Új Szó, 1972. június (25. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-18 / 24. szám, Vasárnapi Új Szó
1972. VI. 18. 15 A szerény gazdasági eredmények mellett Kuba politikai téren is sikereket könyvelt el. Az utóbbi időben egyre erősebb a latin-amerikai országoknak az a követelése, hogy oldják fel a blokádot, és újítsák fel a kapcsolatokat a forradalmi országgal. Ez a követelés hangzott el az AÄSZ legutóbbi értekezletein, a 77-ek limai ülésén, valamint a santiagói UNCTAD-értekezleten is szóba került. További latin-amerikai országok készek követni Chile és Peru példáját, amelyek már felvették a kapcsolatokat Kubával, bizonyítván ezzel, hogy megtört az imperialistáknak Kubára kényszerített blokádja. Még azok az országok is ápolni kívánják a gazdasági kapcsolatokat Havannával, amelyek egyébként az amerikai monopóliumok uszályhordozói. A történelmi fejlődés Kubának adott igazat, az első amerikai szocialista országnak, amely a Szovjetunió és az egész szocialista közösség erkölcsi, politikai és anyagi támogatását élvezve mindmáig eredményesen dacol a~ imperialista cselszövésekkel, és egyengeti szocialista lövőjének útját. I*. IFegyverben az ország népe Amióta Fidel Castro és bajtársai a hegyekből levonulva elűzték az amerikai imperialistákat kiszolgáló Batista. diktátort, és megvetették az ország újkori történelmének alapjait, Kuba a nemzetközi érdeklődés előterébe került. Az ország népe akkor talpig fegyverben állt. Békés alkotómunkára, az ország mélyen szunnyadó kincseinek feltárására nem is gondolhatott, mert lépten-nyomon veszély leselkedett rá. Nemcsak az elűzött Batista hívei készültek visszavágásra, ötödik hadoszlopukra támaszkodva, hanem a Wall Street urai a Pentagonnal és a CIA. val karöltve nagyszabású akciót terveztek a kubai forradalom elfojtására. 1961-ben a Disznó-öbölben megtörtént partraszállási kísérlet, amelyet a forradalmi hadsereg a fel fegyverzett néppel együtt sikeresen visszavert, és leckét adott az imperializmusnak, mire képes egy nép, amelv kezébe vette sorsa irányítását. Az ellenség azonban ebből sem okult, folytatta cselszövéseit Kuba ellen kémek és diverzánsok kiküldésévé1, merényleteket terveztek Castro ellen stb. Mivel a Szovjetunió vezetésével a szocialista közösség országai teljes súlyukkal kiálltak a forradalmi Kuba mellett, az imperialisták nem merték megkockáztatni a közvetlen fegyveres beavatkozást, s Kuba elleni mesterkedéseik iránya mindinkább gazdasági és politikai síkra tevődött át. Az utóbbi abban nyilvánult meg, hogy a Washington akaratának eszközévé vált Amerikai Államok Szervezetéből 1962-ben kiűzték Kubát, majd két év múlva valamennyi tagállamot kötelezték arra, hogy szakítsa meg diplomáciai és minden egyéb kapcsolatait Kubával. Gozdosógi fronton A forradalmi sziget hős népének a legtöbb nehézséget azonban az imperialisták gazdasági bloikádja okozta. Könnyen felismerhető volt Washington szándéka, hogy el akarja szigetelni Kubát a külvilágtól, s ha már fegyverrel nem kényszeríthette térdre, gazdasági téren kívánja elérni ezt a célt. Nagy tét forgott kockán. Kuba behozatali piacainak 80 százalékától elesett. A gazdasági blokád tragikussá is vált volna reá nézve, ha nem segítenek a szocialista országok. Tíz év alatt csak a Szovjetunió 9 millió tonna árut szállított Kubának, s mindezt szá-í hajó bonyolította le a tengeren. A Batista-éra klasszikus monokulturális jelleget kény- szen^ett Kubára. Ásványkincseinek zöme máig is feltáratlan, gazdaságában domináns, meghatározó ág a cukor- nádi ermesztés. A cukor árát pedig az amerikai monopóliumok szabták meg. A forradalom győzelme után az amerikai monopóliumok megtagadták a kubai cukor átvételét, s ezt latin-amerikai szövetségeseiknek is tiltották. Itt léptek közbe megmentőként ismét a szocialista országok, amelyek a kubai cukor és egyéb kiviteli cikkek oroszlánrészét átvették, piacot és tisztességes kereskedelmi feltételeket biztosítva ezzel a kubai gazdaságnak A múlt átkos öröksége ma is érezhető Kuba gazdaságában. A monokulturális jelleget nem lehetett egyik napró’ a másikra megszüntetni, s ezért a cukornádtermelés ma is az ország devizáinak 80 százalékát hozza. Ugyanakkor ez nem stabil tényező, mert a termés sok körülménytől függ: mind az időjárási viszonyoktól, mind a munkaszervezéstől és egyéb helyes intézkedésektől. A zaha, a cukornád aratása nemzeti ünnepnek számít Kubában. Részt vesznek rajta a vezetők is; keményen megdolgozik a tanulóifjúság, s a társadalom valamennyi rétege képviselteti magát, mert a zafra valóban az egész nemzet ügye, sikerétől az ország jövője függ. A szubjektív tényezőt illetően a kérdés lényege, hogy kevés a munkaerő, ami részben a kivándorlásnak, részben a társadalom szerkezetében történt változásoknak a következménye. A cukornád aratásához évente mintegy félmillió ember dolgos kezére vau szükség. Érthető, hogy a Kubával való szolidaritás jegyében nemzetközi fjúsági brigádok mennek kisegíteni a kubaiakat. Nem könnyű a zafra: a három méter magas, sűrű erdőt alkotó :ukornádat egyenként kell ügyesen elmetszeni a széles iád vágó késsel, a machet ával, mégpedig közvetlenül a gyökér fölött, ahol a cukornád édes, szörpszerű levének, a guarapónak legsűrűbb a cukorkoncentrációja. A közelmúltban például szovjet komszomolista brigád utazott Kubába, hogy részt vegyen a zafra eredményes lebonyolításában. Nem kis dologról van szó, hiszen a kubaiak 1970-ben például 10 millió tonna cukornád begyűjtését tervezték. Változások kora A forradalom óta eltelt több mint tíz óv igazolta, hogy i szocializmus szilárdan gyökeret vert a szigetországban, i forradalom végleg győzött. A problémák azonban nem szűntek meg, s a vezetésnek most ezek megoldására kell összpontosítania erejét és szervezni a lakosságot. Ma már a gazdasági kérdések kerülnek előtérbe. Ezzel kapcsolatban az utóbbi években a nyugati impeA forradalom zászlóvivői A nemzeti ipar megteremtésével egyidejűleg megszülő tik az ipari proletariátus osztálya. Fiúéi Castro beszédeiben nem egy alkalommal domborította ki ezt a tényt, s kiemelte a forradalmi munkasosztálynak Kuba legújabb kori történelmi fejlődésében játszott nagy szerepét, azt, hogy mindenkor felismerte, hol a helye, és forradalmi elszántsággal látott a bajok kiküszöböléséhez, példát mutatva ezzel az értelmiség soraiból szellemi fejlődéssel forradalmasodott vezetőknek. Kuba egyik legnagyobb örökölt baja az írástudatlanság volt. Ennek nagyon rövid idő alatt véget vetettek az ifjú értelmiségiek önkéntes brigádjai. A másik baj a népbetegségek elterjedtsége, a rossz lakásviszonyok. A forradalom utáni években nagyon sok értelmiségi kivándorolt az Egyesült Államokba és a szomszéd latin-amerikai országokba, s természetesen nagy űr maradt utánuk. Ezért van az, hogy fontos beosztású tisztségekben is húsz-harminc év közti fiatalok ülnek, akiknek hiányos felkészültségét sok esetben forradalmi lelkesedésük pótolja. Kubában országszerte nemzeti akció lelt a lakásépítés. Az idén 30—40 ezer lakás átadását tervezik. Mivel kevés a munkaerő, egyes üzemek a maguk hatáskörében építkezve ún. minibrigádokat alakítanak, tagjaik helyett társaik végzik el a termelési feladatokat a gyárban. Az építkezés másik ilyen mozgalma, a ceiba-akció; ez bennlakásos iskolák építését jelenti, amelyek jelentős állami juttatásokat nyújtanak a tanulóknak. Ilyen iskolák építésében tapasztalt szovjet brigádok is részt vesznek — egy komplex brigád, mérnökök vezetésével, nemrégen indult el Kubába. A Szovjetunió különböző nemzetiségeinek fiaiból tevődik össze, akik magukkal viszik példamutató internacionalista szellemüket. Guba si Rövidesen hazánkba érkezik Fidei Castro, a hős latin- amerikai szigetország népszerű vezére, hogy az európai szocialista országok vezetőivel való kapcsolatainak ápolásával is elmélyítse azokat a bensőséges kapcsolatokat, amelyek országainkat immár 14 éve a forradalom szigetéhez fűzik. Érthető, hogy a szocialista országok közvéleményét érdekli, hol tart ma Kuba a szocializmus építésében, milyen távlatok bontakoznak ki a szocializmus első amerikai bástyája előtt. ’ialistapropaganda különféle, valótlan állításokkal igyekezett félrevezetni a közvéleményt, bizonyítgatván, hogy állítólag nézeteltérések vannak Kuba és a többi szocialista országok között stb. Tény az, hogy a kubai vezetés nagyon önbírálóan elemezte munkáját, feltárta a való helyzetet, és nekilátott a vezetésben és a gazdaság- lolitika gyakorlati végrehajtásában elkövetett hibák orvoslásához. A gyarmatosítóktól örökölt áldatlan viszonyok következménye, hogy Kubában még ma is jegyre adják a főbb élelmiszereket és bizonyos közszükségleti cikkeket, bár a másik oldalon az ingyenes állami juttatások sok mindent pótolnak. Ami pedig a lényeges: a tömeg nem zúgolódik a kényszerhelyzet okozta nélkülözés miatt, hanem forradalmi lelkesedéstől fűtve keresi a bajok orvoslásának módjait, keresi a kiutat a gazdasági nehézségekből. Kuba nem szegény ország, nemcsak krokodilbőr készítményeivel büszkélkedhet a világpiacon, hanem lehetőségei vannak a hazai nagyipar megteremtésére is, mert mint megállapítást nyert, feltáratlan nikkelkészleteivel világméretben vezet * B j—i ____________u ■!_— luinim I i Fi del Castro bányászok között... r v vv ■ ■ > : ,í... és Allende chilei elnökkel Építő fiatalok Havanna esti kivilágításban
