Új Szó, 1972. június (25. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-04 / 22. szám, Vasárnapi Új Szó

19 5s«ü^ -■••• :;^vx~^]p m tg FtiáBMa .rár * L*& ^jďllJL^/ľ j3X«3 ?*Xfí»ffrt^te ■•■'•.•"# r^J»js i * bjr-.,'*"‘ C^J *m^1í>íh1 BEgre ^ESjEjgy^ ^BSHSHQMM| Ei 7pw^?xa Hr -i*' ^ K^Wu-i firrn?" fca ^«l^m Tk^ä1^ ? > c-T^.TľV*ľ\* s ftk ' /il^’J- í7< ť'.Tt i; * ' .*! ^v'- . - *^Vs*i?-l^'; sfSy^ •^^“‘'••: •' - ^'i ■BHH ; (ET7'l ilffiffir«l^#ff' vVJvf**. j \;3s!>ír^í-*' '•sJb'viC. BwSHHHMHM Kovács a hangver­senyteremben egy ideig nyugodtan és szótlanul ül a helyén. Egyszer csak a szomszédjához fordul és elragadtatás KIFOGÁS Kiss hazajön a vadá­szatról. Megkérdi a fele­sége: — Hány nyulat lőttél, Lajos? r- . I I — Egyet sem, de ala­posan megijesztettem őket! Szerenád, 1972 (Hegedűs István karikatúrájaJ MEGLEPETÉS — Ebben az étteremben nem aján­lom az étkezést. Tegnap egy hajszálat találtam itt a levesemben. (lei Paris) JÖ TANÁCS — Azt ajánlom önnek, hogy leg­alább három hétig ne cigarettázzon. (Sztrsel — Szófia) — Elnézést kartársak, de a legjobb ötleteim idáig mindig fekvés közben születtek meg. (Dikobraz.l PÁRBESZÉD Brahovácz mondja Cicvarek­neki — Az én feleségem nagyon rendes asszony. Soha sincs sem­mi kívánsága ... Cicvarek közbevág: — ... akárcsak az én felesé­gemnek, az is folyton csak pa­rancsol! OK Kudlacsek naponta lármázik a feleségével. Az egyik szom­szédja már nem bírja idegek­kel és megszólítja Kndlacseket: — KudVacsek űr, ha maguk annyit veszekednek, miért nem válnak el? Mire Kndlacsok megütközve feleli: — Nem válhatunk el, mert még nem volt meg az eskü­vőnk __ BA NAT Kovács mondja barátjának: Tudod, barátom, húszesztendős házasságom alatt csak egy bá­natom volt? — Micsoda? — Az, hogy megházasod­tam ... KISFIÚ A rendőrség egyik helyiségé­be bekopog egy fiatalember: — Kérem szépen, itt van a talált tárgyak osztálya? — Igen, kisfiam. Mi veszett el? — £n. EZ IS, AZ 8S IRIGYSÉG SZOMORÜ TÖRTÉNET NYOLC Egy fiatalem­ber bemegy a boltba és ké­peslapokat akar vásárolni. Sokáig válogat a lapok között, de szemmel lát­hatólag nem tud dönteni. — Nézze ké­rem — mond­ja az elárusító­nő —, igen szép lapjaink van­nak szentimen­tális felirattal: „Egyetlen sze* relmemnek“. A fiatalember arca felragyog1 — Pompás, legyen szíves csomagoljon be nekem ebből nyolcat! ROZSA SÁNDOR Rózsa Sándor és Pisze Matyi tollaslabdázik a pusztán.. Rózsa Sándor messze üti a labdát. Pi­sze Matyi megkérdi: — Sándor, hun van a labda? — Mögötted! Mire Pisze Matyi: — Ötté a fene! VÁLASZ Brahováczné ha­zajön. Megkérdi tőle a férje: — Szivecském, az antót betetted a garázsba? Mire az asszony elpirulva: — Részben, édes ... PANASZ Brahovácz pa­naszkodik: — Az ón felesé­gem a leghiúbb ember ezen a föld­tekén. — Nocsak, és miből gondolod? — Hát abból, hogy a vendéglő­ben állandóan tü­körtojást rendel, hogy abban is néz- hesse magát... ŕ~* sukamáj J. Gedeon, az Összevissza Müvek ügy­vezető cirkalmazója olyan her­vadt volt, mint egy menyasszo­nyi csokor a házasságkötés negyvenedik évfordulóján. Te­kintete majdnem olyan üres volt, mint a feje, egész teste el­nehezült és úgy érezte, hogy az életnek nincs semmi értelme, az ember sorsa, hogy szenved­jen itt a siralom völgyében, re. ménytelenül, mindenről lemond­va és mindenbe beletörődve, mint a hízómarha a vágóhíd kapujában. Pediq kint a tavasz produkál­ta magát teljes erővel, a pillan­gók úgy röpködtek, mintha meg- kergüítek volna, a darazsak olyan ricsajt csináltak, mint az Omega-együttes ájtatos kabó. cák falatozták jóétvággyál sze­relmi gyönyörtől ittas párjukat és ájtatos manók suttogtak er­kölcstelen ajánlatokat az ájta­tos Linák fülébe. Csukamáj J. Gedeont mindez nem lelkesítette, aludni szere­tett volna, mindent elfelejteni, belehullani a semmibe, nem ügy vezetni és nem cirkalmazni, mert ugyan kinek van kedve ilyesmire, amikor a lelke vo­naglik, mint giliszta a flaszte- ron eső után és különben is csak az a híres kérdés foglal­koztatja, hogy lenni, vagy nem lenni? — ahogyan azt egy bizo­TRABA’JT — Tudjátok, nekem Traban­tom van, s én nagyon elégedett vagyok ezzel a kocsival. Hasz­nálata számos előnnyel jár. Pél­dául a lakott területen keresz­tül más gépkocsi csak ötvenes­sel mehet, a Trabantnak a nyolcvanas- is megengedett se­besség. Társai kíváncsian kérdik: — S vajon miért? — Azért mehet ilyen sebes­séggel, hogy ne harapják meg a kutyák! nyos Shakespeare Vilmos nevű angol hippi és táncdalénekes megfogalmazta. De hát minek lenni — kérdezte önmagától Csukamáj f. Gedeon, amikor ólomsúlyként nehezedik az em­berre a lét, amikor nem ízlik a fekete, a cigaretta, mert az em­ber csak szenved, de méq arra is képtelen, hogy úgy igazándi­ból szenvedjen, hogy a görcs rángassa a szenvedéstől, hogy nyavalyatörést kapjon a szen­vedéstől, hanem csak úgy élet­untán, mintegy mellékesen szen­ved, minden meggyőződés nél­kül. Csukamáj J. Gedeon csak bá. múlta a cirkalmazásra váró ügy­iratokat, a szemével bámulta, mert mindig azzal szokta és ezen a szokásán még ilyen meg­próbáltatástól terhes percekben sem változtatott. A gyermekko­rára gondolt, a rokonságára, a keresztanyjára és a Hermin né­nire, a nagynéniére, aki társal­kodónő volt egy oráni csap­székben, ugyanis minden tenge­résszel huzamosabb ideig tár­salgóit, aki hajlandó volt neki harminc féldeci rumot fizetni. De ez is könnyeket csalt a sze­mébe, mert eszébe jutott, hogy a dráqa jó Hermin néni siker­dús élete hatvanharmadik évé­ben szolqálati kötelessége tel­jesítése közben meghalt. Kigyul­ladt benne az alkohol. Állító­lag olyan tüzet még nem láttak Oránban, a fél kikötő leégett Hermin nénitől. Csukamáj J. Gedeon már majd­nem elájult a kétségbeeséstől, amikor megszólaltak az Össze, vissza Müvek szirénái. Arcára visszatért a pirospozsga, szemé­ben vidám, huncut fények csil­logtak, rugalmasan, délcegen felállt asztala mellől és elin­dult a kijárat felé. Az életet és tájékát gyönyörűnek találta, a tavaszt mámorítónak és izmai feszültek a tettvágytól... vége volt a munkaidőnek! PÉTERF1 GYULA Két színésznő ül a művész­páholyban az egyik színdarab bemutatóján. — Nézd — mondja az egyik a színpadra libegő színésznőre mutatva —, micsoda gyöngy van a .nyakán. Három sor igaz­gyöngy. — Nem három sor az, csak egy — legyint a másik. — A két sor az ránc. — Gyermekeink már felnőttek, nem is tudom, miért tartjuk még el a nagymamit. (J. MoMn rajzaj JO VENDÉG A vendéglőben egy vendég észreveszi, hogy a mellette levő asztalnál valaki jóízűen alszik. Jó ideig hallgatja a horkolást, de végül ideges lesz és azt mondja a főpincérnek: — Miért nem dobja ki ezt az embert? — Majd bolond leszek kidob­ni — mondja a főpincér —, már háromszor felkeltettem és mind a háromszor kifizette a számláját! ; ■ fc " .. >> ■ s k1' v«.'-" A válás definíciója: A fele­ségünk többé nem varrja már fel a gombokat, melyeket már idáig sem varrt fel. Önmagunk imádata olyan idill, amely rendszerint egy egész életen át tart. Új közmondás: Kétszer vesz, aki gyorsan vesz. Zenerajongó az a férfi, aki miután meghaülja, hogy a für­dőszobában egy nő énekel, a kulcslyukhoz a fiilét teszi oda. Z. kérelme: Állítsátok meg a földet, ki akarok szállni.

Next

/
Thumbnails
Contents