Új Szó, 1972. június (25. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-26 / 148. szám, hétfő
magyarországi riport A SZENTBALÁZSI KOLLÉGISTÁK Hiába keresem a térképen a Somogy megyei Lukapusztát. Amolyan isten háta mögötti hely, amelyet még a térkép sem jelez. Néhány régi-régi házból álló kis erdei település. Nem is olyan régen kilenc gyerek járt el innen mindennap, esőben, sárban, csikorgó hidegben és tűző napon, az öt kilométernyire levő, legközelebbi falu, Gálosfa általános iskolájába. A másfél órányi gyalogút oda, és másfél vissza, se szülő, se gyerek számára nem volt túlságosan vonzó. A legtöbb itt élő szülő gyermeke csak 13— 14 éves korára végezte el az általános iskola negyedik osztályát, s mivel túl korosak lettek, az ötödikbe már be sem iratkoztak. A szentbalázsi új iskola és kollégium évtizedes problémát oldott meg, otthoni adott a környék hátrányos helyzetben levő kisdiákjainak. Nem állnak meg többé tanulmányaikban a negyedik osztályos tananyagnál a szentbalázsi kollégisták. Kérdezni sem kell. merre van az új iskola. Ott magaslik szembetűnően az Ojhegy oldalán, a szentbalázsi apró házak fölött. A két egyemeletes épületben — az iskola és a kollégium — otthonosan érzik magukat a helybeli szülők gyermekein kívül a lukapusztai, a nagytótvá- rosi, a kistótvárosi, a gálosfai, a kaposgyarmati, a hajmási, a cseré n fai és a sántosi kisdiákok. Mind a száznyolcvanegyen, közöttük az a 35 kollégista, a hátrányos helyzetűek, akiknek nem csupán korszerű, jól felszerelt oktatási intézményük ez az iskola, hanem otthonuk is egyben, hiszen hétfőtől szombatig itt tanulnak, itt étkeznek, itt laknak. És a gyerekekhez hasonlóan nem csupán munkahelyüknek tekintik ezt az épületet ők tizenöten — valamennyien fiatalok — a pedagógusok. Főiskolás éveik alatt — ahogy mondták — ilyen iskoláról, ilyen diákokról, ilyesfajta pedagógiai elhivatottságról álmodoztak, mint amilyenben itt részük lett. Szentbalázson mindössze 35 kollégista van, de szerte az országban már több mint nyolcezer általános iskolás kisdiák él száz kollégiumi diákotthonban. Tanyasi, külterületi, távoli településeken lakó kisdiákok költöznek modern, új épületbe, ahol egyetlen dolguk van: tanulni. Nem kell nekik többé kilométereket gyalogolni, utazni, fáradtan, törődötten hazaérkezni, végezni a ház körüli munkát, majd ezt követően, sokszor három generációval közösen egyetlen szobában élve készülni a másnapi leckére. Keresve sem találtak volna Jobb igazgatót a szentbalázsi új iskola élére, mint Horváth Jánost. Tizenhat éves pedagógusi tevékenysége során mindig is szívügye volt a hátrányos helyzetű, a nehéz sorban élő gyermekek támogatása, felkarolása, s továbbtaníttatása. Érthetően, hiszen neki sem adatott meg a nagyon boldog, gondtalan gyermekkor. Maga is kimaradt a hetedik osztályból, a falusi ács fiának kenyérkereset után kellett néznie. Csak felnőtt fejjel tudta tanulmányait folytatni, levelezőúton szerzett tanári diplomát is. Innen hát a lelkesedés, innen a jó, a nemes ügy iránti elhivatottság. Nemcsak a gyerekek nyelvén ért, hanem a szülőkén is, akik közül sokat személyesen győzött meg arról, ne hagyják gyermeküket kimaradni az iskolából, tanuljanak, művelődjenek azok, ha már a szülőknek nem adatott meg ez annak idején. S a kezdeti aggály — megtelnek-e a kollégiumi férőhelyek kisdiákokkal, adják-e a szülők gyermekeiket kollégiumba? — egyszeriben a múlté lett. Ebben az iskolában, nemcsak szólam az a Gárdonyi-idézet, amely az egyik folyosón olvasható: ,,A gyereket nemcsak a kenyér, hanem a szeretet is élteti“. Bogárszemű, szénfekete hajú, ötödikes, kollégista fiú Orsós Jóska. Fején fülhallgató, előtte a pádon kapcsolótábla, mellette könyv. Abból olvas. Szépen, hibátlanul. Ötösre. Kevés boldogabb gyerek van most nála ebben az iskolában. — Jó itt a kollégiumban? — Nagyon ... — Honnan kerültél ide? — Lukapusztáról. — Milyen volt otthon a bizonyítványod? — Kettőegész nyolc. — És itt? — Háromegész öttized voltam félévkor. — Szüleid? — Elváltak egymástól, nem is tudom, hol van édesapám. Édesanyám az erdészetnél dolgozik. — Nem csúfolnak, hogy cigány vagy? — Itt nem. Itt szeretnek. És az igazgató bácsi nem is engedné, hogy csúfoljanak. — A nyolcadik osztály után, mihez kezdesz? — Szakmát tanulok. Vagy autószerelő leszek, vagy gépkocsi- vezető. Ez utóbbi kérdésre a kollégisták közül egyetlen gyerek válaszolta, hogy nem tanul tovább. Központi fűtés, hideg-meleg víz. A lányok hálókörletében tizennyolcán, a fiúkéban tizenheten alszanak. Nem „emeletes“ vaságyakon, hanem kényelmes egyszemélyes heverőkön. A könyvtárban jobbnál jobb könyvek, a társalgóban sok olyan társasjáték, amilyet legtöbbjük itt látott életében először. Az iskola költségvetéséből még arra is jut, hogy a legrászorultabbak hazautazási költségeit fedezze. Talán nem érdektelen, ha befejezésül egy kis összehasonlítást teszünk. Az itt tanuló kollégisták idősebb testvérei a négy-hat osztály elvégzése után segédmunkásként helyezkedtek el a környék munkahelyein. A mostani kisdiákok, kérdésemre, hogy „mi szeretnél lenni?“, így válaszoltak: ápolónő, óvónő, motorszerelő, vasöntő, műszerész, traktoros, erdész, tanár, tanárnő, varrónő, fonónő, gépkocsi- vezető, asztalos, festő, mozdony- vezető, bolti eladó, növénytermesztő ... ZENTAI FERENC 1972. VI. 26. PÉLDÁS KATONA AKAR LENN Alig több mint két hónapja, hogy Ján Uhlírt kikísérték a vonathoz, araikor bevonult tényleges katonai szolgálatra. Először repült ki a családi fészekből. A szaktanintézetbe és munkahelyére a szülői házból járt be. Utazás közben vegyes érzelmek kerítették hatalmukba. El sem tudta képzelni, mi minden vár reá. A gondolatok és érzelmek sokasága rohanta meg, s bizony még szorongó érzés is elfogta. Amikor a laktanya kapuját átlépve megkezdődtek a különböző katonai vizsgálatok, nem volt valami jó kedve. Mindjárt az első naptól kezdve teljesen más életbe csöppent, mint ahogy azt húsz évig megszokta. Szigorú és pontos katonai rendszerbe. Minden tevékenységet parancs- és vezényszóra kell teljesíteni. Megkezdődött az újoncok Kemény kiképzése stb. Az első nehezebb napok után beleélte magát az új környezetbe. Az alapkiképzést jól végezte. A másodévesek között már nem is lehetne észrevenni, hogy ján Uhlír közkatona csak néhány hete éli a katonaéletet. Az ünnepi katonai fogadalomtétel után tudatosította a katona küldetését, és ma már így nyilatkozik. „Az első napokban nem volt könnyű dolgom. Még sohasem voltam ilyen nagy kollektíva tagja és az egyes munkákat, amit most kell végeznem, bizony otthon gyakran helyettem az édesanyám végezte. A kollektívát megszoktam, és úgy veszem észre, hogy a katonai kollektíva erős és határozott. A tényleges katonai szolgálat alatt úgy akarok dolgozni, hogy e kollektíva értékes tagja legyek. Célkitűzésem, hogy a katonai fogadalmat és a feljebbvalóim parancsait úgy teljesítem majd, hogy megszerezzem a „Példás katona“ jelvényt, s ezenkívül a katonai szolgálat idején még valamilyen szakképesítést is. Tudom, hogy ez nem lesz könnyű feladat, hogy oz kemény munka lesz. Én azonban nem csupán parancsnokaimnak, hanem szüleimnek is szeretnék örömet okozni. Úgy fogok dolgozni, hogy megnyerjem a SZISZ alapszervezete funkcionáriusainak bizalmát, és felvegyenek a SZISZ soraiba. Higgyék el, fiatal barátaim, hogy amit írtam, ez mind igaz. Ján Uhlír közkatona munkásszülők fia, az apa a Csehszlovák Államvasutaknál munkásként, az anya egy efsz-ben dolgozik, tudja, hogy a polgári életben a becsületes munka, és a katonai kötelességek példás teljesítése a fiatalok legnagyobb ajándéka Csehszlovákia Kommunista Pártjának, amely a mai fiatal nemzedék számára megteremtette a legjobb létfeltételeket. És a Ján Uhlír közkatonákhoz hasonló fiatalok ezreire számíthatunk. —gf— Minden körülmények között... —né— Hetvenöt liter vért ajándékoztak Igen, annak a katonai helyőrségnek a tagjai, ahol dr. Milan Varačka százados tevékenykedik, a mai napig 75 liter vért adományoztak. Súlyosabb műtétnél, vagy komoly balesetnél a Népegészségügyi Intézet transzfúziós állomásának tagjai gyakran fordulnak segítségért> a katonákhoz. Természetes, hogy a katonák mindig készségesen segítenek és nem egy polgártárs életét mentette meg a katonák vére. Például Marko Imrich tizedes, Vladimír Dudik őrvezető, Ignác Kálmán, Milan Porubec, Vladimír lančošek és más közkatonák a Népegészségügyi Intézet rendelkezésére állnak, ha műtétek alkalmával gyors véradományozásra van szükség. A Népegészségügyi Intézet transzfúziós állomásának vezetője nagyon hálás katonáinknak ezért a segítségnyújtásért. —bér— IGÉNYESSÉG. HOZZÁÉRTÉS ismerkedés a biológiával. (ifj. Bohanek Miklós felv.) A gépkocsitulajdonosak száma rohamosan növekszik. Egyre több ember akarja megsze rezni a hajtási jogosítványt. A PHSZ autóiskolái hivatottak a gépkocsivezetők képzésére. A galántai autóiskola is igyekszik kielégíteni a lakosság ez irányú igényeit. Hogy a 14-tagú kollektíva komolyan veszi az előttük álló feladatokat, azt az is bizonyítja, hogy az év elejétől versenyeznek a szocialista munkabrigád megtisztelő címért. Eredményeikről, gondjaikról Hulák Jenővel, az autóiskola vezetőjével beszélgettünk. ■ Hány gépkocsivezetőt képeznek ki évente és milyen a várakozási idő? — Évente 1100—1200 ember szerez nálunk hajtási jogosítványt. Ennek egyötödét az újoncok teszik ki. A várakozási határidő 2,5—3 hónap. Ösz- szel kevesebb. Tíz személy, hét tehergépkocsi és 4 motorkerékpár áll rendelkezésünkre. Műszaki állapotuk jő, a személy- gépkocsik újak. Gondot okoz, hogy három tanítói, illetve oktatói állás nincs betöltve. Igyekszünk ezt a kérdést mielőbb megoldani. ■ Milyen eredményt érnek el az újoncok oktatása terén? — Nem akarok dicsekedni, de a néphadseregből hozzánk érkező levelek és értékelések alapján elmondhatom, hogy eredményeinkkel elégedettek lehetünk. Ezt bizonyítja az Is, hogy a követelményeket évről évre növelik. Az újoncok képzése terén nemcsak a szakdolgokra fordítunk gondot, hanem a politikai nevelésre is. A tanfolyam résztvevői számára előadásokat tartunk. Elvégzik az éleslövészetet és segítenek az oktatási segédeszközök elkészítésében. Tavaly például 15 000 korona értékűt készítettek. ■ Déli járásról lévén szó, nem okoz gondot a nyelvi kérdés? — Kétségtelenül. A tanfolyamon résztvevő magyar fiatalok nagy része ugyan megérti az oktatást, de szlovákul — főleg a vizsgákon — nem tudja magát kellően kifejezni. A vizsgákon azt nézzük, tudja, vagy nem tudja, amit követelünk tőle. Ennek ellenére jó volna, ha a felsőbb szervek a közlekedési tesztek szövegét magyar nyelven is kiadnák. Ezek szövege nehézkes, s aki nem ismeri tökéletesen a szlovák nyelvet, az nehezen érti meg. ■ Országszerte elterjedtek a kisköbtartalmű motoros járművek. Ezek vezetőinek képzését is Önök végzik? — ök a PHSZ alapszervezeteinél jelentkeznek, az illetéket is ide fizetik be. A szakoktatókat ra! biztosítjuk. Itt említeném meg, hogy Galántán közlekedési játszótér épül. Utána Sered, majd Sala (Vágsellye) következik. Ezek építésénél ml mint tanácsadók veszünk részt. ■ Milyen fejlődést hoznak az elkövetkező évek? — Három kiképzőközpontunk van, mégpedig Galántán, Vág- sellyén és Sereden. Az ötéves terv éveiben az utóbbi kettő közül az egyik székházat kap. Még tavaly korszerű tanberendezést kellett volna kapnunk, de az olomouci üzem csak ez év végén szállítja. Jövőre tre- nazsér-berendezést kapunk, amely nemcsak az oktatás terén tesz majd nagy szolgálatot, hanem a gépkocsijainkat is megkíméli. Ugyanis a sebesség- váltással stb. az említett berendezés segítségével ismerkednek meg a tanfolyam látogatói. ■ Mondana néhány szót a kollektívájukról? — Nagyon szívesen. Verseny- zünk a szocialista munkabrigád címért. Iskolánk minden egyes tagja védnökséget vállalt egy alapszervezet felett. Többek között ígértük, hogy az év végéig 300 űj tagot, 80 véradót, és 200 előfizetőt szerzünk a szövetség lapjára. Mindnyájan részt vettünk az éleslövészeten. Két szombaton és két vasárnapon tanítóink az amatőr gépkocsi- vezetők továbbképzésével foglalkoztak. Az ősszel ezt az akciót tovább folytatjuk. Ezenkívül az alapiskolák és az óvodák kiválasztott tanítói részére 14 órás iskolázást tartunk a biztonságos közúti forgalomról, akik majd az iskolában adják tovább az itt szerzett ta pasztalatokat. Ennyit tehát a kollektívánkról, amely kellően tudatosítja, hogy a gépkocsi- vezetők képzéséhez igényesség és hozzáértés kell. N. I. ÉS A SZOCIALIZMUS VÉDELMEZŐI
