Új Szó, 1972. július (25. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-13 / 163. szám, csütörtök
A párt XIV. kongresszusának határozata meggyőzően láttatta, hogy szocialista társadalmunk további eredményes fejlődése és a nép életszínvonalának emelkedése a párt vezető szerepének következetes érvényesítésétől függ. Vezető szerepének történelmi szükségszerűsége a szocializmus új feladataival és szükségleteivel együtt tovább nő. Másrészt a hatékony pártvezetés szavatolja legjobban a szocialista építés növekvő feladatainak teljesítését. * A pártalapszabályzat — a párt alapvető törvénye Annak, hogy a párt hatékonyabban befolyásolja a szocialista társadalmat, legfontosabb előfeltétele eszmei, szervezeti és akcióegysége, a pártélet színvonalának további emelése a pártalapszabályzat ismerete és betartása alapján és a lenini normák elmélyítése. A pártalapszabályzat tartalmazza a legfontosabb — a nemzetközi kommunista mozgalom gyakorlatában számtalanszor igazolt — lenini normákat, a párt építésének, életének és munkájának alapelveit és szabályait. Az 1968—1969-es években a mély politikai válság időszakában a jobboldali erők összpontosított támadást intéztek a pártalapszabályzat ellen a pártban és a párton kívül. A pártalapszabályzat ma már ismét a párt elismert alaptörvénye és tekintélye fokozódik. Minden kommunista legfőbb feladata, hogy az életben érvényesítse és a mindennapi gyakorlatban megvalósítsa. Ez a párt és az egész szocialista társadalom élete szempontjából jelentős probléma késztette a CSKP Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottságát arra, hogy az SZLKP Ellenőrző és Revíziós Bizottságával, valamint a párt kerületi és járási ellenőrző és revíziós bizottságaival együttműködve átfogó módon ellenőrizze, hogyan tartják be a pártalapszabályzatot. Az ellenőrzés számos észrevételt eredményezett, amelyek megérdemlik a pártszervek és szervezetek figyelmét. Az alap- szabályzat meghagyja a párt- szerveknek és szervezeteknek, hogy tervszerű és mindennapi politikai, eszmei, szervezési és kádertevékenységet fejtsenek ki azzal a céllal, hogy biztosítsák az irányvonalat és az elfogadott határozatok teljesítését. A pártszervezetek a XIV. kongresszus határozatait feldolgozták az üzemek, szövetkezetek, hivatalok konkrét feltételeire, és most, miután kifejezték, hogy támogatják a kongresszusi határozatokat, arra törekednek, hogy ezeket gyakorlatilag is biztosítsák. Ezzel tovább szilárdulnak a párt sorai, és felszámolják az elmúlt évek fogyatékosságait. aktivizálásában nem fejtenek ki elegendő iniciatívát és energiát az össztársadalmi érdekek érvényesítésénél. Az ellenőrzés megállapította, hogy a párttagok az eddiginél gyakrabban szólnak hozzá a megvitatott kérdésekhez. Nőtt aktivitásuk és részvételük is a párthatározatok valóra váltásában és biztosításában. Egyidejűleg azonban megállapították azt is, hogy gyakran ugyanazok az elvtársak vitáznak és a tagság egy része a gyűléseken és azokon kívül is passzív, holott az igazolványcsere alkalmával mindegyik arra kötelezte magát, hogy hasznos és politikailag aktív kommunista lesz. V. I. Lenin a passzív tagokat ballasztnak minősítette, és tapasztalatai teljes mértékben igazolják ezt a megállapítást. A passzív tagok csökkentik a párt tanácsokat adni és kokrétan segíteni a bizottság és taggyűlések előkészítésében, a feladatok megoldásában. Arra van szükség, hogy a járási bizottságok differenciáltan segítsenek a szervezeteknek, tehát főleg ott, ahol a segítségre a legnagyol b szükség van, mivel például nincs elegendő tapasztalt funkcionáriusuk stb. Általában annak az elvnek kellene érvényesülnie, hogy a CSKP járási bizottsága elsősorban a mun- kásszervezeteknek nyújtson segítséget. A bírálat és önbírálat fontossága A pártmunka további növelésével együtt széleskörűen fejleszteni kell a bírálatot és az önbírálatot, a hiányosságok feltárásának és felszámolásának nélkülözhetetlen eszközét és a pártnevelés fontos tényezőjét. Ennek érdekében fel kell számolni néhány helytelen nézetet és szokást. A kritika megköveteli, hogy a bíráló nagyon felelősségteljesen viszonyuljon a párthoz és a bírált személyhez. Megfelelő időMélyíts! el o lenini normtiknl n nlét tevékenységében írta: Miloš Jakeš, és Az ellenőrzés azonban számos olyan bizonyítékot is eredményezett, amelyek arra intenek, hogy óvakodjunk az önelégültségtől. A gyakorlat azt igazolja, hogy a politikai irányvonal helyes, hogy helyes irányban haladunk, és ezért jelentős eredményeket értünk el. Azonban van még számos olyan hiányosság és következetlenség is, amelyeket fel kel) számolnunk. Még sok munka vár ránk Ha értékelni akarjuk, hogyan tartják be jelenleg a pártalapszabályzatot, éspedig nem csupán az 1968 óta és a XIV. kongresszus óta elért haladás szempontjából, akkor magától értetődő, hogy még sok munka vár ránk. Nem mindenütt érték el az alapszabályzat ismeretében, gyakorlati megvalósításában a szükséges színvonalat, és nem vonják le a megfelelő következtetéseket az alapszabályzat megsértéséből. A pártszervezetek nem békél- hetnek meg ezekkel a tényekkel, azzal, hogy munkájukban nem érvényesítik következetesen az alapszabályzatot és a lenini formákat. Nem békélhet- nek meg azzal, hogy felületesség látható a feladatok teljesítésében és abban, hogy a dolgozókat megnyerjék a párt irányvonalának. Harcolni kell a formalizmus, a rutinmunka, a sablonszerűség ellen, azért, hogy magas színvonalon és rugalmasan biztosítsák a párt irányvonalát és határozatait. Például a párt nyugat-szlovákiai kerületi ellenőrző és revíziós bizottságának megállapítása szerint az alapszervezetek egy része feldolgozta a központi bizottság néhány határozatát, és ezzel úgy vélte, már teljesítette is őket. Ez azt bizonyítja, hogy nem fogják fel teljesen a pártmunka tartalmát és értelmét. Ahhoz, hogy a párt hatékonyan befolyásolja a társadalmat, nélkülözhetetlen az olyan eszmei, szervezeti és politikai akcióegység, amelynek alapja a marxizmus—leninizmus, a proletár internacionalizmus, a Szovjetunióhoz és a többi szocialista országhoz fűződő barátság, szövetség és az ezekkel való együttműködés. Ez megállapítható a pártalapszabályzatból, valamint a pártegység időszerű kérdéseiről szóló határozatból is, amely megállapítja: „A nehéz és bonyolult harcban kialakult egységet a pártnak az alapszabályzat teljes és következetes érvényesítése mellett mélyíteni és fejleszteni kell, őriznie kell, mint szemefényét a párt sorainak tömörségét, és nem szabad megengednie marxista—leninista jellegének gyengítését.“ Számos fogyatékosság oka az alapszervezetek olyan bizottságainak a munkájában rejlik, amelyek nem eléggé igényesek, következetesek és gyakran saját maguk sértik meg az alap- szabályzatot. Az alapszabályzat értelmében az alapszervezetek bizottságai kötelesek munkájukról tájékoztatni a tagságot. A közép-csehországi kerületben megállapították, hogy a 22 ellenőrzött szervezetben 101 szervezet közül csak 14 bizottság terjesztett a taggyűlés elé a tevékenységéről szóló jelentést. Ha a bizottságok nem számoltak be a taggyűlésnek tevékenységükről önszántukból, akkor azt a taggyűlés sem követelte tőlük. Ez nem minősíthető úgy, hogy bizalmat éreznek a szervezetek bizottságai iránt, hanem a felületesség megnyilvánulásának, a párt belső demokráciájához való helytelen viszonynak és annak, hogy nem élnek a tagsági jogokkal, és ez ártalmas a pártmunka számára. Következetesen a passzivitás és belenyugvás ellen 1972. VII. 13. A járási ellenőrző és revíziós bizottságok joggal bírálják a párthatározatok teljesítésének értékelésében látható liberalizmust. Egyes alapszervezetek például következtetéseket vonnak le abból, ha nem fizetik a tagsági illetéket vagy nem vesznek részt a gyűléseken, de gyakran szemet hunynak afelett, ha nem teljesítik következetesen a határozatokat, a funkciókból eredő kötelességeket, elnézik a kommunistáktól idegen nézetek megnyilvánulását, az erkölcsi botlásokat, és a tagság akcióképességét. Olyan táptalajt képeznek, amelyből kinő az opportunizmus. A pártalapszabály- zat meghagyja, hogy az alapszervezet tanácskozzon minden passzív tagról és vonja le viselkedéséből a megfelelő következtetéseket. A passzivitást csak a magas életkor vagy a betegség mentheti. A politikai pasz- szivitás más mentsége elfogadhatatlan. Csehszlovákia Kommunista Pártjának tagja lehet köztársaságunk minden állampolgára, aki elfogadja a párt programját, határozatai értelmében cse lekszik és teljesíti a további feladatokat. Ebből a szempontból pártunk számos tagjának meg kell javítania munkáját, hogy kiérdemelje a megtisztelő kommunista nevet. A CSKP bizottságai munkájukban nem pihenhetnek, nem elégedhetnek meg csupán azzal, ha befizetik a tagsági illetékeket és rendszeresen megtartják a gyűléseket, amelyeken jó a részvétel. Aggasztania kell bennünket a pártmunkában a formalizmusnak, a következetlenségnek, annak, hogy a kommunisták egy része közömbös a fogyatékosságok iránt és passzívan várja, hogy a feladatokat a szervezet bizottsága oldja meg. Az alapszabályzatban rögzített kötelesség, hogy fejleszteni kell a kritikát és az önkritikát, harcolni kell a kritika elnyomása ellen, fel kell tárni a hiányosságokat, amelyek ártanak a párt és az állam érdekeinek, törekedni kell ezek eltávolítására és fel kell hívni rájuk a pártszervek — ha kell a Központi Bizottság — figyelmét, és nem szabad megengedni a szerénytelenség megnyilvánulását. A gyakorlatban azonban számos hiányosságot észre sem vesznek. Vannak kommunisták, akik mindeddig még nem álltak élére annak a harcnak, mely a hiányosságok felszámolását szorgalmazza. A hiányosság elleni könyörtelen harc — ami szintén az alapszabályzatból ered — minden párttag és tagjelölt szükségszerűen jellegzetes tulajdonsága. Ha ez mindenütt így lesz, akkor lényegesen könnyebb lesz teljesíteni a szocialista építés valamennyi feladatát. Az alapszabályzat érvényesítése az alapszervezetek életében a párt járási és kerületi bizottságainak döntő fontosságú feladata. A kommunisták aktivitásának további növelése és a pártélet lenini normáinak elmélyítése megköveteli, hogy a járási bizottságok megjavítsák együttműködésüket az egész járási aktívával mindenekelőtt az instruktorok testületével, amely köteles az alapszervezeteknek ben kell alkalmaznunk a bírálatot, ami annyit jelent, hogy akkor, amikor még a hibák nem burjánoztak el túlságosan. Az idejekorán, a taggyűlésen elhangzott elvtársi bírálat, a figyelmeztetés a hiányosságokra és azok okaira segít a hibát 'elkövető elvtársaknak. Erélyesen véget kell vetni az olyan elképzeléseknek, mintha minden megbírált elvtárs ellen káder-, fegyelmi, vagy más intézkedéseket kellene alkalmazni. Ebből az elképzelésből helytelen gyakorlat származik. Az apró hibák opportunista megtűrése teszi lehetővé az olyan súlyos hiányosságok keletkezését, amelyek szükségszerűen maguk után vonják a fegyelmi, a káder-, vagy egyéb intézkedéseket. Az ilyen gyakorlat a kritikát nem mint a nevelés segítő eszközét alkalmazza, hanem mint megtorlást, ezért pártellenes és káros. A felsorolt hiányosságok döntő többsége a pártszervek és szervezetek gyakorlati tevékenységében az opportunizmus konkrét megnyilvánulása. Az opportunizmus nálunk főleg a hatvanas években ütötte föl a fejét, és mint ismeretes, 1968- ban tetőzött, amikor a jobboldali opportunizmus és revizionizmus betört nemcsak a gyakorlat, hanem az elmélet területére is. Megnyilvánulási formája az volt, hogy támadta a társadalom szocialista szerkezetét, hirdette a nihilizmust, a passzivitást, a közömbösséget, a pártkötelességekhez, valamint a pártalapszabályzathoz és párt- határozatokhoz való felelőtlen viszonyt. E felelőtlenség következményei még napjainkban is érezhetők a gyakorlati munkában. Az, hogy a párt életében következetesen felszámoljuk, sürgető követelmény, és a párt XIV. kongresszusa határozatai eredményes teljesítésének egyik feltétele. A tapasztalatok hatalmas erőt jelentenek Egyidejűleg az is nélkülözhetetlen, hogy a kommunisták megértsék, a pártélet nem öncélú, a párttevékenység — vagyis a taggyűlés, az illetékek fizetése, a művelődés, a káder, a szervezeti és az ideológiai munka, az alapszabályzat jobb betartását célzó törekvés, valamint a pártmunka lenini bolse- vista stílusának elmélyítése közös célt szolgál: erősíteni a párt vezető szerepét és növelni a társadalomra tett hatását. A kommunisták százezreinek ta- paszalata, a marxista—leninista elmélet és a pártpolitika ismerete olyan hatalmas erő, amely képes megváltoztatni társadalmunkat. A pártélet a kommunisták sokoldalú előkészítése e feladatok teljesítésére. Úgy értelmezni, mint öncélú folyamatot a párt e társadalmi funkciójához való kapcsolat nélkül annyit jelent, mint lemondani a párt alapvető küldetéséről — a tömegek megnyeréséről. Pártos nevelő, eszmei és szervező, politikai és kádermunkával kell kitartóan tovább javítanunk az egész párt, minden szerv és szervezet munkáját, meg kell szabadulnunk a prak- ticizmustól és a rutinmunkától, s felelősségteljesen kell foglalkoznunk a munka módszereivel és eredményeivel. A legsürgetőbb feladatok egyike az elfogadott határozatok teljesítésének következetes ellenőrzése és a fokozott igényesség. Pártunk munkájában a lenini stílus elmélyítésének és megszilárdításának folyamata meghozza a gyümölcsét a XIV. kongresszus határozatának teljesítésében, lehetővé teszi szocialista társadalmunk további gyors fejlődését, népünk életszínvonalának további emelkedését. A párt népünk eredményei szervezésének és biztosításának döntő tényezője. Ezért a pártmunka színvonalának emelése minden kommunista feladata és megfelel egész dolgozó népünk érdekeinek. ÚJ VÁROSNEGYED A košicei volt katonai kiképzőhelyen néhány év alatt korszerű hatalmas lakótelep épült. A Magasépítő Vállalat dolgozói eddig 15 200 lakást építettek. A felvétel a Luník VIII. lakótelep építkezésén készült. (A. Haščák — CSTK felvétele)
