Új Szó, 1972. július (25. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-16 / 28. szám, Vasárnapi Új Szó
HATÉKONYAN ÉS ELKÖTELEZETTEN A szakszervezetek egyik fontos feladata, hogy gondoskodjanak az emberek sokoldalú és komplex fejlődéséről. Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy a szakszervezetek mindig törődtek tagjaikkal és azok hozzátartozóival. Figyelemmel kísérték, hogy milyen feltételek között dolgoznak. hogyan élnek, hogyan használják ki szabad idejüket, hogyan elégítik ki társadalmi és kulturális igényeiket, milyen feltételeik vannak a harmonikus szellemi és fizikai fejlődéshez. egyszóval: törődtek a dolgozók kulturális és társadalmi életével. A szakszervezetek a felszabadulás után arra törekedtek, hogy a kulturális értéket hozzáférhetővé tegyék a dolgozók széles tömegeinek, főleg a munkásosztálynak. Ez nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy a szak- szervezetekben fellendüljön a kulturális és társadalmi aktivitás, valamint ahhoz, hogy a fiatalok és a dolgozók megfelelően pihenhessenek. A szakszervezetekben, valamint más tömeg- és társadalmi szervezetekben, főleg ezek kulturális intézményeiben állandóan javul az elkötelezett kulturális tevékenység. Elmélyül annak politikai, erkölcsi és esztétikai nevelést szolgáló célzatossága. A dolgozók és az ifjúság kulturális és társadalmi életének biztosításában a szakszervezetek legnagyobb érdeme az, hogy megteremtik a kellő anyagi és eszmei-szervezési feltételeket. Sokoldalúan támogatják az emberek alkotó kezdeményezését nemcsak a munkahelyen, hanem a kulturális, a művészi vagy más társadalmi tevékenységben is. és ezzel példát mutatnak a többi szervezetnek. A jól felszerelt szakszervezeti kulturális intézmények, a szakszervezetek házai, a kultúrotthonok. az üzemi klubok, a szakszervezeti könyvtárak, a mozik, valamint a műkedvelő együttesek, amelyek nemcsak nálunk, hanem külföldön is példásan reprezentálják kultúránkat, a szakszervezetekben folyó, elkötelezett kulturális tevékenység hordozói A kulturális dolgozók és az önkéntes aktivisták munkája nyomán a szakszervezetekben nemcsak a tevékenység minősége növekedik, hanem színvonala is emelkedik. Az üzemekben, az ipari központokban vagy más helyeken megrendezett kulturális akciók, versenyek, kiállítások, fesztiválok vagy rendezvények dolgozóink szocialista eszméket terjesztő, elkötelezett aktivitását bizonyítják. A szakszervezetek ezekkel a rendezvényekkel a műkedvelő tevékenységben és a testnevelésben is az országos méretű versenyek szervezésének részeseivé válnak. Az elmúlt évek tapasztalatai azt bizonyítják, hogy az anyagi és a szervezési feltételek megteremtésében, valamint a kulturális értékek közvetítésében a szakszervezetek csa'c akkor érnek el sikereket, ha nem elszigetelten, hanem a felelős állami szervekkel és a többi társadalmi szervezettel szorosan együttműködnek. így a kulturális tevékenység a dolgozók valódi szükségleteiből és kommunista pártunk kultúrpolitikájából indu] ki. s ezáltal a helyi kultúra fontos részeként fejlődik. Nemrég volt csak, hogy a munkaidőt csökkentették, s ez munkásosztályunk és egész dolgozó népünk eddigi eredményeinek és ésszerűsítő kezdeményezésének köszönhető. A szabad idő megnövekedésével nagyobb, lehetőség nyílott a munkásoknak egyrészt a szakmai és az általános fejlődésre, másrészt a nélkülözhetetlen szellemi és testi felfrissülésre és fejlődésre. A tudományos technikai fejlődés időszakában ezekre egvre nagyobb szükség lesz. Több tudományos felmérés eredménye igazol ia, hogy a szabad idő elvszerű, céltudatos és helyes kihasználása közvetett vagy közvetlen formában visszatükröződik a gazdasági és a társadalmi folyamatban. A fejlett civilizáció növekedésével egyenes arányban fokozódik a felnőttek és a fiatalok szabad ideje befolyásolásának és gazdaságos kihasználásának szükségessége Az, hogy miképpen és milyen mértékben használjuk ki a szabad időt, nemcsak a munkaidő csökkentésétől függ. Jelentős tényezőnek számít itt a szabad idő egész struktúrája, a munka jellegéből származó objektív feltételek, a szükségletek, a szolgáltatások, sőt az egyének szubjektív feltételei is. Ezért a szakszervezetek feladata’nemcsak az, hogy a szabad idő növeléséért küzdjenek, hanem az is — és ez a mai kor, valamint a szakszervezet nevelési tevékenysége, kulturális intézményei és öntevékeny kollektívái szempontjából egyre fontosabb —, hogy a szabad idő társadalmilag előnyös kihasználásához megteremtsék a feltételeket. A szakszervezetek kulturális intézményei, az öntevékeny kollektívák és az önkéntes aktivisták a múltban fontos szerepet töltöttek be a szakszervezetek és vezetőségeik a CSKP kultúrpolitikájából kiinduló, egységesen irányított ideológiai és kulturális nevelő tevékenységükkel a gazdag, a haladó kulturális tradíciók és az elkötelezett nevelési tevékenység hordozóivá váltak. Méltó terjesztői a valóban kulturális és művészi értékeknek. Az 1968—69-es válságos években azonban a hanyatlás, az intenzív és a rendszeres ideológiai nevelés mellőzése, szándékos leértékelése, valamint a mélyebb eszmei tartalom nélküli kulturális termékek előnyben részesítése lehetővé tette, hogy néhány kulturális intézményünk dolgozói és aktivistái tévútra jussanak, vagy tevékenységükkel, illetve passzivitásukkal elősegítsék az opportunista, a szocialistaellenes és a szovjetellenes megnyilvánulások felszínre jutását, melyek szocialista művészetünkben és kultúránkban felelőtlenséget és elvtelensé- get eredményeztek Ez veszélyeztette a szocialista művészet jellegét, a népiességet, az osztályszempontot és a pártosságot, tehát azt a kultúrát, amely kommunista pártunk politikáját támogatja. Annak érdekében, hogy ezek a káros megnyilvánulások és hibák teljesen megszűnjenek, kulturális dolgozóinknak és műkedvelő együtteseinknek az a legfontosabb feladata, hogy színvonalasabban, eredményesebben dolgozzanak. és a marxista művészekkel, szakemberekkel szorosan együttműködve minden erejüket a szocialista művészet és a szocialista kultúra szolgálatába állítsák. Az üzemi klubok és könyvtárak dolgozóinak, valamint a műkedvelő együttesek vezetőinek és tagjainak tudatosítaniuk kell, hogy a kultúrában az az igazi népiesség, amely a dolgozók szükségleteit elégíti ki. Ennél azonban nem a kultúrában való kínálat növeléséről van szó, hiszen az már jelenleg amúgy is eléggé túlméretezett, és nem is a kultúrát terjesztő hálózat szélesítéséről, hanem az emberek és az ifjúság erkölcsi arculatának formálásáról, szocialista kultúra iránti érdekük elmélyítéséről, nemzeteink valódi értékeiről és arról, hogy az emberek ezeket az értékeket elfogadják, ismerjék és helyesen használják fel. Ezzel kapcsolatban jelenleg figyelemmel kell kísérni a művészi és más kulturális produkciókat; azt, hogy együtteseink milyen kultúrműsorokat és színdarabokat készülnek előadni. A szakszervezeteknek, mint gazdag kulturális hagyományokkal és a legnagyobb tömegekkel rendelkező társadalmi szervezeteknek, társadalmi küldetésük tudatában a helyes ideológiai célzatosságra, a minőségre és a társadalmilag előnyös hatásra kell törekedniük mindazzal, amit az emberek meg a kultúra nyújthatnak. Az alapszervezeteknek, az üzemek vezetőségeinek és az önkéntes kulturális dolgozóknak oda kell hatniuk, hogy az igyekezet és az áldozatos kulturális tevékenység nevelési célja rentábilis legyen. Az eddigieknél több olyan nem formális és nem erőltetett rendezvényre lesz szükség, ahol a fiatalok és a dolgozók elbeszélgethetnek a kulturális dolgozókkal és a művészekkel, hiszen ez mindkét félnek hasznára válik. A szakszervezetek nevelési tevékenységében jelentős és hagyományos eszköznek számít a műkedvelő vagy egyéb kulturális tevékenység fejlődéséről és társadalmi érvényesüléséről való gondoskodás. Persze, nem akármilyenről, hanem olyanról, amely céltudatosan segíti a szocialista eszmék, az internacionalizmus és a szocialista hazafiság eszméjének megszilárdítását. Konkrét tettekkel segít megvalósítani a kommunista párt politikáját, és rendszeresen hat a burzsoá ideológia és erkölcs ellen. Az egyéni és a társadalmi érdek egysége a műkedvelő kulturális tevékenység elkötelezettségének és Ideológiai hatása elmélyítésének alapköve. A kulturális és művészi produkciókat főleg a jelentősebb társadalmi eseményekkel kapcsolatos helyi jellegű és állami rendezvényeken lehet felhasználni. A közvetlen agitációs tevékenységnek, a különféle összejöveteleknek, üzemi vagy más ünnepségeken való fellépéseknek, a művészetet kedvelők rendezvényeinek a lakó- és munkahely környéke szebbé tételének és egyéb, hasonló jellegű tevékenységnek természetessé kellene válnia minden kulturális intézmény és műkedvelő együttes munkájában. Minél inkább összefűzi a műkedvelő tevékenység az emberek érdekeit a kulturális és a nevelőmunka szükségességével otthon, a munkahelyen és a társadalmi életben, annál meggyőzőbbé válik az élet aktuális problémáival való foglalkozásuk. A szakszervezetek és kulturális intézményeik specifikus gondoskodásában, főleg agitációs tevékenységében meg kellene nyilvánulnia a társadalmilag elkötelezett tevékenységi formák propagálásának is. Az üzemi klubok és a műkedvelő csoportok kulturális nevelőmunkájában, valamint szerteágazó műkedvelő tevékenységében széles lehetőségek nyílnak a CSKP XIV. kongresszusa és a szak- szervezetek VIII. kongresszusa határozataiban kitűzött konkrét politikai és gazdasági feladatok propagálására és teljesítésének elősegítésére. Ennek érdekében az agitációnak és a társadalmilag elkötelezett tevékenységnek meg kell nyilvánulnia minden szak- szervezet műkedvelő csoportjának munkájában. A szakszervezetek műkedvelő csoportjainak további fejlődésében, munkájuk irányításában, s főleg a műkedvelő csoportok tagjainak ideológiai és szakmai nevelésében, valamint az alkotóversenyek és a rendezvények szervezésében szükség van az állami szervekkel, a tömegszervezetekkel és a hivatásos művészekkel való együttműködésre. Az állami szervekkel és a tömegszervezetekkel való együtmű- ködésre az eddigi kulturális tevékenységből számos példát hozhatnánk fel. A továbbiakban a magasabb ideológiai. kulturális és szervezési színvonal érdekében tökéletesíteni kell, és el kell mélyíteni ezt az együttműködést, hogy megfeleljen szocialista társadalmunk igényes követelményeinek. JAN CEPCEK BÁCSKÁI BELA: FIATAL MUNKÁS (tempera) A szakszervezetek és kulturális életünk
