. kongresszuson kívül a VII.-en is jelen volt. Maga kora ellenére még mindig rendkívül aktív, s élénken érdeklődik napjaink kérdései iránt. A még meglevő problémák aggasztják. Bosszantja az egoizmus eluralkodása. Nagyon időszerűnek és helyesnek tartja az „Arccal a tömegek felé“ gottwaldi jelszóhoz való vissza térést a pártmunkában. Tenniakarás és derű jellemzi ma is — akár csak egész életében — Nagy Bélát, a kommunistát. — Csak az a baj, hogy már 74 éves vagyok — mondja elkomolyodva, de gyorsan hozzáteszi: — a vöröskereszt báljain azért még ma is olyan ropogósán eljárom a csárdást, hogy azt bárki megnézheti! Vidámsága és derűlátása indokolt, hiszen elégedetten látja nehéz küzdelmekkel, harcokkal teli életének értelmét. Követésre méltó töretlen hite, és helytállása tiszteletet érdemel. FÜLÖP IMRE Az illegalitás harcosai 1972. VII. 19. Szlovákia Kommunista Pártja első és második illegális központi bizottságának lebukása után Ján Osohúnak sikerült megmenekülnie a letartóztatás elől, és 1942 májusában kitartó, szívós munkával megszervezte a harmadik iílegális központi bizottságot. A kommunisták fokozott üldözése miatt az új pártvezetőség úgy döntött, hogy a párt- szervezet megvédésének a legjobb módja a hegyekbe vonulás és a partizántevékenység. E kezdeményezés fő szervezője a bratislavai városi illegális pártcsoport vezetője, Jaroslav Hlinenský volt. Legközelebbi segítőtársai Eugen Novák, a volt spanyol interbrigadista és Gejza Kršák. Osoha kezdetben ellenezte a kommunista partizánalakulat megszervezését, tudta, hogy egy ilyen partizáncsoportnak széles hátterületre, megfelelő anyagi biztosítékra és fegyverekre van szüksége ahhoz, hogy harcképes legyen. A pártveztőség végül mégis jóváhagyta, hogy a partizáncsoport megalakuljon és a hegyekbe vonuljon. Parancsnokául Hli- nenskýt nevezték ki. 1942. május 30-án a Kis-Kárpátokban, az Ahoj nevű vendéglő felett az erdőben találkozott a csoport. Ekkor vették fel Janko Kráľ nevét. Egy és félhónapi passzív várakozás után, a csoport tagjai rájöttek, hogy nincsenek meg a feltételeik a partizán tevékenységhez. 1942. július 17-én egy csendőr különítmény rajta ütött a partizáncsoporton és mind a 13 tagját letartóztatta. A kihallgatás folyamán Hlinenský elárulta az Osohával való találkozás helyét és időpontját, és így 1942. július 19-én Bratislavában a rendőrség letartóztatta Ján Osohát, Štefan Dubčeket és Eugen Novákot. Novák az embertelen vallatás során elárulta, hogy 1942. július 22-én Vág-v újhelyen találkoznia kell egy Kollár nevű férfival. Az illető férfi letartóztatása után kiderült, hogy a harmadik illegális pártvezetőség utolsó tagja, Lie- tavec jutott rendőrkézre. Ezzel lebukott a harmadik illegális központi bizottság is. Osoha letartóztatása után a rendőrség alapos házkutatást tartott a lakásán. Megtalálták a párt archívumát, jegyzőkönyveket, levelezést és röpcédulákat. Ezzel kapcsolatban az államrendőrség újabb letartóztatásokat rendelt el. Osoha a fogságban tudatára ébredt annak, hogy mint tapasztalt vezető funkcionáriusnak elővigyázatosabbnak kellett volna lennie, s emiatt sokat gyötrődött. 30 évvel ezelőtt a rendőrségnek azonban nem sikerült az egész illegális párthálózatot felgöngyölnie. 1943 május havában megalakult a negyedik illegális központi bizottság, mélynek széles körű intenzív tevékenysége kiterjedt Szlovákia egész területére. A negyedik központi bizottság fontos támpontja volt Bratislava, Banská Bystrica, Nováky, Kremnica, Prievidza. Az illegális pártmunkába bekapcsolták a fiatal kommunista értelmiséget is. Az illegális központi bizottságba beválasztották Štefan Handerát, akit 1943 májusában letartóztattak, s a vallatás során nyomra vezette az államrendőrség kopóit. így bukott le a negyedik illegális központi bizottság is. A további hónapokban Handera aljas körmönfont módon rendőrkézre juttatta az általa ismert szlovákiai, sőt a Horthv-fasiszták által megszállt Dél-Szlovákia magyar kommunistáit is. RÓJÁK DEZSŐ OLVASÓINK LEVELE NYOMÄN A pult két oldalán A napokban paprikát és paradicsomot vásároltam a rád- zovcei (Ragyolc) zöldségüzletben. A paprikával teljes mértékben meg voltam elégedve, ám a paradicsom kimérése közben vita támadt köztem és az elárusító között. A pulton két láda paradicsom volt. Az egyikben szép friss áru, a másikban fonnyadt, penészes. Megkértem az elárusítót, hogy a frissebb áruból adjon és ne keverje össze a rosszat a jóval, mire ő azt felelte, ha így nem tetszik, nem kell vásárolnom. Az üzletre nein akar ráfizetni, neki ugyanis egy dekát sincs jogában kiselejtezni. A paradicsomot ugyan megvettem, de a fogyasztása bizony nem volt élvezel számomra, inkább alaposan felbosszantott, hogy miért nem lehet a romlott gyümölcsöt és zöldséget kiselejtezni? — írja Torpis József. Nagyon is időszerű problémát vet fel levélírónk. Hiszen mindenkivel megtörtént már, hogy úgy érezte, becsapták. Most azonban nem akarunk általánosítani, hanem megpróbálunk választ keresni olvasónk jogos kérdésére. A tárgyilagosság kedvéért meg kell jegyeznünk egyet és mást: Radzovce községben két zöldségüzlet van. Az egyiket a Zelenina vállalat látja el áruval, a másikat a Jednota. Torpis József az utóbbiban vásárolt. A boltot könnyen megtaláltuk, a falu főutcáján van, az autóbusz közvetlen előtte áll meg. A cégtáblán kívül még egy fekete tábla is felhívta rá a figyelmet. Erre az volt ráírva, milyen áru kapható aznap az üzletben, vagyis — nagyon helyesen — az aznapi kínálat. A tábla, — és ezt nem hallgathatjuk el —, más célt is szolgált: az üzletvezető ötletesen így takarta el a lehullott vakolat helyén rajzolódó térkép formájú foltokat. Egy fiatal házaspár ment be előttem az üzletbe, s amíg kiszolgálták őket, bent is körülnéztem. Néhány ízléses plakát föl ragasztásával és csinos függönyökkel próbálták itt is palástolni, hogy az épület megérett a lebontásra s azt, hogy a célnak, azaz üzlethelyiségnek egyáltalán nem felel már meg. De meg kell hagyni, hogy katonás rend uralkodott mindkét helyiségben (a másik a raktár). Áru Is volt bőven a polcokon. Kompotok, dzsúszok, szörpök, konzervek sorakoztak egymás mellett. Friss zöldségből már kevesebb volt. A bejárattól jobbra szépen egymásra rakott ládákban paradicsom, karfiol, kel. Az ajtón függő tábla szabály szerint közölte a nyitás, zárás idejét és azt, hogy hétfőn — zárva. — Ma hétfő van, akkor ma miért nyitottak ki? — kérdeztük Csaba Zoltánt, az üzletvezetőt, miután kiszolgálta a vevőket. — Szombaton annyi paradicsomot kaptam, hogy estig sem fogyott el. Attól féltem, hogyha ma nem nyitok ki, keddig az egész elromlik. Azért, hogy feláldoztam a szabad napomat, semmi ellenszolgáltatást nem kapok. És gondolom, hogy kár lenne csak emiatt veszni hagyni ennyi paradicsomot. A vevők közben egymásnak adják a kilincset, s csaknem valamennyien paradicsomot vásárolnak. A paradicsom Bulgáriából érkezett — árulja el a ládák címkéje. Első pillantásra kifogástalannak tűnik, de ha jól megnézzük, látszik rajta, hogy megviselte az utazás. Sok közötte a ráncos, puha, itt-ott színeváltott. Az asszonyok egy kicsit megfitymálják, de belátják, hogy ilyen paradicsomot azért még nem lehet kidobni. — Jómagam is azt szeretném, ha mind kifogástalan lenne — mondja az üzletvezető, — de hát én is csak olyan árut adhatok, amilyet kapok. Ahogy rakja a zacskóba, persze, hogy akad a keze közé rossz is. — Levélírónknak azt mondta, hogy egy dekát sem selejtezhet ki. Eszerint ezeket a romlottakat is el kell adnia ... — Én ezt senkinek sem mondtam ... az emberek ilyenformán meg sem vennék. De azt sem tehetem, hogy valakinek kiválogassam a legszebbeket, egy másik vevőnek pádig csupa törődött árut adjuk. Vegyesen, szóval egyformán mérem mindenkinek. A rosszakat pedig félreteszem. Nézze, itt vannak — s egy kupac penészes, romlott paradicsomra mutat. — Kiselejtezheti tehát a romlott gyümölcsöt? — Igen. Itt mondjuk el, hogy a Jednota zöMség - kereskedéseinek a vezetői 3 ezrelékes ráfizetéssel zárhatják a mérleget. Ez magyarán annyit jelent, hogy ezer kilogramm paradicsomból 997 kilónak az árával kell elszámolniuk. Ám a paradicsom kényes áru, s bizony megtörténik, hogy ezer kilóból nemcsak három kilónyi, de ennél sokkal több is megromlik. Mit csinál ilyen esetben az üzletvezető? — Akkor értesítem a Jednota járási székhelyének a vezetőit, erre kijön egy felügyelő, megszemléli az árut és ha valóban rossz, „leírja“. Azután már eldobhatom Valamikor nemcsak hívásra jöttek ki a felügyelők, de hetente egyszer, vagy kétszer kö- telességszerüen megjelentek az üzletben ellenőrzésre. Mivel azonban a Jednota csak mellékesen foglalkozik a zöldség- és gyümölcsfélék árusításával, fe- leslegesnfck bizonyult külön munkaerőt — inspektort — alkalmazni, aki sorba járja az üzleteket, hogy a romlott árut kiselejtezze. Ésszerűbbnek bizonyult a 3 ezrelékes normamankó bevezetése, s ezáltal a vállalat az üzletvezetőkre bízta ezt a teendőt. így munkaerőt takarítanak meg s a romlott árut sem kell napokig tartogatni az üzletben, mindjárt zárás után kidobhatják. Viszont a korai zöldség, mint a paprika, paradicsom, korai burgonya stb. ára egyik napról a másikra változik, és a vállalat ilyenkor a naponkénti árcsökkenést a posta közvetítésével, azaz úgynevezett leirattal közli az üzletvezetővel. S bizony sokszor megtörténik, hogy a posta késve érkezik meg ... Másnap reggel, még nyitás előtt a Zelenina vállalat boltját meglátogatta egy felügyelő, aki hozta az írást arról, hogy lement a burgonya és a paradicsom ára. Ezzel szemben a Jednota üzletében senki nem szólt semmit. Sőt, a déltájt érkező postával sem jött értesítés. — Ez többször is előfordult már — mondja az üzletvezető —, hogy amíg az emberek a másik üzletben nem hozták a hírt; ennek vagy annak a cikknek az árcsökkenéséről, addig mi a régi — „tegnapi“ — áron adtuk a zöldséget, gyümölcsöt. Csodálkozik, ha csalással vádoltak? Hát igen... Arra a kérdésre viszont, hogy kiselejtezhető-e a rossz áru vagy sem, megkaptuk a szabályszerű hivatalos választ, hogy igen. Ez csak természetes. Megjegyezzük azonban, hogy a selejtezéssel megbízott üzletvezető ugyan visszaélhet a jogával s olyan árut is becsempészhet a zacskóba, aminek az árával azután nem köteles elszámolni. De ha mégis megkárosítanak bennünket, arról mi vásárlók is tehetünk, hiszen ott vagyunk a mérésnél, s mindnyájunknak lehetősége van arra, hogy szóljon, ha becsapták, vagy ha rossz árut kapott. Az ugyan már más kérdés, hogy mi tartunk rossz, illetve selejtes árunak. KOVÁCS ELVIRA Plenáris ülés (CSTK) — Tegnap Hradec Královén kibővített plenáris ülést tartott a CSKP kelet-csehországi kerületi bizottsága. Az ülésen részt vettek a .kerület vezető funkcionáriusai és a kerületi bizottság aktivistái. A nemzelközi politika kérdéseiről és a nemzetközi munkásmozgalom problémáiról dr. Pavel Auersperg, a CSKP KB nemzetközi politikai osztályának vezetője beszélt. Többek között elmondotta, hogy az SZKP XXIV. kongresszusa által kitűzött bé- keprogram megvalósult és optimizmussal kecsegtet a jövőt illetően.
