Új Szó, 1972. június (25. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-18 / 24. szám, Vasárnapi Új Szó
Beszélgetés Ján Poničannal Ma ünnepli 70. születésnapját JÁN PONIČAN nemzeti művész, a szlovákiai munkásirodalom egyik úttörője. A mai szlovák költők közül neki van az egyik leggazdagabb irodalmi múltja. Egyéniségének meghatározása és irodalmi jelentősége szempontjából mégsem könyveinek száma a döntő, hanem írásainak következetes forradalmi eszmeisége, töretlen hite. A nevezetes jubileum kapcsán közöljük most az alábbi interjút: "CSAK. ACÉl U.C9EN TÉmES ES MERES2. " «ŕ Az Un fiatalságának éveit a cseh és a szlovák irodalomban a különböző „izmusok“ virágzásának, útvesztőinek korszakaként lebet jellemezni. Annál értékesebb és tiszteletre méltóbb, bogy az akkori fiatal generáció egy része jói érzékelte és értékelte a társadalmi problémákat, s pragrész- szív nézeteket vallott. Arra kérjük, röviden vázolja fel ezt az említett időszakot, s elevenítse fel olvasóinknak azokat az eszméket, célokat, melyek Önöket a politikai és az irodalmi tevékenységben egyaránt a munkásosztályhoz kapcsolták — Bonyolult és gyakran ellentmondásos korszak volt ez, éppen ezért a válasz sem egyszerű. Az említett időszakot az első világháborút és a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat követő esztendők töltötték ki E két nagy hordereu'í esemény természetszerűleg a követ kező években — más-más értelemben — is éreztette hatását. Ebben az időben a mindennapi jelszó a VILÁGFORRADALOM volt. Minden változást áhított, megérlelődött az idő a forradalmi átalakulásra. Jómagam már fiatal koromban tudatosítottam. hogy hol a helyem. Szí vesen olvastam a forradalmi költők verseit 1919-ben Lucenecen [Losoncon) együtt sztrájkoltam a munkásokkal Ebben az időben Kun Béla nemzetközi brigád fának is tagja voltam. Itt tanultam meg az Internacionále dallamát és szövegét. Ez a szép mozzanat mindig bennem él: hiszen egy életre elköteleztem magam a proletár nemzetköziség esz mél mellett. Egy évvel később azután Prágába kerültem, s alig egy hónap múlva részt vettem a Lidový dűm-ért vívott harcban Prágában ismerkedtem meg a cseh politikai és irodalmi avantgarde képviselőivel (Fučík. Nezval Wolker és mások). Ez az ismeretség természetesen hatással voll a kibontakozó költészetemre 1922-ben Nezval Var elnevezésű ú| Ságjában jelent meg a Szlovákok és az internacionalizmus című cikkem, amely nagv figyelmet keltett, s ötletet adott a haladó nézeteket valló fiatal szlovák értelmiségi csoport — később folyóiratuk a DAV szerint davistáknak nevezett társaság — megalakításához Valóban, azokban az években számos „izmus“ virág zott. mi minden jelentős irányzatot, művet ismertünk de ezekből csak azt tartottuk értékesnek s azt szív tűk magunkba, ami tematikailag és eszmeileg egybeforrt a munkásosz tály életével és harcával. Aránylag fiatalon elsajátítottuk a dialektikus világnézetet s politikai és irodalmi tevékenységben egyaránt elköteleztük magunkat a munkásosztály, a dolgozó tömegek oldalán. A számos akadály megpróbáltatás ellenére nézeteinket sohasem változtattuk meg. ® Ont, Poničan elvtárs. a szlovákiai munkásirodalom úttörőiéként tartják számon. Kérjük, foglalja ossz« röviden ennek az irodalom nak a tartalmát, művészi célki tűzéseit s értékeit. — 1923 ban jelent meg a „Som“ (Vagyok) című verseskötetem, amelyet az irodalomtörténészek általában a hazai munkásirodalom kezdetének tartanak. Utánam számos költő, író jelentkezett a szlovák irodalomban hasonló politikai és művészeti célkitűzésekkel. Tevékenységünk összeforrt a munkásosztály harcával. A munkásirodalomból alakult ki a szocialista realizmus fogalma, amelyet mint művészi módszert magunkénak vallottunk és vallunk, hiszen leginkább alkalmas arra, hogy segítségével íróink elkötelezett, igényes irodalmi műveket al kossanak. Az utóbbi időben — de régebben is — sokat vitatkoztak a szocialista realizmus fogalmáról, gyakran leegyszerűsítették, félrema gyarázták azt. Véleményein szerint Gorkij meghatározása (Az élet igazságát ábrázolni annak forradalmi átalakulásaiban ) semmit sem veszített Időszerűségéből, nem zár ki semmilyen indokolt művészi formát, és valóban széles lehetőséget nyú|t, amelv azonban csupán az írói tehetséggel párosulva képes értékek érlelésére A szlovák irodalomban P. Jilemnický, K. Jašík, F. Kráľ, L. Novomeský, A. Plávka és — talán nem szerénytelenség — jómagam alkotásai fémjelzik a szocialista realizmus. a munkásirodalom értékeit. Ezek az alkotások elmélyült művészi dokumentumok az elmúlt évtizedek öröméről és bánatáról, harcáról megpróbáltatásairól, a dolgozó tömegek gigászi küzdelméről. Nem voltunk tévedhetetlenek, gyengébb alkotások is napvilágot láttak, de ez semmit sem von le abból a tényből. hogy az elmúlt fél évszázadban a szocialista realizmus határozta és határozza meg a szlovák — és nemcsak a szlovák — irodalmat, és számos olyan mű született, amely ma már irodalmunk gyöngyszemét képezi. • A művészek és a társadalom közötti kapcsolat az elmúlt esztendőkben gyakran különböző viták félreértések tárgya volt. Önök tulajdonképpen a gyakorlatban fogalmazták meg e kapcsolat lényegét. — Irodalmi avantgarde voltunk, szenvedélyesen kerestük mindazt, ami ú| és értékes, de egy konkrét cél érdekében, s egy meggyőződés alapián. a munkásokért, a dolgozó tömegekért éltünk, nekik írtunk, őkel akartuk felemelni az elnyomás, a kizsákmányolás és a tudatlanság mocsarából Agitáltunk. politizáltunk. s ezzel párhuzamosan írtunk, és verseinket, elbeszéléseinket fel olvastuk a különböző munkáskörök összejövetelein. Gondolataink termékeny talajra találtak Értettek, szerettek bennünket a dolgozók, s ez olyan elismerés, amelyért érdemes élni, harcolni, alkotni. Napjainkban valóban sokat beszélnek a művész és a társadalom kapcsolatáról. Sze rintem a lényeg az hogy az író legszebb és legnehezebb feladata utat találni az olvasóhoz felismerni életének fontos mozzanatait a széles körű nyilvánosság érdeklődését. Tehát az író hivatott arra hogy valóban értékes művével felkeltse az olvasó érdeklődését. Bevált ,,recept“ nincs, de tehetség kell hozzá, éspe die nem is kevés, annyi bizonyos • A Szlovák írószövetség nemrég befejeződött II. kongresszusa után irodalmi életünk is konszn lidálódik, helyes vágányra került. Ön miképpen értékeli irodalmunk, irodalmi életünk jelenlegi helyzetét? — Az említett kongresszus az írók szervezett alapját konszolidálta, s lehetőséget teremtett, hogy most már megfelelő helyen és formában oldjuk meg legsajátosabb problémáinkat, tehát választ keressünk az irodalmi alkotással, az irodalom elkötelezettségével és funkciójával kapcsolatos kérdésekre. Tudatosítanunk kell, hogy az irodalom nem játék, hanem elmélyült, felelősségteljes művészi munka, amelynek legfontosabb feladata, hogy értékeivel gazdugítsa, befolyásolja a szocialista társadalom emberének életét. Nyilvánvaló, hogy ezek az elvek csupán az írók, művészek tehetsége, akarata és következetessége révén válhatnak értékeket, ered ményeket felmutató valósággá. • Az elmúlt esztendők hibái után az utóbbi időben ismét gyümölcsöző kapcsolat alakult ki a baráti országok írószövetségei s írói között. Önnek mi a véleménye a szlovák—magyar és a magyar-szlovák irodalmi kapcsolatokról? — Az 1968-as események után, amikor az írószövetségek közötti kapcsolat is megromlott, először jó szomszédokhoz illően a magyar író- szövetséggel vettük fel a kapcsolatot, hiszen a megszámlálhatatlanul sok összekötő szálat a különböző szociallstaellenes erők sem tudták elvágni. A két írószövetség kapcsolata ma ismét baráti, sok közös kiadvány, rendezvény, találkozás, teszi egyre gazdagabbá. Ügy hiszem, figyelemre méltó, hogy a fordítások közül magyarul jelent meg az utóbbi években a legtöbb cseh és szlovák alkotás és mi is nagyon sok magyar írótól fordítunk, s eredetiben is számottevő magvar könyvet hozunk be. Ez a helyes út. hiszen így ismerjük és becsüljük egymást még inkább. • Az első köztársaság politikai és szociális harcai során a szlovák kommunisták és a haladó szellemű egyének együtt harcoltak többek között csehszlovákiai magyar társaikkal is. E közös harcban olyan internacionalista kapcsolatok születtek amelyek a szlovák és a magyar nép történelmének egyik dicső fejezetét képezik. Véleményem szerint a közvélemény még ma is aránylag keveset tud a magyarok és a szlovákok összefogásáról közös harcáról. — A két világháború között hazánkban sokrétű, bensőséges kapcsolat alakult ki a szlovák és a magyar baloldali politikusok, művészek és mások között amelyről sajnos, valóban aránylag keveset tud a közvélemény. Mi, davtsták. szoros kapcsolatban álltunk a sarlósokkal közösen jártuk a falvy^it, s gyűjtöttük az adatokat a •* asztok kizsák mányolásáról, életkörülményeiről. 1931-ben a sarlósok kongresszusán a Szocialista Akadémikusok Köre nevében én nyitottam meg a falujáró utak során készített fényképek kiállítását. Újságaink, folyóirataink hasábjain számos hazai magyar költő, író alkotásait közöltük rendszeresen. Jómagam bensőséges baráti kapcsolatban álltam Fábry Zoltán nal, Balogh Edgárral, Lörincz Gyű Iával, Gyíiry Dezsővel, Morvay Gyulával és másokkal. A pártmunka során gyakran találkoztam Major Istvánnal. Steiner Gáborral, akiket pédaképemnek tekintettem. Velük jártuk Szlovákia vidékeit és tartottunk számos előadást magyar ős szlovák nyelven. Kapcsolataink sokrétűek, barátiak voltak, melyeket mielőbb és aprólékosan fel kell dolgozni, s közkinccsé tenni, mert olyan érték ez. amely ma is fényesen csillog, példát szolgáltat, s előre mutat. • Néhány nappal ezelőtt alakult meg a Fábry hagyatékot rendezni hivatott bizottság, amelynek Ön is tagja. Ennek kapcsán kérdezzük meg, miképpen értékeli Fábry Zoltán életművét, jelentősé- gét? — Megtiszteltetésnek érzem, hogy az említett bizottság tagja vagyok. Fábry Zoltán jó ismerősöm, régi barátom volt. akit az antifasiszta harc s a Duna menti népek megbékülé séért és baráti viszonyáért vívott küzdelem egyik legkiválóbb képviselőjeként tisztelek. Aprólékosan ismerem Fábry írásait, annak idején mint a Tatran kiadó igazgatója számos új és régebbi Fábry-alkotás kiadását készítettem elő. Véleményem szerint alkotásai közül még számos mű megérdemli, hogy különösen szlovák és cseh nyelven megjelen jen, s így Fábry Zoltán a cseh és a szlovák olvasó tudatában is az őt megillető rangos helyet foglalja el. Ami a bizottság munkáját illeti, konkrétumot még nem tudok mondani, hiszen ezekben a napokban tartjuk az első megbeszélést. Annyi azonban bizonyos, hogy magyar elv társaimmal együtt minden erőmmel azon leszek, hogy Fábry Zoltán gaz dag művészi örökségét méltóképpen megőrizzük, hogy a következő generációk, az utódok ismerhessék és értékelhessék azokat. • Végezetül engedje meg, kedves Poniŕ.an elvtárs, hogy 70. szüle tésnapján olvasóink nevében mi is szívből gratuláljunk, s egyúttal további terveiről, művészi célkitűzéseiről érdeklődjünk. — Köszönöm a gratulációt, jói esik, habár az utóbbi napokban a jókívánságok özöne szinte teljesen lehetetlenné tette az alkotómunka mat ... jelenleg emlékirataimon dolgozom, ezeket szeretném maid megjelentetni. 1937-ben írtam egy regényt, amelv először jövőre jele nik meg. A Slovenský spisovateľ gondozásában lát napvilágot a Reflexiók című kötetem, s szeretném ha a IV. Béla idejében játszódó, 1964-ben megírt történelmi regényeimet is kiadnák. Ennyit a közeljövő terveiről Hetven éves vagyok, de még mindig és egyre jobban szeretem az életet Nem adom fel továbbra sem azt, ami életem értelme: az alko tást. Továbbra is a mában szeretnék élni, s olyan alkotásokat írni, amely társadalmunkat s annak emberét szolgálja. SZILVASSV JÓZSEF
