Új Szó, 1972. június (25. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-17 / 141. szám, szombat
j Hétwég i h írmagyarázatunk AFRIKA RABATBAN A fekete földrész kérdései eqy álló héten át le kötötték ^ a világ figyelmét. Rabatban, Marokkó fővárosában előbb az Afrikai Egység Szervezetének miniszteri tanácsa tárgyalt és készítette elő az afrikai csúcsértekezletet, majd az afrikai államok állämfői vagy megbízottaik vitatták meg a legmagasabb szinten a földrész legégetőbb problémáit. Noha zárt ajtók mögött folyt a tanácskozás, a fő napirendi pontok ismertek voltak, s azt is meg kell mondanunk, hogy nem újkeletű problémákról folyt a vita. Közös nevezőre hozva a vitatott kérdéseket: a nemzeti felszabadítási mozgalom problémaköre szerepelt ismét az afrikai csúcs napirendjén, mint általában az utóbbi években. A felszólalásokból, az egyes kérdésekkel kapcsolatos állásfoglalásokból és határozatokból következtethetünk arra, hogyan érvényesül az afrikai országok gyakorlati politikájában az afrikai egység és szolidaritás eszméje. Ülésezett az MSZMP Központi Bizottsága Kezdjék el a biztonsági értekezlet előkészítését Szovjet—francia közös közlemény Az afrikai országok Egyiptom oldalán állnak ÁTALAKÍTOTTÁK a ciprusi kormányt Meghosszabbították az ENSZ-csapatok ottlétét telen növekedése, valamennyi imperialistaellenes erő akció- egysége.“ A központi bizottság üdvözli a szovjet—nyugatnémet, valamint a lengyel—nyugatnémet szerződés ratifikálását, a Nyu- gat-Berlinről szóló négyoldalú megállapodás záró jegyző könyvének aláírását, az NDK és az NSZK közötti közlekedési megállapodás megkötését. A központi bizottság a hős vietnami nép támogatásának fokozása mellett foglalt állást és támogatja az arab népek harcát az izraeli agresszió következményeinek a felszámolásáért, a palesztinai nép törvényes jogainak érvényesítéséért, a közel-keleti helyzet politikai rendezéséért. A központi bizottság a X. kongresszus határozatának megfelelően megtárgyalta az állami oktatás helyzetéről és fejlesztésének feladatairól szóló jelentést. menyeként a felek megállapították — hangzik a továbbiakban a közlemény —, hogy az utóbbi időkben egész sor olyan kedvező változás történt, amely előmozdítja az európai helyzet egészségessé válását. Állást foglaltak amellett, hogy a legközelebbi jövőben kezdődjenek meg Helsinkiben a sokoldalú tanácskozások az európai biztonsági és együttműködési értekezlet előkészítésére. A Szovjetunió és Francia- ország kölcsönös konzultációinak keretei között folytatja az eszmecserét erről a kérdésről. Mindkét fél kijelentette, hogy helyesli a leszerelési világértekezlet megtartását. Izrael által felajánlott erkölcsi és katonai támogatást. A pénteki Al Akhbar sürgeti az AESZ-t, hogy a határozatot kövessék tettek; sújtsanak le a tagországok Izrael afrikai „jelenlétére“. Ez — mondja a lap.— „nem csupán az arab orszhgok iránti szolidaritás kifejezője volna, hanem szervesen illeszkednék Afrikának a fajüldöző rendszerek ellen vívott harcába is". Az Al Gumhurija örömmel állapítja meg, hogy 41 afrikai ország — az ENSZ legnépesebb regionális csoportja — Egyiptom oldalán áll a megszállt területek felszabadításának kérdésében. Az AESZ-hatá- rozat azt mutatja, — szögezi le a lap —, hogy Izraelnek nem sikerült az arab felszabadító mozgalmakat az afrikaiaktól elszigetelnie. Az Al Ahram a határozatban a válság békés megoldására tett erőfeszítésekkel szembeszegülő Izrael elítélését látja. 0 Afrika az afrikaiaké Az idei afrikai csúcsértekezlet színhelye a marokkói királyság fővárosa volt. Az a város, ahol egy éve sortüzek dördültek, és a monarcha kíméletlenül leszámolt a főtisztek soraiba tartozó, fellázadt ellenzékkel. A vérfürdőt követően kacskaringós változások következtek a marokkói politikában, melyet az abszolút monarchiától, önkényuralomtól a haladó ellenzék perbe fogott képviselői iránt tanúsított királyi „kegy“, majd amolyan látszatdemokratizálódás és formálisan páriámén tarista változás követett. Marokkó afrikai és arab állam, így kell, hogy érdekelt legyen a térség problémáinak igazságos rendezésében. Az uralkodó megnyitó beszédében óvatos volt. Az arab—izraeli konfliktusról nem tett említést, viszont hangoztatta az afrikai nemzeti felszabadító mozgalmak támogatásának fontosságát, a szolidaritást és együttműködést az afrikai frontok harcosaival. Ez kétségtelenül arra vall, hogy megnőtt az afrikai országok nemzetközi súlya és mindinkább felismerik, hogy a nyugati imperialista hatalmak Afrika ellenségei, bárhogyan is próbálják azt leplezni. A fekete földrész népeinek harcias kiállása objektív történelmi feltételekkel magyarázha tó. Afrika ébredése, 1960 óta már 41-re nőtt a független országok száma, 16 ország azonban még gyarmati, függő helyzetben van, vagy fajgyűlölő fehér kisebbségi rendszer igáját nyögi. Érthető, hogy az itteni népek csak a testvérországok és a világ népeinek szolidaritásával és támogatásával változtathatnak sorsukon. Ennek fő feltétele az egység, s ezt a célt szolgálja 1963-ban történt megalakulása óta az Afrikai Egység Szevezete. Az afrikai egység azonban éveken át inkább fiktív fogalom volt, mert a gyarmattartók öröksége politikai és erkölcsi téren tovább éreztette hatását, s kihatott az afrikai népek sorainak ziláltságára. 0 Egységben az erő Napjaink Afrikájának politikai életére a fokozatos önesz- mélés, magára találás jellemző. Érthető, hogy ott, ahol nagyfokú volt az írástudatlanság, ez lassú folyamat. Mégis törvényszerű és elkerülhetetlen. A törzsi viszályok megosztott Afrikája fokozatosan teret ad az integrációs törekvéseknek, s még a múltban viszálykodó egyes afrikai szomszédnépek, országok is regionalista egység kialakításával próbálnak védekezni a neokolonializmus, s annak ma leginkább felismerhető válfaja, a kollektív neokolonializmus és újabban a cionista behatolás ellen. N Lássuk a kirívó valóságot. Dél-Afrikában, a leghírhedtebb fajüldöző államban az angol, amerikai, francia és nyugatnémet beruházások értéke meghaladja az 5 milliárd 300 millió dollárt, vagyis a dél-afrikai beruházások háromnegyedét. Veszedelmesen kivetette hálóját az afrikai országokra Izrael is. Oda irányuló exportja az 1965. évi 21,5 millió dollárról 1969-ben 34,2 millió dollárra, importja pedig 27,2 millióról 37,2 millió dollárra emelkedett. Ezzel párhuzamosan az illető országok gazdasági és politikai életére is kiterjeszti ellenőrzését, amivel nem utolsósorban az amerikai monopolista társaságok útját egyengeti. így került hálójába konkrétan Ghana, Dahomey, Libéria, Sierra Leone, Felső-Volta stb. Hogy egyes afrikai kormányok is átlátnak a szitán, mindennél ékesebben bizonyítja Uganda példája, ahonnan Idi Amin kormánya kiutasította a kémkedő és egyéb államellenes cselekményekben részt vett izraeli „szakembereket“. így aztán nemcsak a nemzeti felszabadító mozgalmak ügyét tartják magukénak az AESZ-be tömörült afrikai országok, hanem szolidaritást vállalnak a közel-keleti izraeli agresszió áldozatává vált arab országokkal is, hisz közös az ellenségük. Ez a felismerés késztette a rabati csúcs részvevőit arra, hogy erőteljesebben kifejezzék egységüket, mert régi aranyigazság, hogy egységben az erő. % Rabat után A rabati afrikai csúcsértekezlet határozatot fogadott el, amely megbélyegzi Angliát a rhodesiai Smith-rendszer támogatása miatt — nem lehet félreértésről szó, az angol körök meglehetősen hű képet kaptak a rhodesiai viszonyokról a Pearce-bizottság jelentéséből. Elítélik azokat a NATO-hatalma- kat is, amelyek az ENSZ boj- kottálási felhívásai ellenére to vább kereskednek Rhodesiával és a Dél-afrikai Köztársasággal, s ezzel lerontják a nemzetközi szankciók hatását. A rabati csúcs ismét állást foglalt Namibia szabadsága és függetlensége mellett, s ennek meg akadályozása miatt újból elítélte a Dél-afrikai Köztársaságot. Bár a múltban ez is többször megtörtént, most nagyobb súlya lesz ennek a határozatnak, mert a dél-afrikai fehér értelmiség egy része is kezd rá- döbenni a pretoriai rendszer esztelenségére, értelmiségiek és diákok az utcákon felvonulva hangos tiltakozással, főként legális eszközökkel követelik a rendszer kirívó igazságtalanságainak megszüntetését. Élesen elítélték Portugáliát és támogatóit is, s minden afrikai államot köteleznek, hogy szakítsa meg kapcsolatait a nemzeti felszabadító mozgalmak ellenségeivel. Köztudott, hogy a felszabadító harc frontjain sorozatos kudarcok érik Caetano zsoldosait, s már Lisz- szabonban is tisztában vannak vele, hogy előbb-utóbb ki kell vonulniuk afrikai gyarmataikról. Csak Angolában már az ötödik front nyílt meg a portugál gyarmatosítók ellen, jellemző rá, hogy az angolaiak itt együttműködnek a SWAPO szervezet ovambó harcosaival, ami ugyancsak az afrikai szolidaritás és integrálódás bizonyos megnyilvánulása. A rabati csúcs nagyon konkrét eredménye volt a regionális védelemhez való hozzájárulás, a nemzeti felszabadító mozqalmak támogatását szolgáló alap 50 százalékos növelése. Rabat után határozottan állíthatjuk: Afrika hitet tett a földrész teljes és végleges felszabadítása mellett, s felismerte, milyen veszély rejlik az imperializmus és a cionizmus ösz- szes formáiban. Mint az algíri Al Mudzsahid írta, „Az afrikai országok megértették Izrael igazi lényegét, azt, hogy Izrael és a Dél-afrikai Köztársaság az imperializmus támogatásával a csendőr szerepét játssza Afrikában és a Közel-Keleten, terjeszkedő és agresszív politikát folytat azzal a céllal, hogy elnyomja e térségek népeit.“ L. L. Budapest — Csütörtökön befejeződött a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának Kádár János elvtárs elnökletével tartott kibővített ülése. Az ülésről kiadott közlemény kifejti a központi bizottságnak a szovjet—amerikai tárgyalások eredményeivel kapcsolatos állásfoglalását. Hangoztatja, hogy „a moszkvai szovjet—amerikai tárgyalások a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett éléséről vallott lenini tanítások gyakorlati alkalmazását példázzák. A megkötött egyezmények és az aláírt okmányok azt bizonyítják, hogy a tárgyalásos politika — az alapvető érdekés nézetkülönbség ellenére — alkalmas eszköz a feszültség csökkentésére ... Pártunk és népünk tudatában van annak, hogy a világbéke megőrzésének a jövőben is a legfőbb záloga a Szovjetunió, a szocialista közösség, a haladás erőinek sziin-' Kairó — Az Afrikai Egység Szervezetének közel-keleti határozata a legkeményebb határozat, amelyet a szervezet keljeiében valaha is elfogadtak — jelentette ki Ghaleb egyiptomi külügyminiszter az AESZ 9. csúcsértekezletéről szólva. Ghaleb kiemelte a határozat legfontosabb elemeit: • Teljes támogatás Egyiptomnak az ENSZ-ben és más nemzetközi fórumokon; • az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1967. november 22-i határozatának végrehajtását akadályozó izraeli politika megbélyegzése; • készség arra, hogy (az AESZ-tagországok J megadnak minden seqítséqet Egyiptomnak a megszállt területek felszabadításáért vívott törvényes harcához; • felhívás minden AESZ-tag- országhoz, hogy utasítsák el az Nicosia — Makariosz érsek, Ciprus elnöke csütörtökön átalakította kormányát, — de nem Athén szája íze szerint. Papadnpulosz rendszere, mint ismeretes, ez év februárjában ultimátumban követelte Makariosz- túl a ciprusi kormány Athén- és Grivasz-barát politikusakkal valú kiegészítését, ahogyan ök mond ták, .„a nemzeti egység kormányának megalakítását“. Az AP jelenti az Enózisz-hívő Grivasz tábornok környezetére hivatkozva, hogy az érsek-elnök új miniszterei közül egyik sem számít a ciprusi görög egyesülés harcos hívének. A csütörtökön megalakult új Makariosz-kormányban a tíz volt miniszter közül háromnak lelni fel a nevét ismét. Ezek: Pacalidesz pénzügyminiszter, Glikisz egészségügyminszter — mindkettő megtartotta tárcáját — és Joannidesz, aki az előző kormányban igazságügyminisz- ter volt, most pedig belügyminiszter lett. Valószínű, hogy ő kapja a hadügyi tárcát is, amelyet a hagyomány szerint ugyanaz vezet, mint a belügyminisztériumot. A májusban lemondott Kip- rianu külügyminiszter helyét Hrisztofidesz foglalta el. Makariosz környezetében azt mondják — írja az AP —, hogy a kormányátalakítást az érsekelnök valóban „békítő“ gesztus nak szánta Athén felé, ha azt tekintjük hogy a görög junta által kifogásolt minisztereket leváltotta. Ugyanakkor viszont szigorúan maga választotta az utód-minisztereket, akik közül egyik sem mondható Athén vagy Grivasz kedveltjének. New York — A Biztonsági Tanács Waldheim ENSZ-főtitkár jelentésének megvitatása után úgy döntött, hogy további hat hónappal meghosszabbítja az ENSZ rendfenntartó csapatok ciprusi kiküldetését. Kellemetlen elszólás? Jeruzsálem — A Jerusalem Post című angol nyelvű izraeli kormánylap „Az amerikai politikába való felelőtlen beavatkozás“ címén Rabinnak, Izrael washingtoni nagykövetének visszahívását sürgette. Rabin a múlt hát végén egy rádióinterjújában kijelentette, hogy egyetlen elnök sem kötelezte el magát Izrael mellett úgy, ahogyan Nixon tette Moszkvában. Szerinte Izraelnek azokat az embereket kellene méltányolnia, akik nem annyira szavakkal, mint inkább tettekkel támogatják. Szavai Izrael- beu nyugtalanságot keltettek, minthogy Rabin Nixon melleit látszott letenni Izrael voksát a novemberi elnöki^álasztásokon, noha az amerikai zsidó közösségek általában demokrata párti elnökjelöltre adják szavazatukat. A Jerusalem Post szerint Rabint ugyan azon nyomban visszahívni nem lehet, de megfontolás tárgyává tehető, hogy novemberben esedékes leváltásának időpontját előbbre lehetne-e hozni? Röviddel azelőtt, hogy a Jerusalem Post cikke napvilágot látott volna, Golda Meir nyilatkozatot adott ki, amelyben hangoztatta: „Izrael politikája a múltban is, jelenleg és a jövőben is az idegen országok bel- üqyeibe való be nem avatkozás“. URHO KĽKKONEN finn köztársasági elnök tegnap fogadta a csehszlovák szövetségi parlament küldöttségét, amelyet Alois Indra, a CSKP Közpomi Bizottsága Elnökségének tagja, a szövetségi nemzetgyűlés elnöke vezet. A vendégeket Rafael Paasio miniszterelnök is fogadta. VARSÓBAN összeült a LEMP aktívaértekezlete. Az Edward Gierek központi bizottsági első titkár elnökletével megtartóit tanácskozáson részt vettek a párt politikai bizottságának és a központi bizottság titkárságának tagjai. A konferencián a bel- és külpolitikai helyzet időszerű kérdéseit és az eszmei nevelőmunka soron levő feladatait tárgyalták meg. A FIDEL CASTRO vezette kubai párt- és kormányküldöttség a pénteket Drezda nevezetességeinek megtekintésével töltötte. BUMEDIEN algériai és Burgiba tunéziai elnök az ATrikai Egység Szervezetének csúcsértekezlete után a Mahreb-orsza- gok együttműködéséről tárgyalt Rabatban. AZ AMERIKAI SZENÁTUS elfogadta azt a határozati javaslatot, amely elveti a minisztériumközi belbiztonsági bizottság jövő évre követelt 450 ezer dolláros költségvetését. A BRIT DOKKMUNKÁSOK sztrájkot indítottak három szak- szervezeti bizalmiuk elrendelt letartóztatása miatt; 44 ezer dokkmunkás közül 35 ezren már beszüntették a munkát. AZ AUSZTRÁLIAI POSTAAL- KALMAZOTTAK a tervezett csendes-óceáni francia alomkísérletek elleni tiltakozásul boj- kottálják a Franciaországba irányuló küldeményeket. KISSINGER, az ámerikai elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója tegnapra virradó éjjel Kínába utazott, hogy Csou En-laj miniszterelnökkel tárgyaljon. Kissinger június 23-ig tartózkodik a Kínai Népköztársaságban. E/vIRIQUE BOGGERO, a Buenos Aires-i Fiat—Concorde gyár igazatója, akit szerdán elraboltak, csütörtökön épen és sértetlenül került elő. Elmondta, hogy elrablói rendőröknek adták ki magukat és vallatóra fogták a Fiat tevékenységével kapcsolatban. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK az idén kétszeresére növelte a vegyi és baktériumfegyverek fejlesztésére előirányzott kiadásokat. RHODESIÁBAN további egy évvel meghosszabbították a rendkívüli állapotot. Közös közleményt adlak ki Gromiko szovjet külügyminiszter hivatalos franciaországi látogatásáról. „A megbeszéléseken és tárgyalásokon — hangsúlyozza a közlemény — mindkét fél megelégedését fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy Leonyid Brezsnyev és Georges Pompidou 1971. októberi tárgyalásai óta a szovjet—francia kapcsolatok tovább fejlődtek, megnövekedett a Szovjetunió és Franciaország egyetértési és együttműködési politikájának szerepe nemzetközi téren és a két ország kapcsolataiban egyaránt“. „A legidőszerűbb nemzetközi problémák megvitatásának ered-
