Új Szó, 1972. június (25. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-16 / 140. szám, péntek
KONGRESSZUSI KÜLDÖTTEK Akaratból nincs hiány A járáson azt mondták, hogy Lőrincz Árpátlné anyasági szabadságon van, s odahaza bármikor találkozhatok vele. Tévedtek. Amikor kerestem, az orvosnál volt a kicsivel, s csak estefelé vetődött haza. Amíg megetette a kicsit, régi ismerősökkel beszélgetek a falu, Behynce (Beje) életéről. Szóba kerültek uz építkezések. Azt is elmondták, hogy jól dolgozik a nőszövetség helyi szervezete, amelynek elnöke Lő rincz Árpádné, aki egyben a Safárikovói (Tornaija) Városi Nemzeti Bizottságnak is a tagja. — Falunkat Tornaijához csatolták — mondja Lörinczné, aki dolga végeztével bekapcsolódik a beszélgetésbe. — A nemzeti bizottság épülete felszabadult. Az ősztől óvoda lesz benne. A nöszövetség tagjai beültették a félhektárnyi kertet, hogy az óvodának ne kelljen majd zöldséget vásárolnia. Amikor elhallgat, magamban n múlt emlékeit idézgetem. Lő- rinczné cselédember lánya. A bátyjával együtt ültünk az iskolapadban. írónké 1945-ben az első békés napokban született ... Lőrincz Arpádné Dolgozott az autófuvarozási vállalatnál és a Jednotánál. Közben férjhez ment. Kislánya az ősszel iskolába megy. A politikai életbe a hatvannyolcas időszak után kapcsolódott be. — Amint tudja, a háború után születtem, nem tartott ölében szovjet katona .. . Mégis, amikor 1968-ban a szövetséges csapatokkal megérkeztek, hogy Megérdemli a bizalmat Vidám természetű embernek Ismerik Sághy Lajost, a Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetség Dunajská Streda i (Duna- szerdahely) járási titkárát. Fellépése valamennyi fórumon elismerést vált ki az egybegyűltek között. A válságos időkben is szilárdan kiállt meggyőződése, a dolgozó nép igaza mellett. öttagú munkáscsaládból származik. Korán kellett kétkezi munkát végeznie, hogy meg legyen a mindennapi betevő falat. 1946-ban tért haza a frontról és munkásként kapcsolódott be az új állam építésébe. Tehetsége és szervező készsége hamar kibontakozott, és a volt nagymegyeri járásban politikai dolgozóként tevékenykedett. 1952-ben a Nagymegyeri Járási Nemzeti Bizottság dolgozója. Majd több községben töltötte be a hnb-titkár tisztségét. Munkájával mindenütt elégedettek voltak. 1957 júliusától 1960-ig — a területi átszervezésig — az említett járás CSSZBSZ járási titkára, egyúttal a kerületi nemzeti bizottság képviselő je. 1963-tól Dunaszerdahelyen a CSSZBSZ járási titkára. Politikai ismereteit pártiskolákon, majd a Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetemén bővítette. 1953- tól a CSKP tagja, jelenleg a Nemzeti Front járási alelnöke, valamint az SZLKP járási ellenőrző és revíziós bizottságának a tagja. Több kitüntetés tulajdonosa. A hnb-k és az efsz-ek szakaszán végzett munkájáért emlékéremmel tüntették ki. Mint a Szovjetunió őszinte és hű barátja sokszor járt a Szovjetunióban. Élményeiről, a szovjet emberekkel kötött személyes kapcsolatairól mindig szívesen beszél. Nem kis érdeme van abban, hogy az általa irányított szövetségen keresztül a járásból több mint háromezren jártak a Szovjetunióban. Sághy elvtársnak e szakaszon kifejtett munkájáért a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége Lenin születése 100. évfordulójának alkalmából emlékérmet adományozott. A CSKP megalapításának 50. évfordulóján a Gottwald-emlékérmet kapta. Sághy Lajos A járásban a CSSZBSZ taglétszáma jelentősen emelkedett. A közel 100 alapszervezet hétezer tagot tömörít soraiba. A szervezetek többsége aktív munkát végez, állást foglal napjaink időszerű politikai eseményeihez, elítéli az amerikaiak vietnami agresszióját, támogatja a Szovjetunió békepolitikáját. Nagy örömmel üdvözölték a szovjet—amerikai tárgyalások eredményeit, valamint a szovjet—nyugatnémet és a szovjet—lengyel szerződések ratifikálását. Sághy elvtárs részt vett a szövetség szlovákiai Értékesek számukra cs szovjet kapcsolatok 1972. Ví. 16. Pauliczky Péter 23 éves, becsületes, szerény fiatalember. Vegyipari iskolát végzett, majd a moszkvai Komszomol Egyetemen folytatta tanulmányait. Jelenleg a SZISZ trebišovi járási bizottságának ideológiai titkára, valamint a SZISZ mellett működő CSSZBSZ alapszervezet elnöke. Részt vett a CSSZBSZ szlovákiai kongresszusán, és ott lesz Prágában az országos kongresszuson is. Annak ellenére, hogy még fiatal, jelentős munkát végzett a CSSZBSZ keretén belül. Jól ismeri a szovjet népet, hiszen hosszabb ideig tartózkodott a Szovjetunióban. Annak ellenére, hogy szomorú események zajlottak le nálunk 1968—1969-ben, a szovjet fiatalok továbbra is szeretnek és tisztelnek bennünket. Egy alkalommal részt vettem a Szovjetunióban tanuló csehszlovákiai főiskolások, középiskolások és az ott dolgozók részére Pauliczky Péter rendezett nagyszabású aktíván, amelyen a szovjet fiatalok olyan lelkesedéssel beszéltek a csehek és a szlovákok iránt érzett rokonszenvünkről, hogy az ember alig tudta visszatartani örömkönnyeit. Dombrovszkíj elvtárs, a Szovjet--Csehszlovák Baráti Társaság moszkvai ifjúelfojtsák az ellenforradalmi erőket, régi ismerősként és igazi "örömmel fogadtam őket. Mondtuk is a férjemmel: idejében jöttek. Ezután már nyugodtan alhattunk. Amikor 1969-ben megalakult a nőszövetség helyi szervezete, elnökké választották. A tavalyi nőnap megünneplésekor felvetődött, hogy meg kellene alakítani a CSSZBSZ helyi szervezetét. Az asszonyok meghány- ták-vetették a dolgot, aztán Lő- rincznével az élen munkához fogtak és hatvan tagot toboroztak. — A tagsági könyvem iskolás korom óta megvan — mondja —, a kritikus években is vigyáztam rá. A CSSZBSZ szlovákiai kongresszusán nagy megtisztelés érte. Megválasztották küldöttnek az országos kongresszusra. — Amíg távol leszek, a férjem vigyáz a kicsire ... Megértjük egymást, gyakran biztat, tanácsot ad, mint egy jó férjhez, kommunistához illik... S talán egyszer majd én is kiérdemiem a párttagságot. A kongresszuson szerzett tapasztalatait majd idehaza kamatoztatja. NÉMETH JÁNOS kongresszusán, ahol megválasztották a VII. országos kongresszus küldöttévé. — Örülök, hogy részt vehetek egy olyan szövetség országos kongresszusán, mely a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolataink ápolását, propagálását, a proletár internacionalizmus eszméit viseli zászlaján. • Mit vár a kongresszustól, s ha szót kap, miről szeretne beszélni a vitában? — A kongresszus lezárja azt a bonyolult időszakot, mely az 1968—69-es években a szövetség munkájában is éreztette hatását. A XIV. pártkongresszus határozatainak szellemében rendezi a szövetség valódi küldetését. Szükséges, hogy az alapszabályzatban és a szervezeti felépítésben változásokat eszközöljön. Tisztázza az egyes szervezetek együttműködésének elveit, rögzítse a kerületi, a járási, a körzeti és a helyi szervek jog- és hatáskörét, a szervezetek konkrét megneve zését. Az eddiginél nagyobb ön állóságot és hatáskört ad a CSSZBSZ szerveinek a Szovjetunióval történő kapcsolatok fel vételére és ápolására. Ha szót kapok a vitában, járásunk sajátos helyzetéből kiindulva szövetségünk magyar nyelvű sajtótermékeinek és a szovjet irodalom hiányáról szeretnék beszélni. Ugyanis a Szovjetbarát c. folyóiraton kívül semmilyen más újság és irodalom sem jelenik meg magyar nyelven, amely szövetségünk életével foglalkozna. Szükséges lenne a magyar nyelvű sajtótermékek számának a bővítése. Szókimondó, közvetlen ember Sághy Lajos, aki felkészülve utazik a VII. kongresszusra. SVINGER ISTVÁN sági szekciójának vezetője egy kulcsot adott át a következő szavakkal: „Ezt a kulcsot azért adom át, drága fiatal csehszlovák barátaim, hogy ezzel nyissátok meg az emberek szívét, hogy barátságunk igazi, tiszta szívből eredő legyen.“ Szavai örökre az emlékezetembe vésődtek. — Mit vár a kongresszustól? — Konkretizálja majd további munkánkat. A CSSZBSZ küldetése humánus jellegű. Meg kell értetnünk az emberekkel, és tettekkel kell bizonyítanunk, hogy értékesek számunkra a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolataink. Még jobban kell tudatosítanunk, hogy ezek a kapcso latok nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy ma jobban élünk, mint tegnap és holnap jobban fogunk élni, mint ma. Szerintem több személyes találkozót kellene létrehozni a szovjet fiatalokkal, mert saját tapasztalatomból tudom, hogy amit az ember átél, az az igazi, az a meggyőző. Pártunk vezetésével ezt a baráti kapcsolatot a jövőben még tovább szilárdítjuk. SZASZÄK GYÖRGY A jövő munkása „A népgazdaság különböző ágazatai számara legalább S) millió új szakmunkást kp/l kiképezni.“ (Az SZKP XXIV. kongresszusa irányelveiből, j Mit tesznek e fontos kongresszusi határozat végrehajtásáért Leningrádban, a szovjet szakmunkásképzés egyik leg jel- legeztesebb fellegvárában? Erre kértünk választ Dmttrij Kova- levszkijtől, a Leningrádi területi Komszomol bizottság titkárától.. — A leningrádi szakmunkásképző intézetek 1975-re évi 55 300 új szakmunkást bocsátanak az ipar rendelkezésére. Akik most tanulnak a szakmunkásképzőkben, olyan gépek mellett fognak dolgozni, melyeket talán még csak most terveznek. A műszaki színvonal, s vele együtt a szakmunkásoktól megkövetelt tudás rohamosan nő. Ezért komoly érdeklődést váltott ki a „leningrádi kísérlet“, azaz olyan szakmunkásképző intézetek létesítése, melyek a szakmunkási oklevél mellé érettségi bizonyítványt is adnak növendékeiknek. — A leningrádi területen jelenleg 36 ilyen intézet működik, s 1975-re megnégyszereződik számuk. Példájukat már eddig 600 tanintézet követte a szovjet városokban. Ez a fonna előnyösen egyesíti a régi típusú szakmunkásképzők és technikumok, valamint az általános képzési nyújtó iskolák tapasztalata it. — Mi a Komszomol szerepe a szakmunkásképzés mennyiségi és minőségi növelésében? — Mondanék egy számot: az ötéves terv során Leningrádban ős környékén 200 ezer új munkás hagyja el a tanintézeteket. Természetes, hogy a Komszo- molnak nem közömbös, milyenekké is válnak a mai fiúk és lányok. Ebben a tanévben 5 ezer új ipari tanuló kezdte meg tail u 1 má n ya i t Kői ns zoino l- a já n 1 ó - levéllel, ami azt jelenti, hogy á Komszomol felelősséget vállal jövőjükért. — Komoy munkát végzünk a leningrádi iskolák végzősei között. A mostani szakmunkásképző intézetek 160 különböző szakmára képeznek ki szakmunkásokat. Az idősebb tanulók gondoskodnak arról, hogy a leendő szakmunkástanulók kiigazodjanak közöttük s a legmegfelelőbbet válasszák. Különböző szervezetek is segítségükre vannak a választásban: az Össz-szövetségi Szakmunkásképzési Tu- domámnyos Kutatóintézet, a vállalati és iskolai tanácsadóhelyek, a várost pályaválasztási tanács. — Gondja van a Komszomol- nak a szakmunkásképző intéze. tek épületeire is. 58 új iskola építése és 40 intézet renoválása felett vállalt védnökséget. A Komszomol-bizottságok tárgyalják meg és hagyják jóvá az iskolaépületek, kollégiumok és a műhelyek terveit. Ez a gondoskodás érthető is: a szakmunkásképző intézeteknek nemcsak a tudomány és technika mai állását kell tükrözniük, hanem egy kicsit meg is kell előzniük korukat. — A Komszomol minden eszközzel ösztönzi a fiatalokat technikai alkotóképességük kifejlesztésére. Az utóbbi években mintegy 8 ezer tanuló és 200 tanintézet kapott kitüntetést vagy oklevelet a moszkvai Nép- gazdasági Kiállításon. A leningrádi kiállításon 168 sakkor vett részt. — Megfigyeltük, hogy azok a fiatal szakmunkások, akik már képzésük alatt kitűntek ügyességükkel és alkotókedvükkel, könnyebben illeszkednek be uz üzem életébe, a termelésbe. A végzett szakmunkásokat mindenhol a legtapasztaltabb mesterek, legjobb brigádok fogadják, ők segítik a beilleszkedést. A védnökség nálunk már mozgalommá vált: a leningrádi üzemekben hétezer ember foglalkozik nap mint nap az ifjú munkásgeneráció nevelésével. — Tegyünk egy kis utazást a jövőbe. Mondjuk 1981-ben élünk, s gyermekeink már 15—16 évesek. Mivel indokolná nekik a szakmunkásképző yíik- ségét? — Én az SZKP XXIV. kongresszuséról elnevezett Fémgyár szakmunkásképzőjét állítanám eléjük példának. Egyrészt, mert itt középfokú oktatás folyik, ami elengedhetetlen egy ifjú munkásnak. Másrészt, mert a szakmunkásképző növendékeiről az állam gondoskodik: étkezést, ruhát, ösztöndíjat kapnak, s ha szükséges, kollégiumi elhelyezést is. És ami a legfontosabb, az intézet elvégzése után a fiatal szakmunkások hamar megszokják munkahelyüket, hiszen már az oktatás során is a kollektíva részét képezik, s a gyári komszomoltagság is sajátjaiként kezeli őket. Ez a védnökség az Intézeti élet minden területére kiterjed: a szakmai képzésre, a társadalmi munkára és a szabad idő eltöltésére is. — Most pedig, ami a perspektívát illeti. A gyárnak munkásokra, technikusokra, mérnökökre és tudósokra van szüksége. Nem úgy általában, hanem konkrétan meghatározott időben és meghatározott képesítéssel. S a fémgyár gondoskodik is szükségletének kielégítéséről. A gyár mellett egész tanügyi kombinát működik. Első lépcsőfoka a Szakmunkásképző, hIioI 1100 tanulót képeznek. Második lépcsőfok a fizikai-mechanikai technikum gyári tagozata. A következő a Műszaki Egyetem gyá- ri tagozata és az ašpirantúra. Ebben az évben például 58 fiatal munkás végezte el az esti középiskolát, 250-en kaptak szakmunkás oklevelet a Szakmunkásképzőben, 21-en végeztek a technikumban és 111-en az egyetemen. A gyárban mindem negyedik ember tanul. — Elmondhatom még, hogy a Szakmunkásképző átalakítása a középszintű oktatásra való áttéréssel kapcsolatban a gyárnak 2,5 millió rubeljébe kerül. S a gyár vállalta ezt a kiadást, amely busásan megtérül. — Biztos vagyok benne, hogy gyermekeink jó oktatást kapiu.k itt. Tapasztalt pedagógusok, a legjobb mesterek tanítanak a szakmunkásképzőben. Az idei évtől pedig két leningrádi Egyetemen — a Műszakin és az Építészetül — megkezdődik a szakmunkásképzők szaktanárainak képzése. Az egyetem gyári tagozatán a leendő szakembereket kilenc professzor, több mint 50 kandidátus és docens tanítja. jURlJ KIRILLOV (APN) A világsajtó megállapítása, hogy a Szovjetunió az idén hajóiét számával és teherbíróképességével megelőzi az Egyesült Államok hajóállományát. A Szovjetunió kereskedelmi hajóállománya a legifjabbak közé tartozik a világon, mivel a hajók 70 százaléka tízévesnél fiatalabb. Felvételünk a távol-keleti Nahodka kikötőben készült. (Felvétel: ČSTK — TASZSZ)
