Új Szó, 1972. június (25. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-04 / 22. szám, Vasárnapi Új Szó

tak mindnyájan a gyűlésen, ahol többek között azt is megvitatták, hogy a szövetkezet betársuljon-e sertéshizlalda építésébe. A társulás anyagi áldozattal jár, ami évek múl­va természetesen kamatostul megté­rül. Mindenesetre kockázatot is je­lent egy ilyen társulás. De ebben az esetben is érvényes az a közmondás, hogy „aki mer, az nyer“. A tagok jövedelme jó a szövetkezetben, de miért ne lenne még jobb, miért ne kereshetnének az eddiginél többet — gondolták a vezetők és ők szor­galmazták a társulást. A tagság so­raiban akadtak, akik azt mondták, hogy minek kockáztatni... Az új hizlalda felépítése jó anyagi forrást jelent majd a szövetkezetnek, s itt egy kiló sertéshús előállítása lényegesen kevesebbe kerül, mint az elavult istállókban, és a munka nagy részét gépek végzik. Tehát az egy helyben topogás, a nemtársulás visz- szafejlődést jelentene. Ezért nem csoda, ha Sebestyén Rozália a társu­lás mellett szólalt fel. Sokan talán mást vártak tőle, talán a gyűlés előtt más vélemény tolmácsolására kér­ték, hiszen tudták, hogy Rózsi néni úgy is felszólal. Sőt, munkatársai nemegyszer, a korábbi gyűlések al­kalmával, meg is kérték erre. Nem a vezetőkkel való előzetes megbeszélés alapján támogatta fel­szólalásában a társulás megalakítá­sát, hanem azért, mert tudja, hogy a dolgozók jólétének állandó foko­zásához szükség van a termelési és az irányítási módszerek szüntelen tökéletesítésére. Ha összehasonlítjuk a húsz évvel ezelőtti termelési mód­szereket a mostaniakkal, látjuk, mennyit változtak, fejlődtek s miként segítették elő, hogy egyre többet ter­meljenek, egyre többet fizessenek a tagoknak s egyre több hús, tej, ke­nyér, jusson az ország asztalára. Egyre több jutott a tagoknak, s ez meglátszik a Vasút utcában is, ahol többnyire szövetkezeti tagok laknak. Az utca arculata teljesen megválto­zott. Korszerű új házak sorakoznak egymás mellett. Egyből sem hiány­zik a televíziókészülék és a hűtő- szekrény s Rózsi néni is megenged­heti magának, hogy luxus-számba menő cserépkályhát építtessen. KOVÁCS ELVÍRA Hűvösebb nyári napokra: ízléses kompié fiatal lányoknak. Sötétszínű rakott szoknya élénk színű kabátkával. Az együttest a ka­bát anyagából készült sapka és válltáska egészíti ki. Rózsi néni fia meg tanul, így gyerekei csak lá­togatóba járnak haza. A ház asszonya özvegyasszony. A házépítést még férjével együtt kezd­ték el. A közösen megkezdett mun­ka befejezésének semmi akadálya, mert a Cserhát Efsz-ben jó a kere­seti lehetőség. Szeretné minél előbb befejezni az építkezést, bevezettetni a vízvezetéket, felszereltetni a me­legvizes bojlert. A faluban és a szö­vetkezetben, ahol dolgozik, arról is­merik legjobban, hogy nemcsak él a jó kemseti lehetőségekkel, de azok megteremtésénél is segédkezik. Vajon mit tud segíteni ezen a té­ren egy asszony, aki a kertészetnek egyik dolgozója, s nincs vezető ál­lásban? Az a feladata, hogy reggel pontosan megjelenjék a munkahe­lyén és a munkaidő leteltéig becsü­letesen dolgozzék. Elsősorban való­ban ezt teszi. De emellett a közös­ség életében mutatkozó fogyatékos­ságok kiküszöböléséért is többször síkraszáll. Ö maga jól bírja a mun­kát, nagy teljesítmény kifejtésére képes. S ha látta, hogy a sok munka ellenére keveset keresnek, a normák lazítása mellett szólt. Sohasem azzal a céllal, hogy kevés munkáért sokat fizessenek. Ha ezért kérte volna, ké­résének nem is tettek volna eleget, így viszont a vezetők nem egy eset ben őrá hallgattak. A szövetkezet vezetői a munkához való jó viszonyáról, igazmondásáról ismerik az asszonyt. S hogy az új iránti érzéke is ki van fejlődve, ar­ról akkor győződtek meg, amikor az Efsz-ek kongresszusának a vitaanya­gát tárgyalták egy taggyűlésen. A vitaanyag megtárgyalása előtti idő­szakban nagyon sok dolga volt a ve­zetőségnek, ekkor készültek a zár­számadásra, ezért egyedül nem bír­ják a gyűlésezésekkel járó szervező munkát. A tagok bevonásával egy bizottságot alakítottak, s ennek tag­jai segítettek biztosítani a dolgozók­nak a gyűléseken való részvételét. A kertészeti csoport részvételéért Sebestyénné volt felelős. Ott is vol­— Sebestyén Rozália? Abban az új négyszögletes házban lakik a Vas­út utcában — válaszolja kérésünkre egy idős néni Nová Stráž (örsújfalu) utcáján. Csakhogy abban az utcában szinte minden ház új és csaknem mind négyzet alakú. így további já­rókelőktől kellett érdeklődnünk, míg végre odataláltunk. Hiába kopogtattunk az ajtón, nem kaptunk választ, így engedély nélkül nyitottunk be. Most láttuk, hogy ko pogtatásunkat nem is hallották A szobában serényen dolgoztak. A nap­pali és a hálószoba közti falat egy darabon kibontották, hogy cserép kályhát építhessenek, ami majd egyszerre melegíti mind a két szo­bát. „Drága mulatság egy ilyen cse­répkályha, de megéri" — mondják azok, akiknek már van Egyébként Sebestyénné is megengedheti magá­nak, hogy ilyen szép kályhánál me­leged p Kfit lánya férjhez ment, a Sebestyen uozaua szabad idejében olvasni szokott. (A szerző felvétele) ■ A KÜLFÖLDNÉL KÖTÖTT HÁZASS1 Főként a szomszédos országokkal való fokozottabb utazási lehetőségek következtében elég gyakori a külföldi­vel kötött házasság. Magát a házas­ságkötést illetően már beszámoltunk a házasságkötéshez az idegen állam­polgár részéről megkívánt ún. „házas­sági tanúsítványról“, amely szerint a külföldi házasuló köteles igazolni, hogy hazai jogrend szerint jogosult házasságot kötni. A továbbiakkal kapcsolatban azon­ban állampolgáraink nemegyszer té­vedés áldozatai. Tudni kell ugyanis, hogy a csehszlovák állampolgárságú házasuló akár nálunk, akár külföldön köt házasságot, nem veszíti el cseh­szlovák állampolgárságát. Az ilyen há­zasságkötés után külföldre egyelőre csak rendes látogatási útlevéllel utaz­hat az általános előírások szerint en­gedélyezett időre. Ha állampolgárunk házastársa után külföldre kíván kite­lepülni és vele ott tartós közös háztar­tásban élni, be kell szereznie hatósá­gainktól a kivándorlási útlevelet, és esetleg egyidejűleg vagy később ké­relmezheti a csehszlovák állam köte­lékéből való elbocsátását. (Az állam- polgárság kivándorlás engedélyezése esetében is csak további, az állami kö­telékből való elbocsátással szűnik meg.). A kivándorlási útlevélkérelmet út­levélhatóságunk csak akkor fogadja el, ha a kivándorolni készülő újonnan házasult előzőleg bemutatja a házas- társa hazája elővízumi ígéretét a ki­adandó útlevélre. Az ilyen elővízumot csehszlovák—magyar viszonylatban az itteni áttelepülni szándékozó a Ma­gyar Népköztársaság bratislavai fő­konzulátusán kérheti. Ehhez az anya­könyvi okmányokon és kérdőíveken kívül csatolni kell a Magyarországon lakó házastárs az illetékes közigazga­tási (tanácsi) szerv előtt tett eltartási nyilatkozatát arról, hogy az áttelepülő házastárs számára lakást és ellátást biztosít. Megjegyezzük, hogy a gyakor­lat szerint nem engedélyezik a kérel­mezett elővízumot a kivándorlási útle­vélre az olyan esetben, ha a magyar állampolgár a hozzá költözködni ké­szülő házastársas számára nem tudja biztosítani a tisztességes elhelyezést, pl. a lakást, azért mert sajátmaga még a több gyermekről gondoskodó szülő háztartásában lakik. Megfordítva a házastársa után ide áttelepülni készülő magyar állampol­gárra ugyanaz vonatkozik csak ellen­kező irányban: az itteni házastárs kö­teles neki megküldeni a hnb illetve ál­lami jegyzőség előtt aláírt eltartási nyilatkozatot, ennek alapján a buda­pesti csehszlovák nagykövetség kon­zuli osztályán lehet kérni az előví­zumot a kiadandó kivándorlási útle­vélre és ezután kérheti a kivándorlási útlevél kiállítását. Az elővízum engedélyezéséről min­den államban a belügyminisztérium dönt a kérelem kivizsgálása után. Az ilyen eljárás mindkét részen rendsze­rint a kérelem beadásától számítva 3—4 hónapot vesz igénybe. Az előví­zum megoldása alapján adják ki a ki- vándorlási útlevelet, amelyre azután az elővízum alapján további eljárás nélkül adják meg a végleges beutazá­si vízumot. Az ilyen beutazás után mindkét országban az áttelepült állan­dó tartózkodási engedélyt kap. Az ál­lami kötelékből való elbocsátás után lehet kérelmezni az állampolgárság adományozását. A külföldivel kötött házasság elég gyakran zátonyra fut. A fiatalok rend­szerint a házasságkötés előtt nem is­merik meg alaposabban egymást és körülményeiket, rendszerint csak egy­más „ünnepi arcát“ ismerik valami­lyen nyaralásból vagy alkalmi találko­zásból. Dr. FÖLDES JÖZSEF FIÚK — Szóval — mondja a fiam, miköz­ben a törülgetésre váró tányért Meg­pörgeti a mutatóujján — ha két tet­szőleges számot veszünk, azok kü­lönbségének négyzete nagyobb, vagy egyenlő nullával. Érted? Hát persze. A matematika, mint a legfontosabb érettségi tárgy bevonult konyhánkba; a sokat szidott (és di­csért) mai fiatalok nem szeretik az üresjáratokat. Legutóbbi alkalommal Periklész kora volt műsoron, azt meg­előzően Nagy Lajos Kiskunhalom című művéről beszélgettünk. Ha egy kis sze­rencsém van, nemsokára betoppan fiam egyik vagy másik barátja, a be­szélgetés élénkebbé válik, s én egy újabb segítséggel gyarapodom. Egyébként már régen kialakult csa­ládunkban ez a gyakorlat, hogy az unalmas munkára nem kell koncent rálni; a mosogatás, törölgetés elvesz­ti nyomasztó jellegét, ha közösen csi­náljuk, és remek alkalom arra is, hogy együtt beszélgessünk. Sőt, még parázs vitákra is sor kerül ilyenkor, s néha azon vesszük észre magunkat, hogy már rég elfogyott a mosogatnivaló, s mi még mindig a konyhában ücsör- gunk. Most mégis sietni kéne, lehet, hogy nemsokára betoppan anyai barátnőm, Margit néni, s rögtön megjegyzi: az én konyhámba ugyan férfi be nem te­szi a lábát. Bár nem hiszem, hogy az enyéim komolyan veszik Margit néni poros nézeteit, de sose lehet tudni. A Margit nénik sokan vannak és büsz­kék arra, amit restellniük kellene. Mert Margit néni konyhája valóban ta­bu, oda belépni másnak: tilos. Naponta kifényezi a régi rézhabüstöt és mozsa­rat, a bútorokon kézimunka, a széke­ken is, nehogy leülhessen valaki. És annyiszor elmondta, hogy férfi nem való a konyhába, hogy fia és unokája már el is hiszi. Még az ételt sem mele­gítik meg maguknak, várják, hogy az asszonyok eléjük tálalják. Néha talál­kozom Margit néni menyével: sovány, agyonhajszolt nő, mindig teli szatyor van a kezében, s ha pár percre meg­állunk beszélgetni,,mondat közben hir­telen felkiált: „faj, rohanok, vacsorát kell adnom az uramnak“. Kiváncsi va­gyok, mikor lázad már fel a saját rab­szolgasága ellen. Nem lesz könni/ű dolga. A férjével, fiával megbirkózna, de Margit néni kemény ellenfél. Pedig, ha tudná, hogy egy gyerek, akár fiú, akár lány, milyen örömmel segít, ha igényt tartanak rá! Valahány­szor táborozni mentem a tanítvá­nyaimmal, mindig meglepett, hogy mi­lyen buzgalommal hámozzák a krump­lit, rakják a tüzet, vágják a szalon­nát. Es mosogattak is, bizony. Még az is, aki otthon sohasem segített. Sze­rencse, gondoltam magamban, hogy egymástól sokszor többet tanulnak, mint tőlünk, felnőttektől. Gyuszi nevű tanítványom igencsak elszégyellte ma­gát, amikor Erzsi, egy tűzrőlpattant kislány rászólt: — Hogy fogod azt a fakanalat? Pár nap alatt rendre szok­tatták a fiúkat, és ebben a rendben nyoma sem volt a hagyományos, ne­mek szerinti munkamegosztásnak. Nem tudatosan, de mégis helyreigazí­tották azt a világképet, amit még az iskola is sugall, amikor a lányok főz­ni, varrni tanulnak a gyakorlati, fog­lalkozásokon, a fiúk meg reszelni, ka­lapálni. Ezek a gyerekek sok mindent tudnak egymásról, meg a munkáról; látszólagos tiszteletlenségük is abból fakad, hogy ők örömmel és felszaba­dultan akarják tenni mindazt, amit Margit, néni és társai görcsös igyeke­zettel. No, tessék. Elfogyott az utolsó lábas is, helyére került minden villa és ka­nál. Fiam nyújtózik egyet, és így szól: — Ma délután még legalább négy pél­dát kell kidolgoznom. Az egyenlőtlen­ségek témaköréből. Sz. A. A KONYHÁBAN EESOÜIÍLÖD

Next

/
Thumbnails
Contents