Új Szó, 1972. június (25. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-17 / 141. szám, szombat
Gsorpi Dimitri -a forradafmár és az internacionalista A Kommunista Internacionále végrehajtó bizottságának tagjai Moszkvában 1935-ben. Balról: Ktiusinen, Gottwald, Pieck, Mannil- ski. Az első sorban, Dimitrov, Togliatti, Florin. Dimitrov záróbeszédét mondja a lipcsei bíróság eló'tt. Cottwaid és Dimitrov a csehszlovák—bolgár együtt működési szerződés aláírásánál. 1948-ban a szófiai dolgozók nagygyűlésén. 90 éve, 1882. június 18-án született Georgi Dimitrov, a bolgár munkásosztály vezére, a nemzetközi kommunista mozgalom kiemelkedő alakja. Erről az évfordulóról világszerte megemlékeznek, mert Dimitrovot, nemcsak a bolgár nép, hanem az egész munkásmozgalom is magáénak vallja. Forradalmár, tudós, teoretikus, politikus és államférfi volt egy személyben, élete elválaszthatatlan a bolgár proletariátus és a nemzetközi munkásmozgalom osztály- harcától, a kommunizmus győzelméért világszerte folytatott küzdelemtől. A bolgár munkásosztály fia vagyok. A forradalmi munkásmozgalom soraiban nevel kedtem és nol tem fel“ — mondta Dimitrov a lipcsei bí róság előtt. És valóban, fejlődése azonos a munkásosztály fejlődésével — az ösztönösen lázangó munkásból öntudatos forradalmárrá vált. Már kiskorában meg ismerte a kizsákmányolt, ki senimizett pro letárok nehéz sorsát. Hatgyer me kés munkás- családban nőtt fel. Szüleitől tanulta az igazságtalan rendszer gyűlöletét. Testvérei közül három a forradalmi harcban pusztult el. Tizenkét éves korában nyomdász lett, közvetlenül tapasztalhatta a kizsákmányolást és egyben a munkásszolidaritást. Részt vett a nyomdászok sztrájkjaiban és számos munkástüntetésben. 18 éves korában a legrégibb bol gár szakszervezet, a szófiai nyomdászok szervezetének titkárává választották meg. Közben rengeteget tanult, ismerkedett a marxista irodalommal. 1902-ben belépett a Bolgár Szociáldemokrata Pártba, és annak forradalmi, marxista szárnyához, az ún. „szükelvűekhez“ csatlakozott. Rövidesen a szófiai pártszervezet titkára lett. Kitűnő szervező volt, részt vett az első bolgár munkásszervezetek megalakításában. Sok sztrájkot vezetett, ő állt a bányászoknak, nyomdászoknak és gyufagyári munkásoknak a gazdasági követeléseiért folytatott harca élére. 1914-ben a Bolgár Szakszervezeti Szövetség titkárává választották meg. A szak- szervezetekben kifejtett munkáját összekapcsolta a párt küzdelmeivel. Politikai, szervező munkája túlnőtte a nemzeti keretet, gyűjtéseket rendezett a svéd, német, belga, román, szerb, norvég sztrájkoló munkások megsegítésére. Részt vett a szociáldemokrata pártok első balkáni konferenciáján. Az I. világháború éveiben pártja, amely Központi Bízott ságának 1909-től tagja volt égé szén haláláig, a forradalmi in tornacionalisták mellé állt. Di mitrov, mint képviselő és mint lelkes kommunista agitátor harcolt az imperialista háború ellen, amiért ismételten börtönbe került. Nagy hatású beszédekben tiltakozott az ellen, hogy a háború minden terhét a népre hárítják. 1917 februárjő ban ezt írta: „A jövendő béke megvédésének egyetlen előfeltétele az, hoqy a kapitalizmust a szocializmus váltsa fel... Csak a szocializmus vezetheti ki az emberiséget abból a zsákutcából, amelybe a burzsoázia juttatta — szocializmus nélkül nincs béke .. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme nagy visszhangot keltett Bulgáriában. 1919-ben a Bolgár Szociáldemokrata Párt csatlakozott a 111. Internacfonáléhoz és felvette a Bolgár Kommunista Párt nevet. Dimitrov a Kommunista Internacionálé III. kongresszusának küldötteként Moszkvába utazott, ekkor találkozott először Leninnel. 1923. júniusában a bolgár fasiszták államcsínyt hajtottak végre. Dimitrov ekkor írt cikkeiben a bulgáriai viszonyokra applikálta Lenin tanítását a proletariátus egységfrontjáról. Elméleti következtetéseit a gyakorlatban is érvényesítette. Szeptemberben Kolarovval együtt ő állt annak a felkelésnek az élén, amely a világ első antifasiszta megmozdulásaként vonult be a történelembe. A felkelés azonban, a felkelők hősi ellenállása ellenére vereséget szenvedett, és Dimitrov a párt többi vezetőjével külföldre menekült a fasiszta terror elől. Távollétében halálra ítélték. Dimitrov egész (: 'olvamán visszatért az 1923 as ese menyekhez. Elemezte a helyzetei, értékelte a felkelést, rámutatott a hibákra és általános következtetéseket vont le. Látta, hogy a kommunisták által vezetett felkelés nemcsak azért szenvedett vereséget, mert a nép csaknem fegyvertelenül szállt szembe a hadsereggel, hanem azért is, mert nem volt egységes és nem volt politikailag előkészítve. Rámutatott a paraszti tömegek megnyerésének jelentőségére, és ez a felismerés elvezette a bolgár kommunistákat a munkás-paraszt- szövetség lenini politikájához. Dimitrov az emigráció éveiben a nemzetközi kommunista mozgalom tekintélyes vezetője lett. Bécsben, Párizsban, majd Berlinben élt. Rengeteget utazott, lelkes szervező munkát végzett. A Balkáni Kommunista Föderáció elnökségének titkára volt, majd a Kommunista Internacionále végrehajtó bizottságának nyugat-európai irodáját vezette. 25 párttal és nemzetközi szervezettel tartott fenn kapcsolatot, harcolt a kommunista mozgalom megszilárdításáért, harcra mozgósította a tömegeket a fasizmus és a háború vészéivé ellen. lelen- tős munkát végzett a nemzet közi szakszervezeti mozgalom ban is. Egy pillanatra sem szakadt el a bolgár kommunista mozgalomtól. Az emigráció évei alatt végig tagja volt a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának, irányította a mozgalmat, harcolt helyes irányvon a 1 áért. Internacionáli zmusa szorosan összefonódott hazaszeretetével. Amikor a lipcsei per után Moszkvába érkezett, kijelentette: „Tevékenységemet elsősorban hazámnak akarom szentelni. Nem feledkezem meg arról, hogy a bolgár nép fia vagyok. Büszke vagyok arra, hogy szovjet polgár vagyok, de annál is inkább kötelességemnek érzem, hogy közreműködjem a bolgár dolgozók felszabadításának nagy ügyében.“ 1933. február 27-én a német fasiszták a birodalmi gyűlés, a Reichstag felgyújtásával terrorkampányt Indítottak a kommunisták és a forradalmi erők ellen. A provokáció nyomán szükségállapotot vezettek be, letartóztatták Thälmannt, majd két másik bolgár kommunistával, Po- povval és Tanévvel együtt, Dimitrovot is. Azzal vádolták őket, hogy részt vettek a Reichstag felgyújtásában. A hitleristák nyilvános pert indítottak ellenük, abban bízva, hogy sikerül szétzúznia a német munkásmozgalmat és a kommunista pártot és igazolni tudják a német újrafelfegyverzést ,,az európai civilizáció megvédése a bolse- vizmustól“ címen. Dimitrov bátor helytállásával meghiúsítva tervüket, a nemzetközi közvélemény ítélőszéke elé állította a hitleristákat. A három hónapig tartó perben tárgyi felkészültségével, éles logikájával, meggyőző érvelésével visszaverte az ellene felhozott vádakat. A vádlottból vádló lett. Megvédte kommunista világnézetét, a III. Internacionálé elveit, a bolgár népet. Megcáfolhatatlan érveléseivel Göringet és Goebbelset is falhoz szorította. Híres záróbeszédében visszafordította a vádat a fasiszta rendszerre, és még ki is jelölte az antifasiszta harc fő feladatait. Hangsúlyozta, hogy a kommunistáknak egységfrontra kell lépniük a szociáldemokratákkal, az előrenyomuló fasizmussal szemben. „Tömegmunka, tömegharc, tömegellenállás, egységfront és semmiféle kalandI“ Ez a kommunista taktika alfája és ómegája!“ — így fogalmazta meg a nemzetközi munkásmozgalom fő feladatát. A fasiszták kénytelenek voltak meghátrálni, Dimitrovot és társait felmentették. A felmentő ítélet ellenére azonban a börtönből csak azután szabadult, hogy a Szovjetunió állampolgárává nyilvánította. Szabadulásában nagy része volt a per nyomában fellángolt nemzetközi tiltakozó mozgalomnak is. Dimitrov — akit közvetlen kapcsolatok fűztek Csehszlovákiához és Klement Gottwaldhoz —, a felszabadulásig a Szovjetunióban élt. A per után mint a Kommunista Internacionálé végrehajtó bizottságának tagja részt vett a nemzetközi munkásmozgalom stratégiájának és taktikájának kidolgozásában. 1935-ben a Kommunista Internacionálé VII. kongresszusán beszámolójában elemezte a nemzetközi helyzetet és a kommunista mozgalom új taktikáját. Hangsúlyozta, hogy a kommunista pártoknak olyan fordulatot kell végrehajtaniuk, amely lehetővé tenné a legszélesebb szövetség kialakítását a fasizmus és a háború ellen. A VII. kongresszus történelmi jelentőségű, kidolgozta a nemzetközi kommunista mozgalom új irányvonalát, kitűzte a forradalmi harc feladatait. Mindebben nagy érdeme van Dimitrovnak. Megválasztása a Kommunista Internacionálé főtitkárává a fasizmus elleni harcban szerzett érdemeinek elismerése volt. Mint főtitkár nagyon sokoldalú munkát végzett. Szervezett, irányított, elméleti munkásságot fejtett ki. A II. világháború előtti időkben hangsúlyozta, hogy a békeszerető nemzetek legmegbízhatóbb bástyája a Szovjetunió. Ma is érvényesek szavai: „A mai nemzetközi helyzetben nincs és nem is lehet biztosabb kritérium annak meghatározására, hogy ki a barátja és ki az ellensége a demokráciának és a békének, mint a Szovjetunióhoz való viszony“. 1943 májusában feloszlatták a Kommunista lnternacionálét. de Dimitrov továbbra is segítette az egyes pártok munkáját. Részt vett a bulgáriai antifasiszta harc szervezésében, az ő kezdeményezésére alakult meg a Bolgár Hazafias Front. 1945 novemberében 22 évi távoliét után visszatért felszabadított hazájába. A minisztertanács elnökévé nevezték ki. Ezen a poszton is tanúságot tett bölcsességéről, politikai éleslátásáról a kapitalizmusból a szocializmusba való átmeneti időszak feladatainak meghatározásában. Kivezette Bulgáriát a nemzetközi elszigeteltségből. Az ország külpolitikai irányzatának alapja a Szovjetunióval való barátság és együttműködés lelt. A rendkívül megfeszített munka és a börtönökben töltött nehéz évek megviselték Dimitrov egészi«!gét. 1949. június 2- án 07 éves korában elhunyt. Halálával nagy veszteség érte a bolgár népet, az egész nemzetközi kommunista és munkás- mozgalmat. Tanítása ma is felbecsülhetetlen értéket jelent, emberi, vezetői jellemvonásai példaképül szolgálnak. CSIZMÁR ESZTER 1972. VI. 17. DiMfmOV ÉLETE KÉPEKBEN
