Új Szó, 1972. június (25. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-17 / 141. szám, szombat

AZ EMBER BOLDOG ÉLETÉNEK HARCOSA

Vasil Biíak elvtárs beszéde G. Dimitrov születésének 90. évforduloga alkalmából

Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága, a prágai városi és a közép-csehországi kerületi pártbizottsággal és a Nemzeti Front szerveivel együtt csütörtökön a prágai Nemzeti Színházban ünnepi estet rendezett G. Dimitrov 90 születésnapja alkalmából.

Az ünnepi esten részt vett Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, a Csehszlovák Nemzeti Front Központi Bizottságának elnöke. Lnd- vík Svoboda hadseregtábornok, köztársasági elnök, Vasil Bil'ak, Karel Hoffmann, Antonín Kapek, Josef Kempný, Josef Korfiák, Jozef Lenárt és Ľubomír Štrougal, a CSKP Központi Bizottsága Elnökségének tagjai, Miroslav Hruškovič, a CSKP KB Elnökségének póttagja, Miloš Jakeš, a CSKP Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottságának elnöke, Jan Fojtík és František Ondrich, a CSKP KB titkárai, Miroslav Moc, a CSKP KB Titkárságának tagja, Václav Hájek, a közép-csehországi pártbizottság vezető titkára, Atanasz Dimitrov, a Bolgár Népköztársaság csehszlovákiai nagykövete, dr. Tomáš Trávniček és Miroslav Zavadil, a Csehszlovák Nemzeti Front Központi Bizottságának alelnökei, dr. Bohuslav KuCera és Antonín Pospišil, a Nemzeti Front pártjainak elnökei.

Az ünnepségen megjelentek továbbá Václav David és dr. Dalibor Hanes alelnökök vezetésével a Szövetségi Gyűlés képviselői, Evžen Erban, a CSNT elnöke, a szövetségi kormány és a nemzeti kormányok tagjai, valamint a csehszlovák politikai, köz- és kulturális élet más képviselői. Jelen voltak a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erői csehszlovákiai főparancsnokságának és a szovjet hadsereg Csehszlovákiában állomásozó középső hadseregcsoportjának képviselői, a nagykövetek és a szocialista országok csehszlovákiai képviseleti hivatalainak további diplomáciai képviselői.

Az ünnepi esten Vasil Bil’ak, a CSKP KB Elnökségének tajfja, a KB titkára mondott ünnepi beszédet.

1972

VI. 17.

Tisztelt Elvtársnők és Elvtársak!

Ezekben a napokban a Bolgár Kommunista Párttal, a bolgár néppel, az egész nemzetközi kommunista és munkásmozgalommal együtt mi is megemlékezünk Georgi Dimitrov szül etetésének 90. évfordulójáról. A bolgár nép nagy fiának, a kommunistának, a hazafinak, az internacionalistának az életműve a tudományos szocializmus erőinek és igazságának ragyogó példája.

Georgi Dimitrov nagysága éppen abban van, hogy mint Vlagyimir lljics Lenin hűséges tanítványa a marxizmus—leninizmus tanainak alkotó megvalósítója volt, aki elsajátította a- lenini stratégiát és az osztályharc taktikáját. Végtelen hazaszeretete, az internacionalizmus eszméi iránti hűsége, és a Szovjetunió iránt tanúsított odaadása tette lehetővé számára, hogy jelentős gondolkodóvá, forradalmárrá, fáradhatatlan és félelmet nem -ismerő szervezővé váljon, az ember boldogabb életének harcosává, Ezért Geörgi Dimitrov műve nemcsak a bolgár népé, hanem a nemzetközi kommunista és munkásmozgalomé is, amelynek jelentős képviselője volt.

Népeink őszinte barátja

Számunkra Georgi Dimitrov nemcsak a kommunista és munkásmozgalom elismert személyisége, hanem népeink őszinte és közeli barátja is. Nemcsak a csehszlovák kommunisták, a munkásosztály, hanem egész népünk szívéhez közel áll. Pártunkat fogta a legnehezebb időkben is, amikor úgynevezett nyugati barátaink és szövetségeseink elhagylak bennünket és kiszolgáltattak a fasiszta Németországnak. A történelem igazolta a látnoki szavait, hogy Csehszlovákia feláldozásával nem védik meg a világbékét, mert a müncheni összeesküvéssel csak nőtt a fasiszta ag- resszorok arcátlansága. München valóban további kitörésekre, a második világháború kirobbantására ösztönözte az ag- resszorokat és e háború borzalmas következményeit nemcsak Csehszlovákia, hanem a világ többi országának népe is megszenvedte. Georgi Dimitrov azok közé a barátaink közé tartozott, akik nagy segítséget nyújtottak az antifasiszta harcban csakúgy, mint az új felszabadult Csehszlovák Köztársaság alapjainak lerakásában.

A Georgi Dimitrov életét és életművét értékelve, látjuk, hogy nagyságának, halhatatlanságának eredője az, hogy ismerte a világ kulturális értékeit, elmélyülten tanulmányozta a forradalmi megmozdulásokat, elsajátította a marxizmus—leni- nizmust, behatolt annak lényegébe, megértette a munkásosztály történelmi küldetéséi és azt a szerepet, ami a Szovjetunióra, mint a világ első szocialista államára hárult a kizsákmányoltak és elnyomottak további forradalmi küzdelmében.

Georgi Dimitrov nemcsak arra törekedett, hogy megismerje

az elméleti hagyatékot, hanem hogy alkotó módon érvényesítse konkrét történelmi feltételek • között a forradalmi tanokat: Számára a marxizmus—lenhriz* mus nem tanulságok vagy holt idézetek gyűjteménye volt, hanem a mindennapi forradalmi tevékenység vezérfonala.

Következetesen harcolt a forradalmi elmélet tisztaságáért, & revizionizmus és opportunizmus minden válfaja és a lélektelen szektás radikalizmus ellen. Gyűlölte és leleplezte azokat, akik éJősködni akartak a forradalmi mozgalom egészséges szervezetén. Az, hogy mélyrehatóan ismerte a marxizmus—leninizmus elméletét, és a kommunista és munkásmozgalomhoz fűződő szoros kapcsolata, lehetővé tette, hogy tájékozódni tudjon a legbonyolultabb időszakokban és helyzetekben is.

A lipcsei per hőse

Georgi Dimitrov éleiének nagy és liösi fejezetét jelenti a lipcsei per. Ez a per volt hivatva mentegetni a fasiszta terrort, legalizálni a forradalmi proletariátus ellen elkövetett barbár tetteket és indokolni a további kommunistaellenes hisztériát. De a per G. Dimitrov érdeméből szervezői és ösztönzői ellen fordult. A vádlottból ügyész lett, a fasizmus és a reakció ellen, a jogért, az igazságért, a demokráciáért küzdő harcos. A lipcsei perben tanúsított magatartása a személyes bátorság és a jellemszilárdság példája maradt.

G. Dimitrov nemcsak saját korának jelentős teoretikusa, a marxizmus—leninizmus propagátora és védelmezője, a tisztaságért folytatott küzdelem harcosa volt, nagy érdemei közé tartozik, hogy V. 1. Lenin számos gondolatát feldolgozta és ennek történelmi jelentősége volt a kommunista mozgalom stratégiája és taktikája további fejlődése szempontjából.

A tömegek szervezője és vezetője

Georgi Dimitrovnak azt a képességét, hogy szervezni és vezetni tudja a tömegeket, az osz- tályharcokban megmutatkozó félelmet nem ismerő bátorságát nemcsak Bulgária, hanem Németország, Ausztria, Franciaország, Csehszlovákia és más országok dolgozói is megismerték. G. Dimitrov életművének tanulmányozása során látjuk, hogy a legbonyolultabb dolgokat is úgy tudta megmagyarázni, hogy érthető legyen hallgatói számára. A politikai tömeg- munkában hangsúlyozta Lenin alapelvét, miszerint ha írsz vagy beszélsz, mindig arra kell gondolnod, hogy kihez beszélsz, kivel kell megértetni szavaidat, hitelt adni felhívásodnak és elszánni magát arra, hogy kövessen.

G. Dimitrov tevékenységének sajátossága a realizmus és a forradalmi optimizmus volt. Nem ittasult meg a győzelmektől, hanem tudott okulni az átmeneti sikertelenségekből is. Gyakran hangsúlyozta, hogy

csak a tudományos elemzés, a dialektikus módszerek érvényesítésének mélyreható ismerete alapján lehet kitűzni reális és teljesíthető feladatokat. Rámutatott, hogy a kommunistáknak az irányvonalat és a taktikai eljárást nem az óhajuk, hanem a konkrét helyzet szerint kell meghatározniuk. Hangsúlyozta, hogy szem előtt kell tartani a tömegek tudásának színvonalát, látni kell azokat a változásokat, amelyekre a nemzetközi kommunista és munkásmozgalomban és a nemzeti felszabadítási mozgalmakban került sor, és reálisan kell értékelni a kapitalizmus és a szocializmus erőviszonyait.

Ha elgondolkodunk G. Dimitrov élete és hagyatéka felett, akkor szükségszerűen tudatosítjuk, mennyire fontos a tudományos szocializmus tartalma és értelme lényegének elsajátítása. G. Dimitrov számára a marxizmus és leninizmus életadó erő volt, amely a legbonyolultabb helyzetben is bizonyosan megmutatja a helyes irányt.

Mennyire hamis volt a burzsoá ideológusok — beleszámítva a mai revizionistákat és jobboldali opportunistákat is — valamennyi elmélete, mely demagóg módon azt állítja, hogy a marxista—leninista ta nők már elavultak. A marxizmus—leninizmus sohasem lehet elavult, ahogyan nem avulhat el az emberi társadalom sem. Ez élő tan, amely egyre gazdagabb lesz, magába szívja az emberiség forradalmi tapasztalatait, alkotó módon általánosítva őket.

A szocializmus a világ fejlődésének meghatározó tényezője

A forradalmárok nemzedékei vívnak elkeseredett és áldozatkész harcol a tőke ellen, az új igazságos társadalmi rend kiépítéséért. Ennek szentelte életét Georgi Dimitrov is. Ebben a küzdelemben a kommunisták által vezetett forradalmi erők történelmi jelentőségű győzelmeket arattak. A szocializmus a világ fejlődésének meghatározó tényezője lett. Emellett nem titkoljuk, hogy a harcot még távolról sem harcoltuk végig. Korunkban is naponta megkövetelik a forradalmi erők, mindenekelőtt a kommunista és munkáspártok hatalmas igyekezetét, áldozatkészségét és bölcsességét. Ahogyan a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom képviselőinek 1969. évi moszkvai tanácskozása hangsúlyozta „az imperializmus elleni harc hosz- szadalmas, elkeseredett és nehéz harc ..De a forradalmi és haladó erők győzelmét nem lehet megakadályozni. Ezzel összhangban fejlődik a szocialista közösség országainak, valamint a nemzetközi kommunista és munkásmozgalomnak és nemzeti felszabadítási mozgalmaknak a stratégiája és taktikája, a demokrácia ós a haladás erői és az imperializmus és a reakció erői között vívott küzdelemben. Ebből indul ki Csehszlovákia Kommunista Pártja XIV. kongresszusának határozata és irányvonala is.

Az osztályelvekből és az internacionalista elvekből eredő következetes lenini békepolitika, amit a Szovjetunió Kommunista Pártja XXIV. kongresszusa fogadott el és e békepolitika alkotó érvényesítése, hozzájárult valamennyi szocialista és haladó erő még szilárdabb egységéhez. A Szovjetunió külpolitikájának eredményei az imperializmus erős nyomása ellenére is kialakították a kedvező feltételeket a békepolitika és a megértés nagyszabású előnyomulására.

A szovjet—nyugatnémet és a lengyel—nyugatnémet szerződések ratifikációja, valamint a Nyugat-Berlinről megkötött négyhatalmi egyezmény a Szovjetunió és a szocialista közösség többi állama kitartó erőfeszítésének az eredménye, amelynek célja a békés megértés és a nemzetközi feszültség tűzfészkeinek felszámolása.

Egy negyed évszázaddal ezelőtt arra kellett törekedni, hogy a hidegháború ne váljon

forró háborúvá. Erre a kelleténél több alkalom is volt. Kezdve a koreai háborútól a Vietnam ellen hadüzenet nélkül megindított barbár és embertelen háborútól a közel-keleti és közép-keleti izraeli agresszión, a magyarországi ellenforradalmon, a latin-amerikai és afrikai, valamint az indiai szubkon- tinensen elkövetett provokációkon át, egészen a Csehszlovákiában véres ellenforradalom kirobbantására irányuló kísérletig. Nagy és történelmi jelentőségű sikernek minősíthetjük, hogy sikerült megteremteni az európai viszonyok rendezésének feltételeit, leküzdeni a félelem atmoszféráját, felszámolni a kölcsönös együttműködés és jószomszédi kapcsolatok óljában álló akadályokat.

Szilárdan bízunk abban, hogy lényeges fordulat következik be a Német Szövetségi Köztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság kapcsolataiban is. Ennek előfeltétele az, hogy a Német Demokratikus Köztársaságot nemzetközilég és jogilag elismerjék. s a két német államot felvegyék az ENSZ-be és más nemzet közi szervezetekbe.

Megérett az idő az NSZK-val való kapcsolataink rendezésére

v

Megérett az idő arra is — ahogyan Husák elvtárs a Rudé právonak adott nyilatkozatában hangsúlyozta —, hogy rendeződjenek a kapcsolatok a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság között. Sajnos, azt az igazságos követelményünket, hogy a müncheni egyezményt eleve érvénytelennek nyilvánítsák, a Német Szövetségi Köztársaság néhány politikai körében különféle jogi kifogásokkal halogatják. Nem akarunk semmi olyasmit, ami bárkit is megkárosítana vagy bárkinek érdekeibe ütköznék. Csak szabad utat akarunk engedni az igazságosságnak és az igazságnak. Cáfolhatatlan tény, hogy München olyan bűntettet jelentett, mely embermilliók szenvedését okozta. Ezért nem engedhetjük meg, hogy egy olyan bűntettnek, amit az egész haladó és demokratikus világ elítélt, akár ideiglenesen is, jogi érvényt adjanak.

Tehát az a követelmény, hogy a müncheni diktátumot eleve érvénytelenné nyilvánítsák, igazságos követelmény,. a jogtisztelet bizonyítéka, és kifejezi azt a becsületes szándékot, hogy elfogadható megoldást találjanak mindkét fél számára, és új fejezet kezdődhessék a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság kapcsolataiban.

Üj fejezet kezdete a nemzetközi kapcsolatokban

Ma még nehezen lehet értékelni a Szovjetunió képviselői és Nixon amerikai elnök moszkvai tanácskozásának történelmi jelentőségét. A Moszkvában elfogadott dokumentumok valóban történelmi jelentőségűek és a világ joggal tartja a Szovjetunió Kommunista Pártja realista megfontolt és rugalmas politikája győzelmének. Ezek a dokumentumok új fejezet kezdetét jelentik a nemzetközi kapcsolatokban, olyan korszak kezdetét, amelyben a világ népei megszabadulhatnak az atomháború rémétől.

A szocialista közösség és mindenekelőtt a Szovjetunió igyekezetének, értelmes béke- politikájának köszönhető, hogy végre elérkeztünk abba a stádiumba, amikor már nem vitatják az összeurópai konferencia célszerűségét és szükségességét, hanem azt, hogy mikor, hol és milyen programmal kell összehívni ezt a konferenciát. Az európai közvélemény képviselői brüsszeli gyűlésének eredményei megmutatták, hogy az európai biztonság és együttműködés problémái a legszélesebb társadalmi rétegek érdeklődésének homlokterébe kerültek.

Mi, akik Európa szívében élünk, népeink, akik két világháború borzalmát és szenve- seit élték át, minden erőnkből támogattuk, támogatjuk és támogatni fogjuk és hozzájárulunk az összeurópai biztonsági és együttműködési konferencia összehívásához. Azt akarjuk, hogy ne csak Európa, hanem a többi földrész népei is békében éljenek, hogy megszabaduljanak a háborús szenvedésektől.

Minden erőnkkel támogatjuk a Szovjetunió békepolitikáiát

Azok az erők, amelyek ellenzik a konferencia összehívását, többek között azt hazudjak a dolgozóknak, hogy az ezt célzó erőfeszítések a Szovjetunió és a többi szocialista ország részéről azzal indokolhatók, hogy ez a konferencia egyoldalúan csak a szocialista országoknak használna. Cinikus és embertelen ez az állítás, hiszen ezzel egyidejűleg akarva, nem akarva, habár szavakkal a békét hirdetik, elismerik, hogy a béke ellen, a feszültség enyhülése ellen vannak, hogy nem óhajtják az indokínai háborús tűzfészkek, a közép- és közel-keleti tűzfészkek likvidálását. Hogy a világon állandósítani akarják a feszültséget és a félelmet.

A mi népünk egyértelműen a béke pártján áll és ezért fenntartás nélkül támogatja a Szovjetunió békepolitiká jál.

Az a tény, hogy Nixon elnök, mint a legnagyobb és leghatalmasabb tőkés ország képviselője Moszkvában kifejezte mély tiszteletét és elismerését a szovjet nép és e nép képviselői iránt, bizonyítja, milyen hatalmas tekintélynek örvend a Szovjetunió a világon, bizonyítja a szocialista közösség országainak gazdasági, katonai és politikai erejét.

Ez kétségtelenül haladás a jelenlegi nemzetközi politikai életben, amit nem lehet elvitatni vagy kétségbevonni. Ez azonban még nem lehet indok arra, hogy illúziókban ringassuk magunkat, megpihenjünk a babérokon. Az imperializmus lényegében továbbra is reakciós, agresszív és embertelen, és ez nem változott. Öléből lobbantak fel az első és a második világháború lángnyelvei is, és ott léteznek még ma is a sokkal nagyobb háborús katasztrófák veszélyeinek a forrásai. Az emberiség szerencséje, hogy a szocializmus ma olyan erőt képvisel, amely képes ezt a veszélyt jelentős mértékben semlegesíteni

Annak érdekében, hogy eredményeink mind a bel-, mind a külpolitika terén még hatékonyabbak legyenek, tovább kell mélyíteni és szilárdítani a szocialista közösség országaihoz fűződő barátságunkat és az ezekkel létesített együttműködésünket. Koordinálni kell közös külpolitikai magatartásunkat, meg kell szilárdítani a nemzetközi kommunista mozgalom és valamennyi antiimperialista erő egységét.

Mi, csehszlovák kommunisták, munkásosztályunk és népünk különösen forró szívvel emlékezünk meg Georgi Dimitrov születésének 90. évfordulójáról. Alkalmunk volt őt megismerni nemcsak úgy, mint a kommunista és munkásmozgalom jelentős képviselőjét, hanem mint hazánk hűséges és őszinte barátját, és mint nemes érzésű embert. Az olyan emberek munkájáról és életéről, mint amilyen G. Dimitrov volt, az idő múlásával sem feledkeznek meg, hanem éppen ellenkezőleg, az időbeli távlat lehetővé teszi, hogy még jobban megismerjük, megértsük és értékeljük nagyságát, munkáját és történelmi jelentőségű érdemeit a kapitalizmus és a fasizmus elleni harcban az ember boldogabb életéért. Munkájával ée hagyatékával közöttünk marad, és a haladó emberiség mindenkor úgy fog közeledni életművéhez, mint az ismeretek, a bátorság és Marx—Engels—Lenin forradalmi hagyatéka iránti hűség gazdag forrásához.

Éljen a marxizmus—leninizmus halhatatlan tanítása!