Új Szó, 1972. június (25. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-15 / 139. szám, csütörtök

KUBAI KRÓNIKA (1) A HŰHA MA ISKOLAVÁROS... A fenségesen kanyargó hegy vonulat, a Sierra Maestra meg­szelídült nyúlványain, néhány kilométernyire Santiago de Cu- bá-tól fekszik a Siboney farm. Nevét az ország őslakóitól kap­ta, valamikor a siboney indiá­nok törzsei népesítették be ezt a vidékét, de a spanyol hódítók negyven esztendő leforgása alatt kiirtották őket. A Teliér épület előtt pálmák állnak sorfalat, s mangófa vet árnyékot az elmaradhatatlan fe­dett kútra. Olyan, akár a többi granja (gazdaság) és Francisco y -- . .„„r-n-T, gkj tiZeilkí' megmeneküliiie. Amikor ma a kocsi a farm felé kanyarig, az út mentén mérföldkövekként állnak a piros táblák, mindegyi­ken valamelyik elesett mártír neve. Itt, Santiagóban zajlott le Fi- -del Castro pere is: a kórház egyik ápolónői szobájában. A Batista bérencek féltek az igaz- . ságtól, s a kubai forradalmárok „gyengélkedésére“ hivatkozva, suba alatt próbálták elítélni. Itt hangzott el Castro ötórás vádbeszéde az utolsó szó jo­gán, amelyet egyetlen jegyzet né1,-ül volt ’ ’ ' firta­A Siboney farm — ma a forradalmi Harcok múzeuma. A bejárati falon még ott láthatók a gulyónyomok: A Batista zsoldosok itt ostromolták a visszavonuló felkelőket. (A szerző felv.) lene évvel ezelőtt baromfit te­nyésztett a farmon, aligha hit­te volna, hogy háza bekerül a történelmi krónikákba. Ma mú­zeum s arra emlékeztet, hogy innen indult el az a forradalmi mozgalom, amely bukásokon és sikereken át végül is a kubai nép diadalához vezetett. Fidel Castro két bajtársa bé­relte ki a farm egy részét és 1953. június 25-én itt gyülekez­tek munkások, parasztok, diá­kok — a legidősebb sem volt közülük harmincéves —, hogy felkeljenek Batista zsarnoksága ellen. Santiagóban háromnapos fiesta volt, utcabálokat tartot­tak, petárdák robbantak, ezt a forgatagot használták ki arra, hogy különböző utakon elérjék a bio >ney-házat. Százhatvan- ölen gyűltek össze, az utolsók között egy magas fiatalember érkezett, akkor még nem viselt szakállt: Fidel Castro Ruz volt, az akció vezetője. A múzeum igazgatója, maga is forradalmi harcok veteránja, kedves epizódot elevenít fel. Amikor nemrégen Koszigin mi­niszterelnök Siboneyba láto­gatott, Fidel Castro is kíséreté­ben volt. A kubai miniszterel­nök érdekes epizódot elevení­tett fel a múltból: „Megkérdez­tem a többieket, jól elrejtet­ték-e a fegyvereket. Azzal vá^ laszoltak, hogy próbáljak nyo­mukra akadni. Mindent felku­tattam, de nem bukkantam rá­juk. Akkor mulatták meg, hogy a kút oldalába süllyesztették azokat, megfelelő vízhatlan cso­magolásban.“ Igaz, csupán kézifegyverek voltak — a pesónként össze­gyűjtött pénzből mindössze egy könnyű géppuska megszerzésé­re futotta. így indultunk el a rádió, az ügyészség, s az ország második legnagyobb laktanyá­jának, a fegyverraktárként is szolgáló Moncadának ostromá­ra. A derékhad tizenhét Chev­rolet taxin közelített az erőd­höz, s úgy látszott, sikerül a vakmerő terv. Egy elkésett őr­járattal azonban elkerülhetet­lenné vált az . összeütközés, riadóztatták a zsoldosokat s ti­zenötszörös túlerővel kerültek szembe a rohamozok. Castro csapata öt órán keresztül tar­totta magát, abban bíztak, hogy a hagyományosan forradalmi Santiago lakossága segítségükre siet. Ám közben a rádió elfog­lalása sem sikerült, az előre el­készített kiáltványt és a népi törvényeket nem tudták beol­vasni az embereknek. Azok pe­dig úgy hitték, hi>gy a háromna­pos ünnep után a hadseregen belül tört ki csetepaté, távol tartották magukat. A fiatal fel­kelők nagy vérveszteségeket szenvedtek, Castrónak is csak véletlen szerencsével sikerült ni. „Ahol Batista, a köztársaság elnöke gonosztevő, ott a becsü­letes emberek meghalnak vagy börtönben szenvednek — mon­dotta a diktátort célba véve, majd befejezésül hozzáfűzte: — ítéljenek el, ez mit sem számít, a történelem fel fog menteni!“ A Moncada ostromlói tanultak az időleges vereségből — évek­kel később előbb a városokból a hegyekbe mentek, hogy az­után megerősödve, a Batista- rendszer általános összeomlá­sát előkészítve, újra visszatérje­nek. Mayari Arribában, a Sier­ra Maestrával szomszédos Kris- tályhegységben meglátogathat­tuk azt az egykori főhadiszál­lást, ahol a Raul Castro vezette második front bontott zászlót. Őszintén szólva, - kicsit csodál­koztam is, mért az ugyancsak múzeumként működő négyszo­bás lakás mellett kisváros éli éle­tét. Egy gerilla-főhadiszállást a lakott településektől távul, útta- lan utakon képzeltem volna. Ha­marosan kiderült azonban, hogy jogos volt az első visszhang, a város teljesen új, csak a forra­dalom győzelme után alakult ki. Ma már központja a környező hegyi tanyáknak, a völgy ká­vétermesztő gazdaságainak. Az utakat nemrégen építették, s ahová még nem vezet beton­vagy kőalap, oda lóháton szer­vezik meg a közlekedést. Akár a cowboyok, vagy inkább a chi­lei buasok, sombreros férfiak ügetnek a nyeregben: igaz, ez nem divat, elemi szükséglet.. . A Moncadát is nehéz lenne régi formájában felismerni. Az egykori marcona épület ma vi­lágos pasztelszínekkel barát­ságos benyomást kelt. Ez az ér­zés különösen erőssé válik, ha átlépünk a főkapun, amely mellett amolyan emlékként ott árválkodik még egy elhagyott őrtorony. Fiatalok töltik meg a termeket és szünetekben az ud­varokat — általános- és közép­iskolái ok. IA tízosztályos kul- tai iskolarendszer felső négy osztálya számít a mi gimnáziu­munknak.) Egyenruhájuk szür­kés nadrág vagy szoknya, fehér inggel és blúzzal — arcszínük a legkülönbözőbb árnyalatokat tükrözi: a korábbi faji megkü­lönböztetéssel szemben megva­lósult a teljes és válóságos egyenlőség. Amint a múlt sötét árnya, az írástudatlanság is: Kubában csaknem kétmillió gyermek tanulhat, nincsenek anyagi korlátok, az oktatás min­den fokon ingyenes. Tulajdon­képpen a Moncada név is törté­nelmi fogalommá vált, mert a bejáraton ezt olvassuk: Ciudad Ešcolar 26 de Junio — Július 26-a Iskolaváros. RÉTI ERVIN OLVASÓNK LEVELE NYOMÄN HOVA IS MEHETNÉNEK? VÁRJAK A JNB TANÁCSÁNAK DÖNTÉSÉT Levelet kaptunk a minap Nő­vé Zámky hói (Érsekújvár), egyik régi olvasónktól, P I i e h- t a Béla bácsitól. Többek kö­zött a következőket írta: „Min­denütt törődnek azzal, hogy a munkában megfáradt öregek egy rendes klubban elszórakoz­hassanak. Nálunk ez senkinek se szívügye. Nálunk ilyesmi nincs. Ügy tudom, hogy öt éve fekszik ez «z » városhá­záit .. “ Mielőtt válaszoltunk volna er­re a levélre, szétnéztünk a vá­rosban, felkerestük az üggyel kapcsolatos illetékes személye­ket. A nyár, a por, és az átforró­sodott lombok illata lebeg a vasútállomás előtti téren. Tö­meg torlódik az autóbuszok megállója elé. Sietnek az em­berek, felszálláskor nagy a tü­lekedés. Megpillantjuk az „Ét­terem“ felírást, úgy döntünk, hogy előbb falatozunk valamit, s csak utána indulunk a város­ba. A helyiségbe lépve zsibongó zaj, fülledt meleg, no meg sült hús illata fogad bennünket. Minden asztalon öt-tíz söröskor só, nincs hova letenni egy tá­nyért. Beszéd, nevetés, cigaret­tafüst. Hosszú sor a pénztárnál A két szélső asztal mellett idős emberek, valószínűleg nyugdíja­sok ülnek. Sakkoznak. Hova is mehetnének ilyen­kor? A városházán is feltettük ezt a kérdést Kántor István elvtársnak, a városi nemzeti bi­zottság titkárának. Nem lepő­dött meg. Komolyan néz szem­be velünk, és igyekszik tárgyi­lagos magyarázatot adni. — A probléma csakugyan sú­lyos. Megoldása nem olyan egy­szerű, amilyennek látszik. Épí­tünk és bontunk. Jelenleg a vá­rosépítésnek azt az időszakát éljük, amikor előbb bontanunk kell, hogy később építhessünk. Közben pedig . — Megfeledkeztek a nyugdí­jasokról? — Szó sincs erről! Dehogy fe ledkezttink meg. Napirenden tartjuk ezt a problémát... Egy pillanat. Bocsinál, azonnal jö­vök .. . Kimegy a másik szobába. Mi közben gondolkozunk: Mii is jelent az, hogy „napirenden“ tartanak egy problémát? Olyan furcsa íze, hangulata van en­nek a szónak. Megértjük, amikör visszajön, és elénk teszi a városi nemzeti bizottság tanácsának 30/70. szá­mú, 1971. április 11-én hozott határozatának szövegét. Egyszó­val: úgy döntöttek, hogy a KIOSZK vendéglő és kávéház helyiségeiben fogják berendez­ni a nyugdíjasok klubját. A RAJ vállalatnak kárpótlásul fel­ajánlják a volt borbélymühelv helyiségeit. — Elfogadták ezt a cserét? — Hamarosan be is fejezik a volt borbélymühely átépítését. Csak valami pénzügyi, vagy for­galmi terv miatt mutatkoznak nehézségek. De a legutóbbi ha­tározat értelmében július else­jén át kell adniuk a KIOSZK vendéglő és kávéház helyisé­geit. Kedves ember a RAJ vállalat igazgatója, Sivák Ján elv­társ. Ismeri a problémát. Ter­mészetesen támogatja a nyug­díjasok klubjának ügyét, fgv ér vei: — Több száz nyugdíjasról van szó, akik rendszeres étkeztetés­ben részesednek nálunk. Per­sze beülnek a másodosztályú ét­termekbe is. Idejük van. reggel elfoglalják a helyei, kérnek egy pohár sört, mellette elfogyaszt­ják a hazulról hozott tízórait, sakkozgatnak, kártyázgatnak, beszélgetnek, majd megebédel­nek ... Vagy bejönnek ebédelni, és estig időznek. Mj j)edig hét váltást terveztünk egy-egy asz­talra. Tehát a mi szempontunk­ból is előnyösebb lesz a nyug­díjasok klubjában kiszolgálni őket. Úgy tűnik ebből a magyará­zatból, mintha semmi, az ég világon semmi, de semmi aka­dálya nem volna annak, hogy a KIOSZK vendéglő és kávéház helyiségeiben berendezzék a nyugdíjasok klubját. Meg ts kérdezzük: — És a pénzügyi terv? És a forgalom? Elkomorodik. — Igen. ez probléma, mert tőlünk ugyebár nem olyan könnyen fogadják el a magya­rázatot, hogy a forgalom tér-* vét azért nem tudtuk teljesíte­ni, mert egyik üzemegységünk helyiségeit átadM'k a nyugdíja­soknak. — Megoldás tehát. hogy . Azonnal folytatja: — ... az, hogv a jnb illeté­kes osztálya igazit valamit a tervmutatókon. Hamarosan a jnb tanácsa elé kerül majd ez az ügy, és ha döntenek, akkor részünkről semmi akadálya a megvalósításnak. — Július elsejétől tehát be­rendezhetik a nyugdíjasok klub­ját? Visszakérdez: — így gondolják? — Miért ne? Újra mosolyog. — Nem látták az átadandó épületet. Majdnem üre* a KIOSZK ká véház terme. A söntésben ugyan hangoskodik néhány vendég, de itt, az ódon hangulatú terem­ben csak két-három aszta] fog­lalt. Ki ér rá ilyenkor? Dél kö­rül? Aki ügyes-bajos dolgát már elintézte a hivatalokban. Vagy amott, a terem túlsó végében az a két zenész, mert számukra ette kezdődik a munkaidő. A vezető G á 1 i k József elvtárs Tőle kérdezősködünk. És mindjárt így kezdjük: Elképzelheti, hogy mit, és meny­nyit fogyasztanak . .. Körülvezet bennünket. Meg mutatja, hogy a kerthelyiség filagóriái roskadoznak. A rak­tár gyanánt használatos vala­mikori lakás falai nedvesek. Ro­hadtak a padlók. Panaszkodik, hogy a nedvesség miatt örök probléma a villan;, vazetékek rö­vidzárlata. Megkérdezzük: — Tudja, hogv itt fogják be­rendezni a nyugdíjasak klubját? Legyint. — Nem lesz abból semmi! Nézzék, kérem, járt itt a múlt­koriban egy bizottság. Megálla pították, hogy egészségügyi szempontból nem megfelelő a lakás konyhája. Szó sem lehet arról, hogy itt főzzenek a nyug­díjasoknak. Azt mondják, hogy szállítani fogják az ételt. De azt fel is kell ám melegíteni! Azután azt mondták, hogy a söntés megmarad, csak egy fal­lal elválasztják a klubtól. Kép­telenség, mert akkor nem lehet az illemhelyre járni. Oda, mely mellett az a helyiség található, ahol felmelegítenék az ideszál- Jított ételt... Nem lesz abból a klubból semmi! Azután elsiet, mert megérke­zett a sörszállítmány. De az aj­tóból még visszaszól: — Jusson eszükbe, hogy mit mondtam! Végső szót, végső döntést eb­ben az ügyben a járási nemze­ti bizottság tanácsa mond majd. Erre sokan várnak. A városi nemzeti bizottság illetékes szer­vei, hogy végre hozzákezdhes­senek a KIOSZK átépítéséhez, berendezéséhez. A RAJ vállalat vezetősége, hogy átszervezhes­Ebben az épületben kapna helyet a nyugdíjasok klubja. (A szerző felvételei i — Ez, ugye, zené« kávéház? Idegesen felnevet. — Az bizony! Sajnos ... Ne­künk havonta 12 ezer koronába kerül a zene, de a zenedíjakból alig kétezer koronát szedünk be. Ilyen híres zenés kávéház ez. — Milyen a forgalom? . — Gyenge. Tizenhárom alkal­mazottunk van, és 140—150 ezer korona bevétel havonta. Reggel 8 órától éjfélig tartunk nyitva. Hozzánk rendszerint ak­kor térnek be a vendégek, ami­kor már mindenütt bezártak. sék a munkahelyeket. De talán mindenkinél jobban azok a mun­kában megfáradt öregek, akik arra vágynak, hogy egy rendes klubban néha-néha elszórakoz* hassanak. Addig persze jobb híján ki­ülnek a város főterére, lin szép napsütéses az idő. Csakhogy, ha valakik tudják, akkor ék, az öregek tudják valójában,, hogy a nyár után következő ősz és tél nem mindig kedves ... Meddig várjanak? Ok már éle­tük őszét élik. HA]Dfi andras A CSSZBSZ VII. KONGRESSZUSA ELŐTT Kelet-szlovákiai „mérleg“ Az egesz országban lázasan ké­szülnek a CSSZBSZ tagjai, küldőt lei a pontokén kezdődd VII. orszá gus kongresszusra. Kelet S/lová- t. iái negyvennégy kiildiitt képvise­li a kongresszuson akik nem men­nek ,.fires“ kézzel erre az orszá­gos tanácskozásra. A CSSZBSZ kel .t-ssiovákiai bi zuttságának plenáris ülése kedden értékelte a közelmúlt időszakában elért eredményeket. Megállapítot­ta. hogy a keriileíi szervok újbóli megalakulása óta a szovjetbarátok sHiíma a kerületben 90 ezerről 120 ezerre emelkedett. Ezek a tagok 2158 szervezetben favékenvkednek. A kerületi bizottság által szerve­zett 1332 akción, beszélgetéseken, p’óadásokon több mint 85 0011 em­ber vett résst. A 97 kulturális ren­dezvényen közel 13 030 érdeklődő jeleni «neg. Ezeken az akciókon megemlékeztek az SZKP XXIV. kongresszusáról, hazánkban a szov­jet hadsereg által történt felszaba­dításáról. a Szovjetunóíb^n meg­alakult csehszlovák katonai egysé­gek 30. évfordulójáról és egyéb jelentős eseményekről. Egyéb akciókból, mint a kiállí­tások, a kirándulások, a versenyek és a sportrendezvények, összesen 104-et szerveztek, melyeken 25 000 dolgozó vett részt. A klubok 130 különböző akciót rendeztek. Ezeken kívül a járási bizottsá­gok a politikai propaganda terü­letén 2874 akciót szerveztek 124 ezer részvevővel. Sor került 830 kulturális rendezvényre, a szovjet vendégekkel kapcsolatos 133 ak­cióra, 1405 kiáüífásra, kirándulá­sokra stb. Az orosz nyelv tanulásával 14 tanfolyamon, 82 klubban és 93 szakkörben több mint kétezer fia­tal foglalkozik. A kelet-szlovákiai küldöttek a kerületi bizottság kedden megvá­lasztott új vezető titkárával, Gejza Pokorný elvtárssal az élén utak­nak a Prágában megrendezendő kongresszusra. (kulik)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents