Új Szó, 1972. július (25. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-10 / 160. szám, hétfő
Ismét a Trabantról Megint a szegény Trabantról lesz szó, de most elmondom, hogy mikor lesz az ember büszke a lenézett Trabantjára. A dolog úgy kezdődik, hogy az ember nagynehezen „összekuncsorogja“ azt a 35 ezer koronát, amit tudvalévóleg nehezebb összespórolni, mint másnak „megszerezni“ a 70 ezret. Utána elmegy a Mototechnába, szerényen beáll a sorba s mikor rákerül a sor, hát halkan, szinte' szégyenlősen suttogja: „Egy Trabantot kérek. Ha lehet fehéret, de ha nincs, jó lesz a kék, vagy a zöld is“. Már itt kezdődik a megaláztatás, mert az eladó úgy néz rögtön az emberre, mint egy autós a gyalogosra. A körülál- lók vagy gúnyos mosollyal fordulnak el tőle, vagy... s ami még rosszabb, tettetett komolysággal kezdik meggyőzni az illetőt, hogy nincs jobb kocsi a Trabantnál ... Aztán az ember hazaviszi a kocsit, beleülteti a családot és elkezdődik az otthoni, „frocli- zás“. Fiam azt kifogásolja, hogy kevés a műszerfalon az óra, meg a sebesség is csak maximum 120 km, a lányom bőgni kezd, mert hogy még rádió sincs benne és hogyan fogja ő akkor hallgatni a Komjátit, az anyósom azért morog, mert kicsi benne a hely, s még egy rendes zsírosbödöny sem fér be hátra és a feleségem végül kimondja a szentenciát: „Fiam, ez egy vacak!“ ... Az ember elkeseredetten magyaráz, hogy ez a legjobb kocsi, inert DKV pa- tentos léghűtés, nincs benne sem víz, sem olajozás, sem szelep, se semmi, aztán kicsi az adója, meg a biztosítása, kis garázs kell hozzá, meg a parkoló hely, meg ez, meg az ... de minden szó hiába, az első rúgást már megkapta. S ez fáj... Aztán jönnek a kollégák, a maguk vicceivel, hogy azt mondja a Kovács: — öregem aztán ősszel sisakot is végy hozzá, mert hullanak a gesztenyék és ez a vékony műanyag tető könnyen betörhet. Bruhahahaha... A másik megtoldja, két találós kérdéssel: — Tudjátok, hogy miért nem gyártják feketében a Trabantot? ... Mert összetévesztenék az emberek a brikettel és bedobnák a sparheltba... S védőöv is csak azért van benne, hogy komolyabb emelkedőkön a Trabantos a hátán vihesse fel a kocsit ... Bruhahaha ... Még az öreg portás bácsi is megereszt egy „fontos“ viccet, mondván: — A múltkor, amikor Magyarhonban jártam, hát tudják mi volt kiírva egy Közért sarkára? Az, hogy ... „Kerékpárt és Trabantot falhoz támasztani ťilos!“ — Bruhaha, bruhaha nevetnek mind s a szegény Trabantos velük nevet, pedig savanyú neki a szőlő, dehát mit tehet. Ha megsértődik, az még jobb vicc. Meg aztán arra gondol, hogy: „Szegény ember ne szégyellje a tarisznyáját“... s csendben odábbáll. Hát így voltam én is, s már annyira vittem, hogy csak az út szélén mertem hajtani, egész a „padka“ mellett, diszkréten előnyt adtam a nagyobb kocsiknak, még akkor is, ha nekem volt igazam, s amilyen mélyre csak lehetett, úgy állítottam az ülést, hogy minél kevesebb lásson ki belőlem. Meg aztán már nem is mentem a főúton, lassan már ott tartottam, hogy csak a mellékutakat fogom használni, amíg végül le nem szorulok a kocsinyomra. De ez csak volt! Mert vagy tíz nap óta a helyzet alapjaiban megváltozott. Ugyanis az egyik délután, amikor Dunajská Streda előtt a magam szokásos szédületes 60 kilométeres sebességével „repesztettem“, szembe jött velem egy másik Trabant. Már messziről villantott a „fénydudával“, hogy valamit akar s nem messze tőlem megállt. Csak akkor láttam hogy NDK-beli rendszámú az illető és hogy a Trabantja mögé oda van kötve egy prágai rendszámú Dácia. A német odajött hozzám és azzal a kedvességgel szólt rám németül, amely kedvességgel ők elképzelik, hogy mindenki tud németül: — Bitte schön, wo befindet sich hier ein Service? ... Amiből, bár nem tudok németül, de megértettem, hogy MB Servicét keres, s már éppen kéz- zel-lábbal meg akartam magyarázni, hogy hol van a szerdahelyi javító, amikor a német még megtoldotta a szavait: — Ich muss diesem Unglücklichen helfen... S ekkor történt a csoda. Már nem az, hogy megértettem a szavait, bár az is csoda volt, hanem az, hogy rádöbbentem, hogy nem is olyan vacak ez a Trabant, ha kötélen vontat egy Dáciát és hogy tud segíteni, ahogy a német mondta: „Ezew n szerencsétlenen“. A Trabantosnak megmagyaráztam az utat és az ijedt Dáciára olyan szánakozva néztem, ahogy rám szoktak nézni ők, ha melléjük parkírozok, „ledöglesztve“ a motort, ami olyankor olyan hangot ad ki a Trabantból, hogy: Tro-tya-tya ... tya, tya ... S azóta már ismét csak elsőrendű műutakon járok s alig várom, hogy végre felépüljön a csehszlovák autópálya, hogy felhajthassak oda is a „kocsimmal“. A Mototech- nában vettem két párnát, hogy minél jobban lássanak a kocsiban, már akkor sem adok előnyt az úton, ha egy kamionnal kerülök konfliktusba s felemeltem az utazó sebességemet hatvanról hetvenre, ami már szinte kozmikus sebességnek számít. Nem járok az út szélén, büszkén „kicentizem“ a távolságot, ahogy el-el suhanok egy másik kocsi mellett. Tíz napja rájöttem, hogy igenis jó kocsi a Trabant! Már- csak azért is, mert az enyém! Mégha PVC jaguár is ...! S ezzel úgy van az ember, mint amikor csúnya nőt vesz el feleségül: „Röstelli, röstelli, de azért csak használja“... SIPOSS ERNŐ KULTURÁLIS HfREK H Romantikus szerepekre vágyik Esteile Blain: a Bronte- nővérek hősnőit szeretné megszemélyesíteni, a küzdelmes életű Jane Eyre-t, vagy az Üvöltő szelek Cathérine-jét. Estelle Blain legutóbb a török tengerparton forgatott és ifjúsági íróként is bemutatkozik. □ Firenzében tartották meg Franco Zeffirelli Assisi Ferencről szóló filmjének ősbemutatóját. Zeffirelli „Poverello“-ja a korabeli egyházi hierarchiától elforduló, valódi kereső ember. A főszerepet Graham Faulkner játssza, II. Ince pápa — Alex Guiness. Ferenc anyja — Valentina Cortese. Szent Klára — Jody Bawker. A film zenéjét Riz Ortolani szerezte. □ A Szovjetszkij Ekran minden évben megszavaztatja olvasóit: kit tartanak az előző esztendő legnépszerűbb filmszínésznőjének: Ezúttal Ada Ro- govceva, a Salud, Maria! című Joszip Hejfic-film főszereplője kapta a legtöbb szavazatot. Ada Rogovceva a tavalyi moszkvai fesztiválon a Salud, Maria! főszerepéért elnyerte a legjobb női alakítás díját. Ellenőrzés — Szomorúnak tetszik lenni — szólt mély együttérzéssel Gödölye Anikó szeretett főnökéhez, Nagyfejü Döge- dincs Artúrhoz, a VAKISZER (Vacakokat Kiszerelő KtszJ főmókusához. Dögedincs nem válaszolt, mert nem akarta megbántani titkárnőjét, ugyanis egész életében rajongott a dús, barokk formákért, márpedig Rubens legdúsabb nőalakja is csak tuberkulotikus kriptaszökevény lehetett volna Gödölye Anikó mellett. Nagyfejű Dögedincs Artúr valóban szomorú volt, mert éppen a felettes szervnél tett látogatást, ahol közölték vele, hogy balhé lesz. „Miért? — kérdezte magától, csak úgy gondolatban — tizenöt év óta egyszer sem sikerült teljesíteni a tervet és soha nem volt semmi balhé! Miért kell ezen változtatni, miért kell felrúgni a hagyományokat?!“ A felettes szerv kifogásolta, hogy túllépik a béralapot, rossz a munkaszervezés, bizonyos konzervativizmus látható a belső anyagmozgatásban, ugyanis a 110 kilós tengely- vasakat ölben viszik egyik géptől a másikig, sok az üzemi baleset, laza a munkafegyelem és a technológiai fegyelmet sem tartják be, amit többek között az is bizonyít, hogy a szigetelőlapokat csiriz helyett körözöttel ragasztják össze, de a még a körözöttből is hiányzik a köménymag. Dögedincs belebújt saját lelkiismeretébe, körülnézett és megállapította, hogy az tiszta, mint a washingtoni Fehér Ház karácsonyi nagytakarítás után. Ö reggeltől délutánig az irodájában dolgozik, részt vesz minden születésnap és névnap, házassági és válási évforduló megünneplésében, de arra már igazán nincs ideje, hogy minden nap a műhelyekben ténferegjen és a munkások jelentéktelen panaszait hallgassa. Hétfőtől csütörtökig minden erejével fejleszti a népgazdaságot, csak pénteken nem jár be, mert már korán reggel beül a szolgálati kocsiba és 100 kilométeres sebességgel száguld kedves pecázó- helye felé. De ez igazán nem bűn, hiszen ha minden segédmunkásnak jár hetenként két szabadnap, akkor neki legalább három jár, mert ő egész héten népgazdaságunk ütőerén tartja a kezét és ettől elzsibbadnak az ujjai, márpedig ujjzsibbadás ellen leg- jobb a pecázás. Persze a felsőbb szerv ellenőrei nem méltányolják ezeket a nagyhorderejű tényeket, mert dogmatikus, szűk látókörű emberek, akiket nem érdekel az ő finom, érzékeny lelke, csak a termelési eredmények, meg a tervmutatók és hiába magyarázza nekik, hogy rá nem vonatkozhatnak az általános, érvényű szabályok, mert ő olyan finom szerkezet, mint egy svájci ébresztőóra. — Nagyon szomorúnak tetszik lenni — mondta Gödölye Anikó újfent, amikor főnöke elé tette a következő feketét. Ám ekkor a kapuőr jelentette, hogy a kapuban a teherautó összeütközött az ellenőrök autójával és a három ellenőr huzamosabb kórházi ápolásra szorul. „Hálistennek, ezt megúsz- tuk“ — sóhajtott boldogan Dögedincs és elhatározta, hogy az esemény örömere már csütörtökön elmegy pecázni. Eny nyi izgalom után kell az embernek egy kis kikapcsolódás. PÉTERFI GYULA Iskolán kívüli mílvelodés Az elmúlt napokban a Cseh Szocialista Köztársaság nemzeti bizottságainak, kulturális- és népművelési intézményeinek, valamint társadalmi szervezeteinek körülbelül 250 képviselője a Hradec Královen rendezett két napos aktíván foglalkozott az iskolán kívüli nevelés kérdéseivel. A résztvevők megvitatták a lakosság iskolán kívüli művelődéséről szóló alapelvek javaslatát is, amit a Cseh Művelődésügyi Minisztérium adott ki és amelyben érvényesülnek a CSKP XIV. kongresszusának ilyen irányú döntései. A kétnapos tanácskozás során sikerült tisztázni az iskolán kívüli művelődés funkcióját, helyét és jelenlegi helyzetét és megfogalmazni az ezzel kapcsolatos programot. HDCIKI! T KLOSS KAPITÁNY KALANDOS TÖRTÉNETE Megpróbálta józan fejjel értékelni a helyzetet. Arra a következtetésre jutott — nincs elég ok arra, hogy csapdát sejtsen. Tegyük fel, hogy Hofberg valóban elhatározta, hogy megszerzi Latoszek do. kumentációját, ami néhány elődjének nem sikerült. A könnyű, tartós és magas hőfoknak is ellenálló öntvény, melyet egy lengyel mérnök talált fel, valóban jelentős lenne a Birodalom repülőgép- ipara számára. Tételezzük fel, nem csapdát állítottak fel számára, hanem egyszerű vizsgáról van szó, amelynek Hofberg veti alá új tisztjét. Valóban meg kell szereznie az öntvény értékes dokumentációját, melyet itt kell megtalálnia. Latoszekék, amikor a németek elől szöktek, ami számukra a legértékesebb: a gyermeküket és a találmány dokumentációját Prze- tokban hagyták. Az iratok megszerzésének módja arra mutat, hogy Hofberg nem olyan idióta, amilyennek látszik. A váratlan letartóztatás és a házkutatás semmi eredménynyel nem járna, mert az öreg az értékes iratot valamelyik szomszédjánál, valamelyik cselédjénél is elrejthette, sőt eláshatta a parkban vagy az erdőben olyan helyre, amelyről csak ő tud. Hofberq jobb módszert választott: fenyegető állapotot kell teremteni, hoqy Przetocki úgy érezze: nincs biztonságban az értékes irat. Egyszóval el hell érni, hogy kimozdítsák helyéről. Ezért küldte Hofberg Klosst a kastélyba. Maga Kloss is szívesen mqjsze- rezte volna az iratokat és eljuttatta volna, ahová kell, de Przetokban még meg Fordította: Bába Mihály kell jelenni valakinek, aki lehet, hogy nem fedi fel kilétét Kloss előtt, aki majd eldönti, hogy feltétlenül szükség van-e Kloss segítségére, vagy maga csalja ki Przetockitől. Rögtön, rögtön... Ha kicsalja, akkor Przetocki nagyon jó ismerősének kell lenni, akinek joga van arra gondolni, hogy az öregnél vannak az iratok és mint segítőkész ember lép fel. Ezt Kloss nem engedheti meg. De egyelőre nem érkezett Przetockba senki, aki ilyen javaslatot tehetne Prze- tockinak. Jolanta Krzemincka ebben biztosan nem játszik szerepet. (Kloss már a második napon megállapította, hogy Zosia, Przetocki unokája, a fiatalabb. A szebbik és az idősebbik, aki olyan megvetően nézett rá az első este, a házigazda régi barátjának a lánya, vendég, j Elképzelhetetlen, hogy ez az öreg ravasz róka annyira megbízzon egy fiatal nőben, akit utoljára mint copfos kislányt látott. Zosia? Egzaltált kislány, tüntet a patriotizmusával. Csak a szülei parancsára tehetné ezt, de ha a németek kezükben tartanák Latoszeket, nem keresnék a dokumentációt, hanem inkább rákény- szerítenék, hoqy újra vázolja fel. Marad a személyzet. Jan — ahogy Kloss tájékozódni tudott —, közel negyven esztendeje Przetocki komornyikja, a felesége szakácsnő, kövér, vörös arcú nő. Vagy talán a lányuk, Marta? Kővé dermedt arccal veti meg az ágyát, takarítja szobáját. Lehetetlen, hogy ők legyenek. Az ügynök csak ezután jelentkezik és Hofberg parancsa értelmében addig ő várakozásra van ítélve. Annak eltitkolása, hogy tud lengyelül, nagyon ügyes fogás volt. Már a megérkezése utáni napon, amikor a szalonban reggelit tálaltak fel Klossnak, Przetocki vele folytatott beszélgetés közben, ki tudja miért, lengyelül azt mondta: — A főhadnagy úr belekvározta a kabátját. — Was? — kérdezte Kloss s ridegen nézett Przetockira. Az öreg gyorsan bocsánatot kért, s közölte, hogy lengyelül az unokájához szólt. A lányok egymásra néztek, Kloss észrevette a bujkáló mosolyt folanta szája szegletében. A gróf azonban nem elégedett meg ezzel az egy kísérlettel, még jó néhányszor megpróbálta rajtakapni Klosst. Egyszer Zosia, akt nagyon keveset beszélt, azt mondta Klossnak, amikor szembe nézett vele: „Ha tudnád, hogy mennyire gyűlöllek, te zsoldos", és jolanta alig észrevehető mosollyal „tolmácsolta", hogy Zosia azt kérdezi, az Oberleutnant úr mikor látta utoljára a szüleit. Przetokban ezután nyugodtan beszéltek körülötte. Semmiféle titkot nem árultak el ezek a beszélgetések, de egyszer Kloss, amikor közömbös arccal az albumokat nézegette, megtudta, hogy Przetokba holnap vendégek érkeznek. Zosia az egyiket Edwardnak, a másikat Majewski úrnak nevezte. Zosia megjegyezte ugyan, hogy az urak látogatása ebben a helyzetben, amikor ez a sváb ott lakik náluk, veszélyes, jobb lenne, ha ezt a találkozót másutt bonyolítanák le, folanta azonban megnyugtatta, hogy ellenkezőleg, a lengyelül nem tudó német tiszt jelenléte lesz a legjobb védelem, amilyet csak el lehet képzelni. Emlékeztette Zosiát arra a kínai közmondásra, hogy legsötétebb mindig a lámpa alatt van. Este a vacsoránál megszólalt Przetocki: — Főhadnagy úr megkért, tájékoztassam, ha valaki hozzánk érkezik. Éppen értesítettek, hogy a szomszédom, Majewski úr az unokaöccsével látogatóba jön. Természetesen lemondhatom ezt a látogatást, ha kifogása van ellene. Kloss azt felelte, hogy egyáltalán nem zavarja a szomszéd látogatása, hogy nem szeretné jelenlétével megbontani a házi rendet, csak szolgálati kötelességből teszi, hogy jelen lesz, amit a gróf úr biztosan megért. Mivel a vacsora véget ért, Klos felállt, merev porosz módra bólintott, jó éjszakát kívánt a hölgyeknek és felment a szobájába. Tehát holnap, biztosan holnap érkezik az ügynök — gondolta. Kik ezek az emberek? Ez a Majewski úr, meg a feltételezett vagy a valódi unokaöccs? Zosia félszavaiból, pirulásaiból arra következtet, hogy Latoszek kisasszonynak valami közelebbi kapcsolata van ezzel a bizonyos Edwarddal. Vajon ő lenne? — villámlott át agyán. — Mint vőlegénynek, vagy Latoszek kisasszony kezéért törekvő fiatalembernek erkölcsi alapja lenne, hogy átvegye a dokumentációt, mint majdani nászajándékot. Vajon ezen alapszik Hofberg provokációja? Igen, ez provokáció. Ebben Kloss akkor egy pillanatig sem kételkedett. — Ostoba! — dörmögte önmagára vonatkoztatva a megjegyzést. Mesteri konstrukciót épített, de tető nélkül. Holnapig várnia kell. És ma éjszaka? Elhatározta, hogy keresni, kutatni fog a házban. Igaza van Hofbergnek: a ház lakóinak érezniük kell az ő jelenlétét. Hogy végre kezdjenek félni. Neszt hallott az ajtó mögött. Halkan, zokniban odalépett és hirtelen kinyitotta. Az ajtó előtt fan állt, kezében portörlőrongy. — Az ajtóról törlőm le a port, főhadnagy úr. — Érthető — válaszolta Kloss. — Le kell törölni a port. Bezárta az ajtót, aztán egy papírga- lacsint dugott az ajtó zárjába. Nem szerette, ha a kulcslyukon is leskelődnek utána. (Folytatjuk) m «972. VII. lf Andrzej Zbych:
