Új Szó, 1972. július (25. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-10 / 160. szám, hétfő

A harcos nem vonul vissza A napokban ünnepli 55. szü­letésnapját Ján Samaš alezredes, az ellenállási mozgalom harco­sa. Életének nagy részét a hadse­regnél töltötte. A második vi­lágháború idején végezte a ka­tonai pilótaiskolát, s utána re­pülőtiszt lett. Az ún. szlovák ál­lam alatt nem fejthette ki poli­tikai meggyőződését és a többi antifasiszta tiszttel és katoná­val csak a kellő pillanatra vár­tak. A Szlovák Nemzeti Felke­lés kirobbanását követően, 1944. augusztus 30-án éjjel a prešovi repülőtérről a Szovjetunióba in­dultak. Megérkezésük után Samaš elvtársat azonnal beosztják a csehszlovák pilóták központjá­ba parancsnoki szárnysegédnek. Aktívan részt vesz a csehszlo­vák légi vegyeshadosztály meg­szervezésében. Ezután a 2. va­dászezred törzsparancsnoka lesz. Légihadosztályunk harci útjával kezdődik Samaš elvtárs harci útja is. Részt vesz a had­osztály, mindenekelőtt a 2. va­dászezred valamennyi akciójá­ban, melynek útja Lengyelor­szágon át Ostraváig vezet és a végállomás 1945. május 17-én Prága. Samas elvtávs helytállt a ne­héz harcban. Bebizonyította bá­torságát és elszántságát, a gyű­lölt ellenség, a fasizmus feletti győzelembe vetett hitét. A harcban tanúsított derekas- ságáért több szovjet és csehszlo­vák kitüntetést kapott. Többek között „A Csehszlovák Szocia­lista Köztársaság érdemes ka­tonai pilótája“ megtisztelő cí­met. A légi vegyes hadosztály fel­osztása után Prágából Szlová­kiába érkezik. Különböző pa­rancsnoki tisztségeket tölt be és részt vesz az új csehszlovák lé­gierő, az új néphadsereg épí­tésében. A hadsereg pártszervezeté­nek megalapítása után 1949-ben a CSKP tagja lett. Napjainkig a marxizmus—le­ninizmus szellemében nevelte a fiatal parancsnokokat és piló­tákat. Harca és munkája a had­seregben a napokban véget ér. Megkezdi megérdemelt pihené­sét, nyugalomba vonul. Mint mondja: „De nem a hátország­ba. A harcos sohasem vonul a hátországba. Továbbra is dol­gozni fogok a különböző szerve­zetekben. A legtöbbet az isko­lás fiatalokkal foglalkozom majd a honvédelmi és a lako­sok polgári honvédelmi neve­lésében“. Ján Samaš alezredes elvtárs­nak igaza van. A harcos soha­sem vonul vissza a hátország­ba, csak élvonalbeli munkájá­nak formáját változtatja. Segít hazánk védelmi képességének növelésében, amelyért ő és még sokezren harcoltak és ami sok­nak az életébe került. —gf— NEMES VETÉLKEDŐ „A győzelem útján“ címmel a PHSZ által rendezett honvédel­mi versenysorozat harmadik fordulóját tartották meg TURA- NY-ban (martini járás). Szlová­kia 24 férfi és 21 női járási csa­pata állt rajthoz. Rendkívül iz­galmas és kUlönösen a fiúknál igen színvonalas verseny volt. Igen jól szerepeltek a trebišovi lányok. Ezen a versenyen Sp. N. Vés után a másodikok leltek. A fiúknál a győzelmet a Brati- slava-vidék csapata (felvételün­kön) szerezte meg a Sp. N. Vés és Košice elo'tt. Ez a versenysorozat próbára teszi a fiatalok képességét. Kár, hogy sok járás nem ragadja meg az alkalmat s nem küldi el versenyzőit. NAGY LÄSZLÖ VILLÁMINTERJÚ Buzuluktól Prágáig Ezt a nevet viseli az a vándorkiállítás, amely a Szovjetunióban alakult cseh­szlovák katonai egység éle­tét és harcait mutatja be. A rendezőkollektíva vezetőjé­nek, Fiala alezredesnek ez­zel kapcsolatban néhány kérdést tettünk fel. Miért rendezték meg e kiállítást?- Mint ismeretes, közeleg az első csehszlovák önálló zászlóalj megalakításának 30. évfordulója. Ezért a ki­állítás előkészítéséhez még tavaly hozzáfogtunk. Mon­danom sem kell, hogy a le­véltári anyagok, dokumentu­mok és korabeli fényképek beszerzése, illetve az anyag Dsszeállítása sok fáradság­ba került. Célunk, hogy a fiaink hősi harcát, a szovjet katonákkal vérrel megpe­csételt igazi ős odaadó ba­rátságot megörökítő kiállí­tást minél többen megte­kintsék. Hol volt már a vándor­kiállítás és milyen az iránta való érdeklődés? — Brnóban, Uherské Hra- dištén, Veľké Meziríčén, s most szlovákiai körúton van. Az érdeklődés igen nagy. Néha alig tudjuk megszervezni a folyamato­san érkező küldöttségek és kollektívák kellő fogadtatá­sát. üröm számunkra, hogy a látogatók túlnyomó része fiatal. Szlovákia fővárosában is bemutatják a kiállí­tás anyagát? Ügy gondolom, igen. Csupán néhány részletkér­dést kell még tisztázni. Ön nemcsak a kiállítás anyagának összeállító sában, hanem az egy kori harcokban is részt vett. Milyen emlékeket idézne fel olvasóink nak? Talán a harcok első napjait, a szokolovói csatát. A rádiósoknál voltam. Saját fülemmel hallottam, amikor Ludvík Svoboda tábornok Jaroš főhadnagynak a kö vetkezőket mondotta: „Óta kar, bármily nehéz helyzet ben is vagytok, tartsátok magatokat“! És ő erre azl felelte: „Tartjuk magunkat, egy tapodtat sem hátra lünk“. Ezek voltak Jaroš utolsó szavai, amelyek az éteren keresztül hozzánk érkeztek. —né — Példaképünknek tekintjük ügy épülő új bánya a katowicei iparvidéken TYCHY - A LENGYEL NÉPAUTÓ VÁROSA Katowice a szén és az acél jelképe. Éppen 100 esztendeje lett járási székhely, s ma a lengyel ipar szíve. Nyári reggel. A házak felett nehéz füst- és koromfelhők ka­varognak. Éjjel-nappal 1200 gyárkémény ontja e tájra a füstöt. A Nap csak nehezen tud áttörni a gomolygó szmo­gon. Lengyelország határain túl is jól ismert iparvidék. Katowice és környékén az utóbbi évtized gyors ütemű gazdaságfejleszté­se eredményeként egybeépült 21 város és 11 ipartelep, s ki­alakult a legnagyobb lengyel város, amit a Felső-Sziléziai Ipari Körzet kezdőbetűi után (íOP-nak neveznek. Ezen a mintegy 750 négyzetkilométer­nyi területen több mint 2 mil­lió ember él. Katowicének 300 ezer, Zabrzenek több mint 200 ezer, további 8 városnak pedig egyenként több mint 100 ezer lakosa van. A GÜP a Ruhr-vidék után Eu­rópa második legnagyobb ipari konglomerátuma. 60 bánya, 17 kohó, kb. 100 nagy iparvállalat (ebből 30 vegyipari), 9 kokszo­lómű és 7 hőerőmű működik itt. Ez a lengyel népgazdaság szíve. Az ország összes ipari termelésének közel 20 százalé­kát adja. Ezen a vidéken van­nak Európa leggazdagabb kő­széntelepei, s Bytomnál, illetve Tarnowsknál pedig legnagyobb cink- és ólomlelőhelyei. A GOP egyik „kisvárosa“ Tychy. Katowicétől délre vona­ton 20 percnyi távolságra van. Ma már 70 ezer lakosú. Tucat­nyi ipari létesítménye közül a papír és a sörgyár a legismer­tebb. — 1956-ban kaptunk városi rangot — mondja Eugeniusz Szyja, Tychy tanácselnöke. — Városunk háromnegyede a fel- szabadulás óta épült. Először a „Ziemowit“ és a „Lenin“ szénbánya dolgozóinak lakóne­gyedei készültek el itt, s ma a ťiOP munkásszállójaként emle­getnek bennünket. — Tychy valóban más mint Chorzów, Bytom, vagy a többi Felsősziléziai város. 650 hektá­ros területének egynegyede zöldövezet — park és liget. Vá­rosunk határában, a Paproczyn tónál egyszerre 40 ezer ember üdülhet, pihenhet. Tychy lakói közül ma közel 22 ezren dolgoznak a helyi üzemekben és 12 ezren járnak munkába a környékre. Az in­gázók többségét évtizedes szá­lak fűzik egy-egy bányához, erőműhöz, kohóhoz. így aztán a most épülő ház- és a nép- autógyárhoz országos toborzás­sal kell munkásokat keresni. Ezt a várost kétségkívül a torinói Fiat Művek részvételé­vel épülő népautógyár helyezte az országos érdeklődés köz­pontjába. Ez a létesítmény a mostani lengyel ötéves terv egyik legnagyobb beruházása. — A népautógyár megépíté­sével nehéz feladatot bíztak ránk, — kezdi a beszélgeté­sünket Stanislaw Tabaszewski, az új létesítmény fő kivitelező vállalatának, a katowicei ipar­építkezési trösztnek az igazga­tója. — Miközben nálunk a ko­molyabb ipari objektumok épí­tési ideje most átlag 5—6 év, addig a „Mini Fiat-Polski“ gyár­nak két és fél év alatt kell elkészülnie. Több mint 20 vál­lalattal kooperálunk. Az idén 300 millió zloty értékű föld- és építőraunkát végzünk el. Az el­ső kocsiknak 1973-ban le kell kerülniök a futószalagról. — Az első köbméter földet a Tychy—Bieruni út mentén ta­valy november 15-én mozgat­tam meg — emlékszik a kez­detre August Magdziorz föld­gyalus. — Előtte egy nappal még a krumpliszedőkről készí­tettek itt felvételeket a fotó- riporterek. Azóta a legfontosabb földmunkákat sikerült elvégez­ni. A szántóföldek és rétek he­lyén most utak, vízvezetékek, lefolyócsatornák, irodaházak, műhelyrészlegek épülnek. És a város sörözőiben ezen a nyá­ron, bizonyára ősidők óta elő­ször hall olasz szót az ember. A Torinóból érkezett szakértők a napi munka után a híres Tychy sörrel ismerkednek ... — A műhelycsarnokok építé­sére másfél évet ütemeztünk be — magyarázza (őzet Papierz, a fő kivitelező vállalat igazgató- helyettese. — Most mintegy 2 ezer ember dolgozik ezen a felvonulási területen. A Len­gyel Szocialista Ifjúsági Szö­vetség Központi Bizottságához fordultunk segítségért, amely védnökséget vállalt a népautó­gyár építése felett. Az idén összesen 1000 fiatal toborzott munkás érkezik Tychybe. Egye­lőre a munkásszállásokon he­lyezzük el őket, de ha helytáll­nak, két-három éven belül sa­ját lakáshoz juthatnak. A Tychy gyár teljes kapaci­tása évi 150 000 kiskocsi lesz. A lengyel Fiat autócsalád leg újabb tagjáról azonban még nincsenek végleges, pontos adatok. A modellje már elké­szült. Az bizonyos, hogy négy­ütemű, boxer motor hajtja majd. Úgy hírlik, hogy kb. 60 ezer zlotyba kerül, tehát a szé­les rétegek számára hozzáfér­hető lesz. Még a „Mini Polski-Fiat“-ok előtt piacra kerülnek az újtí­pusú, korszerűsített „Syrená“ személykocsik, amelyeknek mintapéldánya — a Varsóból a Tychy közelében levő Biel- skoba áttelepített, s a jövőben a Tychyvel szorosan kooperáló gyárban — ez év július 21-én, a lengyel nemzeti ünnep elő­estéjén elhagyja a futószalagot. MÁRKUS GYULA 1972. VII. 10. Ilyen lesz a lengyel népautó Hűséges segítőtárs Minden határőr tudja, hogy a kutya .a leghűbb és legmegbíz­hatóbb segítő a határok őrzésé­nél. A kutyák felkészítéséről és kiképzéséről a tenyészállo- máson gondoskodnak. Gondo­zóik és kiképzőik most új faj­tát tenyésztenek itt, amelyet csehszlovák farkaskutyának neveztek el. Az új fajta képes­ségeit és tulajdonságait a közel­múltban összehasonlították az ismert német fajtával és olyan eredmények mutatkoztak, ame­lyeket a tenyésztők sem vártak. A csehszlovák fajta ötször ki­tartóbb, gyorsan erői’e kap, és nagyon mozgékony. A kiképzett kutyák belátható időn belül a határőrök segítőivé válnak és így a tenyészállomás feladatá­nak egy részét teljesítette. Az igazi munkára azonban az egységeknél kerül majd sor. Na­ponta gyakorlatozás, aztán a szolgálat. A hűséges állatok nem egy határsértőt tettek már ár­talmatlanná. A határőrök igazi és hű barátaivá válnak. A le­szereléskor igen nehéz az egy­mástól való elválás ... Aki ismeri Tóth Pál szakasz­vezetőt, a legjobb véleménnyel van róla. A kiváló lövész, a Példás szakasz és a Példás katona jelvény viselője. Jelen­leg a zászlóalj politikai tiszt- jenek a helyettese. Munkáját örömmel végzi, s a barátai ked­velik, főleg a magyar nemzeti­ségű fiúk, akik az Űj Szó ról — amit rendszeresen olvas — Üj Szónak becézik. Helembán születelt. A bevo­nulás előtt Bratislavában dol­gozott és a Duna utcai középis­kola esti tagozatán érettségi- zett 1970-ben. Abban az évben hívták be tényleges katonai szolgálatra, Dél-Csehországba. Fél évet uz altiszti iskolában töltött, ahol megalakította a SZISZ helyi szervezetét. Sokat utazik szolgálatilag és tagja a pártnak. Később politikai-aka­démiai tanfolyamra küldték, majd ismét előléptették. Ifjú­sági és politikai szinten a leg­többet tesz a zászlóaljnál. 1971 novemberében a század parancs­nok politikai helyettesévé ne­vezték ki. Az év első hónapjá­ban tiszti vizsgát tett, majd ismét előléptették. Februárban aztán megkapta a kinevezést, a magas funkcióba, melyet jelen­leg is betölt. Néhány hónapon belül ismét visszatér a polgári életbe. Még nem határozott, hol kezd majd az új élethez. Munkája elvá­laszthatatlan a közös érdektől. Mi, a vele szolgáló magyar nemzetiségű katonák, mindig példaképünknek tartjuk őt. Kí­vánunk neki jó egészséget és sikerekben gazdag munkát. ARDAN MARIAN, őrvezető. jm. "R-r'MT'C1 ■fc3Lü JD JCl ■JflEaHkna ■JrEZbH ÉS A SZOCIALIZMUS VÉDELMEZŐI

Next

/
Thumbnails
Contents