Új Szó, 1972. június (25. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-20 / 143. szám, kedd

B—52-SEK ÚJRA BOMBÁZZÁK A VDK-T TITO VARSÓBAN ül sz Saigon — Amerikai vadász­bombázók szombat hajnaltól vasárnap hajnalig 300 bevetés­ben támadták a VDK-nak a 20. szélességi körtől délre fekvő területeit — közölték saigoni amerikai forrásokból. Tegnap reggel ismét bombázták ezeket a sűrűn lakott területeket, va­lamint Hanoi főváros és Hai­phong kikötő térségét. A VDK fegyveres erői június 11. és 14. között megrongáltak hat amerikai hadihajót és lelőt­tek egy amerikai repülőgépet. A hét végén további négy re­pülőgépet semmisítettek meg, s így a VNA hírügynökség sze­rint az Egyesült Államok ezzel összesen 3659 repülőgépet vesz­tett a VDK légiterében. A VDK bombázásával párhu­zamosan a B-52-es amerikai re­pülőerődök Dél-Vietnam felsza­badított területeit bombázták. Szőnyegbombázásaik fő cél­pontja Quang Tri, Dél-Vietnam legészakibb tartománya volt. Elkeseredett küzdelem bonta­kozott ki Dél-Vietnamban a My Chanh folyó körzetében, Quang Tri tartományban, ahol a front­vonal húzódik. A saigoni pa­rancsnokság vasárnap reggel három zászlóaljat — megköze­lítőleg kétezer embert — do­bott erre a frontszakaszra. Az utóbbi időben a bábhadsereg­nek ez az ötödik kísérlete ar­ra, hogy felvonulási területet szerezzen a folyó északi part­ján. Súlyos harcok folynak «a Me­kong völgyében, An Loc kör­nyékén, valamiqt Thuyen Binh város közelében, nem messze a kambodzsai határtól. A felsza­badító erők támadják a Hűé városához vezető utakat. Emelkedik a dezertálások szá­ma a saigoni bábhadseregben. A Felszabadítás hírügynökség adatai szerint áprilisban és má­jusában a dél-vietnami központi tartományokban a bábhadsereg 1700 katonája ment át fegyve­resen a hazafias erők oldalára. Tegnap, az évente nagy pom­pával ünnepelt „hadsereg nap­ján“ első ízben elmaradt a sai­goni csapatok hagyományos díszszemléje. Az AP szerint a hazafiak 82 napja tartó offen- zívája után a dél-vietnami had­sereg és tartalékai nagyon megfogyatkoztak. Thieu elnök ennek ellenére azzal kérkedett, hogy hadserege képes „ellen- támadásba lendülni“. Hanoi — Vasárnap hazatért Hanoiba Le Due To, a VDP Po­litikai Bizottságának tagja, aki különleges tanácsadóként részt vett a párizsi tanácskozásokon, s a napokban részt vett a szó­fiai Dimitrov-ünnepségeken. A VNA szerint hazatérőben Moszkvában és Pekingben meg­szakította útját. Varsó — foszip Broz Tito ju­goszláv köztársasági elnök, a JKSZ elnöke tegnap hivatalos, baráti látogatásra Varsóba ér­kezett. A LEMP KB és az Állaru- tanács meghívására öt napot tölt Lengyelországban. A jugoszláv és lengyel zász­lókkal díszített repülőtéren ál­lamfőnek kijáró tisztelettel fo­gadták Tito elnököt. Fogadásá­ra megjelent Edward Gierek, a LEMP KB első titkára, Hen­ryk Jablonski, az államtanács elnöke, Piotr Jaroszewiez mi­niszterelnök és más hivatalos személyiségek. Varsó a nemzetközi kommu­nista mozgalom egyik legki­emelkedőbb egyéniségét megil­lető rendkívül meleg fogadta­tásban részesítette Titót, a re­pülőtérről a városba vezető út­vonalon százezrek üdvözölték. A hétfői lengyel újságok ve­zércikkben köszöntötték a ju­goszláv párt és állam vezetőjét. Francia—iraki együttműködés Kissinger ismét Pekingben Peking — Dr. Henry Kissin­ger, Nixon amerikai elnök nem­zetbiztonsági főtanácsadója és öttagú kísérete hétfőn közép­európai idő szerint 12.45 órakor érkezett Pekingbe. A repülőtéren Csi Peng-fej, a Kínai Népköztársaság külügy­minisztere, Csiao Kuan-hua kül­ügyminiszter-helyettes és más kínai személyiségek fogadták. Az amerikai nemzetbiztonsági főtanácsadó Pekingbe érkezve nem találkozott az újságírókkal, kiilönrepülőgépe ugyanis a re­pülőtér főépületétől mintegy egy kilométernyire szállt le. Az amerikai vendégek és kínai vendéglátóik a rövid repülőtéri üdvözlés után azonnal a fővá­rosba hajtattak. Kissinger és kísérete június 23-ig marad Pekingben, ahol — a látogatást jelző június 14-i közös közlemény szerint — „a Kínai Népköztársaság és az Egyesült Államok kapcsolatai további normalizálásáról konk­rét konzultációt folytat a kínai vezetőkkel, valamint eszmecse­rét folytat velük a kölcsönös érdekű kérdésekről“. Párizs — Párizsban nagy megelégedéssel iidvözlik Sza- dam Husszein Takriti iraki al­elnök látogatásának eredmé­nyét és a két kormány között létrejött megállapodást, amely a kommentárok szerint biztosí­tani fogja, hogy az iraki álla­mosítási intézkedések következ­tében nem robban ki újabb „olajháború“. A megegyezés — hangsúlyozzák — nemcsak Franciaország és Irak kölcsö­nös érdekeit biztosítja, de egyengeti majd az iraki álla­mosítás által érintett többi nyu­gati olajtársaságokkal való megállapodás útját. A mostani francia—iraki meg­állapodás létrejötte mindeneset­re megerősíti Irak pozícióját az angol, amerikai és holland olaj- társaságokkal folytatandó tár­gyalásokon, ugyanakkor — mint francia körökben hangsú­lyozzák — a mostani megálla­podás létrejöttét előmozdította, hogy Irak bölcs mérsékletet ta­núsított az olajkérdésben és ez nyilván megkönnyíti majd a többi társasággal való megegye­zést is. A Párizsban kötött megálla­podás értelmében a CFP, a francia olajtársaság tíz éven át továbbra is előnyös feltételek mellett kap majd Iraktól ola­jat és még növelheti az Irak­ból importált olaj mennyiségét, amely az államosítás előtt évi 18 millió tonnát tett ki. Párizsban hangsúlyozzák an­nak jelentőségét, hogy az olaj­kérdésben létrejött megállapo­dáson kívül tervbe vették a két ország közötti ipari együttmű­ködés fokozását is, s a francia kormány kölcsönt folyósít majd Iraknak iparfejlesztési célokra. A látogatásról kiadott közle­mény hangsúlyozta, hogy mind­két fél egyetértett a közel-ke­leti helyzet megítélésében, an­nak szükségességében, hogy ki kell vonni az izraeli csapatokat a megszállt területekről, s igaz­ságos és tartós békét kell lét­rehozni e térségben, a paleszti­nai nép jogainak tiszteletben tartásával. Pompidou elnök és Chaban- Delmas miniszterelnök elfogad­ta az iraki kormány meghívá­sát, hogy későbbi időpontban látogatást tegyenek Bagdadban. A mostani tárgyalások — eme­lik ki párizsi kormánykörökben — mind politikai, mind gazda­sági vonalon megerősítették a két kormány közötti együttmű­ködést és megteremtették az alapokat a kapcsolatok tovább­fejlesztéséhez és további meg­szilárdításához. OPEC — szolidaritás Irakkal Lidice tér Coventryban a 1972. VI. 20. Kommentárunk Ismét tárgyalóasztalhoz ■ ültek a két német állam képviselői, s ez már önmagá­ban véve is bíztató. Bizonysá­ga annak a folyamatnak, me­lyet a szovjet—nyugatnémet szerződés indított el két évvel ezelőtt, s melynek folytatása volt a lengyel—nyugatnémet szerződés, illetve a nyugat-ber­lini négyhatalmi megállapodás. A párbeszéd folytatására most kedvezőbb nemzetközi légkör­ben kerül sor, hisz az ún. ke­leti szerződések ratifikálásával elhárultak az akadályok a két német állam közti viszony nor­malizálása elől is. Magában Eu­rópában is más ma a helyzet, mint két évvel ezelőtt, amikor (1970 novemberiben) el‘őíí:ben találkoztak az államtitkárok. Az egyezményrendsze^ek puszta léte is enyhítette a két évtize­dein át művi úton is előidézett feszültségeket, s jótékony ha­tást gyakorolt a kontinens to­vábbi sorsára Fsz mint isme­retes, ma NATO-vezárkar is kénytelen volt az enyhülés /.idekeit figyelembe vonni, s hozzájárul* ! az oucíjiai bizton­ság; értekezlet megtartást no?. Hogy nem üres asztalhoz ül- nak le az államtitkárok, azt nemcsak a már említett „kele­ti szerződésekkel“, valamint a négyhatalmi megállapodással bizonyíthatjuk, hanem a közle­kedési szerződéssel is, mely a nemzetközi jogi normáknak megfelelően elsőízben jött lét­re — államszerződés formájá­ban — a két német állam kö­zött. Most tehát arról van szó, A kegyeletes névadási ünnep­ségen csehszlovák küldöttség is részt vett, amelynek tagja volt Josef Pavroosky professzor, a Nemzetközi Kapcsolatokat Ápo­ló Csehszlovák Társaság elnö­ke, Marie Jarošová, a Csehszlo­vák Nőszövetség és a lidicei nemzeti bizottság elnöke, to­vábbá dr. Miroslao Zemla, ha­zánk angliai nagykövete. Párizs — Hétfőn hajnalban nyilvánosságra hozták a kőolaj­termelő országok szervezete (OPEC) június 9-én, Bejrútban tartott rendkívüli értekezleté­nek határozatát. A határozat jo­gosnak és törvényesnek mondja az iraki kormány államosító rendeletét, s leszögezi: az OPEC-országok nem engedik meg, hogy külföldi koncesszió­saik kárt okozzanak Iraknak. Ennek lényege, hogy olajkon­szernek a tagországok terüle­tén nem növelhetik a tervezett­nél nagyobb mértékben terme­lésüket, s ezáltal nem helyet­tesíthetik a kieső iraki olajat, annak hagyományos piacain. A határozat végrehajtásának el­lenőrzésére az OPEC különbizott­ságot delegált, amelynek Irán, Szaud-Arábia, Líbia, Abu Dhabi és Venezuela a tagja. Irak már több ajánlatot ka­pott olajának megvásárlására, s jelenleg Bagdadban azt mér­legelik, melyiket fogadják el közülük. A TASZSZ jelentése szerint az iraki olaj új vásárlói között lesz India, amely nemrégiben 50 000 tonna nyersolajra kötött megállapodást. hogy az egyezményrendszerek­kel összhangban normalizájják a két állam közötti kapcsolato­kat is, beleértve a két német állam ENSZ-tagságának rende zését is. A „keleti szerződésekkel“ az NSZK elismerte ugyan az NDK létét, nemzeti szuverenitását, a kapcsolatok normalizálása, A tárgyalóasztalnál konkrét megegyezés azonban a mostani tanácskozástól függ. Mint ismeretes a múlt héten kezdődtek meg a tanácskozások, melyen az NDK küldöttségét dr. Michael Kohl miniszterelnöksí- gi államtitkár, az NSZK-ét pe­dig Egon Bahr, a kancellári hivatal titkára vezeti. A kapcsolatok rendezése, nor­malizálása nem könnyű folya­mat, hisz a két német állam ügyét „belnémet“ kérdésként kezelő politikai koncepció hí­vei éveken át figyelmen kívül hagyták az NDK realitását, s a német kérdés rendezését csak a fiatal, szocialista német állam bekebelezésével képzelték el. Ez a kísérlet azonban csődöt mon­dott, s a közlekedési szerződés is bizonyítja, hogy a normalizá­lásnak aligha lehet más útja, mint a realitások elismerésé és a nemzetközi normák érvénye­sítése. Az NDK ugyanis szocia­lista ország, a szocialista közös­ség része, s ezért semmiképpen sem képzelhető el „belnémet“ kapcsolat azzal az NSZK-val, mely katonai és gazdasági ér­dekeltségében a nyugati tömb­höz tartozik, poliiikai rendsze­rében pedig kapitalista. Látszólag e téren megtört már a jég, a tettek azonban nincsenek mindig összhang­ban a szavakkal. Ezt bizonyítja többek között az is, hogy míg a nyugatnémet vezetők szavak­ban elismerik az NDK létét, s tárgyalóasztalhoz ülnek a kap­csolatok normalizálása érdeké­ben, a másik oldalon — nem­zetközi vonatkozásban — még ma is útját állják a szocialis­ta német állam elismerésének. E kétarcú politika jellegzetes megnyilvánulása volt a közel­múltban az Egészségügyi Világ- szervezet (WHO) genfi közgyű­lésén elhangzott érv, ahol az­zal tartották távol az NDK kép­viselőit, hogy felvétele „zavar­ná (1) a két német állam közti tárgyalásokat“, vagy a stock­holmi környezetvédelmi konfe­rencia, ahol hasonló manőverek­kel rukkoltak elő a nyugatné­metek. Ezek a barátságtalan lé­pések távolról sem könnyítik a helyzetet, s nemcsak azt mutat­ják, hogy a nyugatnémet belpo­litikában még sok minden tisz­tázatlan, hanem azt is, a visz- szahúzó erők ma sem mondtak le arról a törekvésükről, hogy az „erő helyzetéből“ tárgyalja­nak az NDK-val. Márpedig ez a szándék aligha vezethet ered­ményre. Bonni vélemények szerint a nyugatnémet küldöttség Willy Brandtnak a kasseli NDK— NSZK csúcstalálkozón megfo­galmazott húszpontos javaslatát tekinti kiindulópontnak. A kor­mányszóvivő a kabinet ülése után pedig azt is leszögezte, hogy a nyugatnémet fél kész kétoldalú szerződésben garan­tálni az NDK nyugati (két né­met államot elválasztó) határát, s olyan megállapodást kötni, mely nemzetközi jog szempont­jából ugyanolyan hatályú, mint bármely más államokkal kötött szerződés. A szóvivő szerint tárgyalási alapul szolgálnak az NDK idevonatkozó javaslatai is, beleértve az 1969. december 17- én előterjesztett szerződésterve­zetet is. A kapcsolatok normalizálása szempontjából nagy jelentősége van a hónap végén folytatódó csehszlovák—nyugatnémet tár­gyalásoknak is. Az NDK-n és hazánkon kívül azonban az NSZK-nak még rendeznie kell kapcsolatait a Magyar Népköz- társasággal, valamint Bulgáriá­val is. Aligha férhet viszont ah­hoz kétség, a tárgyalások ered­ményességére csak akkor lehet számítani, ha a nyugatnémet tárgyalófél is a kölcsönös érde­kek tiszteletben tartásának el­véből indul ki. A végbement nemzetközi ese­mények után ugyanis a realitá­sokat figyelmen kívül hagyni teljességgel lehetetlen, s ezért van az, hogy Berlinben bizako­dóan ítélik meg az NDK—nyu­gatnémet párbeszéd újabb me­netét. Meglehetősen hosszú le­het azonban az út, hogy a biza­kodás teitté, realitássá érlelőd­jék... FÖNOD ZOLTÁN NOVIKOV miniszterelnök-he­lyettes vezetésével szovjet kül­döttség érkezett Phenjanba, hogy részt vegyen a gazdasági és tudományos-műszaki kérdé­sekkel foglalkozó szovjet—ko­reai kormányközi tanácskozó bizottság soron következő ülés­szakán. MAUN LWIN, a burmai For­radalmi Tanács és a Burmai Szocialista Program Pártja Vég­rehajtó Bizottságának tagja be­fejezte hivatalos látogatását a Szovjetunióban. Lwin Moszkvá­ból Varsóba folytatta útját. NORODOM SZIHANÍIK her­ceg, a Kambodzsai Népi Egy­ségfront elnöke Nicolae Ceau- sescu meghívására hivatalos lá­togatásra a Román Szocialista Köztársaságba érkezett. GERHARD SCHÜRER minisz­terelnök-helyettesnek, az Álla­mi Tervbizottság elnökének a vezetésével Szófiába érkezett az NDK kormányküldöttsége. A küldöttség a kétoldalú gazda­sági kapcsolatok kibővítéséről folytat tárgyalásokat. JULIANNA holland királynő baráti látogatásra Párizsba ér­kezett. A királynőt Pompidou elnök fogadta. ROMES CSANDRA, a Béke­világtanács főtitkára Damasz- kuszban palesztinai partizáno­kat tüntetett ki. ADAM MALIK indonéziai kül­ügyminiszter befejezte tárgya­lásait az Egyiptomi Arab Köz­társaság fővárosában. A meg­beszélésekről kiadott közös közlemény leszögezi: Közel-Ke­leten csak a Biztonsági Tanács határozatának szellemében újít­ható fel a béke. SZADAT elnök vezetésével Mersza Matruhba érkezett az egyiptomi küldöttség, amely részt vesz a ma kezdődő föde­rációs csúcstalálkozón. A kül­döttség tagjai: Szidki minisz­terelnök, Szadek hadügyminisz­ter és Hafez Iszmail elnöki ta­nácsadó. RIJEKÁBAN megválasztották a Horvát Egyetemisták Szövetsé­gének új vezetőségét. Ezzel fel­újította ténykedését a horvát egyetemista vezetőség, amely immár fél éve nem működött, mivel a korábbi vezetők egy része részt vett államellenes cselekmények szervezésében és végrehajtásában. WALTER SCHEEL, az NSZK külügyminisztere hétfőn a bon­ni külügyi hivatalban megnyi­totta az NSZK európai orszá­gokban akkreditált nagyköve­teinek és diplomáciáit misszió­vezetőinek konferenciáját. A BELGIUMBAN tartózkodó hattagú csehszlovák parlamenti küldöttség, melyet dr. Bohuslav Kučera, a Szövetségi Gyűlés al­elnöke vezet, tegnap az egyik legnagyobb ipari központot, az antverpeni kikötőt tekintette meg. Küldöttségünket a lakos­ság szívélyesen fogadta. A franciák nem álltak el a nukleáris kísérletektől Párizs — A francia kormány tájékoztatta Űj-Zélandot, hogy a Csendes-óceáni nukleáris kí­sérletek kedden délben — kö­zép-európai idő szerint kedden nulla órakor — kezdődnek. A kísérletek ellen mint ismeretes, tiltakozott Peru és Ausztrália. Párizs a tiltakozások ellenére is a tervezett művelet végre­hajtása mellett döntött. Szato lemondott Tokió — Tegnap délelőtt ülést tartott a hatalmon levő Japán Liberális Demokrata Párt legfelsőbb szerve, a végrehajtó bizottság. A vezető testület előtt Szato Eiszaku miniszter- elnök hivatalosan bejelentette lemondását a pártelnökségről. A végrehajtó bizottság elfogad­ta Szato lemondását és elhatá­rozta, hogy július 5-i konven­cióján dönt az új pártelnök és miniszterelnök személyéről* Coventry — Coventry brit vá­rosban, amelyet a második vi­lágháború idején csaknem po­rig leromboltak a náci nehéz­bombázók, tegnaptól Lidice tér van. Coventry városi tanácsa az egyik legforgalmasabb városi központ elnevezését Lidice em­lékének tiszteletére határozta el, amely Coventryhez hason­lóan a német fasizmus áldozata lett.

Next

/
Thumbnails
Contents