Új Szó, 1972. június (25. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-09 / 134. szám, péntek
MEGVALÓSÍTJUK A CSKP XIV. KONGRESSZUSÁNAK HATÁROZATÁT Tökéletesítjük bérrendszerünket írto: KROCSÄNY DEZSŐ, az SZSZK munkaügyi és népjóléti minisztere A CSKP XIV. kongresszusa, valamim a CSKP KB és az SZLKP KB februári plenáris ülése hangsúlyozta, hogy a népgazdaság továbbfejlesztése fokozottan megköveteli a munka racio nalizálását, a dolgozók anyagi érdekeltségének és a jutalmazás szocialista elvének hatékony kihasználását. E feladatokat sikeresen teljesite ndő, a népgazdaság minden irányító szerve kö teles a munkaigényesség csökkentése érdekében fejleszteni a munka ésszerűsítését, felszá molni a termelésben az időkiesést, megszilárdítani a munkafegyelmei és növelni a munkatermelékenységet. E célokat akkor érhetjük el, ha következetesen érvényesítjük a díjazás szó cialista elvét, éspedig a végzett munka és a kereset összefüggése alapján. Ez azt jelenti, hogy a bérrendszerben jól át gondolt, alaposun előkészített intézkedéseket kell foganatosítani, olyanokat, amelyek fokozzák a munkakedvet, támogatják az egységes bérpolitika elveinek érvényesülését és így elősegítik a munkatermelékenység és a munka gazdaságosságának növekedését, valamint u minőség javulását. Ezeket a célokat tartotta szem előtt az SZ SZK Munkaügyi és Népjóléti Minisztériuma, amikor kidolgozta „A CSKP KB és az SZLKP KB plenáris ülése határozatai megvalósításának politikai szervezési jányelvei“-t a bérpolitika szakaszán. Egymillió rubelt fordítanak a munkabiztonságra Szovjet szakszervezetek tapasztalatai A béralakulás irányítása A bérpolitika igényes feladatainak következetes teljesítése megköveteli, hogy a vállalatok, vezérigazgatóságok és minisztériumok munka- és bérosztá- lyai, amelyek közvetlenül foglalkoznak a munka racionalizálásának és normázásának problémájával, a dolgozók anyagi érdekeltségének és díjazásának kérdéseivel, jelentősen megjavítsák tevékenységüket. Ezek a részlegek a negyedik ötéves terv időszakában számbelileg és munkájuk minőségét illetően is gyengültek. Tekintetlel arra, hogy a munka díjazása és nor- mázása politikai és szociális szempontból is rendkívül nagy horderejű és érzékeny kérdés, a jobboldali erők a gazdasági fronton nemcsak a szilárd központi tervirányítás elvét támadták, hanem igyekeztek egyidejűleg gyengíteni a munka- és bérosztályokat, amelyek ezekkel a kérdésekkel foglalkoztak. Ezért hatékony és gyors intézkedés halaszthatatlan társadalmi feladat. A minisztériumok, a szakágazati igazgatóságok, a nemzeti bizottságok és a szervezetek eddigi intézkedései inkább részleges jellegűek. Ezért a Munkaügyi és Népjóléti Minisztérium olyan intézkedéseket készít elő, amelyek a munka jutalmazása és normázása területén fokozatosan megjavítják az irányítás minőségét. Mivel a munka- és bérosztá- Jyok szervezési elrendezése és tevékenységének tartalma nem egységes, és a szervezetekben mellőzik számos, a dolgozpk anyagi érdekeltségének hatásfokát növelni hivatott feladat teljesítését, előkészítjük az irányító tevékenység irányelveit, amelyek tételesen határozzák meg a munka- és bérosztályok szervezetét, jogkörét és felelősségét. A szakiskolák és főiskolák számára kidolgozzuk azokat az irányelveket, amelyek alapján a racionalizátorokat, munkanormázókat és ökonómu- sokat fel kell készíteni jövendő hivatásukra, és amely irányelvek azt is lehetővé teszik, hogy szakmailag tovább fejlesszük a már ezen a területen dolgozókat. A munkaracionalizálás és a bérrendszer tökéletesítésének komplex programját már kidolgoztuk és mivel igényes és bonyolult feladatról van szó, szakaszonként fogjuk megvalósítani. Az első szakaszban — 1972 —73-ban — kijelölt ipari, építőipari, mezőgazdasági és élelmezésügyi, valamint erdő és vízgazdasági szervezetekben vizsgáljuk meg a program hatékonyságát. A bérrendszer racionalizálásának fő célja e rendszer tökéletesítése úgy, hogy összhangban álljon a népgazdaság jelenlegi és távlati szükségleteivel, s a munkatermelékenység növelésére serkentse a dolgozókat. Egyidejűleg ki fog alakulni a bérezés olyan új formája, ami árnyalatban — a dolgozók munkaeredményei alapján — jutalmazza a teljesítménye' két. A munka racionalizálását és a bérrendszer tökéletesítését célzó program abból indul ki, hogy a kérdést semmi esetre sem lehet elszigetelten, hanem csak a komplex racionalizáció keretében megoldani. A kitűzött célokat csak akkor érjük el, ha a jutalmazás, módosításával együti tökéletesítjük az irányítást, javítjuk a termelés és a munka szervezését, ha feltárjuk a tartalékokat és kialakítjuk minden norma magasabb színvonalát. Szükséges, hogy ezek az intézkedések minden vállalat és üzem racionalizációs programjának részei legyenek és megvalósításukba minden dolgozó bekapcsolódjék. Csak ezek alapján lökéletesíthetjük a bérrendszert és fokozhatjuk hatékonyságát. Az alapbérek rendszerének racionalizálása során számítunk arra, hogy a dolgozók még jobban tudatosítják: csakis minden egyén becsületes és szorgalmas munkájával érhetjük el a nominal és a reálbérek és ezzel együtt az életszínvonal emelkedését. Az illetékes szervek megfelelő ellenőrzés után jóváhagyták, hogy az SZSZK-ban ez év május 1-től 14, június 1-től pedig további 9 szervezetben megkezdték a bérrendszer racionalizálását célzó intézkedések foganatosítását. Mivel az új bérrendszer bevezetése igényes termelési, műszaki, gazdasági, bérezési és po- 1 itikai-szervezési intézkedéseket követel, a minisztérium a fő termelési ágazatok szervezeteiben előkészíti az új rendszerre való átállást. Fokozni kell a bérek gazdasági hatékonyságát Az állami tervfeladatok teljesítése érdekében előre ki kell alakítani a szervezési feltételeket úgy, hogy a dolgozók a népgazdaság minden szakaszán folyamatosan és összpontosított erővel végezhessék a termelő- munkát. Ezzel kapcsolatban arra van szükség, hogy a vezető dolgozók az irányítás egyes fokain minden dolgozónak előírják azokat a feladatokat, amelyeknek teljesítéséért felelősek és bért kapnak. Ezt a bérezés olyan célszerű formáival kell biztosítani, mint az akkordbér, rezsibér, vegyes és részleges bér, prémium, jutalom és nyereségrészesedés. A gyakorlat azt mutatja, hogy e formák érvényesítésében sok a probléma és a hiba. Ezért a Munkaügyi és Népjóléti Minisztérium ez év első felében kidolgozta a premizálás és a jutalmazás elveit, amelyeket az egyes tárcák a saját hatáskörükbe tartozó ágazatokra alkalmaznak. Ezzel azt akarjuk elérni, hogy a prémium és a jutalom alakító tényezője a dolgozók teljesítmény« legyen. Az irányelvekben azt is hangsúlyoztuk, hogy a szervezetek a premizálás és a jutalmazás gyakorlatában azokból a rendszeresen kidolgozott műszakigazdasági elemzésekből induljanak ki, amelyek láttatják az érvényes jutalmazási rendszer hatékonyságát és el őre jelzik, ha esetleg ezek módosítása szükséges. A munkások egyéni értékelése A termelés korszerűsítésével és összpontosításával a műszaki haladással egyidejűleg fokozódnak az igények a munkások szakképzettsége, személyes adottsága és kezdeményező készsége iránt. Ezért célszerű a bérrendszerben is kialakítani a feltételeket arra, hogy a bér összege a fenti kritériumok függvénye is legyen. Tehát a munkaértékelésben fontos szerepe van a személyiségnek, vagyis a kéjjességeknek, ismereteknek, gyakorlati tapasztalatoknak, a munkához való kezdeményező és elkötelezett viszonynak. Mivel a jelenlegi bérszabályok erre nem nyújtanak lehetőségeket, a minisztérium ez év első negyedében kidolgozta a munkások személyes ér tékelésének alapelveit, de ezt a különleges bérformát egyelőre csak néhány kiválasztott vállalatnál akarjuk kísérletileg bevezetni, és csak a szerzett tapasztalatok alapján fogjuk általánosítani. Fokozottabb ellenőrzés A béralakulás társadalmi ellenőrzése a bérpolitika elválaszthatatlan része. Az eddigi bérellenőrzések azt mutatják, hogy sok helyen még nem tartják be az eszközökkel folyó gazdálkodás alapvető szabályait. Ezért kell mielőbb biztosítani a béralakulás társadalmi ellenőrzésének hatékonyságát és ezzel egyidejűleg biztosítani a béralapok racionális kihasználását, a bérfegyelem következetes betartását. Meg kell előzni a bérek gazdaságilag indokolatlan növekedését. Ezért szükség van az ellenőrző tevékenység bizonyos rendszerességére, teljességére és összhangjára a gazdaságirányítás minden szintjén. Az ellenőrzésnek az irányító munka elválaszthatatlan részévé kell válnia. Az üzemi és vállalati bérpolitikai gyakorlat ismerete nélkül, a bérszabályozók érvényesítésének alapos ismerete nélkül a népgazdaság egyetlen szintjén sem lehet hatékonyan irányítani a bérpolitikát. A bérellenőrzés eredményei és megállapításai lehetővé teszik, hogy a felelős vezető dolgozók és szervek a jövőben helyesen döntsenek a bérpolitika kérdéseiben. A bérellenőrzés hatékonyságának fokozására a minisztérium ez év első negyedében kiadta az ellenőrzés módszertani szabályainak javaslatát. Az év második fejében felülvizsgáljuk a bérszabályozó rendszer jelenlegi hatékonyságát és -szükség esetén megszilárdítjuk. Ezeket a főbb feladatokat rögzítettük a CSKP KB és az SZLKP KB plenáris ülése bérpolitikai vonatkozású határozatainak megvalósítását célzó programunkban. E feladatokat a dolgozók széles körű részvételével akarjuk teljesíteni. Ezért az SZSZK Munkaügyi és Népjóléti Minisztériumának dolgozói rendszeres kapcsolatokat építenek ki nemcsak az egyes tárcákkal, hanem a termelő-gazdasági egységekkel, az irányító nemzeti bizottságokkal és a vállalatokkal is, hogy felhasználhassák a munkások és a műszaki-gazdasági dolgozók gyakorlati észrevételeit. Mivel a bérpolitikával összefüggő intézkedések nagy mértékben érintik a dolgozókat, a minisztérium a Szakszervezeti Szövetségek Szlovákiai Tanácsának szerveivel szorosan együttműködve oldja meg a feladatokat. A Szovjetunióban az elmúlt szakszervezeti kongresszus óta eltelt időszakban 35 százalékkal csökkent a munkabalesetek száma. A munkabiztonság és az egészségvédelem feletti felügyeletbe, a munkatörvények megtartásának ellenőrzésébe a szak- szervezetek körülbelül 3 millió munkást és alkalmazottat kapcsoltak be. A szakszervezetek műszaki felügyelősége évente több ezer vállalatban felülvizsgálja a munkafeltételeket, kiküszöböli a biztonsági technika meghibásodásának lehetőségeit. A közelmúltban lvan Szumja- tyinnak, a rosztovi körzet műszaki felügyelőjének előterjesztésére a Szovjetunió építőipari, útépítő és kommunális gépipari minisztériumának vezető dolgozói utasítást adtak i»gy vállalat munkájának a leállítására, mivel komoly hibákkal kezdték meg a termelést. Ez az eset is bizonyítja, hogy a szakszervezetek nagy jogkörrel rendelkeznek. Az állam ennek a legnagyobb szervezetnek (a szovjel szak- szervezetekbe több mint 98 millió tag tömörülj adta meg a munkatörvények megtartása és ellenőrzése, a munkabiztonság és az egészségvédelem rendszabályai, és normái felett gyakorlatidé ellenőrzés jogát. A szak- szervezetek több mint 4500 műszaki felügyelőt alkalmaznak. Az állami költségvetésből fizetik őket, mivel állami tisztségeket töltenek be. A Szovjetunió Szakszervezeteinek Központi Tanácsa e tisztségek betöltésével olyan szakembereket bíz meg, akik jó) ismerik a termelés problémáit. A műszaki felügyelet jóváhagyásáról szóló okmány, amelyet 1918-ban írtak alá, lehetővé teszi a dolgozóknak, hogy kiválasszák soraik közül azokat, akik a szervekben, a munkabiztonság feletti felügyeletet végzik. Még a szovjet hatalom első éveiben lerakták a munkavédelem állami rendszerének alapjait. Az üzemekben megalakították a biztonsági-technikai osztályokat. A szovjet állam évente több mint egymilliárd rubelt fordít munkabiztonságra. Ezenkívül több mint egymilliárd rubelt ad ki a munkaruhák, a munkaöltö- nyök, a lábbelik és más egyéni védőeszközök vásárlására. Ezeket a dolgozók ingyen kapják az üzemektől. A szakszervezetek ügyelnek arra, hogy a dolgozók ezeket a segédeszközöket jól használják ki. A szovjet szakszervezeteknek törvényes kezdeményezési joguk van, s ezért megvitatás céljából a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elé terjesztik azokat a kidolgozott törvényjavaslatokat, amelyek a munkások egészség- védelmére és mindennapi életére vonatkoznak. Például a Legfelsőbb Szovjet törvényhozói szerv a Szovjetunió Szakszervezeti Központi Tanácsának javaslatára 1971-ben új rendelkezést hagyott jóvá a szakszervezetek üzemi és helyi bizottságainak jogairól. Ezzel lényegesen bővül a dolgozók szervezetének teljhatalma a tevékenység valamennyi szakaszán, így a munkavédelem kérdéseiben is. Ez az új rendelkezés főleg azt hangsúlyozza, hogy az új és az átépített ipari létesítmények üzembe helyezése nem történhet az állami műszaki felügyelőség szervei, a szakszervezetek ék az üzemi bizottságok engedélye nélkül. E rendelkezésre jellemző, hogy a munkára vonatkozó rendszabályokról tartott oktatást a gazdasági vezetőség csakis a szakszervezeti bizottsággal karöltve végezheti el. Mint már említettük, a szocialista állam nagy jogkörrel ruházta fel a szakszervezet műszaki felügyelőit. A felügyelő a vállalatban tett látogatásakor elkérheti a vezető dolgozótól a szükséges dokumentációt és magyarázatot kérhet a munkabiztonsággal és az egészségvédelemmel kapcsolatos kérdésekre. A gazdasági vezetők a felügyelő kérelmére szakemberekből olyan csoportot szervezhetnek, amelynek tagjai ellenőrzik a a munkahelyek és a gépek állapotát. A felügyelő a munkabiztonsági rendszabályok megszegése esetén 50 rubel összegig bírságolhatja a vállalat igazgatóját. Ha a műszaki felügyelő az üzemlátogatás alkalmával olyan hibákat vesz észre, melyek veszélyeztethetik a dolgozók egészségéi, akkor leállíthatja a vállalat, vagy az egyes munkahelyek, üzemrészlegek üzemelését. Ilyen eset történt például Ukrajnában, a Guljajpolszki Mezőgazdasági Gépgyárban. És vajon ilyen esetben károsodnak-e a dolgozók? Nem. A munkásokat más termelési részlegre helyezték át, így közülük senki sem szenvedett anyagi kárt. A guljajpolszki üzemet pedig csak a műhelyek átépítése után helyezték üzembe, természetesen a szakszervezetek képviselőinek engedélyével. A szakszervezeti szervek rendszeresen ellenőrzik, megtartják-e a munkabiztonsági rendszabályokat a gépszerkesztésnél, a gépgyártásnál, a berendezések és a megmunkáló- gépek gyártásánál. Nézzük meg, milyen a hölyzet a szak- szervezeti ellenőrzés terén a mezőgazdasági dolgozók munkabiztonságát illetően. A szovjet falvakban ma már nagyon sok helyen gépesítették a munkát. Sok műveletet gépek és berendezések végeznek. Az új géptípusok átvételekor kötelező a szakszervezet műszaki felügyelőinek a jelenléte. A mintapéldányokat kipróbáló állomásokon jelen Vannak, s hogy lelkiismeretesen ellenőrzik az új gépeket és szerkezeteket, erről a következő statisztika ta núskodik: a felügyelők a múlt évben több mint 4000 javaslatot tettek szerkezeti hibák kiküszöbölésére. A szakszervezet kérelmére néhány gépet átalakítás céljából visszaküldték az üzembe. A szovjet szakszervezetek a biztonsági technika alkalmazását több mint 400 tudományos kutatóintézet tapasztalatai alapján végzik. Ezenkívül saját tudományos intézetekkel is rendelkeznek. A Szovjetunió Szak- szervezeteinek Központi Tanácsa hat olyan tudományos kutatóintézettel rendelkezik, amelyek a munkabiztonsággal kapcsolatos feladatok végzésével foglalkoznak: Moszkvában, Le- ningrádban, Szverdlovszkban, Tbilisziben, Ivanovban és Ka- zanyban működnek ezek az intézetek. A tudósok itt elméleti és kísérleti kutatásokat végeznek. A munkafeltételek javítására, a balesetek csökkentésére, a zajártalom megszüntetésére törekednek. Az említett intézetek ajánlatára a szovjet kormány és a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsa közösen hagyja jóvá azokat a határozatokat, amelyek a népgazdaság valamennyi ágazatában az egyes kategóriákban dolgozó munkások munkafeltételeinek javítására vonatkoznak. Ki fedezi a szovjet szakszervezetek tudományos kutatóintézeteinek költségeit? Ezek az intézetek az állami szociális biztosítás költségvetéséből merítenek. Munkájukhoz jelentős ösz- szegeket adnak azok a vállalatok is, amelyeknek érdeke megkívánja a szakszervezeti szervek közvetlen segítségnyújtását. A szakszervezet tisztségviselői és az aktivisták legfontosabb kötelességüknek az emberekről való gondoskodást tartják. Arra törekednek, hogy a dolgozók minden vállalatban egészséges környezetben termelhessenek, hogy a munka örömet jelentsen számukra. ALEKSZANDRA B1RJUKOVA, a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának titkára
