Új Szó, 1972. június (25. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-20 / 143. szám, kedd
[Belpolitikai kommentár Világprobléma, amely nákmk-is megoldásra vár A gépek és az áramfogyasz- tók hiányos karbantartásával és helytelen kezelésével járó. gyakran a dolgozók életét is veszélyez tető munkabalesetek megelőzése a szakszervezetek egyik legfőbb feladata. A szövetségi statisztikai hivatal múlt évi kimutatása szerint hazánkban 6 millió 414 ezer dolgozó közül 286 ezer szenvedett munkabalesetet. Ennek következtében a mulasztott munkanapok száma 6 millió 333 ezer volt, naponta 17 ezer személy hiányzott munkahelyéről. Hasonló problémát jelentenek a foglalkozási betegségek, amelyek miatt további 247 ezer dolgozó maradt otthon naponta. Ha ehhez hozzászámítjuk a már munkán kívül — a háztartásban, sportolás közben stb. — bekövetkezett 26 ezer 500 balesetet, akkor a munkaképtelen személyek száma a múlt évben hazánkban naponta meghaladta a 290 ezret. Felesleges hangsúlyoznunk, hogy ezek a kimaradások óriási gazdasági kárt jelentenek, mely nagyobb elővigyázatossággal! és gondossággal kétségtelenül elkerülhető volna. Érthetetlen, miért hanyagolják el az üzemek a dolgozókról való gondoskodást, ami nemcsak kötelességük, de elsőrendű érdekük is, hiszen számolniuk kellene azzal, hogy a dolgozók betegségével még inkább növekszik a munkaerőhiány, és hogy ez a tény a munkatermelékenységet is kedvezőtlenül befolyásolja. A tapasztalatok szerint a termelés csökkenésével növekszik a balesetek száma, és fordítva: a jói megszervezett munka a munkafeltételek javulását, ez viszont a balesetek számának csökkenését biztosítja. Ennek az elvnek az alapján az sem vitás, hogy a balesetek oka többnyire a helytelen irányításra vagy az irányítás hiányosságára vezethető vissza, tehát a vezetéssel megbízott dolgozók bűne. De nem lennénk igazságosak, ha a gyakori munkabalesetek okai után kutatva nem marasztalnánk el) azokat a dolgozókat is, akik, kényelemszeretetből, közönyből vagy más egyéni okok miatt nem egyszer megszegik a technológiai eljárásokra vonatkozó előírásokat, vagy nem veszik igénybe az előírt védőeszközöket, bár használatuk kötelező. De a baleseteket sokszor a dolgozók tájékozatlansága is okozza, akik nem járnak a kötelező tanfolyamokra s ezért nem tudhatják, hogy a munkahelyükön észlelt hibákat és fogyatékosságokat haladéktalanul) jelenteni kötelesek felettesüknek Amint az elmondottakból is kitűnik, mind az üzemek, mind a dolgozók részéről tanúsított hanyagság, feledé- kenység és közöny okozta problémák némi figyelmességgel megelőzhetők. A gazdasági károk elkerülése és a dolgozók egészségének biztosítása tehát erélyes intézkedéseket tesz szükségessé. Ezzel magyarázható a Csehszlovák Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom Központi Tanácsa Elnökségének 1972. január 12- én kelt — a munkabiztonság nyilvános ellenőrzését elrendelő határozata. Amint azt Jozef Borutától, a FSZM KT gazdasági osztályának a vezetőjétől megtudtuk, a június 39-ig lezajló nyilvános ellenőrzés során a szakszervezetek különös figyelmet fordítanak a munkahelyek műszaki színvonalára, berendezésük karbantartására, a dolgozók higiéniai, szociális és egészségügyi körülményeire. Ugyanakkor a nők és az ifjúság munkafeltételleiről, a dolgozók neveléséről is tiszta képet akarnak kapni. —km— KUBAI KRÓNIKA (3) MHrigädok építik Álamon A látvány a távolból, akár egy mediterrán halászfalué. Csak a jelzőket kell megtoldani: az emberek arca cserzet- tebb és barnább, a lapos háztetők világító fehérebbek a tűző napon, a tengeröböl valószí- níítlenül kisebb a nápolyi vizeknél is. Itt, Cojimarban szállt valamikor ladikba Spencer Tracy, erre forgatták „Az öreg halász és a tenger“ filmváltozatát. Az öreg és fiatal halász nem magányosan halászik, a horizonton camaronero, halászhajó úszik, a kubai flottának ma már szállító- és hűtőegységei is vannak. Azért a romantika sem halt ki, a szakszervezeti csapatok és egyének között megrendezett Hemingway-ver- senyen csupán olyan horgászeszközöket lehet igénybe venni, hogy a kardhalnak is legyen esélye a menekülésre. Az útelágazásnál mégis a szárazföld belseje felé fordulunk — a szomszédos Alamar felé. Város épül a semmiből. S itt alkalmazták először a sajátos kubai építési formák egyikét, a mikrobrigádok mozgalmát. A szigetország súlyos örökséget vett át, a havannai felhőkarcolók s a Miramar negyed úszómedencés luxusvilláinak árnyékában szörnyű volt a lakásínség. A forradalom után gyors ütemben épültek új házak, de a tempó később visszaesett, mindenekelőtt a munkaerő- hiány miatt. Tavaly négy-ötezer lakást fejeztek be közösségi erőből — az idén azonban valóságos minőségi ugrásra számítanak, harmincöt-negyven- ezer lakás elkészülte sem lehetetlen. A változás okát egyetlen összetett szóval fejezhetjük ki: mikrobrigádok. Vegyünk egy üzemet vagy intézményt, ahol négyszázan dolgoznak. A munkáskollektíva megalakít egy harminc-negyven tagú mikro- brigádot, lehetőleg olyanokból, akiknek már van szükséges szakmai előképzettségük vagy gyakorlatuk. Az otthonmaradottak vállalják, hogy a rendszerint nyolc-tízszázalékos átmeneti létszámcsökkenés ellenére a termelés nem fog visszaesni. A kiküldött mikrobrigád, más vállalatok hasonló csoportjaival együtt maximális támogatást kap, terveket, gépeket, építőanyagot, szükség esetén néhány vezető szakembert is, s megkezdi a lakásépítkezést. A kész lakások elosztásáról ugyancsak a közösség dönt, két alapvető szempontot vesznek figyelembe. Hogyan dolgozott, mit tett a közös ügy érdekében, valamint a rászorultság mértékét, a család nagyságát, a meglevő lakáskörülményeket. Természetesen, egyaránt részesülnek azok, akik közvetlenül építették az új házakat, s azok, akik pótolták őket az üzemekben. (Ugyanilyen elvek szerint osztják el a kollektívákban a rendelkezésre álló tartós fogyasztási cikkeket, a televízió- készülékektől a hűtőszekrényeken át a villany vasalókig.) Alamarban — bájos fiatalasz- szony, az építkezés egyik vezetője, Aurora Rodriguez sorolja az adatokat — a havannai intézmények kilencvenkilenc mikrobrigádja működik, összesen kétezerhatszázötvenen. (Ti- zenketten végzik közülük az adminisztrációs feladatokat.) Két- háromszobás, összkomfortos lakások, szépek és ízlésesek — itthon is szívesen elfogadnánk, persze, ha lenne bennük fűtés ... A telepnek külön bútorüzeme van és a beköltözőknek reális igényük szerint biztosítják a berendezéseket. Százötven család éppen ottlétünkkor, május közepén költözött új otthonába. (A lakbér a családfő fizetésének hat százaléka: korábban voltak ugyan olyan tervek, hogy a hetvenes esztendőkre eltörlik a lakbért, de ennek egyelőre még nem lehetett megteremteni a feltételeit.) Az elképzelések szerint ötvennyolcezer ember lakik majd Alamarban. Most száztizenkét lakóház, három iskola, négy óvoda, sportpálya és mozi épül, a hét kilométernyire levő Havannából megindult az első rendszeres buszjárat. A munkáskezek száma növekszik: alakulóban van a havannai újságírók első mikrobrigádja is ... A Ceiba, az afrikai kontinens szétágazó koronájú, sok törzs által szentnek tartott fája. Megtalálható a kubai utak mentén is, de amikor az útjelző táblák a Ceiba-1, Ceiba-2 s a többiek felé irányítanak, nem botanikus kerti ritkaságok, hanem egy érdekes oktatási kísérlet tanúi vagyunk. A tízosztályos kubai iskola- rendszerben — különösképpen a középiskolának megfelelő felső három osztályban — többféleképpen próbálkoztak a fiatalok munkára nevelésével, amely egyúttal az égető munkaerőhiányt is enyhíteni volt hivatott. Előfordult, hogy .két- három hónapon át, néha hosz- szabb ideig végeztek mezőgazdasági munkát a diákok — ez nem hatott mindig kedvezően az oktatásra, s az átmeneti vidéki otthonok színvonalát is nehezen lehetett biztosítani, így született meg a Ceiba-isko- lák ötlete — úgy informáltak bennünket, hogy személyesen Fidel Castrotól származott. A lényege, hogy az iskolát viszik a mezőgazdasági termelőüzembe. Négy helyen működik már a Ceiba, őszre szeretnének negyvennel elkészülni, 1980-ra ezerrel. A típustervek alapján készülő középiskola ötszáz személyes, négy épülete közül egy a fiúk, egy a lányok kollégiuma, az oktatási központban folyik a tanítás, a kisegítő részben találhatók a konyha, az ebédlő, mellette a sportlétesítmények az elmaradhatatlan ba- sebail-pályával. (Nem dőlt el véglegesen a tanárok elhelyezése: az egyik iskolában külön épületük van, a másikban a fiatal tanerők együtt laknak tanítványaikkal.) A reggel munkával kezdődik, általában fél nyolctól fél tizenkettőig dolgoznak. Az eddigi iskolák Havannától 45—50 kilométernyire vannak, ahol elsősorban kávét és citrusféléket termesztenek. Ebédszünet után, délután kettőtől hatig a rendes középiskolai tananyag átvétele folyik, majd egyéni tanulás, kultúra, sport, este fél tizenegy órakor zárás. Szombat déltől vasárnap estig lehetőség van a hazamenetelre. Az első tapasztalatok a Ceiba átlagosnál magasabb színvonaláról szólnak, az iskolatípus megfelelően előkészít az egyetemre is. RÉTI ERVIN KLOSS KAPITÁNY KALANDOS TÖRTÉNETE Ingrid felemelte poharát és Hans Klossra pillantott. Mosolygott; az elkényeztetett kislány szándékosan ellenkező mosolya volt ez, mint aki tudja, hogy partnerét ingerelve semmit sem kockáztat. Tudta, hogy Kloss nem megy el. — Haragszik? — kérdezte. Kloss arra gondolt, hogy a lány ördögien szép és ez zavarja. Ha legalább nem lenne olyan tiszta szeme! — Önre nem lehet haragudni — mondta: — Táncolunk? — Nem. Hiszen állítólag arról ábrándozott, hogy kettesben maradjunk. Igen, Ingrid megígérte, hogy együtt töltik ezt az estét, de az „Arany Sárkány“ ba mégis elhozta' Schultzot és Bertát, ezt a szüntelenül fecsegő nőt, aki mintha jeltékeny lenne Ingridre, mert még akkor is, amikor együtt táncoltak, állandóan figyelte őket. Kloss egész idő alatt magán érezte Berta éber tekintetét. Vajon ő is? Mindent figyelembe kellett venni: tegnap óta, vagyis attól a pillanattól kezdve, amikor megkapta ezt a feladatot, mind közül a legrosszabbat, vagy talán a legiszonyatosabbat, tudta, hogy nehéz játékot kezdett el. — Mire gondol? — kérdezte Ingrid. — Miért hallgat? — Magára gondolok — mondta Kloss. Az énekesnő szentimentális tangót énekelt a dobogón. A fény tompább lett, néha úgy látszott, hogy a tömeg a parketten mozdulatlan, aztán a zene ütemére ringatózik, hogy ismét megdermedjen. — Szeretem az „Arany Sárkány“:t — Fordította: Bába Mihály közölte Ingrid. — Ez a legszimpatikusabb lokál Berlinben. Kloss arra gondolt, hogy ebben a legszimpatikusabb lokálban lehet találkozni a Gestapo és az egész SS krémjével. A magas rangú tisztek, akik néhány nap szabadságra érkeznek, itt a Charlottenburg keskeny utcáiban találhatnak alkoholt és lányokat. Szeretik a szentimentális tangókat és a megfelelő világítást. Kloss arra gondolt, hogy gyűlöli őket, és nehezére esik mosolyt erőltetni az arcára. Ingridre nézett, tulajdonképpen a poharára: csaknem állandóan tele volt. Még ingadozott, de már tudta, hogy nincs más választása. — Mire gondol, Hans? — kérdezte ismét Ingrid. Aztán válaszra sem várva, halkan azt mondta, miközben Klossra nézeti nagy szemével: — Utoljára kora tavasszal voltam itt Heinivel. Akkor nem táncoltak, Sztálingrád után kötelező volt a gyász. Azt hiszem, ugyanennél az asztalnál ültünk és Heiní, ugyanúgy mint ön most -- pillantott Klossra szelíden mosolyogva — neheztelt rám, hogy magammal hoztam Bertát. — Ki volt az a Heiní? Ingrid tekintete éles lett. — A következő napon visszatértem Stockholmba — folytatta. — Es soha többé nem láttam Heinit. Júliusban esett el, három hónappal ezelőtt. A zene elhallgatott. Berta és Otto Schultz kapitány, akit a legelegánsabb Abwehr tisztként ismertek, visszatérlek az asztalhoz. Berta Ingrid vállához simult. — Ha tudnád, hogy táncol ez az Ottó — csipogta. — Nagyszerű ... Még nem ittad ki a poharadat? Mit csináltatok? Kloss nem hallgatta a csicsergését. Ingrid poharára gondolt, és arra, hogy feleslegesen habozott. Az alkalom elröppent. — Felejtsd már el — hallotta ismét Berta hangját. — Szép és fiatal vagy, az egész világ a lábaid előtt hever. Nem vetted észre, hogy néznek rád a férfiak... Hallottam az asztaloknál felröppent beszédfoszlányokat: „Nagyszerű kislány — mondta az egyik csinos ezredes — svéd énekesnő, Ingrid Kield“. Ö ül a harmadik asztalnál... — Nem szórakoztat — mondta Ingrid. Schultz másodszor mondott el valamilyen viccet, aztán Ingrid felállt és maga kérte táncra Klossi. — Ön a bátortalan szentimentalisták táborába tartozik — jelentette ki a lány, amikor Kloss szorosan magához ölelte, majd hozzátette: — És mégis szemtelen. Hiszen csak tegnap óta ismerjük egymást. — Egyszerűen nagyon kevés az időm — súgta Kloss és ezúttal igazat mondott. — És valóban úgy gondolja, hogy ezt a kevés időt sikerül kihasználnia? — nevetett, és Kloss ismét azt gondolta, hogy Ingrid Kield, akiről pontos, de túlságosan is száraz és tényeken alapuló leírást kapott az előző napon a központból, egyre jobban tetszik neki. A lány arca közel volt, szemébe nézhetett volna, de elfordította tekintetét. Ezt a lányt, akit karjában tart, kénytelen megölni. Nem sok ideje maradt, legfeljebb húsz órája. — Valóban holnap éjszaka utazom — mondta Ingrid. — Tulajdonképpen holnapután reggel. Talán majd egyszer találkozunk Stockholmban. — Talán. A győzelem után. — Hisz a győzelemben? — Német tiszt vagyok. — Én meg — mosolygott — svéd állampolgár és jogom van kételkedni benne. De maga megint haragszik? Ha nem ismerte volna bűnének bizonyítékait, ezt gondolhatná, hogy a központ tévedett. Hiszen tévedések előfordulhatnak. Ebben az esetben azonban nem merült fel kétség. Ez a lány teljesen rászolgált a halálra és meg kell halnia. Az egész Berlinben nem volt senki, csak kloss, aki ezt végre .tudta volna hajtani. A parancsot tegnapelőtt reggel kapta meg, amikor már minden részletet feltártak. Az utasítást az öreg Arnold adta át, Kloss egyetlen berlini összekötője és egyetlen munkatársa. Teljesen biztos ember, megfontolt és óriási tapasztalatokkal rendelkezik. Nem fiatal ember már és beteges is. Pihennie kellene, azonban senki sem ismerte Berlint olyan jól, mint ő és senki sem tudta őt helyettesíteni. A központ információja szűkszavú volt, de elegentő; Arnold kiegészítette az egyik vasutas jelentésével, aki a német kommunista pártnak egykor tagja volt. Íme: Ingrid Kield svéd énekesnő, másfél esztendeje a lengyel hírszerzők számára dolgozik. Egy bizonyos emisszárius szervezte be, aki Berlin és Stockholm között utazgatott, de a szép svéd lányt Párizsban ismerte meg. A lány jelentős szolgálatokat tett, fontos információkat vitt át Berlinből Stockholmba. A varsói összekötők mindig akkor találkoztak vele, amikor Németországban fellépett, és elég gyakran lépett fel. Sok barátfa volt még a Birodalom Biztonsági Hivatal magas beosztású dolgozói között is. Sokszor ellenőrizték, feltétel nélkül bíztak benne. Most pedig kiderült, hogy nem elég gyakran ellenőrizték. Ha Ingrid Kield áruló lett... Kloss karjaiban tartotta. A lány mosolygott, de nem nézett Klossra, tekintete valahol a terem mélyén kalandozott. Kloss arra gondolt, hogyha bármit is tudna róla ... Milyen szerencse, hogy nem kapta meg korábban az utasítást, hogy keressen kapcsolatot Ingrid Kieldilel. Sem ő, sem Arnold ... — Mennyi itt a fiatal ember — mondta Ingrid. — Közülük hányán ... — Háború van — mondta Kloss. Keményen kellett tartania magát, hogy a szép lány hálójába ne essen. Még egyszer eszébe jutott a központ által küldött szűkszavú jelentés és annak a vasutasnak a jelentése. (Folytatjuk) 1972. VI. 20. Andrzej Zbych:
