Új Szó, 1972. június (25. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-19 / 142. szám, hétfő

3

1972. VI. 19.

3

Gustáv Husák elvtárs beszéde a CSSZBSZ VII. kongresszusán

(Folytatás az 1. oldalról)

^u rendszer elleni küzdelem támogatásában, a nemzeti felszabadító antifasiszta küzdelemben keresett olyan új orientációt, amely szavatolná nemzeteink szabad fejlődését és a csehszlovák állam biztonságát. Ezt az orientációt kereste és megtalálta a Szovjetunióval szövetségben, szilárd és hűséges barátságban. A Szovjetunió az utolsó világháborúban nemcsak saját nemzetei, saját népe érdekében töltött be történelmi szerepet, hanem számos más nemzet, közöttük a cseh és a szlovák nemzet, a csehszlovák nép érdekében is.

A nácizmus és a fasizmus leverésével, fegyveres erőinek, halalmi gépezetének szétzúzásával a Szovjetunió segítette nemzeteink felszabadítását, segítette nemzeti és állami szabadságunk felújítását, és így jelentős mértékben hozzájárult ahhoz is, hogy népünk utat kereshessen a sürgető szociális kérdések megoldásához. Népünknek a háború és a megszállás éveiben, valamint a fel- szabadulás utáni években szerzett eme történelmi tapasztalatairól nem szabad megfeledkeznünk. Akinek viszonya őszinte nemzetéhez, államához, aki törődik hazája jelenével és jövőjével, az mindig mélységes meggyőződéssel fogja támogatni a Szovjetunióhoz fűződő baráti és szövetséges kötelékeinket, s minden téren hozzájárul megszilárdításukhoz.

Együttmüködésünk megsokszorozza erőinket

Azok a forradalmi átalakulások is, amelyeket a háború után munkásosztályunk és dolgozó népünk kivívott a saját

és az idegen burzsoáziával szemben, és amelyek megnyitották nálunk a szocializmushoz, a dolgozó nép győzelméhez vezető utat, a Szovjetunió példamutalásával és sokoldalú segítségével függtek össze.

Mindnyájunk előtt ismeretes,

hogy a Szovjetunió már a háború előtt, egyedül és mint a világ első állama nem könnyű úttörő munkával haladt a szocialista társadalom építésének, az új igazságos típusú kormányzás, a dolgozó nép kizsákmányolástól mentes hatalma kialakításának útján. Csehszlovákiában a szocializmus építésének egész időszaka alatt ezekre a tapasztalatokra, erre a szovjet példára, valamint a közvetlen sokoldalú segítségre támaszkodtunk, amelyet nemcsak államunk külső biztosításában, hanem államunkon belül is kaptunk. Ezért a Szovjetunióhoz fűződő szövetségünk, barátságunk a szocialista társadalom építésében elért sikereink egyik alapvető feltétele.

A Lenin vezetésével megalakult és kialakított SZKP az Októberi Forradalom óta eltelt 55 év alatt annyi tapasztalatot gyűjtött, hogy joggal tartják a nemzetközi munkásmozgalom legtapasztaltabb élcsapatának és pártunk példaképének is. Pártunk mindig az SZKP tapasztalataira támaszkodott és fog a jövőben is támaszkodni. Segítségét megismertük a közelmúlt bonyolult éveiben is, amikor a jobboldali, antiszocia- tista, ellenforradalmi elemek népünk forradalmi vívmányainak megdöntésére, a szocialista rendszer megdöntésére törekedtek. Ezért a Szovjetunió és a többi testvéri ország 1968- ban nyújtott segítségét testvéri internacionális segítségként értékeljük, és ezért népünk döntő többsége is ma így értelmezi ezt a segítséget. Akinek tellát érdeke nálunk a szocialista társadalom megőrzése, annak sokoldalú gazdasági és politikai fejlesztése, népünk élet és kulturális színvonalának emelése, annak újból látnia kell, hogy fejlődésünk, gyarapodásunk összefügg a Szovjetunióhoz fűződő barátságunkkal, és ezt a barátságot támogatnia és sokoldalúan szilárdítania kell.

Különféle alkalmakkor elgondolkodunk mai problémáink és a jövő évek problémái, népünk távlatainak kérdései felett. A

tudomány, a technika, az ipar stb. rohamos fejlődésének uralása sok esetben megflaladja az olyan kis állam erejét, mint Csehszlovákia. Vannak emberek, akik a kis országokról és a nagyhatalmakról csupán földrajzi fogalmakban beszélnek, mintha csupán az ország területének nagysága, vagy a lakosság száma volna mérvadó. Eszerint beszélnek a kis és a nagy államok viszonyáról is. A mi számunkra, akik a marxizmus—leninizmust vallják magukénak legfontosabb az egyes államok osztálytartalma. Nem közömbös számunkra, hogy kis vagy nagy államban uralkodik-e a burzsoázia, hogy ott kizsákmányolják-e a dolgozó népet, hogy teret nyitnak a tőke terjeszkedésének, hogy a burzsoá nagyhatalmak a kis államokhoz a modern újgyarmatosítás módszereivel közelednek-e, vagy pedig, ellenkezőleg egy nagy államban, ahol a dolgozó nép győzött és megszüntette a kizsákmányolást, a kis államok irányában az egyenértékű, egyenjogú internacionális kapcsolatok érvényesülnek stb.

A kis és a nagy államok viszonyának megítélésénél ez az osztálykülönbség az elsődleges szempont. Ha valaki másként veti fel a kérdést, egyszerűen elködösíti a kérdés marxista— leninista szemléletét.

Amikor Csehszlovákiáról beszélünk, szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy gazdasági, szociális és kulturális fejlődésünk szervezésénél egy nagy, hatalmas és szocialista államra támaszkodhatunk, hogy olyan politikai, gazdasági, kulturális, tudományos és műszaki nagyhatalomra támaszkodhatunk, mint a Szovjetunió. Ennek köszönhetjük azt is, hogy fejlett gazdaságunk távlatait is a Szovjetunióval szoros együttműködésben, mérhetetlen anyagi forrásaival, magasan fejlett iparával, tudományával, technikájával, stb. sikeresen egybekapcsolhatjuk és erőinket kiegészíthetjük, és számos olyan ismeretet átvehetünk, amelyek megszerzésére saját erőnkből nem volnánk képesek. Egyszóval — saját erőnket a Szovjetunió és a testvéri szocialista országok óriási erejével gyarapít- hatjuk. A szocialista integráció, melyről gyakran beszélünk és amely fokozatosan fejlődik és tovább fog fejlődni, a csehszlovák gazdaságnak, a csehszlovák népnek mérhetetlen, azt mondanám beláthatatlan lehetőségeket nyújt a jövő években és évtizedekben. Azt mondanám, hogy kis nemzeteink korlátozott lehetőségeit éppen a hatalmas Szovjetunióhoz és a szocialista államok közösségéhez fűződő kötelékeink, szövetségünk által küzdjük le.

A béke és a haladás elvhű politikája

Gyakran beszélünk a külpolitikáról. Tudjuk, hogy a jelenlegi világ osztályokra oszlik, vannak benne olyan erők, amelyek békés életét, normális együttműködést óhajtanak, de vannak veszélyes erők is, amelyek bizonyos körülmények között újból előidézhetnék a háború borzalmait, mégpedig olyan formában, amilyet a világ lényegében még nem ismert. Minden normálisan gondolkodó ember békés életet óhajt a maga számára, családja, környezete, állama számára. A Szovjetunió '"békepolitikája ma az a döntő erő, amely meggátolja az emberiség katasztrófáját, számos nemzet békeszerető embereinek a reménysége, és minden nehézség, bonyodalom ellenére is, amelyekkel meg kell küzdenie, a problémák békés megoldásának távlatát nyújtja.

A Szovjetunió békepolitikája, amelyet mi is teljes mértékben magunkénak vallunk, és amelyet igen egyértelműen támogattunk a CSKP XIV. kongresz- szusán is, nem a gyengeségből fakadó politika. Ez a politika a szocialista alapelvekből, a szocialista humanizmusból indul ki. Ha visszatekintünk a szovjet állam létének 55 évére, Lenin idejétől kezdve, azt látjuk, hogy a szovjet külpolitika mindig a békepolitika volt. Amikor ma számos jelentős burzsoá állam reálisabban közele

dik sok világprobléma megoldásához, ennek oka elsősorban az, hogy tiszteletben tartják és tiszteletben kell tartaniok a tényeket, vagyis mindenekelőtt a Szovjetunió és a többi szocialista ország politikai, gazdasági és természetesen honvédelmi erejét is. Ezekben az országokban azért keresnek — legalábbis egyes erők — reálisabb megoldásokat, mert tudják, milyen katasztrófába sodornák országukat. Ma minden burzsoá világnagyhatalomnak egyenlő partnerként kel) tárgyalnia a Szovjetunióval, a gyakorlatban kell elismernie a Szovjetunió helyzetét. Régen elmúltak azok az idők, amikor Wells angol író Leninnel folytatott beszélgetése után azt mondotta róla, hogy álmodozó, aki egy szétzúzott, romokba heverő ország közepén ipari fejlődésről fantáziái. Régen elmúltak már azok az idők, amikor a burzsoá erők naponta megjósolták a Szovjetunió szocialista rendjének csődjét.

Ma a világnak — a baráti és az ellenséges világnak egyaránt — csodálattal és tisztelettel kell tekintenie a Szovjetunióra, a szovjet nép és kommunista pártja művére, azokra az óriási eredményekre, amelyeket már senki sem tagadhat le és senki sem becsülhet le.

A Szovjetunió békepolitikája nem az engedmények és elvtelen kompromisszumok politikája; elvhű, következetes politika Széles körű lehetőségeket nyit a szocialista államok további fejlődése, szociális rendszerük biztosítása előtt és természetesen utat nyit a világproblémák és konfliktusok megoldása, a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélése előtt is. Ezért szívünk mélyéből, meggyőződéssel támogatjuk e politikát s nagyra becsüljük eredményeit, hogy csak a legszem- beszökőbbeket említsem: a

szovjet—NSZK és a lengyel — NSZK szerződések ratifikálását, vagy pedig a szovjet vezetőknek Nixon amerikai elnökkel folytatott megbeszélései egyes eredményeit. Mély meggyőződésünk, hogy a következetes szovjet külpolitika és a mi szocialista külpolitikánk, — habár nem lesz híján a problémáknak és akadályokat — végül Is sikeres lesz.

Ebben az évben ünnepeljük meg a szovjet néppel együtt a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége megalapításának 50. évfordulóját. Egyéb fontos mozzanatok mellett, amelyekről a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége alapításának 50. évfordulója alkalmából megemlékezünk, itt van a lenini nemzetiségi politika fontos eszméje is. Tudjuk, mennyi, probléma merül fel azokban az államokban, ahol több nemzet és nemzetiség él együtt és ahol a kölcsönös kapcsolatokat, problémákat nem oldják meg, vagy helytelenül oldják meg.

A leninizmus egyik nagy előnye a nemzetiségi kérdés megoldásában az, hogy megteremti az egy államban élő nagy és kis nemzetek, nemzetiségek egyenjogú szocialista kapcsolatait. Ez — amint ma mindenki láthatja, aki csak turistaként is a Szovjetunióban jár — a Szovjetunió számos nemzetének egyaránt mérhetetlen előnyére vált. Azoknak a kis és eltiport, írástudatlan és elmaradott népeknek is, amelyeket magas színvonalra emeltek. Ugyanakkor kialakult a testvéri együttélés légköre, valamilyen belső internacionális kötelék a szocialista államon belül. Ez a nemzetiségi kérdésnek valóban forradalmi megoldása.

Csehszlovákiában is a háború alatt és a háború után fokozatosan áttértünk erre az útra. Meg voltak a saját rossz tapasztalataink a háború előtti időszakból, amikor a nemzetiségi kérdés megoldatlansága vagy rossz megoldása a burzsoá köztársaság számos fogyatékosságának egyike volt. A nemzetiségi kérdés lenini megoldása a nagy lenini eszméknek a mi viszonyaink között való érvényesítése példát mutat arra, hogyan tanulhatunk a Szovjetuniótól úgyszólván naponta.

Ha röviden összefoglalom -azokat a kérdéseket, amelyekről beszéltem, ez azt jelenti, hogy államunk minden polgárának, aki elgondolkodik nemzeti és állami problémáink felett, támogatnia kell — és úgy gondolom, hogy ezt szívből megteszi — a Szovjetunióhoz fűződő szövetségre, barátságra irányuló orientációnkat.

A CSSZBSZ jelentős feladatai

A CSSZBSZ Központi Bizottságának beszámolójában és a vitában szó volt a CSSZBSZ szervezetek különböző munkaformáiról és módszereiről. Ez rendkívül fontos barátaim. Mérhetetlen lehetőségek nyílnak a munkára. Attól függ, hogyan tudjuk e lehetőségeket kihasználni. Minden munkát mindenféleképpen lehet végezni, úgy is hogy az embereket megnyerem, de úgy is, hogy az idegeikre megyek. Ha a dolgokat csak formálisan vettük és csupán számadatokra szorítkozunk, hogy hány gyűlést, stb. tartottunk, csak azt érjük el, aminek már egyszer tanúi voltunk — tudják abban az időszakban, amikor a munka formális volt, az emberek szavakban, nyilatkozataikban akármit magukénak vallottak, de amikor más szelek fujdogáltak tudjuk, mi maradt e szép szavakból.

Azokkal szemben, akik formálisan közelednek az ideológiai, a tömegpolitikai munkához, levonjuk a következtetéseket a pártban és a többi társadalmi szervezetben és ezt meg kell tenni a CSSZBSZ-ben is. Ezen a héten bizonyára figyelemmel kísérték a VIII. országos szakszervezeti kongresz- szus tárgyalását. Az FSZM, ez a több millió dolgozót egybe- gyűjtö szervezet is levonja a tanulságokat mindabból, ami sokéves tevékenységében jó és rossz volt. A súlyt a tömegpolitikai munkára, az FSZM tagjainak ideológiai, politikai nevelésére és a szocialista társadalom fejlesztése érdekében végzett konkrét munkára helyezte.

Úgy vélem, hogy a CSSZBSZ- nek a beszámolóban vázolt és a vitában kifejtett feladatai jó alapul szolgálnak. Fontos, hogy tudatosítsuk: élő emberekkel

dolgozunk, magas fokú politikai munkát végzünk, az embereket jó szóval és érvekkel, emberi közeledéssel és példa- mutatással igyekezzünk megnyerni, nem pedig parancsolgatással és papírháborúval, formális módszerekkel, amelyek a múltban meghonosodtak és amelyeket semmi esetre sem akarunk megismételni. Az önök kongresszusa, jobban mondva a mi kongresszusunk után — már én is jó néhány éve a CSSZBSZ tagja vagyok, — jól meg kell fontolni a konkrét munkát és a levont következtetéseket következetesen valóra kell váltani, polgáraink számára közvetíteni kell a szovjet népről, országról, és annak szépségeiről, kultúrájáról, stb. szóló ismereteket.

Úgy vélem, a legfontosabb embereinkhez közel hozni és érzékeltetni velük azt a nagy küzdelmet, amelyet ma a szovjet nép folytat a szovjet gazdaság fejlesztéséért, a széles körű tudományos-műszaki haladásért, az életszínvonal emeléséért. Egyszóval embereinkhez közelebb kell hozni a saját maga tökéletesítéséért és fejlesztéséért, valamint a szocialista társadalom fejlesztéséért és a kommunizmusba való átmenetért küzdő szovjet embert. Ennek mérhetetlenül sok közös vonása van a mi feladatainkkal, sok mindenben tanulhatunk azon feladatok megoldásánál, amelyeket a XIV. kongresszus után dolgozunk fel.

Az SZKP XXIV. kongresz- szusának dokumentumait vagy számos más okmányt olvasva, láthatjuk például milyen szívósan küzd a szovjet nép, az SZKP nemcsak a gazdaság folyamatos fejlesztéséért, hanem a minőségi fejlődésért, a gazdaság minőségi mutatóiért is. Nemcsak a nagyobb termelésért, hanem a jobb, gazdaságosabb termelésért is küzd, hogy nagyobb társadalmi források alakuljanak ki az élet- színvonal emelésére. Pontosan ugyanez a kérdés nálunk i&. E példák közvetítése segítségünkre van saját munkánkban.

Azt akarjuk, hogy a fejlett szocialista állam példamutatását felhasználjuk saját forrásaink mozgósítására, saját társadalmunk erősítésére is.

Hasonló a helyzet a szocialista ember nevelésében és minden más téren is.

A Szovjetunióhoz fűződő barátságunk annál szilárdabb — mondhatnám — hatékonyabb lesz, minél nagyobb sikereket ér el a Szovjetunió. És mi a szovjet népnek szívünk mélyéből további nagy sikereket kívánunk az ötéves terv teljesítésében. Ugyanígy minél nagyobb sikereket érünk el mi Csehszlovákiában, annál szilárdabb lesz szocialista gazdaságunk, minél jobban emelkedik népünk anyagi és kulturális színvonala, annál erősebb partner lesz Csehszlovákia a szocialista államok közösségében.

Ezért a szavakat következetesen tettekre kell váltani. Ha a Szovjetunió barátja vagy, ha a csehszlovák—szovjet barátság híve vagy, akkor példát kell mutatnod hazánk szocialista társadalmának építésében. Ezzel sokkal jobban -megszilárdítod a csehszlovák és a szovjet nép barátságát, mint bármenynyi ékes szóval. Ha ilyen konkrétan közelítjük meg a csehszlovák—szovjet barátságot, ez nemcsak kölcsönös kapcsolatainkat szilárdítja, hanem szocialista társadalmunkat is, s tovább javítja népünk életét. Ily módon kerül a szocialista csehszlovák hazafiságunk és a Szovjetunióhoz fűződő internacionális barátságunk teljes egyensúlyba. A továbbiakban arról van szó, hogy mindenütt több legyen nálunk a konkrét tett, a konkrét példamutatás, a konkrét munka. Kommunista pártunk XIV. kongresszusának szellemében büszkék vagyunk szocialista társadalmunk sikereire, de rámutatunk a gyenge pontokra is és megmutatjuk leküzdésük útját is, rámutatunk hogyan fejleszthetjük tovább társadalmunkat.

Mindenki, akinek lehetősége nyílott ellátogatni a Szovjetunióba, tudja, hogy ott számos barátunk van. Rendet teremtettünk azokkal az álhazafiakkal, akik megkísérelték a csehszlovák és a, szovjet nép barátságát megbontani. A Szovjetunióban ezer és milliószámra vannak jó barátaink, akik szívesen gondolnak Csehszlovákiára. Közéjük tartoznak a legfelsőbb szovjet vezetők, mint Brezsnyev elvtárs is, aki szintén harcolt nálunk és sokan mások.

Jóleső volt hallani erről az emelvényről, hogy a CSSZBSZ mindazok széles tömegszervezete, akik nemzeti okokból az állam, a szocializmus, a béke iránti szeretetből magukénak vallják pártunk és államunk politikáját, s akik önzetlenül támogatni akarják a csehszlovák —szovjet barátságot. Ezért sem az üzemekben, sem másutt nem szükséges • szűk keretekre korlátozódni. Ellenkezőleg, meg kell nyerni az embereket, meg kell győzni őket, mert végeredményben ezen áll a politikánk, a biztonságunk, jövő kilátásaink.

Azok az igényes feladatok, amelyeket Kroužil elvtárs adott elő a beszámolójában és amelyekről még tárgyalni fognak, igen sok politikai, szervező és nevelőmunkát igényelnek. Megmondom, hogy a CSKP, a Nemzeti Front és állami szerveink ezen a téren teljes mértékben támogatják a Csehszlovák— Szovjet Baráti Szövetséget.

A CSSZBSZ-t nemcsak a Nemzeti Front fontos részének tartjuk és fogjuk tartani, hanem a CSKP jelentős segítőtársának is a XIV. kongresszus határozatainak megvalósítása során. Ebben az értelemben mindannyiunknak, a CSSZBSZ kongresszusának és a CSSZBSZ több millió tagjának ■ sok sikert kívánok további munkájukban.

Éljen a Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség!

Éljen a nagy Szovjetunió és vezető ereje az SZKP!

Éljen a Szovjetunió!

Éljen Csehszlovákia dolgozó népe és sikereinek szervezője, Csehszlovákia Kommunista Pártja!

Éljen a csehszlovák és a szovjet nép örök barátsága és szövetségei