Új Szó, 1972. június (25. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-16 / 140. szám, péntek
A valóság elemeiből építkező testő FRANTIŠEK JURÍK AKVARELLJEI A fáklyavivő Varga János 50 éves A Želiezovce« XVII. országos népművészeti fesztiválról SZÍNVONALAS RENDEZVÉNY Talányos századunk változott szemléletével, igényeivel nem egy műfajtól fordult el. De a tújábrázolás nyilván a maradandó értékek közül való. A természet az ihlet örök forrása. A művész szubjektumán átszűrt, színesen közvetített, képekben lecsapódó élményeit száguldó napjaink embere továbbra is méltányolja. A Nitra környékén Obicén 1923-ban született Jurik — Kostka, Mallý, Mudroch neveltje —, régi ismerősünk. Kezdetben tehetséges grafikusként mutatkozott be. Ezenkívül kitűnő szervező, jeles képzőművészeti pedagógus, akinek szívügye a fiatalság képzése. Ezért érdemelte ki a „példás tanító“ címet. — Érzékeny lírai alkat, aki versekben, képekben fejezi ki évek óta azt a mély, őszinte kapcsolatot, amely szülőföldjéhez, s a szépséges szlovák tájhoz fűzi. Ezúttal a Gorkij utca 15. szám alatti tárlati teremben az utolsó évtized vízfestéstermésének válogatása részesült meleg fogadtatásban. Ünnepi élményt jelent a nyugtalan városlakónak, hogy Jurik rajzos érzékenységű tolmácsolásában élvezhetik a felső Zsitva menti, az Inoveci és Tríbeči dombok övezte gyönyörű völgyben megbújó falul, egymáshoz simuló színes kunyhóival, szépen stilizált fáival. Obicét, a gyermek-, és ifjúkori benyomásainak színhelyét. A látványt, a múló jelenséget, mely a föld évszázados ritmusában folyvást változik, Jurik kompozícióvá érleli. Összefoglaló vonalritmussal, stiláris egyszerűsítéssel, széles meglátással, sommázó felületekkel jeleníti meg Zázrivá magasba törő tömegét s a ťerchovai dombok szeszélyes architektúráját, komor árnyékait s a tövében nyájasan nyújtózó földeket. A Roz- sutecet körülfogó vékony fekete kontúr, a majdnem felhőtlen égből lezuhanó sárga fényben szinte feloldódik. A formák mintha elenyésznének, az élek elsimulnak, s a mélységek felszívódnak. A téma, a való világ Jurik számára nem csupán ürügy belső hangulatai, érzései kifejezésére. Mert átélt impresszióival is a realitást rögzíti. Szép, józan összhangot teremt, ami nem zárja ki a stiláris feszültséget. S ezt a keményebb piktúrát fel- váltó foltfestós és a kolorit gazdasága fokozza. A zöldes valörök, sárgák, kékek, olykor ibolyába hajló árnyalatai, a nehéz kedvetlen színek hirtelen változása, váratlan, erős ellentéteket teremt. A horizontális festmények közös motívumaik mellett is változatos tájképi fonnák. A belső érzelmet jelző vonalak inkább a világ csendjét, mint zaját éreztetik. Az ötvenedik évéhez közeledő mester pályaíve emelkedik. S alkotása nemcsak érlelődik, hanem fiatalos lendületéből sem veszít. SÁRKÁNY JENŐNK KULTURÁLIS HÍREK □ Alekszej Pehenyko ukrán hegedűkészítő hangszereit is bemutatják Poznanban, a Wie- niawski mesterhegedű-verse- nyen. A kijevi mester két hegedűje tavaly országos szovjet versenyen nyert díjat. [~1 1973 augusztusába» és szeptemberében Ottawában és Montrealban rendezik meg az összehasonlító irodalomtörténészek VII. nemzetközi tanácskozását. □ Az UNESCO párját ritkító grafikai és fototechnikai kiállításban jelentette meg — több világnyelven — a Robert Laf- font kiadónál Az emberiség története című kilenckötetes, nemzetközi összefogásból született munkát. Az első kötet a „történelem előtti“ korokról és kultúrákról szól, a második az ókorról, a harmadik a középkorról, a negyedik és ötödik az újkor kezdeteiről, a hatodik és hetedik a XIX. századról, végül az utolsó kettő a XX. század „keresztmetszetét“ kínálja. Kedves ünnepséget tartott szerdán délután a CSEMADOK Központi Bizottságának apparátusa: megemlékezett Varga Jánosnak, a CSEMADOK KB titkárának születése ötvenedik évfordulójáról. Varga János fiatalon került a munkásmozgalomba. Az élet nevelte szocialistává, harcos kommunistává. Munkásként indult. Több évig Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságán dolgozott. Az ötvenes évek elején került a CSEMADOK-ba. Az immár több, mint húszéves kulturális tevékenysége során nagy mértékben elősegítette, hogy a csehszlovákiai magyar dolgozók körében fellendüljön a kulturális, valamint a politikai fel- világosító munka, és a CSEMADOK Csehszlovákia Kommunista Pártja irányvonalának szellemében fejtse ki tevékenységét. A CSEMADOK szerepét a válságos években is helyesen ítélte meg. Védte a szövetségnek a szocialista építőmunkában elért sikerét és jogát, küzdött népeink barátságának az elmélyítéséért. A konszolidációt harcos szellemű írásokkal is támogatta. Varga János kettős értelemben is fáklyavivő: bátor harcosa egyrészt a tömegkultúrának, másrészt a kommunista eszméknek. Igyekezetét elismerés övezi mind barátai és elvtársai, mind munkatársai részéről. l-a) I* Mi 1 G A f I I VA S Z 9 72 II. A fesztivál-hangversenyek második része is sok érdekeset hozott. A leningrádi szerzők a mai szovjet zene estjével viszonozták a városukban megrendezett cseh újdonságok hangversenyét. A Csehszlovák Rádió szimfonikus zenekarát Eduard Szjerov, Mravinszkij tanítványa, vezényelte. Tiscsenko szerző virtuózként játszotta zongorahangversenyét. A. Petrov művében, a leningrádi csata emlékére szerzett szimfonikus költeményben is hallhattuk, hogy az ifjú szovjet zeneszerzőket sem kerülik el az új zenei áramlatok. A külföldi karmesterek közül a már ismert svájci Jean Neylan a prágai szimfonikusokat vezényelte, aki P. Badura-Skoda kiváló zongoraművésszel Frank Martin érdekes zongorahangversenyével ismertette meg a közönséget. Ezt követően a filharmónia kórusának előadásában Mendelssohn alig ismert Valpurgis éjszakája című műve hangzott el, amely üdeségével lepett meg. Mély benyomást keltett Zubin Metha indiai karmester, aki a Cseh Filharmónia élén Mahler VIII. szimfóniáját vezényelte, kotta nélkül. Magas színvonalú szólóénekszámok tanúi lehettünk. A müncheni Brigitte Fassbünder, Jessy Norman amerikai néger énekesnő és Peter Schreier, híres tenorista művészi élményt nyújtottak. Művészetük a klasszikus német dalok előadásában nyilvánult meg. Christian Ferrás kiváló francia hegedűművész Josef Hála zongoristával Bartók második hegedűszonátáját adta elő. A David Ojsztrah előadásában hallott első szimfónia után alkalmunk volt megismerkedni a modern magyar zene mesterműveivei. Az est második részében Ferras Bach hegedű- versenyét adta elő. A Kontar- sky-fivérek (Alfons és Aloys) Bach, Debussy, Casellya és Hindemith zongoraműveit játszották — emlékezetből ragyogóan. Malcolm Frager zongoraművész a nagy klasszikusok műveivel méltón képviselte az amerikai zongoraiskola magas színvonalát. A fesztivált — Václav Neuman karnagy vezényletével — a Cseh Filharmónia Beethoven IX. szimfóniájával zárta be. Aí operabemutatók is növelték a Prágai Tavasz jelentőségét. A külföldieket tekintve a legkiemelkedőbb esemény a budapesti Magyar Állami Operaház vendégszereplése volt, mely Bartók három színpadi játékával ismertette meg a prágai közönséget és bemutatta Monteverdi Poppea megkoronázását. Az operaházzal való találkozás sok szempontból érdekes és tanulságos volt. Elsősorban a Kékszakállú herdeg vára aratott nagy sikert. A herceget Melis György, Juditot Kasza Katalin énekelte. Mikó András rendezésében Lukács Miklós vezényelt. A prágai közönség körében jól ismert darab a magyar művészek előadásában meglepetésként hatott. A herceget nem mint könyörtelen zsarnokot, hanem mint misztikus, rejtélyes sze mélyt jelenítik meg, Judit pedig nem szerencsétlen, mint a herceg. Ez a művészi felfogás nyilván összhangban van a mű jelképes jelentésével. Zenei szempontból az operát Lukács úgy dolgozta ki, hogy hatalmas kitörések kísérik pl. az „ötödik ajtó“ feltárását, ahonnan látható kékszakállú birodalma. Bartók balettjeit Kórodi András vezényelte, a rendező és koreográfus Seregi László volt. A fából faragott királyfi mesebeli jelképeivel vonzotta a közönséget. Metzger Márta (hercegnő), Csarnódy Katalin (tündér) elbűvölték a közönséget, akárcsak Markó Iván a herceg szerepében és Erdélyi Sándor pedig a bábot sikeresen jellemző táncával. A Csodálatos mandarin a prágai Nemzeti Színház előadásához viszonyítva szintén élményt jelentett. Alapvető a két színház előadása közötti különbség. A cseh előadás valakiképp „nemesebbé teszi“ a művet, ezzel szemben a magyar művészek mind zenei, mind koreográfiái szempontból az igazi bartóki felfogást mutatták meg. Élmény volt Schuszter Theodóra (lány) és Havas Ferenc (mandarin) kitűnő alakítása. Havas nemcsak táncával keltette fel a közönség figyelmét, hanem elbűvölő volt például a gyilkossági jelenetben, amikor hosszabb időn keresztül fejjel lefelé függött. Kórodi nem igyekezett finomabbá tenni Bartók zenéjét, így a mű nyers valódiságában került bemutatásra. Monteverdi „Poppea megkoronázása“ című operája a hangverseny-pódiumról már ismert Prágában, de teljes előadásban újdonság volt. Sudlik Mária (Poppea szerepében) hangjával és vonzó megjelenésével, Szö- nyi Ferenc (Néró szerepében), Begányi Ferenc (Seneca), Kasza Katalin (Octavia), László Margit (Družila) és Sólyom- Nagy Sándor (Ottone szerepében) tudásuk legjavát adták. Szirmai Márta (Arnalta szolgáló szerepében) szintén kitűnő teljesítményt nyújtott. Csak irigyelhetjük a magyar operaháztól, hogy egy-egy művet két szereposztásban is színpadra vihet. Nagyszerű volt a darab rendezése is (Mikó András). A korabeli barokk-jelmeztervek gyönyörűségét kölcsönöztek az egész darabnak. Az egységes, mérsékelten absztrakt díszletek pedig lehetővé tették az opera rugalmas menetét. Az opera zenei rendezője Erdélyi Miklós; figyelmét az egyes szerepek drámai kidolgozására, a zenekar teljesítményénél pedig a stílusosságra összpontosította. A darab — jóllehet három órát tartott — a közönség figyelmét végig lekötötte és elbűvölte. Dr. KAMIL ŠĽAPÁK Az elmúlt évben a Művelődésügyi Minisztérium az évről évre megismétlődő želiezovcei (zselízi) fesztivált az országos népművészeti rendezvények közé sorolta, s egyúttal anyagi támogatásban részesítette. Ennek köszönhető az, hogy az idén az előző évekhez viszonyítva jobb körülmények között kerülhetett sor a csehszlovákiai magyarok XVII. országos népművészeti fesztiváljának megrendezésére. A kétnapos ünnepség — melyen többek között megjelent dr. Vasil Clioma, az SZSZK művelődésügyi miniszterének helyettese és Varga Béla, a CSEMADOK KB vezető titkára — június 10-én és 11-én zajlott le. A műsor öt fő részből állt, s már ez is sejteti, hogy a sereg szemle nagyszabású volt, és több célt szolgált. A fesztivál „Csak tiszta forrásból“ című szakmai bemutatónak számító részében újszerű próbálkozást tapasztaltunk. A népdalénekesek 1972. évi országos versenyének résztvevői közül meghívott népdalénekesek, éneklöcsoportok, népi zenészek Nitra, Nové Zámky (Érsekújvár) és Komárno (Komárom) környékének dalaiból és táncaiból adtak ízelítőt. Tehát eredeti népdalok, népi táncok és zeneszámok hangzottak el eredeti előadásban. Ugyanakkor a CSEMADOK KB Szőttes népművészeti együttese is népdalokkal, népi táncokkal és népzenével lépett fel, azonban ennek műsorában a népdalokat kiegészítette a kísérőzene, és az egyszerű táncokat koreografált táncok helyettesítették. Az eredeti, valamint a népi hagyományaink ápolását és továbbfejlesztését szolgáló stilizált műsorszámok jól megfértek egymással. Az „Ami bennünket összeköt“ című részben két azonos feltételekkel rendelkező együttes lépett fel: az „Államdíjjal“ és „Munkaérdemrenddel“ kitüntetett I.áfiniea és „A kiváló munkáért“ érdemrenddel kitüntetett Ifjú Szivek Magyar Dal- és Táncegyüttes. A két félhivatalos népművészeti együttes helyi jellegű népi táncai hazánk különböző helyein élő és különböző szokásokkal rendelkező polgárainak együttélését demonstrálták. Külön említést érdemel a Lúčnica lendületes előadása, valamint az Ifjú Szívek műsorának különböző nemzetek táncaiból álló, internacionalista együttélést jelképező kompozíciója. Itt említjük meg azt. hogy a résztvevő magyar, szlovák és ukrán együttesek a fesztivál második napján végigvonultak a városon, és közben — a díszemelvény előtt elhaladva — egy-egy mozzanatot bemutattak táncaikból. A nagyszabású felvonulás nemzeteink és nemzetiségeink internacionalista együttélését és megbonthatat lan barátságát jelképezte. A fesztivál műsorának „Szól a kakas, szó! ...“ című részében, melyben az iskolás gyermekek országos seregszemléjére került sor, örömmel állapítottuk meg, hogy gyermektáncegyütteseink művészi tevékenységükben helyes úton járnak. A tanítók és a tánccsoportok vezetői többnyire a gyermekek lelkivilágát hosszú időn át foglalkoztató mesék, valamint gyermekjátékok motívumait tartalmazó táncokat tanítottak be, A kisebb tanulók élvezettel táncoltak, hiszen a táncok minden mozzanatában ott rejlett valami gyermeki ártatlanság, gondtalan játékosság. A nagyobbak táncaiban ugyancsak, azonban itt — a játékosság megőrzése mellett — már jelentkezett a felnőttek előadására jellemző erőteljesebb stílus is. A színvonalas előadások és a táncruhák arra engedtek következtetni, hogy a csoportok vezetői és a szülök nem sajnálták a fáradságot és az anyagi áldozatot annak érdekében, hogy a gyerekek sikerrel szerepeljenek. Bár a zsűri értékelte a fellépő csoportokat és megállapította, hogy az első helyen a CSEMADOK biskuplcei (fülekpüspöki | helyi szervezetének gyermek tánccsoportja, a másodikon a Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyi) Vajanský utcai AKI tánccsoportja, a harmadikon pedig a bieľi (bélyi) AKI tánccsoportja végzett, az egyes csoportok táncainak színvonala között alig volt eltérés, s ezért minden csoport dicséretet érdemel. A fesztivál műsorának záró részét a Kodály Zoltán születése 90. évfordulójának tiszteletére „Felszállott a páva“ címen megrendezett hazai felnőtt él- együttesek seregszemléje és a vendégegyüttesek fellépése képezte. Az élegyüttesek fellépései arról tanúskodtak, hogy a táncosok jól felkészültek. Különböző vidékekhez fűződő táncaik többnyire temperamentumosak voltak, és életörömet árasztottak. A zsűri értékelése alapján az első helyen a CSEMADOK biskupicei (fülekpüspöki) helyi szervezetének Palóc népi együttese, a másodikon a CSEMADOK seňai (szinai) helyi szervezetének táncegyüttese, a harmadikon a tomášovi (féli) Kis-Duna Táncegyüttes végzett. A vendégegyüttesek ugyancsak egy-egy vidékhez fűződő népi táncokat adtak elő. Táncaikban főleg a gyors ritmus, a csapások széles skálája és a különböző variácókkal egybekötött források domináltak, melyek többnyire összhangban voltak. Népviseletük tarka palettáján megtaláltuk a látványos flitterrel és a sokszínű pántlikákkal díszített ruhákat is. A két napig tartó seregszemle műsorösszeállítása és színvonala alapján megállapíthatjuk, hogy a XVII. országos népművészeti fesztivál teljesítette küldetését. A szakemberek tapasztalatokat szerezhettek, és lemérhettük élenjáró tánccsoportjaink egész évi munkáját. Ugyanakkor a fellépő együttesek műsorukban kifejezésre juttatták pártunk politikájának támogatását is, mely a népművészeti együtteseknek főleg a népi hagyományok ápolását ós az internacionalista eszmék ápolását irányozza elő. TÖZSÉR LAJOS 1972. VI. 16. A CSEMADOK biskupicei (fülekpüspüki) helyi szervezete Palóc táncegyüttesének fellépése. (Prandl Sándor felvétele)
