Új Szó, 1972. július (25. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-10 / 160. szám, hétfő
Az olimpia jegyében Münchenben csütörtökön, június 29-én akár már meg is kezdődhetett volna a nyári olimpia. 58 nappal a hivatalos megnyitó előtt Karl Merz, az olimpiai létesítmények igazgatója ünnepélyes keretek között átadta Willi Daliménak, az NSZK Olimpiai Bizottsága és az Olimpiai Szervező Bizottság elnökének a« olimpiai létesítmények jelképes kulcsát, amely a stadionok, csarnokok ajtaját nyitja. A selyempárnára helyezett kulcsot egy buldozér markolóján vitték a ceremónia színhelyére, ezzel is jelképezve a hatalmas munkát, amelyet a földgépek végeztek Oberwiesenfeldben, München északi részében. Az olimpiai labdarúgó-stadiont (képünkön), amely egyben az atlétikai versenyek színhelye is, az NSZK—Szovjetunió labdarúgó-mérkőzés jóvoltából már megismerte a világ. A 80 000 nézőnek helyet adó hipermodern létesítmény 400 méteres atlétikai futópályáján nyolc sávot festettek fel a nagyszerű rekortánon. Két elektromos eredményjelző táblán 24 000 izzólámpából alakulnak ki a feliratok. A világítás szinte nappali fényt biztosít. A stadionban 140 lépcsőfok magasságában ég majd az olimpiai fáklya, pontosabban 21 kis láng, amely a müncheni játékok sportműsorának 21 versenyszámát jelképezi. A kézilabda-torna csarnokban 8000 ülő- és 4000 állóhelyei létesítettek. A mintegy 120 millió márka költséggel felépült terem az olimpia után cirkuszi és zenei események színhelye lesz. A szupermodern uszoda körül 6400-an ülhetnek, 2600-an pedig állva figyelhetik az eseményeket. A létesítmény 21 méter széles, 50 méter hosszúságú medencéjében 8 pálya áll a versenyzők rendelkezésére. A műEva G LESKOV A jelenleg kirobbanó formában versenyez. Remélhetőleg mostani formája kitart vele a müncheni nagy napokig... HOLD —SPORT A világűr meghódítására irányuló tudományos kísérletek (elkeltették a sporttudomány neves kutatóinak az érdeklődését is. így például a franciák legnagyobb sportlapja, a L’Équipe beszámol arról, hogy francia, szovjet és amerikai kutatók már évek óta tanulmányozzák a kérdést: mire lennének képesek a világ ina is jól ismert sportolói, ha a Holdon kellene versenyezniük. Ezzeü kapcsolatban többféle vélemény alakult ki. A tudósok ugyanis eltérően értékelik a Holdon elérhető sportteljesítményt, sőt a sportolás lehetőségeit, körülményeit is. Neves francia tudósok, más országok kutatóival egybehangzóan azt állítják, hogy a sportolóknak a távolabbi jövőben megvalósuló Hold-útjuk alkalmával ma szinte elképzelhetetlenül magas teljesítmények elérésére lehet számítani. Állításuk igazolására a tudományos tapasztalatok és szakértők véleményei alapján kiszámították, hogy például a hatvanas évek világhírű szovjet magasugrója, Valerij Brumel nem 228 cm-es teljesítményre lenne képes, hanem 768 cm-re. A súlylökés világcsúcstartója, Randy Matson pedig nem 22 és 23 méter közötti teljesítményt tudna elérni, hanem 127 métert. Ma ez szinte elképzelhetetlennek tűnik, pedig tudományos szemmel nézve egyáltalán nem az. Az ugyancsak amerikai Beamon fantasztikusnak tűnő 890 cm-es távolugró eredménye a Holdon nem kevesebb, mint 53 méter lenne. A kerékpársport művelői pedig a földi teljesítményekkel összehasonlítva káprázatos eredmények elérésére lennének képesek másik bolygónkon. A tudósok kiszámították, hogy például Brake, aki az egyórás világcsúcsot 49 km-es teljesítményével tartja, csaknem minden földi gépkocsit elhagyhatna a Holdon elérhető eredményével, mert 300 km-es óránkénti sebességgel tudna száguldani. A francia, amerikai és szovjet sporttudományos kutatók megfigyelései nagyon érdekesek és ma valósággal utópisztikusoknak tűnnek. De ha ez ma így is van, azért mégis figyelmet érdemel a külföldi tudósok véleménye, mert hasznos tájékoztatást ad a Holdon elérhető sportteljesítményekről. Ellentétek 1972. VVII. 10. Mint arról a nyugat-berlini Telegraf című újság beszámol, az 1971—72-es labdarúgóidényben az NSZK-beli Bundesliga labdarúgó bajnoki mérkőzéseit a tavalyi létszámnál 900 ezerrel kevesebb néző tekintette meg. A nézők száma most 5,4 millió volt és a csökkenés tetemes anyagi veszteséget jelent a profiklubok számára. Az NSZK labdarúgása pillanatnyilag virágkorát éli, ezért a nézők számának visszaesése nyilván a sportvilágban az állam határain kívül is nagy port felvert megvesztegetési botránysorozatnak tudható be. A nézők nem bíznak abban, hogy a bajnoki összecsapásokon valós eredmények születnek. vészét legújabb irányzatait. Az építkezések egyik legfontosabb alapanyaga az üveg, az acél és a műanyag. A tervezők a látványos külsőségek mellett a nézők, az újságírók és a versenyzők kényelmét is biztosították. ugrók kényelmét szolgálja a motoros felvonóberendezés. Az ökölvívók versenyeit 7200 néző és 500 újságíró, rádiós, tv-s munkatárs szurkolhatja, illetve tudósíthatja végig. Az új létesítmények sorában a következő a 3500 nézőt befogadó röplabdacsarnok, amelynek 32X20 méteres küzdőterét polipinil borítású burkolattal látták el. Ez a terem az olimpia után a testnevelési főiskola egyik fontos oktatási helye lesz. A kerékpáros pályaversenyzők az egyik legintimebb, áttetsző tetővel borított létesítményben mérhetik össze erejüket. A pályát különleges ellenállású afrikai faburkolatból készítették. A kanyarokban 48 fokos a dőlés szöge, így -nem nehéz elérni a 100 kilométeres sebességet sem. Az oberwiesenfeldi létesítmény komplexumhoz tartozik még több régebbi kosárlabda-, birkózó-, cselgáncs-, vívó- és súlyemelő-csarnok. Nem szabad megfeledkeznünk a víziversenyek impozáns színhelyéről, a Münchentől távoleső kiéli öbölről sem. Az olimpiai létesítmények hűen tükrözik a modern építőműVan mivel dicsekedniük Különösen szép eredményekkel dicsekedhet a Družstevník Matúškovo (Taksony) labdarúgó-szakosztálya. Első csapata 1969-ben feljutott az I. osztályba. Akkor nagy volt az öröm a szurkolók körében. Még a derűlátók sem gondoltak arra, hogy három év leforgása alatt kedvenceik bajnoki címet szereznek. Az utánpótlásról is példásan gondoskodnak. Ifjúsági csapatuk 1969 óta a járási I./A-osz- tályban szerepel, ahoi ezúttal is megállta a helyét. Az előkelő harmadik helyet szerezte meg. Ezek az eredmények nem jöttek létre egykönnyen. A szép siker nemcsak a jól szervező, rátermett vezetőség, a tapasztalattal rendelkező edzők odaadó, szorgalmas munkáját dicséri, hanem a játékosok példás helytállását is. A méltatásnál nem szabad megfeledkezni az efsz és a hnb példamutató támogatásáról sem. Ezek a sportolók bebizonyították, hogy erős akarattal, lelkes munkával szép eredményt lehet elérni. (kiss) Szemüveget a bírónak! A partdobás célja nem a büntetés, csupán az a szerepe, hogy az oldalvonal mentén kikerült labda visszajusson a játéktérre. Ma, .Imikor már sok olyan játékos vun, aki a labdát egészen az ellenfél kapuja elé tudja dobni, érdemes sokkal jobban figyelni arra, hogy a dobás szabályos legyen, ne juthasson jogosulatlan előnyhöz egyik csapat sem. A szabály előírja, hogy a labdát dobó játékosnak arccal a pálya felé kell fordulnia, a dobás időpontjában mindkét lábbal érintenie kell a talajt, és a vonalon, vagy azon kívül kell állnia — akármilyen távolságban, csupán azt írják elő a szabályok, hogy nem szabad dombról bedobni a labdát, vagy pedig túlmenni a játékteret hutároló kerítésen. Előírás az is, hogy a labdát két kézzel kell eldobni a fej fölül. Tilos leejteni a labdát. Ezt a szabály azért követeli meg, hogy mindkét félnek módja legyen a labda birtokába jutni. Partdobásból nem érhető el gól. Ha a labda az ellenfél kapujába kerül, kirúgás következik, a saját kapuba dobott labda szöglet- rúgást von maga után. A játékvezetők meglehetősen felületesen kezelik a partdobást, sokan azt vallják, hogy ilyen kicsiség miatt nem akarják szétfújni a játékot. Ez az elmélet nem állja meg a helyét, hiszen csak egyszer kétszer kell fölülbírálni ei dobást és a játékos ezek után már figyel a szabályokra. Általá- . ban az a helyes módszer, ha a partjelző ellenőrzi a bedobást, mégpedig úgy, hogy a dobó játékos mögé áll és akkor könnyen észreveszi a hibákat. Ludvik Danék, atlétikánk egyik büszkesége talán még egy évben sem volt ilyen kirobbanó, s amellett állandó formában, mint ez idén. Erre szükség is van, hiszen közeleg a müncheni olimpia, amelynek legklasszikusabb számában hatalmas küzdelem vár minden részvevőre. E szerény sportembernek soksok szurkolója kívánja, hogy felállhasson az olimpiai győzelmi dobogó legmagasabb fokára ... Hamis próféták „A megsemmisülés veszélye fenyegeti az olimpiai játékokat“ témával foglalkozik már hónapok óta a nyugat-európai sajtó. Egyszer elégikus hangú, másszor kárörvendő jóslatok látnak napvilágot, amelyek nem felejtik el megjegyezni, hogy az olimpiai eszme halott, a játékok zsákutcába jutottak, s belátható időn belül a „történelem szemétdombjára“ kerülnek. Ahogy közeledik a müncheni olimpia, úgy szaporodnak ezek a „jövőbe látások“. Tavaly kezdődött ez a kampány, amikor a nemrégen elhunyt nyugatnémet Georg von Oppel, NOB-tag közvetlenül halála előtt kijelentette: „Az olimpia a szenzációhajhászás és a nacionalizmus nagy nemzetközi seregszemléje. A játékok elvesztették értelmüket.“ Több fronton dúl ez a harc, de főleg az olimpiai gondolat ellen irányul; hol nyíltan, hol álcázva. „A jelenlevők nevében fogadom, hogy az olimpiai játékokon becsülettel fogunk küzdeni ...“ — „Ebben az esztendőben kétszer tesznek olimpiai esküt és ezerszer szegik majd meg“ — írja a nyugatnémet „Die Welt“ című lap. ,,A játékok gondolati gazdagságából szinte minden kiveszett, csupán a megnyitó- és a záróünnepség maradt meg. A tulajdonképpeni versenyek teljesen elszakadtak az eredeti eszmétől.“ — „Az olyan sablonos jelzőknek, mint a »nemzetek nagyszabású ünnepe«, a »fiatalság nemzetközi barátsága« már nincs jelentőségük. Coubertin szavai, hogy nem a győzelem a fontos, hanem a részvétel, már anakronizmusként hatnak.“ A nyugat-európai sajtóban az olimpiai játékokat „izomkirakatnak“. a „szenzációk nagyvásárának “ nevezik. „Egyáltalán nem sz öröm és a barátság versenyei, hanem késhegyre menő harc milliós üzletekért. Az olimpia a nemzetközi politika harctere, a jövedelem és a dicsőség utáni hajszái, s mindez az idealizált olimpiai érmek leple alatt. Az olimpiai eszme a valóságban sohasem létezett, ennek az ideálnak legmagasabb bírája, Avery Brundage a megtestesítője a kétezer éves olimpiai hazugságnak.“ Ilyen következtetésekre jutott a nyugat-európai burzsoá sajtó. „Az olimpiai játékokra való felkészülés a középkori kínzókamrákat jelenti a sportolók számára“ — mondotta a holland Wolff professzor, aki a München utáni olimpiai játékok fejlődését is megjósolja: „Az olimpiák odafajulnak majd, hogy a részvevők kicserélik az emberi szerveket, s a műszív lehetővé teszi majd tulajdonosának, hogy az egy mérföldet három percen belül fussa.“ A heidelbergi egyetem professzora, Von Ditfurth: „Rövidesen előáll majd egy fanatikus, aki mellkasába motort szerel, s fantasztikus teljesítményekre lesz képes. Utána majd jelentkeznek a többiek is. Az olimpiai játékok elvesztették értelmüket.“ De mi is az oka ezeknek a támadásoknak az olimpiai játékok ellen? Nem kell különösebb éleslátás ahhoz, hogy megállapítsuk: a támadások szerves részei a nyugat-európai reakció keresztes hadjáratának, amely meg akarja akadályozni, vagy legalábbis fékezni az európai légkör enyhülését. A kétségbeesett ellenállás láncszemei ezek az ellen a haladó politika ellen, amely első nagy sikerét a szovjet—nyugatnémet és a lengyel—nyugatnémet egyezménynyel érte el. És az olimpiai gon. dolat jelentős segítője ennek a politikának. Napjainkban, amikor még mindig az erőszak uralkodik, amikor milliók halnak éhen, amikor a bombázások következtében gyerekek és asszonyok pusztulnak el, amikor ártatlan emberek sínylődnek a börtönökben, az olimpiai játékok az említett rossznak, emberi szenvedésnek az ellenpólusai. Természetesen vannak az olimpiának hiányosságai, a sport manapság ismeri a doppingot, mely azonban kimutatható, de ismeri az anabolikát is, amit viszont nem lehet kimutatni. Az amatőrizmus kérdése is kénytelen alkalmazkodni a modem élethez, de az olimpiai verseny- pályákon folyó küzdelmek napról napra ébren tartják az eszmét és senki sem kételkedhet a győzelmek tisztaságában. Az olimpiai eszme mind gyakoribb megvetése a nyugati világban jelentheti a félelmet az esetleges müncheni sikertelenségektől. A nemzetközi barátság gondolatának zászlaját most a szocialista világrendszer ifjúsága ragadta magához és tartja erősen a kezében. Az olimpiai eszme tovább fejlődik, ezért nem teljesülhetnek azok a jóslatok és kívánságok, amelyek el akarják vitatni az olimpiai játékok jelentőségét a béke és a barátság szempontjából. (—ie) Keino és Jipcho Kenya és egyben Afrika első számú atlétája változatlanul a 32 éves Kipcsoge Keino. A müncheni olimpiai műsor feladta neki a leckét: 1500 és 5000 m-en időpontütközés miatt nem indulhat. A nagy taktiki’s terveiről eddig csak ködös nyilatkozatokat adott. Charles Mokura, a Kenyai Olimpiai Bizottság egyik vezetője szerint ,,Kip“ valószínűleg csak a nyáron dönt és az egyik, vagy a másik táv mellé a 10 000 m-t választhatja, sőt a maratonival is kacérkodik. Keinót tavaly érte néhány rangján aluli vereség, de azokon a nagy versenyeken, amelyeket fontosnak tartott, mindkét kedves távján megcsillogtatta régi tudását. Három évvel fiatalabb honfitársa, Ben Jipcho Mexikóban még az iramcsináló szerepét töltötte be, azóta azonban a világ legjobbjai közé került. Münchenben fogyatékos gáltechni- kával, két súlyos bukás ellenére megnyerte a hajrában a 3000 méteres akadályversenyt 8:29,6- tal, másnap összetapasztott fájós térddel az 5000 méteren győzött 13:40,8 perccel. Két nappal később 1 mérföldön 3:56,4 perces nagyszerű idővel verte Árosét, Keinót és a többieket. A 3000 méteres akadályon vi* lágrekordot javíthat, hiszen sík- formájával csak a belga Putte- mans veheti fel a versenyt, de 1500-on is nagyok a lehetőségei. A kenyaiak egyébként akadályon számítanak a tavaly sérült mexikói bajnok, Amos BI- vott visszatérésére is. Itt van azután az etióp Mjr- tus Jifter, a 24 éves repülőkatona, akinek a nevét senki sem Ismerte tavaly tavaszig, amikor legyőzte Keinót. Később nemzetközi versenyein tapasztalatlanságból hol túl korán, hol túl későn kezdett hajrázni, de így: is legyőzte az amerikai tízezreseket és véggyorsaságát Vää- täinenéhez hasonlítják...
