Új Szó, 1972. június (25. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-16 / 140. szám, péntek

KONGRESSZUSI KÜLDÖTTEK Akaratból nincs hiány A járáson azt mondták, hogy Lőrincz Árpátlné anyasági sza­badságon van, s odahaza bármikor találkozhatok vele. Tévedtek. Amikor kerestem, az orvosnál volt a kicsivel, s csak estefelé vetődött haza. Amíg megetette a kicsit, ré­gi ismerősökkel beszélgetek a falu, Behynce (Beje) életéről. Szóba kerültek uz építkezések. Azt is elmondták, hogy jól dol­gozik a nőszövetség helyi szer­vezete, amelynek elnöke Lő rincz Árpádné, aki egyben a Safárikovói (Tornaija) Városi Nemzeti Bizottságnak is a tag­ja. — Falunkat Tornaijához csa­tolták — mondja Lörinczné, aki dolga végeztével bekapcsolódik a beszélgetésbe. — A nemzeti bizottság épülete felszabadult. Az ősztől óvoda lesz benne. A nöszövetség tagjai beültették a félhektárnyi kertet, hogy az óvodának ne kelljen majd zöld­séget vásárolnia. Amikor elhallgat, magamban n múlt emlékeit idézgetem. Lő- rinczné cselédember lánya. A bátyjával együtt ültünk az is­kolapadban. írónké 1945-ben az első békés napokban szüle­tett ... Lőrincz Arpádné Dolgozott az autófuvarozási vállalatnál és a Jednotánál. Közben férjhez ment. Kislánya az ősszel iskolába megy. A po­litikai életbe a hatvannyolcas időszak után kapcsolódott be. — Amint tudja, a háború után születtem, nem tartott ölé­ben szovjet katona .. . Mégis, amikor 1968-ban a szövetséges csapatokkal megérkeztek, hogy Megérdemli a bizalmat Vidám természetű embernek Ismerik Sághy Lajost, a Cseh­szlovák-Szovjet Baráti Szövet­ség Dunajská Streda i (Duna- szerdahely) járási titkárát. Fel­lépése valamennyi fórumon el­ismerést vált ki az egybegyűl­tek között. A válságos időkben is szilárdan kiállt meggyőződé­se, a dolgozó nép igaza mellett. öttagú munkáscsaládból szár­mazik. Korán kellett kétkezi munkát végeznie, hogy meg le­gyen a mindennapi betevő fa­lat. 1946-ban tért haza a front­ról és munkásként kapcsolódott be az új állam építésébe. Te­hetsége és szervező készsége hamar kibontakozott, és a volt nagymegyeri járásban politikai dolgozóként tevékenykedett. 1952-ben a Nagymegyeri Járási Nemzeti Bizottság dolgozója. Majd több községben töltötte be a hnb-titkár tisztségét. Mun­kájával mindenütt elégedettek voltak. 1957 júliusától 1960-ig — a területi átszervezésig — az említett járás CSSZBSZ já­rási titkára, egyúttal a kerü­leti nemzeti bizottság képvise­lő je. 1963-tól Dunaszerdahelyen a CSSZBSZ járási titkára. Poli­tikai ismereteit pártiskolákon, majd a Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetemén bővítette. 1953- tól a CSKP tagja, jelenleg a Nemzeti Front járási alelnöke, valamint az SZLKP járási ellen­őrző és revíziós bizottságának a tagja. Több kitüntetés tulaj­donosa. A hnb-k és az efsz-ek szakaszán végzett munkájáért emlékéremmel tüntették ki. Mint a Szovjetunió őszinte és hű barátja sokszor járt a Szov­jetunióban. Élményeiről, a szov­jet emberekkel kötött személyes kapcsolatairól mindig szívesen beszél. Nem kis érdeme van ab­ban, hogy az általa irányított szövetségen keresztül a járás­ból több mint háromezren jár­tak a Szovjetunióban. Sághy elvtársnak e szakaszon kifejtett munkájáért a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsának Elnöksége Lenin születése 100. évforduló­jának alkalmából emlékérmet adományozott. A CSKP megala­pításának 50. évfordulóján a Gottwald-emlékérmet kapta. Sághy Lajos A járásban a CSSZBSZ tag­létszáma jelentősen emelkedett. A közel 100 alapszervezet hét­ezer tagot tömörít soraiba. A szervezetek többsége aktív munkát végez, állást foglal nap­jaink időszerű politikai esemé­nyeihez, elítéli az amerikaiak vietnami agresszióját, támogat­ja a Szovjetunió békepolitiká­ját. Nagy örömmel üdvözölték a szovjet—amerikai tárgyalá­sok eredményeit, valamint a szovjet—nyugatnémet és a szov­jet—lengyel szerződések rati­fikálását. Sághy elvtárs részt vett a szövetség szlovákiai Értékesek számukra cs szovjet kapcsolatok 1972. Ví. 16. Pauliczky Péter 23 éves, be­csületes, szerény fiatalember. Vegyipari iskolát végzett, majd a moszkvai Komszomol Egyete­men folytatta tanulmányait. Je­lenleg a SZISZ trebišovi járási bizottságának ideológiai titká­ra, valamint a SZISZ mellett működő CSSZBSZ alapszervezet elnöke. Részt vett a CSSZBSZ szlovákiai kongresszusán, és ott lesz Prágában az országos kongresszuson is. Annak elle­nére, hogy még fiatal, jelentős munkát végzett a CSSZBSZ ke­retén belül. Jól ismeri a szov­jet népet, hiszen hosszabb ideig tartózkodott a Szovjetunióban. Annak ellenére, hogy szomo­rú események zajlottak le ná­lunk 1968—1969-ben, a szovjet fiatalok továbbra is szeretnek és tisztelnek bennünket. Egy alkalommal részt vettem a Szovjetunióban tanuló csehszlo­vákiai főiskolások, középiskolá­sok és az ott dolgozók részére Pauliczky Péter rendezett nagyszabású aktíván, amelyen a szovjet fiatalok olyan lelkesedéssel beszéltek a csehek és a szlovákok iránt ér­zett rokonszenvünkről, hogy az ember alig tudta visszatartani örömkönnyeit. Dombrovszkíj elvtárs, a Szovjet--Csehszlovák Baráti Társaság moszkvai ifjú­elfojtsák az ellenforradalmi erőket, régi ismerősként és iga­zi "örömmel fogadtam őket. Mondtuk is a férjemmel: idejé­ben jöttek. Ezután már nyugod­tan alhattunk. Amikor 1969-ben megalakult a nőszövetség helyi szerveze­te, elnökké választották. A ta­valyi nőnap megünneplésekor felvetődött, hogy meg kellene alakítani a CSSZBSZ helyi szer­vezetét. Az asszonyok meghány- ták-vetették a dolgot, aztán Lő- rincznével az élen munkához fogtak és hatvan tagot toboroz­tak. — A tagsági könyvem iskolás korom óta megvan — mondja —, a kritikus években is vi­gyáztam rá. A CSSZBSZ szlovákiai kong­resszusán nagy megtisztelés ér­te. Megválasztották küldöttnek az országos kongresszusra. — Amíg távol leszek, a fér­jem vigyáz a kicsire ... Megért­jük egymást, gyakran biztat, tanácsot ad, mint egy jó férj­hez, kommunistához illik... S talán egyszer majd én is kiér­demiem a párttagságot. A kongresszuson szerzett ta­pasztalatait majd idehaza ka­matoztatja. NÉMETH JÁNOS kongresszusán, ahol megválasz­tották a VII. országos kong­resszus küldöttévé. — Örülök, hogy részt vehe­tek egy olyan szövetség orszá­gos kongresszusán, mely a Szovjetunióhoz fűződő kapcso­lataink ápolását, propagálását, a proletár internacionalizmus eszméit viseli zászlaján. • Mit vár a kongresszustól, s ha szót kap, miről szeretne beszélni a vitában? — A kongresszus lezárja azt a bonyolult időszakot, mely az 1968—69-es években a szövet­ség munkájában is éreztette ha­tását. A XIV. pártkongresszus határozatainak szellemében rendezi a szövetség valódi kül­detését. Szükséges, hogy az alapszabályzatban és a szerve­zeti felépítésben változásokat eszközöljön. Tisztázza az egyes szervezetek együttműködésének elveit, rögzítse a kerületi, a járási, a körzeti és a helyi szervek jog- és hatáskörét, a szervezetek konkrét megneve zését. Az eddiginél nagyobb ön állóságot és hatáskört ad a CSSZBSZ szerveinek a Szovjet­unióval történő kapcsolatok fel vételére és ápolására. Ha szót kapok a vitában, járásunk sa­játos helyzetéből kiindulva szö­vetségünk magyar nyelvű sajtó­termékeinek és a szovjet iro­dalom hiányáról szeretnék be­szélni. Ugyanis a Szovjetbarát c. folyóiraton kívül semmilyen más újság és irodalom sem je­lenik meg magyar nyelven, amely szövetségünk életével foglalkozna. Szükséges lenne a magyar nyelvű sajtótermékek számának a bővítése. Szókimondó, közvetlen ember Sághy Lajos, aki felkészülve utazik a VII. kongresszusra. SVINGER ISTVÁN sági szekciójának vezetője egy kulcsot adott át a következő szavakkal: „Ezt a kulcsot azért adom át, drága fiatal csehszlo­vák barátaim, hogy ezzel nyis­sátok meg az emberek szívét, hogy barátságunk igazi, tiszta szívből eredő legyen.“ Szavai örökre az emlékezetembe vé­sődtek. — Mit vár a kongresszustól? — Konkretizálja majd továb­bi munkánkat. A CSSZBSZ kül­detése humánus jellegű. Meg kell értetnünk az emberekkel, és tettekkel kell bizonyítanunk, hogy értékesek számunkra a Szovjetunióhoz fűződő kapcso­lataink. Még jobban kell tuda­tosítanunk, hogy ezek a kapcso latok nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy ma jobban élünk, mint tegnap és holnap jobban fogunk élni, mint ma. Szerin­tem több személyes találkozót kellene létrehozni a szovjet fia­talokkal, mert saját tapasztala­tomból tudom, hogy amit az ember átél, az az igazi, az a meggyőző. Pártunk vezetésével ezt a baráti kapcsolatot a jö­vőben még tovább szilárdítjuk. SZASZÄK GYÖRGY A jövő munkása „A népgazdaság különböző ágazatai számara legalább S) millió új szakmunkást kp/l kiképezni.“ (Az SZKP XXIV. kongresszusa irányelveiből, j Mit tesznek e fontos kong­resszusi határozat végrehajtá­sáért Leningrádban, a szovjet szakmunkásképzés egyik leg jel- legeztesebb fellegvárában? Er­re kértünk választ Dmttrij Kova- levszkijtől, a Leningrádi terü­leti Komszomol bizottság titká­rától.. — A leningrádi szakmunkás­képző intézetek 1975-re évi 55 300 új szakmunkást bocsátanak az ipar rendelkezésére. Akik most tanulnak a szakmunkásképzők­ben, olyan gépek mellett fognak dolgozni, melyeket talán még csak most terveznek. A műsza­ki színvonal, s vele együtt a szakmunkásoktól megkövetelt tudás rohamosan nő. Ezért ko­moly érdeklődést váltott ki a „leningrádi kísérlet“, azaz olyan szakmunkásképző intézetek lé­tesítése, melyek a szakmunkási oklevél mellé érettségi bizonyít­ványt is adnak növendékeiknek. — A leningrádi területen je­lenleg 36 ilyen intézet műkö­dik, s 1975-re megnégyszerező­dik számuk. Példájukat már ed­dig 600 tanintézet követte a szovjet városokban. Ez a fonna előnyösen egyesíti a régi típu­sú szakmunkásképzők és tech­nikumok, valamint az általános képzési nyújtó iskolák tapaszta­lata it. — Mi a Komszomol szerepe a szakmunkásképzés mennyiségi és minőségi növelésében? — Mondanék egy számot: az ötéves terv során Leningrádban ős környékén 200 ezer új mun­kás hagyja el a tanintézeteket. Természetes, hogy a Komszo- molnak nem közömbös, milye­nekké is válnak a mai fiúk és lányok. Ebben a tanévben 5 ezer új ipari tanuló kezdte meg ta­il u 1 má n ya i t Kői ns zoino l- a já n 1 ó - levéllel, ami azt jelenti, hogy á Komszomol felelősséget vál­lal jövőjükért. — Komoy munkát végzünk a leningrádi iskolák végzősei kö­zött. A mostani szakmunkáskép­ző intézetek 160 különböző szakmára képeznek ki szakmun­kásokat. Az idősebb tanulók gondoskodnak arról, hogy a le­endő szakmunkástanulók kiiga­zodjanak közöttük s a legmeg­felelőbbet válasszák. Különböző szervezetek is segítségükre van­nak a választásban: az Össz-szö­vetségi Szakmunkásképzési Tu- domámnyos Kutatóintézet, a vál­lalati és iskolai tanácsadóhe­lyek, a várost pályaválasztási tanács. — Gondja van a Komszomol- nak a szakmunkásképző intéze. tek épületeire is. 58 új iskola építése és 40 intézet renoválása felett vállalt védnökséget. A Komszomol-bizottságok tárgyal­ják meg és hagyják jóvá az is­kolaépületek, kollégiumok és a műhelyek terveit. Ez a gondos­kodás érthető is: a szakmun­kásképző intézeteknek nemcsak a tudomány és technika mai ál­lását kell tükrözniük, hanem egy kicsit meg is kell előzniük korukat. — A Komszomol minden esz­közzel ösztönzi a fiatalokat technikai alkotóképességük ki­fejlesztésére. Az utóbbi években mintegy 8 ezer tanuló és 200 tanintézet kapott kitüntetést vagy oklevelet a moszkvai Nép- gazdasági Kiállításon. A lenin­grádi kiállításon 168 sakkor vett részt. — Megfigyeltük, hogy azok a fiatal szakmunkások, akik már képzésük alatt kitűntek ügyes­ségükkel és alkotókedvükkel, könnyebben illeszkednek be uz üzem életébe, a termelésbe. A végzett szakmunkásokat min­denhol a legtapasztaltabb mes­terek, legjobb brigádok fogad­ják, ők segítik a beilleszkedést. A védnökség nálunk már moz­galommá vált: a leningrádi üze­mekben hétezer ember foglalko­zik nap mint nap az ifjú mun­kásgeneráció nevelésével. — Tegyünk egy kis utazást a jövőbe. Mondjuk 1981-ben élünk, s gyermekeink már 15—16 éve­sek. Mivel indokolná nekik a szakmunkásképző yíik- ségét? — Én az SZKP XXIV. kong­resszuséról elnevezett Fémgyár szakmunkásképzőjét állítanám eléjük példának. Egyrészt, mert itt középfokú oktatás folyik, ami elengedhetetlen egy ifjú mun­kásnak. Másrészt, mert a szak­munkásképző növendékeiről az állam gondoskodik: étkezést, ruhát, ösztöndíjat kapnak, s ha szükséges, kollégiumi elhelye­zést is. És ami a legfontosabb, az intézet elvégzése után a fia­tal szakmunkások hamar meg­szokják munkahelyüket, hiszen már az oktatás során is a kol­lektíva részét képezik, s a gyári komszomoltagság is sajátjaiként kezeli őket. Ez a védnökség az Intézeti élet minden területére kiterjed: a szakmai képzésre, a társadalmi munkára és a sza­bad idő eltöltésére is. — Most pedig, ami a pers­pektívát illeti. A gyárnak mun­kásokra, technikusokra, mérnö­kökre és tudósokra van szüksé­ge. Nem úgy általában, hanem konkrétan meghatározott idő­ben és meghatározott képesítés­sel. S a fémgyár gondoskodik is szükségletének kielégítéséről. A gyár mellett egész tanügyi kombinát működik. Első lépcső­foka a Szakmunkásképző, hIioI 1100 tanulót képeznek. Második lépcsőfok a fizikai-mechanikai technikum gyári tagozata. A kö­vetkező a Műszaki Egyetem gyá- ri tagozata és az ašpirantúra. Ebben az évben például 58 fia­tal munkás végezte el az esti középiskolát, 250-en kaptak szakmunkás oklevelet a Szak­munkásképzőben, 21-en végez­tek a technikumban és 111-en az egyetemen. A gyárban min­dem negyedik ember tanul. — Elmondhatom még, hogy a Szakmunkásképző átalakítása a középszintű oktatásra való át­téréssel kapcsolatban a gyárnak 2,5 millió rubeljébe kerül. S a gyár vállalta ezt a kiadást, amely busásan megtérül. — Biztos vagyok benne, hogy gyermekeink jó oktatást kapiu.k itt. Tapasztalt pedagógusok, a legjobb mesterek tanítanak a szakmunkásképzőben. Az idei évtől pedig két leningrádi Egye­temen — a Műszakin és az Épí­tészetül — megkezdődik a szak­munkásképzők szaktanárainak képzése. Az egyetem gyári ta­gozatán a leendő szakembere­ket kilenc professzor, több mint 50 kandidátus és docens tanítja. jURlJ KIRILLOV (APN) A világsajtó megállapítása, hogy a Szovjetunió az idén hajóiét számával és teherbíróképességével megelőzi az Egyesült Álla­mok hajóállományát. A Szovjetunió kereskedelmi hajóállománya a legifjabbak közé tartozik a világon, mivel a hajók 70 százaléka tízévesnél fiatalabb. Felvételünk a távol-keleti Nahodka kikö­tőben készült. (Felvétel: ČSTK — TASZSZ)

Next

/
Thumbnails
Contents