Új Szó, 1972. június (25. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-04 / 22. szám, Vasárnapi Új Szó
19 5s«ü^ -■••• :;^vx~^]p m tg FtiáBMa .rár * L*& ^jďllJL^/ľ j3X«3 ?*Xfí»ffrt^te ■•■'•.•"# r^J»js i * bjr-.,'*"‘ C^J *m^1í>íh1 BEgre ^ESjEjgy^ ^BSHSHQMM| Ei 7pw^?xa Hr -i*' ^ K^Wu-i firrn?" fca ^«l^m Tk^ä1^ ? > c-T^.TľV*ľ\* s ftk ' /il^’J- í7< ť'.Tt i; * ' .*! ^v'- . - *^Vs*i?-l^'; sfSy^ •^^“‘'••: •' - ^'i ■BHH ; (ET7'l ilffiffir«l^#ff' vVJvf**. j \;3s!>ír^í-*' '•sJb'viC. BwSHHHMHM Kovács a hangversenyteremben egy ideig nyugodtan és szótlanul ül a helyén. Egyszer csak a szomszédjához fordul és elragadtatás KIFOGÁS Kiss hazajön a vadászatról. Megkérdi a felesége: — Hány nyulat lőttél, Lajos? r- . I I — Egyet sem, de alaposan megijesztettem őket! Szerenád, 1972 (Hegedűs István karikatúrájaJ MEGLEPETÉS — Ebben az étteremben nem ajánlom az étkezést. Tegnap egy hajszálat találtam itt a levesemben. (lei Paris) JÖ TANÁCS — Azt ajánlom önnek, hogy legalább három hétig ne cigarettázzon. (Sztrsel — Szófia) — Elnézést kartársak, de a legjobb ötleteim idáig mindig fekvés közben születtek meg. (Dikobraz.l PÁRBESZÉD Brahovácz mondja Cicvarekneki — Az én feleségem nagyon rendes asszony. Soha sincs semmi kívánsága ... Cicvarek közbevág: — ... akárcsak az én feleségemnek, az is folyton csak parancsol! OK Kudlacsek naponta lármázik a feleségével. Az egyik szomszédja már nem bírja idegekkel és megszólítja Kndlacseket: — KudVacsek űr, ha maguk annyit veszekednek, miért nem válnak el? Mire Kndlacsok megütközve feleli: — Nem válhatunk el, mert még nem volt meg az esküvőnk __ BA NAT Kovács mondja barátjának: Tudod, barátom, húszesztendős házasságom alatt csak egy bánatom volt? — Micsoda? — Az, hogy megházasodtam ... KISFIÚ A rendőrség egyik helyiségébe bekopog egy fiatalember: — Kérem szépen, itt van a talált tárgyak osztálya? — Igen, kisfiam. Mi veszett el? — £n. EZ IS, AZ 8S IRIGYSÉG SZOMORÜ TÖRTÉNET NYOLC Egy fiatalember bemegy a boltba és képeslapokat akar vásárolni. Sokáig válogat a lapok között, de szemmel láthatólag nem tud dönteni. — Nézze kérem — mondja az elárusítónő —, igen szép lapjaink vannak szentimentális felirattal: „Egyetlen sze* relmemnek“. A fiatalember arca felragyog1 — Pompás, legyen szíves csomagoljon be nekem ebből nyolcat! ROZSA SÁNDOR Rózsa Sándor és Pisze Matyi tollaslabdázik a pusztán.. Rózsa Sándor messze üti a labdát. Pisze Matyi megkérdi: — Sándor, hun van a labda? — Mögötted! Mire Pisze Matyi: — Ötté a fene! VÁLASZ Brahováczné hazajön. Megkérdi tőle a férje: — Szivecském, az antót betetted a garázsba? Mire az asszony elpirulva: — Részben, édes ... PANASZ Brahovácz panaszkodik: — Az ón feleségem a leghiúbb ember ezen a földtekén. — Nocsak, és miből gondolod? — Hát abból, hogy a vendéglőben állandóan tükörtojást rendel, hogy abban is néz- hesse magát... ŕ~* sukamáj J. Gedeon, az Összevissza Müvek ügyvezető cirkalmazója olyan hervadt volt, mint egy menyasszonyi csokor a házasságkötés negyvenedik évfordulóján. Tekintete majdnem olyan üres volt, mint a feje, egész teste elnehezült és úgy érezte, hogy az életnek nincs semmi értelme, az ember sorsa, hogy szenvedjen itt a siralom völgyében, re. ménytelenül, mindenről lemondva és mindenbe beletörődve, mint a hízómarha a vágóhíd kapujában. Pediq kint a tavasz produkálta magát teljes erővel, a pillangók úgy röpködtek, mintha meg- kergüítek volna, a darazsak olyan ricsajt csináltak, mint az Omega-együttes ájtatos kabó. cák falatozták jóétvággyál szerelmi gyönyörtől ittas párjukat és ájtatos manók suttogtak erkölcstelen ajánlatokat az ájtatos Linák fülébe. Csukamáj J. Gedeont mindez nem lelkesítette, aludni szeretett volna, mindent elfelejteni, belehullani a semmibe, nem ügy vezetni és nem cirkalmazni, mert ugyan kinek van kedve ilyesmire, amikor a lelke vonaglik, mint giliszta a flaszte- ron eső után és különben is csak az a híres kérdés foglalkoztatja, hogy lenni, vagy nem lenni? — ahogyan azt egy bizoTRABA’JT — Tudjátok, nekem Trabantom van, s én nagyon elégedett vagyok ezzel a kocsival. Használata számos előnnyel jár. Például a lakott területen keresztül más gépkocsi csak ötvenessel mehet, a Trabantnak a nyolcvanas- is megengedett sebesség. Társai kíváncsian kérdik: — S vajon miért? — Azért mehet ilyen sebességgel, hogy ne harapják meg a kutyák! nyos Shakespeare Vilmos nevű angol hippi és táncdalénekes megfogalmazta. De hát minek lenni — kérdezte önmagától Csukamáj f. Gedeon, amikor ólomsúlyként nehezedik az emberre a lét, amikor nem ízlik a fekete, a cigaretta, mert az ember csak szenved, de méq arra is képtelen, hogy úgy igazándiból szenvedjen, hogy a görcs rángassa a szenvedéstől, hogy nyavalyatörést kapjon a szenvedéstől, hanem csak úgy életuntán, mintegy mellékesen szenved, minden meggyőződés nélkül. Csukamáj J. Gedeon csak bá. múlta a cirkalmazásra váró ügyiratokat, a szemével bámulta, mert mindig azzal szokta és ezen a szokásán még ilyen megpróbáltatástól terhes percekben sem változtatott. A gyermekkorára gondolt, a rokonságára, a keresztanyjára és a Hermin nénire, a nagynéniére, aki társalkodónő volt egy oráni csapszékben, ugyanis minden tengerésszel huzamosabb ideig társalgóit, aki hajlandó volt neki harminc féldeci rumot fizetni. De ez is könnyeket csalt a szemébe, mert eszébe jutott, hogy a dráqa jó Hermin néni sikerdús élete hatvanharmadik évében szolqálati kötelessége teljesítése közben meghalt. Kigyulladt benne az alkohol. Állítólag olyan tüzet még nem láttak Oránban, a fél kikötő leégett Hermin nénitől. Csukamáj J. Gedeon már majdnem elájult a kétségbeeséstől, amikor megszólaltak az Össze, vissza Müvek szirénái. Arcára visszatért a pirospozsga, szemében vidám, huncut fények csillogtak, rugalmasan, délcegen felállt asztala mellől és elindult a kijárat felé. Az életet és tájékát gyönyörűnek találta, a tavaszt mámorítónak és izmai feszültek a tettvágytól... vége volt a munkaidőnek! PÉTERF1 GYULA Két színésznő ül a művészpáholyban az egyik színdarab bemutatóján. — Nézd — mondja az egyik a színpadra libegő színésznőre mutatva —, micsoda gyöngy van a .nyakán. Három sor igazgyöngy. — Nem három sor az, csak egy — legyint a másik. — A két sor az ránc. — Gyermekeink már felnőttek, nem is tudom, miért tartjuk még el a nagymamit. (J. MoMn rajzaj JO VENDÉG A vendéglőben egy vendég észreveszi, hogy a mellette levő asztalnál valaki jóízűen alszik. Jó ideig hallgatja a horkolást, de végül ideges lesz és azt mondja a főpincérnek: — Miért nem dobja ki ezt az embert? — Majd bolond leszek kidobni — mondja a főpincér —, már háromszor felkeltettem és mind a háromszor kifizette a számláját! ; ■ fc " .. >> ■ s k1' v«.'-" A válás definíciója: A feleségünk többé nem varrja már fel a gombokat, melyeket már idáig sem varrt fel. Önmagunk imádata olyan idill, amely rendszerint egy egész életen át tart. Új közmondás: Kétszer vesz, aki gyorsan vesz. Zenerajongó az a férfi, aki miután meghaülja, hogy a fürdőszobában egy nő énekel, a kulcslyukhoz a fiilét teszi oda. Z. kérelme: Állítsátok meg a földet, ki akarok szállni.
