Új Szó, 1972. június (25. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-28 / 150. szám, szerda
Amíg raktárba kerül a gabona Vízi úton szállítják a szenet Amikor tavaly, vagy az utóbbi évek valamelyikében aratás idején egyik-másik földművesszövetkezetbe, illetve állami gazdaságba látogatott a falujáró újságíró, a riportalany legtöbbször panaszkodással kezdte a beszélgetést. Kivétel nél- kü mindenhol-elmondták a szakemberek, hogy az egyébként is kevés szállítóeszközt a gabona- felvásárlás lassú üteme miatt szinte egyáltalán nem lehetett gazadságosan kihasználni. A valóban komoly nehézségek árán időre kijavított traktorok napról napra órák hosszat várakoztak a központi raktárak bejárata előtt. Még a hosszúra nyújtott műszakokban is csak kétszer, legfeljebb háromszor fordulhattak a pótkocsik. A lassú, sok esetben rosszul megszervezett átvétel ezenkívül még a termés szárítását, sőt néhol a betakarítást is jelentősen fékezte. Így a legtöbb mezőgazdasági üzemben csak a legnagyobb erőfeszítések árán sikerült jól megszervezni, összehangolni a szorosan egymáshoz kapcsolódó betakarítási munkafolyamatokat. Az idei nyáron minden bizonnyal kevesebb lesz már a mezőgazdasági szakemberek ilyen jellegű gondja, baja. Ugyanis tavaly óta számszerűit száznegyvennel gyarapodott a gabonafelvásárló üzemek száma, tehát Szlovákiában rövidesen 546 központi raktárba lehet majd szállítani a magot. Ezenkívül az aratás kezdetéig még tíz újonnan felépült, nagy befogadóképességű gabonasilót helyeznek üzembe. Előreláthatólag egyik helyen sem lesz már torlódás, amit az is elősegít, hogy ezúttal 227 jól felszerelt laboratóriumban vizsgálják majd felül teljes pontossággal az eladásra kerülő gabona minőségét. A felvásárló vállalat dolgozói úgy igyekeznek biztosítani a zavarmentes átvételt, hogy közel kétszáz szakközépiskolai diákot szerződtettek eddig laboratóriumi brigádmunkára. Az idei termésből Szlovákiában az állami alapok feltöltésére 544 ezer tonna, a következő évi takarmányalap biztosítására pedig 936 680 tonna szemet kell felvásárolni. Ezenkívül egymillió 300 ezer tonna vetőmagot és 27 ezer tonna repcét is el kell raktározni. Az ideiglenes raktárakat is beleszámítva összesen egymillió 600 ezer tonna gabonatermés raktározására van pillanatnyilag elkészítve a megfelelő tárolóhely. Ebből ítélve tehát aligha marad mag a szabad ég alatt. • Az utóbbi hetek időjárása, valamint a meteorológiai intézet előrejelzései alapján ezúttal Is nagy szükség lesz a termény- szárító berendezésekre, amelyekből, sajnos, most sincs elég. A közeli napokban azonban tíz nagy teljesítményű berendezés szállítása várható a Szovjetunióból, további 15—20-at pedig Csehországból fognak átcsoportosítani. Amennyiben valameny- nyi gépet idejében munkába tudják állítani, akkor Szlovákia három kerületében az előzetes számítások szerint 2126 tonna szemet lehet óránként a követelményeknek megfelelően szárítani. Országos viszonylatban naponta húsz órán keresztül üzemeltetik a szárítóberendezéseket. Az ehhez szükséges fűtőanyag is rendelkezésre áll, ezért inkább csak az egyes gazdaságok szakembereinek szervezőképességén múlik a folyamatos munka. A tízórás műszakokban napi 52 200 tonna mag szárítása végezhető el. A gabonatisztító gépsorok, amelyekből pillanatnyilag mintegy 25 százalékkal van több, mint amennyi a tavalyi aratás idején volt, hasonlóan lesznek majd üzemeltetve. A múlt évben ugyancsak tízórás műszakokban naponta 11 800 tonna szemet sikerült kitisztítani. Az idén a nyugat-szlovákiai kerületben 4660, Közép-Szlovákiá- ban 3700, a kelet-szlovákiai kerületben pedig 4200 tonna gabona előírásos tisztításával lehet számolni, ami országos méretben 12 460 tonnányi teljesítményt jelent havonta. Ezenkívül a komplex gépsorok napi húszórás teljesítménye 37 800 tonnára tehető. Ilyenformán tehát minden tekintetben jó munkát lehet végezni, a követelményeknek megfelelően raktározható az idei termés. A korábbi betakarítások idején sok helyen hiánycikknek számítottak a raktári hő- és nedvességmérő műszerek. Az idei aratás során remélhetőleg ezekkel sem lesz már semmi probléma. Szlovákiában ugyanis jelenleg összesen 5504 korszerű hőmérő van a mezőgazdasági üzemek birtokában. A javításra szorult 1245 műszerből több mint ezret sikerült használható állapotba hozni. A Német Demokratikus Köztársaságból importált, különösen érzékeny raktári nedvességmérőkből 690 áll rendelkezésre. Az aratás alatt nem fog gondot okozni a zsákok, illetve a kötözőspárga hiánya sem. Egymillió 680 ezer zsák és 3850 tonna zsineg van előkészítve. A várható szép termés szárítás, illetve tisztítás előtti ideiglenes szabadtéri tárolásához összesen tizenkét ezer új nagy méretű takaró ponyvát is előkészítettek. Az aratás teljes sikerének tudható be továbbá, hogy a tavalyinál jóval több rendrakó aratógép és gabonakombájn kezdi meg rövidesen a munkát. Szlovákia mezőgazdasági üzemeinek számszerint 5600 saját kombájnja és a csehországi gazdaságok 2400 kisegítő gépe fogja aratni, csépelni a dús kalászokat. LALO KÁROLY Az észak-csehországi szénmedencében jövesztett tüzelőanyag nagy részét az Elba folyón szállítják rendeltetési helyére. A va-i növi kikötőben naponta 1500—3000 tonna szenet raknak a hajókra, hogy elszállítsák Mélníkbe és Prágába. A chvaleticei vízi erőmű felépítése után tovább fokozódik a vízi út jelentősége, mivel az erőmű a tervek szerint évente 4 millió tonna energetikai szenet igényel. Képünkön: Szénrakodás a vaňoví kikötőben. (Felvétel: Holan — ČSTK) R umanová község dombok között fekszik. Egyszerű falu, lakosai dolgos emberek. A földek szépen megműveltek, tiszták és kínálják termésüket. A község lakosai szomorúak, szűkszavúak, s ha szólnak is csupán ennyit: vidám, kedves fiúk voltak, soha nem felejtjük el őket. A szomszéd községben, Riš- ňovcén búcsú volt. A hagyomány szerint vidáman zajlott le. Ősrégi szokás, hogy a búcsúra eljönnek a szomszéd falvakból, és városi vendégek is érkeznek. 3sszeül a család, szórakozik és sajnos, többet iszik a kelleténél még akkor is, ha tudják, hogy autóval kell hazatérni. Nem számolnak azzal, hogy az utolsó pohár bor valóban az utolsó lehet életükben. Virradt. Hétfő volt. Haza készülődtek a rumanovái fiúk. Többen voltak, de a Sándor Fe- líciájában csak hatan fértek el. Hat jóbarát. A motor felbúgott, az autó elindult. Risnovcéről Ru- manováig az út csupán néhány kilométer, ezért nehéz elképzelni miért siettek annyira. Talán az utolsó poharak hajtották őket, vagy talán fáradtak voltak, és minél előbb le akartak pihenni, hogy munkába indulás előtt alhassanak is egy keveset. Olyan gyorsan hajtottak, hogy az enyhe kanyarban a gépkocsi- vezető elvesztette uralmát a jármű felelt. Az autó nekifutott a kilométerkőnek és onnan ne- kivágódoit egy hatalmas cseÖt sírhalom resznyefának. Leszakadt az autó teteje és a gépkocsi befordult az árokba. Ilyen szörnyű tragédiára nem emlékeznek a környéken. Csak egy szemtanú beszélhet róla, az agyrázkódással kórházban fekvő 24 éves fiatalember. Amikor eszméletre tért, első kérdése az volt, hol vannak a barátai, mi van velük? Az orvosok és az ápolónők földre szegezték tekintetüket, nem válaszoltak. Akkor még nem tudta, hogy elvesztette öt barátját. Az ő életük a cseresznyefa alatt ért véget. A szerencsétlenség öt fiatalember életét oltotta ki. Martin Makovec 22 éves volt, František Bališ 25, Anton Horník 27, Jozef Fridrich és Jozef Marikovič szintén fiatal volt. Mindany- nyian derék, dolgos fiúk, nőtlenek, csupán Anton Horník, a bratislavai ZIPP Nemzeti Vállalat dolgozója, a SZISZ és az üzemi szakszervezeti bizottság tevékeny tagja készült megházasodni, sajnos, az esküvő napját nem érte meg ... A fiúk egyike a SZISZ rumanovái szervezetének volt az elnöke. Ravatalát az ifjúsági zászlóval fedték be. Egymás mellett ásták ki sírjukat. A temetésre eljöttek a környező falvakból is. Ismerősök és ismeretlenek könnybe lábadt szemmel búcsúztak az öt fiataltól. Gyászolnak a szülök, az ismerősök, sőt az egész falu. Ez a szomorú eset tanulság, intő példa a fiataloknak, akik előtt még nyitva az élet kapuja. A z eset kivizsgálását még nem fejezték be. A gépkocsitulajdonos vérében 1,66 promile alkohol volt, a többsekében még több. Ennyit már tudunk, s aki életben maradt, minden bizonnyal még többet is mond. A megrázó szerencsétlenséget a hat fiatalember egyik© okozta. A többiek a hátrahagyott fájdalmon kívül egy ki nem mondott üzenetet küldtek? nem szabad ittas állapotban autóba ülni, mert szerencsétlen* séget okozunk másoknak is. KRAJCSOVIfJS FERDINAND KLOSS KAPITÁNY KALANDOS TÖRTÉNETE — Ne mozdulj — parancsolta meg Kloss és lassan az ajtó jelé kezdett hú. zódni. Stolp azonban, amikor már nem érezte a fém érintését, megugrott, ügyesen, jó reflexszel. Kloss gyorsabb volt, hatalmas ütéssel, melyet oly sokszor órákig gyakorolt, Stolpot leterítette. Kloss egy pillanatra megvilágította zseblámpájával arcát, aztán bezárta maga mögött az ajtót. Lefutott a lépcsőkön. Már mindent tudott, gondolatban elkészítette az újabb tervet is, csak nagyon kevés ideje maradt a végrehajtásra ... Von Boldt tábornok villája messze esett a központtól, abban a negyedben volt, amely a harmincas években épült. Itt a házakat kertek vették körül, az utca felől drótkerítés húzódott, mind rendes és csinos, és egyforma. Az 58. számnak nem messze kell lenni, Kloss lassított, aztán leugrott a motorkerékpárról. A néptelen járdán gyalog ment tovább. Csend volt, csak a kutyák ugatása hallatszott. Az ötlete rendkívül kockázatos volt, mégis úgy gondolta, hogy nem cselekedhet másképpen. Bizonyosságot akart, hogy Ingrid Kiéld von Boldt kezében van. Tudta, hogy a tábornokkal nem lesz egyszerű a beszélgetés, azonban igen erős adu volt a kezében. Igaz, hogy nem volt ideje a sifret megfejteni, de Kloss biztos volt benne, hogy Ingrid közvetítésével Von Boldt próbált kapcsolatot teremteni Kirstliovennel. Stolp, mondjuk az előző napon, Kiéld kisasszonynak átadta a lapocskát az amerikai hírszerző ügyvivője számára, s nem sokkal azután a tábornok megtudta (talán Schultztól, mert ebben az esetben Schultznak valamilyen szerepe Fordította: Bába Mihály volt), hogy Ingrid a Gestapo számára dolgozik. Félt a leleplezéstől és azonnal cselekedett. Megparancsolta-e, hogy némítsák el Ingridet...? Ha Kloss ebben biztos lenne! Ismerte azokat a tábornokokat, akik Sztálingrád után a Führer ellen kezdtek beszélni. Nyugatra kancsintgattak, de Keleten készek voltak harcolni az utolsó pillanatig. Nem hagyhatta tehát figyelmen kívül azt a lehetőséget sem, hogy Boldt szót ért Ingriddel, sót, talán magával Mül- lerrel is... Közben elhatározta, hogy felhasználja ütőkártyáit. Hogy jelentősek, arról meggyőződhetett, amikor von Boldttal beszélt telefonon. Előbb az Oberkommando der Wehrmacht törzskarához sietett, ahol a tábornok hivatala volt. Az ügyeletes tiszt csodálkozva fogadta Klosst és kijelentette, hogy Boldt már nincs bent és hogy a lakására csak kivételesen fontos ügyekben lehet telefonálni. Kloss bemutatkozott és követelte az összeköttetést. — Nem fogadok ma senkit — hallotta von Boldt hangját, amikor bejelentkezett. — Arról a feladatról van szó.amely- lyel a tábornok úr Stolp főhadnagyot megbízta — mondta halkan és jelentőségteljesen. A drót másik végén sokáig csend volt; az öreq porosz biztosan töprengett. — Jöjjön ide — mondta végül nyersen a telefonba. A kerítésnél Wehrmacht katona állt őrt. Amikor meghallotta Kloss hangját, megnyomott egy gombot, az ajtó kinyílt, a villába vezető lépcsőn már Stolp főhadnagy várta. Sapka nélkül, feje be volt kötve. Nem szabad lenne felismernie — gondolta Kloss —, igyekeztem elváltoztatni hangomat... de méq ha fel is ismer... — A tábornok úr várja — mondta hűvösen Stolp. Az előszobában hagyta köpenyét; egy pillanatig töprengett, de aztán a fekete táskát mégis magával vitte. Arra a plasztik-bombával kitömött játékra gondolt, amely nyugodtan hevert a papírjai között a táska fenekén. Ha nem lenne más kiút... Hatalmas szoba, súlyos bútorok, az íróasztal fölött Bismarck hatalmas portréja. A falon Hindenburg és Clausewitz. Von Boldt privát dolgozószobájában nem tartotta a Führer fényképét. íróasztala mögött ült, mogorván, a monokli kissé eltorzította arcát. Nem nyújtott kezet Klossnuk, csak a székre mutatott. A főhadnagynak nem volt szándékában kártyát felfedni, vagy legalább is nem azonnal. — Ingrid Kiéld barátja vagyok — kezdte kloss és a tábornokra tekintett, de az öreg porosz arca mozdulatlan volt. — Okom van feltételezni — folytatta Kloss, hoqy ön olyan információkkal rendelkezik, melyek fiatal ismerősöm sorsát érintik. — Ön megörült! — mondta a tábornok, és Kloss arra gondolt, hogy minden porosz tiszt elvesztette volna bátorságát a tábornoki harag láttán. Ő azonban nem porosz tiszt és Boldt mozdulatlan, szinte merev arca, a gyűlöleten kívül csak a játékos szenvedélyét ébresztette fel benne. — Természetesen ön, tábornok úr, tiltakozhat — mondta nyugodtan —, akkor viszont arra a következtetésre kell jutnom, hogy Stolp a saját kezére és parancs nélkül akarta átkutatni Kiéld kisasszony lakását, melyet Kiéld kisasszony lakáskulcsával nyitott ki. — tisztjeim csak parancsra cselekszenek — jelentette ki a tábornok szivarra gyújtva. Bizonyos értelemben mégis lojális — gondolta Kloss. — Tábornok úr, megengedi, hogy rágyújtsak? — kérdezte. — Igen — dörmögte Boldt, de nem nyújtotta felé a szivaros dobozt. — Ha tehát — Kloss már majdnem suttogott — Stolp nem a saját kezdeményezésére cselekedett, akkor arra, amit keresett, önnek volt szüksége, tábornok úr. A kulcsok Ingrid kisasszonyé, aki este hat óra harminckor titok- zatos módon eltűnt. — Mit keresett Stolp? — a tábornok levette monokliját és érdeklődéssel figyelte Kloss arcát. — Tábornok úr, ön arra minden nehézség nélkül választ kaphat — válaszolt udvariasan a főhadnagy. — Szamárság! Nem szeretem az inszl- nuációt, fiatalember. — Gondolom — a tábornok hangja nem volt semmi hatással Klossra —, hogy Stolp rosszul teljesítette a feladatát. Farkasszemet néztek; von Boldt tábornok életében méq egyetlen egyszer sem fordult elő, hogy valamilyen főhadnaggyal, mint egyenlő partnerrel bánjon. — Tulajdonképpen mit akar ön? — dörmögött. Kloss mosolygott, a tábornok arca már nem volt olyan merev: — Nem sokat, tábornok úr. Annak közlését — egy pillanat alatt nem találta meg a megfelelő szót —, hoqy Inq- rid Kiéld az ön rendelkezésére áll. És tájékoztasson: mit szándékozik vele tenni. A tábornok hallgatott. Némi ingado* zás után szivarral kínálta Klosst. — Honnan tud ön Stolpról? — kérdezte. — Láttam Kiéld kisasszony lakásában, — Akkor ön látta el a baját? — Igen. — Mit tud még? — Elegendő sokat — mondta Kloss. Méq mindig nem akarta kiteríteni ütőkártyáit. — Semmit sem tud — állapította meq váratlanul a tábornok. — Vagy babért vár a Gestapón? — Nem mondtam, hogy Müllerhez szándékozom menni. Ön a saját kezdeményezésére keresi Kiéld kisasszonyt. (Folytatjuk) 1972. VI. 28. 4 Andrzej Zbych:
