Új Szó, 1972. július (25. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-13 / 163. szám, csütörtök
A moszkvai Pravdába^ ]urij Kuznyecov a jubiláris 15. keleti- tengeri hét megnyitásával foglalkozik. Beszámolójában Kuznyecov hangsúlyozta, hogy a keloti-tengeri hét keretében létrehozott nemzetközi találkozásokat a szocialista országok békepolitikájának eredménye az európai feszültség csökkenése teszi nagy jelentőségűvé. Kifejezi, hogy a 15. keleti-tengeri hét széles körű és sokoldalú nemzetközi fórummá vált, amely lehetővé teszi különböző európai országok államplogá- rainak találkozását és fontos lépés a politikai-gazdasági képviselők együttműködése szempontjából. Ez a közeledés kedvezően kihat az európai politikai viszonyok javulására, a nemzetközi együttműködés és az európai biztonsági értekezlet előkészítésére. Az Egyesült Államok kormányának rendkívüli gazdasági intézkedései egyáltalán nem akadályozzák meg a monopóliumok nyereségeinek növekedéséi. Ezt bizonyítja a New York Times által megkérdezett 12 legnagyobb amerikai monopólium képviselőinek válasza, a kormány rendkívüli intézkedéseinek a termelésre tett hatásáról. Az amerikai kormány, mint tudjuk, ezekkel akarta megszilárdítani az alapjaiban megrendült gazdasági életet és a dollár pozícióját. A háború óta az amerikai lakosok számára csaknem ismeretlenné vált korlátozások közül az árak és bérek befagyasztása látszólag a vállalkozók nyereségeinek csökkentésével fenyegettek. De amint az a 12 nagymonopólium válaszából kitűnik, ennek épp az ellenkezője következett be. A megkérdezett vállalatok nyereségei átlagosan 10 százalékkal növekedtek. A Champion Internacionál építkezési társaság nyeresége nem kevesebb, mint 43 százalékkal lett nagyobb. A monopóliumok vezetői még azt sem titkolták, hogy a termékeik árdrágításához az a kormánybizottság adta meg az engedélyt, amelynek épp az árbefogyasztási rondeletet kellett ellenőriznie. New York Times MEN SOCIALIDEMDKRATTI A finn szociáldemokrata párt hivatalos lapja, de csaknem az egész finn sajló is támogatja azt a kormánynyilatkozatot, amely szerint eljött az ideje, hogy Finnország tárgyalni kezdjen az NSZK-val és NDK-val a diplomáciai kapcsolatok felvételéről. A finn külügyminiszter rámutat arra, hogy a finn kormány múltévi ez irányú kezdeményezése a bonni kormány elutasító álláspontja miatt semmi eredményt nem hozott. A lap a chilei feszültség növekedésével foglalkozik. Salvadoré Allende népi kormánya egyre nagyobb küzdelmet vív az amerikai gyarmatosítók támogatta ellenforradalmi erőkkel — írja a lap, és rámutat a jobboldal parlamenti üzelmeire, amelyekkel igyekeznek meghiúsítani az államosítást. Az ellenzék felhasználva a parlament többségét, kierőszakolta egy olyan törvény elfogadását, amely magántulajdonba adja vissza az elmúlt év novembere óta államosított ipari üzemeket és bankokat. Allende elnök megvétózta ezeket az intézkedéseket és olyan kompromisszumos megoldást javasolt, amely nem gátolná a további gazdasági és társadalmi reformokai. A megbeszélések nem vezettek eredményre és sok megfigyelő véleménye szerint a jobboldal offenzívája polgárháború veszélyébe sodorja Chiliét. A LEMP KB hetilapja legújabb számában kommentálja a Vatikán döntését, amely a nyugati és észak-lengyelországl részeken a katolikus egyházmegyék határát az államhatárokhoz igazította s ezzel lényegében elismerte az Odera—Neisse határ véglegességét, „örülünk e határozatnak, mert elősegíti az európai általános politikai légkör javulását s a világbéke ügyét szolgálja“ — írja a Polityka. ÜOJIHTHKH SZÜLŐ K, NE VELŐK F Ó R UM A A nevelésről A PEDAGÓGUSOK KÖZÖTT — szerte a világon — sokan voltak és ma is vannak olyanok, akik az oktató-nevelő munka „politikamentességének, pártatlanságának szükségességét hirdetik. Az igazság az, hogy ezek az egyének eleve nem apoliti- kusok, mert szükségszerűen állást kell foglalniuk valamilyen világszemlélet határain belül. A színlelt pártatlanság a reakció állásait védi és ellentétben áll a szocialista pedagógia érdekeivel. Lenin a „Materializmus és empiriokritizmus“ című művében a neveléstudomány pártszerűségét bizonyította. Ezt elfogadva megállapíthatjuk, hogy nincsen politikától független nevelés. A nevelés kérdései mindenkor foglalkoztatták az embereket; maga a nevelés az emberi társadalom létrejötte óta létezik. A nevelés — a társadalmi formáknak megfelelően — más és más rendszerű, de mindig osz- tályjellegfí volt. Mi nyíltan hirdetjük, hogy nevelési rendszerünk az uralmon levő munkásosztály ideológia jilt tükrözi és vallja magáénak. Történelmileg bizonyított tény, hogy az uralkodó osztályok a nevelést mindenkor felhasználták céljaik elérésére. Az őskö- zösségi — osztálynélküli — társadalmi rendszerben még nem voltak iskolák, sem a nevelésre külön kijelölt pedagógusok. Ezt a munkát a közösség idősebb, tapasztaltabb tagjai végezték és a gyermekek egyforma nevelésben részesültek. Engels szerint: „A munka szerszámok készítésével kezdődik/1 A szerszámkészítés és a kezdetleges szerszámokkal való bánásmód elsajátításához pedig bizonyos útmutatásokra volt szükségük a fiataloknak. Tehát a munka, mint az emberi fejlődés alapfeltétele volt mozgatója magának a nevelésnek is! Miután Engels szerint: „az embert a munka teremtette“, a nevelésnek is a kollektív munka közben kellett létrejönnie. Az ősközösségi társadalom fejlődésének késői korszakában a magántulajdon megjelenésével megkezdődik a társadalom osztályokra való tagolódása. Kialakult a két ellentétes osztály: a rabszolgatartóké és a rabszolgáké. A szakadás jele fokozatosan a nevelésben is megmutatkozott. A MUNKÁRA NEVELÉSTŐL elkülönült a szellemi nevelés, amely az uralkodó osztály privilégiumává vált. Ettől az időtől kezdve a pedagógia történetén végigvonul a nevelés pártosságának, illetve osztályjellegének az elve. A rabszolgatartó társadalomban megjelennek olyan egyének, sőt intézmények, amelyek kizárólag neveléssel foglalkoznak. Minden ókori államban — amelyben rabszolgatartók uralkodtak — a nevelés célja az uralmon levő osztály megerősítése és a kizsákmányoltak elnyomása volt. Ezt a lényt azért fontos kiemelnünk, mert később is a feudális és burzsoá társadalomban az uralkodó osztályok saját osztályuralmuk fenntartására felhasználták a pedagógia történetének fejlődése során kialakult reakciós elméleteket. A ha- íadásellenes uralkodó osztályok napjainkig érvényesíteni kíván, ják és hangoztatják egyes fajok, népek, társadalmi rétegek felsőbbrendűségét, uralkodásra hivatottságát. A magasabb .szintű művelődési lehetőségekből ki szeretnék zárni a munkásosztály gyermekeit. A középkorban a társadalom felépítésének rendi jellege volt. A tudományt teljesen a vallás szolgálatába állították. Az iskola a skolasztikus nevelés intézménye lett. A születési előjogok, a társadalmi hovatartozás, az „isteni rendeltetés“ határozta meg az egyén érvényesülésének útját. A feudális társadalomban a nevelés tehát szintén kifejezetten osztályjel- legű volt. A nagy földrajzi felfedezések idejében a tudomány elterjedése következtében egyre nagyobb jelentőségre tett szert az új feltörekvő osztály, a burzsoázia. A fejlődésnek indult városokban az egyházi iskolákon kívül megalakultak a céh. és kereskedőiskolák, melyekben a polgárság követelésére több gondot fordítanak a gyakorlati tantárgyakra. A KAPITALIZMUS TÉRFOGLALÁSA a feudális osztály háttérbe szorítását s egy új osztály, a proletariátus létrejöttét jelentette. A városokat elárasztották a proletarizálódott tömegek, de Marx szerint „a proletariátust a fellendülő manufaktúra képtelen volt olyan gyorsan felszívni, mint ahogyan létrejött“. A tőkefelhalmozódás idején léptek fel az utópista szocialisták is. Közülük már Morus felvetette az általános és kötelező oktatás gondolatát. A tudományt minden dolgozó tulajdonává akarta tenni, de ez a jószándékú törekvés akkor még elérhetetlen vágy maradt. A polgári pedagógusok hosszú so= rából kiemelkedik Komenský neve, aki a modern nevelési és oktatási rendszer megalapítója volt. Szerinte a társadalomban nevelt ember a legtökéletesebb, a legszebb lény, akinek értelme „több, mint a világ“. Az egyén fejlődésében a nevelés fontosságának kiemelése mellett figyelembe vette az átöröklést és a környezet hatását is. Nevelésünk sok alapvető elvben és vonatkozásban — mindmáig — Komenský demokratikus pedagógiai rendszerére épül. A kapitalizmus fejlődésével párhuzamosan élesedik az osztályharc a burzsoázia és a proletariátus között. Az öntudatosodó munkásosztály követeli a művelődésre való jogot is. A tudományos szocializmus klasszikusai, Marx és Engels világosan rámutattak a kapitalista nevelési rendszer önző pártosságára, reakciós voltára. Engels a burzsoáziát bírálva a következőket mondja: „Ha a polgárság csak annyit ad a munkások megélhetésére, amennyit elkerülhetetlenül adnia kell, akkor nem kell csodálkozni, hogy csak annyi műveltséget ad nekik, amennyit saját érdeke megkíván“. Marxnak és Engelsnek a nevelésről szóló tanításai a régebbi pedagógiai kutatások legjobb eredményeinek felhasználásával alakultak ki, Lenin pedagógiai tanításaiban fejlődtek tovább és szocialista rendszerünk nevelési célkitűzéseiben jutnak érvényre. CSEHSZLOVÁKIA KOMMUNIS- TA PÁRTJA XIV. kongresszusé, nak határozata szerint: „Isko. Iánknak, szocialista iskolának, a szocialista rendszer támaszának kell lennie, munkájának a nevelés és oktatás egységének, az Iskola és az élet kapcsolatának elvéből kell kiindulnia. Ma előtérben áll a pedagógiai munka, az oktatás és a komínu, nista nevelés minősége.“ E célkitűzése időszerű feladat, mert az 1968-as év eseményei bizonyították, hogy a haladásellenes erők „nevelési hatásukkal“, ideológiai diverziójukkal jelentős károkat okoztak. A jelenben is arra törekednek, hogy — pártatlan objektivitást színlelve — propagandájukkal antiszocia- lista eszméket terjesszenek soraink között. Az ellenség eszmei támadásait csak az verheti vissza, aki felismeri káros voltukat és cáfolni tudja azokat. A nevelés a család, az iskola és az egész társadalom ügye. A szakmai és ideológiai felkészítés döntő fontosságú része azon. ban az iskolák, pedagógusok feladata. A pártos állásfoglalásra, az öntudatos kiállásra tehát nevelnünk keli fiataljainkat! PÁRKÁNY ANTAL Kocnr KLOSS KAPITÁNY KALANDOS TÖRTÉNETE Amikor a férfiak az ablak mellett, háttal a szoba felé álltak, Jolanta gyorsan levetette szoknyáját és leoldotta derekáról a vastag, kitömött széles övét. — Kész — mondta, amikor ismét felöltözött. — Derékban kissé teltnek találtam—• mondta Edward. — Most végre visszanyerte csinos alakját. A lány mosolyogva fogadta a bókot. — Kérem, számolják meg és írják alá az elismervényt — mondta a lovaskapitánynak, aki a kis zacskókból papír és arany húszdollárosokat szedett ki. — Rendben van. Jó, hagy rögtön a pénzzel kezdte. Parancsom van, hogy ne beszéljek senkivel, aki nem igazolja magát ezzel — mutatott a dollárokkal teli zacskókra, melyeket az övből szedtek ki. — Mint általában, kevés — mondta és aláírta az átvételi elismervényt. — Ismerem az instrukciót — mondta Jolanta hűvösen. — Önök Londonban — folytatta a lovaskapitány — azt gondolják, hogy mi szórjuk a pénzt, pedig mindez csepp a tengerben. Fegyvert kell vásárolnunk. Néha meg egy-egy értékes embert kell kiszabadítanunk a Gestapo karmaiból. Ha tudnák, hogy menyi pénzbe kerül ez. — Megírja a jelentésben — mondta Jolanta. — Most pedig térjünk a tárgyra. — HirFordította: Bába Mihály leien elhallgatott, az ajtóra pillantott. Az ajtó kinyíl. Az ajóban Marta állt. Biztosan észrevette a bankjegyeket és az arany dollárérmeket az asztalon. — Bocsánat, hogy zavarok, de majd később szedem le az asztalt — mondta és ugyanolyan halkan, ahogy jött, eltűnt. —- Nyugodt lehet, Przetocki úrnak nincsenek fecsegő alkalmazottai. — Az önök dolga: én elutazom — önök itt maradnak. De elutazás előtt segítségemre kell lenniük egy bizonyos ügy elintézésében. Ismerte ön Przetocki vejét, Latoszek mérnököt? — Zosia apját? — kérdezte Majewski. — Azt hiszem egyszer láttam. Tudja kisasszony, Tadeusz úr ellenezte ezt a házasságot... — Ez nem érdekel engem — szakította félbe szinte udvariatlanul. — Latoszek a németek bevonulása előtt Pr- zetockinái hagyta a nagyon fontos technikai dokumentációját. Erre a dokumentációra szüksége van a szövetségeseknek! A gyorsabb győzelmet elősegíti. — Semmit sem tudok erről. — Én valamit hallottam Przetocki- tói. A németek harminckilencben kihallgatták — mondta Edward. — Amint megtudtuk, a német hírszerzők is keresik ezt a dokumentációt. Nem kerülhet a kezükbe. Parancsom van, hogy Londonba vigyem. — Beszélt erről Przeiockival? — kérdezte Majewski. — Przetockival? — csodálkozott Jolanta. — De hiszen tudja, hogy nem szabad lelepleznem magamat. Én nem beszélhetek vele. — Latoszek mérnök — kérdezte Edward — Zosia apja — tette hozzá, jelezve, hogy nem hivatalosan kérdezi — Londonban van? — Erről semmit sem mondhatok önnek! — Akkor hát honnan a bizonyosság — kérdezte —, hogy a dokumentáció Przetocki birtokában van? — Főhadnagy, ne legyen gyerek. Annyit tudok, amennyit ön. Parancsot kaptam, hogy vigyem ki a dokumentációt. Ha árulás miatt lebuknék, meg kell semmisítenem, nem szabad engednem, hogy a németek kezébe kerüljön! — Przetockinak a dokumentációt át kell adni a földalatti lengyel hatóságnak — mondta halkan Majewski. — Az öreg elég makacs. Okosan kell cselekedni — játszott ujjaival türelmetlenül Jolanta az asztalon. — Mentegetőzhet. — Behívjuk Zosiát, az ügy közvetlenül érinti. — A lovaskapitány elindult az ajtó felé, de mielőtt odaért volna, az ajtó kinyílt. Egy zömök férfi állt az ajtóban. — Tiszteletem, lovaskapitány úr, csókolom a kezét kisasszony. Bocsánatot kérek, hogy kopogtatás nélkül... — Hogy került ide? — kérdezte dühösen Majewski. — A lovaskapitány úr mindig olyan katonásan szól rám, hogy rögtön eszembe jutnak azok az idők, amikor még én is szakaszvezető voltam. Van egy kis ügyem a gróf úrral. Engedje meg kisasszony, hogy bemutatkozzam. Pisárski Wincenty, Karczminskból. — Ismert harcos a feketekereskedelem harcmezejéről — jegyezte meg keserűen Edward. — Az ilyen harcosok nélkül, nagyságos úr — mondta Pisárski — az emberek éhenhalnának a városokban. Uram, a háború után szobrot állítanak majd az ismeretlen csempészeknek. Apropó, lovaskapitány úr, lenne egy szavam önhöz. Mit szólna egy szállítmány konzervhez? Friss, garantált, a keleti frontra vitték, de az egyik vagon lemaradt. Véletlenül, teljesen véletlenül, — dörzsölte össze kezeit. — Majd beszélünk erről Pisárski úr. Miért ne beszélnénk? — Valószínű, hogy ma itt éjszakázom — mondta Pisárski. — Holnap reggelig van idő gondolkozni. Csak figyelmeztetem, hogy vannak vevőim. A gróf úr az emleten van? — Nem várt válaszra, elment. — Konzerv, német szállítmányból? — kérdezte Jolanta. — Nem őrzik vagy mi? — Pisárski megvesztegeti a zsandá- rokat és az őröket. Az igazat megvallva: Karczminskban mindenkit a kezében tart. A lovaskapitány kiment a folyosóra s egy pillanat múlva Zosiával tért visz- sza. — Bocsánatot kérek lovaskapitány úr úr — magyarázkodott a lány de azt hittem, hogy a parancs csak a németekre vonatkozik. Ostobaság. Pisárski semmit sem hallott, de még ha hallott volna is... ez öt nem érdekli. Tudsz-e valamit azokról a papírokról, amit apád átadott nagyapádnak megőrzésre? (Folytatjuk 1. 197 VII Miről ír a világsajtó? Trybuna Ludu • m jc. o-a a> IM-o c c
